Felszólalás adatai

KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Akkor azt konstatálhatjuk, hogy az előttünk lévő törvénycsomagnak az a gondolatmenete, hogy a területfejlesztés kedvezményezett területeinek jegyzékéről szóló kormányrendeletben meghatározott térségek adókedvezményeit ez a kormányzat előre, 2003-2004-re el kívánja törölni.

Konstatálhatjuk azt, hogy a munkanélküliségi mutató vonatkozásában 15 százalékot meghaladó térségek adókedvezményét ez a kormányzat 2003-2004-re el kívánja törölni, úgy, hogy ennek helyébe nem állít újabb adókedvezményeket, olyanokat, amelyeknek hatása ugyanaz és eurokonform lenne.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem az a kérdés, hogy a mostani törvény eurokonform-e vagy sem. Elfogadom, hogy ez így, ahogy most van a rendszerben, nem tartható sokáig. De hogy ne foglalkozzunk azzal, hogy mi következik ezek után, azt hiszem, az nekünk, képviselőknek megengedhetetlen hiba lenne!

Mit üzen ez a mostani tervezet? Ez a mostani tervezet azt üzeni, hogy az eddig normatív alapon járó kedvezményeket, amelyeket éppúgy igénybe tudott venni az önmaga foglalkoztatásával foglalkozó villanyszerelő, mint az ezerfős nagyvállalat, részvénytársaság, ennek helyébe alkupozíció nyomán fognak véletlenszerűen kialakulni azok a térségi kedvezmények, amelyek a gazdálkodókat, a versenytársakat egymással szembe fogják állítani. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Csak a lényeget!)

Tisztelt Képviselőtársaim! Az új szabály azt foglalja magában, hogy lehet adókedvezményt kérni, de egyedi eljárással, a Pénzügyminisztérium díjkalkulációját figyelembe véve, a díjat előre leróva; majd a kormány dönt arról, hogy megadja-e ezt az egyedi adókedvezményt vagy nem adja meg. Vajon ez megfelelő garancia-e, mondjuk, egy öt-tíz fős vagy húszfős kisvállalkozás számára abban a vonatkozásban, hogy az eddigi kedvezményes pozíciója, amely a telephelye miatt eddig érvényesült, ezután is érvényesülni fog? Úgy gondolom, hogy teljesen életszerűtlen az a fajta elképzelés, hogy majd egy villanyszerelő, aki a kis egyedi műhelyét, mondjuk, egy ötfős kis betéti társasággá akarja fejleszteni, az majd különböző módon be tud jutni a Miniszterelnöki Hivatalba, be tudja adni azt a pályázatát, le tudja róni annak a díjhatását, amit a Pénzügyminisztérium majd ki fog találni, és majd a Magyar Köztársaság kormánya X. Y. villanyszerelő ötfős üzemére meg fogja adni azt a kedvezményt, amit eddig normatív módon megkapott.

Úgy gondolom, hogy nagyon rossz üzenete van ennek az előírásnak. Ez a nagyon rossz üzenet pontosan az, amit Lentner Csaba képviselőtársam fogalmazott meg, hogy a kis- és középvállalkozók nem lesznek abban a helyzetben, hogy a jelenlegi pozíciójukat fenntarthassák, megtarthassák, már ami az adórendszert illeti.

A következő ilyen, amelynek kapcsán feltétlenül konstatálnom kell a félelmeim beigazolódását: egyértelmű volt az államtitkár úr és fideszes képviselőtársaim hozzászólásaiból is, hogy a cél az, hogy minden önkormányzat kötelezően vesse ki a helyi adót. Minden vonatkozásban az az előírás és az a követendő magatartás ezek szerint, hogy a helyi adók egységesek legyenek. Nagy valószínűséggel arra is lehet számítani, tisztelt képviselőtársaim, hogy amikor a költségvetés készül, a következő két-, három- vagy négyéves költségvetése a következő kormányzatnak, akkor a Fidesz elképzelése szerint ezeket a helyiadó-bevételeket egyre nagyobb arányban központosítani fogják, magyarul ennek helyi adó jellege egyre kisebb mértékben fog jelentkezni. Eljutottunk odáig, hogy megvan a minimális nyereségadó kategóriája.

