Felszólalás adatai

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az az igazság, hogy egy törvényjavaslat általános vitája általában legkevésbé szól arról, hogy mi a törvényjavaslat tartalma, mi a célja - tisztelet a kivételnek -, sokkal inkább szól arról, hogy éppen egy adott politikai helyzetben az ellenzék és a kormány hogyan tud egy újabb politikai csatát megvívni. Fölhívnám tisztelt képviselőtársaim figyelmét, hogy egyrészt se tévéidőben nem vagyunk, magyarán a jegyzőkönyvek számára fog megmaradni, tehát célszerűbb lett volna egy kicsit mérsékeltebb és az objektivitásnak legalább a látszatára törekvő általános vitát lefolytatni. Nem akarom ebből kiemelni Hankó Faragó képviselőtársamat, de ott legalább érzékeltem azt, hogy vele a cél szem előtt tartásával egyidejűleg milyen koncepcionális vitánk van. Ezt tudom akceptálni.

Arra, hogy egy gazdasági bizottságban megfogalmazódik egy többségi és kisebbségi vélemény, ahogy Domokos László képviselőtársam megfogalmazta, az az egy válaszom van, hogy talán ha egyetértünk abban, ami minden oldalról elhangzott, hogy a nyilvánosság egy fontos eszköz, és egy fejlett európai országban egyre inkább erősebbé válik, mint bármely más jogszabály, ha ebben egyetértünk, akkor én csak azt szeretném megkérdezni tisztelt ellenzéki képviselőtársaimtól, hogy vajon a fővárosban miért nem támogatja az ellenzék a nyilvánosság, az átláthatóság rendeletalkotásban rögzített lehetőségét. Éppen a napokban Tarlós képviselő úr, frakcióvezető úr szavazatával hiúsították meg azt a javaslatát a fővárosban az ottani koalíciós pártok egyikének, hogy legyen végre rend, a rendnek egy eszköze, hogy váljon nyilvánossá. (Domokos László: Hagyó Miklós bármit megtehet.) Én is végighallgattam tisztelt képviselőtársamat, én is végighallgattam, ön is végighallgat. Köszönöm szépen. (Domokos László: Nem tudok válaszolni, mert ravasz voltál megint. Kis ravasz! Nem tudok válaszolni.) Majd a folyosón megbeszéljük. (Domokos László: Ott meg semmi értelme.) Köszönöm szépen. Akkor majd a jegyzőkönyvnek bediktálja külön, tisztelt képviselő úr.

Végezetül, amiben viszont egyetértünk, és ebben nincs vita - ezt úgymond a vezérszónoklatban elfelejtettem elmondani, de azt gondolom, ebben nem lesz vita -, az a jogos felvetés, amit a Társaság a Szabadságjogokért is megjelenített (Domokos László: Nevetséges.), hogy pontosan a kistelepülések önkormányzatainál meglévő kis törzstőkéjű betéti társaságok, cégek ne legyenek kötelezettjei annak, hogy informatikai rendszert kelljen kialakítani; magyarán, többe kerülne annak a nyilvánosság biztosítása, mint amennyivel működik.

(20.20)

Ezért ugye az a javaslat befogadásra került - már részünkről -, és módosító formájában meg is tud jelenni, ami azt mondja, hogy az önkormányzatnak, amely tulajdonos, őneki kell biztosítani ugyanazt a nyilvánosságot is, mint amit eddig. Pontosan így van, ez tehát egy jogos felvetés.

A jelen helyzet és a jövő: azért abban kérnék némi objektivitást, hogy lehet, hogy nem komplexen, nem rendszerszerűen és teljeskörűen tesz javaslatot a törvénytervezet, de azért abban, azt hiszem, egyet tudunk érteni, hogy egy jogszabály megalkotása igazándiból soha nem tud teljes körű és rendszerszerű lenni, hiszen amennyit lát, ahhoz képest tud szabni egy új szabályzót. Hogy milyen új kihívások jelennek még meg, ahhoz figyelnie kell a jogalkotónak, hogy képes legyen újra illeszkedni ahhoz a helyzethez egy adott jogszabály.

