A felszólalás szövege:

DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Nem olyan sok idővel ezelőtt Fónagy János ismertette azokat a beadott módosító javaslatainkat, amelyek Budapestet érintik, de nem állhatom meg szó nélkül, hogy ne tegyem én is szóvá a Moszkva tér rendezésével kapcsolatos kormányzati kétarcúságot. Arról van szó nevezetesen, hogy a választási kampány időszakában Buda belvárosában, mindenki láthatta, arról harsogott a gazdasági miniszter képviselő-jelölti kampánya, hogy rendbe fogja tenni a Moszkva teret, és ehhez képest azt látjuk, hogy a költségvetés nem szánt forrásokat erre, legalábbis nem szán megfelelő mennyiségben forrásokat erre a feladatra.

(13.00)

Ráadásul, ha igaz az a hír, amit manapság szintén a sajtóból szerezhettünk be, hogy a fővárosi metróépítést európai uniós forrásokból óhajtja a kormány és a főváros rendezni, akkor ez jó esélyt ad arra is, hogy a Moszkva térre európai uniós pénzeket sem lehet majd felhasználni. Ezért fontosnak tartjuk, hogy a másfél milliárd forint, ami mindössze a Moszkva tér rendezésének előkészítésére, elindítására lenne alkalmas, a kormánypártok részéről befogadásra kerüljön, hogy valóban kezdődjön meg ennek a neuralgikus közlekedési csomópontnak a rendbetétele.

Úgyszintén szeretném röviden említeni a Déli pályaudvar rendezésére szánható 200 millió forintos módosító javaslatunkat. A Déli pályaudvar rekonstrukciója hovatovább nem tűr halasztást, az életveszélyes, balesetveszélyes épületelemeket már leszedték, de a korszerű biztonságtechnika hiányzik.

Szeretném még felhívni a figyelmüket a graffitimentesítésre, amely szintén nagyon sokszor elhangzott már, de eddig érdemi kormányzati cselekvést emögött még nem tapasztalhattunk. Márpedig az egész város szenved a graffitik látványától, az általuk okozott csúfosságtól.

Köszönöm szépen a figyelmet.

DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem véletlen, hogy általában budapesti képviselők és polgármesterek azok, akik ehhez a forrásmegosztási törvényhez hozzászólnak, hiszen közvetlenül a fővárosi kerületeket és a Fővárosi Önkormányzatot érinti annak az elosztásnak a mechanizmusa, amely talán az állampolgárok számára nem is mindig átlátható és követhető, ugyanakkor nagyon nagy mértékben meghatározza az itt működő önkormányzatok pénzügyi biztonságát, alapjait.

Az előttem hozzászólók már nagyon sok fontos elemet kiemeltek abból, hogyan is alakult eddig a forrásmegosztási rendszer. Talán Pál Tibor bevezetőjéből, amiben nagyon sok pontos és szakszerű megállapítás hangzott el, néhány hangsúllyal mégiscsak érdemes még visszatérnünk arra, hogyan is alakult 2003-ban az a törvény, amely az alkotmánybírósági döntést követően egy mulasztásos törvénysértő állapotra hívta fel a figyelmet 2001-ben. Nevezetesen arra, hogy valóban, a kiszámíthatóság és a normativitás hiányzik a korábbi, a '94-től működtetett fővárosi forrásmegosztási rendszerből. Már akkor elmondtuk a vitában a Fidesz részéről, hogy nem segítség és nem szerencsés, hogy ugyanazt a rendszert, amit korábban Atkári János főpolgármester-helyettes nevével fémjelezve a főváros kidolgozott, átültettük egy törvényhozási tárgykörbe, mert ezzel nem fogjuk megoldani a problémákat.

Ez talán kimaradt az expozéból, már előttem szólók érintették, hogy 2005-ben valóban egy konszenzus közeli állapotba jutott egy másik törvényjavaslat, amely aztán végül is nem került elfogadásra; vagy talán 2004-ben volt, már nem is emlékszem pontosan. De egy biztos, hogy most újból egy olyan helyzetben vagyunk, amikor azzal kell foglalkoznunk, hogyan is rendezzük a jövőt hosszú távon, stabilan. Ehhez képest az előttünk álló törvénytervezettel kapcsolatosan előzetes politikai egyeztetés vagy önkormányzatokkal folytatott szakmai egyeztetés nem volt. Mert ha lett volna ilyen, arra nyilván meghívták volna a budai kerületeket is vagy adott esetben az I. kerületet is - én ilyen meghívást nem kaptam. Kaptunk egy ötletet, egy javaslatot, amit egy bizottsági elnök neve fémjelez, de nem a kormány előterjesztése. Olyan elemek kapcsolódnak be a most igazságosnak és normatívnak kihirdetett vagy annak szándékozott elembe, amelyek bizony-bizony megint bekapcsolnak egyedi érdekeket és egyedi adottságokat.

És ha már itt tartunk, hadd említsem rögtön azt, amivel zárni szerettem volna, de nagyon fontos, és ezért szeretném, ha kellő figyelmet vagy hangsúlyt kapna. Ez a bizonyos 6. §, a százalékos megoszlással foglalkozó rész. Sok önkényességet lehet ebben is észrevenni, de egy dolog tetten érhető, ez nagyon helyes, üdvözlendő, hogy normatív adatokra, tényadatokra épüljön, és ne lehessen, ahogy itt többen jelezték, trükközni vagy manipulálni az adatokkal. Ám ha ehhez az önkormányzati tulajdonban lévő félkomfortos, komfort nélküli és szükséglakások arányát, akár a panellakások arányát kapcsoljuk, akkor mégiscsak kinyitjuk ezt a dimenziót. Tudnék még öt másik paramétert vagy kritériumot mondani, amelyek mentén újból és újból fel fognak lángolni a viták. Például, hogy mást ne mondjak, a ma még le nem betonozott földutak mértéke, a csatornázottság, amelyről szintén azt mondhatjuk, hogy nagyon fontos. De mivel mindenkinek a saját problémája fáj a legjobban, miért nem említi ez a forrásmegosztási százalékos korrekció a kötelezően önkormányzati tulajdonban maradt műemléklakások fenntartásának többletfinanszírozását vagy normativitását? Vagy az önkormányzati fenntartású, természetvédelem alatt álló területekre járó többletjuttatásokat?

