Felszólalás adatai
Felszólalások: 3-21 21-33,35-39 34-35 Ülésnap adatai
A felszólalás szövege:
ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoklati kör végére értünk, így az általános vitát elnapolom. Folytatására ma este kerül sor.
Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény, az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény, valamint egyéb törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. Az előterjesztést T/3712. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/3712/1-4. számokon kapták kézhez.
Megadom a szót Dávid Ibolya igazságügy-miniszter asszonynak, a napirendi ajánlás szerint 20 perces időtartamban.
DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az ügyészség a rendszerváltozás óta igazán új kihívások elé állt. A nyolcvanas évek végétől az átalakulás következtében óhatatlanul terjedő bűnözés miatt a nyomozások felügyelete és a vádképviselet megnövekedett feladatai komoly erőpróbát jelentenek az ügyészség számára.
(11.00)
Az állami, a társadalmi szervezeteknél, valamint a gazdasági élet szereplőinél a gyökeresen átalakuló jogrendszer jogalkalmazási feladatai, ennek ellenőrzése további jelentős feladatot ad a szervezet számára. Az elmúlt évtized tapasztalatai azonban mégis azt igazolják, hogy az ügyészség mint szervezet, összességében sikerrel birkózott meg az előtte álló feladatokkal. Itt gondoljanak csak arra, hogy a Legfőbb Ügyészség évente elkészített parlamenti beszámolóját milyen módon fogadta akár az alkotmányügyi bizottság, akár az Országgyűlésnek a többsége, vagy pedig azok a statisztikai adatok, amelyek munkájukat igazolták vissza... - valójában nem az ügyészségnél halmozódtak fel a befejezetlen ügyek.
Az ügyészség munkajogi helyzetének korszerű törvényi szabályozása 1994-re megoldódott. A szervezet és feladatkör jogosítványait és kötelezettségeit szabályozó ügyészségi törvény azonban 1972-ben megalkotott rendszerben érvényesül, annak minden eddigi módosítása csak részleges megoldás volt, amely számos pontatlan vagy idejétmúlt mozzanatot érintetetlenül hagyott. Az ügyészségi törvény átfogó módosítása ugyanis mindig háttérbe szorult az ügyészség alkotmányos helyzetével foglalkozó törvényjavaslatokat érintő vitákban. Többször készültünk arra, hogy ezt változtatni fogjuk, azonban mindig abban bíztunk, hogy ezt majd egy új alkotmány keretében tehetjük meg. Az, hogy ez nem sikerült, rávilágított arra a tényre is, hogy az igazságszolgáltatás másik nagy szervezetrendszere - és ez a bíróság - az elmúlt időszakban egy igen nagy újraszabályozáson ment keresztül.
Az elmúlt tíz évben lezajlott társadalmi változások, az ügyészség helyzetében végbement folyamatok, a büntető törvénykönyv, a büntetőeljárási törvénykönyv nagymértékű változásai tehát halaszthatatlanul tették szükségessé az ügyészség szervezetét és tevékenységét szabályozó törvények átfogó felülvizsgálatát. A javaslat ezért az ügyészségi törvény számos helyen idejétmúlt, a jogi környezet változása folytán pontatlan, helyenként pedig indokolatlanul szűkszavú rendelkezéseit megfelelően korrigálja. Ezek körében pontosabb és részletesebb felsorolást ad az ügyészség büntetőjogi feladatairól, és az azokhoz fűződő jogosítványairól, összhangban a hatályos büntetőeljárási törvénnyel.
Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat közelebbről három nagy területen hoz jelentős változást. Lényeges új elem, hogy az ügyészség részére is lehetővé teszi a titkos információgyűjtést. Erre jelenleg az ügyészséget kivéve minden más nyomozó hatóságnak törvényi felhatalmazása van. A törvényjavaslat szerint a titkos információgyűjtésre nem az ügyészségi teljes tevékenységi kör során, hanem kizárólag az ügyészségi nyomozás keretében kerülhet sor. Ez a lehetőség a javaslat szerint kiterjedne mind az ügyészségi nyomozás kizárólagos hatáskörébe tartozó, például a képviselők, a bírák, ügyészek, rendőrök által, vagy ezek ellen elkövetett bűncselekményekkel összefüggő, mind pedig a más nyomozó hatóságtól ügyészségi hatáskörbe vont ügyek nyomozására.
Az új szabályozás módszere, hogy a rendőrségi törvény VII. fejezetében foglalt részletes szabályok alkalmazását írja elő az ügyészség titkos információgyűjtési tevékenységére. Meghatározza azonban egyúttal azokat az értelemszerű eltéréseket is, amelyek a tevékenység lényegét, garanciális elemeit nem érintik. Sajátos szabály, hogy adott esetben a titkos információgyűjtést az ügyészség más nyomozó hatósággal is elvégeztetheti. Ilyen eset fordulhat elő például akkor, ha a szükséges speciális szakértelemmel az ügyészség nem rendelkezik, és erre megfelelő szakirányú szervezetünk van. Az ügyészség így e felhatalmazással sem több, sem kevesebb jogosítványt nem kap, mint amennyivel a többi nyomozó hatóság rendelkezik.
Itt kell szólni arról is, hogy a javaslat részben kiszélesíti az ügyészség kizárólagos nyomozati hatáskörébe tartozó bűncselekményeknek a körét. A korrupciós bűncselekmények hatékonyabb üldözése érdekében indokolt, hogy az ügyészség járjon el minden vezető beosztású hivatalos személy által elkövetett vesztegetés bűncselekménye miatt. Fontos változás az is, hogy a bírósági végrehajtók és végrehajtó-helyettesek által elkövetett bármilyen bűncselekmény, illetve a sérelmükre elkövetett, hivatalos személy elleni erőszak is ügyészségi nyomozó hatáskörbe kerüljön.
Kedves Képviselőtársaim! A törvényjavaslat az Alkotmánybíróság 2/2000. számú határozatában előírt jogalkotási kötelezettséget teljesítve, továbbfejleszti az ügyészi óvás szabályait. Az Alkotmánybíróság ebben a határozatában állapította meg, hogy az ügyészi óvás - mint az államigazgatási határozatok törvényességének rendkívüli biztosítéka - szerepét csak akkor tölti be, ha az óvás nyomán a már végrehajtott határozatoknál is van mód a törvényesség helyreállítására. Az államigazgatási határozatok megváltoztathatósága azonban az óvás esetén sem lehet korlátlan. A hatályos szabályozás szerint, ha a törvénysértő határozat nem sért jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogot, nincs semmilyen korlát a megváltoztatás, a megsemmisítés előtt, ha azt az ügyész az óvásban kezdeményezi. Ez azonban a jogbiztonság követelményével nem egyeztethető össze. A javaslat ezért az Alkotmánybíróság határozatának megfelelően egészíti ki az ügyészi óvás intézményét.
E konstrukció szerint az ügyészi óvás folytán tehető intézkedéseknek három esetköre lehet. Egyrészt, az ügyészségi törvény, a hatályos szövegének megfelelő tartalommal, változatlanul előírná, hogy a jogerős határozat közlését követő egy év után benyújtott óvás esetén a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok nem sérthetők.
Másrészt, a javaslat a törvényt akként egészíti ki, hogy a határozat közlésétől számított három év eltelte után benyújtott óvás alapján hozott közigazgatási határozat jogot nem korlátozhat és nem vonhat el, tekintet nélkül arra, hogy azt jóhiszeműen szerezték és gyakorolják, vagy sem, továbbá, kötelezettséget és joghátrányt nem állapíthat meg.
Harmadrészt azonban kiegészül az ügyészségi törvény azzal a szabállyal is, hogy a semmis államigazgatási határozatokkal szemben a közléstől számított három év elteltével benyújtott ügyészi óvás alapján továbbra is alkalmazhatók a határozatok semmisségéhez fűzött jogkövetkezmények. Az új szabályozás már kielégíti azokat az alkotmányos követelményeket, amelyeket az Alkotmánybíróság mind a jogbiztonság, mind a törvényesség érdekében az ügyészi óvással szemben felállított.
Tisztelt Országgyűlés! A javaslat az ügyészségi törvény mellett az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvényt is módosítja. Ennek során elvégzi az időközi jogszabályváltozások és gyakorlati tapasztalatok folytán szükségessé vált kisebb pontosításokat. A módosítás újra bevezeti és szabályozza az Igazságügyi Minisztériumba és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács hivatalába beosztott ügyész fogalmát és az ügyész jogállását. Az ügyészek Igazságügyi Minisztériumba való beosztását a sajátos ügyészi tapasztalatoknak és ismereteknek a jogszabály-előkészítésben való hasznosítása komolyan indokolja. A tervezet ezzel feleleveníti a magyar közjogi hagyomány 1899. év óta több évtizeden keresztül jól bevált megoldását is.
Az Igazságügyi Minisztériumba beosztott ügyészre vonatkozó szabályozás az oda beosztott bírákra vonatkozó rendelkezések megfelelő átvételével történik. Ennek megfelelően a legfőbb ügyész az Igazságügyi Minisztériumba beoszthatja az ügyészt, ha azzal az ügyész és az igazságügy-miniszter is egyetért.
(11.10)
A beosztott ügyész megtartja az ügyészi tisztségét, de nem gyakorolhat ügyészi jogosítványokat. A szabályozás lehetőséget biztosít az ügyészség szervezetébe való méltó visszatérésre is.
A javaslat megteremti továbbá az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatalába beosztott ügyész intézményét is. Ez lehetővé teszi a bíróságok igazgatásával összefüggő tevékenység során az ügyészi ismeretek és tapasztalatok hasznosítását. Mindezen szabályok kellőképpen segítik az igazságszolgáltatást, illetve az igazságügyi kormányzat közötti átjárhatóságot, amely mindhárom érintett szervezet érdekeit megfelelően szolgálja.
Az új megoldás nem csorbítja az ügyésznek az igazságszolgáltatás terén fennálló függetlenségét, miután az ilyen esetekben az ügyész nem gyakorolhatja ügyészi jogosítványait, és nem lát el igazságszolgáltatási feladatot. Ez az intézmény nem fogja veszélyeztetni az ügyészség működését, mert alkalmazásával csak néhány személy áthelyezéséről, nem pedig egy tömeges mozgásról lesz szó.
A javaslat a bűnüldözés és a bűnmegelőzés nagyobb hatékonysága érdekében kiegészíti a törvény adatkezelésre vonatkozó szabályait, rendelkezéseket tartalmaz a titkos információgyűjtés során keletkezett adatok kezelésére. Minden nyomozó hatóság jogosult lesz arra, hogy a másik adatbázisból kölcsönösen adatokhoz juthasson bűnüldözési feladatainak hatékony ellátása érdekében.
Kedves Képviselőtársaim! Befejezésül, e javaslat néhány helyen módosítja a büntetőeljárásról szóló törvényt, annak egyes inkoherens rendelkezéseit küszöböli ki. Kiemelést érdemel e sorból, hogy a javaslat bővíti a terhelt javára a törvényesség érdekében emelhető jogorvoslat esetköreit.
A tervezet elfogadása esetén jogorvoslatra a jövőben akkor is sor kerülhet, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése vagy más anyagijog-szabálysértés miatt törvénysértő büntetést szabtak ki.
Jogorvoslatra kerülhet sor törvénysértő intézkedés alkalmazása esetében is, ideértve azt is, amikor a büntetőjog szabályainak megsértése miatt kerülhet sor a terhelt kényszergyógykezelésének elrendelésére. E törvénysértések sajnos jelenleg csak kegyelmi eljárás keretein belül orvosolhatók, a kegyelmezési eljárás és a kegyelmezési jog azonban nem ilyen feladatokat hivatott ellátni. Mindezek miatt a Legfelsőbb Bíróság által meghozható határozatok tartamáról rendelkező szakaszt is módosítani szükséges.
Módosítani kell továbbá a büntetőeljárási törvény kártalanításra, illetve visszatérítésre vonatkozó rendelkezéseit is. A jelenlegi szabályok alapján ugyanis az, akit a törvényesség érdekében emelt jogorvoslat folytán mentettek fel, ítéltek enyhébb büntetésre, vagy szüntették meg vele szemben az eljárást, nem jogosult kártalanításra, illetve visszatérítésre. E szabállyal a törvény a diszkrimináció tilalmába ütközik, e helyzeten az alkotmányossági követelményekre tekintettel változtatnunk kell.
Kedves Képviselőtársaim! A kormány most előterjesztett törvényjavaslata az ügyészség feladatainak, jogosítványainak és kötelezettségeinek jogi feltételrendszerét kívánja átfogó módosítás keretében korszerűsíteni a XXI. század követelményeinek megfelelően, anélkül azonban, hogy az ügyészség alkotmányos helyzetét érintené, amelyre e ciklusban egyszer már kísérletet tettünk. Nem rajtunk múlott, hogy ez az alkotmányos helyzet nem változott meg.