Tisztelt Képviselőtársaim! A reprezentációról szólnék néhány szót. Fél évvel ezelőtt fogadtuk el az adótörvények között azt a megszorítást, amit most tulajdonképpen a kormányzat is szándékozik enyhíteni. A 2001-2002. évi költségvetés tárgyalása során fogadtuk el azt a törvénymódosítást, amely az általános hatály alól kivesz négy szervet, az Országgyűlés Elnökének Hivatalát, a Köztársasági Elnök Hivatalát, a Miniszterelnöki Hivatalt, illetve a Külügyminisztériumot, mert ezeknek nem kellett volna fizetni reprezentációt. Fél éven belül most foglalkozunk harmadszor a reprezentációval. Az a kérdés, hogy mindez kellő időben történt-e meg.

Úgy gondolom, hogy ha koncepcionálisan nézzük a problémákat és a koncepció hiányát állapítjuk meg, akkor eleve nem lehet kellő időről beszélni. Másrészről pedig úgy gondolom, hogy akkora volt a vállalkozók körében a felzúdulás, hogy nincs olyan frakció ebben az Országgyűlésben, amelyik ne támogatta volna akár rendkívüli eljárásban, sürgős eljárásban is azt a fajta módosítást, hogy a kormányzat az eredeti szabályokhoz visszatér, legfeljebb 2,5 millió forintban maximálja a reprezentációra való költés lehetőségét. Úgy gondolom, hogy ez egyetlenegy nap alatt átment volna a parlamentben február hónapban, és most nem kellene nekünk azzal foglalkozni, hogy vajon meddig kell a vállalkozóknak a jelenleg élő szabályok szerint befizetniük azt az 55 százalékos büntetőadót.

Államtitkár úr, egyelőre be kell fizetni, a vállalkozók túlnyomó többsége be is fizeti, mint jogkövető magatartással rendelkező vállalkozók.

(13.20)

Hiába mondom én, hogy január 1-jéig visszamenőlegesen egészen biztosan vissza lesz állítva a régi rendszer, megfelelő korlátokkal, egyelőre a vállalkozások túlnyomó többsége úgy gondolja, hogy a kormány által előterjesztett, a Magyar Köztársaság parlamentje által elfogadott törvény mindenki számára követendő magatartást ír elő, és ezért, joggal, az APEH a következő revízió alkalmával vizsgálhatja azt, hogy VI. hó 30-áig, ha akkor fog majd ez a törvény életbe lépni, helyesen alkalmazta-e azokat az előírásokat, amelyeket alkalmazniuk kell - mert alkalmazniuk kell. A kormánynak a becsületszava, ígérete, újságcikkekbeli üzenete ebben a vonatkozásban nem kellő jogforrás.

Ami pedig a kamionok, repülőgépek kilométerfutását illeti, túl azon, hogy a kormány, ezt a részét a dolognak akceptálva, kivette azokat az ominózus paragrafusokat, amelyeknek egyáltalán létjogosultsága van abban a vonatkozásban, amit az államtitkár úr mondott, én mégis azt mondanám, hogy egyáltalán nem olyan egyértelmű, hogy az első kilométerre, az első száz kilométerre, vagy az egész ezer kilométeres útra jutó árbevétel vajon ugyanannyi-e. Mindenki tudja, aki foglalkozik közgazdaságtannal, hogy bizony, az első száz kilométerre jutó árbevétel nem ugyanaz, mint az ezernek a visszaosztott, tízzel kapott árbevétele. Én úgy gondolom, hogy ha Hegyeshalomig kétszáz kilométert tesz meg az a kamion, és utána még nyolcszázat, egyáltalán nem biztos, hogy annak a 20 százaléka a belföldi árbevétel, egyáltalán nem biztos, tisztelt képviselőtársam. Kérdezze meg a MÁV-ot, ha ebben tamáskodik, hogy vajon a tarifában kilométer-arányos díjakat érvényesít-e, vagy sem. Ez az egyik dolog.