Mondom, számos ilyen katasztert vagy problémát lehetne még említeni. Ezért egy olyan módosító javaslatot nyújtottam be, amely az állandó népesség, a belterületi földterület és a belterületi földterületre számított népsűrűség alapján maximálja az elosztást, és 50-25-25 százalékban ezeket az elemeket tartja a megosztás alapjául. Minden további elem bekapcsolása újabb és újabb parciális érdekeket fog jelenteni. Mégiscsak jó lenne, ha ez nem annak alapján dőlne el, hogy a Nagykörút és a körzetéhez tartozó pesti kerületek érdekei éppen hogyan állnak, vagy milyen fejlesztési igényeket jelentettek az előterjesztők felé.

A másik elem, amit szeretnék még kiemelni, és talán Hock képviselő úr volt, aki erre a leghatározottabban kitért hozzászólásában, hogy van egy vita arról, milyen is legyen a főváros működése, hogyan is álljon fel a főváros kontra kerületek aránya, és hogy talán itt még nem is dőlt el teljesen, hogy ez egy város vagy 24 települési önkormányzat. Azt hiszem, egy szempontból eldőlt: ez a szempont az 1990-ben elfogadott törvény. Ezen azóta nem változtattak, települési önkormányzatok vannak, megosztott feladatkörökkel, de egymás mellé rendelve. Ebből a szempontból nagyon jó az, hogy ma már nem a Fővárosi Önkormányzat egyoldalú diktátuma fogadja el, hanem itt, a parlamentben, egy törvényjavaslat vitájában vitatkozhatunk arról, hogy milyen szempontok is határozzák majd meg a forrásmegosztás elveit.

Ez előremutató, tényleg üdvözlendő, ugyanakkor való igaz, hogy semmi nem írja elő azt, hogy mitől éppen 47-53 százalék legyen az arány, ahogy Tóth képviselőtársam jelentette. Lehet más arány is. Ilyen alapon nem tudjuk jól megbecsülni azt, legalábbis én nem láttam ilyen fajta szakértői számítást, hogy a feladatok százalékos megosztása hogyan áll fel a kerületek és a főváros között. A főváros valóban más típusú feladatokat lát el, mint a kerületek, nem feltétlenül lehet ez sem egy bebetonozott arány, lehetne akár 45-55, vagy akármilyen más százalékot is fel lehetne ilyenkor adni.

(14.40)

Szeretném azt is elmondani, hogy ennek a törvényjavaslatnak az átgondolatlanságából... - mert az igaz, hogy rövid és áttekinthető, de éppen ebből fakadóan azért számos pontatlanság és végiggondolatlanság is látható belőle. Most nem érdemes arra hivatkozni, hogy van még egy hivatkozás is, amely helytelenül szerepel benne, de az biztos, hogy az a fajta megoldás, amely az éves korrekciót elkerülni igyekszik, azért az más szempontból újabb kérdőjeleket vet fel. Hogyha a két évvel azelőtti adatokat vesszük a forrásmegosztás alapjául, és például 2007-ben majd egy iskolát vagy egy óvodát bezárnak, és még a 2009-es forrásmegosztáshoz azokat a zárszámadási adatokat fogják alapul venni menet közben, amelyek közben a változásokat nem tudják követni, akkor óriási aránytalanságok lesznek. Nagyon hosszú időre kinyomja azokat a pontatlanságokat, amelyek például a feladatellátással kapcsolatban változhatnak az előttünk álló időszakban.

Én nem tudom, hogy erre most mi a jó megoldás, mert ennek a logikának a mentén valóban az a szerencsésebb, hogyha nincs évközi korrekció. Ezt üdvözöljük - de hogy hogy kellene ezt jól megoldani? Vagy itt van a fővárosi koncepcióra való hagyatkozás. Valóban nagyon nem kiszámítható, hogy mit is értünk az alatt a fővárosi költségvetési koncepció alatt. Én javasolni fogom, illetve a Fidesz-frakció részéről javasolni fogjuk, hogy ha már ez maradna a megoldás, akkor legalább annyit építsünk be, hogy ezt a koncepciót is egyeztetni kell a kerületekkel. Máskülönben a főváros olyan koncepciót fog gyártani, amilyen éppen neki tetszik, és majd csak évek múlva lesz egyszer annak a korrekciója hosszú-hosszú távon, különböző csillapításokkal tarkítva.

Tehát azt tudnám összefoglalóan elmondani, hogy jó szándékú, valóban fontos előterjesztésről van szó, ám talán elkésett, most, az utolsó pillanatban kapkodva, egyeztetés nélkül került a Ház asztalára. Mi úgy látjuk, hogy kéne ez ügyben fontos szakmai egyeztetéseket lefolytatni. Nem tudom, hogy erre van még-e idő, de amennyiben erre van szándék, akkor a Fidesz részéről erre nyitottak vagyunk, és rendelkezésre fogunk állni, és kérjük azt is, hogy az aggodalmainkat, amelyeket most részben én, részben Fónagy képviselő úr megfogalmazott, vegyék komolyan, mert azt szeretnénk, hogy egy kiegyensúlyozott, igazságos, valóban jó rendszer alakuljon ki, és ne kelljen újra, évről évre idehozni ezt a törvényjavaslatot a Ház elé.

Köszönöm szépen a figyelmet.

DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak Hajdu képviselő úr hozzászólása indított ahhoz, hogy akkor még egy kicsit folytassam én is, amit az előbb abbahagytam. Lehet, hogy volt egyeztetés a külső kerületekkel, de a 2003-as törvényi változások vitájában is elmondtam, hogy nagyon örülnék neki, hogyha nem lenne első osztályú és másodosztályú kerület a fővárosban. Attól, hogy például valamely kerület belső kerület, attól ugyanúgy lehetne vele egyeztetni, mint a külső kerületekkel, és most hagyjuk, hogy melyik milyen színű politikailag. Nagyon örültem volna neki, ha van ezt megelőzően egyeztetés, az I. kerületet semmilyen egyeztetésre nem hívták el.

Lehet, hogy vannak komoly számítások a 47:53 mögött, nem láttuk őket. Ha ennek a törvényjavaslatnak az indoklását nézem, ennél tömörebb indoklást, majdnem azt mondom, hogy ennél felszínesebb indoklást még nem is nagyon láttam. Tehát azért akkor jó lett volna valamit benyújtani vagy becsatolni, én ilyet nem láttam. Ellenben kaptunk egy "Számítások" nevű táblázatot, amit biztosan ismernek képviselőtársaim, de hát ez annyira komoly, hogy van rajta 9 javaslat, és ezek a javaslatok százmilliókkal térnek el egymástól, és még csak azt sem tudtuk meg, hogy milyen változatok mentén számították ki ezt, milyen adatok mentén és paraméterek mentén.

