Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Ezzel a napirend előtti felszólalások végére értünk.

Soron következik a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló törvényjavaslat általános vitája. Az előterjesztést T/1552. számon, a bizottsági ajánlásokat pedig T/1552/1-2. számokon kapták kézhez a képviselők.

Megadom a szót Burány Sándor államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának, a napirendi ajánlás szerint 25 perces időkeretben.

Öné a szó, államtitkár úr.

BURÁNY SÁNDOR pénzügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Vannak törvénymódosítások, amelyek nem terjedelmükkel vívják ki a figyelmet, és nem súlyuk vagy oldalszámuk vagy a benne módosított paragrafusok nagy száma teszi őket fontossá. És természetesen vannak expozék, amelyek ezekhez a törvényjavaslatokhoz tartoznak, amelyek nem feltétlenül azért fontosak, mert 25 perc az időbeli korlátuk. Így az én expozém sem veszi igénybe ezt a 25 percet, igen rövid leszek. A törvényjavaslat sem nagy terjedelmű törvényjavaslat, viszont igen fontos Magyarország pénzügyi életének jövendő sorsa szempontjából.

A 2001-es esztendőben hazánk felkerült - mint tudjuk - az OECD mellett működő pénzmosásellenes akciócsoport pénzmosási szempontból nem együttműködő országokat tartalmazó listájára. Ez a tény, valamint az, hogy az EU-bizottság 2001. évi országjelentése is a sürgősen megoldandó feladatok között említette a megfelelő szabályozás és gyakorlat mielőbbi kialakítását, szükségessé tette a pénzmosás elleni szabályozás megújítását.

Magyarország érdeke, hogy pénzmosás elleni politikánk, annak szabályozása és intézményrendszere új, a nemzetközi normákkal összhangban álló, korszerű alapokon álljon. A tavaly elfogadott törvény az első lépés volt ebben az irányban, ezt a folyamatot a kormány a jogi szakmák EU-konform pénzmosásellenes szabályozását meghatározó, most beterjesztett törvényjavaslattal kívánja lezárni.

A tavaly elindított folyamatot az idei EU-országjelentés nagyon pozitívan értékelte. A törvényjavaslat több ponton pontosítja és egyértelműbbé teszi a tavaly elfogadott törvény egyes előírásait, anélkül, hogy bármelyik elemét gyengítené. A pénzmosás elleni kötelezettségek kiterjesztése az ügyvédekre és a közjegyzőkre az ügyvédi titoktartás szabálya miatt érzékeny terület. Ugyanakkor a kiterjesztés - az általuk ellátott tevékenység jellegére tekintettel - megfelelő eltérésekkel indokoltnak mutatkozik. Az ezen tevékenységekre vonatkozó eltérő szabályozás az uniós irányelvvel is összhangban áll.

A törvényjavaslat tárgyi hatálya csak azokat az ügyvédi és közjegyzői tevékenységi köröket öleli fel, amelyeknél felmerül a kockázata annak, hogy az e jogi hivatást gyakorlók szolgáltatásainak igénybevételével pénzmosásra irányuló vagy azzal összefüggő visszaélés történik vagy történhet. A mostani törvény azonban változatlanul nem érinti a minden demokratikus jogállamban alkotmányos alapelvnek tekintett védelemhez való jogot. Tehát amikor az ügyvéd ügyfelét büntetőeljárás során képviseli, akkor az ügyvédi titoktartás kötelme nem változik. Így a javaslatban meghatározott kötelezettségek alóli mentesítés megilleti az ügyvédet a büntetőeljárás egésze, illetve egyéb ügyekben a bírósági eljárás során megismert adatok, tények és körülmények tekintetében. A mentesség kiterjed az eljárás előkészítése során, illetve az eljárással összefüggésben megismert adatokra, tényekre és körülményekre is.

A kormány célja, hogy a pénzmosás elleni fellépés hatékonyságát tovább erősítse, hogy az ezzel kapcsolatos nemzetközi elvárásoknak és EU-jogi követelményeknek minden tekintetben megfeleljen, az ezen a téren szükséges nemzetközi együttműködést pedig tovább erősítse. A kormány meggyőződése, hogy a törvény eléri a célját, és így nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a magyar pénzügyi rendszer, illetve az egyes intézmények stabilitását megvédje a pénzmosási kísérletekkel szemben.

Tisztelt Országgyűlés! Az elmondottak alapján kérem a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló előterjesztés támogatását.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Most a bizottsági álláspontok, valamint a költségvetési bizottságban megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor, a napirend szerint 5-5 perces időkeretben.

Megadom a szót Gőgös Zoltánnak, a költségvetési bizottság előadójának.

GŐGÖS ZOLTÁN, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetési bizottság 2002. december 12-ei ülésén tárgyalta a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló T/1552. számú törvényjavaslatot. A bizottság 15 igen és 11 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak tartotta.

Ismeretes, hogy Magyarországot 2001-ben súlyos elmarasztalás érte nemzetközi szervezetek részéről, mert a pénzmosás elleni gyakorlata és az ehhez szükséges intézményrendszer nem felelt meg a nemzetközi normáknak. Az EU Bizottság országjelentése is a sürgősen megoldandó feladatok közé sorolta a megfelelő szabályozás kialakítását. A jogszabálytervezet akkor nagy vitát váltott ki az érintettek részéről, de végül sikerült a nemzetközi normáknak megfelelő és mindenki véleményét is figyelembe vevő törvényt alkotni.

A korábbi törvény annyiban elérte a célját, hogy elfogadása és gyakorlati alkalmazása után hazánk ilyen témájú elmarasztalása megszűnt, lekerültünk a feketelistáról, és az idei évben készített országjelentés az elindított folyamatot nagyon pozitívan értékelte.

A nemzetközi terrorizmus 2001. évi felerősödése, valamint a szervezett bűnözés elleni hatékonyabb küzdelem nálunk is szükségessé teszi a törvény átdolgozását. Ezt a megkezdett folyamatot kívánja az előttünk álló törvényjavaslat lezárni. A korábbi bejelentési kötelezettség érintettjeinek körét a javaslat bővíti.

(9.50)

Ebbe a körbe beemeli az ügyvédi és a közjegyzői tevékenységet is. Pontosan behatárolja a jogszabálytervezet azokat a tevékenységeket, amelyek végzése esetén a bejelentési kötelezettség a fenti szakmák képviselőire is kiterjed. Ezek elsősorban az ingatlanközvetítés, -forgalmazás vagy az adótanácsadás, amelyek eddig is a törvény hatálya alá tartoztak, de az ezzel foglalkozó ügyvédek mentesek voltak a pénzmosás gyanújának bejelentési kötelezettsége alól. A jövőben a bejelentési kötelezettség ezekre az esetekre is kiterjed.

Ugyancsak ebbe a körbe sorolja a törvényjavaslat azokat a gazdasági jellegű tevékenységeket, amelyek lehetőséget adhatnak a pénzmosás végrehajtására. Ezek többek között a cégalapítás, üzletrészvásárlások, letétkezelés és még más hasonló jellegű gazdasági tevékenységek. A törvényjavaslat természetesen továbbra sem kívánja csorbítani a minden demokratikus jogállamban alkotmányos alapelvnek tekintett védelemhez való jogot. Tehát amikor az ügyvéd az ügyfelét büntetőeljárás során képviseli, a titoktartás természetesen ebben az esetben megmaradna. A bizottsági ülésen elhangzott, hogy ez a terület nagyon kényes. A tevékenységek elsősorban az ügyvédek esetében nehezen szétválaszthatók. A többség azonban azon a véleményen volt, hogy a javaslat tartalmazza azokat a garanciális elemeket, amelyekkel ez az ellentmondás kiküszöbölhető. A bizottság többsége úgy látja, hogy a pénzmosás elleni fellépés további erősítése, figyelembe véve a világban zajló negatív folyamatokat, elkerülhetetlen.

A hatékony munkához szükséges a nemzetközi együttműködés erősítése, az ezzel kapcsolatos feladatok további összehangolása. A beterjesztett törvénytervezet véleményünk szerint ezt a célt szolgálja, ezért a költségvetési bizottság a törvénytervezetet elfogadásra javasolja.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen. A kisebbségi vélemény ismertetésére megadom a szót Horváth János képviselő úrnak.

DR. HORVÁTH JÁNOS, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetési bizottság valóban megtárgyalta a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló T/1552. számú törvényjavaslatot, amit a kormány elénk terjesztett.

Ahogy már hallottuk a többségi vélemény előadójától, a bizottság behatóan mérlegelte, bár a vita szakszerű volt és inkább a szaktémák megvilágítását hangsúlyozta a bizottság, mintsem hogy az ellentétes nézeteket kiélezte volna. Tisztelt Ház, ilyen értelemben beszámolhatok arról, hogy a költségvetési bizottság szavazata, nevezetesen a 11 tartózkodás nem elutasítását jelenti a témának és nem elutasítását jelenti annak, hogy a kormány ezt idehozta. Üdvözöljük, és ott, a bizottsági vitában is üdvözöltük, hogy a téma az Országgyűlés elé kerül. Azonban olyan hiányosságoktól nem tekinthettünk el, amikre jó most, itt a rövid jelentésünkben rámutatni, és gondolom, hogy a későbbiek során az általános vitában és később a részletes vitában ezekről szó kerül.

Engedtessék meg, hogy említsek néhányat. Úgy tűnik, a jogi tanácsadás, az ügyvédek szerepét említendő és annak leírása, szabályozása a törvényjavaslat szerint - a kisebbségi véleményben erre rámutattunk -, ez talán vérszegény, kevesebb annál, mint hogy a társadalom, a gazdasági élet, a jogi élet tisztán lássa, hogy miről is van itt szó. Az ügyvéd szerepe rendkívül fontos a társadalom különböző ágazataiban. Amivel itt foglalkozunk, a pénzmosásban az ügyvéd szerepe nemcsak hogy nagyon fontos, de igen-igen érzékeny is, olyan értelemben érzékeny, hogy ki hogyan látja; attól is függ, hogy ki honnan nézi, és jobb volna, ha nem így volna - ez elhangzott ismételten a kisebbségi véleményben. Tehát világosabb meghatározásokra volna szükség. Az, hogy az ügyvéd mikor tanácsadó és mikor jogvédő, ez az, amire utalok, és ami, gondolom, az általános és a részletes vitában is téma lesz.

A másik hasonlóan érzékeny jelenség a biztosítótársaságok helyzete. Mi is a biztosító-üzletág szerepe itt? Az, mint általában, hogy olyan piszkos pénz kerülhet az országba a biztosítótársaságok működése révén, aminek a jelenléte nemkívánatos. A kisebbségi véleményben arra kívántunk rámutatni, hogy a biztosítótársaságok szabályozása talán nem elegendő egy szférában, és túlzottan regimentált másban. Most néhány másodpercben talán csak arra van módom rámutatni, hogy amikor a biztosítás díját befizeti a kötvénytulajdonos, a megszorítások nagyon szorosak; ott viszont, ahol a biztosított számára járadék vagy a biztosítás összegének a kifizetése van, mintha homályosabb lenne, mint ahogy nemzetközi tapasztalatban ilyeneket látunk.

Tisztelt Ház! Az általános vitában minderre sor kerül. Szerettem volna itt érzékeltetni, hogy a téma nagyon fontos, a költségvetési bizottságban foglalkoztunk vele, és ajánljuk a tisztelt Háznak megtárgyalásra.

Köszönöm. (Taps.)

ELNÖK: Megadom a szót az alkotmányügyi bizottság előadójának, Fodor Gábor képviselő úrnak, a bizottság alelnökének.

DR. FODOR GÁBOR, az alkotmány- és igazságügyi bizottság alelnöke, a bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szeretném tájékoztatni a Magyar Országgyűlést arról, hogy az Országgyűlés alkotmány- és igazságügyi bizottsága is megtárgyalta az előterjesztést, és a bizottság úgy döntött, hogy általános vitára alkalmasnak tartja az elénk terjesztett törvényjavaslatot.

A bizottsági vita, amely rövid volt, világossá tette azt, hogy az alkotmányügyi bizottság tagjai fontosnak tartják ezt a törvénytervezetet. Leginkább azért, amire itt államtitkár úr is utalt, nevezetesen, hogy elindult egy folyamat Magyarországon, a nemzetközi elvárásoknak megfelelően is, többek között azért, hogy erről az ominózus, az OECD mellett működő pénzügyi csoport feketelistájáról Magyarország lekerüljön, amelyre fölkerültünk a pénzmosással kapcsolatban. Tehát megindult egy folyamat a törvényalkotásban, amit helyesnek tartunk, Magyarország számára ez pozitívabb helyzetet eredményezett az elmúlt időszakban, és úgy gondoljuk, hogy ezt folytatni kell. A most elénk terjesztett módosítás, illetve változtatás az ügyvédekre, közjegyzőkre, tehát elsősorban a jogi szakmák képviselőire terjeszti ki a pénzmosással kapcsolatos jogi szabályokat.

Az alkotmányügyi bizottság is érzékelte azokat a problémákat, amelyekre előttem Horváth János képviselőtársam is utalt, nevezetesen, hogy ez érzékeny terület, és számtalan olyan kérdés vethető fel, amelyek a jogbiztonsággal, az emberi jogok érvényesülésével kapcsolatban is összhangban kell hogy legyenek e törvény megalkotásával kapcsolatban. Abban bízunk, mint ahogy a bizottsági vitából is kiderült, hogy itt a parlament az általános, illetve a részletes vitában ezeket a kérdéseket alaposan meg tudja tárgyalni, és így egy olyan törvényjavaslat tud megszületni, amely alkalmas arra, hogy Magyarország nemzetközi kötelezettségeinek eleget tegyen, illetve alkalmas arra, hogy a saját magunk által felállított mércének is megfeleljen, nevezetesen, hogy az ország a pénzmosással kapcsolatban olyan szabályokat léptessen életbe, amelyek megakadályozzák ezt a mindenképpen káros és veszélyes tevékenységet.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 15-15 perces időkeretben. Közben kétperces felszólalásokra nem kerül sor.

Megadom a szót Szabó Lajos képviselő úrnak, az MSZP-képviselőcsoport nevében felszólaló képviselőnek.

(10.00)

SZABÓ LAJOS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt években egyre határozottabban figyelhető meg a fellépés a nemzetközi közösség és a különböző szervezetek részéről a pénzmosás elleni küzdelemben. Ezt a tendenciát erősítette fel az Amerikai Egyesült Államok ellen tavaly szeptember 11-én elkövetett terrorcselekmény, amely ismételten ráirányította a nemzetközi közvélemény figyelmét a terroristák és egyéb bűnelkövetők anyagi forrásai megszüntetésének fontosságára.

Ezzel párhuzamosan a nemzetközi fórumokon az események hatására újabb intézkedések elfogadására került sor, jelentősen felgyorsult a küzdelem az illegálisan szerzett jövedelmek és vagyonok törvényessé történő átalakításának megakadályozása területén is. Mind a pénzmosás elleni fellépés legfontosabb nemzetközi szervezete, az OECD mellett működő pénzügyi akciócsoport, mind az Európai Unió szigorított a korábban meglévő szabályokon. Kiemelt jelentőséget kapott a nemzetközi együttműködés, hiszen a fellépés csak akkor lehet hatékony, ha az nemzetközileg is kiterjedt és egységes; fokozott figyelem irányul azokra az államokra, amelyek korábban gyanússá váltak.