Ami pedig a múlt vagy akár a jelen kérdését illeti, ebben egyetértek Cser-Palkovics képviselőtársammal, hogy a helyzetet rendezni kell. A helyzet rendezésének ma megvannak a törvényes szabályai, ezek mennek is a maguk rendje és módja szerint. A jövőről szól ez a javaslat. Tehát nincs mit takargatnunk. Pontosan azt szeretnénk, legyen világos és tiszta, mi történt az elmúlt 10-12 évben ezeken az önkormányzati és állami területeken.

Mert abban, tisztelt képviselőtársam, ugye egyetértünk, hogy egy országgyűlési határozati javaslat, amely arra kötelezné a kormányt, hogy tegyen rendet, az egy nagyon szép és nemes gesztus az ellenzék részéről, nem is gondoltam volna többet, de erre hivatkozni, miközben egy törvénytervezet van az asztalon, amelyről érdemben lehetne elmondani a véleményt, hogy lehet, hogy szakmailag vitánk van, hogy lehet-e szabályozni egy 200 millió forint törzstőke alatti és fölötti igazgatótanácsot vagy felügyelőbizottságot, én ezt egy adekvát vitának tartom. Ez egy objektív álláspont vagy pró álláspont akár az ellenzéki képviselőtársaim részéről. De az, hogy ez ne legyen nyilvános, azt gondolom, hogy egy kulcskérdés lesz.

És ha csak az egész törvény másra nem ad lehetőséget, mint hogy a módosításait követően nyilvánosságra kötelezi ezeket az önkormányzati és állami tulajdonú társaságokat, akkor azt gondolom, hogy elérte a célját. És minden más ügyben, azt gondolom, hogy ma még csak azon vitatkozunk, ami látszik. Kérdezem én, tisztelt képviselőtársaimat, hogy ha ezen törvény elfogadásra kerül, vajon minden egyes önkormányzatban ilyen lelkesen fogják-e itt, ebben a parlamenti patkóban opponálni ezt a javaslatot. Mert akkor, akinek nincs az önkormányzatában, jól működik, profitot termel, nincs takargatnivalója, az joggal fogja azt mondani, hogy tessék, legyen, nem okoz ez nekünk gondot. De ott, ahol ez esetleg, ne adja isten, én csak feltételezni se merem, mégiscsak van valami probléma, akkor nem egyszerűbb azt javasolni, hogy egyszer és mindenkorra ebben a teljes spektrumban, állami tulajdonú gazdasági társaságokban legyen végre legalább nyilvánosság? Mert ezért nagyon sokat küzdött az elmúlt tíz évben a civil világ, hogy ezt a helyzetet elérje különböző ügyekben.

Nézzük meg, hogy például ma már az állami vezetők fizetését, szerződéseit nyilvánosságra kell hoznunk. És legyünk őszinték és objektívek: nem a politika vett észre sem '98-2002 között, sem 2002-től napjainkig, hanem a civil világ kényszerítette ezt ki. Ma, ha a civil szakmai szervezetek azt mondják, hogy ez egy jó lépés abba az irányba, hogy az átláthatóság, a nyilvánosság - az ő nyelvükön, szakmai nyelven a transzparencia - megjelenjen, akkor azt gondolom, hogy ezzel a politikának nem ellenkeznie kell, hanem megkeresni azt a lehető legjobb megoldást, amivel ez a cél önkormányzati tulajdonokban is és állami tulajdonokban is egyaránt azonos mércével lesz jelen.

Azt hiszem, hogy ha ma az általános vitának ez az egy úgymond credója tud lenni, és a részletes vitában módosító javaslataival... - és még egyszer megerősítem az ellenzéki képviselőtársaimnak tett javaslatot, hogy igenis várjuk, nézzük meg, mivel jobbítható, mivel tehető működőképesebbé a jelen helyzethez képest ez a törvényjavaslat. Azt tudom mondani, hogy mi minden ésszerű javaslatot támogatni fogunk.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)