Úgyhogy ebből mindenesetre azt szűrtük le a Fidesz-frakcióban, hogy számítások ugyan készülhettek, de nagyon komoly adatbázisokat megmozgatva nem sok biztosat láthatunk, hogyha adott esetben az egyik javaslat szerint mínusz 200 millió, a másik javaslat szerint plusz 150 millió jár egy-egy kerületnek. Jó lett volna tudni, hogy mi az a sok-sok szempont, ami akár ennyire kilengetheti a forrásmegosztás tervezetét.

Köszönöm szépen.

DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Ki a felelős 88 ezer gyermek ellátásáért?

1956 novemberének első napjaiban Nagy Imre miniszterelnök személyesen adott utasítást a Rózsadombon lévő elhagyatott, kiürített, az ÁVH tulajdonában lévő épületek kórházzá történő átminősítésére, és azóta országos hírűvé vált Budai Gyermekkórház néven. Kiváló orvosokat foglalkoztat, 88 ezer gyermek ellátásáért felel, több száz súlyos fiatalkori cukorbetegségben szenvedőt gyógyít, és egyedülálló módon az országban száz gyermeket kezel növekedési hormonnal. Tíz éve átépítették, és a budai kerületek, az önkormányzatok, a főváros is minden évben sok millió forintos támogatást nyújt gép- és műszerbeszerzésekre. Ez az intézmény jelenleg Budának, sőt Közép-Magyarország Dunától nyugatra eső részének egyetlen gyermekkórháza, és most úgy látszik, hogy ön még ezt az egyet is sokallja.

A Budai Gyermekkórház leépítése szakmailag teljesen indokolatlan. Az ön januári javaslatában még 80 aktív ágy szerepelt, aztán a titkos lovasberényi találkozón a 80 helyett 0, azaz nulla aktív ágyról döntöttek, és ezt az eredményt jelentették be március 7-én, ezzel mintegy elfekvővé akarják átalakítani a kórházat. Hová tűnt el a 80 aktív ágy?

Tudja, miniszter úr, ritka az a pillanat, amikor teljes konszenzus van kormánypárti és ellenzéki képviselők között, ahogyan ez most a II. kerületi önkormányzatban megtörtént. Az I. kerület felterjesztést küldött - nem is válaszoltak rá. A polgárok demonstráltak - ma kapott háromezer aláírást Balsai képviselő úrtól. De úgy látszik, ez mind-mind nem számít. Sokan ingatlanspekulációt sejtenek az ügyek mögött, amin tulajdonképpen nem is lehet csodálkozni, hiszen eddig mindent csak eladtak, pénzzé tettek és leépítettek - helyette azonban nem építettek fel semmit.

Miniszter Úr! Milyen szempontok írták felül a beteg gyermekek és a budai polgárok érdekeit és az orvosszakmai szempontokat, és ki felel majd 88 ezer gyermek egészségügyi ellátásáért? (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Miniszter Úr! Nem válaszolt, hogy tulajdonképpen ki felelős 88 ezer gyermek ellátásáért. Azt hallottuk a sajtóban, hogy a János Kórházba fogják átirányítani ezeket a betegeket, amely már amúgy is túlzsúfolt, omladozik, felújításra szorul, miközben egyébként a Budai Gyermekkórház egy felújított, korszerű intézmény. Mi ebben a racionalitás? - nem is nagyon értem.

A program, amelyre hivatkozott, valóban, a választások előtt született, és "Közös kincsünk, a gyermek" címmel jelent meg az ön által most vezetett minisztérium megfogalmazásában, és ez a program leszögezte, hogy mindenfajta változtatásnak csak akkor van értelme, ha a gyermekek érdekében történik.

Miniszter Úr! Ez nem a gyermekek érdekében történik, amikor a főváros egyik korszerű gyermekkórházát bezárják. Ahogy mondtam, sokan ingatlanspekulációt sejtenek, és semmiféle szakmai, politikai, társadalmi kérdéseket nem hajlandók megvitatni, minden elől mereven elzárkóznak. Az biztos, hogy most, a választások után a tetteik (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) szöges ellentétben állnak azzal, amit a választások előtt leírtak. (Taps a Fidesz soraiban.)

DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Látom, hogy miniszter úr nincs itt, államtitkár úrhoz intézhetem akkor a kérdést.

Tisztelt Államtitkár Úr! Felújítás helyett továbbra is bizonytalanság övezi a Várbazár sorsát - röviden így összegezhetjük a Várkert Bazár jelenét. A sajtóból értesülhettünk róla, hogy a magyar állam nem köt 90 évre hasznosítási szerződést a befektetővel, de a kiemelten fontos műemlék átfogó, jelentőségéhez méltó megoldása még nem látszik. A turisták messze elkerülik Ybl Miklós felbecsülhetetlen értékű épületét, pedig ez a hely, Erzsébet királyné hajdani pihenőkertje lehetne az idelátogatók egyik célpontja, a főváros és az ország büszkesége, kirakata.

A kerület polgármestereként már tíz éve foglalkozom a Várbazár sorsával, amelyet éppen az I. kerület kezdeményezésére vettek fel 1997-ben a világ száz legveszélyeztetettebb műemlékének listájára, később azonban üzleti célú hasznosítást készítettek elő, és a tervek bemutatásakor vált világossá, hogy a plazatípusú hasznosítás idegen a hely szellemétől, adottságaitól, túlzott mértékű, ezért a budavári önkormányzat az építési szabályok lazítását nem támogatta. A másfél éve kifejtett és máig változatlan álláspontom szerint a Várkert Bazár hasznosítása csak állami irányítással és felelősségvállalással képzelhető el, és most megnyílt egy történelmi lehetőség: a felújítás 80 százaléka finanszírozható vissza nem térítendő uniós forrásból. A kormánynak végre bizonyítania kellene, hogy nemcsak kampányfogás a sokmilliárd eurós támogatások ígérete, hanem olyan lehetőség, amely segítségével fontos közérdekű programok valósulhatnak meg.

Ezért kérdezem államtitkár úrtól: mit tett a kormány eddig azért, hogy a Várbazár helyreállításához uniós forrásokat biztosítson? Mikor áll elő a kormány egy olyan helyreállítási programmal, amely az érdekeltek bevonásával készül, és amelyet társadalmi konszenzus övez? Kérem, válaszoljon: milyen konkrét lépéseket tervez a minisztérium a Várkert Bazár felújításához szükséges állami és uniós források előteremtéséhez?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Inkább megvárnám, amíg a miniszter úr tud válaszolni a kérdésre.

DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én inkább megvárnám, amíg a miniszter úr személyesen tud időt szakítani a válaszadásra.

DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! 2007. május 7-én az önhöz benyújtott interpellációmat, ami a Moszkva térrel lett volna kapcsolatos, a házelnök asszony azzal az indokkal utasította vissza, hogy az a miniszter úr szerint nem tartozik a felelősségi körébe. 2006. augusztus 1-jén megjelent az a kormányrendelet, amely tisztázza a gazdasági és közlekedési miniszter feladatkörét. És ez a közlekedéspolitika egészét a miniszterhez rendeli, azaz önhöz. Úgy fogalmaz ez a rendelet, hogy előkészíti a közúti közlekedésről, a közlekedési szolgáltatásokról szóló jogszabályokat, miniszteri rendeleteket ad ki, a gazdaságpolitikáért való felelőssége körében ösztönzi a beruházásokat, javaslatokat készít a kormány gazdaságpolitikai programjának végrehajtására és az ezek megvalósításához szükséges eszközökre.

Miniszter Úr! A Moszkva tér vitathatatlanul a fővárosi infrastruktúra és a fővárosi közlekedés egyik megkerülhetetlen, a szó szoros értelmében megkerülhetetlen csomópontja. Észak-déli, kelet-nyugati útvonalak találkozása, amely ráadásul mind a mai napig nemcsak infrastrukturális jelentőségű, hanem éppen a tömegközlekedési kapcsolatok miatt teherforgalma is jelentékeny, túlzott. Mindannyian látjuk, hogy a közlekedés megkerülhetetlen kérdéséről van szó. Úgy olvastam ezt a bizonyos 163/2006-os kormányrendeletet, hogy a miniszter számára feladat a közlekedés fejlesztése az egész országban, megbízatásának teljes időtartamára, és nincsenek földrajzi korlátai ennek a feladatkörnek. Ebből tehát egyértelműen kiderül, hogy a Moszkva tér sem zárható ki.

Azt szeretném kérdezni miniszter úrtól, hogy milyen szempontok alapján szelektál bizonyos feladatai között. Milyen földrajzi határok között érvényesül a miniszteri felelősség? (Taps az ellenzéki padsorokban.)

DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Miniszter Úr! Az a helyzet, hogy ön az egyéni képviselői kampányban tett nyilatkozatait mint miniszter fogalmazta meg. Sőt, még arról is számot adott, hogy már elérte, hogy bekerüljön a Moszkva tér fejlesztése a nemzeti fejlesztési terv II-be. Azóta kiderült, hogy ez az állítás nem fedte a valóságot. De nem mi kezdtük, és nem én tettem kampánytémává a Moszkva tér ügyét. Mindannyian tudjuk, hogy egy képviselő nem tud egy ilyen nagyságrendű kérdésben sikeresen részt venni a döntéshozatalban, pláne nem egy ellenzéki képviselő. De még egy kormánypárti képviselő sem engedhetné ezt meg magának. Az akkor és ma hivatalban lévő kormány gazdasági és közlekedési minisztere azonban megengedte magának. Úgyhogy ne vegye sértésnek, ha ezt a kérdést fel fogjuk tenni önnek itt a parlamentben még sokszor a Moszkva tér ügyében. Ugyanis ez az ellenzék dolga, hogy számon kérje a kormányon az ígéreteit.

Miniszter Úr! Ön akkor azt mondta, indul a visszaszámlálás. Én szeretném emlékeztetni erre a visszaszámlálásra, engedje meg, hogy itt az ülés után egy homokórát átadjak majd önnek, amely majd mutatja, hogy elindult a visszaszámlálás. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! A fővárosi és a kerületi önkormányzatok hamarosan megtárgyalják a 2008. évi költségvetési koncepciójukat, megkezdődik a tervezési munka. Ennek során újból előkerül a forrásmegosztás máig megoldatlan ügye.

Erről először az Országgyűlés 2003-ban alkotott törvényt, amit 2006 végén gyökeresen megváltoztatott. A jelenleg hatályos törvény azonban alkalmatlan arra, hogy annak alapján átlátható, ellenőrizhető, előre kiszámítható módon történjen meg a közel 200 milliárd forint iparűzési, idegenforgalmi és luxusadó elosztása. Nemcsak az a probléma, hogy hogyan osszák szét a forrásokat, hanem még az is kérdéses, hogy milyen adónemeket kell bevonni a megosztásba. A forrásmegosztási törvény nincs összhangban az önkormányzati törvénnyel, sőt az Állami Számvevőszék véleménye szerint ellent is mond annak. A hatályos szabályozás ütközik továbbá a helyi adókról szóló törvénnyel, ráadásul a költségvetési törvény fogalomhasználata sem pontos, nem egyértelmű.

A jogalkalmazás során fellépő bizonytalanságok nem új keletűek, a fővárosi önkormányzatok még a törvény kihirdetése után szembesültek velük. Az Állami Számvevőszék február elején tíz pontban hívta fel a figyelmet azokra a kérdésekre, amelyeket rendezni kell. Idén februárban a Fővárosi Közgyűlés felterjesztéssel élt az Önkormányzati Minisztériumhoz, amelyben kezdeményezte a jogszabályok felülvizsgálatát. Erre az akkori miniszter, Lamperth Mónika úgy reagált, hogy nincs ellentmondás, a szabályozást alapvetően nem kell megváltoztatni, de konszenzus esetén lát lehetőséget a szükséges módosításokra.

A napokban kaptam kézhez az e tárgykörben lefolytatott ÁSZ-vizsgálat számvevői jelentését, amely ellentmond a miniszter asszony véleményének, s menet közben az Országgyűlés önkormányzati bizottsága a törvény módosítására önálló indítványt nyújtott be a tisztelt Háznak.

A helyzet tisztázása végett kérdezem a miniszter úrtól, hogy kidolgozott-e a kormány valamilyen megoldási javaslatot a forrásmegosztási jogszabályok korrekciójára, vagy ismét önálló indítványok alapján született rögtönzések és koalíciós alkudozás határozza majd meg a törvénymódosítás tartalmát. Megtisztelő, ha érdemben válaszol a kérdésre.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Ház! Köszönöm a szót, elnök úr. (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) A külügyi és határon túli magyarok bizottságának november 13-ai ülésén tárgyaltuk meg ezt a témát. A bizottság üdvözölte a nemzetközi megállapodást, és egyhangúlag javasolta az Országgyűlésnek annak kihirdetését - eddig a hivatalos rész.

