Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

GRÉCZY ZSOLT, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Mielőtt a dolog lényegi részébe belekezdek, néhány dolgot muszáj pontosítani. Hargitai képviselő úr azt mondta, hogy itt micsoda csőd volt 2010-ben. Szeretném jelezni, hogy 2008-ban, amikor bedőlt a Lehman Brothers, az nem a Gyurcsány-kormány hatáskörébe tartozott, az a Gyurcsány-kormánytól független világgazdasági esemény volt.

(17.20)

Úgyhogy ezt kár a Gyurcsány-kormány nyakába varrni. És mindenkit szeretnék emlékeztetni, hogy a világválság előtt, 2008 nyarán ugyanúgy 4 százalék fölött volt a gazdasági növekedés, ahogy most 4 százalék fölött van a gazdasági növekedés, amire önök most döngetik a mellüket. 2008 nyarán ugyanúgy a Gyurcsány-kormány is döngethette a mellét még a 4 százalék fölötti gazdasági növekedéssel. (Folyamatos közbeszólások a kormányzó pártok padsoraiból.)

És egyébként szoktak azzal is dicsekedni, hogy mennyit nőttek itt a bérek az elmúlt időszakban. Akkor mérjük össze az első Orbán-kormány béreit, a tapasztalt béreket, mondjuk, a 2008-2009-es bérekkel, tehát ugyanakkora emelkedés biztos, hogy volt, mint ami 2010-2017 vagy 2018 között történt. (Közbeszólások a kormányzó pártok padsoraiból.) Tehát azt gondolom, ezt mindenképp érdemes lenne egyszer így összehasonlítani, egy összehasonlító elemzést elvégezni.

Ezek a mostani adótörvény-módosítások is beleilleszkednek egy megszorító Orbán-csomagba. Ennek a megszorító Orbán-csomagnak egyik része többek között a fizetős egészségügy, ugyanis most már nincs olyan szereplő, maga Kásler miniszter úr is arról beszél, hogy jön a fizetős egészségügy. El kell dönteni, hogy miért mennyit hajlandó fizetni a magyar beteg állampolgár. Ezenkívül a Corvinus-modellből tudjuk, hogy jön a fizetős oktatás a többmilliós tandíjakkal, és a mostani adótörvények is azt jelzik, hogy önöknek a fiatal generációk egyáltalán nem fontosak. Önök pontosan úgy viselkednek, mint hogyha az önök kormányzása az önök szolgálatát, az önök családjainak közvetlen szolgálatát jelentené, és mindazok, akik ebben az országban élni szeretnének és a jövőjüket tervezik, azok egyáltalán nem fontosak.

A mostani törvények is azt mutatják, akár a kedvezményes áfa kivezetése, akár a mobilitási célú lakhatási támogatás kivezetése, mind azt jelzi, hogy itt egyszerűen nem lehet lakni ebben az országban. Akinek van nagyjából egy lakása, az most már úgy nagyjából ellesz valahogy. Önök még felhúzhatnak maguknak néhány palotát, de a magyar fiataloknak esélye nincsen arra, hogy lakáshoz jussanak. Nem épülnek bérlakások, az albérlet-támogatásokról önöknek eszébe nem jut semmi. Brutális árakkal jönnek most már elő ezek a lakbérproblémák, és azt lehet látni, hogy a felmérések szerint a megkérdezett magyar fiatalok 50 százaléka tervezi, hogy elhagyja az országot.

Önöknek nem azon kellene fáradoznia, hogy 5 százalékról 27 százalékra emeljenek lakásáfát, hanem azon kellene gondolkozni, hogy hogyan lehetne segíteni ezeknek a fiataloknak abban, hogy lakáshoz jussanak, és esetleg ne azon gondolkodjanak, hogy elhagyják ezt az országot. Nem Skype-nagymamákat szeretnénk ebben az országban, akik a számítógép monitorján keresztül integetnek a már Londonban születő unokának, aki majd meg sem tanul magyarul, hanem azt szeretnénk, ha a magyar fiatalok Magyarországon, a saját hazájukban boldogulnának.

Szégyen gyalázatnak tartjuk a sporttao ügyében hozott változást is. Nem elég az, hogy ez már önmagában a bűn melegágya, és az emberminisztérium a mai napig, hivatalos, jogerős döntés ellenére nem adja ki azokat az adatokat, amelyeket egyébként kiperelt belőlük a Demokratikus Koalíció, hogy mikor mire költik a taotámogatásokat. Most pedig arról is döntenek, miután nem találnak cégeket, hogy a stadionokat fenntartsák, mert brutális veszteségről van szó. Kéthetente bemegy nagyjából ezer ember egy tízezres stadionba, ahol világítani kell, a füvet locsolni kell, fűteni kell, elképesztő pénzekbe kerül ezeknek a stadionoknak a fenntartása, és önök most arról rendelkeznek, hogy ezeket a stadionokat taopénzből is fenn lehessen tartani.

A magyar adófizetők pénze nem arra van, hogy teljesen haszontalan beruházásokat, akár a magyar sport, akár a nemzetgazdaság számára nem fontos beruházásokat fenntartsanak ezekből a pénzekből. Ez így egyáltalán nincsen rendjén, és mélyen tisztességtelennek tartjuk.

És hadd hozzam itt szóba, nem nagyon esett róla szó, de a kulturális tao ügye is benne van ebben a salátacsomagban, és tudjuk, hogy ez alapvetően nem gazdasági kérdés, de mégiscsak 30 milliárd forintról van szó. Önök, arra hivatkozva, hogy bizonyos kulturális műhelyek visszaéltek ezzel, és esetleg elloptak pénzeket… Természetesen, ha önöknek erről politikusként, megválasztott képviselőként tudomása van, akkor törvény szerint feljelentést kellene tenniük, de feljelentésről egy darab szó nincs, csak arról van szó, hogy megszűnik ez a fajta adótámogatás, és egyelőre azt sem tudjuk, és remélem, államtitkár úr ez ügyben segít minket eligazodni, hogy az idén még törvényesen megszerzett, jövő évre megszerzett kulturális taotámogatásokat egyáltalán fel lehet-e használni, vagy ezeket a kormány most már begyűjti, zárolja egy számlára.

Hova folynak be majd ezek az összegek? Egyáltalán a magyar kultúra számára a megszüntetett kulturális tao összege megmarad-e, teljes mértékben megmarad-e, és nem arról van-e szó, hogy néhány Fideszhez köthető kulturális figura majd el fogja dönteni egy füstös szobában, hogy miből lehet színházi előadás vagy koncert, és így szüntetik meg, mondjuk, az alternatív színházakat, a magánszínházakat és olyan értékes zenekarok programjait, amelyekre akár nemzetközi érdeklődés is lehet.

A Demokratikus Koalíció ezt a csomagot természetesen nem fogja tudni támogatni, ez nem segít a magyar fiataloknak, nem segít abban, hogy itthon boldoguljanak. Ez az Orbán-csomag része, az pedig egy megszorító csomag.

Köszönjük szépen, nem kérünk belőle! (Taps az MSZP padsoraiból.)