Felszólalás adatai

DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Én azt gondolom, amikor erről a törvényjavaslatról ma a Házban vitatkozunk, akkor először is azt kell megnéznünk, mi az a politikai szándék és politikai akarat, amely ezt a törvényjavaslatot a parlament elé hozta, mi az a cél, amelyet a kormány el kíván érni most, a beterjesztett változások révén.

Nagyjából előre lehetett sejteni, hogy milyen jellegű és milyen tartalmú törvényjavaslatot fogunk itt a parlament üléstermében megvitatni, amikor néhány héttel ezelőtt, illetve most már néhány hónapja is van ennek, a miniszterelnök úr nyilatkozott ebben a kérdésben, és tulajdonképpen kijelölte azokat a karókat, amelyek között mozog igazából ez a törvényjavaslat vagy a törvényjavaslat alkotói mozoghattak. Ebben két fontos irány volt. Az egyik kijelentés arról szólt - nagyon leegyszerűsítve, lefordítva ezt a szöveget -, hogy mindenkinek el kell menni katonának; a miniszterelnöki mondat másik része pedig arról szólt, hogy egyúttal szigorítani kívánják azt, hogy akik katonának mennek, azok milyen körülmények között kaphatnak felmentéseket, de miközben szigorítani akarnak, hat hónapra kívánják lecsökkenteni a szolgálati időt. Tehát az egyik oldalról van egy szolgálatiidő-csökkentés, a hat hónapos szolgálati idő bevezetése - ez az, amit a nagyközönség is viszonylag hamar megismert -, a másik oldalról pedig van egy szigorítási törekvés: megnehezíteni mindazokat a lehetőségeket, amelyekről képviselőtársaim már beszéltek a vita kapcsán, amelyek a katonák, illetve a sorkötelezettek számára rendelkezésre állnak arra vonatkozóan, hogy a katonai szolgálat alól felmentést kapjanak.

Helyeselhető-e ez az irány? Ez-e az az elképzelés, amely az elkövetkezendő időben az ország számára valóban egy olyan politikát jelöl ki, amely alkalmas arra, hogy ütőképes, jó hadsereget tartsunk fenn, és a most beterjesztett változtatások révén az ország védelmi képességét valóban növelni tudjuk? Nos, képviselőtársaim, az én válaszom erre egyértelműen az, hogy nem, ez az irány nem helyeselhető, és nem fogjuk vele elérni azt, hogy az ország védelmi képessége növekedjen, hogy jobban és hatékonyabban tudjuk megvédeni Magyarországot egy esetleges fegyveres konfliktus esetében.

(17.00)

Miért gondolom ezt? Nos, az a véleményem, hogy valójában a hat hónapos szolgálati idő, tehát a jelenlegi kilenc hónapos szolgálati idő hat hónapra való lecsökkentése szemfényvesztés. Képviselőtársaim, az ellenzéki képviselők a vitában már beszéltek arról, hogy egyszerűen egy ténnyel kell szembenéznie a kormánynak. Nevezetesen, hogy nem tudja behívni a sorkötelezetteknek az egyre inkább felhalmozódó tömegeit, és ezért próbál csökkenteni a szolgálati időn. De mások szintén elmondták azt, hogy erősen vitatható úgynevezett katonai szempontok alapján, hogy elegendő-e ez az idő egyáltalán arra, hogy jó és megfelelő kiképzést lehessen a fiataloknak nyújtani.

Természetesen ezek a problémák vagy ezek az averziók egyébként a kilenc hónapos szolgálati idővel kapcsolatban is fölvethetők, ezért az a javaslata a Szabad Demokraták Szövetségének már jó ideje, hogy nem ilyen kényszermegoldásokat, nyögvenyelős megoldásokat kell ráerőltetni a magyar parlamentre, a Magyar Honvédségre, a magyar fiatalokra, hanem szembe kell nézni őszintén, végre szembe kell nézni - mondhatnám, de hát már jó néhány éve folyik ez a huzavona itt kormány és ellenzék között, elsősorban az SZDSZ között - azzal a ténnyel, hogy az önkéntes hivatásos békehadsereg megteremtése egyedül az az irány, amely segíthet Magyarországon.