Engedjék meg azonban, hogy ne a vitához hozzászólva, hanem most rögtön egy magánvéleményt is hozzáfűzzek ehhez a nemzetközi szerződéshez. Amilyen konszenzus ma látható a parlamenti pártok között ennek a hányattatott sorsú ingatlannak a rendezésében, reméljük, hogy ugyanilyen konszenzus lesz annak eldöntésében is, hogy milyen funkcióra használja majd a magyar állam ezt a különösen értékes és történelmileg nagyon fontos ingatlant.

Javasoljuk, hogy ennek kidolgozása, kialakítása már mielőbb kezdődjék meg, a határidők az ingatlanátadásra viszonylag rövidek, addigra már világos kép legyen arról, hogy mi lesz a hajdani Táncsics-börtön helyén, milyen múzeumi, közfunkciót kap majd ez az ingatlan, és ebben a lehető legszélesebb körű egyeztetést úgy az önkormányzat, mint a parlamenti pártok között a kormányzat folytassa le.

Ennek reményében most támogatásunkról biztosítjuk az Országgyűlést, és kérjük, hogy az Országgyűlés hagyja jóvá ezt a nemzetközi szerződést.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Úgy látszik, most már évek óta vissza-visszatérő téma a forrásmegosztási törvény. Most ebbe a salátatörvénybe becsomagolva megint csak egy jelentős módosítást próbálnak a tisztelt Ház elé terjeszteni a javaslattevők.

Úgy látszik, az is visszatérő elem, hogy a kormány rendre-sorra kimarad ebből az egyeztetésből; egyéni képviselők szakbizottsági köntösbe bújtatva terjesztik a Ház elé ezt az örökzöld témát, amit még mind a mai napig nem sikerült megnyugtató módon rendeznünk.

Az elmúlt héten Bajnai miniszter úrtól megkérdeztem, hogy mikor kíván a kormány, illetve mit kívánt eddig tenni a kormány ebben az ügyben. A miniszter úr válasza az volt, hogy amennyiben kétharmados konszenzus lesz majd az önkormányzati törvényt érintő kérdésekben, akkor természetesen a kormány ezzel tud mit kezdeni, de egyébként hagyja, hogy kialakuljon majd az érintett felek közötti konszenzus itt, a parlamentben.

Szeretném jelezni, hogy ez a módszer nem fog célravezetőként működni. Amíg a kormány egyszer szakmapolitikai alapon nem veszi a fáradságot, hogy utánajárjon annak az összetett és bonyolult pénzelosztási rendszernek, amit ma forrásmegosztásnak nevezünk, hogy rendbe tegye a különböző jogszabályokban lévő pontatlanságokat és hiányosságokat, ellentmondásokat, addig mindig csak barkácsolás lesz itt, a parlamentben.

Márpedig ez a barkácsolás a tavalyi év tapasztalata alapján látható, nem működik. Nem működik, mert tavaly elfogadtak egy törvényt a kormánypárti képviselők, amelyet rögtön az elfogadása után különböző jogtechnikai pontatlanságok miatt alkalmatlannak, alkalmazhatatlannak kellett minősíteni.

Ez volt az oka annak, hogy az Állami Számvevőszék már ez év februárjában 10 pontban foglalta össze a forrásmegosztással kapcsolatos jogi szabályozás feladatait, feltételeit. Ezt követően Demszky Gábor főpolgármester kezdeményezésére összeültek a kerületek és a főváros, és egy felterjesztést küldtek el az Önkormányzati Minisztériumba Lamperth Mónika miniszter asszonyhoz. A miniszter asszony válaszolt, hogy szerinte nincs probléma, a felterjesztésben foglaltak rendezettek, úgyhogy minden a legnagyobb rendben van, a maga részéről úgy látja, hogy itt nincs teendő.

Márpedig az Állami Számvevőszék a törvény erejénél fogva foglalkozik a forrásmegosztás rendszerével, és az is látható a most még nem számvevőszéki, hanem csak számvevői jelentésből, ami az elmúlt hetekben készült el, hogy bizony egyáltalán nincs rendben semmi, illetve nagyon sok pont nincs rendben.

Tavaly azzal zártam a forrásmegosztásról szóló országgyűlési felszólalásomat, hogy jó lenne, ha kialakulna egy igazságos és méltányos, kiszámítható rendszer, hogy ne kelljen újra, évről évre idehozni ezt a törvényjavaslatot a Ház elé. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a tavalyi remény jámbor óhaj maradt, újra itt van a forrásmegosztás ügye a tisztelt Ház előtt.

Szeretném azért nagyon röviden összefoglalni, hogy melyek is azok a problémák, amelyekről eddig csak általánosan szóltunk néhány szót.

Az önkormányzati törvény 64. §-a rögzíti, hogy a főváros és a kerületek bevételei között melyek az osztott bevételek. Ezek között szerepel a helyi adókból származó bevételek teljes terjedelme, az iparűzési adó, az idegenforgalmi adó, a luxusadó, az építményadó, a telekadó és a kommunális adó. A törvénnyel ellentétesen, tulajdonképpen a szokásjogok alapján csak az iparűzési adó, az idegenforgalmi adó és a luxusadó kerül megosztásra. A megosztandó bevételek közé tartozik viszont a 64. § (4) bekezdés d) pontja alapján az egyéb központi adóként nyilvántartott gépjárműadó, amelynek kivetését és beszedését a helyi önkormányzatok végzik.

A költségvetési törvény 21. §-ának (1) bekezdése szerint a települési önkormányzat által beszedett adó 100 százaléka az önkormányzatot illeti meg. Az Ötv. 64. §-a állami számvevőszéki értelmezése szerint ezt a bevételt viszont meg kellene osztani a főváros és a kerületek között. Tulajdonképpen három törvény ellentmondását kéne egyszer orvosolni.

A helyzetet csak nehezíti, hogy a forrásmegosztási törvényből teljesen hiányoznak a fogalommeghatározások, ezért a Fővárosi Közgyűlés csak az előző évek gyakorlatára hivatkozva fogadhatta el, fogadta el a 2007. évi forrásmegosztási rendeletét.

Sok félreértésre ad okot a központi hozzájárulások, állami támogatások fogalomkörének a tisztázatlansága is. Ennek alátámasztására csak egy adatot szeretnék hozni, az általam vezetett kerület példájából. Budapest I. kerületében, a Budavári Önkormányzatban a 2007. évi központi hozzájárulás összege a jelenleg hatályos forrásmegosztási törvény szerint 897 millió forint lenne, az ÁSZ értelmezése szerint több mint 917 millió.

