Felszólalás adatai

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Az ajánlás 7. pontját az előbb már érintettem, most szeretném még egyszer megismételni. Nem tartjuk szerencsésnek azt, hogy a munkáltató emelheti meg az oktató, kutató havi rendszeres járandóságának az összegét határozott időre, legalább egy, legfeljebb négy évig - így szól valahogy a javaslat -, mert a munkáltatói jogot vagy a rektor gyakorolja, vagy a dékánok gyakorolják. Ebből következhet bármikor az a helyzet, amire az előbb már szintén utaltam, hogy akár a döntéshozó testületben helyet foglalók esetében történik ez a pluszjavadalmazás, és innentől kezdve nem kétséges az, hogy egy szervilis testülettel kell számolni, és ez a testület akkor nem egy választott testületként fog innentől kezdve működni, hanem egy munkáltatónak lekötelezett testületként fog működni.

Ebből következően ezt a részt mindenképpen pontosítani és módosítani kell, mégpedig minimum a következőképpen. Nyilván ezt érzékelték Tatai képviselő úrék is, mert belevették azt, hogy a kritériumokat az szmsz-be bele kell foglalni, hogy mi az az elvárás és pontozás, ami alapján ezt ugyebár lehetne teljesíteni. Csak az a baj, képviselő úr, hogy ez még kevés, ugyanis lehet, hogy a meghatározott kritériumoknak egyidejűleg megfelel nagyon sok oktató, megfelelhet, akkor el kellene tudni dönteni, hogy ki kapja és miért kapja. Innentől kezdve megint csak megvan az a lehetőség, hogy ha csak és kizárólag a munkáltató dönt, akkor bizony az egy famulus kör kiépítését fogja jelenteni. Elnézést a szóhasználatért, hirtelen nem jutott jobb az eszembe.

Szerencsésebbnek tartanám azt, hogy ha benne lenne a szövegben olyan, hogy akár a szenátus vagy akár a kari tanácsok döntésére kell ezt bízni. Előterjeszti a munkáltató, hogy kérem szépen, nyolc ember felel meg ennek, kettőnek tudunk adni, mert a pénzügyi lehetőségek eddig terjednek, tessék akkor a szenátusban vagy éppen a kari tanácsban - attól függően, hogy a munkáltatói jogot ki gyakorolja, ennek megfelelően kell előterjeszteni - eldönteni, hogy mi legyen és hogy legyen.

Annál is inkább indokolt a testületeket bevonni, mert ráadásul ez költségvetést érintő kérdés; személyi juttatásról van szó, pénzügyi kérdés. Az egyetemeken, főiskolákon belül az egyes szervezeti egységeknek a költségvetés nagy keretszámai után a belső dolgok rendezése saját hatáskörben van. Tehát amennyiben egy dékán meg akar állapítani pluszjuttatást X. Y. professzornak, docensnek, vagy a rektor ugyanezt akarja megtenni, akkor az azonnal érint költségvetési kérdést, nevezetesen személyi juttatásokat. Ennek kell valahol fedezetének lenni. Tehát muszáj bevonni ebbe a döntéshozó folyamatba a szenátust vagy a kari tanácsokat, vagy mindkettőt, attól függően, hogy miről van szó.

Az ajánlás 13. pontja... - ha jól számolom, nem a 13. pontja, az rendben van. Az ajánlásnak az a pontja - most elnézést, a számot hirtelen nem találom -, ami az elővásárlás kérdését érinti, ott a bizottsági szinten volt egyfajta konszenzus, hogy bizonyos ingatlanokat érintően, ami a felsőoktatási intézményeknek esetleg nem kell, ott az államot vagy az önkormányzatot illesse meg elővásárlási jog, ezzel egyetértett mind a két oldal. Egy dolgot szeretnék ezzel kapcsolatosan megjegyezni.

Az a szabályozás, ami az elidegenítéshez kapcsolódóan a miniszter szerepére vonatkozik, hogy mennyi időn belül kell ellenjegyezni, jóváhagyni, és ha 30 napon belül ezt nem teszi meg, akkor automatikusan jóváhagyottnak kell tekinteni, azért nem életszerű és nem szerencsés, mert amennyiben a parlament két oldala között konszenzus mutatkozik a tekintetben, hogy legyen elővásárlási joga az államnak vagy az önkormányzatnak, akkor tudni kell azt, hogy az ehhez szükséges döntéseket akár állami szinten, akár önkormányzati szinten 30 napon belül nem biztos, hogy mindig realizálni lehet. Például a kormány esetében tárcaközi egyeztetésekre van szükség, vagy az ördög tudja, mi mindenre, vagy másik esetben mondjuk, önkormányzat esetében közgyűlést kell összehívni, annak kell döntést hozni, mert hogy egész egyszerűen ez pénzügyi kihatással bír. Tehát a 30 nap, azt hiszem, hogy ebből a szempontból kevésnek bizonyul, itt valami nagyobb határidőt kellene megszabni, ami életszerűbbé tudja tenni a dolgot, és realizálhatóbbá teszi a dolgot.

Köszönöm szépen.