Felszólalás adatai

SZALAY GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Asszony! A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény vagy röviden a versenytörvény módosítását kezdeményező törvényjavaslat anyagi jogot, vagyis a szűkebben vett versenyjogot érintő részei egyrészt olyan egyszerű jogalkalmazási kérdéseket szabályoznak, melyeket nem feltétlenül indokolt törvénnyel kodifikálni, másrészt olyan apróságokat, melyeknek módosítása hasznos lehet, de nem feltétlenül szükséges.

(11.50)

Ha pedig így van, akkor már csak azért is meggondolandó, hogy a gazdasági élet egyik oszlopát jelentő versenytörvényt érdemes-e ilyen csekélységekért módosítani, másodlagossá téve ezáltal az alkotmányos értéket jelentő jogbiztonsági megfontolásokat. A jelenleg érvényben lévő, '96-ban elfogadott, majd '97. január 1-jétől hatályossá vált versenytörvénnyel nemcsak mi magunk lehetünk megelégedve, hanem az Európai Bizottság is jónak tartja ezt a versenyszabályozást. Ennek bizonyságául szolgálhat az 1997-ben kiadott Agenda 2000 tanulmánya az Európai Bizottságnak, amely röviden foglalkozik a verseny helyzetével is Magyarországon, és a jelenleg is aktuális törvényünkről és az annak alapján folytatott gyakorlatról igen pozitív véleménye van.

Egy-két összegző megállapítást kiemelnék erre vonatkozóan az Agenda 2000-ből. Idézem: "A verseny érvényesítése érdekében 1991-ben létrehozták a Gazdasági Versenyhivatalt. Az eljárási jogosítványok, különösen a korrekt eljárást és a harmadik fél jogait illetően nagymértékben megfelelnek a jogközelítésből eredő követelményeknek." Más: "A magyar Versenyhivatal személyi állománya megfelelően képzettnek tűnik ahhoz, hogy biztosítsa a versenyjog hiteles érvényesítését." Vagy egy harmadik idézet még az Agenda 2000-ből: "Az új versenytörvény elfogadásával az antitröszt területén a jogközelítésben jelentős előrehaladás valósult meg. A magyar versenyhatóság képzettsége és az ez ideig tett erőfeszítései a versenyjog hiteles érvényesítése irányába tett jelentős lépést képviselnek."

Az Európai Bizottság tehát elégedett a jelenlegi versenyjogi szabályozásunkkal. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy mi magunk esetleg nem tehetnénk módosításokat. Erről van most szó, ez van előttünk, erről vitatkozunk.

A jelenleg is érvényes '96. évi törvény megfelelő elvi alapjául szolgál a vállalati versenyjog alkalmazásának gyakorlatában, mind a tisztességtelen versenycselekmények elleni területen, mind a versenykorlátozások elleni területen. Ezen részek bizonyos módosításait el lehet ugyan végezni, de azt látni kell, hogy mindezt nem az európai joggal való harmonizáció teszi szükségessé, hogy mindezt nem a jelenleg hatályban lévő törvény alapvető hiányosságai indokolják, hanem olyan kis apróságok, melyek legfeljebb azt az üzenetet hordozzák, hogy a tökéletesség vélt érdekében most, de nemcsak most, hanem akár ezentúl is hajlandók leszünk áldozni a jogbiztonság oltárán, annak rovására.

A törvényjavaslat másik része, mely a Gazdasági Versenyhivatal jogállásának és szervezeti szabályozásának kérdéseivel foglalkozik, s azokat kívánná módosítani bizonyos pontokon: már távolról sem ilyen ártalmatlan és elhanyagolható jelentőségű a javasolt változtatás. Kifejezetten aggályos és az SZDSZ számára elfogadhatatlan az a törekvés, ahogy a kormány erősíteni akarja befolyását a Gazdasági Versenyhivatalban, de különösen a Versenytanács működése és döntései kapcsán. A Versenytanács döntéshozatali függetlenségének, a Gazdasági Versenyhivatal függetlenségének biztonsága egyrészt elvi feltétele a piacgazdaságok fair és hatékony működésének, másrészt jól látható, hogy amikor a gyakorlatban egyre több, a kormány és a gazdasági szektor közötti, nagy tétre menő vita landol a Versenytanács asztalán, akkor bizony a jogbiztonságba vetett bizalom függhet a versenytanácsi döntések valódi pártatlanságán.

