Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Így az általános vitát elnapolom; folytatására következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a személy- és tárgykörözésről szóló törvényjavaslat általános vitája. Az előterjesztést T/3739. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/3739/1., 2., 3. számokon kapták kézhez.

Megadom a szót Pintér Sándor belügyminiszter úrnak, az ajánlás szerint 20 perces időtartamban. Tessék, miniszter úr!

DR. PINTÉR SÁNDOR belügyminiszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A hatósági eljárások eredményes és gyors lefolytatása érdekében esetenként szükséges azoknak a személyeknek a felkutatása, akik kivonják magukat a hatósági eljárás vagy a hatósági határozat végrehajtása alól. Más esetekben is szükségessé válhat az ismeretlen helyen lévő személyek és tárgyak felkutatása. A személyek, illetve a tárgyak felkutatására irányuló, a szakmai és hétköznapi nyelven körözés néven meghonosodott eljárásról jogszabályaink nem tartalmaznak részletes rendelkezéseket.

A rendőrségről szóló törvény szerint a rendőrség körözést rendelhet el. Körözést rendelhet el a bűncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható személyek felkutatására, eltűnt személyek és tárgyak felkutatására, valamint ismeretlen holttestek személyazonosságának megállapítása érdekében. Más jogszabályok a "körözés" kifejezést nem használják. Tartalmazzák, hogy az eljáró bíróság, hatóság az eljárásban érintett személyek tartózkodási helyének felkutatása érdekében felkéri a rendőrséget. Ezekhez a rendelkezésekhez azonban nem kötődnek olyan további szabályok, amelyek a rendőrség további feladatait meghatározzák. Hiányoznak a körözött személyek és tárgyak nyilvántartását lehetővé tévő jogszabályok is.

Tisztelt Országgyűlés! A körözés elrendelése, a körözött személyek és tárgyak nyilvántartása szükségképpen személyes adatok kezelésével is jár. Ezért törvényben kell meghatározni az ezt tartalmazó szabályokat. A javaslat megteremti a körözött személyek és tárgyak nyilvántartásának törvényi alapját, biztosítja a személy-, illetve a tárgykörözéshez illeszkedő bírói út igénybevételét is biztosító jogorvoslati rendszert. Meghatározza a körözéssel kapcsolatos eddig hiányzó fogalmakat, az elrendelés és végrehajtás szabályait. A javaslat a rendőrség feladataként határozza meg a körözés végrehajtását, a körözési nyilvántartás kezelését, ahogy ez egyébként évtizedek óta hazánkban működik.

A személy- és tárgykörözésnek a javaslat szerinti végrehajtása külön költségvetési forrást nem igényel.

Kérem a tisztelt Országgyűlést, a törvényjavaslatot vitassa meg és fogadja el.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, miniszter úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Hadházy Sándornak, az önkormányzati bizottság előadójának.

Tessék, képviselő úr!

HADHÁZY SÁNDOR, az önkormányzati és rendészeti bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az önkormányzati bizottság az előterjesztést az elmúlt héten megtárgyalta, és 20 igen, 2 tartózkodó szavazat mellett általános vitára a törvénytervezetet alkalmasnak találta.

A bizottsági vita során elhangzott olyan vélemény, amely szerint a törvényre igazából nincs is szükség, hiszen jelenleg van egy gyakorlat. Azonban álláspontunk szerint ez a gyakorlat különféle rendeletekben található, és nem teljesen szabályozott ez a kérdés. Éppen ezért fontosnak tartjuk, hogy ezt a személy- és tárgykörözési kérdéskört törvény szabályozza. Egyrészt tehát megteremti a jogi feltételeket, és ha csak arra gondolunk, hogy a jelenleg hatályos szabályozás semmilyen útmutatást nem ad arra nézve, hogy a rendőrségen kívüli hatóságok által elrendelt körözésekkel mi legyen, ki rendelhet el ilyen körözést, milyen esetben, ezeknek ki a végrehajtója, akkor nagyon jelentős számú ügykörről van szó, és ezekre nézve a jelenlegi szabályozás semmilyen iránymutatást nem ad.

A hatályos szabályozásaink közül egyedül a rendőrségről szóló törvény tartalmazza azt, hogy a rendőrség körözést rendelhet el a gyermekek, eltűnt személyek, tárgyak felkutatására. Arról nem szól a rendőrségi törvénynek ez a paragrafusa, hogy a rendőrség csupán a saját maga által folytatott, saját hatáskörébe tartozó eljárásokban folytathatja-e a körözéseket, netán joga vagy kötelezettsége a más nyomozó hatóságok, bíróságok, ügyészségek által elrendelt körözéseket foganatosítani, nem beszélve a nem büntető területre tartozó kérdésekről. E tekintetben tehát mindenképpen jónak kell elismernünk a szabályozást, miután eddig nem létező területekre nézve is megoldást ad.

Szeretném emlékeztetni a tisztelt Házat arra, hogy a televízió és a sajtó is igen nagy számú esetről ad hírt, eltűnt személyek - különösen megrázó, ha eltűnt gyermekek - körözését adja hírül a sajtó. Ezeket a kérdéseket mindenképpen szabályozni kell, éppen ezért a bizottság állásfoglalása alapján a törvény jól előkészített, megalapozott és arra szükség van. Ennek megfelelően a bizottság támogatja a törvénytervezetet.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek, a napirendi ajánlás szerint 15-15 perces időkeretben.

Megadom a szót Vitányi István képviselő úrnak, Fidesz; őt követi majd Balogh László, MSZP.

(17.00)

DR. VITÁNYI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Az előttünk fekvő T/3739. számú törvényjavaslatot tárgyalja a tisztelt Ház, amely a személy- és tárgykörözésről szól. Nem nagy terjedelmű, tulajdonképpen technikai jellegű törvényről van szó.

A törvényjavaslat egy hiányt pótol, ugyanis a mai hatályos joganyagunk ezt a területet nem rendezi, nem szabályozza. A törvényeink közül egyedül a rendőrségi törvényben van szó, illetve szerepel a körözés elrendelésére vonatkozó felhatalmazó rendelkezés. Ezen túlmenően azonban a rendőrség körözési tevékenységét jogszabály nem rendezi.

A személyek és tárgyak felkutatására irányuló eljárással kapcsolatosan tehát megállapíthatjuk, hogy jogszabályaink elvétve tartalmaznak rendelkezéseket. Ez a helyzet, mint ahogy a miniszter úr is mondotta, a jogállamiság és az ebből fakadó jogbiztonság követelményével, valamint az ember elidegeníthetetlen és sérthetetlen alapvető jogainak tiszteletben tartásával összefüggő állami kötelezettséggel kapcsolatban alkotmányos visszásságot okoz.

A körözés, valamint a személyek és tárgyak nyilvántartásának a létjogosultsága sem vitatható. A körözés elrendelése és nyilvántartása szükségképpen személyes, esetenként különleges személyes adatok kezelésével jár. Mindebből következően a személy- és tárgykörözés alapjait, illetve kereteit törvénynek kell szabályoznia.

Már a rendszerváltás hajnalán felmerült - a kilencvenes években - a körözés és azok adatai nyilvántartásának a fontossága. Az ismertté vált bűncselekmények számának növekedésével fokozott szerep hárul a rendőri munkát, a felderítést segítő tevékenységeknek, közöttük a bűnügyi körözési nyilvántartásoknak.