E nagy törvénymódosító csomag elfogadása esetén az ügyészség működésének jogi feltételrendszere egyértelműbbé, működése és más állami szervekkel való együttműködése reményeink szerint még hatékonyabbá válik, ezért kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy e törvényjavaslatot szíveskedjenek elfogadni.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)
ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Polt Péter legfőbb ügyész úrnak, a napirendi ajánlás szerint 15 perces időtartamban.
DR. POLT PÉTER legfőbb ügyész: Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Asszony! Tisztelt Ház! "A büntető igazságszolgáltatási rendszer főszerepet játszik a jogállam védelmében. Az ügyészségnek pedig meghatározó szerepe van a büntető igazságszolgáltatás rendszerében."
Kérem, ne vegyék szerénytelenségnek szavaimat, e gondolatokat az Európai Tanács miniszteri bizottsága által 2000. október 6-án elfogadott ajánlás tartalmazza, amely az ügyészség szerepéről szól a büntető igazságszolgáltatás körében. E gondolattal azonban magam is mélységesen egyetértek, és nincsenek kétségeim afelől, hogy jól működő igazságszolgáltatás nem létezhet jól működő ügyészség nélkül.
Örömmel és talán egy kis büszkeséggel mondhatom, hogy a magyar ügyészi szervezet az elmúlt időszakban valóban az igazságszolgáltatás oszlopa volt, erről tanúskodnak az elmúlt év most közzé tett statisztikai adatai is. Engedjék meg nekem, hadd utaljak arra, hogy az ügyészi váderedményesség az elmúlt évben tovább növekedett, immár meghaladja a 96 százalékot, továbbá arra a tényre, hogy 2000-ben az ügyészséghez érkezett ügyiratok 95 százalékát 30 napon belül intézték el.
Az ügyészi szervezet az adatok tükrében törvényesen, hatékonyan és az időszerűség követelményének megfelelően dolgozik. Nem tekinthetünk el azonban attól a ténytől, hogy az elmúlt esztendőben új kihívások jelentkeztek, és az ügyészi szervezetnek is új feladatokat kell teljesítenie. Szeretnék itt arra utalni, hogy bár a bűnözés összvolumene csökken, az ügyészi munkateher mégis növekszik, hiszen a büntető területen egyre nagyobb részt kell vállalni olyan cselekmények üldözésében, mint a szervezett bűnözés, a korrupció, a hivatalos személyek által elkövetett egyéb bűncselekmények, a nehéz ténybeli és jogi megítélésű gazdasági bűncselekmények, és tovább is lehetne folytatni a sort.
Jelentős mértékben megnőtt az ügyészség szerepe a törvényességi felügyelet terén, és egyre inkább kötelessége, hogy közérdekből polgári pert indítson, vagy peren kívüli eljárást kezdeményezzen. Mindennek következtében szükségessé vált felülvizsgálni, hogy az adott feltételek mellett mennyire lehet az ügyészi munka hatékonyságát megőrizni, és a színvonalat esetleg még tovább is növelni. E felülvizsgálat eredménye volt többek között a 2001. január 1-jén beindított ügyészségi reform, amely jelentős szervezeti változásokat tartalmaz a munka eredményességének növelése érdekében.
A szervezeti reform azonban önmagában nem lehet sikeres, további teljesítendő feltételként jelentkezik az erőforrások biztosítása, illetve a jogszabályi háttér megfelelő átalakítása. A tisztelt Ház előtt most ez utóbbi kérdés vár legalábbis részleges megválaszolásra.
Kérem, tekintsenek el attól, hogy részletesen elemezzem a javaslat egyes pontjait, ezt az előterjesztő miniszter asszony magas színvonalon már megtette. Helyette inkább egy-egy olyan pontra mutatnék rá, amelyhez talán nem teljesen szükségtelen kiegészítő magyarázatot fűzni.
Az első ilyen kérdés a titkos információgyűjtés jogosultságának megadása az ügyészi szervezet részére. Nem kívánom megismételni az előterjesztés érveit, azonban szükségesnek látom hangsúlyozni, hogy bizonyos, az ügyészség kizárólagos nyomozati hatáskörébe tartozó bűncselekmények esetén mind az eredményesség növelése érdekében, mind pedig garanciális okból feltétlenül szükségesnek tűnik a javaslat szerinti megoldás.
(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Kérem, gondoljanak arra, hogy az ügyészség országgyűlési képviselők, bírák, ügyészek, rendőrök által elkövetett cselekmények ügyében nyomoz. Gondoljanak arra, hogy egyre bővül azon korrupciós cselekmények köre a Btk. rendelkezéseivel összhangban, és a jelen javaslat rendelkezéseivel is összhangban, amelyek esetében az ügyészségnek kell most is eljárnia vagy a jövőben eljárnia. Gondoljanak arra, hogy a katonai ügyészség, amely kizárólagos hatáskörrel nyomoz - mivel e téren nincs is más nyomozó hatóság - nemcsak katonai bűncselekmények, hanem a hivatásos katonák által elkövetett köztörvényes bűncselekmények ügyeiben is, jelenleg nincs feljogosítva a titkos eszközök alkalmazására.
(11.20)
Talán nem szükséges különösképpen bizonygatnom, hogy a felsorolt személyi kör, de még inkább az elkövethető bűncselekmények eredményes felderítéséhez szükség van ezekre a módszerekre, és újólag hangsúlyozom, hogy a törvények szerint e cselekményeket nem is nyomozhatja más szervezet. Természetesen és logikusan következik az előzőekből: az ügyészség, amely ma is minden cselekményt a saját nyomozati jogkörébe vonhat, amennyiben ezt megteszi, fel kell hogy jogosítva legyen a teljes eljárási szakasz elvégzésére, és ebbe beletartozik a felderítés is.
Szeretném azt is jelezni, hogy természetesen a bírói engedélyhez kötött titkosszolgálati módszerek alkalmazása - ugyanúgy, mint más nyomozó hatóságoknál - a javaslat elfogadása esetén nyilvánvalóan csak akkor lesz lehetséges, ha ezt a bíróság megengedi. Azt is jelzem, hogy az 1999 februárjában az ENSZ által megrendezett első korrupcióellenes világkonferencia 6. számú ajánlása tartalmazza, hogy az ügyészek számára meg kell adni a bírói engedéllyel való lehallgatás, a titkos felvételek készítésének jogát, és mindazt az egyéb titkos eszköz alkalmazását, amely szükséges a korrupció sikeres leküzdéséhez.
A másik, nagyobb sajtóvisszhangot is kapott módosítás a javaslatnak az a rendelkezése, amely lehetővé teszi a legfőbb ügyész számára, hogy az ügyészségi nyomozás során más nyomozó hatóságok tagjainak munkáját igénybe vegye. A hiedelmekkel ellentétben tehát nem az lenne a változás, hogy az ügyész bármelyik ügy nyomozását magához vonhatja, mivel ezzel a jogosultsággal mind a büntetőeljárási törvény, mind pedig a jelenleg hatályos ügyészségi törvény szerint az ügyészi szervezet már évtizedek óta rendelkezik. Az említett változás éppen a szakszerűség növelését, az eljárások meggyorsítását szolgálná, és garanciális elem, hogy ez a jogosultság nem általában az ügyészi szervezetnek, hanem csak a legfőbb ügyésznek járna, tehát kivételes alkalmakkor kerülhetne rá sor.
A magánjogi és közigazgatás-jogi területet érintő módosítások közül az alábbiakat emelném ki.
Szót ejtettem már arról, hogy az ügyész feladatai közé tartozik, hogy közérdekből pert indítson vagy peren kívüli eljárást eszközöljön. A hatályos szabályozás azonban nem biztosít megfelelő eszközöket ahhoz, hogy az ügyészek e kötelezettségeiket megfelelően gyakorolják. Az ügyész ilyenkor a fél pozíciójában van, és elengedhetetlen ezért részére olyan adatok megismerésének jogát megadni, amelyek a per tárgyát képező jogviszonyra vonatkoznak. A törvényjavaslat lehetőségei megteremtik az esélyt arra, hogy az ügyész a polgári eljárás kezdeményezésével kapcsolatos jogosítványait teljes mértékben gyakorolni tudja.
Nem elhanyagolható az az új rendelkezés sem, amely a törvényességi feladatok ellátásához teremt megfelelő körülményeket. A javaslat elfogadása esetén az ügyész immár törvény alapján léphet be az ellenőrzött szervek területére, helyiségeibe. E rendelkezés ugyancsak a hatékonyság fokozását eredményezheti.
Utalásszerűen említem csak - a miniszter asszony részletesebben kifejtette - az ügyészi óvásra vonatkozó szabályok megváltozását, hiszen az Alkotmánybíróság 2/2000. (II.25.) AB számú határozata kötelezettséget teremt e szabályok megváltoztatására.
Nem tartom viszont feleslegesnek a büntetés-végrehajtás felügyeleti szakaszára vonatkozó rendelkezések változását, e változások rövid kommentálását. A büntető anyagi és eljárásjogi és végrehajtásjogi szabályok területén bekövetkezett változások eredményeként több olyan jogkorlátozó intézmény került a közelmúltban bevezetésre, amelyek végrehajtása feletti törvényességi felügyeletet egy jogállamnak biztosítania kell, és amelyekre nézve a közelmúltban merült fel az ügyészi törvényességi felügyelet nemzetközi elvárásokkal is igazolt kiterjesztésének igénye. Ugyanakkor a felügyeleti tevékenység során az is nélkülözhetetlen, hogy az ügyész hozzájusson azokhoz az ismeretekhez, büntetés-végrehajtási adatokhoz, amelyek hiányában feladatának ellátása szinte lehetetlen. A változások az említett követelményeknek való megfelelést szolgálják.
Engedjék meg, hogy a büntetőeljárási törvénnyel és az ügyészségi szolgálati törvénnyel kapcsolatos módosításokról is szóljak egy-egy mondatot. A büntetőeljárási törvény módosítását az ítélkezési gyakorlat tapasztalatai teszik szükségessé, ennek indokoltságát az ügyészi szervezet is alá tudja támasztani. A szolgálati törvény olyan változtatásokat és módosításokat eszközöl, amelyek igényként vetődtek fel részben az ügyészi szervezeten belül - lásd az Ügyészi Tanács szerepe -, részben a külső szervek, így az Igazságügyi Minisztérium, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács részéről.
Végül, de nem utolsósorban a törvénymódosítás érinti az ügyészség informatikai tevékenységét. A javasolt megoldás lényege, hogy teljeskörűen szabályozva legyenek azok a feltételek és ismérvek, amelyek alapján az ügyészség más szervekkel adatcserét folytathat. Ez a rendelkezés garanciális szempontból is kiemelkedő jelentőségű.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! 2000 novemberében az Európai Unió szakértői csoportja felmérést végzett az igazság- és belügyek terén Magyarországon. A felmérés célja az volt, hogy megállapítsák e terület megfelelőségét az uniós csatlakozáshoz. A jelentéstervezet még nem publikus, azonban a szakértői kérdések irányultságából, a témák összeállításából az tűnik ki, amit hozzászólásom elején az Európa Tanács vonatkozásában is említettem, tudniillik, hogy az ügyésznek kulcsszerepet kell játszania a bűnözés elleni küzdelemben, így a mai törvényjavaslat szempontjából is fontos szervezett bűnözés- és korrupcióellenes küzdelemben. Meggyőződésem szerint a módosítás ennek a küzdelemnek a hatékonyabbá tételét szolgálja.
Meggyőződésem az is, hogy a bűnözés elleni harc, amely az előbbiek alapján nyilvánvalóan európai ügy, egyben nemzeti érdek és össztársadalmi érdek is. Az ügyészség ennek szellemében végzi és fogja végezni tevékenységét, és végrehajtja azokat a törvényeket, amelyeket a parlament vele kapcsolatban meghoz.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)
ELNÖK: Megköszönöm a legfőbb ügyész úrnak. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, az ajánlás értelmében 15-15 perces időkeretben.
Elsőként megadom a szót Gyimesi József képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja nevében; őt követi majd Csiha Judit képviselő asszony, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja vezérszónokaként.
Öné a szó, képviselő úr.