Minden más megoldás álmegoldás, kényszermegoldás, és nem hozza meg a kívánt eredményt. Ugyanis ne legyen illúziónk afelől, hogy a mostani szigorítások után is - amelyeket sokan kritizáltak, kormánypárti oldalról is volt felszólaló, aki kritizálta ezeket, és kételyeit fejezte ki arra vonatkozóan, hogy ezek hasznos és alkalmas szigorítások-e - megtalálhatók lesznek ugyanúgy azok a kiskapuk, amelyeket eddig is megtaláltak azok, akik ezeket keresték. Ugyanígy lesznek ilyenek, és ugyanúgy lesznek jó néhányan, akik próbálják majd elkerülni a katonai szolgálatot.

Tudjuk azt, hogy a fiatalok ebben az országban hosszú évek óta a lábukkal szavaznak arról, hogy akarnak-e menni katonának, vagy sem. És ez a szavazat elég egyértelmű. Arról szól, hogy nem akarnak elmenni katonának. Kényszernek érzik a kényszersorozásos rendszer fenntartását, amely Magyarországon van, és nem véletlenül érzik kényszernek. Hiszen valóban egy erős állami kényszer érvényesül ebben.

Az idő elment e modell felett, mindannyian tudjuk, és erről majd mindjárt szeretnék is beszélni, hogy miért. De nemcsak az idő ment el fölötte, hanem maga a modell is alkalmatlan arra, hogy azokat a feladatokat tudjuk teljesíteni vele, amit joggal ebben a Házban mindenki vár a Magyar Honvédségtől. Ugyanis az önkéntes hivatásos békehadsereg, amely a Szabad Demokraták Szövetsége álláspontja szerint elengedhetetlenül megteremtendő Magyarországon, jobb, hatékonyabb és olcsóbb, mint a kényszersorozásos rendszer fenntartása.

Mi jó néhány éve, már 1998 óta, tehát idestova már harmadik éve rendszeresen beterjesztjük a parlament elé azt a javaslatunkat, amely arról szól, hogy a kormány vállalja azt, hogy kimond egy határidőt, hogy mikor fog áttérni az önkéntes hivatásos békehadsereg modelljére, és ezzel megszünteti a behívás, a sorozás rendszerét. A kormány nem mer ezzel a problémával szembe nézni. Mindig hallunk különböző érveket erre vonatkozóan, amelyeket természetesen mi vitatunk, és azt gondolom, hogy ezek az érvek könnyen meg is cáfolhatók, amelyeket a javaslatainkkal szemben felhoznak.

Nem mer egy világos dátumot kijelölni a kormány, és ez mutatja azt, hogy nem gondolja komolyan az önkéntes hivatásos hadseregre való átállást, hanem csak elnyújtja a kényszersorozásos rendszer fenntartását, ami az ország számára pazarló, nem eredményezi azt, hogy valóban a honvédség hatékonyabban tudja az országot megvédeni. És mint ahogy a mostani vitából is kiderült, a fiatalok sem akarják, és nemcsak a fiatalok, hanem a hozzátartozóik sem kívánják ezt a rendszert fenntartani. Tehát maguk az érintettek is ellene vannak, minden közvélemény-kutatás is azt mutatja, hogy határozottan ellenzik ezt a modellt, és inkább az önkéntes hadsereg megteremtését támogatnák.

Amikor rendszeresen leszavazták a javaslatainkat itt, a parlamentben - mi kezdeményeztünk is egy vitanapot ezzel kapcsolatban -, elhangzott az, hogy majd valamikor a jövőben ez az elképzelés megvalósítható. De ne feledjük el, hogy ez csak akkor vehető komolyan, ha tényleg a kormánypártok oldaláról megjelenik az a szándék, hogy egy dátumot mernek kijelölni; amikor azt mondjuk, hogy akkor meg kell kezdeni az átállást. Ugyanis mindenütt a világban így történt. Amíg nincs dátum kijelölve, addig nem lehet komolyan venni az ilyen kijelentést. Ez csak egy üres kijelentés itt a parlamentben, hogy valóban akarjuk az önkéntes hivatásos hadsereg megteremtését.