A nemzetközi terrorizmus elleni küzdelem egyik legfontosabb eszköze a pénzmosással szembeni hatékony fellépés, melynek célja, hogy útját állja a bűncselekményekből származó pénzeknek, azok pénz- és tőkepiaci rendszeren keresztül történő tisztára mosásának.

A pénzmosás megelőzéséről, megakadályozásáról az Országgyűlés 1994-ben törvényt alkotott, a kormány végrehajtási rendeletet bocsátott ki, továbbá sor került a büntető törvénykönyvben a pénzmosás bűncselekményének meghatározására és a pénzmosás szankcionálására is. Európai jogharmonizációs kötelezettségünk és a már említett nemzetközi jogfejlődés miatt az eddigi hatályos szabályokat az önök előtt található új törvénytervezet hivatott felváltani.

Felszólalásomban szeretném röviden összefoglalni a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló törvényjavaslat legfontosabb előírásait, hangsúlyozva azt, hogy a tavaly e tárgyban elfogadott törvényben meghatározott kötelezettségek nem változtak, pusztán pontosításra kerültek a jogalkalmazás megkönnyítése érdekében, és továbbra is követik az Európai Unió irányelvét, valamint a pénzmosás elleni akciócsoport ajánlásait. Ezt a célt szolgálják az értelmező rendelkezések, amelyek meghatározzák a legfontosabb fogalmakat, nevezetesen, hogy ki minősül ügyfélnek, mit jelent az üzleti kapcsolat, az azonosítás, illetve a bejelentés fogalma. A javaslat nemcsak a személyi hatály és az ellenőrzés tekintetében harmonizál az uniós irányelvvel, hanem egyéb rendelkezéseiben is megfelel annak.

A pénzügyi intézmények már 1994 óta a pénzmosási törvény hatálya alá tartoznak, a nemzetközi szervezetek megfigyelései azonban ráirányították a figyelmet arra a tényre, hogy a pénzmosási technikák már nemcsak a hagyományos pénzügyi intézményeket érintik, hanem kiterjednek egyéb szolgáltatókra is. Ez indokolta, hogy az EU-irányelv hatálya alá vont könyvvizsgálók, könyvelők, adótanácsadók, ingatlanügynökök, nagy értékű ingósággal kereskedők, kaszinók, valamint ügyvédek és közjegyzők is a törvény hatálya alá tartozzanak.

Az irányelv rendszerét követi abban is, hogy azonosítási kötelezettséget ír elő abban az esetben, amikor az ügyfél és a szolgáltató között létrejön az üzleti kapcsolat, illetve ilyen tartós kapcsolat hiányában azokban az esetekben, amikor egyszeri ügylet megkötésére kerül sor, de ennek értéke eléri vagy meghaladja a kétmillió forintot.

Pénzmosás gyanúja esetén bejelentési kötelezettség keletkezik, amelyet az ORFK-hoz kell megtenni, és elmulasztása büntetőjogi felelősségre vonást eredményez.

Az irányelv az új szakmák vonatkozásában nem írja elő új felügyeleti intézményrendszer létrehozását, de az országoknak biztosítaniuk kell, hogy legyen egy olyan szervezet, amely képes ellenőrizni a pénzmosás elleni szabályok betartását, és adott esetben szankciókat is tud alkalmazni. Ez az ellenőrzési rendszer azzal vált teljessé, hogy az ORFK mint az adott területen legtöbb tapasztalattal rendelkező szerv, államigazgatási jogkörben eljárva, pénzmosás elleni szempontból felügyeleti szervvé váljék a törvényjavaslat szerint. A szankciórendszer úgy került kialakításra, hogy összhangban van a meglévő állami felügyeleti szervek által kiszabható jogkövetkezményekkel.

Az irányelv szellemét követve szükséges volt kiterjeszteni a törvény hatályát az ügyvédekre és a közjegyzőkre is. A kötelezettségek kiteljesítésére az irányelv 2003. június 15-éig ad határidőt, azonban már több uniós tagállam módosította a pénzmosás elleni törvényét, kiegészítve ezzel a változással.

A védelemhez való jog biztosítása és az ügyvédi titoktartási kötelezettség tiszteletben tartása érdekében mind az irányelv, mind a törvényjavaslat lehetőséget biztosít arra, hogy az ügyvédek és közjegyzők bizonyos esetekben mentesüljenek a bejelentési kötelezettség alól. Ilyen esetnek számít, amikor az ügyvéd bíróság előtt képviseli ügyfelét. A törvényjavaslat szerint az azonosítási és bejelentési kötelezettség egyébként is csak akkor terheli az ügyvédet, ha olyan gazdasági jellegű tevékenységben működik közre, amelyek veszélyeztetettek pénzmosási szempontból.

Szintén összhangban az irányelvvel kerül meghatározásra az ügyvédek és közjegyzők bejelentési kötelezettségeinek szabályozása. Részükre a törvényjavaslat speciális előírást tartalmaz, amennyiben bejelentésüket nem közvetlenül az ORFK-hoz kell megtenniük, hanem ahhoz a területi ügyvédi kamarához, amelynek tagjai.

Kulcseleme a törvénynek a tényleges tulajdonos személyének meghatározása. A pénzmosás elleni küzdelem akkor lehet igazán sikeres, ha egy esetleges büntetőeljárás során a nyomozó hatóságnak sikerül eljutnia a pénz végső tulajdonosához, és felderíteni azokat a bűnözői csoportokat, amelyek megbízottaik útján akarták a bűncselekményből származó hasznot tisztára mosni.

Annak érdekében, hogy közvetítők útján a pénzmosás lehetőségét megakadályozhassa, a törvényjavaslat kötelezi a szolgáltatót, nyilatkoztassa ügyfelét arról, hogy saját vagy más nevében jár-e el. Ezen rendelkezésnek is az a célja, hogy megakadályozza a nemzetközi terrorizmus határokon átnyúló pénzmosási tevékenységét.

Szintén a nemzetközi szintű bűnözés megakadályozását szolgálja az a rendelkezés is, amely előírja, hogy a Magyar Köztársaság határát átlépő személyeknek tájékoztatniuk kell a vámhatóságot arról, ha egymillió forintot elérő vagy meghaladó összegű készpénz vagy értékpapír van a birtokukban.

Tisztelt Országgyűlés! Az elmondottak alapján megállapítható: a törvényjavaslat alkalmas arra, hogy hozzájáruljon a magyar gazdaság meghatározó szereplőinek pénzmosás elleni védelméhez, úgy, hogy figyelembe veszi az egyes tevékenységek sajátosságait, anélkül, hogy indokolatlan terheket róna az érintettekre. Jelen javaslat az irányelv adaptálásával megfelel az uniós normáknak, valamint a pénzmosás elleni akciócsoport ajánlásainak. Elfogadásával megteremtődik annak lehetősége, hogy hazánk megbízható szereplőjévé váljon a terrorizmus és a pénzmosás elleni küzdelemnek.

A szocialista képviselőcsoport nevében a törvényjavaslat elfogadását javaslom.

Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Horváth János képviselő úrnak, a Fidesz-képviselőcsoport nevében felszólaló képviselőnek.

DR. HORVÁTH JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja alaposan tanulmányozta, értékelte, mérlegelte a pénzmosásról szóló törvényjavaslatot, szakértők és gazdaságpolitikusok tudományát összerakva a vélemény alakult és alakulóban van. A nézetünk az, hogy a Fidesz támogatni készül, támogatni kész ezt a törvényjavaslatot - bizonyos módosításokkal és javításokkal.

(10.10)

Szükségét láttuk és látjuk annak, hogy kijelentődjék most az általános vitában, hogy van lehetőség módosításokra, javító szándékú módosításokra. Ilyen szellemben mondom el észrevételeimet, és szeretnénk, ha a téma jellegét illetően olyan közös munka alakulna ki az Országgyűlésben, amire mi képesek vagyunk - ez megtörtént már az elmúlt esztendők során.

Azzal kezdeném, tisztelt Ház, hogy a pénzmosás megakadályozása önvédelem. A piszkos pénz valójában nem mosódik, tehát nem tisztul meg, hanem éppen ellenkezőleg: beszennyezi a társadalom szöveteit és a tisztességes gazdasági tevékenységeket. Lényegében valaki vagy valakik meg akarják zavarni a társadalom és a gazdaság stabilitását az erőszak terrorista eszközeivel, amelyek alkalmazásához törvénytelen úton juthat pénzhez. Ugyanakkor a másik oldalon annak a piszkos pénznek, tehát törvénytelen úton szerzett pénznek a behozatala a gazdaságba, a társadalomba egy másik vetülete ugyanennek a magatartásnak. A terrorista pénzért kíván megvásárolni olyan terrorista cselekményeket, amelyeknek az ára magas, tehát nagy összeg szükséges hozzá, éppen az akció kockázata miatt. Ilyen nagy pénzösszegek mozgatása és eljuttatása a cselekvés helyére és a cselekvők kezébe, szembeötlővé válhat, olyannyira, hogy a folyamat követése lehetővé teszi maguknak az akciók mozgatóinak és végrehajtóinak az azonosítását. Így sor kerülhet az akció időben történő megelőzésére, elfojtására.

Ezért van az, tisztelt Ház, hogy a pénz útjának a kiderítése és nyomon követése hangsúlyozottan döntő tényező a terrorcselekmények megelőzését és megakadályozását irányító tevékenységben. Magától értetődően mindezt tudják a terrorista cselekmények finanszírozói is. Ebből kifolyólag olyan utakat és módokat keresnek, agyalnak ki, nem ritkán találnak is, amelyek alkalmazása révén a nagy pénzösszegek mozgatása nem feltűnő, mert mindennapos cselekménynek látszik.

Példák bőven akadnak: a nemzetközi kereskedelem, befektetések, értéktárgyak és más tranzakciók értéke kifizetésének színlelése. Például egy óriási, petróleumot szállító tartályhajó, a tanker tartalma, amíg a nyersanyagkikötőből elérkezik a finomító kikötőjébe, háromszor-négyszer-ötször is gazdát cserélhet, és az adásvétel értéke kitehet több tízmillió dollárt. Hogy ezek a kifizetések melyik országban, hol történnek éppen, ezek azok a dolgok, amikre a rend fenntartói vigyáznak. Történhet ez Magyarországon is, magyar pénzintézeteken keresztül.

Tehát amikor a Magyar Országgyűlésben ezzel foglalkozunk, részei vagyunk annak a globális gazdaságnak és pénzügyi világnak, ami a valóság. Az összegek kifizetése minden alkalommal bankszámlán történik, gyakran elektronikus átutalással, percek, vagy akár másodpercek alatt. A helyzetet bonyolítja az is, hogy az eladók és a vevők bankjainak székhelyei a világnak egymástól távol eső helyein lehetnek.

Magyarországi székhelyű pénzintézetekben és transznacionális vállalkozásokban, továbbá kulturális, művészeti és filantropikus szervezetekben ugyancsak gazdag személyek bonyolíthatnak le jelentős tranzakciókat. Nyilván nem szabad megfeledkeznünk ennek a felsorolásnak kapcsán a csempészekről, legyen szó pénznek, árunak, embernek, vagy bármi másnak a csempészéséről.

Ilyen és effajta gondolkodásmóddal szembesülünk a Magyar Köztársaság Országgyűlésében most, amikor a kormány által beterjesztett, a pénzügyminiszter úr által előadott törvényjavaslattal foglalkozunk. Már meghallgattuk az expozét, hallottunk bizottsági jelentéseket; és megkülönböztetett hangsúllyal jelentették nekünk - és ehhez én is hozzájárulok -, hogy a készülő témának jelentőséget ad a nemzetközi vetület. Amint már utalás történt rá, de engedtessék meg, hogy még egyszer megemlítsem, és nyilván még említésre kerül a viták során, hogy az OECD, az Organization for Economic Cooperation and Development keretében működő Financial Action Task Force - ez az a nevezetes FATF-ügynökség - speciális figyelmet szentel Magyarországnak. A nemzetközi gyakorlatban vagy a nemzetközi kapcsolatok intézményrendszerében valahogy létrejött ez az egyesülés, és az ő feladatukká vált, hogy szerte a világon figyeljék azokat a gyanúsnak minősíthető pénzügyi tranzakciókat, amiket egyszerű nyelven pénzmosásnak neveznek.

Ennek az intézménynek a rangsorában Magyarország átmenetileg bizony a pénzmosási szempontból nem átlátható és nem együttműködő országok - idézőjelbe teszem - "feketelistájára" került, oda tettek bennünket. A megbélyegzés mára eltűnt, mégis célszerű, hogy ennek a FATF-szervezetnek a szimpátiáját kultiváljuk, azért is, mert a nemzetközi hitelbesorolások értékelői erre is figyelnek. Tehát az, hogy Magyarország milyen külföldi pénzeket vesz kölcsön, akár kincstárjegyek kibocsátásával, akár más beruházásokkal kapcsolatban, és hogy Magyarország e tekintetben milyen besorolásba kerül, az sok tényező eredménye, de határozottan jelentős elem a FATF-ügynökség álláspontja.

Amikor beszámolok arról, tisztelt Ház, hogy milyen szempontokat látunk fontosnak és milyen elemeket kívánunk módosítani az előttünk lévő törvényjavaslatban, engedtessék meg, hogy elsőnek említsem a már idáig is szóba hozott, és ismételten szóba hozott ügyvédek és jogtanácsadók szerepét. E tekintetben magam is módosító javaslatot terjesztek a Ház elé, amely azt kívánja hangsúlyozni, tisztábbá, világosabbá tenni, hogy az ügyvéd, egyik oldalról mint a törvény tisztviselője, az igazságtétel egyik eleme szerepel, a másik oldalról az ügyvéd mint tanácsadó. A kettő világosan elválik egymástól minden társadalomban, Magyarországon is. Különösen amikor nemzetközi témákról van szó, ilyenekről, mint a pénzmosás, akkor jó tudni azt, hogy mindenki, aki az ügyvédre rábíz valamilyen szerepet, tudja, mi az ügyvéd szerepe, vagy azért, mert bíróság elé kerül vagy kerülhet, vagy azért, mert elejét kívánja venni annak, tehát az ügyvédet, a jogtudományok művelőjét tanácsadóként kívánja alkalmazni. Hogy tisztán láttassék, miről is van itt szó: abban a módosítóban, amit magam e tekintetben benyújtottam, a pénzmosásra utaló adat, tény vagy körülmény büntetőeljárásban történő védelme során, vagy ellátását követően utóbb és azzal összefüggésben tudomására jutott információk bejelentési kötelezettségéről van szó.

(10.20)

E tekintetben az ügyvédet akkor terheli a bejelentési kötelezettség - javasolom ennek a határozottabb hangsúlyozását -, amikor tanácsadóként szerepel, és a bejelentési kötelezettség alól való mentesség csupán akkor érvényes, amikor bíróság előtt védőként szerepel. Ez nagyjából egyezik a nemzetközi tapasztalatokkal, így van sok más országban is.