DR. GYIMESI JÓZSEF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Az ügyész a széles közvélemény előtt ma még úgy jelenik meg, mint a büntetőeljárásban az állam képviselője, a vádló, aki azért küzd, hogy a bűncselekmény elkövetőjét a bíróság felelősségre vonja. Pedig az ügyészi tevékenység ennél sokkal szélesebb körű, a legáltalánosabb megfogalmazás szerint - idézem a hatályos törvényt -: "A Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze és az ügyészség gondoskodik az állampolgárok jogainak védelméről, valamint az alkotmányos rendet, az ország biztonságát, függetlenségét sértő vagy veszélyeztető minden cselekmény következetes üldözéséről. Az ügyész feladata ellátása során nyomozást végez, felügyeletet gyakorol a nyomozás törvényessége felett, törvényben meghatározott egyéb jogokat gyakorol a nyomozással összefüggésben, képviseli a vádat a bírósági eljárásban, felügyeletet gyakorol a büntetés-végrehajtás törvényessége felett, ezen túlmenően részt vesz a magánjogi eljárásokban és felügyeli a közigazgatás törvényességét."
Az ügyészi kar számvetést készített saját működéséről, és az összegzett tapasztalatok alapján meghatározta azokat a szervezet előtt álló feladatokat, követelményeket, amelyekkel a harmadik évezred küszöbén szembe kell néznie. Mélyen egyet kell értenünk a legfőbb ügyész úr azon álláspontjával, amely szerint az ügyészi szervezetnek éppen - őt idézem - "lehetőségei folytán van óriási szerepe a formális jogbiztonság megtartása mellett az igazságosság érvényre juttatásában". "Az ügyészség a harmadik évezredben" című tanulmányában összegezte Polt Péter legfőbb ügyész úr az ügyészi szervezet előtt álló feladatokat és ebből adódóan az ügyészi szervezeti reform szükségességét.
(11.30)
A Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény, az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény, valamint egyéb törvények módosításáról szóló T/3712. számú törvényjavaslat beterjesztésével a kormány nem új ügyészségi törvény megalkotására tesz javaslatot, hanem a hatályos törvény rendelkezéseit javasolja módosítani. Ez a megoldás önmagában is kifejezésre juttatja, hogy az ügyészi tevékenység és az ügyészi szervezet gyökeres megváltoztatásának igénye nem merül fel sem az ügyészség, sem más hatalmi ágak részéről, módosításra azonban szükség van annak érdekében, hogy az ügyészség hatékonyabban tudjon eleget tenni alkotmányos kötelezettségeinek.
Az ügyészség az igazságszolgáltatás része, büntetőügyekben a nyomozás kezdetétől a nyomozás végrehajtásának befejezéséig nélkülözhetetlen feladatai vannak. Az ügyészség vádhatósági jogkörén kívüli tevékenysége napjainkig kevésbé vált ismertté, megítélésem szerint nemcsak azért, mert e tevékenységek kevésbé állnak a közérdeklődés középpontjában, hanem azért is, mert e tevékenységek - amelyeket a hatályos törvény is rögzít az ügyészség feladataként - kevésbé kaptak szerepet az ügyészség munkájában.
Az ügyészi szervezeti reform szükségességét a hivatkozott tanulmány nemcsak megfogalmazza, hanem annak programját is meghatározza. A szervezeti reform megvalósítása az ügyészi karon belüli új megoldásokat igényel, de annak érdekében, hogy az ügyészséggel szembeni követelményeknek a szervezet megfelelhessen, a hatályos törvény módosítására is szükség van. A módosítások alapvetően nem új jogintézményeket hoznak létre, de kifejezik az ügyészi munkával szembeni új elvárásokat.
A törvényjavaslat szerint a nyomozással kapcsolatos feladatok kiegészülnek azzal, hogy az ügyészség a törvényben meghatározott egyéb jogokat gyakorol a nyomozással összefüggésben. E megfogalmazás összefoglalása mindazon jogosítványoknak, amelyeket a hatályos törvény, a törvényjavaslat és más törvények teljeskörűen felsorolnak. Az ügyész a törvény szerint eddig is jogosult volt arra, hogy egyes büntetőügyekben a nyomozást folytató szervtől a nyomozást magához vonja. A javaslat a legfőbb ügyész ezen jogosítványát most kifejezetten megjelöli. Bármely nyomozó hatóságtól jogosult a bűncselekmény nyomozását az ügyészség hatáskörébe vonni. Értelmezésem szerint - s remélem, ez a helyes értelmezés - a nyomozás befejezése előtt bármikor adva van ez a lehetőség, tehát a nyomozás bármelyik szakaszában, hiszen az adott ügy személyi és tárgyi összefüggései az egyes nyomozati cselekmények elvégzése után válnak láthatóvá.
Célszerűnek tűnik azonban, hogy a nyomozás során a nyomozó hatóság tagjai - az országos nyomozati szerv vezetőinek egyetértésével - az ügyészségi nyomozó rendelkezésére álljanak, és a tényleges nyomozati munkát együtt végezzék, ha ez szükségként felvetődik. Az ügyészségi nyomozók véleménye szerint rendkívül fontos rendelkezésről van szó, mert lehetővé válik a nyomozás során az információk, az ismeretek, az eszközök, a módszerek eredményes egyesítése.
A büntetőügyekben nyomozati jogkörrel rendelkező hatóságok közül a titkos információgyűjtés jogával egyedül az ügyészség nem rendelkezik; jóllehet a hatályos ügyészségi törvény szerint olyan bűncselekmények nyomozása tartozik az ügyészség kizárólagos hatáskörébe, amelyek felderítésénél az így alkalmazható eszközök és módszerek nélkülözhetetlenek. Nyilvánvalóan nem lehetünk bizalmatlanok egy olyan szervezettel szemben, amely a többi nyomozó hatóság esetében éppen a titkosszolgálati eszközök engedélyezésére jogosult. Bírói engedélyhez nem kötött titkos információgyűjtés engedélyezésére ki más adhatna engedélyt, mint a felettes ügyész, hiszen fogalmi ellentmondás lenne a bírói kontroll igénylése, amikor a bírói engedélyhez kötött információgyűjtés más eljárásokat jelent.
A korrupciós bűncselekmények felderítése nyílt nyomozás keretében szinte lehetetlen feladat. Az is nyilvánvaló, hogy az ügyészség olyan büntetőügyek nyomozását fogja saját hatáskörébe vonni, amelyek kiemelkedő súlyúak, bonyolultak, felderítésük nehéz.
A titkos információgyűjtésre történő feljogosítás csak akkor gyakorolható jog, ha a bírói engedélyhez nem kötött információgyűjtésre az ügyész más nyomozó hatóságot is utasíthat. A rendőrségi törvény által felsorolt eszközök - nem a teljesség igényével említek meg néhányat -: a sértett helyettesítése, csapda alkalmazása, informátor igénybevétele, megfigyelés, álvásárlás, bizalmi vásárlás és egyéb megjelölt módszerek alkalmazását az ügyészségi nyomozó nyilván nem tudná megoldani, ehhez külső segítségre van szüksége.
A büntetések és intézkedések, a személyes szabadságot korlátozó kényszerintézkedések törvényességi felügyelete a jövőben az ügyészség kiemelt feladatai közé tartozik. E feladatok ellátásához szükséges jogokat a törvényjavaslat pontosítja és felsorolja. A bűnmegelőzési ellenőrzés, a háziőrizet szabadságkorlátozással járó kényszerintézkedés, ezért indokolt az ügyészi törvényességi felügyelet kiterjesztése, e kényszerintézkedések végrehajtásának ellenőrzésére is.
A javaslat felsorolja a felügyeletet ellátó ügyészt megillető jogosultságokat - vizsgálatot tarthat, iratokat kérhet, felvilágosítást kérhet -, és az ellenőrzött szerv vezetőjét arra kötelezi, hogy az ügyészi felkérésnek eleget tegyen. Az ügyész jogosult a felügyelet alá tartozó szerveknél általános érvényű rendelkezés kiadására, illetve ilyen rendelkezés módosítását, hatályon kívül helyezését kezdeményezheti.
Az ügyészi törvényességi felügyelet intézménye az ügyészi óvás, amely az Alkotmánybíróság 2/2000. (II. 25.) számú határozata szerint nem szabályozza a jogérvényesülés kiszámíthatóságának eljárási garanciáit. Az alkotmánybírósági határozatban foglalt jogalkotási kötelezettségének az Országgyűlés eleget tesz e törvényjavaslat elfogadásával. A javaslat az alkotmány rendelkezéseivel összhangban megteremti a lezárt jogviszonyok stabilitásának eljárásjogi biztosítékát azzal, hogy egyedi ügyben hozott jogerős rendelkezés ellen három éven túl benyújtott óvás - a javaslat szerint - jogot nem korlátozhat, nem vonhat el, illetőleg kötelezettséget és joghátrányt nem állapíthat meg, csak abban a kivételes esetben, ha az óvással támadott határozat a javaslatban megjelölt okból semmisnek tekintendő.
Az ügyészség, ismert feladatain túl, általános panaszfórumként is betölti szerepét a hatályos törvény szerint. Nem véletlenül külön fejezetben, a vegyes rendelkezések között nyert szabályozást e jogintézmény. Helyes e rendelkezés meghagyása, megtartása, hiszen az ügyészségnek a törvényesség védelmében megszabott feladatai olyan sokrétűek, hogy azok teljességgel felsorolhatatlanok. Indokolt azonban az ügyész számára biztosítani azt a lehetőséget, hogy mellőzze a panasz elbírálását, ha az nem a jogosulttól származik, vagy azt már egyszer elbírálta.
A javaslat módosítja az ügyészségi nyomozás kizárólagos hatáskörébe tartozó bűncselekmények személyi körét, sértetti és elkövetői oldalon is. Az ügyészségi nyomozókkal konzultálva indokoltnak tűnik a vám- és pénzügyőrség és a határőrség állományába tartozó személyek sérelmére elkövetett hivatalos személy elleni erőszak, illetve a hivatalos személy ellen hivatalos eljárás alatt elkövetett rablás bűncselekménye miatti eljárást is az ügyészség hatáskörébe utalni.
Az ügyészségi szolgálati viszonyról rendelkező törvény az ügyészségi szervezet belső viszonyait szabályozza. Csupán két rendelkezésre kívánok utalni. Az egyik: a törvényjavaslat lehetőséget biztosít arra, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács hivatalába a legfőbb ügyész az ügyészi szolgálati viszony megtartása mellett beosztott ügyészt osszon be. Megítélésünk szerint ez nem helyes, mert más az Országos Igazságszolgáltatási Tanács feladatköre, a tanácsban a legfőbb ügyész úr részt vesz. Nem hiszem, hogy támogatandó az a cél - ügyészségi dolgozók hiánya mellett -, hogy a hivatali apparátusban is az ügyészi viszony megtartásával ügyészek munkát végezzenek.
A másik: a bérskála is a szolgálati viszonyról szóló törvény része. E felszólalásra készülve tájékozódtam a helyi ügyészségen, és úgy tűnik, hogy az ügykezelők sorsa elég mostoha. Bizony a kezdő és szakmai tudással rendelkező, ugyanakkor a szolgálati titkok birtokába jutó ügykezelők bére a minimálbér megemelése folytán emelkedik január 1-jétől 40 ezer forint fölé.
(11.40)
Összegezve: a Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciója elfogadásra ajánlja a törvényjavaslatot, mert a javaslatban foglalt módosítások megteremtik a törvényi alapját az ügyészség szervezeti és funkcionális reformjának, amely - egyetértve a legfőbb ügyész úrral és őt idézem -: "alkalmassá teszi ezt a nagy múltú, nemes hagyománnyal rendelkező, ugyanakkor a modern állam működéséhez szükséges nélkülözhetetlen intézmény hatékony működését az új évezredben".
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Csiha Judit képviselő asszony, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja részéről; őt követi majd Boda Ilona képviselő asszony, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából.
Öné a szó, képviselő asszony.
DR. CSIHA JUDIT, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Miniszter Asszony! Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Kedves Képviselőtársaim! A kormány előterjesztése abba a sorozatba illik, amelyben egyre erőteljesebb jogosítványokkal kívánja felruházni a bűnüldöző szerveket. Ez a törekvés támogatandó, hiszen az elmúlt évtized bűnözése jelentősen átalakult. Tanúi lettünk a bűnszervezetek megszületésének és rémtetteinek. A fehérgalléros bűnözéstől az erőszakos jellegű bűncselekményekig átélhettük a kifinomult módszerekkel elkövetett, súlyos gazdasági hátránnyal járó bűntetteket és a kegyetlen, brutális, leszámolás jellegű, közfelháborodást keltő bűncselekményeket egyaránt.
