Felszólalás adatai

DR. PAP JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A vízgazdálkodásról szóló törvény módosításához én is szeretnék néhány gondolattal hozzájárulni. Ez a törvénymódosítás több pontot is érint a törvényből. Hiába rövid a törvény, azt gondolom, hogy nagyon lényeges részeket érint. Sajnálatos viszont, hogy több ponton nem módosítja, amit - már mint bizottsági előadóként is megemlítettem - módosítani kellett volna.

Először magáról a javaslat tartalmáról kívánok szólni, azon részeiről, amelyek szakmailag javításra szorulnak, vagy komoly gondokat, problémákat vetnek föl. Meggyőződésem a hazai viszonyokat ismerve, hogy a településszerkezet és annak méretei komoly problémákat vet föl a 2000-es lakosegyenérték tekintetében. A legnagyobb gond ott jelentkezik majd, ahol nem érik el a 2000 főt, és nincs lehetőség ilyen agglomeráció létrehozására, ugyanakkor ezeken a területeken találhatók a legértékesebb és ez idáig érintetlen, a jövő szempontjából kulcsfontosságú vízbázisok. Az eddigiekben, ha a támogatásokat és egyéb előnyöket nézzük, ebben nem részesültek ezek a települések. Ilyen például az egyedi szennyvíztisztítás, a gyökérzónás vagy egyéb alternatív megoldás. Azt gondolom, hogy maga a javaslat is meghasonlik egyébként ezen a ponton, mert egyszer csak a 2000 fő feletti településekről beszél, majd az adott paragrafus másik pontjában már a 2000 fő alattiakról is, tehát ettől, lakosegyenértéktől függetlenül határozza meg a feladatot. Látható tehát, hogy igazából nem köthető lakosproblémához egy adott feladat megoldása.

Meggyőződésem nekem is, hogy a létszámtól függetlenül meg kell oldani a teljes szennyvízelvezetést és -tisztítást, mert csak így őrizhető meg - én nyugodtan ki merem ejteni ezt a szót is - az emberiség legnagyobb kincse, a tiszta ivóvíz. Természetesen minden esetben a térségnek, a tájnak, a településszerkezetnek legjobban megfelelő, ha kell, alternatív megoldást kell előnyben részesíteni és támogatni.

A 2000 fős lakosegyenérték más, még több veszély forrása is lehet. Így meggyőződésem, hogy több település esetében ez csak rendkívül hosszú csatornahálózattal oldható meg, ami magában rejti - azon kívül, hogy költséges - az eldugulás veszélyét, ebből következően a szennyvíz rothadását és az ebből következő szagterhelést. Sajnálatos módon ezt egyébként nagyon sok településen "élvezik" már ma is. Nem is beszélve arról, hogy ez a rendszer rendkívül költséges, ami nagyobb terhet ró az önkormányzatokra, például átemelő szivattyúk és egyéb műtárgyak miatt.

Pluszgond lehet, ami egyébként normális körülmények között is kardinális kérdés, a keletkezett szennyvíziszap elhelyezése, mert egy területen, a központi területen, ahol adott esetben a szennyvíztisztító található, összegyűlik. Nem is beszélve egyébként a tisztított szennyvízről, ami hol megfelel, hol nem felel meg az előírásoknak, ami így az élővízbe kerül.

Szakmailag, én megmondom őszintén, nehezen tudom követni az agglomeráció kétévenként felülvizsgálatát. Nem is értem, hogy mire jó, mert ha megvalósul egy rendszer, és a 2000 főnyi, tehát 2000 lakosegyenértéken megvalósul a hálózat, megvalósul a tisztítókapacitás, a tisztítótelep, innentől kezdve nem tudom, hogy mit fogunk fölülvizsgálni. Tudniillik azt gondolom, innentől kezdve egy adott falu nem köthető át egy másik rendszerre, hanem ennek a rendszernek kell működni, mert ha kialakulnak egymás mellett a 2000 fős agglomerációk, akkor azt gondolom, nem lenne szerencsés ennek a megváltoztatása.