A jelenleg hatályos forrásmegosztási törvény olyan ellentmondásokat is tartalmaz, hogy a bevételeknél nem szerepelnek a lakosságszám alapján járó központi normatív hozzájárulások, a kiadásoknál viszont az összes olyan feladat figyelembevételre kerül, amelyhez központi költségvetés normatív hozzájárulást nyújt. Ezt az ellentmondást szintén csak egy számpárral szeretném érzékeltetni. Az I. kerületről készült számvevői jelentés alapján a működési kiadásunkhoz 3 milliárd 590 millió forint jár, az ÁSZ számítása azonban 4 milliárd 600 millió forintot meghaladó összeget mutatott ki. Szeretném megjegyezni, hogy erre ugyan az önkormányzati bizottság által benyújtott törvényjavaslat tesz javaslatot vagy próbál tisztázó javaslatot tenni, de a fogalmak pontatlansága miatt ez teljeskörűen nem sikerülhet.

Végezetül van még egy kérdés, ez a bizonyos panellakások ügye, amit a tavalyi törvénymódosításkor már elmondtunk, hogy valójában nem normatív, miután a kerületeknek csak egy részét érinti, és messze nem annyira általános probléma, amit egy forrásmegosztási törvény logikájában kéne kezelni. A fővárosban épült lakótelepek ügyét, a panelprogramot külön kormányzati programmal kell vagy kellene orvosolni, semmiképpen nem tehető egyedi szempontként a forrásmegosztás kritériumai közé. Mert ha nem a normatív és tényleg kiszámítható elemeket nézzük, akkor ilyen alapon még nagyon-nagyon sok szempontot fel lehetne sorolni.

A tavalyi egyeztetések erről szóltak, hogy ki azzal jött, hogy a földutakat, ki azzal, hogy a csatornázást, ki azzal, hogy a panelprogramot, a panelházakat hozzák be, én annak idején szót emeltem az önkormányzati tulajdonban lévő műemlékek támogatásáért, és mindegyik mellett hozhatók érvek, de egyik sem a teljes fővárost érintő érv.

Éppen ezért azt a módosító javaslatot, amely erre vonatkozik, elvből már a tavalyi évben is elutasítottuk, és most sem tartjuk szerencsésnek. Ráadásul hozzátéve azt is, hogy az erre vonatkozó adatok egyáltalán nem közhitelesek. Tehát nincs olyan kimutatás, amely az iparosított technológiával épült lakásokra, az úgymond panellakásokra vagy az önkormányzati félkomfortos, komfort nélküli lakásokra vonatkozóan hiteles, kimutatható összeállítás lenne. Magyarul: nem is tudjuk pontosan, hogy az a számsor, amit a törvényjavaslatot benyújtók mint mellékletet beterjesztettek a törvényjavaslathoz, min alapul. Jó lenne ezeket a számokat valamilyen hiteles adatbázissal alátámasztani, erre azonban mi nem láttunk hivatkozást.

Éppen ezért szeretnék még egyszer arra visszatéri, elkerülhetetlennek látom, hogy a kormány érdemben foglalkozzon a forrásmegosztás ügyével. Nem jó törvényhozási módszer az, hogy itt ülő polgármesterek, alpolgármesterek próbálnak összehozni pillanatnyi koalíciós alkudozás alapján egy törvényjavaslatot, és ezt az Országgyűlés mint törvényt fogja szentesíteni. Olyan anomáliák, olyan pontatlanságok kerülhetnek ki belőle, mint a tavalyi törvényünk volt. Ha ezt szeretnénk elkerülni, akkor még most talán megvan az idő arra, hogy a szaktárca mielőbb hívjon össze egy egyeztetést, és ezen szakmai érvek alapján próbáljunk foglalkozni a forrásmegosztási törvény most már sokat megpróbált ügyével, és találjunk megoldást.

Ehhez a Fidesz partner lesz, a jelenlegi toldozgatáshoz-foldozgatáshoz nem.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

(19.30)

DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A most folyó vitában sokszor és sokan elmondtuk, hogy a 2009. évi költségvetési tervezet következménye és mélypontja az elmúlt évek elhibázott kormánypolitikájának. S most, amikor a világon végigsöpör a válság szele, a megtett intézkedésekből, a bejelentett elképzelésekből és a beterjesztett költségvetésből egyre világosabban látszik, a kormány alkalmatlan arra, hogy Magyarországot a nemzetközi pénzügyi és gazdasági válság drámai hatásai ellen hatékonyan felkészítse és megvédje. A helyzet súlyos, az általunk meghúzható mérleg pedig szégyenletes.

Nézzük meg, hogy ha az önkormányzatiságon belül a főváros, Budapest helyzetéről szeretnénk beszélni, akkor hogyan állunk ezen a területen, ami az állami költségvetést illeti. Ahogy a kormány tönkretette az országot, úgy tette tönkre Demszky Gábor vezetésével a fővárosi SZDSZ-MSZP-koalíció az ország fővárosát. Eladósodás, koncepciótlanság, PR-politizálás jellemzi a fővárosi döntéseket. Nem azt nézik, hogy mi jó a budapestieknek, hanem azt, hogy mit lehet jól eladni a sajtóban. Mindig egy-egy újabb ötlet, mindig egy-egy újabb bejelentés, de sajnálatos módon semmi nem valósult meg az eddig elhangzott ígéretekből.

Mégiscsak végig kéne egyszer gondolni, hogy mi minden ígéret hangzott el a korábban. 2006-ban az MSZP választási programja megfogalmazta, hogy a főváros maga az ország kicsiben. Így fogalmaztak: gyorsítanunk kell tehát a fővárosi fejlesztések ütemén, hogy ne maradjunk le az európai versenytársaink mögött, hogy mielőbb jobb közlekedést, tisztább utcákat, új metróvonalakat, emberségesebb ügyintézést, vagyis élhetőbb várost teremtsünk. Aztán ugyanennek a nemes és nagyon jó célkitűzésnek a jegyében 2006 márciusában még szerződést is kötött a kormány és a főváros vezetése: végigvisszük és határidőre befejezzük a 4-es metró építését, továbbfejlesztjük a Budapesti Közlekedési Szövetséget.

(16.10)

Elkötelezzük magunkat az 1+1 forint közös útfelújítási programot nyújtó támogatás mellett.