Érthető tehát, ha a mindenkori kormány igyekszik felvenni a harcot a súlyosbodó bűnözéssel szemben. E szándék vezette a kormányokat, amikor gyakran a szigorítás igényével módosították a Btk.-t, a gyorsabb felelősségrevonás érdekében egyszerűbbé, gyorsabbá, hatékonyabbá tették a büntetőeljárást, amikor megalkotta az új szabálysértési törvényt a Ház. Ezzel egy időben újabb jogosítványokat adtak a bűnüldöző szerveknek, igyekeztek minden feltételt teljesíteni, ami a bűnüldöző munkát könnyíti, az ott dolgozóknak sikeres, nyugodtabb munkalehetőséget teremt. Ezt tette az Antall-, a Boross-, a Horn-Kuncze-kormány, és ezt teszi az Orbán-Torgyán-kormány is. A munka azonban még nem fejeződik be, hiszen az élet sűrűn produkál olyan helyzeteket, amelyekre a büntetőjognak, a bűnüldöző munkának reagálnia, hozzáigazodnia kell.
Az ügyészség jogállását, feladatait és hatáskörét szabályozó törvény közel negyvenéves. Utolsó, nagy terjedelmű módosítása is közel tízéves, indokolt tehát az egész törvény áttekintése, hiszen azóta sok olyan új törvény született, amely az ügyészségnek is új feladatokat adott.
Ilyenkor értékelni szokás a szervezet tevékenységét. Ez az értékelés a téli ülésszakon megtörtént. Eszerint az igazságszolgáltatás szervei között ez szinte az egyetlen olyan szervezet, amely hatékonyan, gyorsan, szakmailag magas színvonalon végzi az egyre nehezedő bűnözési helyzetben is a munkáját. Önként adódik tehát a kérdés: mi indokolja a törvény ilyen nagy terjedelmű módosítását? Mi indokolja, hogy a hatályos törvény 28 paragrafusát 36 hosszú paragrafussal kívánják módosítani? A válasz sem magából a törvényjavaslatból, sem annak indokolásából és sajnos a miniszteri expozéból sem derült ki.
Kétségtelen, szükséges az ügyészi óvás újraszabályozása; ezt a már hivatkozott alkotmánybírósági döntés indokolja, és ugyanígy szükséges a szabálysértési eljárásban kapott új szerepe miatt is. A javaslatnak ezek a részei a legkidolgozottabbak és támogathatók is. A többi szabály azonban e formájában fölösleges vagy jelentős módosításra szorul.
Mit vár az előterjesztő e szabályoktól? Mit vár attól, hogy megismétli és részletezi a jelenleg is hatályos törvényeket, vagy átemeli a büntetőeljárásról szóló törvény több rendelkezését? Hatékonyabb működést? Minden jelentés, maga az országgyűlési álláspont is az, hogy hatékonyan működik az ügyészség, és minden eszköze megvan ahhoz, hogy az is maradjon. Vagy gyorsabb munkát? Az ügyészség ma is a legrövidebb és nagyon szigorúan betartandó szabályok és határidők között dolgozik - csak néhány számot hadd mondjak: 24 óra, 72 óra, 8 nap, 15 nap, 30 nap -, és tevékenysége gyakorlatilag hátralékmentes. Tegnap hallottuk, hogy a 30 napos vádemelési határidőt nem szokták túllépni. Akkor mitől lenne gyorsabb? Vagy eredményesebb munkát vár? Az ügyészség tevékenységének minőségi mércéje a váderedményesség. Ez a mutató évtizedek óta jóval 90 százalék fölött van. Tegnap hallottuk a legfőbb ügyész úrtól, hogy a tavalyi évben ez 96 százalék fölött van. Azt hiszem, ez a mutató további törvényes, pártatlan működéssel nemigen fokozható.
Attól tartok, hogy a legfőbb ügyész úr által ismertetett és az Országgyűlés által is elismeréssel fogadott jelentés nem lesz ilyen kedvező, ha a Ház elfogadja azt a szabályt, hogy a legfőbb ügyész a nyomozás bármely szakaszában konkrét vizsgálatokat vonhat magához. Hasonló szabály eddig is létezett, mint erre utalás történt, azonban csak kivételesen éltek vele a legfőbb ügyészek. Remélem, ez az újraszabályozás nem azt akarja jelenteni, hogy ezután ez lesz a jellemző. Ez ugyanis leértékelné a jól dolgozó, magasan képzett ügyészi kart, és a legfőbb ügyész úr véleményével ellentétben lényegesen lassítaná a büntetőeljárásokat.
Elvileg nem kifogásoljuk, hogy az ügyész a legsúlyosabb ügyekben titkos információgyűjtést végezhessen. Bár ez újabb állomás lehet a jelenlegi kormány által megkezdett úton, amit úgy lehet nagyon röviden leírni: tedd, amit jónak látsz, de figyelünk téged mindig és mindenütt, és mindent tudunk rólad, és amikor érdekeink úgy kívánják, lecsapunk. Gondolom, voltak már önök is tanúi olyan jelenetnek, hogy egy megbeszélés előtt az asztalnál a résztvevők a mobiltelefonjaik akkumulátorait teátrálisan letették az asztalra. Ebből persze már viccek is születtek, pedig ez egyáltalában nem vicces - ez eléggé riasztó. Ez is az utóbbi két-három év terméke. Mindenesetre az tény és ez igaz, hogy az adórendőrség felállítása óta a bűnüldöző szervek közül ma már csupán az ügyészségi nyomozónak nincs ilyen joga.
A javaslat indokolása e tekintetben is meglehetősen szűkszavú, és a miniszteri expozéban és a legfőbb ügyész úr felszólalásában sem kaptunk ehhez új érveket. Nem tudhatjuk tehát, mi indokolja a meglévő jogosítványok ilyen fokú kiterjesztését. Reméljük, hogy a tárgyalás során meg fogjuk tudni.
Azt mondtam, hogy elvileg nem kifogásoljuk az ilyen jogosítvány megadását, éppen az előzmények ismeretében. Azonban minden ilyen jogosítvánnyal rendelkező szervezet felett gyakorol kontrollt valaki, aki a szervezeten kívül áll, és ez általában a bíróság a bírói engedélyhez kötött ügyekben, s ahol a rendőrségi törvény így rendelkezik, ott az ügyészség. Most, amikor ezt az eszközt az ügyészség egy szervezeti egységében működő ügyészek is megkapják, semmi nem indokolhatja, hogy az ügyészségi engedélyt ezentúl nem a beosztott, hanem a felettes ügyész adja meg. Itt is szükséges a kívülálló, független kontroll. Ezért ezt a rendelkezést és ezzel a törvényjavaslatot csak akkor tudjuk támogatni, ha a titkos információgyűjtést minden esetben a bíróság engedélyezi, ha azt ügyész végzi. Erre éppen az ügyészi szervezet elfogulatlanságának és törvényes működésének megőrzése érdekében van szükség.
Összefoglalva tehát: a törvényjavaslat indokoltságát mi értjük és el is fogadjuk. Helyeseljük az óvással és a szabálysértési eljárással kapcsolatos rendelkezéseket. Fölöslegesnek tartjuk a hatályos törvények szabályait megismételni vagy más megfogalmazásban újraírni. Elfogadhatónak tartjuk a jogállással, szolgálati viszonnyal kapcsolatos szabályokat. Amennyiben a titkos információszerzéssel kapcsolatos jogosítványok gyakorlása bírói kontroll alá kerül, úgy magát a törvényjavaslatot el tudjuk fogadni.
És végül engedjenek meg még egy megjegyzést. Örülök, hogy a kormány megváltoztatta egy évvel ezelőtti álláspontját az ügyészi szolgálati törvénnyel kapcsolatban. Horváth Balázs és Boda Ilona képviselőtársammal közösen nyújtottunk be egy évvel ezelőtt egy javaslatot azért, hogy ha egy ügyész a magas színvonalúnak minősített és jó munkája elismeréseként az Igazságügyi Minisztériumba kerülhet és ez a megbízatása utóbb megszűnik, akkor ne érje azért hátrány, mert valamikor jól dolgozott. Magyarul: legalábbis korábbi beosztásába pályázat nélkül kerülhessen vissza, és az állami vezetésben töltött ideje az ügyészi szolgálati időbe számítson be.
(11.50)
Akkor ezt a törvényjavaslatot az alkotmányügyi bizottság támogatta, azonban egy éven keresztül a Ház napirendjére nem került. Örömmel olvasom, hogy ez ebbe a javaslatba most bekerült. Természetesen ezt a rendelkezést támogatni fogom, és ha képviselőtársaim egyet fognak érteni vele, akkor a benyújtott javaslatot vissza is fogjuk vonni.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
ELNÖK: Megköszönöm képviselő asszony felszólalását. Hozzászólásra következik Boda Ilona képviselő asszony, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjának vezérszónokaként; őt követi majd Hankó Faragó Miklós képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportja részéről.
Öné a szó, képviselő asszony.
DR. BODA ILONA, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttem felszólalók már részletesen megindokolták, miért szükséges a napirenden szereplő törvényjavaslattal az ügyészségről, valamint az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló két törvény módosítása. A magam részéről ezekkel egyetértek, megismételni nem kívánom. Néhány elemét és néhány szeletét azonban ennek az előttünk fekvő törvénytervezetnek a magam részéről is szeretném kiemelni.
Amikor ezt a törvénytervezetet végignéztem, azt állapítottam meg, hogy lényegében hat ponton módosítja az előttünk fekvő két törvényt. Melyek ezek a pontok? Az első pont, ami szinte a törvényjavaslat gerincét alkotja, a korrupció elleni küzdelemre épít, nevezetesen az ügyészségi titkos információgyűjtés eszköztárával foglalkozik. A második szeletében a javaslat a büntetés-végrehajtás feletti felügyelet rendszerét teremti meg, nem utolsósorban ombudsmani ajánlásra. Újraszabályozza - harmadik elemként - az Alkotmánybíróság határozatát figyelembe véve, a Pp. 2/A. §-át érintő rendelkezések alapján az ügyész szerepét és jogosultságát a polgári jog területén. Negyedik elemként kiegészíti az ügyészségi törvényességi felügyelet eszköztárát; ötödik elemként módosításokat tartalmaz az ügyész szolgálati viszonyára; végezetül, de nem utolsósorban hatodik elemként a büntetőeljárás kis terjedelmű, ámde nagy horderejű módosítását is tartalmazza.
A magam részéről ezt a hat elemet kiemelve most néhány különösen fontos elemet ragadnék ki a törvénytervezet általános vitájában.
Azzal mindenki egyetérthet, hogy a bűnözés a társadalmat irritáló jelenségek legveszélyesebbike. Nem lehet vitás az, hogy az állam központi, kötelezően ellátandó feladatai közül is kiemelkedik a bűnözés elleni küzdelem. A bűnözés, e különösen veszélyes társadalmi jelenség felszámolása azonban nemcsak a büntetőügyekben eljáró hatóságok szemléletének és módszereinek, hanem a bűnüldözés struktúrájának részleges, bár jelentős megújítását is igényli.
A bűnözés egészén belül a kiemelten súlyos gazdasági, korrupciós és vagyon elleni bűncselekmények üldözése, továbbá a szervezett bűnözés minden formájának, különösen a társadalmi, gazdasági és az államélet minden területét behálózni törekvő bűncselekmény-komplexumok kialakulásának megelőzése, illetve azok felszámolása végett a bűnüldözés szervezetét, módszereit és eszköztárát is koncentrálni szükséges. A bűnözés elleni küzdelemben a bűnözés kontrollálhatatlanná válásának veszélye csak az állami bűnüldöző és a törvényesség érvényesülését kikényszeríteni hivatott hatóságok és más szervezetek együttműködésével és közös erőfeszítésével küzdhető le. Az elkövetői kört tekintve is a legveszélyesebb, a legnehezebben felderíthető, bizonyítható gazdasági, korrupciós bűncselekmények, a bűnszervezeti elkövetési módozatok elleni ügyészi nyomozati fellépés azonban csak akkor lehet eredményes, ha minden jogszabályi, személyi, tárgyi és infrastrukturális feltételt biztosítunk az ügyészség számára. Ezt a célt szolgálják a törvényjavaslat 3. és 5. §-ában foglalt rendelkezések. Ezek a rendelkezések a sokszor és sokat vitatott ügyészségi titkos információgyűjtés eszköztárát teremtik meg. Ezek az eszközök nem önmagáért való elképzelést tükröznek, annak ugyanis mind az ügyészségi nyomozás kizárólagos hatáskörébe tartozó bűncselekménnyel összefüggésben, például országgyűlési képviselők, bírák, ügyészek, rendőrök által vagy ellen elkövetett bűncselekménnyel összefüggésben, mind pedig a más nyomozó hatóságtól az ügyészségi nyomozati hatáskörbe vont ügyek nyomozása során kiemelt jelentősége lehet. Ezért a magunk részéről az ügyészségi titkos információgyűjtés eszköztárának bővítésével és megteremtésével pontosan azért tudunk egyetérteni, mert itt egy hiánypótló rendelkezésről van szó. Hiszen az előttem szóló képviselők közül is már volt, aki említette, hogy más hatóságoknak volt ilyen eszköztárbeli lehetősége, pontosan az ügyészségnek nem volt eddig.