Volt olyan fideszes szónok is most ebben a vitában, aki elismerte, azzal, hogy a NATO tagjai lettünk számtalan katonai feladat végrehajtását nem lehet egyszerűen végigvinni a kényszersorozásos rendszer fenntartásával. Most lehet akkor különböző mutatványokat kitalálni, a szolgálati idő hat hónapra való csökkentésével, és amiről ez a törvényjavaslat is szól, hogy hogyan próbáljuk ezeket a most már drámaivá alakult problémákat arra vonatkozóan, hogy a fiatalok nem akarnak elmenni katonának, megoldani, megint csak az állami kényszer és a szigorítás eszközével.

De higgyék el, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, nem lesz megoldás! Nem lesz ez megoldás, mert ez a probléma ugyanúgy meg fog maradni, ugyanúgy ezzel kell majd szembenézni néhány év múlva, és ugyanúgy nem fog segíteni a Magyar Honvédség bajain. Végre egy bátor döntést kellene hozni!

Egy olyan döntést, amiről már a vitában szintén említést tettünk, ami egyébként a Fidesz 1990-es álláspontja volt. Csak azóta a vezető kormánypárt szembefordult ezzel, mármint az önkéntes hadsereg megteremtésének modelljével. Most már nem vallja ezt őszintén, és erről igazából nem adott számot még ebben a vitában sem, hogy miért változott az álláspontja e téren, milyen érvek hatására változott meg az egykori, tíz évvel ezelőtti programja a Fidesznek. Hiszen az 1990-es Fidesz-program tartalmazza az önkéntes hivatásos hadseregre való átállás modelljét.

Említettem azt, hogy a világ is elment e fölött a rendszer fölött, amit most megint próbálunk erőltetni, és hosszú évekre próbálunk konzerválni ezzel a törvényjavaslattal, ami előttünk van. A világhoz, a fejlett világhoz mi számtalan módon kapcsolódunk, így a NATO-n keresztül is. És az rendkívül nagy és rendkívül fontos dolog volt az ország részéről, hogy a NATO tagjai lettünk; azon NATO tagjai, amely NATO-tagországok jelentős része már átállt az önkéntes hivatásos hadsereg modelljére, vagy éppen az átállást tervezi, vagy már döntött róla, és éppen az átállás folyamatában érhetjük tetten őket, ha megvizsgáljuk azt, hogy hol tartanak most.

Feltehető joggal a kérdés, vajon Magyarország miért nem kívánja ezt a modellt követni, amikor látjuk azt, hogy az a katonai szövetség, ahová tartozunk, méghozzá jelen pillanatban a legerősebb katonai szövetség a világon, egyértelműen ebbe az irányba megy. Hiszen 30 évvel ezelőtt még csak egy NATO-tagországnál volt önkéntes hivatásos hadsereg. Ma már - mint ahogy említettem - a többségénél vagy van, vagy éppen az átállás küszöbén vannak, vagy éppen az átállás közepén. Jó néhány országot lehetne sorolni itt a vezető nyugat-európai hatalmak közül. Tehát föltehető a kérdés, hogy miért nem merjük akkor mi választani ezt a modellt. Miért gondoljuk azt, hogy ez nem lenne megfelelő az ország számára?

Holott, tudjuk jól, minden komoly katonai szakértő azt mondja, hogy Magyarország védelmi képessége is biztosan növekedne az önkéntes hivatásos hadsereggel, ugyanis számtalan olyan katonai feladat van, és egyre inkább fog nőni ezen katonai feladatok száma, amelyek profin kiképzett, a saját szakmáját magas szinten művelő katonákkal oldható csak meg. Könnyen belátható még a laikusok számára is, hogy manapság, ráadásul egy ilyen nemzetközi szervezetben, amelynek mi is tagjai vagyunk, elengedhetetlen már például a magas szintű nyelvtudás, a számítástechnika ismerete, a haditechnikai eszközök ugyancsak magas szintű ismerete ahhoz, hogy alapvető katonai feladatokat végre lehessen hajtani. Hogy gondoljuk, és hogy képzeljük azt, hogy ez sorállománnyal, akár hat hónapon keresztül kiképzett sorállománnyal, akár minimális szinten is megoldható?

