Felszólalás adatai

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! A mondanivalómat két részre szeretném bontani. Az egyik: a vita kezdetekor szóba került az, hogy több indítványról most, a részletes vitában nem lehet beszélni, mert a foglalkoztatási bizottság úgy döntött, hogy nem házszabályszerű a benyújtás, vagyis nem lett megnyitva, mondjuk, az a törvényi szakasz, amivel kapcsolatban képviselők módosító indítványt benyújtottak.

Örülök annak, hogy Babák képviselőtársam aktívan részt vesz a vitában, hiszen akkor ő emlékszik arra, hogy a költségvetési bizottságban számos olyan indítványról tárgyalunk, és pozitívan tárgyalunk - ami a házszabályszerűséget illeti -, amelyik megoldást keres meglévő problémákra. Éppen ezért szerencsésnek tartanám azt, hogy ha létezik egy probléma, a képviselők érzékelik, mert a választópolgárok megkeresik őket, vagy saját maguk is rájönnek arra, hogy bizonyos hatályos törvényi paragrafussal gond van, és ezzel kapcsolatban jelzik ezt módosító indítványok formájában, mert csak így tudják jelezni, akkor, azt gondolom, az a helyesebb irány, ha itt nem mindenféle házszabályi kibúvót keresünk, s a házszabályi hivatkozással egyszerűen még a vitát is ellehetetlenítjük, hanem megpróbáljuk értelmesen gondolkodva végiggondolni azt, hogy mi van a módosítási szándék mögött, az valóban milyen súlyú probléma. S ennek alapján mérlegelünk, hogy a módosító javaslat a hatályos törvényt vajon ténylegesen javítja, avagy sem.

Ezt azért tartottam szükségesnek elmondani, mert kapcsolódva Béki Gabriella képviselő asszony megszólalásához, aki az intenzív álláskereséssel kapcsolatban nyújtott be módosító javaslatot, én akkor azt fogalmaztam meg, hogy én pedig a reménytelen álláskeresőkkel kapcsolatos problémák ügyében nyújtottam be egy csatlakozó módosító javaslatot.

Bátorkodom előhozni ezt a csatlakozó módosító javaslatot, hiszen már Lezsák képviselő úr is egy csatlakozó módosító javaslatról beszélt. Azt gondolom, itt van a helye annak, hogy beszéljünk erről a kérdésről. Különösen aktuálisnak érzem, Babák képviselő úr kétszeri megszólalása után is, az én módosító indítványomról való beszédet. Ő ugyanis két dologra hívta fel a figyelmet: az egyik, hogy mennyivel szerencsésebb segély helyett munkát biztosítani az embereknek; a másik: egy olyan tapasztalatát osztotta meg, ami kedvezőtlen tapasztalat, de nem lehet általánosítani, hogy az önkormányzatok nem élnek a közmunka-foglalkoztatási lehetőséggel.

Tisztelt Képviselő Úr! Én nagyon bízom abban, és ezt őszintén mondom, hogy ön felkarolja az én kapcsolódó módosító javaslatomat, és a kormányzat meggyőzésében a segítségemre lesz - megmondom, hogy miért. Ön nem ismerheti, hiszen ma nyújtottam be ezt a csatlakozó módosító javaslatot, ami tulajdonképpen egy meg nem nyitott törvényi szakasz módosítására irányul. A 16/A. § (2) bekezdésére vonatkozik a javaslatom, amelyiknek a felvezető mondata úgy szól, hogy a támogatás egy munkavállaló foglalkoztatásához folyamatosan legfeljebb egyévi időtartamra állapítható meg. És itt jön az én javaslatom, figyelembe véve mindazt, amit a képviselő úr is elmondott; bár ezt még csak most hallottam, de már figyelembe vettem a módosító javaslatom benyújtásánál azt, amit a képviselő úr mondott. A javaslatom úgy szól, hogy rendkívül indokolt esetben, az önkormányzat és a munkavállaló ilyen értelmű megállapodása esetén, a munkavállaló egy éven túl is foglakoztatható.