Hasonló jelentőségű az ügyészség kizárólagos nyomozati hatáskörébe tartozó bűncselekmények körének kiszélesítése is, amely összhangban van a büntető törvénykönyv módosításával. Régi jogosítványa az ügyésznek, hogy más nyomozó hatóságtól az eljárást magához vonja. A mindennapi jogalkalmazási tapasztalatokat önti formába a javaslatnak az a rendelkezése, amely lehetővé teszi a legfőbb ügyész számára, hogy abban az esetben, ha ezt a jogosítványt maga gyakorolja, az ügyészségi nyomozás során más nyomozó hatóságok tagjait is igénybe vegye. Ez a rendelkezés a nyomozás meggyorsítását véleményünk szerint jelentősen elősegítheti.
Az előzőeken túlmenően indokolt az ügyészség büntetés-végrehajtási felügyeleti tevékenységének teljes körű törvényi újraszabályozása is, mivel az ügyészség ezen nemzetközi szervezetek által is elismert munkája ma már jóval szélesebb területeket ölel fel, mint a büntetőjogi jogkövetkezmények, büntetőeljárás-jogi kényszerintézkedések végrehajtása feletti törvényességi felügyeleti tevékenység. Ellátja az ügyészség az idegenrendészeti őrizet, a szabálysértési elzárás, valamint a közösségi szállásokon elhelyezett jogsértő külföldi állampolgárok fogva tartása körülményeinek ellenőrzését is. A nemzetközi elvárásokkal is összhangban a felügyeleti tevékenység hatékonyságának növelése érdekében további garanciális jogokkal kell bővíteni az ügyészi eszköztárat, nevesíteni az érintett szervek együttműködési és tájékoztatási kötelezettségét.
A törvény más szeletéről beszélve: magánjogi területen a törvény jogosítja fel az ügyészt, hogy közérdekből polgári pert indítson vagy peren kívüli eljárást kezdeményezzen, ugyanakkor az eddigi szabályozás nem biztosít megfelelő eszközöket ahhoz, hogy az ügyész ezeket a jogokat maradéktalanul gyakorolni tudja. A hatályos ügyészi törvény nem rendelkezik arról, hogy az ügyészt a kereset előkészítése érdekében milyen jogok illetik meg, hogyan juthat az eljárás megindításához szükséges információkhoz. Abban a perben, amelynek megindítására külön jogszabály jogosítja fel az ügyészt, az ügyész a polgári perrendtartás értelmében a fél jogait gyakorolja. A fél jogainak gyakorlásához viszont szükség van a per tárgyát képező jogviszonyra vonatkozó adatok megismerésére, ami csak úgy biztosítható, ha az ügyész jogosult a vonatkozó iratok bekérésére.
Azokban az esetekben tehát, amikor a törvényalkotó az ügyész keresetindítását szükségesnek találta, meg kell teremteni a törvényes lehetőséget a per előkészítéséhez. A javaslat ebben a pontban lényeges előrelépést tartalmaz. Ugyancsak szabályozást igényel az a kérdés is, hogy az ügyész mikor tekinthet be a bíróság polgári peres és nem peres irataiba.
(12.00)
Szükséges az iratbetekintési jog biztosítása véleményünk szerint azokban az esetekben, amelyekben mások mellett az ügyészt külön törvény alapján keresetindítási, illetőleg jogorvoslati jog illeti meg, mivel a más által indított perben a perbelépés, illetve a jogorvoslat benyújtásának kérdésében csak a perbeli adatok ismeretében tud az ügyész megfelelően állást foglalni.
A javaslat kiegészíti az ügyészi törvényességi felügyelet során az ügyész által gyakorolható jogköröket is azzal, hogy az ügyész a törvényességi felügyelet körébe tartozó szervek területére, helyiségeibe beléphet. Ennek kifejezett törvényi előírását ugyancsak a jogalkalmazás tapasztalatai indokolják.
Az ügyészségi szolgálati viszonyról, az ügyészségi adatkezelésről szóló '94-es törvény szerint az ügyészségi szolgálati viszonyra is a munka törvénykönyvét kell alkalmazni mindazon esetekben, amikor a munkaviszony és a szolgálati viszony között nem indokolt különbséget tenni. Így az ügyészségi szolgálati viszony esetében is alkalmazni kell a munka törvénykönyvének a hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó rendelkezéseit.
A szolgálati törvény által intézményesített ügyészségi alkalmazottak tanácsa az üzemi tanácshoz hasonló jogkörökkel felruházott testület. Az üzemi tanács jogkörének bővítése szükségessé teszi az alkalmazotti tanácsra vonatkozó szabályok módosítását, jelen esetben éppen a munka törvénykönyve folyamatban lévő módosításával összhangban a tájékoztatáskérés lehetőségének biztosítását, a hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó szabályok megtartásával kapcsolatosan. Ez a rendelkezése a javaslatnak a most előttünk lévő munka törvénykönyve módosításával különös összhangot mutat.
Tisztelt Képviselőtársaim! Más szeletét érinti az előttünk fekvő törvénytervezetnek az a rendelkezése, amely a bíróhoz hasonlóan lehetőséget biztosít arra, hogy az ügyész beosztást nyerjen az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatalába. A beosztott bíró, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatalába beosztott bíró nem ítélkezhet, szakmai tudása jogszabály-előkészítéssel, illetőleg a bíróságok igazgatásával összefüggő feladatok ellátása során hasznosul. Ezt a jól bevált és a minisztérium esetében régóta működő megoldást vette át a jelen módosítás, lehetőséget teremtve arra, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatalába ügyész is beosztásra kerüljön, s a megszerzett szakmai tudását ezen a téren kamatoztassa.
Más szelete a javaslatnak módosítja a szolgálati törvény adatkezelési szabályokkal összefüggésben javasolt rendelkezéseit, mégpedig úgy, hogy ezen megoldások lényege az, hogy lehetőség szerint teljeskörűen szabályozva legyenek azok az ismérvek és feltételek, amelyek esetén az ügyészség más, a bűnüldözésben, büntető igazságszolgáltatásban és a nemzetbiztonsági feladatok megoldásában részt vevő szervezetek részére a büntetőjogi tevékenysége során általa kezelt adatokat átadhassa.
A miniszter asszony expozéjában is kiemelte azt, hogy a bűnüldözés vonatkozásában az a legfontosabb, hogy a büntető igazságszolgáltatásban közreműködő valamennyi szerv az általa megszerzett információt egymás részére átadhassa. A javaslatnak ez a rendelkezése ezt a helyes elvet emeli ki, amelyet támogatunk. Lényeges, hogy az ügyész hozzájuthasson mindazon más szervek által kezelt nyilvántartások adataihoz, melyek feladatai ellátásához szükségesek, külön törvényi szabályozása nélkül azokhoz is, amelyek az ügyben később jönnek létre. Ezért fontos az a módosítás is, hogy az ügyész minden, a törvényben meghatározott feladata ellátásához jogosult az adatokhoz hozzájutni, nemcsak a büntetőeljárásról szóló törvényben meghatározott feladatai teljesítéséhez.
Más szelete szintén a javaslatnak, hogy a gyakorlat igényeinek megfelelően bővíti a bíróságok első fokon jogerőre emelkedett ügydöntő határozatai megtámadásának és a törvénysértések orvoslásának lehetőségét is. A felülvizsgálati eljárás szabályaihoz hasonlóan ugyanis törvénysértő büntetés kiszabása, illetve a kényszergyógykezelés törvénysértő elrendelése esetén is lehetőséget teremt a törvényesség érdekében jogorvoslat benyújtására, a Legfelsőbb Bíróság részére pedig biztosítja e jogsértések saját hatáskörben történő orvoslásának, valamint a felülbírálat kiterjesztésének lehetőségét.
A büntetőeljárás szabályainak ilyen tartalmú módosítását az is indokolja, hogy ezeket a törvénysértéseket a jelenleg hatályos rendelkezések szerint már csak a kegyelmi eljárásban lehet orvosolni, a kegyelmi eljárásnak pedig nem ez a szerepe és a rendeltetése.
Mindezeket összefoglalva frakciónk az előttünk fekvő törvényjavaslatot támogatásáról biztosítja, mert azt részben hiánypótló jellegűnek ítéli meg több ponton, ezen túlmenően is pedig olyan eredményes eszköznek, amely a korrupció elleni harcban eredményesen hasznosul.
Köszönöm hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
ELNÖK: Megköszönöm képviselő asszony felszólalását. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Hankó Faragó Miklós képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportja vezérszónokaként; őt követi majd Varga István képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Tisztelt Országgyűlés! Való igaz, hogy az elmúlt tíz évben a Magyarországon bekövetkezett óriási mértékű jogszabályváltozások komoly kihívás elé állították az igazságszolgáltatási hatalmi ágak mindegyikét. Úgy gondolom, hogy az ügyészség ebben a tekintetben mindenképpen dicséretet érdemel, mert képes volt ezen kihívásoknak eleget tenni, s igazából komolyabb botrányok és nagyobb problémák nélkül az elmúlt tíz évben felnőtt ahhoz az óriási feladathoz, amely elé került.
Az a törvényjavaslat, amely most előttünk fekszik, az elmúlt néhány év olyan jogszabályváltozásait próbálja nyomon követni, próbálja beépíteni az ügyészségről szóló törvénybe, amelyek úgy gondolom, hogy indokoltak. A a törvényjavaslatban foglaltak döntő többségével a Szabad Demokraták Szövetségének frakciója egyetért. Vannak olyan részei a javaslatnak, amelyek bizonyos módosításokkal elfogadhatóvá válhatnak, és vannak aggályra okot adó rendelkezések is.
Egyetértünk például azzal - és természetesen egy ilyen beszéd keretében én nem szeretnék kitérni apróbb részletekre, egyetértünk azzal is -, hogy az ügyészség általában az elmúlt években nagy gondot fordított arra, hogy jelen legyen mind a törvényhozási munka során, mind pedig az igazságszolgáltatásnak, illetve az ügyészség tevékenységének parlamenti ellenőrzése során is. Általában mindig találkozhattunk a Legfőbb Ügyészség, vagy az ügyészi képviseleti szervezetek munkatársaival az alkotmányügyi bizottság ülésén, de nem egy alkalommal volt vita tárgya a plenáris ülésen is az ügyészségi tevékenység. Ezeket mindenképpen pozitívumként értékeljük.
Ha kritikai észrevételeket kell most megfogalmaznom, azok elsősorban nem az ügyészi szervezetnek, az ügyészi munkának szólnak, hanem az előterjesztés esetleges problémáinak, és esetleg a kormányzati munkának.
A törvényjavaslat egy helyen foglalkozik azokkal a felügyeleti intézkedésekkel, amelyeket talán úgy lehetne röviden összefoglalni, hogy a személyi szabadság korlátozásával együtt járó intézkedések törvényességi felügyeletét kiterjeszti, pontosítja, egyértelműbbé teszi. Ezek közé az intézkedések közé tartozik elsősorban az őrizet, az előzetes letartóztatás, a kényszergyógykezelés, a szabadságvesztés, idegenrendészeti őrizet, közérdekű munka, lakhelyelhagyási tilalom, és még sorolhatnám hosszabban, hiszen számos egyéb rendelkezést is tartalmaz a törvényjavaslat.
Egyetértünk azzal, hogy itt egyértelmű, világos törvényi megfogalmazás kerüljön az ügyészségi törvénybe, amely szerint az ügyészségnek joga és egyben nagyon fontos feladata, hogy ezeket az intézkedéseket, a nyomozó hatóságok részéről foganatosítható intézkedéseket ellenőrizze.
(12.10)
Maga a törvényjavaslat indokolása is kitér arra a nem túl kellemes élményre, amelyet a kínzás, embertelen és megalázó bánásmód elleni bizottságnak az 1994-ben Magyarországon lefolytatott ellenőrzése kapcsán bizony itt, a parlamentben, a plenáris ülésen, de az alkotmányügyi bizottság ülésén is meg kellett tapasztalnunk. Ez a jelentés rendkívül sok, nagyon súlyos visszaélésre mutatott rá, konkrét, világos, egyértelmű visszaélésekre. Ennek az ellenőrzésnek a kapcsán fogalmazódott meg talán először az az igény, hogy az ilyen jellegű ellenőrzéseket részben be kell építeni a jogszabályba - mint kötelezettséget és lehetőséget az ügyészség részéről -, másrészt pedig általában szükség lehet erre.