A kilencvenes évek közepén született meg a rendőrség körözési munkájának szabályzata. Ez a szabályzat tartalmazta és meghatározta az alapfogalmakat, a területi és időbeli hatályt, a hatáskört és illetékességet, valamint a személy- és tárgykörözés szabályait.

Tisztelt Ház! A személy- és tárgykörözésről szóló törvényjavaslat megszületésének mintegy katalizátora volt az állampolgári jogok országgyűlési biztosának két esetben egy tárgykört érintő ügyben folytatott vizsgálata és a vizsgálatok eredményeképpen tett ajánlása. Az egyik esetben felhívta a figyelmet arra az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, hogy a körözéssel kapcsolatos joganyag rendezetlen, és ajánlatot tett ennek megfelelő, a jogbiztonság követelményét is kielégítő szabályozásra.

A másik esetben az eltűnt személy felkutatására irányuló eljárással kapcsolatban szorgalmazta, hogy kötelező legyen a körözés elrendelése az eltűnt személyek esetén, valamint igényelte azt, hogy a bírói utat is lehetővé tevő jogorvoslati rendszer kerüljön kidolgozásra.

Az előttünk fekvő törvényjavaslat mindezeket a követelményeket is kielégíti. A törvényjavaslat meghatározza a személy- és tárgykörözéssel kapcsolatos alapfogalmakat, az eddig használt fogalmakat, amelyek nem voltak definiálva, tartalommal tölti ki. Meghatározza a rendőrség körözéssel kapcsolatos tevékenységét, rendelkezik a körözési információs rendszerről. Az adatigénylés menetéről is szól a javaslat, megjelölve az igénylésre jogosultak körét, továbbá tartalmazza a jogorvoslati eljárás menetét is.

Hogy mennyire hiányt pótló törvényről van szó, erre néhány példát szeretnék mondani. A korábbi joganyag nem adott választ többek között arra, hogy a terhelt körözését csak a büntetőeljárás nyomozati szakaszában vagy a vádirat benyújtását követően is jogosult, illetve köteles-e elrendelni a rendőrség.

Az eltűnt tárgyak körözhetősége is hasonló kérdéseket vet fel. Nem volt például meghatározva, hogy mely dolgok, bűncselekmény következtében eltűnt vagy elveszett tárgyak, illetve mindkettő tartoznak abba az eltűnt tárgy kategóriába, amelyek felkutatása érdekében a rendőrség körözést rendelhet el.

Bizonytalanságot jelent az olyan rendelkezés hiánya is, amely meghatározná, hogy tárgykörözés elrendelésére melyik eljárási szakban és mely nyomozóhatóság által folytatott büntetőeljárásban van lehetőség. Korábban egyetlen jogszabály sem határozta meg az eltűnt vagy elveszett tárgy fogalmát. Az sem volt szabályozva, hogy miként jut a körözés a körözésre hivatott hatóság tudomására, kinek a kezdeményezésére kerülhet sor az elveszett tárgyak körözésének elrendelésére, a hatóságokat és az állampolgárokat mindezekkel összefüggésben milyen jogok illetik, mely kötelezettségek terhelik.

A jelenleg hatályos Be. az ismeretlen tettesek, vagyis az olyan ismeretlen személyek körözésének a lehetőségéről, akik a bűncselekmény elkövetése után ismeretlen helyre távoznak, a hatóság elől elrejtőznek, egyáltalán nem rendelkezik. Erre tekintettel is szükséges, hogy az ismeretlen tettesek is körözhetők legyenek. Ugyanígy nem tartalmaz a büntetőeljárási törvényünk a tárgyak felkutatása vonatkozásában sem speciális rendelkezéseket. Megállapíthatjuk tehát, hogy a hatályos büntetőeljárási törvény sem a személy-, sem a tárgykörözésről nem tesz említést.

Hiányos a jelenlegi szabályozás abban a vonatkozásban is, hogy amikor a büntetőeljárás lefolytatása nem a rendőrség hatáskörébe tartozik, egyáltalán milyen jogalapon és milyen intézkedéseket lenne jogosult vagy köteles megtenni a körözés vonatkozásában. Az előttünk fekvő törvényjavaslat egyértelmű iránymutatást ad abban a vonatkozásban, hogy a körözés végrehajtása és a körözés nyilvántartás-kezelése a rendőrség feladata. Garanciális rendelkezése a javaslatnak az a szabály, hogy körözés elrendelésére személy esetén törvény, holttest és tárgy esetén jogszabály ad felhatalmazást.

A javaslat megállapítja az illetékességi szabályokat, valamint a nemzetközi körözés szabályait is, továbbá megteremti a körözött személyek és tárgyak nyilvántartásának törvényi alapjait is. A javaslat garanciális elemként rögzíti azt is, hogy a körözési nyilvántartás törvényességi felügyeletét a legfőbb ügyész látja el. A javaslat megfelelő jogorvoslati rendszer biztosításáról is gondoskodik. Külön-külön biztosít jogorvoslati lehetőséget a körözést elrendelő határozat, a körözés végrehajtása és a körözési nyilvántartás ellen.

Tisztelt Ház! A javaslatban megfogalmazott módosítások érintik a hatályos büntetőeljárási törvényt, a rendőrségi törvényt, a polgári perrendtartást, az ügyészségről szóló törvényt, az idegenrendészeti törvényt, az egészségügyről szóló törvényt, valamint a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló törvényerejű rendeletet. Az előbb említett jogszabályok módosítására az összhangba hozatal szempontjából van szükség, amelyet a javaslat el is végez.

Tisztelt Ház! A Fidesz-Magyar Polgári Párt a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartja, és majdan elfogadásra javasolja.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra következik Balogh László úr, az MSZP képviselője.

DR. BALOGH LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Az előttünk lévő törvényjavaslat a személy- és tárgykörözésről csak látszólag technikai jellegű kérdés, valójában azonban fontos része nemcsak a bűnüldözéssel és igazságszolgáltatással foglalkozó szervek munkájának, hanem érinti az állampolgárok személyes szabadságjogait is.

A most említett személyes szabadságjogok érvényesülése és a közérdek megkívánta intézkedések mindig is központi kérdései, illetve korlátai voltak a rendvédelmi szerveknek adott felhatalmazásoknak. Mit és mennyit engedjen a törvényhozó? Mi és hogyan biztosítja a bűnüldözés vagy az államigazgatás, vagy éppen a közegészségügy céljainak elérését? Mi garantálja egyben az állampolgárok és az érdekükben működtetett különféle intézmények jogait? Mikor lehet valaki fényképét és személyes adatait közszemlére tenni és bűncselekmény elkövetésével gyanúsítani a nagy nyilvánosság előtt? Mikor lehet valakit közérdekből az országhatáron lekapcsolni?

Nos, többek között ezek az aggályok, kérdések is felmerültek akkor, amikor az előttünk fekvő törvényjavaslat megalkotásra került. Ha a kérdéseket tovább soroljuk, eljuthatunk odáig, hogy érezzük az eltűnt személy hozzátartozóinak félelmét, a kimondatlan, elgondolni sem mert kérdéstől, vajon az eltűnt hozzátartozó életben van-e még, és vajon a hatóság megtesz-e mindent a felderítés érdekében. Ez az a kérdés, amely mindig megfogalmazódik a személyek eltűnése esetén, de felvetődik például a hosszú évek munkájával összespórolt gépkocsi eltűnésekor is. Érdekeltjei és szenvedő alanyai is lehetünk tehát a személy- és tárgykörözésnek. A kérdés nem az, hogy a javaslatra szükség van-e, mert ez egyértelmű, a nézetek különbözősége a szabályozás mikéntjében mutatkozik meg.