Engedjék meg, hogy egy másik módosító javaslatomat is ismertessem. Kérem, hogy az Országgyűlés alaposan vizsgálja meg a piszkos pénzek, a pénzmosási folyamatok biztosítási szférában való lehetséges, potenciális megjelenését. Itt a biztosítási ügylet tekintetében azt javasolom, hogy ha a biztosított rendszeres díjfizetési kötelezettségének összege nem haladja meg az 500 ezer forintot, továbbmegyek: ha az éves egy összegű befizetés összege nem haladja meg az 1 millió forintot, akkor ne legyen bejelentési kötelezettség. Bizonyos összeg felett azonban nyilván kívánatos és szükséges ez. Nem szerencsés, ha itt apró összegeket jelölünk meg - félmillió forint persze nem apró összeg -, mert elképzelhető, hogy nemzetközi intézmények, vállalatok itt élő tisztségviselői vagy akár nyugdíjasok, esetleg turisták olyan összegű, olyan értékű biztosítási kötvényt vásárolnak, amelynek a prémiuma magasabb. Tehát kívánatos volna nem nagyon alacsonyra tenni ezt az akadályt, illetve a küszöböt nem túl magasra emelni, mert különben az illető elmegy Bécsbe vagy New Yorkba és ott vásárol kötvényt, és a magyar gazdasági élet ezen a réven valamit elveszíthet. És nem egy, hanem tíz, száz meg sok ezer ilyen alkalom lehet. Nem tenne jót, ha az a hír járná ebben a szférában, hogy Magyarország a megszorítások országa.

Engedjék meg, hogy utoljára megemlítsem még azt a módosító javaslatomat, amit a törvény preambulumához nyújtottam be. Nevezetesen azt szeretném, hogy határozottabban mondjuk ki: ez a törvény a terrorizmus finanszírozását eredményesen megakadályozza. Ezt ne csak egy "is" szóval tegyük, hogy egyebek között más is, hanem határozottan mondjuk ki, hogy ez egy elsődleges cél - lehet két-három elsődleges cél is -, és nemcsak egy "is"-sel jelölt mellékcél.

Tisztelt Ház! Képviselőtársaim közül nyilván többen hasonló vagy más jellegű módosító indítványokkal fognak jelentkezni, és majd összerakjuk a tudományt. Remélem, hogy olyan törvényt alkotunk, amire - ha egy-két esztendő múlva kívánatos lesz megnézni - tovább lehet építeni. Időközben a magyar gazdasági élet szereplői, ennek az országnak a népe látja, hogy miről is van szó, és nem titokzatos valami lesz, hanem megvilágosító, és hasonlóképpen fogja látni a világ is, amelyik figyel ránk, mert a tiszta pénz és a pénzmosás továbbra is a világ érdeklődésének a középpontjában lesz.

Köszönöm, tisztelt Ház. (Taps.)

ELNÖK: Megadom a szót Hankó Faragó Miklós képviselő úrnak, az SZDSZ képviselőcsoportja nevében felszólaló képviselőnek.

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! A pénzmosás elleni fellépés korábbiakban elhatározott erősítése, az ezzel kapcsolatban megfogalmazott nemzetközi elvárások, valamint az európai uniós jogharmonizációs követelmények tették szükségessé a pénzmosás elleni fellépésről szóló törvény teljes megújítását, azaz új formában történő előterjesztését.

Az OECD mellett működő pénzmosásellenes akciócsoport, a már mások által is idézett úgynevezett FATF felvette hazánkat a pénzmosási szempontból együtt nem működő országok feketelistájára. A súlyos nemzetközi elmarasztalás szerint Magyarország pénzmosás elleni szabályozása, gyakorlata és intézményi struktúrája nem felelt meg teljes mértékben a nemzetközi normáknak. E tény és a 2001. szeptember 11-ei események sürgős törvényalkotási feladat elé állították a Magyar Országgyűlést, amelynek eredményeképpen kapkodva született meg a 2001. évi LXXXIII. törvény, az úgynevezett terrortörvény. A kapkodásnak bizony a tartalom látta kárát. A törvény a jogi szakmák tekintetében mintegy egy évet adott a kormányzatnak a szükséges részletszabályok pontos megalkotására, azonban a jelenlegi módosítás természetesen kitér más, nem jogi szakmákra is.

Bár Magyarország ez év nyarán lekerült erről a bizonyos listáról, azaz az együtt nem működő országok feketelistájáról, de jelenleg még megfigyelés alatt áll. A pénzmosásellenes akciócsoport fokozott figyelemmel szemléli többek között azt is, hogy Magyarország a vállalt határidőben eleget tesz-e a független jogi szakmákkal kapcsolatos jogalkotási kötelezettségének, illetve hogy az új szakmák vonatkozásában valóban megvalósul-e a pénzmosás elleni szabályozás betartásának ellenőrzése. Tekintettel arra, hogy az eddig törvénybe iktatott szabályozást az FATF és az EU kedvezően igazolta vissza - legalábbis én így tudom -, e szabályokból visszalépni, azokat jelentős mértékben enyhíteni vagy változtatni bizonyára nehezen lehetséges.

Itt szeretném megjegyezni, rendkívül sajnálatos az a nemzetközi tendencia, amely világszerte kikényszeríti azt, hogy az esetek nagy hányadában gyakran az emberi jogok, a garanciális jogok jelentős, néha durva korlátozásával indokolatlan beavatkozást tesz lehetővé a magánszférába és az üzlet világába. Ez a hatóságok soha nem múló, nehezen ellenőrizhető kíváncsiskodásának mindig használ, a garanciális jogok tiszteletben tartásának azonban nagyon gyakran vagy talán egyáltalán nem. E súlyosan hátrányos jegyeket a kényszer miatt sajnálatos módon az előttünk fekvő törvényjavaslat is magán viseli. Ha tagadjuk, ha nem, el kell ismerni, hogy jelentős korlátozásokat kell bevezetni e törvényjavaslat kapcsán a különböző magánszférákba tartozó intézmények világában. Ezt semmiképpen nem jó megtapasztalni.

A 2001. évi LXXXIII. törvény a pénzmosásgyanús esetek feltárásában különleges szerepet szab a pénzügyi intézmények, a kaszinók, valamint olyan szakmák számára - összhangban az érvényes európai direktívákkal -, amelyek sajátosságuknál fogva különösen veszélyeztetettek a pénzmosási törekvések kapcsán. Ilyenek a könyvvizsgálók, a műkincskereskedők, az ingatlanforgalmazók vagy az adótanácsadók.

A 2001. évi törvény által megkezdett folyamatot a most tárgyalt törvényjavaslat kívánja lezárni és némileg korrigálni, messzemenőkig figyelembe véve a pénzügyi rendszer pénzmosásra történő felhasználásának megakadályozásáról szóló 91/308. EGK- és az azt módosító 2001/97. EK-irányelv, valamint az FATF kívánalmait. Azért volt talán érdemes idéznem e két jogszabályt egész pontos szám szerint is, mert valóban ez a két irányelv és ezen előírások képezik elsősorban e törvényjavaslat gerincét, és a szabályozásnak ezt kell alapul vennie.

A módosítással a pénzmosásra utaló jelenségek észlelése esetén a törvény az ügyvédi és közjegyzői tevékenységet is a hatálya alá vonja a végzett tevékenység jellege alapján. Amennyiben az ügyvédi irodák olyan tevékenységet látnak el - ingatlanközvetítés vagy -forgalmazás, adótanácsadás stb. -, amelyek nem az alaptevékenységük körébe tartoznak - s ezt nagyon fontos hangsúlyozni, hogy kizárólag akkor, ha nem az alaptevékenységük körébe tartoznak -, és amelyek már eddig is a pénzmosási törvény hatálya alá tartoztak, a továbbiakban nem lehetnek mentesek a törvény hatálya alól csak azért, mert történetesen ügyvédi irodák.

(10.30)

Ugyancsak minden olyan ügyvédi vagy közjegyzői tevékenység a törvény hatálya alá fog tartozni, amely gazdasági természetű tevékenységet jelent, cégalapítás, üzletrészvásárlás, letétkezelés, egyéb adásvételi szerződések létrehozatala és a többi.

E törvényjavaslat azonban változatlanul nem érinti a minden demokratikus jogállamban alkotmányos alapelveknek tekintett védelemhez való jogot, tehát amikor az ügyvéd ügyfelét büntetőeljárásban képviseli, akkor az ügyvédi titoktartás kötelme nem változik. Ezt nagyon fontos hangsúlyozni, hogy semmilyen tekintetben nem érintheti e törvény az ide vonatkozó titoktartási jogot.

Azt egyébként zárójelben szeretném megjegyezni, hogy némi ellentmondás mutatkozik e törvény rendelkezései és az ügyvédi törvénynek a titoktartási kötelezettségre vonatkozó rendelkezései között. Tartok attól, hogy ennek a feloldása azzal az egyszerű megfogalmazással, hogy ebben a törvényben rögzítjük azt, hogy az ügyvédi titoktartási kötelezettség nem vonatkozik az alábbi esetekre, és utána van egy felsorolás, nem elegendő ahhoz, hogy ezt a törvények közötti ellentmondást, az ellentétes rendelkezéseket feloldjuk. Nagy valószínűséggel gyanítható, hogy ez az ügy minden bizonnyal az Alkotmánybíróságon fog valahol megoldást kapni.

Hazánk akkor fog a pénzmosás elleni szabályozás terén teljes mértékben megfelelni az európai uniós irányelveknek és más nemzetközi szervezeti előírásoknak, köztük ennek a bizonyos FHTF normáinak, ha a parlament a benyújtott szabályozást elfogadja, és a jogi szakmákat is a pénzmosási törvény hatálya alá vonja bizonyos mértékig.

A nyugat-európai vagy amerikai példákhoz képest a terrortörvény, ez a 2001. évi törvény nem telepített komoly garanciális bástyákat a szigorítások mellé. Az akkori mulasztást is korrigálja a mostani módosítás, amely beépíti ezeket a javaslatba. Ez annál is inkább nagy jelentőséggel bír, mivel a terrortörvény nyíltan fölvállaltan egy kerettörvény volt, azaz jelentős részben alacsonyabb szintű jogszabályok töltik, töltötték volna ki a tartalmát. Ha nem így lenne, akkor is egyértelműen a jogalkotásról szóló törvényben, illetve a Házszabályban rögzített kötelezettség lett volna, hogy a rendelettervezeteket is nyújtsa be a kormány a törvényjavaslattal együtt. Ez természetesen akkor nem történt meg.

A törvény korábbi elfogadásával a Magyar Országgyűlés olyan biankó csekket írt alá a kormányzat részére, amely alapján rendkívül szigorú intézkedések meghozatalára adott feljogosítást, amelyekhez nagyon fontos garanciális érdekek fűződnek, fűződhetnek. Semmilyen indok, még a sürgősen pótolandó jogalkotási hiányok, a teljesítendő nemzetközi kötelezettségek sem indokolhatták azonban azt, hogy ezen garanciális érdekeket is korlátozó intézkedések meghozatalának részleteit ne szabályozza maga a törvény, ne állítson a mindenkori hatalom elé megfelelő korlátokat.

A tavalyi módosítás idején uralkodó rendkívüli kapkodásra, a javaslat előkészítetlenségére is példa, hogy a büntető törvénykönyvhöz beterjesztett módosító szakasz megfogalmazásra került. A terrorcselekmény fogalma, annak ellenére, hogy a tavalyi módosításnak sürgető indoka volt a múlt év szeptember 11-ei történés, nem változott lényegesen, ugyanez a cselekmény a módosítás ellenére sem lett volna büntethető a magyar jog alapján. Ez komoly szakmai hiba volt. Ezt a jelentős hiányt, a terrorcselekmény fogalmának a nemzetközi követelményekhez történő tényleges igazítását a büntető törvénykönyvnek, a büntetőeljárási törvénynek a jelenlegi kormány által benyújtott módosítása irányozza elő és rendezi megfelelő módon.

E törvény megalkotása során, éppen a korábbi terrortörvény tapasztalatai alapján több fázison is keresztülment a tervezet egyeztetése, és ennek során további pontosításokra került sor a szakmai és érdek-képviseleti szervezetek részéről érkezett jelzések alapján. Egy korábbi elképzelés szerint a bejelentési kötelezettség az ügyvédet nem terhelte, ha a pénzmosásra utaló adat, tény vagy körülmény büntetőeljárásban történő védelem, illetve bíróság előtti képviselet során - ide nem értve a cégbíróság előtti képviseletet -, annak előkészítésekor vagy azzal összefüggésben jutott tudomására, továbbá ha a közjegyző nem peres eljárást folytatott le. A megfogalmazás azonban további pontosításra került az értelmezési problémák elkerülése végett és a kötelezettségek pontos és körülhatárolható megfogalmazása érdekében.

Ezzel a pontosítással a parlament előtt fekvő javaslat eleget tesz annak a követelménynek, hogy a mentesítő körülmények rögzítésére az ügyvédre és a közjegyzőre vonatkozóan külön-külön, az adott jogi szakmák gyakorlói által ténylegesen végezhető tevékenységek figyelembevételével kerüljön sor. Az ügyvédek vonatkozásában a védelem, a képviselet ellátása során tudomásra jutott adatok mellett külön kiemelésre kerül a védelem, a képviselet ellátásának előkészítése, illetve ellátását követően tudomásra jutott adatok kezelésének módja, továbbá az az esetkör, amikor az ügyvéd az eljárás megindításának szükségességével vagy éppen a védelem, képviselet ellátásának indokoltságával kapcsolatban ad jogi tanácsot. A mentesség továbbá kiterjed a törvényben meghatározott valamennyi kötelezettségre, nemcsak a bejelentési, hanem az azonosítási kötelezettségre is.

Beépítésre kerültek a tervezetbe azok a definíciók, amelyek hiánya miatt számos támadás érte a hatályos pénzmosás elleni törvényt, és a szabályozás alanyi hatályát tekintve nem bővítette, csupán pontosította a meglévő érintettek körét. A beterjesztendő törvényjavaslat több helyen is pontosítja és egyértelműbbé teszi a tavaly elfogadott törvény egyes előírásait, anélkül, hogy a tavaly elfogadott törvény bármely elemét gyengítené, ám pontosítja és szabályozza a törvénynek a sürgős törvényalkotási kényszerből fakadó hiányosságait.

A javaslat vállalt célja, hogy a pénzmosás elleni fellépés hatékonyságát tovább erősítse, hogy az ezzel kapcsolatos nemzetközi elvárásoknak és EU-jogi követelményeknek minden tekintetben megfeleljen, az ezen a téren szükséges nemzetközi együttműködést tovább erősítse. Hogy a törvény eléri-e majd ezen célját, arra minden bizonnyal csak az idő fog tudni választ adni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Megadom a szót Herényi Károly képviselő úrnak, aki az MDF-képviselőcsoport nevében kíván felszólalni.

HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az előttem felszólaló képviselőtársunk, aki szintén államtitkár, jogos kritikának vetette alá az előttünk fekvő törvényjavaslatot, és ennek a kritikának minden alapja megvan.

