Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

CSÁRDI ANTAL, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hát, jó reggelt kívánok! 2020-at írunk, és gyakorlatilag ebben az évben van a jubileumi 10. éve, hogy folyamatosan a Lehet Más a Politika és én magam is arról beszélünk, hogy ebben az országban, ebben a fővárosban lakhatási válság van. Nem is olyan régen, a költségvetés tárgyalása során, illetve néhány más törvény tárgyalása során, ahol szóba került a lakhatás, fölmerültek ezek a kérdések, és mindig lepattantunk a kormányzati oldalról, hogy kérem szépen, nincs itt semmi látnivaló, itt nincs is lakhatási válság, itt nincsen semmi probléma, az emberek tulajdont akarnak, és mi tulajdonhoz fogjuk segíteni az embereket.

Egy kicsit olyan érzésem van, mintha bementem volna egy varázsajtón, mert hirtelen, egyik pillanatról a másikra valami egészen ellentétes dolgot kezdtek el kommunikálni. És ne értse félre, államtitkár úr, én ennek nagyon örülök, hogy bár tíz év kellett hozzá, de észrevették, hogy itt egy lakhatási válság van. Még akkor is örülök, ha pontosan tudom  és szerintem ezt érdemes leszögezni így a vezérszónoki felszólalás legelején , pontosan tudjuk, hogy mi motiválta ennek a törvényjavaslatnak a megszületését, mert hogy a fideszes turisztikai érdekeltségeknek a lobbija szülte meg ezt a javaslatot, az nem kétséges.

(14.20)

Pontosan tudjuk, hogy a járvány gazdasági hatásainak következtében és a turizmus, mondhatom, összeomlása okán a fővárosi, illetve az országos szállodaipar hihetetlen nagy válságban van, és értelemszerűen együtt vizsgálva az eddigi kommunikációjukat és ezt a tényt, pontosan látni lehet, hogy bár nagyon jól hangzik, hogy most hirtelen elkezdtek aggódni az emelkedő albérletárak miatt, azért a motiváció a turisztikai érdekeltségekből érkező lobbi volt. De ettől függetlenül ez engem nem zavar, szívük joga, nem nekem kell elszámolniuk, hanem a választóiknak.

Azt gondolom ugyanakkor, hogy ez a törvény lényegesen árnyaltabb, mint amit államtitkár úr előadott expozéjában. Azt mondta államtitkár úr, hogy az önkormányzatok megkapják a jogot arra, hogy szabályozzák a rövid távú lakáskiadások rendszerét, de ez nem igaz. A törvény azt mondja, hogy ez a jog a kormányé, és kormányrendeletben fogja szabályozni a rövid távú lakáskiadások rendszerét a kormányzat. Igaz, hogy ennek a részleteiről még utalás szintjén sem tudunk meg semmit. Valóban az tényszerű, hogy az időtartamot, hogy egy éven belül hány napra adhatja ki egyes tulajdonos a lakását, valóban megkapja szabályozásként az önkormányzat, igaz, hogy minden törvény annyit ér, amennyit be lehet belőle tartani, meg amennyit betartanak belőle az állampolgárok.

Az ellenőrzéssel kapcsolatban nekem komoly kérdéseim vannak. Ha az adatszolgáltatás a kormányzathoz kerül, akkor az önkormányzat hogyan fogja ellenőrizni az ilyetén való tevékenységet? Eddig ennek az volt a gyakorlata  elvétve, mert erre eddig nemigen volt kapacitása egyetlenegy önkormányzatnak sem , hogy megnézték a hirdetéseket, és ha találtak a saját településekre vonatkozó hirdetést, akkor elmentek oda, és gyakorlatilag ily módon ellenőrizték, hogy jogszerűen, engedéllyel, vagy bármi más módon, de helyesen működike az adott szálláshely-szolgáltató. Ennek a hatékonyságát tökéletesen bemutatja, hogy az V. kerületben, amely a választókerületem, gyakorlatilag minden hónapban találunk egy engedély nélkül működő motelt vagy szállodát.