Azt kell hogy mondjam, sajnálom, hogy el kellett telnie hat évnek ahhoz, hogy ez beépüljön a törvénybe. Azt kell mondjam, a gyakorlati tapasztalatok feltétlenül alátámasztják, hogy nagyon is indokolt ennek az ellenőrzési jogkörnek a világos és pontos megfogalmazása.
Bizonyos új feladatokat kap az ügyészség a szabálysértési törvény kapcsán. Jogorvoslati fórumként fog eljárni bizonyos közbenső határozatokkal kapcsolatban, panaszok elbírálásával kapcsolatban, és az eljárást megszüntető határozatot az ügyészeknek, az ügyészségnek meg kell majd küldeni. Elfogadhatónak tartjuk, egyetértünk ezzel a rendelkezéssel is.
A javaslat külön foglalkozik az Alkotmánybíróság 2/2000-es határozatában foglalt kötelezettségek teljesítésének jogszabályi kidolgozásával. Úgy gondolom, hogy a szabályozás ezen a téren is elfogadható, és megfelelő megoldást ad. Bár kritikaként kell megfogalmazni, hogy az Alkotmánybíróság előírta, hogy a jogalkotási kötelezettségének az Országgyűlés 2000. december 31-éig eleget kellett volna tegyen. Általában nem helyes, ha az Alkotmánybíróság ilyen egyértelmű döntését és felhívását az Országgyűlés figyelmen kívül hagyja. Kétségtelen, hogy a mulasztás nem egy eget rengető, hosszú határidőcsúszást jelent, de úgy gondolom, helyesebb lenne, ha mindent megtenne a kormányzat, hogy az Országgyűlés eleget tudjon tenni az ilyen jellegű kötelezettségének is.
Külön foglalkozik a törvényjavaslat az ügyészség szolgálati viszonyával kapcsolatos rendelkezésekről. Ezzel kapcsolatban egy érdekes polémia bontakozott ki az alkotmányügyi bizottságban, hiszen több képviselőtársam rákérdezett arra, mi indokolja, hogy ezentúl az OIT Hivatalába beosztott ügyész intézménye bevezetésre kerül a törvényben. Varga Zs. András úr, aki a legfőbb ügyész helyettese - látom, most is jelen van, üdvözlöm önt - igazából egész egyértelmű választ nem tudott adni, sőt egy kicsit furcsa volt, amikor azt mondta, hogy azért járult hozzá a Legfőbb Ügyészség, mert ezt az OIT kérte, és egyébként elismerte, hogy az ügyészi szervezeten belül is aggályok fogalmazódnak meg.
Én ezt nem látom egy olyan nagyon nagy súlyú problémának, de örültünk volna, ha itt világos, egyértelmű indokát kaptuk volna annak, hogy mi indokolja ezt a szabályozást, és talán jobb lett volna, ha ebben a tekintetben a szakmai szervezetek teljes mértékben egyetértésre tudtak volna jutni. Az olyan megoldás mindig jobb, amikor a szakma egyetért az adott törvényhozási lépéssel, mintha aggályokat fogalmaz meg.
Sokkal nagyobb problémaként kell beszélnem a titkos információgyűjtés kérdésköréről. Nem könnyű feladat, ha valaki ma Magyarországon szeretné pontosan összegyűjteni, hogy kik milyen módon gyűjthetnek titkos információkat az állampolgárokról. Ha én jól számoltam, akkor ez a 11. feljogosítás lesz majd, ha elfogadja az Országgyűlés ilyen formájában a törvényt, és alapvetően két törvényben, a rendőrségi és a nemzetbiztonsági törvényben került szabályozásra a korábbi, titkos információgyűjtési kör.
Egyrészt a nemzetbiztonsági szervezetek mindegyike, tehát öt szervezet végezhet ezen belül titkos információgyűjtést, valamint végezhet alapvetően a rendőrség, a vám- és pénzügyőrség, az APEH és a határőrség, és most az ügyészség azokban az esetekben, amikor maga az ügyészség nyomoz egy adott ügyben. Én úgy gondolom, súlyos hiba ezt a szabályozást ilyen módon változtatni és tovább növelni azon szervezetek számát, akik kurkászhatnak az állampolgárok magánügyeiben.
Eleve nem tartjuk helyesnek, hogy a titkos információgyűjtés ilyen széles körben biztosítva legyen. El tudnánk fogadni, ha egy átfogó jogszabály-módosítással - erre egyébként a kormány alkotmányügyi bizottságnál jelen lévő képviselője is azt a választ adta, hogy elismeri, hogy ez a szabályozási kör így problematikus -, mondjuk, az ügyészség kapna egy általános jogkört ezen a téren. Azon lehet persze vitatkozni, hogy ez az általános jogkör hogy nézzen ki, de még mindig inkább sokkal alkalmasabbnak tartjuk az ügyészséget arra, hogy a titkos információgyűjtésnek valamilyen módon egy általános gazdája legyen, annak a felügyeletét bizonyos szempontból ellássa. De egyrészt a bírói utat mellőzhetetlennek gondoljuk - ezen a téren is, a most tervezett szabályozással kapcsolatban is igaz ez -, és nem tartjuk helyesnek, hogy most egy újabb, az átláthatóságot még kevésbé biztosító, még inkább kaotikus helyzetet teremtő szabályozási kör kerül a törvénybe. Ezt mi semmiképpen nem tartjuk jónak. Indokoltnak tartanánk, ha ezt a kormányzat megpróbálná újragondolni, és megpróbálna erre vonatkozóan esetleg egy egységesebb szabályozást alkotni.
A javaslat 17. §-a a közélet tisztasága és a korrupciós bűncselekmények hatékonyabb üldözése érdekében az ügyészségi nyomozás kizárólagos hatáskörébe tartozó bűncselekmények körét kibővíti valamennyi vezető beosztású vagy fontosabb ügyekben intézkedésre hivatott, hivatalos személy által elkövetett vesztegetés bűntettével kapcsolatban.
Korábban idetartoztak bírák, ügyészek, a rendőrség hivatásos állományú tagjai, a passzív vesztegetési körben. A javaslat szerint a közigazgatási és más állami szervek vezető beosztású vagy fontosabb ügyekben intézkedésre hivatott, hivatalos személyeknek minősülő tagjai által elkövetett vesztegetési ügyekben is kizárólagos hatáskörébe utalná a törvényjavaslat a nyomozási hatáskört. Úgy gondolom, ez alapvetően még elfogadható is lehetne. A problémát ott látjuk, hogy éppen a tegnapi nap során megjelent egy újságcikk, amelyben a szervezett bűnözés elleni igazgatóság vezetője ad interjút, és ebben elmondja, hogy a közigazgatási vagy a politikai szférában is történhetnek visszaélések, ezek felderítésére és bizonyítására speciális felkészültségű szakemberekre van szükség. A legjobb nyomozókat szeretnék felsorakoztatni, akik képesek az ilyen kényes ügyek felderítésére.
Úgy gondolom, itt valamilyen zavar van a jogalkotás, illetve az intézkedési kör tekintetében. Ez a két dolog egymásnak ellentmondani látszik. Igazából nem tudjuk, hogy most mi várható. Az illető rendőri vezető tévedett, amikor ezt a nyilatkozatot adta, vagy esetleg a kormányzat úgy gondolja, hogy a most hatályba léptetni kívánt törvényjavaslaton a közeljövőben ismét változtatásokat kell végrehajtani, mert ha ez a szabályozás így maradna, ahogyan az a törvényjavaslatban szerepel, akkor ellentmondásba kerülne azzal a nyilatkozattal, amelyet éppen tegnap olvashattunk a napilapokban. Én úgy gondolom, feltétlenül indokolt, hogy ezen a téren a kormányzat tisztázza a helyzetet. Örömmel vennénk, ha a törvényjavaslat parlamenti vitája során a plenáris ülésen, esetleg a bizottsági ülésen világos és egyértelmű választ kaphatnánk, hogy itt pontosan mi is a szándéka a kormányzatnak.
Összességében mi úgy gondoljuk, hogy a törvényjavaslat alapvetően elfogadható változtatásokat szeretne megvalósítani, a későbbiek során bizonyos, az előbb részletesebben is említett részekkel kapcsolatban talán módosító javaslatokat is elő fogunk terjeszteni. Örülnénk, ha a kormányzat nyitottnak mutatkozna a kritikai észrevételekre, és esetleg néhány módosítást támogatna a törvényjavaslattal kapcsolatban.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Vancsik Zoltán képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt részéről - ügyrendben kért szót, képviselő úr? (Vancsik Zoltán: Igen.) Parancsoljon! Ügyrendi javaslatát egy percben mondhatja el, két percben indokolhat.
(12.20)
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ha megengedi, a felszólalását nem tekintem ügyrendi javaslatnak, de természetesen a miniszter asszony és a teremben ülő képviselőtársnőim nevében is átveszem ezt a csokrot. Köszönjük szépen kedves férfi képviselőtársainknak. (Vancsik Zoltán a pulpitusra lép, és átadja a csokrot. - Taps.) Köszönöm szépen, képviselő úr. Kis tavasz az ülésteremben...
Folytatnánk a munkát. Hozzászólásra következik Varga István képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja vezérszónokaként; őt követi majd Fenyvessy Zoltán képviselő úr, a MIÉP képviselőcsoportja részéről. Öné a szó, képviselő úr.
DR. VARGA ISTVÁN, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Megpróbálom a nemzetközi nőnaphoz illően valami egészen szép és halk, bár az ügyészségi törvényhez képest picivel keményebb felszólalással köszönteni a hölgyeket. Egyébként ha tudtam volna, hogy már kampány van, kedves képviselőtársam, akkor én is hoztam volna egy virágot az elnök asszonynak - de majd legközelebb.
Tisztelt Országgyűlés! Alkotmányunk szerint a Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze és az ügyészség gondoskodik az állampolgárok jogainak védelméről, valamint az alkotmányos rendet, az állam biztonságát és függetlenségét sértő vagy veszélyeztető minden cselekmény következetes üldözéséről.
Az ügyészség törvényben meghatározott jogokat gyakorol a nyomozással összefüggésben, képviseli a vádat a bírósági eljárásban, felügyeletet gyakorol a büntetés-végrehajtás törvényessége felett is. Az ügyészség közreműködik annak biztosításában, hogy a társadalom valamennyi szervezete, minden állami szerv és állampolgár megtartsa a törvényeket.
A történeti hűség kedvéért e Ház falai között ne feledkezzünk el arról, hogy az ügyészség intézményét Magyarországon a királyi ügyészségről szóló 1871. évi XXXIII. törvénycikk vezette be, és 1945-ig - milyen szép idők voltak! - az ügyészi szervezet élén a koronaügyész állt. Ma már minden túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy az ügyészség alkotmányos jogvédő szerveink rendszerében az egyik legfontosabb feladatkört ellátó állami szerv.
A rendszerváltozás során az ügyészségnek a pártállam hatalmi szervéből a demokrácia garanciális intézményévé kellett válnia úgy, hogy közben meg kellett birkózni a tömegessé váló bűnözéssel és a szintén átalakuló rendőrség nyomozati munkájának felügyeletével. Természetesen az ügyészségnek a gyökeresen átalakuló jogrendszer szabályainak érvényesítését is folyamatosan figyelemmel kellett kísérnie, és fel kellett lépnie a legsúlyosabb bűncselekményekkel szemben.
Ma már világosan látszik, hogy az ügyészségnek a jogállami sínpályára való átállítása sikerrel ment végbe, és nem véletlen, hogy az ügyészség társadalmi presztízse számos állami szervet megelőz. A közelmúltban történt személyi változások a megyei főügyészségek élén és természetesen - és ezt szeretném hangsúlyozni - a nemzedékváltás, a korszakváltás, a fiatal ügyészek megjelenése garancia lehet arra, hogy a társadalom valamennyi tagja bízzon az ügyészi szervezetben.
Az ügyészséget övező közbizalom többek között azzal is magyarázható, hogy az ügyészség alkotmányos helyzetét érintő, az elmúlt tíz évben többször is felmerült viták közepette is változatlan színvonalon, egységes elvek szerint végezte munkáját. Az elmúlt évtizedben alapjaiban megváltozott az ügyészség helye az állami szervezetben, az ügyészség feladatai gyakorlása során alkalmazott jogszabályok, de maga a jogrendszer egésze is.
A büntető törvénykönyv, a büntetőeljárási törvénykönyv, a polgári törvénykönyv, az új szabálysértési törvény és sok más jogszabály az ügyészség feladatainak új rendszerét állította fel. Az ügyészségi szolgálati törvényről és az ügyészségi adatkezelési rendszerről szóló törvény megteremtette az ügyészség munkajogi helyzetének korszerű szabályozását is.