Talán át kellene gondolni a kormány törvényalkotó és törvénymódosító munkájának a folyamatát és a feladatmegosztásokat. Ez a törvény sokkal inkább jogi jellegű, mint pénzügyi jellegű, jogi kihatásai vannak. Talán szerencsésebb lett volna és talán célravezetőbb, ha egyeztetések történnek a két minisztérium között, ha már nem az Igazságügyi Minisztérium terjeszti elő.

A törvényjavaslat értékelése során két szempontot kell figyelembe venni. Egyfelől a bűnözésből származó jövedelmek tisztára mosásának megakadályozását, a nemzetközi és a hazai elvárásokat e tekintetben, másrészt azt, hogy miként érvényesülnek azok az általános alkotmányos alapelvek, amelyek az emberi méltósághoz, a személyes szabadsághoz és a személyes biztonsághoz fűződnek, amelyeket a Magyar Köztársaság alkotmánya az 54. és 55. §-ában nevesít.

A törvényjavaslat indoklása részletesen hivatkozik azokra a nemzetközi elvárásokra, szempontokra, amelyeknek a tervezet meg kíván felelni. A nemzetközi elvárások, jogszabályok, jogelvek, ahogy a magyar jog, egyértelműen rögzítik a fentiek alkotmányos alapelveit és az azok érvényesüléséhez fűződő egyetemes érdekeket is. A hivatkozott törvénytervezet pedig nem mást kíván a nemzetközi kötelezettségekre hivatkozva megteremteni, mint az intézményes besúgórendszert, mégpedig akként, hogy az nem is az önkéntességen alapszik, hanem résztvevőit törvényi szankciókkal, egzisztenciájukban való fenyegetéssel bírja rá arra, hogy eleget tegyenek e dicstelen kötelezettségnek. Ekként ez a törvényjavaslat sötét időkre emlékeztet, azok idejét idézi fel, ahol intézményesített besúgók hálózata vette körül a társadalom minden tagját.

A fentiekből következően a szabályozás messzemenőkig sérti a hivatkozott magyar alkotmányos alapelveket, amint az egyes rendelkezések vonatkozásában ez tételesen is kimutatható lesz.

(10.40)

Történelmi tényként állapítható meg, hogy azok a jelenségek, amelyeket ezek az intézmények megszüntetni hivatottak, léteztek a világ egypólusúvá válását megelőzően is, sőt a pénzmosáshoz használatos intézményrendszert fejlett jogrendszerrel rendelkező államokban is alkalmazzák és alkalmazták is, például az off-shore cégek, illetve hogy ezen intézményeket gyakran szuverén államok vették igénybe olyan tevékenységeik fedezésére, finanszírozására, amelyeket nem kívántak a nyilvánosság elé tárni. Másként szólva, ha a valós indoka ezeknek az intézkedéseknek az, amelyeket ma az arra hivatottak, jelen esetben az előterjesztő megjelölnek, úgy azok az indokok is fennálltak, amikor még ezzel ellentétes jogi tendenciák érvényesültek a ma már szabályozási modellként szolgáló országoknak.

Ilyen, manapság divatos hivatkozás a terrorizmus, amelyre hivatkozva szinte bármely szabadságjog korlátozására sor kerülhet. Ezeknek az intézkedéseknek a hatékonysága azonban a mindennapi tények ismeretében megkérdőjelezhető, másrészt azt is eredményezik, hogy egyrészt megfosztják az állampolgárt azoktól a hagyományos támaszoktól, amelyeket klasszikusan bizalmi tevékenység folytatói, és az általuk végzett tevékenységek jelentenek, például közjegyzők, adótanácsadók, bankok, biztosítótársaságok, ügyvédek, és bizonytalanságba taszítják, hogy személyes titkai valóban megóvhatók-e, másrészt lehetővé teszik bizonyos állami, hatalmi, adott országbeli és nemzetek fölötti csoportok számára olyan komplex információs bázisok kialakítását, amelyek az egyén ellenőrzését, befolyásolhatóságát teszik lehetővé. Mindez az orwelli világ rémképét vetíti előre, mégpedig demokratikus köntösbe öltöztetve.

A törvényjavaslat a jelenleg hatályos törvény preambulumától eltérően a terrorizmus finanszírozására hivatkozik indokként, ugyanakkor tartalmazza az "is" szócskát, utalva arra, hogy a törvényjavaslat más, meg nem jelölt célokat is szolgál. Kettős következmény: az egyén totális ellenőrzésének lehetősége, az egyéni elbizonytalanodás, a társadalomban a bizalmatlanság légkörének megteremtése. Ezek a káros hatások, amelyeket a jelen törvényjavaslat és a hozzá hasonló jogintézmények eredményezhetnek, és ennek megakadályozásához részben a törvényjavaslat korrekciója, egyes rendelkezések mellőzése, részben pedig garanciák beépítése szükséges. Nem vitatva ezért részben a szabályozás céljának indokolt voltát, nem vitatva azt, hogy a jelenleg hatályos szabályozás átfogó revízióra szorul - bár adott esetben más okból, mint ahogy azt az előterjesztő indokolja -, a törvényjavaslat kidolgozatlansága, a benne rejlő veszélyek, a jelenlegi közállapotok és a hatalomgyakorlás kontrolljának és önkontrolljának jelenlegi elégtelen szintje figyelembevételével a törvényjavaslat visszavonását és koncepcionális átdolgozását javasoljuk.

A törvényjavaslat tartalmi elemzése során alapvető hibaként állapítható meg, hogy nem definiálja a pénzmosás fogalmát, nem határozza meg, mi ellen kíván fellépni. Definíciót e körben csak a büntető törvénykönyv tartalmaz, mégpedig a 303. §-ban: aki szabadságvesztéssel büntetendő cselekmény elkövetéséből származó dolgot, az eredetének leplezése céljából gazdasági tevékenység gyakorlása során felhasználja, a dologgal összefüggésben bármilyen pénzügyi vagy bankműveletet végez, bűntettet követ el és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető.

Meg kell jegyezni, hogy ez a meghatározás is igen pongyola, hiszen olyan körre terjeszti ki a bűncselekmény elkövethetőségét, amelyre egyébként az irányadó nemzetközi egyezmények sem utalnak, hiszen például az értékhatár hiánya bármilyen kis érték esetén lehetővé teszi a tényállás alapján a büntetőeljárás megindítását. Nem szabályozza egyébként sem a javaslat, sem pedig a hivatkozott törvényi tényállás a gazdasági tevékenység fogalmát, tág teret biztosítva ezáltal a jogalkalmazó önkényének, amely önkényre és a gazdasági jogszabályi ismeretek hiányából adódó tévedésekre a magyar büntetőjogi gyakorlat áttekintése alapján számos példa van. Ez a jogalkotási eljárás pedig, hogy tudniillik a pénzmosásról szóló törvény nem határozza meg a fogalmat - arra csak a Btk. utal, illetve a 2000. évi CI. törvény alapján vonhatók le következtetések -, sérti az 1987. évi XI. törvény 18. § (3) bekezdését, amely szerint a szabályozás nem lehet párhuzamos vagy indokolatlanul többszintű.

Elsődleges elvárás lenne tehát a javaslattal szemben a pénzmosás fogalmának egzakt, pontos meghatározása, ismérveinek pontos, tételes rögzítése, különös figyelemmel arra, hogy a törvényjavaslat olyan személyek számára teszi a pénzmosás gyanújának felismerését büntető szankcióval fenyegetett kötelezettséggé, akiktől nem várható el egyébként, hogy pontos törvényi útmutatás nélkül maguk értelmezzék pontosan az adott szituációt.

Elfogadhatatlan az is, hogy a törvényjavaslat a jogforrási hierarchián kívül eső szintre utalja a részletes szabályok kimunkálását - ez a 15. és a 16. §-ban van így -, egy olyan kérdésben, amelyben alkotmányos alapjogok sérülhetnek, és ahol a jogkövetkezmény törvényi szinten meghatározott büntetőjogi szankció.

A törvényjavaslat egészére jellemzőek az odavetett kifejezések, az átgondolatlan meghatározások, utalások. Ilyen például a 2. § (1) bekezdés d) pontja szerint az üzletszerű ingatlanberuházás és ingatlanfejlesztés.

Szintén értelmezési kérdéseket vet fel a tényleges tulajdonos fogalma. Kérdés például, hogy egy banknak végzett ingatlan-értékbecslési tevékenység esetén az értékbecslőnek külön el kell-e végeznie tényleges tulajdonosként a bank ügyfelének azonosítását is, hiszen a rendelkezési jog áttételesen őt illeti meg.

Ugyanilyen kérdés például, hogy a gazdasági társaságoktól kapott megbízás esetén a tényleges tulajdonos azonosítása mit jelent.

Fogalmilag zavaros a 3. § (1) bekezdése, amely az ügyfél meghatalmazottja, a rendelkezésre jogosult és a képviselő fogalmát használja anélkül, hogy ezek között a fogalmak között különbséget tenne, illetve azok tartalmát meghatározná.

A 3. § (2) bekezdése szintén értelmezhetetlen. A megszövegezésből kitűnően a jogszabályhely a nem írásbeli szerződésen alapuló jogviszonyokra vonatkozik, nem határozza azonban meg, hogy mi a megjelölt összeghatár számítási, illetve viszonyítási alapja.

A 3. § (6) bekezdése nem állapítja meg - indokolatlanul széles körben - a bejelentendő biztosítások körét, illetve hogy az e körben való adatszolgáltatási kötelezettség nem más célokat, például információk jogellenes megszerzését szolgálja-e; és sorolhatnám tovább, hiszen számos a nehezen értelmezhető, jogi pongyolaságot tartalmazó paragrafusok száma és sora.

Az ügyvédekre és a közjegyzőkre vonatkozó speciális rendelkezésekről a korábban már kifejtetteken túl annyit érdemes megemlíteni, hogy az előterjesztés e tevékenységek ismeretének teljes hiányáról tanúskodik. Nem tisztázott például, hogy letét esetén a jogosult vagy a letevő személyét kell-e azonosítani, nem tisztázott a tanácsadás kérdése, illetve az előterjesztő előtt bizonyára nem ismert az, hogy ügyvéd gazdasági társaságot nem működtet, mert ilyen tevékenységet az ügyvédekről szóló jogszabály esetén nem végezhet. Ezek a megállapítások a közjegyzőkre is érvényesek.

Végül a törvény saláta jellegére kell rámutatni, amely egy, a Magyar Demokrata Fórum által folyamatosan támadott gyakorlat. A törvény 17. §-a ugyanis olyan kérdéskört szabályoz, amelynek semmi köze a pénzmosáshoz, hacsak az nem, hogy a hivatkozott európai uniós irányelvek nem terjednek ki a jogtanácsosokra, ezért az előterjesztő ezen a módon próbálta "rendezni" a kérdést. Azt azonban például nem szabályozza, hogy mi a megszűnő jogtanácsosi iroda jogi sorsa, hogyan kell azt megszüntetni, mi a követendő eljárás az olyan tagok esetén, akik nem akarnak ügyvédek lenni, vagy nem kívánnak a jövőben együtt, egy iroda keretében dolgozni, és sorolhatnám.

Összegezve: megállapítható, hogy a törvényjavaslat átgondolatlan, kiforratlan és számos vonatkozásban korrekcióra szorul. A pongyola megfogalmazások, a jogalkotó számára önkényes, kiterjesztő értelmezésre módot adó definíciók büntetőjogi felelősséggel párosulnak, ami a jogbiztonság, az alkotmányos alapelvek érvényesülése végett megengedhetetlen. Nem ismertek a jelenleg hatályos jogszabály gyakorlati alkalmazásának eredményei, azonban számos olyan információ áll rendelkezésre, hogy az a gyakorlatban végrehajthatatlan, az érintettekre olyan terheket ró és velük szemben olyan elvárásokat támaszt, olyan ismeretek birtoklását kívánja meg, amelyek megszerzése gyakran hosszú ideig tartó egyetemi-főiskolai képzések és több évtizedes tapasztalat eredménye.

(10.50)

A törvényjavaslat megingathatja a bizalmat számos olyan szakma képviselőjében, akikben a bizalom a legfőbb tőke, munkájuk legfőbb tőkéje a bizalom, és nagy valószínűséggel részét képezi egy szuperinformációs monopólium kialakulásának, amelyet annak birtokosai, mindenekelőtt a kormány arra jogosult tagjai, belátásuk szerint használhatnak fel.

Az előbb elmondottak alapján a Magyar Demokrata Fórum a törvényjavaslatot - annak ellenére, hogy céljaival természetesen egyetért - ebben a formában nem támogatja és tárgyalásra sem tartja alkalmasnak.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

ELNÖK: A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Tisztelt Országgyűlés! Most az egyes képviselői felszólalásokra kerül sor tíz-tízperces időkeretben.

Először megadom a szót Braun Márton képviselő úrnak, Fidesz-frakció.

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A magyar Országgyűlés a T/1552. számú törvényjavaslattal új törvényt kíván alkotni a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról.

Az új törvény megalkotásának szükségessége vitathatatlan. Elsődleges oka a törvényalkotásnak nem az, hogy Magyarország felkerült a Financial Action Task Force listájára pénzmosási szempontból együtt nem működő országként még 2001 nyarán, hiszen mindannyian tudjuk, hogy ennek okai az úgynevezett bemutatóra szóló betétkönyvek voltak. Időközben ezt a kifogást korrigáltuk: megszüntettük a bemutatóra szóló betétkönyveket mint befektetési lehetőségeket.

Az új törvény megalkotásában elsősorban az vezessen bennünket, hogy a pénzmosás mint tevékenység vitathatatlan összefüggésben van a terrorizmussal és a szervezett bűnözéssel. Ma pedig - a tavaly szeptember 11-ei események után - bátran állíthatjuk, hogy a terrorizmus, valamint a szervezett bűnözés jelenti a legnagyobb biztonsági kockázatot az egész világ számára. A terrorizmushoz, különösen a világot átszövő hálózatokat működtető terrorizmushoz pénz, sok pénz kell, a szervezett bűnözés pedig, jól tudjuk, éppen a pénzről szól.

Tehát az, hogy a gyanús pénzmozgásokat követni tudjuk, mindannyiunk érdeke. Meg kell akadályoznunk, hogy a terrorizmus pénzforrásokhoz jusson, és meg kell akadályoznunk, hogy a bűncselekményekből származó pénz tisztára mosva kifehéredjék, azaz kvázi legálissá váljék. A gyanús pénzmozgásokat felgöngyölítve eljuthatunk a bűnözőkig, illetve a terrorista cselekmények mögött álló szellemi és anyagi erőforrásokig.

Ebben a küzdelemben mindannyiunknak részt kell vennünk, és tudomásul kell vennünk, hogy mindez kényelmetlenséggel jár mind az átlagpolgár, mind az érintett szolgáltatásokat nyújtók számára. Kényelmetlenséggel jár, hiszen az adatfelvétel és a szükséges nyilatkozatok beszerzése lassítja az ügymenetet, és további munkaterhet jelent a szolgáltatást nyújtók számára. Állampolgári oldalról is sértő lehet, hogy feltételezik azokról, akik mondjuk lakást, gépkocsit vagy valamely nagyobb értékű ingóságot vásárolnak, hogy pénzük bűnözésből származik. Úgy vélem azonban, hogy azokat a kötelezettségeket, amelyeket ez a készülő törvény ró ránk, vállalnunk kell, és a törvény céljaival a társadalom egyetért.