Tehát a Fidesz vezette kormánykoalíció nem mer szembenézni valójában azzal a problémával, ami itt kialakult a honvédség háza táján; azzal a problémával, amelyről - ahogy említettem - a fiatalok a lábukkal szavaznak, illetve amely a közvélemény számára elég világos, amely egyértelműen az önkéntes hadsereg mellett foglal állást.

Mindaddig, amíg ebben a kérdésben nem tudjuk kimondani a végleges igent, addig az ilyen pótmegoldások nem fognak rajtunk segíteni. És ne feledjük azt sem, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha továbbra is fenntartjuk ezt a modellt, és közben a hadseregen belül megmarad az a megosztottság, amiről már itt Mécs Imre képviselőtársam beszélt, akkor létrehozunk egy olyan helyzetet, hogy lesznek elsőrendű katonák a honvédségen belül, és lesznek másodrendű, vagyis alacsonyabb rendű katonák.

(17.10)

Egyre inkább mélyül majd a szakadék azok között, akik hivatásszerűen űzik a katonaságot, foglalkozásuknak tekintik, és akiket be fognak kényszeríteni a hat hónapos katonai szolgálatra. Ez rendkívül megalázó helyzetet fog azon fiatalok számára eredményezni az elkövetkezendő időben, akik továbbra is a kényszersorozás eredményeként kell hogy teljesítsék sorkatonai szolgálatukat Magyarországon.

Nem szabad elmennünk amellett sem szó nélkül, hogy évek óta mutatják az ombudsmani vizsgálatok azt, hogy a hadseregen belül, amíg fennáll a kényszersorozás rendszere, rendszeresen és komolyan merülnek fel emberi jogi problémák, az emberi méltóság megsértése ebben a helyzetben, ha úgy tetszik, nem mondom, hogy mindennapos, de viszonylag szokványos történet a honvédségen belül. Ez megint nem pusztán a hivatásos katonák vagy a tiszti állomány jóindulatától függ, hanem egy helyzet következménye. Jól tudjuk, hogy egészen másként merül fel ez a probléma, ha valaki hivatásaként, önként vállalja a honvédség kötelékét, és megint másként, ha valakit belekényszerítenek oda.

A XXI. században nehezen várható el egy NATO-tagországtól, amilyen ma már Magyarország, hogy azok a fiatalok, akik szembenéznek a sorkatonai szolgálat sajátosságaival - és egyáltalán, ahogy említettem az előbb, a kényszerével -, örömmel vállalják azt, hogy ott nagy valószínűséggel az emberi méltóságuk is csorbát szenvedhet, illetve emberijog-sértések lehetőségének is ki vannak téve, még egyszer említem, ahogy ezt számtalan vizsgálat az elmúlt években elénk tárta, bizonyította. Ezért nem hiszem, hogy a fiatalok problémáira is ez bármilyen szinten megoldást jelentene.

Így, tisztelt képviselőtársaim, azt gondolom, hogy bizony ez a javaslat nem éri el azt a célt, amit a kormány talán szeretne - tételezzük fel, hogy szeretne -, mármint, hogy jobb és hatékonyabb honvédelem legyen az egyik oldalról, a másik oldalról pedig a fiatalok számára is valamiféle kedvező megoldást nyújtson, mert ez nem lesz kedvező megoldás.

A kedvező megoldás mind az ország számára - tehát a nemzet érdeke is jobb és hatékonyabb hadsereget kíván, hogy ez önkéntes és hivatásos legyen -, mind a fiatalok számára egyedül az lenne, ha világossá válna, hogy annak kell elmenni katonának, aki katona szeretne lenni, és aki vállalja ezt a hivatást hivatásként. Ezért ezt a javaslatot, ezt az előterjesztést ebben a formában semmiképpen sem tudnám támogatni, és azt javaslom a kormánykoalíciónak, hogy végre valóban tűzze komolyan napirendre az önkéntes hivatásos békehadsereg megteremtésének lehetőségét. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)