Utána ezt a szerződést még bővített szerződésként 2007 novemberében bejelentették, és azt is hozzátették, hogy minden ütemterv szerint tartható, végigvihetők azok a tervek, amiket elgondoltak. Minden szerződés, minden bejelentés annyit ér, amennyi abból megvalósult. Nos, tisztelt képviselőtársaim, szomorúan látjuk a beterjesztett költségvetési tervezetből, hogy mindebből nem vagy alig valósul meg valami. A metró finanszírozására a kormány lényegesen kevesebbet fordít most, mint korábban, és azok a további célok - a Margit híd felújításától kezdve az útfelújításokig -, amelyek kiemelt beruházásokként még nevesítve szerepeltek a korábbi ígéretek között, mára már elpárologtak, semmilyen kiemelt felújításról egyébként a költségvetési tervezet nem ad hírt. Sőt! Odáig jutott a helyzet, hogy a fővárosi önkormányzat mára arra az elhatározásra jutott, hogy kénytelen lesz eladni az utolsó nagyobb vagyontömegét, a gázközművagyon részvénytöbbségét, tekintettel arra, hogy már lassan finanszírozhatatlanná válnak azok az európai uniós projektek, amelyekhez az önrészt sem biztosítja még részben sem az állami költségvetés.

Persze felmerül a kérdés: ha az állam alulfinanszírozza az önkormányzatokat, akkor milyen felelősség terheli az önkormányzati vezetést? Meg kell mondanom, hogy ebből a szempontból a főváros vezetése sem áll a helyzet csúcsán, nem áll a helyzet magaslatán, vastagon hozzájátszik ahhoz, hogy ez a helyzet ilyen szégyenletesen alakult. Arról már nem is beszélve, hogy ha a főváros megrendül, akkor nemcsak a kerületi önkormányzatok látják ennek hátrányát, hanem az egész társadalom, az egész ország gazdasági növekedése rendül meg. Márpedig úgy tűnik a jelenlegi költségvetésből, ebből a válságköltségvetésből, hogy tulajdonképpen a kormánynak semmiféle elképzelése nincs arra, hogy mit is kéne tenni Budapest csődtömegével, mit kéne tenni a BKV-val, mit kéne tenni a metrófinanszírozással, hogyan kéne valahogy dinamizálni és valóban versenyképessé tenni a fővárost egy nemzetközi versenyben.

Mindezen okok miatt azt gondoljuk, hogy miután ez a kulcsszerep nem tükröződik az állami költségvetésben, és nem látjuk a válság megoldására tett lépések koncepcióját, a jövőt felélő, hosszú távon pedig romboló hatású költségvetést nem tudja támogatni a Fidesz-frakció.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A múlt héten Kiss Péter kancelláriaminiszter az egyik televízió reggeli műsorában az uniós források átcsoportosításával kapcsolatban azt mondta "A Budai palota kulturális-turisztikai fejlesztése" című kiemelt fejlesztési projekttel kapcsolatban, hogy ez egy komolyan előkészített ügy, sok hónap munkájával ott tartunk, hogy ezt a dolgot meg lehetne gyönyörűen csinálni, most mégis elvonják a pénzt, mert az I. kerületi önkormányzat változtatási tilalmat vezetett be.

Tisztelt Államtitkár Úr! Az ügy aktuális. A múlt héten még a kormányszóvivő is kiadott egy közleményt, amelyben a Budavári Önkormányzat hozzáállásával, lépéseivel magyarázta a program ellehetetlenülését, magyarán megkezdődött a fiaskóért viselt felelősség áthárítása. Az önkormányzat azért döntött így, mert ezen a kiemelt világörökségi helyszínen nem lehet az utolsó pillanatban ötletelve eldönteni azt, hogy hogyan is nézzen ki a Szent György tér az elkövetkezendő száz évben. Az ügy nyilvánosság előtti tisztázása érdekében kérdezem öntől: mi lesz a változtatási tilalommal nem érintett, eltervezett és mostanáig vissza nem vont többi projektelemmel?

Másodszor: a kormány tavaly nyári bejelentése után hat hónappal már szerződést kellett volna kötni, de azóta 15 hónap telt el. Mi volt az oka ennek a késlekedésnek, ha nem az, hogy a projekt előkészítetlen volt?

Harmadszor: ha valódi szándék volt az önkormányzattal való egyeztetésre, akkor miért kellett kormányrendelettel kiemelt nemzetgazdasági jelentőségű üggyé minősíteni a várprojektet és ezzel kizárni a kerületet a szakhatósági véleményezésből? Komolyan előkészített ügynek tekinti-e az államtitkár úr azt, hogy a mai napig nincsenek engedélyek, a központi tervtanács csak az idén háromszor foglalkozott a témával, és az elmúlt hónapban három koncepció mentén öt különböző tervet készítettek? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Államtitkár Úr! A kormány még ma is úgy gondolja, hogy ilyen rögtönzések alapján lehetne ezt a dolgot gyönyörűen megcsinálni?

Várom válaszát. (Taps a Fidesz soraiból.)

DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Hát, államtitkár úr, sajnos egy kérdésre sem kaptam választ. Alkalmatlan volt az előkészítés, kapkodás és rögtönzés jellemzi ezt a folyamatot. Nagyon kérjük, ne így dőljön el, hogy milyen lesz a budai Vár jövőbeli képe!

Egyébként a Budapesti Építész Kamara szakmafelügyeleti bizottsága pénteken adott ki egy állásfoglalást a Szent György tér ügyében, amelyben kijelentik, hogy a jelenlegi tervezés alapjaiban eltér a tervpályázat eredményétől, ezért új tervpályázat kiírása szükséges. Ez tehát egy független szakmai testület véleménye.

A kérdés még mindig itt áll. Mi lesz a változtatási tilalommal nem érintett másik 5 milliárd forinttal? Egyébként megjegyzem, 10 milliárdnak is lenne helye a budai Várban, mert ott a Várbazár, a Várbarlang, a szinte járhatatlan utak; ésszerűen át lehet csoportosítani, és hatékonyan fel lehetne használni ezeket az uniós forrásokat, ha komolyan vesszük azt, hogy valóban a Vár kiemelt jelentőséget kér. Hagyják abba, kérem, a felelősségnek ezt az áthárítását! Legyen közügy, közös megfontolás tárgya, hogy mi történik a budai Várban! Ennél ugyanis (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) jobb előkészítést és több figyelmet érdemelne a Vár. (Taps a Fidesz soraiból.)

DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A részletes vitának ebben a szakaszában nem szeretnék visszatérni azokhoz a kérdésekhez, amelyek az általános vitában már elhangzottak részünkről. Nevezetesen, miért tartjuk ezt egy elhibázott törvényjavaslatnak, miért tartjuk elhibázottnak azt az egész szabályozást, ami eddig kialakult itt a forrásmegosztás kapcsán.