(17.10)

Az MSZP kormányon is és most, ellenzékben is fontosnak tartotta a biztonság kérdését. Fontos számunkra a létbiztonság, a szociális biztonság, de a szabályozási tárgykör okán most a közbiztonság fontosságáról van szó, mert a most vitatott törvényjavaslat szabályozási tárgyát ez képezi.

Ezért mondjuk azt, hogy a tervezet megszületése fontos lépés volt a közbiztonság erősítésében, és mondjuk, hogy az előttünk lévő törvényjavaslat általános vitára alkalmas. Kritikai észrevételeinket a részletes vitában mondjuk el, vagy módosító indítványainkban fogalmazzuk meg. Leszögezzük, éppen ideje volt megalkotni ezt a törvényt, amely hiánypótló jellegű, rögzíti a napi rutint és az évek során kialakított gyakorlatot.

Fontosnak tartom, hogy a rendőrségen kívül más szervek körözéselrendelési jogát is rögzíti a tervezet, ugyanakkor nem szabályozza az állampolgári bejelentések esetén követendő eljárást, holott az idevonatkozó szabályozás külön fejezetet érdemelne. Fontos érdek szól amellett, hogy a szabályozás rögzítse, ki dönt a körözés elrendeléséről, ki hajtja végre, és milyen eszközök állnak rendelkezésre a végrehajtáshoz. Ezt a társadalmi érdeket, illetve igényt megalapozza, hogy 1999-ben 25 586 személyt köröztek, ebből 21 498 fő ellen elfogatóparancsot bocsátottak ki, és több mint négyezer eltűnt személyt keresett a rendőrség.

Tisztelt Ház! A tervezet öt törvényt módosít, amelyek közül a leglényegesebb módosítás a rendőrségi törvényt érinti. Az előbb, amikor a körözés teljesítőjének rendelkezésére álló eszközökről volt szó, meg kellett volna említenem, hogy a körözés teljesítése során kifogásolandónak tartom, hogy a rendőrség a kiskorúakkal vagy a fiatalkorúakkal szemben poligráfot alkalmazzon; ez azért túlzás. Ugyancsak tisztázatlan marad az a kérdés, hogy mi az eljárás azokkal a személyekkel kapcsolatosan, akiknek a felkutatása eredményes volt. Melyek az ő jogaik, hozzá kell-e járulniuk ahhoz, hogy a tartózkodási helyüket közöljék az őket keresőkkel?

A 17. § (3) bekezdése szerint a körözési információs rendszer törvényességi felügyeletét a Legfőbb Ügyészség látja el. Az információs rendszer ki- és bemenő alapegységei ugyanakkor a kapitányságok és a főkapitányságok. Emiatt az lenne indokolt, hogy a szabályozás a törvényességi felügyelet ellátásával az ügyészséget bízza meg. A 26. § szövege nem értelmezhető teljesen egyértelműen. A kérelemben megjelölt tárgy esetében - amennyiben a nyilvántartásban szerepel - az adatigénylő jogosult megismerni a tárgy további egyedi, azonosító ismérveit is. Ez jelentheti a tulajdonos nevének, esetleg más személyes adatainak megismerését. Azt javaslom, legyen egyértelmű a szabályozás, a tulajdonos adatait nem ismerheti meg az adatigénylő. Nem lehet törvényalkotói cél az, hogy a rendőrség személyes adatokat adjon ki a tulajdonosról. A 28. §-t indokolt lenne kiegészíteni azzal, hogy az itt megállapított díj az adatszolgáltatást végrehajtó rendőri szervet illeti meg.

A most említett néhány hiányosság - mint már jeleztem - módosító indítványokkal kiküszöbölhető. Ami viszont alapvetően hiányzik a tervezetből, az az eltűnt személyek felkutatására vonatkozó szabályozás. Azok, akik az eltűnt személyek, többnyire hozzátartozók felkutatása miatt a rendőrséghez fordulnak, előtte már általában kimerítették a saját lehetőségeiket a keresésben. Ezért indokolt lenne, hogy a körözés elrendeléséről a bejelentés után nyomban döntsön a rendőrség. Amennyiben a körözés elrendelésre került, a bejelentéstől számított 24 órán belül a körözés legyen benne a körözési információs rendszerben. Az állampolgári bejelentések, amelyek tipikusan az eltűnésekre vonatkoznak, élvezzenek elsőbbséget, ezzel is kifejezésre juttatva a rendőrség szolgáltató jellegét. A szabályozásnak fel kell törnie a rendőrségen meglévő bűnügyi érdekeltségű felfogást, és a hatóság számára is legyen fontos mindaz, ami a családok számára fontos, vagy az eltűnéseknél tragikus.

Ehhez természetesen eszközök kellenek. Adjon pénzt a költségvetés arra, hogy az adminisztráció ne nyomja agyon a különböző okból elrendelt személyi körözésekkel foglalkozó rendőröket; teremtsen olyan helyzetet, hogy a személyi, technikai háttér, akár titkosszolgálati eszközökkel, bevethető legyen egy-egy eltűnt kisgyerek, fiatal lány vagy éppen idős ember felkutatásához. Ez az a fejezet, tehát az eltűnésekkel kapcsolatos eljárás szabályozása, amely hiányzik a törvényből. Fontos lenne, mivel kézzelfoghatóvá tenné az adófizető állampolgár előtt, érdemes a rendőrségre költeni, mert ha a hozzátartozót baj éri, még akkor is, ha nem bűncselekményről van szó, a rendőrség megad minden segítséget a megtalálásához.

Tisztelt Ház! Az előzőekben már mondtam, az MSZP általános vitára alkalmasnak tartja a tervezetet. Reméljük, hogy módosító javaslataink és az eltűntek felkutatását szorgalmazó fejezet be fog épülni a tervezetbe.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Koppánné Kertész Margit, a Független Kisgazdapárt képviselője.

KOPPÁNNÉ DR. KERTÉSZ MARGIT (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Független Kisgazdapárt országgyűlési képviselőcsoportja nevében a T/3739. számú törvényjavaslattal kapcsolatban, amely a személy- és tárgykörözésről szól, röviden, a bizottságban elhangzottakat is figyelembe véve, a következőképpen szeretném kifejteni álláspontunkat. Egy eléggé rövid terjedelmű törvényről van szó, tehát ebből adódóan nem lehet róla hosszan beszélni, de mindenképpen egy fontos törvénytervezetnek ítéljük meg.

A bizottsági ülésen előterjesztőként a Belügyminisztérium képviselője elmondta mindazokat az okokat, amelyek miatt szükségessé vált ennek a törvényjavaslatnak a megalkotása és előterjesztése. Valójában egy hiányt pótol ez a rendelet. Elmondta azt is, hogy az országgyűlési biztosnak volt kifogása, két megállapítása, amelyek közül az egyik arra vonatkozott, hogy a körözéssel kapcsolatos joganyag rendezetlen, a másik ok pedig az eltűnt személyek felkutatásával kapcsolatos összefüggésben merült fel. Nyilván ezek a kérdések motiválták az előterjesztőt a tekintetben, hogy ezt a kérdést mielőbb rendezzék és a javaslat elkészüljön.

