Felszólalás adatai

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Én is erre utaltam, de még egyszer elmondom: öt év egy egyetemi vagy főiskola rektor, főigazgató megbízási ideje. Ha ezt kétszer tölti be, akkor az tíz év. Tíz év pedig elég tisztességes idő ahhoz, hogy valóban nagyívű elképzeléseket is el lehessen indítani, még ha nem is biztos, hogy mindegyik befejeződik. Ennél tovább folytatni már azt jelenti, hogy egy-egy személy nagyon nagy mértékben rányomja bélyegét egy egész intézményre, és az már nem biztos, hogy egészséges.

A módosító javaslattal kapcsolatban pedig van egy déj vu érzésem. Volt már a Ház előtt egy olyan törvény, amit a bizottsági tárgyalások során el is kereszteltünk lex Molnárnak, merthogy nagyon világosan arra a személyre volt kiírva, aki most éppen a kormány tagja, és az életkori kötöttségeket kívánta feloldani a legfelső egyetemi vezetői szinten. Meg is kérdeztük a bizottságban, hogy van az, hogy valaki rektornak nem lesz szenilis, de tanszékvezetőnek már az lesz, mert azok a bizonyos korlátok, életkori feloldások lejjebb már nem érvényesültek volna. Nem jó ezeket a déj vu érzéseket újra felidézni a parlament előtt, mert az embernek óhatatlanul eszébe jutnak ezek a nagyon kis piti próbálkozások.

A jelen magyar felsőoktatási rendszerben van egy kialakult rendje, hagyománya, elfogadott általános normája annak, hogy a különböző vezetői megbízatások maximum kétszer tölthetők be, és ekörül nincs is probléma. Én sehol nem tapasztaltam elementáris erejű tömegigényt, nem láttam egyetemi oktatókat tömegtüntetésen, hogy feltétlenül három, nyolc vagy nem tudom, hány ciklust akarnának a különböző egyetemi posztokon. Szerintem ez jelenleg rendben van. Ráadásul a jelenlegi szabályozás az egyetemeken és főiskolákon belül óhatatlanul jelentősebb belső konszenzuskényszert követel meg, ami pedig egészséges.

Köszönöm szépen.