Egy dologra azonban nem tudok nem kitérni. 2006-ban fogadtuk el ezt a törvényt, 2007-ben módosították, és mind a kétszer ugyanazt a módosító javaslatot nyújtottam be, amit most, 2009-ben is benyújtottam, s mind a két alkalommal el kellett mondanom azt, hogy tulajdonképpen elgondolkodtató, részben pedig felháborító, hogy a kormány mennyire negligálja annak a pénzügyi elosztásnak a rendjét, amely a főváros és a kerületek közötti állami támogatások elosztását rendezi. És ezért van az, hogy újra és újra ugyanazokkal a problémákkal kell szembesülnünk.

Látható, hogy a kormány ezen a téren - és ezt nem kell különösebben bizonygatni - valóban nem tett semmit. A módosító javaslatokat, a törvénymódosító javaslatot, illetve törvényjavaslatot is képviselők nyújtották be ugyanúgy, ahogy két évvel ezelőtt. És arra hivatkozva, hogy ezeket a módosító javaslatokat a Fővárosi Önkormányzat szakjogászai és pénzügyi háttere dolgozták ki, igazán nem nyugtat meg ebben a kérdésben, miközben egyébként akár a Pénzügyminisztériumnak, akár az önkormányzati ügyekkel foglalkozó minisztériumnak feladata lett volna, hogy egy átfogó, egy valóban normatív, kiszámítható és előre kalkulálható törvényjavaslatot terjesszen az Országgyűlés elé. Ezért újra és újra ugyanazokat a módosító javaslatokat kell benyújtanunk, tekintettel arra, hogy ez a mostani törvény és a benyújtott törvénymódosító javaslat sem kezeli azokat a problémákat, amelyeket eddig is felemlegettünk.

Az egyik módosító javaslatom éppen ezzel foglalkozik. Nevezetesen, javasoljuk kihagyni a mostani változtatások közül is azt a passzust, amelyik a félkomfortos, komfort nélküli szükséglakásoknak, illetve a panellakásoknak ebbe a forrásmegosztásba beszámítására vonatkozik. Úgy gondoljuk, hogy ezek olyan, az egyes kerületekre jellemző egyedi problémák, amelyeknek nem ezen törvény keretén belül kellene megoldást találni. Nem utolsósorban nem függ össze ez a kérdés az önkormányzatok által elvégzett feladatokkal, ellenben nagyon sok szempontból olyan egyedi problémákat emel be, amelyek az egész fővárost, az egész budapesti kerületi viszonylatot nem érintik, azoknak csak bizonyos szegmensét.

Számtalanszor elmondtuk a vitákban, hogy még sok ilyen szempontot lehetne fölemlegetni, be lehetne ilyen szempontként emelni a csatornázatlan területek nagyságát, az aszfalt nélküli utakat, emlegethetnénk a műemlék lakásokat, emlegethetnénk még számos olyan szempontot, amelyek mind-mind tompítólag vagy erősítőleg szempontok lehetnének a forrásmegosztásban.

Ezért a javaslat lényege, amit én újra és újra megfogalmazok, az, hogy az állandó népesség, a belterületi terület és a népesség és a terület nagyságának hányadosa legyen az a három szempont, amely alapján a forrásmegosztás kiszámítható, az összes többi szempontot pedig hagyjuk ki ebből a törvényjavaslatból.

Úgy gondoljuk, hogy ezzel sem lehet jóvá tenni, jobbá tenni vagy működőképessé tenni ezt a törvényt, de a helyzet az, hogy ez a fajta toldozgatás-foldozgatás, ami évek óta folyik ezen a területen, valószínűleg a legrosszabb megoldás. Ennél már az is jobb lenne, ha nem nyúlnánk állandóan hozzá, mindenféle ötletek alapján.

Azt is szeretném elmondani, hogy az Állami Számvevőszék észrevételeire való hivatkozás sem teljes körű megoldást eredményezett a javaslattevők vagy indítványtevők eredményeképpen, ugyanis számos olyan problémát, amit az ÁSZ felvetett, ez a törvényjavaslat nem korrigál, nem old meg.

Szeretnék még egy módosító javaslatról beszélni, ami pedig arra utal a hatályba léptető rendelkezésekkor, hogy e törvény szabályait a 2007. és a 2008. évi forrásmegosztás felülvizsgálata során is alkalmazni kell majd. Ezt egy olyan veszélyes precedensnek érezzük, amely a visszamenő hatályú jogalkotással mintegy visszaélve olyan bizonytalanságot rendel be ebbe a mostani elfogadásra javasolt jogi szabályozásba, amely mindenképpen ellenkezik az önkormányzatok érdekével. Nagyon kérem a kormánypárti előterjesztőket, a kormánypárti képviselőket, hogy fontolják meg, hogy van-e értelme ilyen típusú visszaható hatályt adni egy 2009. év végén elfogadott törvényjavaslatnak.

Summa summarum, annyit szeretnék mondani az egész forrásmegosztási törvénnyel kapcsolatban, amit Ikvai képviselő úr itt a törvényjavaslat általános vitájában elmondott, hogy noha mindenki tudja, hogy egy átfogó reformra lenne szükség, senki nem lépte meg, a kormány nem lépte meg, nem tett rá javaslatot, ciklus végén erre futja az erőből; elgondolkodtató, hogy ha csak erre futja, akkor valójában miért van ez a törvényjavaslat most előttünk, mit fog ez segíteni ahhoz képest, ami itt eddig történt, miért nem tudjuk akkor ezt a területet legalább most úgy hagyni, ahogy van, ebben a ciklusban, ha már javítani nem tudunk rajta.

Elnök Úr! Köszönöm szépen a figyelmet.

DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én csak azért nyomtam gombot, mert Szabó Zoltán volt szíves megemlíteni a módosító javaslataimat, amit benyújtottam a költségvetéshez. Szeretném elmondani, hogy az általam benyújtott módosító javaslatok egy része nem tartalmaz mást, mint amit a kormány megígért, amit a kormánypártok megígértek. Már a 2006-os választások előtt is hallhattuk, hogy rendbe teszik a Moszkva teret. Azóta ebben a kérdésben például semmit sem léptünk előre, olyannyira, hogy még az előkészítésre sem áll rendelkezésre semmiféle szándék, pénzügyi elkötelezettség vagy egyéb jelzés.

Úgyhogy azzal szeretnénk önöket szembesíteni, hogy az elmúlt évek kormányzásának milyen eredményei vannak, és azok a módosító javaslatok, amelyeket benyújtottunk, erre hívják fel a figyelmet. Úgyhogy, képviselő úr, ezek jó módosító javaslatok, és én bízom abban, hogy ha nem is most, de előbb-utóbb ezek megvalósulnak.

Köszönöm a szót. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)