A körözéssel kapcsolatos szabályozás jelenleg a rendőrségi törvényben szerepel, de nem ilyen címen, hiszen valójában külön jogszabály ezt a kérdést ez idáig nem rendezte. A rendőrségi törvény 36. §-ának (1) bekezdése felhatalmazást adott a rendőri szerveknek abban a tekintetben, hogy a bűncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható vagy eltűnt személy, tárgy felkutatására, ismeretlen holttest azonosítására körözést rendeljenek el. A jelenleg előttünk fekvő javaslat szabályozza, pontosan körülírja a körözés elrendelésére és visszavonására vonatkozó eljárási rendet. A körözés elrendelésére személy esetén törvény, holttest és tárgy esetén jogszabály adhat felhatalmazást.

Alkotmányunk egyértelműen rögzíti, hogy a Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a személyes adatok védelméhez való jog, éppen ezért indokolja, hogy törvényben kerüljön szabályozásra, hogy a különböző nyilvántartási adatokat hogyan kell kezelni, és ki milyen módon férhet ezekhez hozzá. A javaslat arról is rendelkezik, hogy a személy- és tárgykörözéssel kapcsolatos határozatokat hogyan kell megküldeni, s megállapítja az illetékességi szabályokat is. Az általános mellé olyan kisegítő rendelkezéseket is ad, amelyek lehetővé teszik, hogy egyértelműen megállapíthatóvá váljon, ki jogosult körözés végzésére és egyben ki köteles. A tárgykörözés feltétele az is, és a javaslat erről is szól, hogy a tárgy egyedi azonosításra alkalmas legyen. Külön szabályozásra kerül a nemzetközi körözésre vonatkozó rendelkezés is. A 9. § részletesen taglalja a Nemzetközi Bűnügyi Együttműködési Központ feladatait, hogy hogyan kell más állam általi hatóság megkeresése alapján a körözést elrendelni.

A törvénytervezet II. fejezete a körözési információs rendszer felállításáról szól. Azt gondolom, ennek igen nagy jelentősége van. Az információs rendszer adatbázisát számítógépes nyilvántartásban kell tárolni, amelyet a rendőrség kezel. Rendkívül nagy jelentősége van annak, hogy a körözés elrendeléséről szóló határozat meghozatalát követően az adatok a lehető legrövidebb időn belül bekerülhessenek ebbe a rendszerbe.

(17.20)

A javaslat előírja a haladéktalan, de legkésőbb huszonnégy órán belüli rögzítését mindannak az adatnak, amely a rendőrség tudomására jut. Amennyiben a körözés megszűnik, a visszavonásra vonatkozó rendelkezéseket ugyanilyen módon kell bevezetni ebbe az adatbázisba. Külön rendelkezik arról, hogy melyek azok az adatok, a lényeg az, hogy az elérni kívánt célt minél hamarabb elérjük, tehát minél hamarabb rendelkezésére álljanak a rendőrségnek azok az adatok, amelyek elengedhetetlenül szükségesek a körözés elrendeléséhez. Ebből az információs rendszerből a rendőrség kérelemre adatszolgáltatási tevékenységet is végez, részletesen szabályozza azt a kört és azt az esetet a rendelet, amikor az adatszolgáltatást meg kell tagadni. Fontos eleme, hogy az adatszolgáltatásokról adattovábbítási nyilvántartást kell vezetnie a rendőrségnek, és ezt húsz évig meg kell őrizni.

Elengedhetetlen része a III. fejezet, amely a jogorvoslattal kapcsolatos rendelkezéseket tartalmazza, egyértelműsíti, hogy a körözés végrehajtása során a rendőrség által alkalmazott intézkedések miatti jogorvoslatra a rendőrségi törvény idevonatkozó szabályai az irányadók.

Tisztelt Ház! A Független Kisgazdapárt országgyűlési képviselőcsoportja nevében örömmel vesszük ennek a törvényjavaslatnak a Ház elé való terjesztését, általános vitára alkalmasnak találjuk, és a frakció nevében támogatjuk.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Hankó Faragó Miklós úr, az SZDSZ képviselője. Megadom a szót.

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Az előttünk fekvő törvényjavaslat legfontosabb feladata vállaltan is talán az lenne, hogy azt a kaotikus joganyagot, amely a körözés különböző fajtáival kapcsolatban a magyar jogban szétszórtan megtalálható, megpróbálja valamilyen módon összerendezni és egy törvénybe foglalni. Ezt egyébként miniszter úr által elmondott nagyon rövid expozé is - alig háromperces expozé - tartalmazta, sajnos azonban ennek az egyébként vállalható és támogatható célnak a törvényjavaslat messze nem képes eleget tenni. Egyetértenénk akkor ezzel a törvénnyel, ha lenne egy olyan önálló törvény, amely a személy- és tárgykörözés minden lényeges kérdését végre - hogy úgy mondjam - egységes szerkezetben valamilyen módon rendezné. Igazából nem gyűjti össze a szétszórt joganyagot, és azt kell mondanom, hogy majdnem átláthatatlanabbá teszi a helyzetet, mint ahogyan az pillanatnyilag kinéz.

A törvényjavaslat különböző helyeiről és más jogszabályokból - ha nem is könnyen - nagy nehezen össze lehet szedni azt, hogy mi is a körözés, és milyen esetekben lehet körözést elrendelni. A törvényjavaslat ebben nem sok segítséget ad, mert rögtön a legelső rendelkezések között magának a körözésnek a fogalmát úgy határozza meg, hogy az ismeretlen helyen lévő személy vagy tárgy felkutatása, illetve ismeretlen személy vagy holttest személyazonosságának megállapítása érdekében végzett intézkedések összessége a körözés. Talán még elegendő is lenne, ha ezt a fogalmat később szakszerűen, részletesen kifejtené, azonban ezt hiába keressük a törvényjavaslatban, nem találjuk meg. Ebből az következik, hogy a körözés fogalma alatt változatlanul ugyanazon eljárási szabályokat kell majd érteni, amit alkalmazni kell, mondjuk, egy holttest hiányzó testrészének a kutatása során, egy házassági bontóper közepette álló személynek a törvényi feltételeknek megfelelő kutatása során vagy egy szökött fegyenc kapcsán. Úgy gondolom, ez teljességgel képtelenség.

Ha valaki veszi a fáradságot, és megpróbálja összeszedni, hogy körözést hogyan és milyen törvényhelyek alapján lehet elrendelni, akkor - lehet, hogy nem teljes a taxáció, amit megpróbáltam megtenni - a következőket lehet megállapítani. Egyrészt körözést lehet elrendelni a polgári perrendtartás szabályai szerint gyermektartási, -elhelyezési és származásmegállítás iránti perek bizonyos eseteiben, a peres felek, az anya és a gyermek felkutatására vonatkozóan. Ha valaki ügyesen forgatja a törvényjavaslatot, ezt a 40-42. § környékén megtalálja.

