Készült: 2024.05.13.06:37:09 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

320. ülésnap (2013.11.04.), 2. felszólalás
Felszólaló Murányi Levente (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka napirend előtti felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 5:14


Felszólalások:  Előző  2  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

MURÁNYI LEVENTE (Jobbik): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! Ma 56 éve másodszor is rátámadt a szovjet Vörös Hadsereg hazánkra, hogy elvegye szabadságunkat. A forradalmárok, amíg tudtak, a világ talán legnagyobb hadseregével szemben álltak és szembeszálltak. Pongrátz Gergely mondta, aki talán a legautentikusabb személy ebben a kérdésben, hogy a forradalmárok az október 23-ától tartó, november 4-én szabadságharcba torkolló forradalmat diadalmasan megvívták és megnyerték. Tehette ezt azért, mert 28-án a Vörös Hadsereg véres fejjel elmenekült Budapest és a nagyobb városok utcáiról, mert nemhogy a Gerő Ernők által elvárt rendet megteremtette volna, hanem saját magát nem tudta megvédeni a forradalmárok támadásától.

Sajnos a szabadságharcunk a végén - mint tudjuk - elbukott, azonban, azt mondhatom önöknek, hogy a magyar forradalmárok a szabadság lándzsájával a vörös Colossus Achilles-sarkát megtalálva, azon sebet ejtettek. Sebet, igaz, hogy nem nagyot, de soha be nem gyógyulót. A Szovjetunió ezt követően már soha többet nem lehetett az, ami azt megelőzően volt, nem hazudhatott ódákat a világ felé arról, hogy mit tesznek ők a világ szabadságáért, a munkásokért, a diákokért, a parasztokért, hiszen a világban körülbelül 27 órányi híradóanyag keringett, és mindenki láthatta, hogy mik történtek Budapesten és a magyarországi nagyvárosokban. A két legerősebb európai kommunista párt, a francia és az olasz igen komoly vérveszteségeket szenvedett, a tagok tömegei léptek ki, nagyobbnál nagyobb nevek hagyták el - megtévesztésükre rájőve - a kommunista párt sorait.

Engedjék meg nekem azt, hogy ebből azt a következtetést vonjam le, hogy mi, magyarok voltunk azok, akik a Szovjetuniót az úgynevezett '56-os útra tettük, ami aztán a '90-es bukásához vezetett. Nem alaptalanul vindikálom magunknak, magyaroknak azt a jogot, hogy a kommunizmust, a kommunizmus legerősebb képviselőjét mi, magyarok tettük tönkre, és erre legyünk büszkék.

De hol tartunk ma? Mellettünk itt ülnek azoknak a jogutódjai, akik akkor a retorziókat végrehajtották a magyar forradalmárok ellen, a magyar walesi bárdok ellen. Nagyon sokan az én baráti társaságomból, barátaimból, harcostársaimból is meghaltak a bitófákon, börtönben töltötték szép ifjúságukat.

Biszku Béla, aki akkor Kádár János belügyminisztere volt 1957 tavaszától egészen '61-ig, ma is kiemelt nyugdíj mellett, a rózsadombi jó levegőt élvezve éli világát, akkor, amikor az én kivégzett három társam a 301-es parcellában nyugszik.

Nagy bűne ez az összes rendszerváltás utáni kormánynak, így a jelenleginek is, hogy ebben semmilyen lépés nem történt; nem történt felelősségre vonás sem. Nem ismerhettük meg az ügynöklistákat, akik segítettek ezeknek a retorzióknak a végrehajtásában. Senki olyan nem szenvedett semmiféle megkülönböztetést - jelenleg sem, az elmúlt huszonnégy évben sem -, amit bizony bőven megérdemelt volna a haza ellen, a haza harcosai ellen elkövetett cselekedeteiért.

(13.10)

Kérem szépen, az a probléma, hogy az '56-57 utáni időszak a mai napig nem lett rendbe téve, az bizony a kettős mérce alapja Magyarországon. És az, hogy Kádár János, aki emberek tömegeiért felel, akik elhagyták ezt az országot, elmenekültek miatta ebből az országból, és aki felel azért, hogy hány ember lett kivégezve, hány ember ült börtönben, kérem szépen, most úgy néz ki, hogy szobrot fog kapni; Horn Gyula, akit sajnos a megtévesztett nép megválasztott miniszterelnöknek (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), szintén szobrot fog kapni, ugyanakkor a magyarság jótevője, Horthy Miklós szobra problémát okoz.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)




Felszólalások:  Előző  2  Következő    Ülésnap adatai