Sajnálatos módon éppen az ügyészség jogállását meghatározó, feladatait törvényi jelleggel összefoglaló 1972. évi V. törvény átfogó korszerűsítésére nem került sor az elmúlt évtizedben, mert mindig háttérbe szorult az ügyészség parlamenti vagy kormányzati alárendeltsége körül folyó viták mögött. Ez azért sajnálatos, mert az időközben bekövetkezett jogszabályváltozások elengedhetetlenné teszik a nagyon régi ügyészségi törvény felülvizsgálatát.
Az ügyészségi törvény részben elavulttá vált, mert nem teljes mértékben követte az ügyészség feladatait részletesen meghatározó más törvények változásait, illetve mára egyértelművé váltak olyan hiányosságok, amelyek a megváltozott társadalmi körülmények között mutatkoznak meg.
A módosítás átfogó jellegét jelzi, hogy a benyújtott törvényjavaslat a korábbi törvényből 14 szakaszt módosít, és a törvényt 3 új szakasszal egészíti ki. A javaslatot áttekintve megállapítható, hogy az alapjaiban a törvény korszerűsítésére irányul, és nem formálja át az ügyészség feladatait, hanem azok pontosabb, más törvényekkel jobban összhangban álló módon megfogalmazott meghatározását és felsorolását adja. Például az ügyész büntetőjogi feladatainak meghatározásakor az alkotmány és a büntetőeljárási törvény szóhasználatát követve fogalmaz meg... - vagy az új szabálysértési törvényben előírt feladatokat jeleníti meg az ügyészségi törvényben is.
A törvényjavaslat felszámolja a régi törvény hiányosságait, amikor az ügyésznek külön törvényben biztosít perlési, illetve a jogorvoslati jog tényleges gyakorlása érdekében betekintési jogot a bírósági iratokba, vagy közérdekből az ügyész által indítható perekkel összefüggésben lehetővé teszi, hogy az ügyész állami, önkormányzati szervektől, köztestületektől és más gazdálkodó szervezetektől iratokat, adatokat, felvilágosítást kérhessen. Enélkül ugyanis ez az ügyészségi jogkör ténylegesen nem gyakorolható, hiszen a perléshez vagy a jogorvoslathoz szükséges jogi tények ismerete nélkül a közérdekű fellépés eleve reménytelennek tűnik.
A korábbi évtizedekben senki sem kérdőjelezte meg az ügyészség adatkérési jogait, annak törvényi szabályozása nélkül sem, ma azonban már más a helyzet. Az ügyész jogállami szerepkörének gyakorlásához jogállami garanciák szükségesek a közérdeket szolgáló ügyészi fellépés területén is. A törvényjavaslat az ügyészi törvény jogállami garanciarendszerét az ügyészi óvás szabályozásával is továbbfejleszti.
Az Alkotmánybíróság 2/2000. (II. 25.) számú határozata az ügyészi óvás szabályozását nem tekinti teljeskörűen alkotmányosnak, mert csak a szóba jöhető esetek egy részére ad a törvény a jogbiztonság alkotmányos követelményét kielégítő rendelkezést. Ezért az Alkotmánybíróság felhívta az Országgyűlést - zárójelben jegyzem meg: egy kicsit későn, de hát ez így szokott nálunk történni, mert december 31. volt a határidő -, hogy a hiányos szabályozást egészítse ki.
A javaslat elvégzi az Alkotmánybíróság iránymutatásának megfelelően az ügyészi óvás szabályozásának kiteljesítését, s ezzel felölel minden lehetséges esetkört. Megjegyzem, hogy az Alkotmánybíróság az 1972. évi V. törvény alkotmányossági vizsgálata során elutasított több indítványt, amelyek az ügyészi óvást mint jogintézményt alkotmányellenesnek tekintették.
Az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy az óvás szükséges és elengedhetetlen eszköze az államigazgatási határozatok törvényessége helyreállításának. Leszögezte azt is, hogy az óvás nem lehet korlátlan eszköz, amely a határozatok egy nem csekély része esetében lehetővé teszi azok határidő nélküli felülvizsgálhatóságát és megváltoztathatóságát.
Az Alkotmánybíróság meghatározta azt a mezőt, melynek körébe eső államigazgatási határozatok határidő nélküli felülvizsgálhatósága olyan közérdek, amely a jogbiztonsághoz, a határozatok stabilitásához fűződő érdeket is megelőzi. Ez pedig a semmisnek minősülő döntések köre, vagyis azok a határozatok, amelyeket a hatóság a hatáskörét túllépve hozott meg, vagy ha a határozat meghozatala bűncselekményt valósít meg.
A törvényjavaslat pontos határidőket is megállapít az óvás gyakorlására, illetve az ügyészi óvás folytán hozott intézkedéseknek az alapjogviszonyra való kihatására. Az így kiegészített szabályozás megfelelő kereteket biztosít a törvénysértő határozatok felülvizsgálatához, és több évtizedes jogalkalmazási bizonytalanságot számol fel.
Az ügyészi óvással összefüggésben meg kell említeni a törvényjavaslatnak azt a rendelkezését is, amely az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény semmisségi szabályát módosítja. E módosítás a hatályos törvényi szabályozáshoz képest mindössze egyetlen "a" névelő betoldásával megszünteti azt az anomáliát, amely indokolatlanul szűk körre vonta a semmis államigazgatási határozatok halmazát.
(12.30)
Jelenleg ugyanis csak az a törvénysértő államigazgatási határozat semmis, amelynek a meghozatala nem közigazgatási szerv hatáskörébe tartozik, hanem például bírói hatáskörbe, így jelenleg előfordulhat, hogy egy törvénysértő határozatot akkor sem lehet megsemmisíteni, ha nem az az államigazgatási szerv járt el, amelynek arra hatásköre van. A módosítás eredményeképpen semmisnek minősülnek mindazok a határozatok, amelyek nem a határozatot meghozó szerv hatáskörébe tartoznak. Megszűnik tehát az a helyzet, hogy a hatáskör túllépése bocsánatos bűn. Meggyőződésem ezért, hogy ez a látszólag csekély módosítás valójában a jogállam kiteljesedésének irányába történő lépés.
Fontos újdonsága a törvényjavaslatnak az is, hogy az ügyésznek mint nyomozó hatóságnak biztosítja a titkos információgyűjtés jogát. Ez a módosítás is messzemenően támogatható, hiszen megmagyarázhatatlan furcsasága az eljárás szabályozásának, hogy míg minden nyomozó hatóság jogosult ilyen információszerzésre, addig az ügyésznek erre nincs lehetősége. Ez annál is inkább megkérdőjelezhető helyzet, hiszen az ügyészség, amelynek kizárólagos hatáskörébe tartozik az országgyűlési képviselők, bírák, ügyészek ellen elkövetett, illetve az egyes általuk elkövetett bűncselekmények nyomozása, jelenleg éppen abban a személyi körben nincs lehetőség ilyen eszközök alkalmazására, ahol a közbizalom meglétének kiemelkedő jelentősége kell hogy legyen. Ezért nem tartható, hogy az ilyen feladatot ellátó személyek ellen vagy általuk elkövetett bűncselekmények esetén a nyomozó hatósági feladatokat ellátó ügyészség ne rendelkezzen ugyanolyan eszköztárral, mint más nyomozó hatóság bármely ügyben. A törvényjavaslat szerinti módosítás az ügyészség számára a titkos információgyűjtés jogát az ügyészségi nyomozás során biztosítja. Már a törvényjavaslat Országgyűléshez történő benyújtásakor is lehetett érzékelni és ez most el is hangzott a vitában, hogy az ügyészségi törvény e rendelkezéseit némi értetlenség vagy - finomabban fogalmazva - fanyalgás fogadta.
Általános közvélekedés szerint az ügyészi jogkör jelentősen bővül. Ezzel összefüggésben azonban a törvényjavaslat négy rendelkezési kört tartalmaz csak, szeretném kiemelni:
1. A legfőbb ügyész bármely ügyet bármely nyomozó hatóságtól magához vonhat, és a nyomozás elvégzésére a nyomozó hatóság tagjait igénybe veheti.
2. Az ügyészségi nyomozás során a titkos információgyűjtés igénybe vételének lehetősége.
3. Az ügyész nyomozásokkal kapcsolatos feladatának megfogalmazása, nota bene, nem a jogkörének bővítése, hanem a hatályos büntetőeljárási törvényhez történő igazítása.
4. Az ügyész büntetés-végrehajtási törvényességi felügyeleti jogkörének pontosabb megfogalmazása. Ez pedig a törvényjavaslat azon eleme, amely az ügyészség büntetés-végrehajtási törvényességi felügyeleti jogait egészíti ki és szabályozza újra, az időközben bekövetkezett jelentős jogszabályváltozásokra is figyelemmel. Szeretném kiemelni, hogy a törvényjavaslat e rendelkezése teljessé teszi a személyi szabadság elvonásával vagy korlátozásával járó büntetőeljárási kényszerintézkedés, illeve minden szabadságelvonással járó más jogintézmény végrehajtásának a törvényességi felügyeletét, mint ahogyan kiegészíti az ügyészségi törvényt a bűnügyi és a körözési nyilvántartás törvényességi felügyeletére vonatkozó új szabállyal is.
Tisztelt Országgyűlés! Szeretnék néhány szót szólni a törvényjavaslatnak a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvényt módosító rendelkezéseiről is, különös tekintettel arra, hogy a javaslat tovább szélesíti, csakis a terhelt javára, a rendkívüli jogorvoslati eszközöket. A Be. 12/A. fejezete szerinti új rendkívüli perorvoslati eljárást, a törvényesség érdekében emelhető jogorvoslatot az 1999. évi CX. törvény iktatta be. Az eltelt idő alatt jelentkezett gyakorlati tapasztalatok azt mutatták, hogy a jogintézmény alapvetően eléri célját, ám a szabályozás kisebb módosítása szükséges. Ezért a törvényjavaslat e rendkívüli jogorvoslat előfeltételeit szabályozó rendelkezését egészíti ki azzal, hogy a terhelt javára akkor is helye van a törvényesség érdekében emelhető jogorvoslatnak, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, vagy más anyagijogszabály-sértés miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak, ide értve azt az esetet is, amikor a büntetőjog szabályainak megsértése miatt került sor a terhelt kényszergyógykezelésének elrendelésére. Ezek a törvénysértések, a kényszergyógykezelés törvénysértő elrendelésén kívül, jelenleg csak a kegyelmi eljárás keretében orvosolhatók, ahogy a miniszter asszony mondta. Azonban a kegyelmezési jog nem arra hivatott, hogy az egyszerű törvénysértéseket kijavítsa, ezért ezekkel a jogkörökkel a büntetőeljárás rendkívüli perorvoslati formáját véleményem szerint igenis indokolt volt kiegészíteni.
Mint gyakorló ügyvéd, tisztelt Országgyűlés, külön üdvözlöm, hogy a javaslat módosítja a büntetőeljárásnak a kártalanításra és a visszatérítésre vonatkozó rendelkezéseit, a jelenleg hatályos szabályok szerint ugyanis akit a törvényesség érdekében emelt jogorvoslat során mentettek fel, ítéltek enyhébb büntetésre vagy szüntették meg vele szemben az eljárást, nem jogosult kártalanításra, illetve visszatérítésre.
Összefoglalva, tisztelt Országgyűlés, kedves képviselőtársaim, egy olyan párt képviselőjeként, amely a jogállamiságot létrehozta ebben az országban, megteremtette a jogállamiság kereteit és alapjait, csak üdvözölni tudom ezt a törvényjavaslatot, ezért a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nevében támogatom és üdvözlöm ennek a törvényjavaslatnak az elfogadását. (Dr. Csiha Judit felé:) Azt pedig a kedves szocialista képviselőtársnőnek szeretném mondani, zárójelben és fricskaként - és a nőnap miatt természetesen külön köszöntöm önt -, hogy én úgy emlékszem, jelen pillanatban a Magyar Köztársaság kormányában Orbán Viktor miniszterelnök úr van, tehát amit ön mondott, hogy Orbán-Torgyán-kormány, hála a jó istennek, már nem létezik.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Fenyvessy Zoltán képviselő úrnak, a MIÉP képviselőcsoportja vezérszónokának. Öné a szó, képviselő úr.
DR. FENYVESSY ZOLTÁN, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Miniszter Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Igazság és Élet Pártjának képviselőcsoportja azt az álláspontot képviseli, hogy a közhatalmat gyakorló állami szervek kapják meg a feladataik ellátásához szükséges jogköröket és hatásköröket. Ezek hiányában vagy korlátozása közepette ugyanis nem képesek megfelelően ellátni társadalmi rendeltetésüket és a köz szolgálatát.