A hatályos büntetőeljárási törvény alapján és ennek a tervezetnek a 44. §-a alapján a tárgyi bizonyítékok és az elkobozható vagyontárgyak körözése egy másik kategória. Egy következő kategória - szintén a büntetőeljárási törvény alapján - az ismeretlen helyen tartózkodó, elfogatóparancs hatálya alatt álló terhelt körözésének esete. A jogszabálytervezet bevezet egy új intézményt - szintén a büntetőeljárási törvényt módosítva - az ismeretlen helyen tartózkodó terhelt körözésével kapcsolatban. Tartalmaz "a külföldiek beutazásáról" kezdetű, hosszú nevű idegenrendészeti törvény az idegenrendészeti eljárás alatt álló, ismeretlen helyen tartózkodó külföldiek körözésére vonatkozóan szabályokat - ez a javaslatban a 47. §-ban található. Tartalmaz a rendőrségi törvény bűnmegelőzési eljárás hatálya alatt álló személyek körözésére vonatkozóan rendelkezéseket. Tartalmaz a tervezet eltűntek, holttestek, testrészek, személyazonosságukat meg nem állapítható személyekkel kapcsolatban körözési szabályokat. Vannak egészségügyi, járványügyi okból felkutatni rendelt személyekkel kapcsolatos körözési feladatok, és végül a bv-intézetekből szököttek, engedély nélkül eltávozottak felkutatására szintén. Elképzelhető, hogy én nem tudtam összegyűjteni ezeket a körözési rendelkezéseket teljeskörűen, de úgy gondolom, ez nem feltétlenül az én hibám.

Semmiképpen nem engedhető meg, hogy ennyire fontos, alapvető garanciális jogokat érintő törvényjavaslatban ennyire ne lehessen eligazodni. Ma azt mondjuk, azért kell a törvényjavaslat, mert az állampolgárok nem képesek átlátni azt, hogy a körözés fogalma alatt mikor kerülnek - hogy úgy mondjam - kvázi veszélyeztetett vagy érintett helyzetbe, de a törvényjavaslat ezen a téren igazából nem ad segítséget. Ez az egyik komoly probléma.

A másik komoly probléma az, hogy nagyon szűk körtől eltekintve a törvényjavaslat tulajdonképpen egy kvázi elfogatóparancsot enged meg alkalmazni az érintettekkel szemben. Nyilván a keresett testrészeknél ez nem merül fel a dolog értelméből adódóan, de bizony más esetekben ez egyértelműen kikövetkeztethető, sőt alapvető probléma még az, hogy amennyiben felkutatják a keresett személyt, azaz sikeres a keresés, akkor mi a hatóság teendője. Ez szerintem nem olvasható ki a törvényből, pedig rendkívül súlyos jogsértéseknek lehet a forrása az, ha a törvény nem tisztázza, hogy ha valakit valamilyen körözési feltételek szerint megtalál a hatóság, akkor vele szemben milyen lehetőségek vannak. Például nagyon könnyen lehetséges, hogy valaki nem is tudja, hogy ellene eljárás indult és keresik. Elköltözött, szabadságon van, nem akart sorban állni az okmányirodában, így rendkívüli váratlanul érheti az, ha valamilyen törvényhelyben biztosított lehetőségnél fogva megtalálják, amiről egyszerűen tudomása sem volt.

Már az előttem szóló szocialista képviselő is elmondta azt, hogy az rendben van, hogy bizonyos esetekben lehet poligráfos vizsgálatot alkalmazni, ezt más jogszabályok egyértelműen rögzítik, de úgy gondolom, azt a hibát nem szabad elkövetni, hogy ebben a törvényben is lehetővé tesszük azt, hogy, mondjuk, kiskorúakat poligráfos vizsgálatnak vessünk alá. Azt hiszem, ez olyan hiba, amelyet egyrészt könnyen lehet korrigálni, másrészt ennek indokát fenntartani, véleményem szerint, semmiképpen sem lehet.

A következő és talán a sorban utolsó, de nem csekélyebb súlyú észrevételem a törvénnyel kapcsolatban az - és ezt az alkotmányügyi bizottság ülésén is vitattuk már a kormány képviselőinek jelenlétében -, hogy a törvénytervezet számos végrehajtási feltételt rendez, sok a felhatalmazó rendelkezés, és akárcsak az előző törvény kapcsán, itt is azt kell megemlítenem, hogy rendkívül sajnálatos az, hogy ezeket a végrehajtási rendelettervezeteket nem kaphattuk meg. Most nem azért említem ezt meg ismét, mert, mondjuk, rátaláltam egy ilyen szabályra, és ezt most jó elmondani több alkalommal is - sajnos úgy látszik, ma belügyes nap van, mert sok törvényjavaslat érinti a Belügyminisztérium tevékenységét -, de úgy gondolom, igaz az az állítás, hogy olyan esetekben, amikor egy-egy végrehajtási rendelet alapvető jogokat érinthet, akkor itt különösen indokolt az, hogy a végrehajtási rendelet tervezete rendelkezésre álljon. Ezt a mulasztást egyébként a kormány tisztelt képviselője az alkotmányügyi bizottságban is elismerte, és belátta, hogy helyesebb lett volna, ha ezek a tervezetek a képviselők elé kerülhetnek - talán még pótolható.

(17.30)

És nem érzem jogosnak azt a hivatkozást, hogy egyelőre nem lehet látni, mi lesz a törvényjavaslat végleges formája, és ezért nem lehet megalkotni a rendelettervezetet. Ez azért sem állja meg a helyét, mert az 1998-ban induló ciklusban nem nagyon volt jellemző, hogy a kormány javaslatai alapvetően megváltoztak volna a vita során, bár néhányra igazán ráfért volna. A törvényjavaslatok a beterjesztésekhez képest általában nagyon hasonló formában kerülnek megszavazásra az Országgyűlés által, tehát nyugodtan meg lehetett volna csinálni ezeket a rendelettervezeteket. Ha mód van rá, tisztelettel kérem a belügyminiszter urat, intézkedjen annak érdekében, hogy még a vita során megkaphassuk ezeket a tervezeteket.

Mindezek alapján igazán sajnáljuk, hogy ez a törvényjavaslat nem segít megoldani azt a problémát, amit vállaltan szeretne megoldani, hogy az átláthatatlan joganyagot tisztábbá és egyértelműbbé teszi. A törekvést méltányoljuk, de úgy gondolom, az eredmény sajnos nem felel meg a követelményeknek, ezért a javaslatot nem tudjuk támogatni.

Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra következik Fenyvessy Zoltán úr, a MIÉP képviselője.

DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP): Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A MIÉP képviselőcsoportja már többször kifejtette azt az álláspontját, hogy bizonyos állami nyilvántartási rendszereknek hatékonyan és gazdaságosan kell szolgálniuk az állami feladatok ellátását. Az államapparátus jelentős részben ezen nyilvántartásokra támaszkodva látja el a feladatait. Erre tekintettel a nagy állami nyilvántartások rendszerének biztosítani kell az egymás közötti információcserét, a döntésre jogosultak hozzáférhetőségét, a nyilvántartott adatok szakterületenkénti teljességét, az állami és a szolgálati titok védelmét és a praktikusan egyszerű kezelhetőség igényét.

A személy- és tárgykörözés mint jelentős részben bűnüldözési feladatkör a MIÉP frakciója szerint is nagyon fontos részét képezi az állam közhatalmi tevékenységét kiszolgáló nyilvántartások körének. Ennek a nyilvántartási rendszernek a működtetése frakciónk szerint nem vitatott, erre szükség van, és ezt az államunk már régóta üzemelteti, részben a bűnügyi nyilvántartás részeként. Igaz, hogy az nem ilyen teljes körű.