Tisztelt Képviselőtársaim! A másik ilyen fontos terület a vízbázisok és a távlati vízbázisok; illetve a vizek minőségét illetően vannak észrevételeim és sajnos negatív tapasztalataim is. Sajnálatos módon a tervezet nem beszél ebben a témakörben a felszíni vizek védelméről, holott az említett irányelv pontosan a felszíni vizek védelméről beszél. Azért nehéz egyébként ezt beilleszteni a mi jogrendszerünkbe, mert míg az EU esetében a víznyerés, az ivóvíznyerés többnyire a felszíni vizekből történik, addig Magyarországon több mint 90 százalékban a felszín alatti vizekből történik. De azt gondolom, hogy ha átemeljük ezt az irányelvet és fontos pontjait beemeljük, akkor ezt a pontot is be kellene emelni. Nem is beszélve arról, hogy enélkül nehezen oldható meg a felszín alatti vizek védelme, hiszen ebből táplálkoznak a felszín alatti vizek, és a felszín alatti vizek táplálják egyébként a vízbázisokat.

Én azt látom, hogy a vízbázisvédelem kapcsán több ellentmondás is tapasztalható. Ahogy már bizottsági előadóként is elmondtam, a vízbázisok és a távlati vízbázisok védelme nemzeti feladat, nem utalható egyetlen önkormányzat feladatkörébe sem. Ez sokkal fontosabb terület annál, és azt gondolom, hogy nem is oldhatják meg az önkormányzatok, az önkormányzatok szövetsége sem, hogy az állam erről a területről kivonuljon; hasonlóan mint az árvízvédelem, szintén központi feladat kell hogy legyen.

Említettem már azt is, hogy félreértelmezik a vízbázisokat is, mert azok nem egyenlők az ivóvíznyerésre használt kutakkal. Igaz azonban, hogy a kutak is ezekből a vízbázisokból kapják az utánpótlást, de a vízbázis ennél sokkal több, és ami lényeges, nagyobb az érintettségi területe, mint a kút esetében. Így aztán előfordulhat az is, mint például Mosonmagyaróvár esetében is, hogy évek óta hiába küzdünk ezért - egyébként ez egy '97-es rossz döntés, de nyilván szakmai döntés -, míg ugye a városnál az ivóvízkút olyan, hogy nincs a védőidomon rajta a város, de tulajdonképpen a kutat az a vízbázis táplálja, amin viszont már rajta van a város, ezért előfordulhatott az, hogy a város csatornázása szempontjából oly fontos első kategóriába sorolás elmaradt, és emiatt évek óta a teljes csatornázást nem tudjuk megvalósítani. Azt gondolom, ha a Duna elterelését, a Szigetköz problémáját és egyebeket figyelembe vesszük, akkor ez nagyon súlyos gondokat vet föl, és sajnos tíz év óta a mai napig ez egy fontos probléma. Ez viszont elénk vetíti azt a veszélyt, hogy a város és környékének az egészséges ivóvizet adó kútja, illetve a jövő szempontjából - és ez a fontosabb - több millió ember ivóvize elszennyeződhet csak azért, mert a szakma egy kategorizálást dolgozott ki, ami miatt nem támogatható egy beruházás.

Ezzel az a baj, hogy a természeti folyamatok az ember akarata ellenére folynak, és azt gondolom, hogy ez így helyes és így jó. A baj csak akkor jelentkezik, ha nem vesszük figyelembe, és úgy teszünk, mintha nem is lenne ilyen. Sajnos több példa mutatja, hogy aminek a bekövetkezésére számíthatunk, az előbb-utóbb jelentkezik is. Nézzék meg a tiszai ciánszennyezést, amiről azt gondoltuk, hogy ilyen majd nem lesz, és lám-lám, egy nagyobb esőzésnél ez bekövetkezett. Nem kellene megvárnunk a bajt, ezért a vizek védelmét szigorú szabályok mellett, állami feladatként kell megfogalmazni, mert ténylegesen többről van szó, mint egy falu vagy város feladatáról, felelősségéről vagy lehetőségéről.

A javaslat végén nagyon jól látszik, hogy egy "vagy" vagy egy "és" szócska mit eredményezhet. Azt egyébként, ami ma Budapest esetében így van, nevezetesen a szennyvíz tisztítótelepre vezetéséről és onnan a végső kibocsátási pontra vezetéséről úgy szól ez a tervezet, hogy vagylagosan fogalmazza meg. Mint említettem, ma az a helyzet, hogy zömében tisztítatlanul ömlik Budapesten a szennyvíz a Dunába, és mára szinte egy szennyvízcsatornává tette a folyót.