Csak a legutóbbi hónapok történései közül kiemelném a MOL árképzésére vonatkozó vitát, ami a Gazdasági Versenyhivatalhoz, illetve a Versenytanács asztalára került, a gyógyszergyártók árképzése ügyében kirobbant vitát, ami ugyanott végezte, vagy ami előttünk állhat még, a Postabank OTP általi megvásárlása vagy valamely más technikával történő megszerzésének ügyét, ami szintén versenytanácsi kérdéssé válhat. Ilyen helyzetben rosszak az előjelek, s félő, hogy ezen törvényjavaslat kormánykoalíciós többség általi várható elfogadásával a kormányzati terjeszkedés, a parlament rovására történő kormányzati térhódítás újabb fejezetéhez érkezünk.

Ezek után négy pontban foglalom össze az általunk legaggályosabbnak tartott módosításokat, melyek kizárják, hogy az SZDSZ ezen törvénymódosítási javaslat elfogadását támogassa, hacsak elő nem áll az a váratlan helyzet, hogy a már ma reggel benyújtott öt darab törvénymódosítási javaslatunkat, vagy annak túlnyomó részét a parlament elfogadja.

Egy kicsit részletesebben az általunk kifogásolt négy pontról. Először a Versenytanács elnökének kinevezési rendjéről szólnék pár szót. A törvényjavaslat megváltoztatja a Gazdasági Versenyhivatal elnökhelyetteseinek kinevezési rendjét. Jelenleg az a helyzet az érvényes, hatályos törvényünkben, hogy az elnök, a Gazdasági Versenyhivatal elnökének és elnökhelyetteseinek személyére egyaránt a miniszterelnök tesz javaslatot a köztársasági elnöknek. Most ez úgy változna, hogy az elnökhelyettesek személyére első lépcsőben a Gazdasági Versenyhivatal elnöke tenne javaslatot a miniszterelnöknek, és ő azt az eddig ismert úton továbbítaná kinevezésre a köztársasági elnöknek. Tehát az a lényeges változás történik, hogy a Gazdasági Versenyhivatal elnökhelyettesei, s így egyikük, a Versenytanács elnöke kinevezését a Gazdasági Versenyhivatal elnöke kezdeményezi.

Az, hogy így az elnökhelyettesek most már nemcsak a miniszterelnöktől, de a GVH elnökétől is függésbe kerülnek, azért jelent problémát, mert az egyik elnökhelyettes egyben, mint mondtam, a Versenytanács elnöke is, azon Versenytanácsé, mely a Gazdasági Versenyhivatalon belül az érdemi döntéseket, azaz a határozatokat hozza, s így függetlensége alapvető záloga a pártatlan ítélkezéshez fűzött alapvető gazdasági érdekünknek. Amikor a Versenytanács elnökére, azaz az elnökhelyettes személyére a GVH elnöke tehet javaslatot, ez egyúttal azt is jelenti, hogy a GVH elnöke szándékosan vagy éppen szándék nélkül, de befolyásolhatja majd ezt követően a Versenytanács döntéseit. A GVH egyik részének, a vizsgáló részének és a GVH elnökének elégedetlensége a GVH másik részével, vagyis a Versenytanáccsal, ha nem is állítható, hogy közismert, de legalábbis bizonyos hírek eddig hozzánk is elérkeztek minderről. Így aztán az elnökhelyettesi kinevezési rend módosítása, vagyis hogy a Versenytanács elnöke tényleges függésbe kerül a Gazdasági Versenyhivatal elnökétől is, a Versenytanács napi gazdaságpolitikától való függetlenségét veszi, veheti célba.

(12.00)

Nem lehet véletlen, és ha nem az, akkor kifejezetten aggályos, hogy a Gazdasági Versenyhivatal korábbi egyik elnökhelyettesének, a Versenytanács elnökének lemondására vagy lemondatására - annak hivatali ideje lejárata előtt - az elmúlt időszakban, a közelmúltban került sor. Olyan szakember távozott vele posztjáról, akiről közismert, hogy nagy jelentőséget tulajdonított a Versenytanács döntéshozatali függetlenségének.