Tisztelt Ház! Nézzük magát a törvényt! Jelen kodifikálás legfőbb formai indoka az, hogy az úgynevezett terrortörvény - amely tartalmazza a hatályos pénzmosásról szóló törvény módosítását - előírja, hogy a kormány 2002. november 30-áig terjessze az Országgyűlés elé a jogi szakmákat szabályozó pénzmosás elleni szabályokat. A viszonylag rövid, 21 szakaszból álló törvény meglepő módon a következő alcímekkel tagolódik: Értelmező rendelkezések; Az ügyvédekre és közjegyzőkre vonatkozó rendelkezések; Záró- és átmeneti rendelkezések. Ezzel a technikával az új törvény középső, tényleges tartalmi részét nem jelöli semmilyen megkülönböztetés, nincs megfelelően taglalva, ezért javasolom, hogy a javaslat 3-7. §-a kapjon Azonosítási kötelezettség alcímet, a 8-13. § pedig Bejelentési kötelezettség és egyéb eljárási szabályok alcímet. Ezzel kapcsolatban módosító indítványomat benyújtottam.

Az új törvény tartalmaz értelmező rendelkezéseket, amelyek pontosítják az ügyfél, az üzleti kapcsolat, az azonosítás, a bejelentési kötelezettség, a könyvviteli tevékenység, az adótanácsadói, adószakértői, az okleveles adószakértői, valamint az ingatlanügylettel kapcsolatos tevékenység fogalmát. Meghatározásra kerül az is, hogy kit kell érteni tényleges tulajdonos alatt. A törvény meghatározza azokat a szerveket, amelyek az állami és szakmai felügyeletet látják el. A törvény második szerkezeti egysége foglalkozik az azonosítási kötelezettséggel. Pontosan meghatározásra kerül az, hogy mikor, milyen esetekben és kit kell azonosítani, milyen adatokat kell felvenni és milyen azonosító okmányok alapján.

Változás az előző szabályokhoz képest az, hogy nemcsak az ügyfelet, hanem az ügyfél nevében a szolgáltatónál eljáró alkalmazottját, a rendelkezésre jogosultat is azonosítani kell. Rendelkezik a törvény - nagyon helyesen - az úgynevezett alvószámlák esetén követendő eljárásról is. Ezentúl szigorúbb szabályozás fog vonatkozni a kaszinókra, ugyanis azonosítaniuk kell az ügyfeleiket a kaszinó területére való belépéskor is, függetlenül az ügyfél által elköltött pénzösszegtől. Ez talán kicsit szigorú szabályozásnak tűnik, de amennyiben megfelel a nemzetközi normáknak vagy az ajánlásnak, akkor javasolom bent hagyni a szövegben.

Viszont enyhébb szabályozás fog vonatkozni a biztosítókra, hiszen a kisebb összegű élet- és nyugdíjbiztosításokat, illetve a csoportos biztosításokat kiveszi a törvény a bejelentési kötelezettség alól; a csoportos biztosításoknál elég a szerződést kötő személyt azonosítani.

Ebben a részben szabályozza a javaslat a tényleges tulajdonos megállapítására vonatkozó szabályokat. Azt hiszem, nem kell sokat taglalni azt, hogy ennek mekkora jelentősége van nemcsak a pénzmosás elleni harcban, hanem a szervezett bűnözés ellen folytatott harcban is.

A törvényjavaslat következő egysége a bejelentési kötelezettségről rendelkezik. A bejelentésre a szolgáltató alkalmazottja kötelezett a kijelölt személy felé, meghatározott tartalmi követelményeknek megfelelő bejelentőlapon.

Talán emlékeznek tisztelt képviselőtársaim azokra a jóindulatú cikkekre, amelyek az úgynevezett téglatörvényről szóltak. Sokan kifogásolták, hogy a könyvelőkre, adótanácsadókra és könyvvizsgálókra is kiterjesztették a bejelentési kötelezettségeket. Ezáltal az ilyen szolgáltatók - úgymond - besúgókká válnának, akiknek árulkodniuk kell az ügyfeleikre. Azután itt, a parlamentben a nyáron egy könnyed politikai vitában sikerült összekevernünk ezeket a fogalmakat, úgyhogy ma már Magyarországon senki sem tudja pontosan, mit takarnak a besúgó, spicli, tégla és ügynök kifejezések, sőt, már különbséget sem tudunk tenni köztük. De nyugtassuk meg az ilyen szolgáltatókat: nem kell a kollégáikról rendszeresen jelentést készíteniük, és azt sem várjuk el tőlük, hogy megküzdjenek a KGB-vel a nemzeti érdekeinkért, egyszerűen csak azt szeretnénk, hogy ők is bekapcsolódjanak a pénzmosás elleni küzdelembe.

A törvényjavaslat külön fejezetet szentel a közjegyzőkre és ügyvédekre vonatkozó speciális szabályoknak. A javaslat különbséget tesz a klasszikus ügyvédi tevékenység és a speciális ügyvédi tevékenység között. Ez utóbbi speciális - jellemzően adótanácsadói, üzletviteli tanácsadási, ingatlanközvetítési és a többi - tevékenység esetén az ügyvéd nem ügyvédként, hanem adótanácsadóként, ingatlanközvetítőként tartozik a jelen törvény hatálya alá. Egyéb esetekben pedig terheli az ügyvédet az azonosítási és bejelentési kötelezettség, ha pénz, értéktárgy letéti kezelését végzi, ha az ügyvédi tevékenység gazdasági társaságban vagyonrész vételére, eladására irányul, vagy ingatlan vételében, eladásában működik közre, ugyanígy gazdasági társaság alapításakor vagy megszüntetésekor is. Ugyanezen szabályok vonatkoznak a közjegyzőkre is, kiegészítve a bizalmi őrzés végzésével, mint tevékenységgel.

Nem terheli bejelentési kötelezettség az ügyvédet, ha pénzmosásra utaló információ, büntetőeljárásban történő védelem, illetve bíróság előtti képviselet ellátása, előkészítése során jutott a tudomására. Azt hiszem, ez itt egy lényeges pontosítás a korábbi szabályozáshoz képest, amikor valóban félreérthető volt az ügyvédekre vonatkozó szabályozás. A javaslat rendelkezik arról is, hogy az ügyvéd és a közjegyző bejelentési kötelezettsége nem tekinthető a külön rájuk vonatkozó törvényben írt titoktartási kötelezettség megsértésének.

Tisztelt Ház! Azzal kezdtem beszédemet, hogy a jelen törvény alkalmas lehet arra, hogy megakadályozzuk a nemzetközi terrorizmus és a szervezett bűnözés mögötti pénzmozgásokat. Alkalmas lehet arra, hogy ezen pénzmozgások követésével eljussunk azok forrásaihoz, a terrorista és bűnöző szervezetekhez. Önmagában azonban ez a törvény nem elég, hiszen ki ne hallott volna azokról a könyvelésük szerint rendkívül népszerű, nagy forgalmat bonyolító éttermekről, amelyek étlapján mindössze egyetlen leves szerepel, vagy a folyamatosan telt ház előtt szovjet filmeket vetítő mozikról, amelyek rendkívül komoly forgalmat bonyolítanak le.

Tehát arról van szó, hogy a jelen törvénnyel a pénzmosásnak csak egy területét tudjuk szabályozni, és a bűnüldöző szervek, az adóhatóság feladata az, hogy lezárja az egyéb pénzmosási lehetőségeket is.

(11.00)

Tisztelt Képviselőtársaim! Ne legyenek illúzióink, nem utoljára kerül ez a téma a Magyar Országgyűlés asztalára, hiszen a bűnözők jellemzően mindig a bűnüldözők előtt járnak egy gondolattal. Az élet a pénzmosás új technikáit, új területeit fogja produkálni. A lényeg azonban az, hogy a Magyar Országgyűlés, a kormány és az egész társadalom elszánt legyen abban a kérdésben, hogy nem engedi meg, hogy a terrorizmus anyagi forrásokhoz jusson, illetve abban, hogy megakadályozza a bűncselekményből származó pénzek visszakerülését a legális szférába.

Jelen állapotában a törvényjavaslat tartalmazza azokat a nemzetközi és hazai tapasztalatokat, amelyek eddig felhalmozódtak a pénzmosás elleni küzdelemben, megfelel azoknak az előírásoknak, amelyeket a nemzetközi közösség elvárhat tőlünk.

Mindezek alapján a törvényjavaslatot a részletes vita lefolytatása után az Országgyűlésnek elfogadásra javaslom, megtisztelő figyelmüket köszönve. (Taps.)

ELNÖK: Megadom a szót Burány Sándor államtitkár úrnak.

BURÁNY SÁNDOR pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Vegyes érzelmekkel kértem szót. Azért vegyes érzelmekkel, mert bár a vita végétől még igen messze vagyunk - ismerve az Országgyűlés várható menetrendjét, nyilván hetek múlva kerül majd erre sor -, mégis fontosnak tartottam, hogy már most reagáljak egy jelenségre és néhány észrevételre.

Azt mondtam, vegyes érzelmekkel kértem szót, hiszen az érzelmeim egyik fele a szakmai öröm, hiszen az Országgyűlés frakcióinak döntő többsége, s nemcsak a kormánypárti frakciók, bár számos szakmai észrevételt, sőt aggályt fogalmaztak meg a benyújtott törvényjavaslattal kapcsolatban, alapvetően mégis helyeselték a szabályozást. Egy kivétel volt ez alól: a Magyar Demokrata Fórum. Azért volt szokatlan számomra a frakcióvezető úr hozzászólása, hiszen a Magyar Demokrata Fórum eddigi parlamenti szereplései során igyekezett egy valóban konstruktív ellenzéki magatartást felvenni.

Mindnyájan tudjuk, hogy a pénzmosás elleni harc nagyon fontos dolog, ráadásul nem új keletű. Több kormányon átível ez a harc és ez a tevékenység, és több kormány is megpróbálta a pénzmosás ellen különböző törvényjavaslatokkal, országgyűlési eszközökkel, törvényalkotással felvenni a küzdelmet. Így volt ez az előző ciklusban is. A mostani törvényjavaslat lényegében ennek a folyamatnak a folytatása, egy újabb fejezet. Hiszen korábban a legfontosabb problémákat megpróbálván orvosolni, megalkottuk azokat a szabályokat, amelyek a legfontosabbak abból a szempontból, hogy egyáltalán ez a tevékenység elkezdődhessen, és elkerüljük azokat a súlyos nemzetközi minősítéseket, amelyek - valljuk be őszintén - nem voltak megalapozatlanok az elmúlt években.

Most, amikor ebben a törvényjavaslatban megpróbáljuk ezt a folyamatot folytatni, teljesen szokatlan volt számomra, hogy a Magyar Demokrata Fórum teljesen elutasító álláspontra helyezkedett, szemben a többi frakcióval, amelyek jelezték a vezérszónoki körben, illetve egyéb hozzászólásokban azokat a finomításokat, esetleg aggályokat, amelyeket a törvényjavaslatban majd módosító indítványokkal mindenképp kezelni kell, de üdvözölték magát a törvényjavaslatot, és - ha többé-kevésbé módosított formában is - elfogadásra ajánlották az Országgyűlésnek.

Azért is szokatlan ez a magatartás számomra, mert éppen egy nappal vagyunk túl a költségvetési törvényjavaslat második nagy módosítóindítvány-dömpingjén, és az Országgyűlés kormánypárti többsége teljesen szokatlan módon - bár sajnálom, hogy ez a mód szokatlan -, a konstruktivitást figyelembe véve egy ellenzéki módosító indítvány tekintetében, amely több tízmillió forint átcsoportosítására tett javaslatot, úgy ítélte meg, hogy ez a módosítás szükséges, és támogatta ezt az ellenzéki javaslatot. Erre emlékezetem szerint korábban egyetlen költségvetési törvény tárgyalásánál sem volt példa. Igaz, hogy ez fideszes képviselő volt, és nem magyar demokrata fórumos képviselő.

Összefoglalva tehát: a szokatlanságot még az is indokolja, hogy a Magyar Demokrata Fórum az előző ciklusban kormánypárti frakcióként aktív részese volt e törvény elődje megalkotásának, és most ahelyett, hogy a kifogásait módosító indítvány formájában megfogalmazná, jelezné, ahelyett, hogy azt helyezné kilátásba, hogy a változtatások elfogadása esetén ezt a folyamatot folytatni tartja szükségesnek, a teljes elutasítás álláspontjára helyezkedett.

Tisztelt Frakcióvezető Úr! Kedves MDF-es Képviselőtársaim! Azt kérem önöktől, hogy tekintettel arra, hogy az előzmények aktív részesei voltak, ne akasszák meg e folyamat folytatását. Várjuk jobbító szándékú észrevételeiket, de kérem, csatlakozzanak azon frakciók táborához, amelyek a pénzmosás elleni küzdelmet fontosnak tartják, ezt a benyújtott törvényjavaslatot e harc egyik lépcsőjének tekintik, és aggályaikat módosító indítvány formájában fogják a későbbiekben jelezni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Kétperces hozzászólásra következik Herényi Károly úr, az MDF képviselője.

HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár úr, azt hiszem, hogy alapvetően félreértette az én szavaimat. Én nem azt mondtam, hogy az önök céljaival mi nem értünk egyet. Én csak annyit mondtam, hogy ez a törvény jelen formájában nem nagyon javítható módosító indítványokkal, ez rossz. Ezt át kellene gondolni, vissza kellene vonni, és egy sokkal jobb törvénnyel előállni, hogy olyan törvény szülessék meg, amely valóban azt a célt szolgálja, ami miatt ezt meg akarjuk tenni. Nem utasítottuk el, és nagyon fontosnak gondoljuk azokat a célokat, amelyeket a törvény megvalósítani szándékozik. Én csak annak adtam hangot, hogy a törvényjavaslat, a tervezet ebben a formájában a célok elérését nem fogja szolgálni.

Ha olyan módosító javaslatokat fognak akár kormánypárti, akár ellenzéki képviselők benyújtani, amelyek ezeket az ellentmondásokat képesek lesznek feloldani, igyekszünk mi is ilyeneket tenni, csak attól félünk, hogy ez nem fog sikerülni. Nem szeretnénk, ha a Magyar Országgyűlés munkájának a színvonala egyre lejjebb csúszna. Nem véletlenül mondtam én a beszéd végén, hogy elvi ellentéteink vannak az úgynevezett salátatörvények egyre gyakoribb jelenlétével szemben, mert ez azt jelenti, hogy az Országgyűlés törvényalkotó munkájának a színvonala folyamatosan csökken. Ez elkerülendő egyfelől a magyar alkotmány, a magyar törvények színvonalának megtartása érdekében, másfelől azért, hogy ennek a Háznak a tekintélye megmaradjon. Nem nagyon érdemes olyan törvényt... - ezt elmondta egyébként az SZDSZ-es hozzászóló, Hankó Faragó Miklós is, hogy ha ez a törvény ilyen formában átmegy, és még ha módosítgatjuk is, nagy valószínűséggel az Alkotmánybíróság előtt fog landolni, és az Alkotmánybíróság nagy valószínűséggel jó néhány részét kifogásolni fogja. Ezt szeretnénk elkerülni.