A másik dolog pedig az, hogy a helyiadó-bevallásban éves szintű bevallásról van szó; az, hogy ki hány kilométer alatt futotta be, mikor, például a Budapest-Moszkva távolságot, éppen Kijev felé ment el, vagy Lvov felé ment el abban az időszakban, enyhén szólva is nyűgössé teszi az ügyet. De túl vagyunk ezen, mert, hála istennek, a kormány akceptálta ezt az igényt, és eltörölte ezt. De nehogy azt higgyék, tisztelt képviselőtársaim, hogy ezzel a Malévnak a helyi adó árban való ösztönzése lekerült a napirendről, mert ez a 20., 22. § kikerül a rendszerből, ugyanis dr. Braun Márton és dr. Dancsó József képviselőtársaim benyújtottak 84. számon egy olyan érdekes módosítást, amely a Malévnak az adókedvezményét úgy hozza vissza, hogy ráadásul kiterjeszti nemcsak a magyar, hanem az összes bel- és külföldi légitársaság vonatkozásában, azzal a rugalmas megoldással, aranyos megoldással, ami azzal foglalható össze, a törvény eredeti mondata így hangzott: "Helyi és helyközi menetrend szerinti tömegközlekedés: a díjfizetés ellenében bárki által igénybe vehető menetrend szerinti személyszállító járatokkal lebonyolított közlekedés." És ehhez illeszti hozzá a Braun Márton és dr. Dancsó József képviselőtársam által kidolgozott, illetve a pénzügyminiszter által kidolgozott és általuk aláírt módosítás, hogy a helyiadó-törvény 52. §-ának 44. pontja a következő szövegrésszel egészül ki: "ideértve a bel- és külföldi légi közlekedést is".

Tisztelt Képviselőtársaim! Ugye, most már világos, hogy a Malév ezen a szabályozáson keresztül is meg fogja kapni a helyiadó-kedvezményezését? De ezúttal már nemcsak a Malév, hanem valamennyi külföldi légi közelekedési vállalat, amely Magyarországon árbevételt ér el, és valamennyi belföldi légi közlekedési vállalat, vállalkozás, amely Magyarországon árbevételt ér el. Kicsit drága a húsleves, nem, tisztelt államtitkár úr? Arról nem beszélve, hogy enyhén szólva is erőszak volt ez a fajta megoldás, amely a helyi és a helyközi menetrend szerinti tömegközlekedéssel hozza azonos kategóriába a kül- és belföldi légi közlekedési vállalatok ebbéli tevékenységét.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a kormány azt ígérte, hogy az adócsökkentésekben élharcos lesz. Kaptunk tavaly nyáron egy kimutatást a fontosabb adóbevételekről. Ebből az tűnt ki, az én számomra egyértelműen, hogy 1994 és 1998 között a fontosabb adóbevételek a GDP arányában 4,5 százalékkal csökkentek. 1998 és 2002 között, ha a kormány az elkövetkező másfél-két évre várt várakozásai is teljesülnek, az adócsökkenés mértéke összesen 1, maximum 1,5 százalék. És akkor nem beszéltünk arról a 200-250 milliárd forintról, amely valószínűleg, illetve nem valószínűleg, hanem száz százalékos biztossággal, áfaoldalon be fog folyni 2001-ben, 2002-ben pedig durván 250-300 milliárd forintos nagyságrendben. Magyarul, ez azt jelenti, hogy ez a kormányzat, amit ígért, nem tartotta be ezen a területen sem.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)