A másik aggályunk a versenytanácsi tagok jogállásának megváltoztatása, amire a törvénymódosítási javaslat törekszik. A törvényjavaslat a Versenytanács tagjainak határozatlan időre szóló megbízását úgy változtatná meg határozott időre, azaz hat évre szóló kinevezésre, hogy ez utóbbiak megbízása a törvény hatálybalépést követően a 180. napon, azaz praktikusan azonnal megszűnik. Ez a javaslat lényegében a versenytanácsi tagok függetlenségének garanciáját szünteti meg, hiszen innentől kezdve ők a miniszterelnöktől kiinduló és a Gazdasági Versenyhivatal elnöke, illetve a Versenytanács elnöke - újabb kinevezési rend szerint kinevezett elnöke - által közvetített elvárások teljesítőjévé válhatnak. Ez a lépés szintén egyértelműen azt mutatja, hogy az eddigi tevékenysége alapján talán túlzottan önállónak és függetlennek ítélt Versenytanács megtörésének irányában történtek bizonyos lépések.

Harmadik jelentősebb észrevételünk, hogy a Versenytanács elnökének részvételt biztosítana ez a törvényjavaslat eljáró tanácstagként a tanács döntéshozatalában. Erre egyáltalán hogy kerülhet sor? Hogy juthat ilyen ötletre a törvényjavaslatot tevő? Nyilvánvaló, hogy a kormány abszolút biztosra akar menni, és ezért még attól sem riad vissza, hogy pótbiztosítékként, mintegy pót-pótkötélként a törvényjavaslat arról rendelkezzen, hogy a Versenytanács fentiek szerint kinevezett elnöke ezentúl eljáró tanácstagként részt is vehet a tanács döntéshozatalában. Ha tehát a háromtagú tanács még mindig megbízhatatlannak bizonyulna, majd beül oda és részt vesz a munkájában a Versenytanács új elnöke is. Véleményem szerint ez ugyanolyan, mint ha Solt Pál, a Legfelsőbb Bíróság elnöke vagy bármelyik megyei bíróság elnöke beülne az egyik eljáró legfelsőbb bírósági vagy megyei bírósági tanácsba és maga is részt venne a döntéshozatalban. Számomra, bár nem vagyok jogász, ez elég abszurdnak tűnik.

Végül a negyedik kifogásunk: a GVH és a Versenytanács elnökének közleménykibocsátási jogosítványáról is esett szó az előttem felszóló MSZP-s képviselőtársam felszólalásában. A törvényjavaslat felruházná a GVH elnökét és a Versenytanács elnökét a régmúlt pártállami időkből ismert úgynevezett közleménykibocsátási jogosítvánnyal. Ezen közlemények ismertetnék a Gazdasági Versenyhivatal jogalkalmazási gyakorlatának alapjait, miáltal eredményesen lehet lerontani a törvények hatályát, illetve eredményesen lehet beiktatni olyan új szabályokat, melyek esetleg az aktuális törvényben nem is szerepelnek. A közlemény kibocsátása tehát a törvényhozási út, azaz más szóval a parlament megkerülésére szolgál, és ütközik az Alkotmánybíróság számos, az ilyen közleményekre, irányelvekre, körlevelekre vonatkozó határozatával.

A Szabad Demokraták Szövetsége szerint a törvényjavaslat említett részei támadást jelentenek a gazdaság alkotmányos alapjai ellen, és alkalmasak arra, hogy megrendíthessék a Gazdasági Versenyhivatal és a Versenytanács függetlenségébe és pártatlanságába vetett bizalmat. Az Országgyűlés a javaslat megszavazása esetén lemond egy neki alárendelt szerv tényleges és de jure ellenőrzési lehetőségéről, kiengedi hatásköréből a gazdasági alkotmányosság, a gazdasági demokrácia egyik alapvető intézményét. Így az SZDSZ, hacsak módosító indítványai vagy azok nagy része elfogadásra nem kerül, elutasítja a törvény elfogadását, a törvényjavaslat jelenlegi állapotban történő megszavazását.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az SZDSZ soraiból.)