Tehát még egyszer mondom, sőt azzal kezdtem, hogy alapvetően nem pénzügyi jellegű, hanem jogi jellegű szabályozásról van itt szó, tehát érdemesebb lett volna, ha komolyabb jogi megfontolás, komolyabb jogi előkészítés után kerül ez a törvény a parlament asztalára.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Lezsák Sándor úr, az MDF képviselője.

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt nyolc esztendőben immár harmadik alkalommal kerül a tisztelt Ház elé a pénzmosás megelőzéséről szóló törvényjavaslat. Ezeknek a törvényeknek az elfogadása korábban azért nem okozott gondot, mert tartalmuk gyakorlatilag megegyezett az Európai Unió országaiban hatályos pénzmosás elleni törvényekkel. Ahogyan kifejtette ezt Herényi Károly frakcióvezető úr az MDF álláspontjaként, a mostani előterjesztés esetében sem a pénzmosás elleni paragrafusok elfogadásával van a gond, hanem azzal, hogy szorosan nem ehhez a témakörhöz tartozó ügyekben is jogszabályok megváltoztatását javasolja az előterjesztő. Ezért tartjuk elfogadhatatlannak a törvénytervezetet.

(11.10)

Teljesen egyetértek abban az államtitkár úrral, hogy akkor vegyünk elő módosító indítványokat, és próbáljuk meg ezt javítani, rendezni, véleményünket módosító indítványok formájában megfogalmazni. Igen rossz a tapasztalatunk ezen a területen, hiszen nem tudom a számát azon törvénymódosító indítványoknak, amelyek közül az elmúlt hónapokban egyetlenegy sem talált meghallgatásra. Jómagam is meg fogom fogalmazni, illetve megerősítem azokat az érveket, amelyeket a frakcióvezető úr megfogalmazott, azzal a szándékkal, hogy ha ez visszhangra talál a tárcánál, ha módosító indítványok formájában ez megjelenik, természetesen akkor annak a fényében kell majd újra átgondolnunk, hogy mi a véleményünk erről a törvénytervezetről. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Szabó Lajos úr, az MSZP képviselője.

SZABÓ LAJOS (MSZP): Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, hogy a bizottsági vitákban ezek az aggályok felmerültek, megtárgyalásra kerültek, de olyan vélemény nem hangzott el, amely a törvényjavaslat visszavonását kezdeményezte volna, ezért úgy gondoltuk, ez lehet egy olyan törvény, amely valóban négypárti egyetértéssel kerül megszavazásra. Úgy érzem, fontos azt hangsúlyozni, hogy az e tárgyban tavaly elfogadott törvényben meghatározott követelmények nem változtak, pusztán pontosításra kerültek a jogalkalmazás megkönnyítése érdekében, és továbbra is megfelelnek az európai uniós irányelveknek, valamint tartalmazzák a pénzmosás elleni akciócsoport ajánlásait.

Teljesen természetes, hogy új problémákat is felvet ez a törvény, hiszen új személyeket von be a törvény hatálya alá, így a már említett adótanácsadókat, könyvelőket, ingatlanügynököket, nagy értékű ingóságokkal kereskedőket, kaszinókat, ügyvédeket, közjegyzőket. Ezekkel kibővíti a személyi hatályt, és ez valóban felveti azokat a problémákat, amelyekről Hankó Faragó Miklós államtitkár úr is beszélt, de ezt a módosító indítványok kapcsán kezelni lehet.

Úgy érzem, hogy ez a fajta törvényi megfogalmazás, amely benyújtásra került, az irányelv adaptálásával megfelel az uniós normáknak, valamint a pénzmosás elleni akciócsoport ajánlásainak, és a fő cél az volt, hogy ehhez igazítsuk hozzá a törvényt. Természetesen módokban lehet változtatni, és erre való lesz majd a részletes vita, de úgy érzem, ez a törvény azt az elvet is követi, hogy úgy feleljünk meg, hogy a minimális terheket rójuk azokra, akikre a kötelezettségeket aláírjuk.

És én is szeretném kérni MDF-es képviselőtársaimat, hogy a vita további részében arról beszéljünk, hogyan lehet jobbá tenni a (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) törvényt, hogyan lehet megfelelni azoknak az elvárásoknak, amelyeknek meg kívánunk felelni.

Köszönöm figyelmüket.

ELNÖK: Tisztelettel kérem a képviselőket, hogy a kétperces időkeretet tartsák be. Kétperces hozzászólásra következik Braun Márton úr, a Fidesz képviselője.

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Valóban vegyes érzelmeket kiváltó törvény ez, hiszen azt hiszem, egyrészt egy széles körű konszenzus van közöttünk abban, hogy harcolni kell a terrorizmus és a szervezett bűnözés ellen, másrészt mindannyian utáljuk azt, hogy állampolgárokra, szavazópolgárainkra, választópolgárainkra feleslegesnek tűnő kötelezettségeket rovunk. Viszont el kell dönteni - és ezt el kell dönteni társadalmi szinten -, hogy vajon vállaljuk-e ezeket a pótkötelezettségeket annak a bizonyos célnak az érdekében, amiért ezt a törvényt hozzuk. És azt hiszem, jelen helyzetben vállalni kell.

Ez a törvény szerintem arról szól, hogy a tavaly év végi terrortörvényben írt, és tényleg egy nemzetközi felháborodás nyomán megszülető, szigorító vagy pontosító, a pénzmosást jobban ellenőrző intézkedések nyomán hozott törvényünket pontosítjuk. És éppen úgy pontosítjuk, hogy nagyobb biztonságot adunk a szolgáltatóknak, tehát azoknak, akik elvileg - idézőjelben mondom - kellemetlenül érintettek ebben a törvényben. Nagyobb biztonságot adunk azzal, hogy pontosítjuk a fogalmakat. Nagyobb biztonságot adunk azzal, hogy felmentjük a könyvvizsgálókat és az ügyvédeket is a titoktartási kötelezettség alól, tehát egyértelműen leírja ez a törvény, hogy ezekben az ügyekben a titoktartás nem vonatkozik rájuk. Ez korábban nem volt meg, valóban lehetett olyan érzésük ezeknek az ügyvédeknek, könyvvizsgálóknak, könyvelőknek, hogy ez egy zaklatás, vagy egy bizonytalan jogi helyzetet teremt - ez most pontosítja.

Vannak technikai kérdések. Én is gondolkodtam azon, hogy vajon miért kell a jogtanácsosi irodákat ebben a törvényben megszüntetni. Megmondom őszintén, azért nem vetettem fel, mert mindenki tudja, hogy jövőre milyen borzalmas törvénykezési mennyiség vár ránk az európai uniós csatlakozással kapcsolatban. Most csak azért behozni egy külön törvényt, ami két sorból áll, hogy megszüntetjük a jogtanácsosi irodákat, így és így kell elszámolni, szerintem nem érdemes. Az más kérdés, hogy pontosítani lehetne ebben a törvényben, hogy ennek hogyan kell végbemennie.

Azt hiszem, fogadjuk el, hogy ez a törvény alkalmas arra, hogy tárgyaljuk, nem hiszem, hogy különösebben drámai változtatásokat kellene benne megtennünk, és azt hiszem, ahogy az államtitkár úr nyilatkozott, a kormányzat pedig partner abban, hogy javító szándékú módosító indítványokat el tudjon fogadni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Horváth János úr, a Fidesz képviselője.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Braun Márton képviselő úr szavaihoz csatlakozom, aki azt mondta, hogy "a törvényhozónak vállalni kell". Aláhúzom: vállalni kell. Néha olyan törvényt hozunk a köz érdekében, a stabilitás, a kiszámíthatóság, a biztonság érdekében, amit lehet, hogy egyik vagy másik csoport, vagy állampolgár bizony megkérdőjelez - és most ehhez fűzöm mondanivalómat. Ha a törvénytelen cselekmény az állampolgár tudomására jut, vagy pedig esetleg abban a szerepében, hogy valamilyen tisztséget tölt be - banktisztviselő vagy valami más -, tudomására jut egy olyan tranzakció, ami pénzmosás, tehát piszkos pénznek a kezelése, hogy ezt bejelentsék, és erről azt gondoljuk, hogy ez valamiféle besúgó dolog, jó, ha ezt a kérdést még majd egypárszor elővesszük. Ugyanis gondoljunk csak arra az állampolgárra, aki abban tűnik ki, hogy ő igen gazdag, de nem fizet adót, mert ügyes, vagy mondhatnám, ügyeskedő, és azzal még el is dicsekszik - többnyire nem dicsekszik el, de a szomszédja tudja, tudhatja, észreveheti. Na most, hogy ez a szomszéd ezt az adóhivatal tudomására hozza-e vagy nem, lehet, hogy morális megítélés kérdése, de van ebben egy önérdek is - nemde, igen tisztelt képviselőtársaim, igen tisztelt polgártársaim? Ha az én szomszédom meggazdagszik azért is, mert nem fizet adót, noha meggazdagszik, akkor nyilván énrám és a többi állampolgárra több adóteher jut, tehát ez egyfajta felvilágosult önérdek, ami nem ellenkezik az etikával és morállal.

Szeretném, ha ezek a szempontok is számításba vevődnének ennek a törvénynek a kontemplálása során. Köszönöm.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Herényi Károly úr, az MDF képviselője.

HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Kicsit meg vagyok lepve, hiszen először azzal vádoltak minket, hogy a pénzmosás ellen nem akarunk határozottan fellépni, másodjára az a vád ért, hogy egy négypárti konszenzust akarunk felrúgni. Egyikről sincs szó, nem akarunk konszenzust felrúgni, nem akarunk a pénzmosás elleni munka akadályozói lenni, sőt, támogatjuk azt. Csak egy dolgot szeretnénk: ha ide, az Országgyűlés elé kerül egy törvény, vagy törvénytervezet, vagy javaslat, akkor az legyen alaposan, úgy kidolgozva, hogy lehetőleg mindenki érdekeinek csak a legkisebb része sérüljön, hogy a lehető legkevesebb kárt és bajt okozzuk vele. Én felsoroltam legalább öt olyan tételt, kiragadva, amely nem felel meg ezeknek az elvárásoknak és ez az elég vastag iromány mind ezeket tartalmazza.

Megkímélhetnék a Magyar Országgyűlést attól, hogy módosító javaslatokkal, kormánypárti, ellenzéki módosító javaslatokkal kelljen egy rosszul előkészített, hevenyészve összeállított javaslatot olyan formába hozni, ami nagyon messze van a tökéletestől - az nem is lehet, de legalább mindenki számára elfogadható legyen.

Tehát még egyszer mondom: mi a politikai konszenzus hívei vagyunk. Ez nem politikai kérdés: ez szakmai kérdés. A pénzmosás ellen nagyon határozottan fel akarunk lépni, csak ha ezt meg akarjuk tenni, akkor ezt tegyük kellő szakmai igényességgel és alapossággal; egyfelől a vita rövidebb lesz, másfelől energiákat spórolhatunk meg, és sokkal nagyobb egyetértés lehet a Házban.

Tehát még egyszer mondom: a pénzmosás ellen vagyunk, nagyon határozott fellépést követelünk és kívánunk mi is, és szeretnénk, ha négypárti egyetértés lenne ebben a kérdésben. Egyetlen apró feltételt engedjenek teljesülni: hogy a szakmaiság is érvényesüljön, és elvárható legyen a magyar kormány minisztériumaitól, hogy ide, az Országgyűlés asztalára olyan tervezeteket tegyenek le, amelyek szakmailag már alig-alig kifogásolhatók, nem úgy, mint a jelen, előttünk fekvő törvényjavaslat.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Ékes József úr, az MDF képviselője.

ÉKES JÓZSEF (MDF): Nagyon köszönöm, elnök úr, és talán az MDF-frakció nevében Herényi Károly által az imént elmondottakhoz kapcsolódnék. Úgy érezzük, tényleg ez az, amit valóban vizsgálni kellene, hisz ez önmagában egy óriási nagy bizalmatlanságot fog kiváltani Magyarországon, országon belül, hisz ehhez számos olyan tétel tartozik, amit párhuzamosan szigorítani vagy módosítani kellene.

(11.20)

Ilyenek az adótörvények, a csődeljárási törvények, a felszámolási törvények. Hiszen az egyszerű állampolgár önmagában nem él vissza! De ha minden területen - a tanácsadási, jogi tanácsadási tevékenységet és minden mást - szigorítunk, a keletkezési okot kellene először is feltárni, hogy Magyarországon milyen folyamatok zajlottak az elmúlt 10-12 év folyamán, milyen utaló magatartások történtek. Én most fölteszek magamban egy kérdést: ha valaki bemegy a lottózóba és 1 millió forintért lottót vesz, akkor az édesanyja nevét, születési évét, az égadta világon mindent a lottózóban is le kell adni. Azért mondom, hogy meg kellene vizsgálni először is, hogy mely pénzmozgások történtek Magyarországon, mi vezethető vissza arra, hogy valóban bűncselekményből vagy adott esetben a feketegazdaságból származó jövedelmek kerültek be, és azon a területen kellene olyan szigorításokat meghozni, amelyek ezeket teljesen kizárják.

A másik pedig: Magyarország azért került fel 2001-ben arra a bizonyos listára, mert az anonim betétszámlák tömkelege, óriási nagyságrendje volt jelen. 2002-ben ez teljes egészében megszüntetésre került, és le is került Magyarország a listáról. Tehát nem szabad úgy beállítani az országot, hogy igen, kérem, az elmúlt 12 év folyamán Magyarországon csak a feketegazdaság vagy a pénzmosás tendenciája volt tapasztalható. Ezért mondom, hogy vele párhuzamosan az adótörvényeket, felszámolási törvényeket, csődeljárási törvényeket is vizsgálni kellene, mert azok is bizonyos folyamatokat sejtetnek, hogy adott esetben ott a pénzmozgások hogyan történtek. Lehet tapasztalni azt is, hogy nagyon komoly gazdasági társaságokat pillanatok alatt tönkretettek óriási nagy vagyoni háttérrel - és az a forrás, az a pénz hova került? Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Font Sándor úr, az MDF képviselője.

FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Szocialista Képviselők! Szeretnénk támogatni egy ilyen törvényt, egy törvénytervezetet - ha jó lenne. De az a legfőbb problémánk ezzel a törvénytervezettel, hogy ez a törvénytervezet a pénzmosók szempontjából gyakorlatilag teljességgel ártalmatlan. Ugyanis rögtön az eredendő problémát nem tisztázza: mi az, hogy pénzmosás. Ezt a vezérszónoklatban Herényi Károly frakcióvezető úr elmondta.

