Felszólalás adatai

DR. LOTZ KÁROLY (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kormány által a vízgazdálkodásról szóló '95. évi LVII. törvény módosítására benyújtott törvényjavaslatnak kis terjedelme ellenére két szempontból kiemelkedő jelentősége van. Tartalmát tekintve a törvényjavaslat az Unióhoz való csatlakozást előkészítő munkában - amint azt az általános és részletes indoklás egyaránt jelzi - több területre is kiterjedő, fontos jogharmonizációs lépést jelent. Ehhez érdemes még hozzátenni, hogy a különösen kényes és sok problémával járó környezetvédelmi fejezetében a törvényjavaslat igyekszik az európai uniós jogharmonizációs közelítést is elősegíteni.

Rendkívüli fontosságú kérdés, ami az európai uniós tárgyalások előbbiekben említett igen nehéz fejezetének egyik legkényesebb kérdését érinti, hogy kinek kell gondoskodni Magyarországon a szennyvízkezelés megoldásáról, beleértve a finanszírozást: a törvényjavaslat ezt tokkal-vonóval az önkormányzatok kötelező feladatává teszi. Az a közismert indoklás, amely szerint a szorosan kapcsolódó ivóvízellátás eddig is kötelező volt - erre utalt egy kicsit most kétpercesében Pap János képviselő úr -, amíg a szennyvízelvezetés ezzel szemben fakultatív önkormányzati feladat volt, és jobb lenne ezt egyenszilárddá tenni, ez önmagában - hogy úgy mondjam - műszakilag, technológiailag igaz, de ez nem ad választ arra nézve, hogy 2003. január 1-jétől az új kötelező feladat ellátására meglesznek-e a megfelelő költségvetési források.

Ma is gyakorlat ugyanis, hogy az önkormányzatok önként vállalt feladatként tervezik a szennyvízhálózatukat kiépíteni vagy továbbfejleszteni, esetenként, de igen ritkán, megvan hozzá a szükséges önerő is - a kormányzati támogatás azonban, forráshiány miatt, nemegyszer elmarad. Ezzel kapcsolatban Farkas Imre képviselő úr igen sok és látványos példát sorolt már fel. Így a 2003. január 1-jei hatálybalépési időpont ismételt hangoztatása megítélésem szerint nem más, mint egy alapvető kérdés megválaszolása előli elbújás; azt is mondhatnám, hogy ugrás vagy ugratás a sötétbe.

Nem hiszem, hogy ezt a bizonytalanságot a probléma tisztázása nélkül - beleértve itt az úgynevezett agglomerációs besorolást, amelyre már ugyancsak történt több utalás - felelős képviselőként szabad lenne felvállalni. Általában is indokolt, de ennél a törvényjavaslatnál, amelynek megvalósítása az elkövetkező 15 évben legalább 800 milliárd forint kiadást jelent - ennél lényegesen magasabb becslések is vannak -, különösen fontos, hogy a feladatok ellátásához szükséges pénzügyi feltételek a törvény keretei között, e törvény keretei között rendeződjenek.

Tisztelt Ház! Az elmúlt öt évben jól vizsgázott vízgazdálkodási törvény a bekövetkezett változások és az összegyűlt tapasztalatok alapján megérett az átfogó felülvizsgálatra. Erre utalt államtitkár úr is. A szükséges változások között kiemelendők a jogi környezetben bekövetkezett módosulások, mint például a katasztrófavédelmi, a polgári védelmi vagy a honvédelmi törvény, ez utóbbi módosításának elfogadása. A tapasztalatok körében az első helyen az igen szomorú emlékeket ébresztő, visszatérő árvizek hangsúlyozandók. Ezek egyaránt indokolttá teszik a megelőzés és a védekezés területén több anyagi, műszaki, illetve személyi kérdés rendezését, illetve a szabályozás korszerűsítését, amelyekre még vissza kívánok térni.

Az elmúlt időszak tapasztalatai, valamint a kérdés jelentőségét nyomatékosan hangsúlyozó európai uniós vízminőségi irányelvek alapján mélyebben kell foglalkozni a fogyasztóvédelemmel is. Úgy vélem, hogy az elmúlt időszak problémáit, vitáit is elemezve egyrészt az ivóvíz minőségi követelményeinek megállapítását, a szolgáltatások szakmai színvonalát rögzítő követelményeket, a fogyasztók garanciális jogait, az ellenőrzés rendjét és munkamegosztását a vízgazdálkodási törvényben, annak mielőbbi továbbfejlesztése keretében kell rögzíteni.