Az állami nyilvántartási rendszerek vezetésének kétféle koncepciója létezik. Az egyik koncepció a szakterületi adatok széles körű és összefogott nyilvántartására és feldolgozására irányul: ez az úgynevezett rendszercentralizált elv. Eszerint az országos nyilvántartások széttöredezettségét az államnak el kell kerülnie, és a nyilvántartások funkciója szerint nagy és átfogó nyilvántartásokat kell üzemeltetnie. Ilyen nagy nyilvántartások például az ingatlan-nyilvántartás, a személyiadat- és lakcímnyilvántartás, a gépjármű-nyilvántartás, az adónyilvántartás, az anyakönyvi nyilvántartás és még lehetne sorolni.

Ennek az elvnek a hívei az állam hagyományos funkcióinak a teljesítéséből indulnak ki. Az állam a számára fontos adatokat nyilvántartja oly módon, hogy azokat a tárgykörük szerint csoportosítja. Nem keveri például a bűnügyi nyilvántartás adatait az ingatlan-nyilvántartás adataival, de biztosítja azok egymás közötti átjárhatóságát a felmerülő államigazgatási vagy igazságszolgáltatási eljárási igények esetére. Ez az elv kevés számú, de nagy nyilvántartási rendszereket igényel, hiszen a sok kis apró nyilvántartási igényeket - például holttestrészek beazonosítására szolgáló DNS-minták adatait - beintegrálja egy nagy nyilvántartásba, például a bűnügyi nyilvántartásba.

A rendszercentralizált elv hívei hivatkoznak a gazdaságosságra, hiszen kevés nyilvántartást kell üzemeltetni és karbantartani, kevesebb rendszer között áttekinthetőbb és hatékonyabb a kapcsolattartás, nagyobb a jogalkalmazás bizonyítási igényének, hatékonyságának és gyorsaságának a kielégítése, a politika kialakításához szükséges adatok és kimutatások könnyebben összeszedhetők, az állampolgárok számára a szükséges szolgáltatási igények - igazolások, bizonyítványok, tanúsítványok, nyilvántartási kivonatok és így tovább - könnyebben kiadhatók.

Az ezzel ellentétes gyakorlat az úgynevezett partikuláris elv. Ebben a nyilvántartások egymástól független életet élnek, és a belső bürokrácia szabadsága nagyobb. Nagyobb a nyilvántartást üzemeltetők és alakítók önmegvalósítási lehetősége. Nyilvántartásuk révén még hatalomhoz is juthatnak, ami pozitív személyiség esetén pozitív hatást is gyakorolhat a nyilvántartott szakterületre. A nyilvántartások egymás közötti kapcsolattartása viszont lazább és körülményesebb. Az állami nyilvántartások gyakorlatában ez azt jelenti, hogy gomba módjára nőnek ki a földből a különféle állami nyilvántartások, mivel a különféle hivatalok nyilvántartásai elkezdenek önálló életet élni és önálló célokat szolgálni - például közúti közlekedési pontrendszer, személy- és tárgykörözés nyilvántartása, a különféle ingatlan-nyilvántartástól elszakadt agrárnyilvántartások, környezetvédelmi nyilvántartások és még lehetne sorolni tovább.

Az állampolgár a partikuláris nyilvántartási gyakorlat létezését a saját bőrén úgy érzi meg a legbiztosabban, ha hivatali ügyintéznivalója keletkezik. Ha ilyen esetben a hivatal azt mondja neki, hogy szerezzen igazolást, bizonyítványt, tanúsítványt, kivonatot innen és innen, és mindez a nyilvántartástól nyilvántartásig való küldözgetés tömeges méreteit ölti, akkor valószínűsíthető, hogy partikulárisan és sok esetben diszfunkcionálisan működik az adott állam nyilvántartási rendszere. Ez pedig nem csupán az állampolgár életét nehezíti, hanem a hatóságok működésének a hatásfokát is csökkenti, hiszen sok helyről és körülményesen kell beszerezniük a döntésekhez a szükséges információkat.

A problémát bonyolítja, hogy a nagy állami nyilvántartásokban létezik bizonyos centrifugális erő, aminek következtében ezek képesek osztódással vagy leválással szaporodni. Ilyenkor egy nyilvántartásból két vagy több nyilvántartás keletkezik. A jelenlegi törvényjavaslat esetén is ez a helyzet.

A törvényjavaslat által szabályozni javasolt tevékenység nem újdonság a rendőrség és más bűnüldöző szervek életében. A rendőrség szinte megalakulása óta végzi a körözött személyek és tárgyak felkutatását, hiszen annak idején meg kellett találni Rózsa Sándort vagy egy elrabolt, elhajtott nyájat. Ugyancsak régóta végzi a rendőrség ismeretlen személyek személyazonosságának a megállapítását. Napjainkban a leggyakrabban idegenrendészeti eljárások során okoz gondot például az idegenrendészeti őrizetben lévő személy személyazonosságának a megállapítása. Az is régóta feladata a rendőrségnek, hogy ismeretlen holttestek vagy holttestrészek személyazonosságát megállapítsa, illetve az egyes holttestrészek összetartozóságát kutassa. Ez utóbbi esetben manapság a DNS-profilvizsgálat eredménye ad támpontot. Ez a hazai kriminalisztika történetében újszerű eljárás, aminek a nyilvántartása jelenleg a bűnügyi nyilvántartás részét képezi.

A jelenleg hatályos Btk. hatálybalépése - tehát 1978 -, valamint a bűnügyi nyilvántartásról és a hatósági erkölcsi bizonyítványról szóló törvény hatálybalépése - tehát 2000. március 1. - közötti időben a körözött személyek nyilvántartása a bűnügyi nyilvántartás részét képezte. A törvényjavaslat elfogadása esetén a körözött személyek és tárgyak nyilvántartása már önálló, külön törvényen alapuló nyilvántartásként fog létezni.

A Magyar Igazság és Élet Pártjának országgyűlési képviselőcsoportja szerencsésebbnek tartotta volna, ha a bűnügyi nyilvántartás operációs rendszerei lennének olyan irányban továbbfejlesztve, hogy az megfeleljen a törvényjavaslat elvárásainak.

(17.40)

Egyértelmű, hogy a javaslat által megteremteni szándékolt nyilvántartás túlnyomórészt a bűnüldözés érdekeit segítené és szolgálná. Az lenne a hasznosabb módszer, ha a bűnügyi nyilvántartásról szóló kodifikált jogszabályban megfontoltan összehangolt szabályok szerint egyetlen bűnüldözést segítő nyilvántartást üzemeltetne az állam, amelyet egyetlen apparátus üzemeltetne.

A MIÉP frakciója úgy gondolja, hogy a jelenleg meglévő rendszert továbbfejleszteni hatékonyabb, mint megkettőzni, vagy a jelenlegi mellé tenni egy másikat. Nem biztos ugyanis, hogy e kettőzés hosszú távon hatékonyabbnak és olcsóbbnak bizonyul. Körözött személyekhez és tárgyakhoz előélet kapcsolódik: ujj- és tenyérlenyomatok, nyomszakértői szakvélemények, DNS-profilok, büntetett előélet, ügyszámok, okmányok és így tovább.