Az a kérdés, hogy ma valójában van-e még olyan bűnöző, aki ne hozott volna létre többszörös fedő vállalkozásokat. Itt eljutunk egészen a multinacionális cégekig. Ki tudja ma valaki bányászni azt, hogy egy multinacionális cégnek kik, ki igazából a tulajdonosa, és ott a tulajdonosi jogokat ki gyakorolja? Ezekkel szemben egyáltalán akarunk-e föllépni? Vagy a multiknak majd mindent meg lehet tenni, de az egyszerű halandó vállalkozónak azonnal személyi adat, anyja neve, bejelentési kötelezettség? Pontosan azt sem tudják, hogy kiknek kell majd még bejelenteni vagy mikor érkezik el olyan szintre az ügy, hogy mondjuk egy ügyvéd, jogász, közjegyző kötelezettnek érzi magát, hogy bejelentkezzen. Tehát ilyen gyakorlati problémák azok, amelyek szerintünk teljességgel alkalmatlanná teszik ezt a beterjesztést arra, ami a címében ugyan benne van, hogy a pénzmosás megelőzését és annak megakadályozását szeretné szolgálni, de ez nem fogja szolgálni. Ma már nem közvetlenül a felszínen megjelenő pénzügyi ügyleteknél jelenik meg a pénzmosás, ez behatolt a média, a film, a zene, a kortárs képzőművészet, antikvitás területére, ahol szinte nyomon követhetetlen, hogy milyen úton megszerzett pénzt mibe forgatnak. Ha ilyen helyekre beviszi a valahol jogtalanul megszerzett pénzt, utána teljesen legálisan jeleníti meg azokat az értéktárgyakat, úgynevezett immateriális javakat, ha ilyenre adta a pénzt, és soha többé be nem bizonyítható, hogy mi volt az eredeti pénz forrása. Ezért mondjuk mi, hogy alkalmatlan ez a beterjesztés arra, hogy az eredeti szándékát elérje.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Göndör István úr, az MSZP képviselője.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Sokáig hezitáltam, hogy bekapcsolódjam-e ebbe a vitába, de most Font Sándor után azt kell mondanom, hogy szerintem önöknek el kellene olvasni az előző törvényt, azokat a kifogásokat is, amelyeket Herényi Károly is elmondott, és a kettőt összeillesztve kellene valahol a dologban eligazodni. Egy kicsit Janus-arcúnak érzem a dolgot, mert tessék végiggondolni! Ha egy ilyen törvényt hozunk, ez bizony korlátozásokat jelent. Az is igaz, hogy általában kit korlátoz legelőször? Azokat, akik jogkövető magatartást gyakorolnak. De azért azt feltételezni, hogy aki tanácsot ad, akár jogi tanácsot, akár adótanácsot, az valami olyan dolgot művel, azt hirdetni innen a parlamentből, hogy ez valamilyen tisztességtelen dolog... - nem! A ma meglévő törvényeink közötti problémák miatt, joghézagokon keresztül megy, tehát törvényes. Aki tanácsot ad, hitem szerint az érvényben, hatályban lévő törvényekre hivatkozva ad tanácsot, legyen ez ügyvéd vagy adótanácsadó.

Képviselőtársaim! A legnagyobb gond, hogy általában annak, akinek nem tisztes úton származó pénze van, sem a pénze nincs felülbélyegezve, sem a homloka, sem az iratai. Tehát ezt nem lehet. Hozhatom az önök által említett példát, az 1 millió forintos lottóvásárlást. Azért ez szokatlan, akármilyen viszonyok között nem mindennapos, hogy valaki egy lottózóban megjelenik, és 1 millió forintot készpénzzel akar kifizetni.

Az anonim számlák. Igen, ott is azok sérültek, azok voltak legtöbben, körülbelül 1 millióan, akiknek soha nem fordult meg a fejében, hogy a számlája azért anonim, mert el akarja valaki elől hallgatni, hogy neki pénze van. Nem. Akkor, a hetvenes-nyolcvanas években ez volt a természetes. Emlékszem arra, hogy a hatvanas években diákként tettünk be száz forintot, és abban versenyeztünk, hogy ki tud különb neveket kitalálni. Tehát azt gondolom, hogy ez egy kicsit azért hangulatkeltés. Kell. Itt ki kell mondani, hogy akarjuk vagy nem akarjuk, akarunk-e küzdeni a pénzmosás ellen, és ezért mi, jogkövetők vállalunk magunkra nézve többletfeladatokat is. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) De ezzel érhetjük el azt, hogy elérjük azt, akit el akarunk. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Lezsák Sándor úr, az MDF képviselője.

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Bántónak vélem Göndör István képviselőtársam utolsó gondolatában azt a mondatot, hogy akarjuk vagy nem akarjuk, és hogy ki kell mondani. Tisztelt Göndör Képviselő Úr! Az elmúlt nyolc esztendőben minden alkalommal igenis kellő szakmai súllyal és háttérrel állt föl a Magyar Demokrata Fórum, és megtett mindent annak érdekében, hogy minél jobb törvények szülessenek. Nem tudom, miért kellene mindig bizonygatnunk azt, hogy igenis minden lehetőséggel küzdeni akarunk mindenfajta csalás, szélhámosság, gazemberség, pénzügyi banditizmus ellen. Ez az egyik.

A másik: én csodálkozom azon, hogy a kormányoldal csodálkozik az MDF szigorú szemléletén, amivel fogadta ezt a törvényjavaslatot. Éppen az elmúlt nyolc esztendő bizonyítja, hogy megvan az a kellő szakmai háttér, amelyik alapján most nagyon határozottan mondjuk, miért tartjuk bizonyos elemeit ennek a törvényjavaslatnak enyhének vagy rosszul megfogalmazottnak, vagy alkalmatlannak. És hogy bár érvekkel próbáljuk bizonyítani, de módosító indítványok formájában nem fogalmazzuk meg, ennek okát mindössze az elmúlt hónapok rossz tapasztalatai jelentik. Abban reménykedünk, és én is abban reménykedem, hogy miután fölállok és elmondom az érveimet, vagy folytatom azt a gondolatsort, amit frakcióvezető úr a vezérszónoklatában elkezdett, a tárca ezeket elemzi, és ennek alapján bizottsági üléseken elkészíti azokat a módosító indítványokat, amelyeket ezekből alkalmasnak tart.

Végezetül, ismereteim szerint a bizottsági üléseken nem támogatta a Magyar Demokrata Fórum e törvényjavaslatot, tehát nem okozhatott meglepetést az MDF elutasító magatartása. Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Horváth János úr, a Fidesz képviselője.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban a kisebbség, az ellenzéki képviselők nem támogatták: volt amikor tartózkodtunk, volt talán ellenszavazat is. Ami itt elhangzott, azt nem tartom olyan felhős jelenségnek, mint ahogy hallgathatja valaki, aki figyel ránk távolról. Hogy az Országgyűlés törvényjavaslatot tárgyal, és időnként összerakjuk a tudományt, van erre az a szó, hogy salátatörvény; és ha egy bizottság határozza meg, hogy milyen legyen az a puputeve, akkor lehet, hogy hat púpja lesz - szóval a bizottság nem olyan alkalmas, mint maga a szakember és a természet. Azonban az Országgyűlésnek és a bizottságoknak egyik velejárója, hogy van egyfajta olyasmi, hogy a bölcsességet összerakjuk.

(11.30)

Itt jegyezném meg, hogy ha valaki hallgat bennünket a multikat illetően és a személyeket illetően, hogy tudjuk, ki kicsoda és kinek a vagyona és az tiszta pénz vagy piszkos pénz, tisztelt Ház, jó, ha nem keltünk olyan látszatot az ország népében vagy a világban, mintha gyanakodnánk mindenkire. Hadd mondjam azt, tisztelt Ház, az, hogy a General Electric korporáció és száz meg ezer korporáció, legyen az bármelyik országban vagy Magyarországon bejegyezve, az be van jegyezve, és a nagy könyvekben a Standard és Poor és mások - ott van, hogy kik a részvényesek. Hány és hol és mikor? És melyik évben mennyi? Szóval, ez nyitott könyv, hogy ezt a szót használjam.

Tehát itt a gyanakvás jó, de azt is tudnunk kell, hogy megvan a módja annak, hogy kövessük, hogy mi hogy áll, és akkor a piszkos pénznek a keresésére nem fogunk időt tölteni és fáradságot ott, ahol nagyon valószínű, hogy nincsen; viszont másutt igenis több figyelmet szentelünk rá.

Köszönöm.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Ékes József úr, az MDF képviselője.

ÉKES JÓZSEF (MDF): Nagyon köszönöm, elnök úr, a szót. Talán Göndör István képviselőtársammal nem is annyira vitatkozni kívánok, de több alkalommal én magam is felvetettem a családi adózási intézményrendszernek a kiépítését; egyfajta vagyongyarapodást is nyomon lehet követni ebből, tulajdonképpen úgy, ahogy Ausztriában is csinálják.

Ma a feketepiac és a pénzmosás kérdése sok esetben országhatáron túlra terjed: számos alkalommal külföldi ingatlanvásárlás, külföldi bankokban pénz elhelyezése, és ezek nem nyomon követhetők. Én az egymillió forint bevitelét a lottózóba csak példaként mondtam, de aki, mondjuk, rendszeresen eljár lóversenyre vagy eljár máshova például, azért ott is van egyfajta pénzmozgás; nem tudni, hogy egyáltalán milyen eszközökből vagy milyen formában alakultak ki ezek. Tehát nincs egy komoly, átfogó vizsgálat, és itt a családi adózás lehetne egy olyan intézmény, ahol valóban tisztán lehet azt látni, hogy egy-egy családnak a gyarapodása, vagyongyarapodása hogyan alakul.

És nem véletlenül mondtam például a felszámolási, csődeljárási kérdéseket, hisz Magyarországon számos esetben nyomon követhető az is, hogy egy-egy nagy értékű cég hirtelen, egyik napról a másikra csődbe jutott, nagyon olcsón került megvásárlásra, és utána, lásd, egy-két év múlva újból óriási nyereségeket tudott termelni. Úgyhogy elnézést, de azért voltak olyan mozgások, amelyeket Magyarországon is tényleg komolyan vizsgálni kellene ennek érdekében, és ezeket kellene úgy helyre tenni, hogy valóban egyfajta tisztánlátás tudjon kialakulni. Nagyon jól tudjuk, hogy voltak és vannak ilyen mozgások; az olajszőkítéstől kezdve lehetne számos dolgot említeni.

Ténylegesen történtek-e olyan súlyos ítéletek, elítélések, amelyek arra vezethetők vissza (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy valóban, a jogeljárásunk, a törvényességünk kellő szigorral tudott eljárni ebben a kérdésben, vagy a nagy halak kimaradtak - fogalmazzunk így - minden alkalommal (Az elnök ismét csenget.) a felelősségrevonásból?

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Göndör István úr, az MSZP képviselője.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én Lezsák Sándor képviselő úrnak szerettem volna reagálni, mert ő azt mondta, hogy bántó. Elfogadom, annak is szántam, és még folytatom is ezek után.

Én azt gondolom, hogy Lezsák képviselő úr - akit tisztelek, mert sokszor vettünk részt vitákban, ahol még egyet is értettünk -, én most azt látom, hogy e törvény kapcsán is kísérletet tesz arra, hogy az önök előző négyéves gyakorlatát megpróbálja ránk tolni, azzal, hogy módosító...

Képviselő úr, tessék csak végiggondolni, csak a tegnapi napról mondok két olyan eseményt, akár az afganisztáni szerepvállalást, akár az alkotmánymódosítást. Tehát mi az elmúlt pár hónap alatt számtalan jelét adtuk annak, hogy képesek vagyunk befogadni mások gondolatait, és konszenzusra törekszünk. Szóval, azt mondani, hogy egy törvénnyel azért nem foglalkozunk, mert a kormányoldal erre nem hajlandó - azok vagyunk. Csak amikor nem akarnak tudomást venni arról, hogy itt nem történik más, mint egy korábbi törvény hibáinak a kiegészítése, továbbfejlesztése a mindennapi gyakorlaton, tapasztalatokon keresztül, én azt gondolom, és erre utaltam azzal, hogy a kérdés az, hogy akarjuk-e, akarunk-e többletterhet vállalni.

És itt áttérek Ékes képviselő úrra: én itt ültem már akkor, amikor abból volt hatalmas vita, hogy egyáltalán lehet vagy nem lehet adószám. És én azt hiszem, addig, amíg olyan adótörvényeink lesznek, hogy oldalakon keresztül szerepelnek a mentességek és a kivételek, addig mindig is lesznek olyanok, akik ezeken a kapukon ki-be járnak. (Dr. Eörsi Mátyás: Úgy van!) Erre is azt mondom, hogy van-e erő bennünk azt mondani, hogy Magyarországon 18 százalékos az adókulcs, de nincs ilyen meg ilyen ötszáz címen kivétel és engedmény. (Dr. Eörsi Mátyás: Úgy van!)

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Gulyás László úr, az MSZP képviselője.

GULYÁS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hallgatva itt a vitát, tapasztalom, hogy hol az egyik, hol a másik oldalról megszólalók véleménye nem mindig talál a patkó túl- vagy innenső oldalán elfogadásra és megértésre.

Az nem baj megítélésem szerint, ha egy politikus egy politikai vitában nem mindig fogadja el a másik véleményét és nem tud azonosulni vele - azért van a törvénykezés. A problémát én abban látom, hogy ha mi, politikusok késztetést érzünk arra itt a televízió előtt vagy egymás előtt, hogy a szakmaiságot időnként - elnézést a kifejezésért - meg akarjuk erőszakolni vagy túl akarjuk licitálni a szakmát, és sajnos erre egyre több példa van.

A tegnapi napon képviselőtársaink a költségvetés szavazásánál már nem voltak jelen, de ékes példája volt ennek, hogy a költségvetés módosítására egy-két képviselőtársunk egy személyben több mint ötven javaslatot tett a módosításra, hol innen, hol onnan. Az abszurdum, hogy valaki egy-egy szakmán belül ennyire otthon lenne, és nem egy képviselőtársammal együtt jómagam is botcsinálta doktornak érzem magam.

Én arra kérném tisztelettel képviselőtársaimat, hogy a törvénykezésnél próbáljunk kicsit önmérsékletet tanúsítani, és fogadjuk el azért a törvény-előkészítés szakmaiságát, és a bizottságokban is - általában azt lehet mondani, hogy ott szakmai szempontból vitatjuk meg és tárgyaljuk a törvénytervezeteket - fogadjuk el ezt, próbáljunk a parlamentben ezeknek a szakembereknek a véleményére támaszkodni és az ő meglátásaikat elfogadni. Ettől függetlenül, amíg a politika kétoldalú (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) vagy többoldalú lesz, úgysem fogja egymást szeretni és elfogadni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Ékes József úr, az MDF képviselője.

ÉKES JÓZSEF (MDF): Nagyon köszönöm, elnök úr, a szót. Itt Eörsi Mátyás képviselőtársam mondja, hogy keményen. Nem kívánok, hiszen azt hiszem, nem jellemző rám az, hogy én olyan vitákat próbáljak a parlamenten belül provokálni, ami éles ellentétben áll a másikkal.

