Felszólalás adatai

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Több módosító javaslatról szeretnék szólni; az első a 6. számú. (Mádi László: Röviden!) Vettem, képviselő úr; szerintem én eddig sem voltam hosszú, igyekszem mindig a lényegre koncentrálni.

Amiben szeretném kérni a támogatásukat a 6. ajánlási pontban: a munkaügyi tanács összetételében én tisztelettel kérem önöket, hogy támogassák azt az indítványunkat, amit Farkas Imrével nyújtottunk be, hogy a gazdasági kamarák bekerülhessenek a munkaügyi tanácsba.

(21.40)

Bátorkodtunk ezt az indítványt azért megfogalmazni, mert rendelkezésünkre áll az az információ, amely szerint a miniszterelnök úr a kamarák ülésén már kifejtette, hogy most már a kamara úgy működik, ahogy a kormány azt tőle elvárja. Tehát én azt gondolom, hogy az, ami másfél évvel ezelőtt történt, hogy a kamarákat száműzték szinte minden ehhez hasonló fórumból, ezeket most célszerű lenne visszaemelni és visszahelyezni.

A másik a 14. számú ajánlási pont. Örülök, hogy Bernáth Ildikó itt van, és nem a távollétében mondom, vele ezt a vitát már megvívtuk az általános vita során is. Ahogy akkor ígértem, a módosító indítványt benyújtottam, és ez két részből áll. Az egyik az, hogy még egyszer kérem önöket, gondolják végig, hogy a húszórás limitet kell-e hogy megfogalmazzuk, vagy a gyermekgondozási segélyben és a gyermekgondozási díjban részesülőknél ez a korlát ne működjön. Én kérem önöket, hogy ezt fontolják meg még egyszer.

A következő a 23. számú indítvány - az emberi jogi bizottság támogatta; én azt gondolom, hogy ők talán többet foglalkoztak a szűkszavú indokolással, és ezért megértették. Én azt szeretném az önök figyelmébe ajánlani, hogy amennyiben a támogatásban részesülő valami vis maior során nem tudja megvalósítani azt a célt, és valamilyen további kedvezményt vagy engedményt kell számára tenni, én az átláthatóság mellett kardoskodva kérem önöket, hogy tegyük meg azt, hogy lehessen kezdeményezni a szervezet vezetőjénél, de a döntést maga a munkaügyi tanács hozza meg. Ha egyszer a munkaügyi tanács az, aki megítéli vagy odaítéli a juttatást, akkor célszerű lenne, hogy a további döntés is az ő kezükben legyen, tehát ők tekinthessenek el a kamat visszafizetésétől vagy esetleg a támogatás visszakövetelésétől. Én úgy gondolom, hogy elég furcsa helyzet állhat elő akkor, ha ezt a munkaügyi tanács odaítéli, és ezt követően a szervezet vezetője egyedül, egy személyben gyakorolhat kvázi méltányossági jogokat. Azt gondolom, hogy ez, ha úgy marad, ahogy jelenleg a törvényjavaslatban van, alkalmas lesz arra, hogy később mindig azzal vádolják a szervezet vezetőjét, aki ezt az engedményt adta, ha jogos, ha jogtalan, hogy nem a legegyenesebb úton jár. Tehát azt gondolom, hogy ez egy pontosítás, nem nyújtja meg lényegesen a folyamatot, de tulajdonképpen a döntést ugyanazoknak a kezébe helyezi további kedvezményekről, mint az első döntésnél.

A következő indítvány, amelyről szeretnék beszélni, a 34., a hatályba léptetés. Erről is beszéltünk már az általános vita során, és én szeretném felhívni az önök figyelmét arra, hogy nincs is összhangban a törvényjavaslat indokolása ezzel a 2002. január 1-jei hatálybalépéssel, mert a kétszer egyéves költségvetést fogadta el a tisztelt Ház. Tehát az arra való hivatkozás, hogy már túl vagyunk a költségvetési döntésen - a források nem teremthetők meg -, akkor korrekt, ha 2003. január 1-je lenne. Én azt gondolom, itt olyan törvényjavaslatról van szó, hogy mindannyiunk érdeke, hogy ezt ne vigyük el olyan messzire, tehát ezért ennél valamilyen korábbi időpontot, például 2001 júniust lenne célszerű megfogalmazni.

Tisztelettel kérem önöket, hogy mérlegeljék ezeket a módosító indítványokat, és hátha, mire a határozathozatalra kerül a sor, támogathatók lesznek. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)