Az ügyészségnek a társadalomban betöltött szerepkörét a MIÉP-frakció kulcsfontosságúnak tartja. Ezen intézmény hatékonysága, a helyes irányok növelése fontos részét képezi a törvényesség, a közrend és a jogbiztonság megerősítésének. A jelenlegi helyzet szabályozásához képest ez a törvényjavaslat előremutató tartalmú, hiszen vitathatatlanul pontosítja az ügyészi kar lehetőségeit a bűnözés visszaszorításában és a társadalom általános közigazgatása törvényességének fenntartásában.
Teljesen természetesnek tartjuk, hogy azokban az esetekben, amikor az ügyészség a törvény által megjelölt esetekben nyomoz, akkor rendelkezzen minden olyan nyomozati eszközzel, amellyel a többi nyomozó szerv egyébként rendelkezik a törvényes feltételek megléte esetén. Ilyen eszköz a tervezet 5. §-ában javasolt titkos információgyűjtés az ügyészségi nyomozás során. Ennek a lehetőségnek a beemelése az ügyészségről szóló törvénybe indokolatlanul okoz vitákat, hiszen ha formálisan új is, ténylegesen azért nem új dologról van szó. Az ügyészségnek eddig is volt joga ilyesmire, ha annak a törvényi feltételei és szükségességei fennállottak. Ez a lehetőség azonban ez idáig nem volt beleszövegezve az ügyészségi törvénybe, de más jogszabályok alkalmazása során jogszerűen és több alkalommal is sor került már az alkalmazására.
Az ügyészség széles körű feladatkörének egyike ugyanis a nyomozásfelügyeleti tevékenység. E feladatkörében eljárva az ügyészség jelenleg is nyomozást vagy pótnyomozást rendelhet el, egyes nyomozási cselekményeket maga végezhet vagy azok lefolytatására a nyomozó szerveket utasíthatja. Egyes bűnügyeket a nyomozati szervektől pedig magához vonhat. Bizonyos törvényben meghatározott elkövetői kör, például országgyűlési képviselők, bírák, ügyészek, vagy bizonyos bűncselekmények esetében csak az ügyészség nyomozhat. Ennek a részletes felsorolását az ügyészségi törvény melléklete tartalmazza.
Nem szakmaidegen tevékenység tehát az ügyészség vonatkozásában a nyomozás; ha az lenne, akkor nem létezne az ügyészségi nyomozó hivatal, és nem lennének nyomozó ügyészek. A nyomozás egy kriminalisztikai szakfogalom, amelynek a módszertana jogilag is szabályozott tevékenységet takar. Vannak tiltott módszerek - például kínzás vagy verés -, és vannak megengedett módszerek, például, jogszabályok keretei között, a titkos információgyűjtés. Ez utóbbinak a részletes szabályait a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény tartalmazza, meghatározva azt, hogy az ilyesmit hogyan, milyen feltételek mellett lehet folytatni. Ha erre szükség van, akkor az ügyészség ezt nyomozásfelügyeleti jogkörében eljárva alkalmazza. Ha nincs rá szükség, akkor mellőzi a nyomozati eljárásnak a módszertanából.
(12.40)
Csak emlékeztetőül jegyzem meg mellékesen: amikor egy képviselőtársunkat egy 20 millió forintos vesztegetési érték ügyében nyomozta az ügyészségi nyomozó hivatal, akkor senki nem tiltakozott az ellen, hogy a titkos információgyűjtés eszközeit - titkos hangfelvételt, titkos bekamerázást, előkészített beazonosítható bankjegyeket s a többi - alkalmazta mint törvényes módszert az eljárása során, holott az ügyészségi törvény ezt még nem tartalmazta.
Téved tehát a törvényjavaslat 5. §-ához fűzött indoklás abban, hogy az ügyészségnek ez idáig nem volt egyáltalán jogköre titkos információgyűjtésre. A helyes megállapítás az, hogy ezt a jogkörét hosszú évtizedek óta gyakorolja, mint azt legutóbb is tette; legfeljebb ez a joga nem az ügyészségi törvényben volt megfogalmazva, hanem a nyomozást szabályozó más törvényekben. Erre tekintettel a kialakult törvényes valóság beszövegezését az ügyészségről szóló törvénybe helyesnek tartjuk.
A törvénytervezet feljogosítja a legfőbb ügyészt, hogy bármilyen ügyben a nyomozást ügyészségi hatáskörbe vonja, és ezek során más nyomozó hatóságok tagjait is igénybe vegye. Erre a legfőbb ügyésznek eddig is lehetősége volt a beosztottjain keresztül, ezért tehát egy olyan hatáskör került belefogalmazásra a törvénybe, amely eddig is megillette a beosztottakat. Ha pedig a beosztottakat megillette ez a jogosultság, teljesen logikus, hogy a legfőbb felettest is megillesse az. Tehát ez egy eddigi hézagot pótol, amellyel egyetértünk.
A törvényjavaslat technikai jellegű módosításokat is tartalmaz. Ilyen például az a módosítás, hogy a helyi bíróságokon, tehát első fokon, az ügyészségi titkár is képviselheti a vádat abban az esetben, ha a terheltet nem tartják előzetesen fogva, vagyis szabadlábon védekezik. Mint az a tényleges jogi gyakorlatot folytató ügyvéd képviselőtársaim előtt is ismert, az ügyészek nem képesek minden esetben személyesen is képviselni az általuk előterjesztett vádindítványokat, egyszerűen a létszámhiány miatt. Nagy számban jelentik be a tárgyalásról való távolmaradásukat, hiszen sokszor azonos időben, de más-más helyen kellene megjelenniük. Emiatt a vádképviselet nagyon sok esetben nélkülözi az ügyész személyes részvételét. Kisebb súlyú esetekben igen gyakori az ilyesmi.
Az ügyészségi titkár vádképviseleti jogosultsággal történő felruházása csökkentő hatást gyakorolhat az ügyészségi vádképviselet elmaradásának az arányaira, ezért helyeseljük annak megjelenítését a tervezetben. Technikai jellegű módosítást jelent az is az előterjesztésben, hogy az önálló bírósági végrehajtó-helyettesek, közjegyzőhelyettesek, ülnökök által elkövetett, igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények nyomozását az ügyészség hatáskörébe utalja. E tisztségek az igazságszolgáltatás szerkezetében újak, amelyek nevesítése az ügyészségi törvény mellékletében szükséges, hiszen tevékenységük az igazságszolgáltatás részét képezi.
Ha ezen személyek hivatalos eljárásuk közben, azzal kapcsolatban vagy helyszínén bűncselekményt követnek el, akkor cselekményük nyomozása az ügyészség kizárólagos hatáskörébe tartozik, amit természetesnek tartunk. Erre tekintettel az ügyészségi törvény melléklete bővül bizonyos vesztegetési ügyekben, és bővül a legfőbb ügyész hatásköre a korrupciós cselekmények vonatkozásában, amivel szintén egyetértünk.
Ugyancsak egyetértünk azzal az új szabályozással, amely kiterjeszti az ügyésznek az iratokba való betekintési jogát mindazokra az esetekre, amelyekben az ügyésznek keresetindítási vagy jogorvoslati joga van. Nem kifogásoljuk, csupán kétségeinket fejezzük ki annak a megvalósíthatósága iránt, amit az indokolás szerint a házi őrizetnek a rendőrségi folyamatos őrzéssel történő ellátásával kapcsolatban fogalmaz meg a tervezet. Hangsúlyozom, hogy a kételyeink e téren nem jogi aggályok, hanem a létszámlehetőségek ismeretéből fakadnak, hogy ez végrehajtható-e vagy sem.
Örülünk annak, hogy az előterjesztés eleget tesz az Alkotmánybíróság egy évvel ezelőtti határozatának az ügyészségi óvás terén. Ezáltal tisztább helyzet állhat elő ezen az igazán kényes területen. Kétségeink vannak egy új elemet illetően, miszerint az ügyész mérlegelheti, hogy elutasítja vagy elbírálja az ismételten benyújtott panaszt, vagy pedig a határozat közlésétől számított egy éven túl benyújtott panasz lehetőségét. Ez a mérlegelési lehetőség szubjektív okokra ad lehetőséget, és mint ilyen mindig támadható. Nagyon jónak találtuk volna, ha például a határozat egy éven túli közlése, elutasítása akkor lenne lehetséges, ha a panaszos a késedelmét alapos indokkal nem tudná kimenteni. Erről sajnos nincs szó, hogy milyen kimentési lehetősége van az egy éven túli benyújtás esetén a panaszosnak.
A törvénytervezet módosítani javasolja az ügyészségi szolgálati viszonyról és az adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvényt is. Az ilyen jellegű módosításokat hasznos lenne egységes koncepció alapján közelíteni. Jelenleg ugyanis módosítás alatt áll a köztisztviselői jogállásról szóló 1992. évi XXIII. törvény, amelynek keretében az az előterjesztés szintén módosítani javasolja ezt a jogszabályt számos ponton. Ebben a kérdésben az összehangolt jogszabályalkotás folyamatosságát szeretném kihangsúlyozni. Tudom, hogy azt az előterjesztést más tárca készítette, mint ezt az előterjesztést, de amikor ugyanarra a körre vonatkozó szabályozás kerül néhány hetes eltéréssel a parlament elé, akkor ezt, úgy gondolom, célszerű lenne egyeztetni, tekintettel arra, hogy ezek esetleges átfedése vagy esetleges ütközése, gondolom, nem csak az országgyűlési képviselőknek okoz gondot, hiszen ahhoz, hogy ebben véleményt nyilvánítsunk, ismét meg kell nézni a köztisztviselői törvény módosításának vonatkozó részeit, és annak alapján kell majd kimondanunk a végső döntésünket.
Ugyanígy gondot okozhat majd a jogalkalmazóknak is az, hogy a jogszabályalkotás nem veszi figyelembe, ha egy részre vonatkozóan több tárca is előterjesztést készít. Ez a fajta gyakorlat egy felfokozott törvénygyártási folyamatot eredményez, és az Országgyűlést is, úgy gondolom, amúgy is elég nagy leterheltsége mellett feleslegesen terheli tovább.
Ha már az összehangoltságnál tartunk, megjegyzem, hogy a magyar jogrendszer általánosságban egy nehezen alkalmazható és nem kellően kodifikált jogrendszer. A témánál maradva, például az ügyészséget is két törvény szabályozza. Ez szinte minden jogterületen így van, sőt van, ahol ennél sokkal nyomasztóbb a helyzet. Célszerűbbnek tartanánk a sok kis apró törvény és törvénymódosítás helyett átfogó, távlatokat is figyelembe vevő, összefüggéseket is szem előtt tartó kódexek előkészítését.
A kodifikáció, tudom, túlságosan nagy léptékű és elmélyült ismereteket igénylő feladat. Szerintem jelenleg az ügyészségi törvény és egy ügyészségi szolgálati törvény vonatkozásában, és akkor már az említett köztisztviselőkről szóló törvény idevonatkozó részében célszerű lenne átgondolni, hogy ne legyen ennyire szétszórt ez a jogterület.
E kis kitérővel természetesen nem azt akarom mondani, hogy a most tárgyalt előterjesztésre nincs szükség - nagyon is szükség van rá -, hiszen más jogszabályok változása kötelezően maga után vonja az e területre vonatkozó szabályozás gyors változtatásának szükségességét is, hiszen a végrehajtó-helyettesi és közjegyző-helyettesi tisztségek megjelenésével például nem lehetett szabályozatlanul hagyni a velük szemben vagy az általuk elkövetett bűncselekmények ügyészségi vonatkozásait. Az időnkénti gyors szabályozás szükségessége azonban nem pótolhatja a kodifikációs munka iránti igényt.
(12.50)
De a jelen előterjesztésnél maradva összességében nagyon hasznosnak, előremutatónak tartjuk, és a MIÉP-frakció egyértelműen támogatja ezt az előterjesztést, és annak elfogadását képviselőtársaimnak is javasoljunk.
Köszönöm figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vitát elnapolom, folytatására következő ülésünkön kerül sor.
Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a cselekvőképességgel, gondnoksággal összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/2935. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/2935/68. számon kapták kézhez. (Dr. Csákabonyi Balázs: Ügyrendi!)
Megkérdezem a hatáskörrel rendelkező bizottságokat, kívánnak-e előadót állítani. (Senki sem jelentkezik.) Nem kívánnak előadót állítani.
Csákabonyi Balázs képviselő úr jelezte, hogy ügyrendben szólni kíván, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.
Felszólalások: 3-21 21-33,35-39 34-35 Ülésnap adatai