Azért nyújtottam be ezt a javaslatot, mert miközben az Országgyűlés tárgyalja a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény módosítását, engem egy olyan önkormányzattól kerestek meg abban a választókörzetben, ahol lakom, ahol az a probléma, hogy az önkormányzat él azzal a lehetőséggel, amire Babák képviselő úr azt mondta, hogy nem mindenki él vele. Ők élnek vele, és amikor lejár az év, tulajdonképpen továbbra is tudnák foglalkoztatni azokat az embereket, akik kikerülnek a közmunka-foglalkoztatásból; nekik el kell menniük a munkaügyi központba, és nincs helyettük más. Azok az emberek elkezdenek járogatni a munkaügyi központba, együttműködnek a munkaügyi központtal, betöltetlen a közmunkaprogramban az ő álláshelyük, mert több várakozó úgymond nincsen. A munkaügyi központban eleve reménytelenek - én azt mondtam, hogy reménytelen álláskeresők -, hiszen annyira távol kerültek a nem közmunka lehetőségeitől, hogy szinte reményük sincs arra, hogy munkahelyet találjanak. Az ő számukra, meggyőződésem szerint, ha már egyszer felkínálja az önkormányzat a lehetőséget, sokkal jobb, hogy a közmunkaprogramban részt vesznek, mintsem hogy folyamatosan eljárogassanak valamelyik szomszédos településre a munkaügyi központba, az egyeztetésekre. Azt gondolom, nem lenne jó rendszert csinálni ebből a kérdésből sem.

(22.40)

Tehát én azt világosan látom, hogy nem célszerű benntartani az embereket a közmunka-foglalkoztatási programban. Mégis azt gondolom: lehetővé kellene tenni - és nagyon bízom abban, hogy Babák képviselő úr figyeli az én mondanivalómat, és majd segítségemre lesz a kormányzattal folytatott vitában -, legalább azok számára lehetőséget kellene biztosítani arra, ahol az önkormányzatok és a munkaügyi központok képesek a megállapodásra, és el tudják dönteni, hogy a dolgozónak, illetve a munka nélkül lévőnek célszerűbb az önkormányzat közmunkaprogramjában részt venni, mintsem folyamatosan bejárogatni a munkaügyi központba, és regisztrálni azt, hogy nem képes munkát találni, vagy nem képes neki a munkaügyi központ munkát felajánlani. Ugyanakkor segítséget kapnának az önkormányzatok is a tekintetben, hogy az így kifutó munkavállalók helyére ők nem képesek új munkaerőt találni, éppen ezért az ő rendszeres foglalkoztatási lehetőségük is megszakad. Arról már nem beszélek, ha, mondjuk, egy időben egy önkormányzatnál egyszerre jó néhány olyan ember, aki benn volt a közmunka-foglalkoztatási programban, kiesik; ő járogat szépen a munkaügyi központba, és gyakorlatilag azoknak a tevékenysége is ellehetetlenül, akik benne maradnak.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, azt gondolom, hogy ez hasonlóan fontos kérdés egyébként, mint az egyéni vállalkozók segélyezési rendszere; az élet hozta magával. Az érintettek, akik ebben a kérdéskörben járatosak, úgy ítélték meg, hogy mindenképpen szükséges szóvá tenni ezt a kérdést. Nagyon kérem a kormánypárti képviselőket arra, hogy ne bújjunk a Házszabály mögé. Nem tudunk a választóknak mit mondani, hallják a rádióban, itt van előttünk a törvényjavaslat, meg is fogalmazódik a módosítási szándék, mi meg azt mondjuk nekik, hogy azért nem lehet, mert most a kormányzat nem gondolta, hogy ezt a törvényi szakaszt meg kellene nyitni.

Sajnálom, hogy a másik államtitkár, Őry Csaba államtitkár úr elment, mert úgy láttam, hogy az apparátust ő mozgatja itt a háttérben, a másik államtitkár úr pedig nem nagyon figyel arra, hogy mi mit mondunk. Ez volt általában a szokás az ő témáinál, és sajnálom, hogy kiment, de ha nem így van, államtitkár úr, akkor nagyon kérem önt arra, hogy azt a kérdéskört, amit alaposan igyekeztem körbejárni, legyenek kedvesek megfontolni, és a foglalkoztatási bizottságot arra biztatni, hogy a Házszabály által biztosított lehetőséggel éljenek, ne verjék vissza a módosító javaslatot. Önök pedig mérlegeljék azt, hogy mind az önkormányzatoknak, mind azoknak a reménytelen álláskeresőknek az én javaslatom megoldást nyújt abban a kérdésben, amit most kifejtettem.

Ha pedig ez nem megfelelő, akkor arra kérem a kormánypárti képviselőket, vegyék át a javaslatomat, adják be módosítóként. Szívesen visszavonom, csak ne menjünk úgy ki ebből a törvénymódosítási szakaszból, hogy erre a kérdéskörre ne találjunk megoldást valamilyen módon.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)