Ez az a pillanat egyébként, amikor meg kell jegyeznem azt is, hogy nem biztos, hogy minden jó, amit az EU-ból átveszünk. Ilyen például az élővizekbe való kibocsátás. Meggyőződésem, hogy a törvényben csak az lehet elfogadható, hogy csak tisztítás után lehet az élővízbe bevezetni a tisztított szennyvizet, ha az az előírásoknak megfelel, és ami ennél sokkal lényegesebb, ha más megoldás nincs, sok, köztük az EU-országok közé tartozó ország is a tengerbe is csak úgy vezeti be a szennyvizet, hogy több kilométer hosszú csatornahálózat után engedi be a vízbe. Azt gondolom, hogy Budapest esetében ez a néhány méter nem egyenlő ezzel a megoldással.

Azon is érdemes azonban elgondolkodni, hogy miközben a mezőgazdasági területek jó része vízhiánnyal küzd, aközben tisztított szennyvízzel szennyezzük folyóinkat, és nem hasznosítjuk a talaj pufferoló képességét és a vízben lévő rengeteg értékes tápanyagot.

Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány dologról szólnék, ami nincs benne a törvényben, de benne kellett volna hogy legyen. Többen említették a vízitársulatok tevékenységét. Itt csak az a nagy baj, és itt lehet látni, hogy milyen káros, ha egy lobbitevékenység miatt olyan paragrafusok kerülnek egy törvénybe, amelyek egyébként zűrzavart okoznak, és ez sajnos egy lobbitevékenység miatt került be ebbe a törvénybe. Ezt ki kellene küszöbölni, és azt gondolom, hogy - kormányzati és ellenzéki oldaltól függetlenül - mindenki szeretné, ha ezt megoldanánk.

(20.10)

Szerencsés lenne, amit sokan elmondtak, ha a vízbázisvédelmet megelőzné a vízgyűjtő-gazdálkodás. Ebben az esetben megvalósulna a felszíni, a felszín alatti vizek védelme és a vízbázisvédelem. Ekkor joggal várhatnánk el, hogy szennyvíz ne kerüljön az élővízbe, mert az előbb-utóbb lekerül a vízbázisba, és szinte semmit sem ér a drága tisztítás. Ha valahol, akkor a víznél jól látszik, hogy mit jelent, ha egy körforgásba elvtelenül avatkozunk bele, és nem vesszük figyelembe azonos súllyal az egész életciklust.

Súlyos problémákat vet föl, hogy a szennyvíztisztítás ellenőrzése nem megoldott: egyrészt a kibocsátott vizek minősége merülhet itt föl, másrészt az úgynevezett tisztítóművek kiiktatásának, az élővizekbe engedett tisztítatlan szennyvíznek a kérdése. Ez egy jól működő mérő-, megfigyelőrendszerrel kiküszöbölhető és megfelelő szankcionálással vissza is szorítható. Természetesen a hulladékgazdálkodásról szóló törvény módosítása is szükséges ezen a területen.

A jövő egyik nagy feladata és nagy terhe is lesz az elavult tisztítók rekonstrukciója. Ennek hiányában ugyanis hiába épülnek meg a csatornák, jelentős egyéni szerepvállalással és állami szerepvállalással is, ha a hatásfokuk minimális.

Szakmai hibának tartom, hogy az érzékeny vízbázisok számát csak háromban határozták meg, amiből például a Maros-hordalékkúp és a Szigetköz is kimaradt. Ez teljesen indokolatlan, mert ez nem az a terület, ahol lobbi- vagy egyéb érdek érvényesülhet. Meggyőződésem, hogy ez a besorolás felülvizsgálatot igényel, és az érzékeny területeket az ott szükséges beavatkozásokkal együtt törvényben kellene rögzíteni.

Megköszönöm megtisztelő figyelmüket, és ismételten kérem az államtitkár urat, hogy a módosító indítványunkat támogatni szíveskedjen. Köszönöm szépen.