Mindent elmond az ellenőrzés hatékonyságáról az az emlékeim szerint múlt heti vagy talán másfél hetes hír, amikor az I. kerületben gyakorlatilag az előbb ismertetett technikával az I. kerületi önkormányzat rajtakapott feketén működtetett vagy jogszerűtlenül működtetett szállásadókat. Az a kérdésem államtitkárhoz, hogy ha ez így marad, akkor az adatfolyamból hogyan fog részesülni, hogy jut hozzá az önkormányzat. Ez az ellenőrzés alapja. Ráadásul azt azért érdemes észrevenni, hogy ha szabályozni akarjuk a rövid távú ingatlan-bérbeadás rendszerét, az a minimális mértékben sem arra az egyetlenegy tényezőre korlátozódik, amire egyébként ez a jogszabálytervezet lehetőséget ad, hogy milyen időszakra adhatja ki az adott tulajdonos az ingatlanát. Ez a Magyar Turisztikai Ügynökség elképzelése, de azt gondolom, hogy nagyon sok  ahogy az expozéban is elhangzott  más olyan technika is van, amivel nemcsak hogy lehet, hanem szükséges szabályozni a rövid távú lakáskiadásokat. Az én kérdésem az, hogy ennek a jogát miért nem kapják meg az önkormányzatok. Ugyanaz az érv megáll itt is, amit államtitkár úr mondott, hogy helyileg, a helyi sajátosságok figyelembevételével ezt észszerű lenne az önkormányzatokhoz terelni, a feltételek megfogalmazását.

Az volna a kérésem, hogy támogassa a kormányoldal is azt a módosító javaslatot, amit a Lehet Más a Politika adott be a tegnapi nap folyamán, ami lehetővé tenné egy sokkal szélesebb körű feltételrendszer kialakítását ahhoz képest, mint az időintervallum megszabása. Az időintervallum gyakorlatilag arra ad lehetőséget kizárólag, hogy adott esetben, amennyiben nulla napban határozza meg adott önkormányzat ezt az időintervallumot, akkor gyakorlatilag betiltsa a saját településén ezt az Airbnb-szolgáltatást, vagy olyan rövid időszakra határozza meg, amikor már nem érdemes, nem éri meg gazdaságilag fenntartani egy ilyen szolgáltatást. De az igazi szabályozás, mint ahogy a konfliktusok is innen eredeztethetők, a társasházzal való együttélési szabályok miatt szükséges. Ilyen példát is tudok Budapesten, ahol gyakorlatilag egy társasházban ma már társasházi többséget tud biztosítani az airbnb-ző tulajdonosok összessége az ott élőkkel szemben.

Tehát azt gondolom, hogy a szabályozásnak egy sokkal szélesebb körét kellene lehetővé tenni az önkormányzatok számára. Bár én tudom támogatni ezt a javaslatot, és a Lehet Más a Politika minden kritikája ellenére fogja támogatni ezt a javaslatot, azért lássuk be, hogy ez a javaslat a TAB-os módosítással együtt sem éri el az elégséges szintet. Azt gondolom, hogy amíg ezen ismeretlen feltételek megfogalmazása a kormányzatnál marad, és nem az önkormányzatokhoz telepítjük, addig helyes és jól működő rendszert nem fogunk tudni kialakítani. Valóban azt kell mondanom, nem az a kérdés, hogy tiltsuk be, vagy engedjük szabálytalanul vagy határok nélkül terjedni az Airbnb-t, ez egy sakktábla lenne, ahol fekete és fehér van. Azt gondolom, az együttélés szabályait is figyelembe véve olyan szabályozókon keresztül lehet keretek közé szorítani ezt a szolgáltatást, amelyek az ott élők, a helyben élők érdekeit is meg tudják jeleníteni, a szolgáltatás gazdasági hozadékát sem veszítjük el egy az egyben. Azt gondolom, hogy ezeket a döntéseket az önkormányzatoknak kell meghozni. Kedvenc példám, hogy több európai városban is úgy szabályozzák ennek a szolgáltatásnak a feltételeit, hogy azt a lakást lehet kiadni rövid távon, amelyik ingatlanba a tulajdonos be van jelentve, tehát ott él. Azt gondolom, hogy például most egy ilyen szabályt nem tud hozni az önkormányzat, mert ez a törvény, amiről most tárgyalunk, nem ad rá lehetőséget.

Úgyhogy én szeretném kérni tisztelt kormánypárti képviselőtársaimat, hogy fontolják meg még egyszer az általunk benyújtott módosító támogatását, valamint azt szeretném mondani, hogy a Lehet Más a Politika minden kritikája ellenére támogatni fogja ezt a javaslatot, mert bár nem elégséges, de legalább megszületett az első lépés annak érdekében, hogy a Magyarországot sújtó lakhatási válságot, amelyben kiemelt szerepet kap sajnos Budapest, elkezdjük felszámolni. Köszönöm szépen.