Vagy mondok egy másik példát. Ha valakinek a körözését rendelik el egy bűncselekmény miatt, és ez nincs a bűnügyi nyilvántartás rendszeréhez kötve, előfordulhat, hogy a körözésbe nem kerül be a körözött személy előélete, veszélyessége; ugyanis ha a jelen cselekmény veszélyessége nem olyan, mint az esetleg korábban elkövetett súlyos cselekmény, és ez nem derül ki az összeköttetés hiánya miatt a bűnügyi nyilvántartásból, lehet, hogy egy nagyon veszélyes személy enyhébb cselekménye miatt a körözésben erre nem hívják fel a figyelmet. Erre tekintettel a bűnügyi nyilvántartási rendszer egyben tartása mellett komoly indokok szólnak. Hozzáteszem, hogy a körözéshez a jogszabály által rendszeresített nyilvántartásokból az előéletre vonatkozóan a tervezetben nem igényelhető adat, csak a körözött személy lehetséges tartózkodási, illetve megtalálási helyének a meghatározásához, illetve a személy azonosításához.

Bár a tervezetnek az alkotmányügyi bizottság ülésén történt tárgyalása során az előadó képviselője igyekezett megnyugtatni a tekintetben, hogy minden szükséges adatot megkaphat a nyilvántartásból a körözést kiadó szerv, mégis jobbnak tartanánk, ha ezt az igen fontos mozzanatot a törvény teljeskörűen és precízen rögzítené, most ugyanis hiányos.

Hasonlóan nem tartom precíznek annak a meghatározását, hogy a körözési nyilvántartásban szereplő személy információs jogát a hatóság mikor korlátozhatja vagy zárhatja ki. A tervezet felsorol ugyan három okot arra nézve, hogy mely hatóságok részére történt adatszolgáltatás esetén élhet a korlátozás és a kizárás jogával a hatóság, de mivel ő jogosult eldönteni, korlátozza vagy kizárja az érintett személyt abból, hogy megtudhassa, adatszolgáltatás alanya volt-e vagy sem, ez szubjektív döntésre adhat lehetőséget. Ez pedig mindig felveti, legalábbis felvetheti a gyanút a döntés egyértelműen objektív, megkérdőjelezhetetlen voltát illetően.

A javaslat a személyes adatok védelme érdekében rendelkezik az adatkezelés törvényességének a biztosításáról is. Ennek érdekében meghatározza az adatigénylők körét és az adat-hozzáférhetőség mértékét. Ezen túlmenően rendelkezik az adattovábbítási nyilvántartás létrehozásáról is; ez egy nyilvántartáson belüli alnyilvántartás. Megteremti tehát a javaslat a nyilvántartások közötti információáramlás jogi szabályozottságának az alapját is.

Amikor nagy állami nyilvántartási rendszerek hasadnak, osztódnak, akkor összetartozásuk lényegéből kifolyólag megjelenik közöttük az adategyeztetés kényszere. Ez önmagában is többletadminisztrációt igényel. Ezért irányozza elő a törvényjavaslat az adattovábbítási nyilvántartást, ami külön adminisztrációs munkát és apparátust vesz igénybe. Ha a dolog egy nyilvántartáson belül mozogna, akkor nem merülhetnének fel ilyen mértékű adattovábbítási kérdések. Mivel azonban a hasadás és az osztódás miatt az adategyeztetési igények is felmerülnek, az ilyesmi azonnal felveti az adatvédelmi problémákat is. Mivel tehát hasad az, ami egyébként egybetartozna, a repedésben pedig azonnal meg lehet találni majd az adatvédelmi biztos kifogásait, ezt a megoldást nem tartjuk szerencsésnek.

Összefoglalva: a MIÉP képviselőcsoportja jelenleg tartózkodó álláspontot foglal el a javaslattal kapcsolatban, mert azt természetesen támogatjuk, hogy legyen egy törvény a személy- és tárgykörözésről, ezt precízen kell szabályozni, de ezt szívesen látnánk egy kódexben a bűnügyi nyilvántartás szabályozásával; továbbá feltétlenül szükségesnek tartjuk a végrehajtási rendeletek tervezetének elkészülését is a zárószavazás előtt. Ha ezek addig elkészülnek, elképzelhető, hogy a jelenlegi tartózkodó magatartásunk támogatásra fog változni a kódex jellegű összefoglalás hiányának hangoztatása mellett is. E végrehajtási rendeletek elkészülése nélkül azonban nem tartom valószínűnek, hogy támogatni tudnánk azt, aminek a nagy egészét ismerjük, de a lényegét nem. Várjuk tehát az előterjesztő értesítését azok elkészüléséről.

Köszönöm figyelmüket.

ELNÖK: Hozzászólásra következik Lezsák Sándor úr, az MDF képviselője. Megadom a szót.

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Képviselőtársak! Tisztelt Miniszter Úr! A Magyar Demokrata Fórum támogatja, általános vitára alkalmasnak tartja a személy- és tárgykörözésről szóló törvényjavaslatot, sőt az elején rögzítem, hogy részleteiben is támogatjuk ezt a törvényjavaslatot. Végre önálló törvény rendezi ezt a területet, hiszen ez az 1994-es rendőrségi törvény csak egy bizonyos területet határozott meg, és jól emlékszem a kilencvenes évek elejéről, hogy bizony milyen kemény helyzetekkel kellett szembenéznünk az ilyen jellegű törvényi rendezés hiányában.

Kisgazda képviselőtársam jegyezte meg azt, hogy egy viszonylag rövid törvényről van szó, ötvenegynéhány paragrafusból áll, de annál terjedelmesebb és szükségesen terjedelmes az általános és részletes indoklás. Gratulálok a miniszter úrnak, hogy végre egy olvasmányos és közérthető indoklás született, akár az általános, akár a részletes indoklásra utalok.

Néhány nagyon rövid megjegyzésem lesz a törvényhez. Ezek általános jellegű észrevételek, és úgy vélem, nagyon nehéz lenne ezeket az apró elvárásokat módosító indítványok formájában szakszerűen megfogalmazni, de mindenképpen szükségesnek tartottam, hogy ezeket a törvény-előkészítők tudomására hozzam.

Az elmúlt években több olyan sajnálatos eset történt a személyek és tárgyak körözése területén, amelyek egy része minden bizonnyal megelőzhető lett volna egy korszerű, a személy- és tárgykörözésről szóló törvény esetén. A leggyakoribb ilyen eset az volt, ha valaki jóhiszeműen lopott személygépkocsit vásárolt, és ennek kiderülése esetén súlyos anyagi veszteségeket és meghurcoltatást is el kellett szenvednie; pusztán azért, mert sem ő, sem esetleg az eladó cég nem tudta azt, hogy az adásvétel tárgya körözés alatt áll. A szabályozatlan, gyakran hiányos vagy utólag kiegészített rendőrségi nyilvántartás hiánya vagy az ilyen nyilvántartásba történő betekintés nehézségei az ilyen esetekben a tulajdonhoz fűződő biztonságot is veszélyeztették. Meg kell jegyeznem, ahogyan egy szakértőnk fogalmazta, a liberalizált adatprivatizáció - elég furcsa kifejezés ez - miatt bizony a rendőrség is sok esetben bizonytalan volt, hogy milyen adatokat rögzíthet, illetve milyen adatokkal bánjon óvatosabban.