Szintén sok tapasztalat támasztja alá annak az uniós irányelvnek a létjogosultságát, amely a határokon túlnyúló osztott vízgyűjtőkre vonatkozik. Végigtekintve az elmúlt időszaknak különösen a Felső-Tisza-vidéket érintő eseményeit, érdemes a törvény átdolgozása során nagyobb vízgyűjtő egységekben gondolkodva, illetve a gazdasági és a leendő európai uniós régiókra is tekintettel újraértékelni és továbbfejleszteni az eddigi rendszert. Ezt támasztják alá a szükségtározók új hálózatára vonatkozó legfrissebb elképzelések is.

Az összegyűlt szakmai tapasztalatok azt is jelzik - erre néhány utalás ma már történt -, hogy nem volt szerencsés politikai meggondolások, kormányalakítási kompromisszumok érdekében 1998-ban a korábban egységes vízgazdálkodást megbontani. Megítélésem szerint ez súlyos anomáliákhoz vezetett. Gondolok itt például a vízmennyiség és vízminőség kérdéskörének szétválasztásából, a belvízelvezetés, illetve a csatornahálózat felelős kezelésének hiányosságaiból, továbbá a vízitársulatok leválasztásából eredő problémákra. A vízgazdálkodási törvény átdolgozása során indokolt lenne - szeretném államtitkár úrnak nyomatékkal hangsúlyozni - ezeknek a kérdéseknek az újragondolása és lehetőség szerinti újrarendezése.

Mint korábban jeleztem, most szeretnék visszatérni némely árvízi tapasztalatra. Tudomásul véve a Közlekedési és Vízügyi Minisztérium törekvését, hogy az idei év végére kellően felkészüljön az 1995. évi LVII. törvény átfogó módosítására, néhány kérdést nem tartok addig halogathatónak, azok rendezését még az előttünk fekvő törvényjavaslat keretében szükségesnek ítélem megoldani.

(18.40)

Így különösen elengedhetetlennek tekintem az élet- és vagyonbiztonság érdekében az árvizek okozta károk elhárítását, illetve mérséklését célzó közfeladatok keretében a vízkárelhárítással összefüggő közérdekű használati korlátozásokat, valamint a velük járó jogok és kötelezettségek, vagyis röviden a szükségtározás és hozzá kapcsolódóan a vésztározás feltételeinek kormányrendeletben való szabályozását. Az érvényes előírások ugyanis mind tartalmukat, mind a kapcsolódó jogszabályokat tekintve több szempontból ma már erősen túlhaladottak.

Tisztelt Képviselőtársak! Az emberi vonatkozásokról sem megfeledkezve ugyancsak kormányrendelet kiadására való mielőbbi törvényi felhatalmazást indokolnak a gát-, csatorna- és mederőrök feladat- és hatáskörében megoldandó problémák. Csupán címszószerűen említem, hogy az őrök nem minősülnek hatósági személynek, nincsenek meg a feladataik részletes szabályai, pontatlanok jogosítványaik és képzési követelményeik. Pedig milyen nagy szükség van rájuk, különösen árvizek, árvizek előrejelzése és az elhárítási feladatok idején!

Ugyancsak kormányzati kötelezettséget jelentő felhatalmazást igényel a védelmi munkák finanszírozásának korszerűsítése. A vízkárelhárítás finanszírozási és elszámolási rendje ugyanis erősen elavult szabályok alapján történik, ily módon nem zárható ki a védekezési munkában zavarok keletkezése, illetve a védekező szervezetek gazdasági stabilitásának megingása. Ez pedig - különösen vészhelyzetben - rendkívüli, mindenképpen elkerülendő kockázatokkal jár, illetve járhat; reményeink szerint ilyen ritkán fog előfordulni, mert az elmúlt három év tapasztalata nem erre utal.

Tisztelt Ház! A felsoroltakat fontos és gyorsan orvosolandó problémáknak tekintjük, éppen ezért a rájuk vonatkozó esetekben a Szabad Demokraták Szövetsége módosító javaslatokat kíván benyújtani. Manninger államtitkár úr utalt rá, hogy nyitott erre a kormányzat.

Végül megjegyzem, hogy a törvényjavaslatot fontosnak és időszerűnek tartjuk, de támogatását frakciónk részéről csak a felszólalásomban jelzett önkormányzati finanszírozási probléma megoldása, illetve módosító indítványaink elfogadása esetén tartom elképzelhetőnek.

Köszönöm szíves figyelmüket.