Tisztelt Ház! Több olyan eset is történt a közelmúltban, hogy az Egyesült Államokból vagy Olaszországból toloncoltak ki magyar állampolgárokat, mert állítólagosan illegálisan munkát vállaltak, szerepelt a nevük az illegális munkavállalás címén körözöttek listáján. Mire kiderült a névazonosságból eredő ártatlanságuk, addigra egy elrontott nyaralás vagy éppen sok százezer forint hiába kifizetett szállodai és utazási díj volt a hibás kérdezés miatt kárvallottak vesztesége, és bizony a legtöbb esetben nem is számíthatnak semmilyen kártérítésre.

(17.50)

Olyan esetek történtek az elmúlt években - és tiszakécskei választókerületemből is tudnék példát hozni -, hogy a magyar állam megkérdezése nélkül, romániai körözés eredményeként került egy magyar kamionsofőr Németországból egy román börtönbe, egy meglehetősen magyarellenesnek is nevezhető bíróság formális tárgyalása után, és a kárvallott nem is tudott arról, hogy őt körözik. Vagy ehhez hasonlóan egy olyan magyar állampolgár ügye került a Strasbourgi Emberi Jogi Bíróság elé, akit úgy köröztek és úgy ítéltek el Olaszországban, hogy nem is tudott erről, meg sem hallgatták, és amikor gyanútlanul átlépte az olasz határt, akkor börtönbe került. Ilyen visszásságai és emberi jogilag védhetetlen következményei vannak a körözés szabályozatlanságának.

Felvetődik a kérdés: megoldja-e ezeket az eseteket az előttünk lévő törvénytervezet? A törvénytervezet részben törekszik ezeknek a visszásságoknak a kivédésére, de nem nyújt, nem is nyújthat garanciát a megelőzésre, ugyanis a nemzetközi körözést szabályozó paragrafusok nem írják elő azt, hogy egy magyar állampolgár körözése esetén legalább az európai országok értesítsék a magyar hatóságokat és a körözött személyt, hátha vétlen, hátha törekszik az őt igazoló dokumentumok beszerzésére, míg gyanútlanul erre nyilván képtelen lesz.

Az sem derül ki a törvényjavaslatból, hogy a külföldi utazásra indulók legalább betekinthessenek az Unió körözési listájába, hátha megelőzhetnek egy névazonosság miatti kellemetlen hazatoloncolást - most a romániai börtönviszonyokat nem is említem, pedig ez is reális veszély lehet. Tudom, hogy a törvényjavaslat ezen részének ez a megközelítése talán nem éppen szakszerű, de ez mindenképpen felvetődik az emberek átlagos gondolkodásában is.

Tisztelt Ház! A törvényjavaslat logikusan felsorolja azt, hogy mit kell ismernie a rendőrségnek: például a körözött személy nevét, lakcímnyilvántartásban lévő adatait - és itt meg kell álljak egy pillanatra. Miért nincs helye az új személyi igazolványban a lakcímnek? - kérdeztem korábban is és kérdezem most is. Ugyan hogyan fogja ellenőrizni az igazoltató rendőr a lakcímazonosságot, ha az igazolványban nincsenek ilyen adatok? És újólag arra a furcsa kifejezésre kell hivatkoznom, amelyet az egyik szakértőnk fogalmazott meg: a liberalizált adatprivatizáció ennek az oka; és most nem akarok kitérni arra az aggályra, amelyet egyébként a népszámlálás, a népszámlálás névtelensége vetett fel bennem.

Tisztelt Ház, végezetül még egy mozzanat! A nyilvántartás ideje a törvényben sikertelen körözés esetén húsz esztendő, így az nyilvánvalóan sok ezer ember és esetleg több százezer tárgy nyilvántartásává duzzad néhány esztendő alatt. Tudomásul veszem ezt, és ha nem is a legfontosabb tíz vagy a legfontosabb ötven személy angolszász példáját akarjuk követni, de idővel nyilván felvetődik a szakemberek körében, hogy a legfontosabb ötszáz vagy ezer személy kijelölésére szükség lesz.

Tisztelt Ház! Ahogy a bevezetőben éreztettem vagy jeleztem: észrevételeim általános jellegűek, nagyon nehéz lenne ezeket az elvárásokat módosító indítványok formájában szakszerűen megfogalmazni.

A Magyar Demokrata Fórum nevében tehát a törvényjavaslatot elfogadásra ajánlom, az mindenképpen javítana a jelenlegi helyzeten, és remélem, hogy hamarosan be lehet majd vezetni a magyar állampolgárok személyi szabadságára és tulajdonára vonatkozóan egy megbízható, e törvény és ennek tapasztalatai alapján készülő körözési törvényt is.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. (Senki nem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok.

Megkérdezem Pintér Sándor belügyminiszter urat, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra.

DR. PINTÉR SÁNDOR belügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az általános vita végén kívánok teljes terjedelmében, valamennyi kérdést érintően válaszolni. Egy dolgot azért szeretnék elmondani, hogy a további vitában felhasználható legyen. Ez az egy dolog az, hogy szeretném technikailag ismertetni a jelenlegi körözési rendszerünket.

A jelenlegi körözési rendszer egy számítógépes technikán alapul. Valamennyi rendőrkapitányságon az adott ügyben a rendőrkapitányság betáplálhatja az általa körözött tárgynak vagy személynek az egyedi azonosítási adatait, amit ezt követően valamennyi rendőrségnél és határőrizeti szervnél nyomon követhetően ellenőrizni tudnak, és törölni is csak az a rendőrhatóság tudja, amelyik azt betáplálta. Tehát gyakorlatilag van egy egységes körözési rendszerünk, amelynek van egy számítógépes központja, de a végpontjai a rendőrhatóságokon és a határőrizeti szerveknél vannak. Szeretnénk, ha ezt a későbbiekben, a vita során már mindenki tudná, és így könnyebb lenne a témáról beszélnünk.

Köszönöm szépen a figyelmüket. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Miniszter úr, jelezni szeretném, hogy az általános vitának most van vége. Ha az általános vita végén kívánja elmondani a mondandóját, arra most van lehetőség (Dr. Gál Zoltán: Szavazás előtt!), de természetesen a részletes vita végén is el tudja mondani.

DR. PINTÉR SÁNDOR belügyminiszter: Köszönöm szépen, de az én nyilvántartásom szerint az általános vita lezárására a pénteki ülésnapon kerül sor. De köszönöm, majd a részletes vita előtt elmondom.

ELNÖK: Így van, de az egy technikai lezárás, hozzászólásokra már nem lesz lehetőség.

DR. PINTÉR SÁNDOR belügyminiszter: Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, miniszter úr. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vita lezárására a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében a pénteki ülésnap végén kerül sor.

Soron következik a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, valamint az egyéb törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása. Az előterjesztést T/3690. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/3690/1-9. számokon kapták kézhez a képviselők.

Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalásokra kerül sor 15-15 perces időkeretben. Emlékeztetem önöket, hogy a tegnapi napon az írásban előre jelentkező képviselők közül hét képviselő ismertette álláspontját, így most először Wiener György képviselőtársunknak adom meg a szót (Dr. Wiener György az emelvényre lép.) - akit csak én nem látok..., de már jön is a pulpitusra -, tehát 15 perces időkeretben a képviselő urat illeti a szó.