Göndör István képviselőtársamnak mondom, az MDF-frakció akarja, igenis akarja, és az MDF-frakció ebben a kérdésben partner tud lenni. Ezt mondom azért is, hisz itt felhozta az alkotmánymódosítással kapcsolatos kérdést. Bizonyos fejezetek kapcsán az alkotmánymódosítás négypárti egyeztetésének én magam is részese voltam, és tudom azt, hogy az MDF a maga részéről a törvényesség, a jogszerűség, az alkotmánymódosítás keretein belül is megfogalmazta és letette az asztalra azokat az indítványokat, amelyekkel megpróbálta jobbá tenni az alkotmánymódosítást, és valóban konszenzusos, partneri alapon próbált ehhez a kérdéshez hozzáállni.

Én úgy érzem, hogy az MDF önmagában ebben a kérdésben példát mutatott, és szeretném még egyszer megerősíteni, hogy az MDF igenis, érdekelt abban, hogy Magyarországon olyan adózási, olyan eljárási rendszerek alakuljanak ki, amiből az állampolgárok nem a bizalmatlanságot érzik ki, hanem valóban a törvény betartását és annak hátterét úgy megalapozni és megadni, hogy az mindenki számára követhető és egységes legyen.

Az elmúlt időszakban, amikor a vállalkozók, kisvállalkozók kétmillió forint fölötti pénzmozgását szigorú bejelentési kötelezettség terhelte, én szembesültem számos kisvállalkozóval, akik nagyon pici pénzmozgással rendelkeznek, hogy milyen óriási lelki gondot jelentett számukra, holott tisztességes vállalkozók. És talán a törvénykezést úgy kellene megközelítenünk, hogy a tisztesség határát túllépő emberekkel szemben kellene olyan törvényeket megalkotnunk, hogy velük szemben minden egyes gátat maximálisan ki lehessen alakítani, és ebben a Magyar Demokrata Fórum valóban partner kíván lenni.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Herényi Károly úr, az MDF képviselője.

(11.40)

HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm szépen. Ígérem, hogy utoljára szólok e tárgyban. Még egyszer mondom, hogy csak a szakmaiság az elsődleges a mi számunkra.

Az előző hónapok eddigi tapasztalata azt bizonyítja, hogy az ellenzéki oldalról benyújtott módosító indítványok elfogadási százaléka az egyet sem éri el, tehát mi, ellenzéki képviselők nem vagyunk abban a helyzetben, hogy módosító javaslatokkal tudjuk a törvény minőségét befolyásolni.

Miután a kormányoldal biztosítja a kormánytöbbséget és a kormány munkájának a politikai hátterét megteremti, elvárható, hogy ezek az egyeztetések ne a parlament falain belül történjenek meg, hanem az előkészületek során, és ide, a parlament elé egy szakmailag jól előkészített törvény kerüljön. Vannak a kormánynak is szakértői, de nekünk is vannak, és adattassék meg a lehetőség, hogy mi a magunk szakértői véleményei alapján alakítsuk ki az álláspontunkat és fejtsük ki jobbító szándékunkat.

Képviselőtársam az alkotmányt említette, milyen jó dolog, hogy tegnap elfogadtuk az alkotmány módosítását. Ennek egyetlenegy pozitívuma van, hogy ennek alapján valóban megtartható az ügydöntő népszavazás. Viszont a politikai egyeztetések során azok a szakmai érvek és álláspontok, amelyekkel egyedül mi éltünk, a Magyar Demokrata Fórum, és ezeket írásban elő is terjesztettük, elvesztek. Csak jelzem előre, ennek az lesz a következménye, hogy az uniós csatlakozást megelőzően még egyszer kell alkotmányt módosítanunk, amit megspórolhattunk volna.

Tehát a szakmai igényesség azt jelenti, hogy ha lehet, akkor a legrövidebb idő alatt, a legkisebb energiával és a leghatékonyabban dolgozzunk - ezt célozza az előterjesztésünk, ezt célozza a véleményünk.

Nem utasítottuk el, csak annyit mondtunk, hogy ez így nem alkalmas annak a célnak az elérésére, ami egyébként üdvözlendő és támogatandó.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Braun Márton úr, a Fidesz képviselője.

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Herényi Károly képviselőtársam szakmai felvetései egy könnyebb politikai vitát indukáltak itt a Házban, holott az elején kiderült, hogy politikai szempontból mindegyikünk, valamennyi fél egyetért a törvény céljaival. Belementünk egy politikai vitába, és úgy érzem, nem tudunk még leállni az év végén.

Szerintem itt több szakmai felvetés elhangzott, olyan szakmai felvetések, amelyeknek a megtárgyalása gyakorlatilag a részletes vitára tartozna. Ez a részletes vita, ha jól sejtem, valamikor februárban lesz, amelyben kipihenve, hű, de mámoros arccal tudunk (Derültség.) részt venni, és szakmai érveket tudunk felsorakoztatni.

Én azért kértem szót még egyszer, mert két főbb gondolata volt a beszédemnek: az egyik az, hogy vannak olyan társadalmi célok, amelyek bizonyos kellemetlen következményekkel járnak a résztvevőkre - ezt el kell tűrni, el kell viselni. A másik az, hogy ne legyenek illúzióink: lehet itt példákat hozni arra, hogy milyen egyéb pénzmosási formák vannak, milyen módszerek vannak és hogyan lehet őket megelőzni, be is kell tenni a törvénybe őket a legjobb tudásunk szerint, de ne legyenek illúziónk: előttünk fognak járni a bűnözők. Szóval nem utoljára tárgyaljuk ezt a témát, attól tartok, ez folyamatosan jelentkezni fog.

Szerintem próbáljuk meg februárban a legjobb tudásunk szerint úgy csiszolni ezt a törvényt, hogy a legutolsó, naprakész ismereteink alapján a törvény céljait a legjobb módon el tudjuk érni.

Köszönöm szépen, és jó munkát kívánok majd a részletes vitához.

ELNÖK: Hozzászólásra következik Lezsák Sándor úr, az MDF képviselője.

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Ha szükséges, akkor a részletes vitára úgy felkészülök, hogy például Göndör képviselő úrnak az elmúlt négy esztendőben itt, a Házban a salátatörvények ellen elmondott idézeteinek jegyzékét a Ház színe elé bocsátom.

Azt is megértem - és gondolom, nincs vita köztünk, Göndör képviselő úr -, hogy az ügyeletes ellenzék mindig elmondja a salátatörvényekkel kapcsolatban azokat az aggályokat, amelyeket a parlamenti folyosón is egyetértően fogadunk, azonban ezeknek a számát szeretnénk csökkenteni, s van néhány olyan törvénymódosítási elem, amelyet valóban nagyon kritikus megfogalmazás vagy kritikus vélemény illethet.

Például ez a törvényjavaslat megszüntetné a jogtanácsosi irodákat, és a jogtanácsosok további működését ügyvédi munkaközösségek keretében és az ügyvédi kamara ellenőrzése alatt tartaná lehetségesnek. Véleményem szerint nagyon eltér egymástól az ügyvédi és a jogtanácsosi hivatás, emiatt nem lesz szerencsés a kényszerházasság - ez egy dolog. De egy külső szemlélő - és ez most nagyon lényeges a salátatörvénnyel kapcsolatban, tisztelt Göndör képviselő úr -, aki nem ismeri az úgynevezett salátatörvényekben olykor a véletlen játéka szerint egymás mellé kerülő és eltérő témájú paragrafusokat, akár azt is hihetné, hogy a terrorizmus, valamint a pénzmosás elleni küzdelem és éberség jegyében azért kell megszüntetni a jogtanácsosi irodákat Magyarországon, mert ebben a harcban a rossz oldalán állnak. Ez nyilván téves felfogás, de okozhatja ezt az észrevételt. Ismétlem, nem szerencsés éppen ebben a törvényjavaslatban határozni a jogtanácsosi irodák megszüntetéséről, amely elhatározásnak egyébként amúgy is kétes a szakmai megalapozottsága.

Tisztelt Ház! Hatályát veszti a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 1994. évi XXIV. törvény is, aminek a legtöbb előírását ez a törvényjavaslat megismétli. Megismétli az értékhatárokra vonatkozó előírásokat is, azaz az elmúlt nyolc év áremelkedései figyelembevételével ebben a törvényjavaslatban a forint vásárlóértékére vetített értékhatárok háromszor szigorúbbak, mint nyolc évvel ezelőtt voltak. Nem vitatkozom ezzel a szigorodással, mert véleményem szerint is lehet, hogy ez indokolt. Azt azonban túlzásnak tartom, hogy a játékkaszinóknak minden ügyféltől, azaz még a legkisebb tétekben játszó ügyfeleitől is meg kellene kérdeznie a lakcímét, a családi és utónevét - tessék, tisztelt kormánypárti képviselők, végiggondolni életszerűen ezt a helyzetet! A névváltoztatás esetén az előző nevét meg kell kérdezni, nők esetében a leánykori, a családi és utónevét is, a születési helyét és idejét, az állampolgárságát vagy több állampolgárságát, az anyja leánykori család- és utónevét, továbbá az azonosító okmánya típusát és számát. A szenvedélyes szerencsevadászokat természetesen nem tarthatják vissza az ilyen nagy adminisztrációval járó előírások, de egyrészt a betérő vendégeket, a kis tétekben játszó kíváncsi turistákat bizonyosan elriasztják - életszerűen próbáljuk ezt megoldani, ne pedig ilyen túlzónak tűnő törvénymódosító döntésekkel!

Egyébként a törvény-előterjesztés jegyében begyűjtött adatokat a törvényben felsorolt intézmények tíz évig kötelesek megőrizni, hasonlóan a rendőrség is. Az előterjesztés azonban csak a megőrzési kötelezettség idejét limitálja tíz évben, azt nem szabályozza, hány esztendő elmúltával kellene megsemmisíteni ezeket az adatokat. Fel kell hogy hívjam a tisztelt Ház figyelmét egy ellentmondásra, egy olyan adatkezelői, úgy is lehet fogalmazni, skizofrén gondolkodásra, ami nagy vívmánynak tünteti fel, hogy életkorra, képzettségre, családi állapotra, foglalkozásra vonatkozó adatokat szinte ellenőrizhetetlenül, anonim módon kérdeznek s hónapokon belül megsemmisítenek, miközben ennek a törvénytervezetnek a szellemében akár évtizedekig megmaradhatnak a pénzváltásainkról, készpénzfelvételekről, az ingatlanvásárlásokról vagy egy kíváncsi turista kaszinólátogatásairól, a lakcímváltozásokról feljegyzett információk. Egyáltalán nem vagyok az adatgyűjtések értelmét megkérdőjelező, szigorú adatvédelem híve, de személyi adatokat ennyire lazán kezelő előterjesztés helyeslője sem.

Tisztelt Ház! E tervezet értelmében hatályát vesztené a terrorizmus elleni küzdelemről és a pénzmosás megakadályozásáról szóló 2001. évi LXXXIII. törvény 2. §-a is. Ez a paragrafus korábban a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló törvény hatályát kiterjesztette a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi képviseletére, illetve az ingatlanközvetítői, nemesfém ékszer- és nemesfém díszműáru-forgalmazó tevékenységet folytató, a kulturális javakat árverésen vagy bizományosi minőségben értékesítő pénzügyi szolgáltató szervezetekre, valamint az ügyvédi letétet kezelő ügyvédekre, s a pénz, értéktárgy, illetőleg értékpapír bizalmi őrzését végző közjegyzőkre és a könyvvizsgálókra, egyéni vállalkozás esetén annak alkalmazottjaira és segítő családtagjaira, továbbá a vámhatóságra.

(11.50)

Ezeknek a felsorolt szervezeteknek egy része szerepel ugyan a törvény-előterjesztésben, de egy további részüket, például a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi képviseleteit - és ez az én gondom - nem találtam meg a törvénytervezetben. Remélem - s nyilván erről van szó -, azért nem találtam meg, mert időközben más törvények vették át ezt a feladatot, de erre nézve a törvénytervezet indoklása nem adott részemre semmilyen iránymutatást.

Tisztelt Ház! Nagyon röviden ennyiben kívántam bővíteni a Herényi Károly frakcióvezető úr által elmondott indokokat, illetve véleményt, amit most megerősítek. Nagyon bízom abban, hogy a tárca felülvizsgálja azokat az észrevételeket, amelyeket a Magyar Demokrata Fórum részéről megfogalmazunk, és ennek alapján a részletes vita talán már számunkra is könnyebb megoldásokat, döntést fog jelenteni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MDF soraiban.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Tóth Sándor úr, az MSZP képviselője.

TÓTH SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Bevallom, nem számítottam a pénzmosás megelőzéséről szóló törvénytervezet tárgyalása kapcsán ilyen heves vitára, hiszen úgy vélem, valamennyiünk elemi érdeke, hogy ezzel kapcsolatban nagyon hatékonyan és határozottan lépjünk fel. Eddig ezzel minden frakció egyetértett, a bizottsági tárgyalások során sem merült fel ezzel ellentétes vélemény.

Tisztelt Képviselőtársaim! A pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló törvényjavaslattal kapcsolatban nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy bár Magyarország ez év nyarán lekerült a pénzmosásellenes nemzetközi szervezet feketelistájáról, azért még keményen megfigyelés alatt állunk. A Financial Action Task Force nemcsak Magyarországot szemléli fokozott figyelemmel, hanem más országokat is azért, hogy vállalt határidőre eleget teszünk-e a független jogi szakmákkal kapcsolatos jogalkotási kötelezettségünknek, illetve hogy az új szakmák vonatkozásában valóban megvalósul-e a pénzmosás elleni szabályozás betartásának ellenőrzése - hangsúlyozom, ellenőrzése - és számonkérése. Tekintettel arra, hogy az eddig törvénybe iktatott szabályozást a nemzetközi szervezet és az Európai Unió kedvezően igazolta vissza, e szabálytól visszalépni vagy azt enyhíteni nemigen lehetséges, inkább a szigorítás szükséges.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat a tavaly elfogadott törvényhez képest nem ír elő új típusú kötelezettségeket, csupán a meglévőket pontosítja. Ehhez képest a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának az álláspontját kicsit álságosnak tartom, hiszen 2001-ben - amikor még önök voltak kormányon - az úgynevezett terrortörvény 2. §-a határozta meg a pénzmosásról szóló hatályos törvény átfogó módosítását, és ez a törvény kötelezte a kormányt arra, hogy 2002. november 30-áig terjessze az Országgyűlés elé a jogi szakmákat szabályozó pénzmosás elleni szabályokat. Tulajdonképpen most ennek a pontosításáról van szó, ami a hatályban lévő szabályozáshoz képest mindenképpen előrelépés. Azt hiszem, valamennyien tisztában vagyunk azzal - amit az elhangzott hozzászólások is tanúsítanak -, hogy kicsit mindig lépéshátrányban vagyunk, de mindig jogkövető magatartást kell tanúsítanunk annak érdekében, hogy ezt a tevékenységet kiszorítsuk a legális forgalmazásból. Kicsit álságosnak tartom ebből a szempontból az MDF álláspontját, és úgy érzem, inkább politikailag kezeli ezt a történetet - ami pedig szakmai és jogi kérdés -, valamiféle népszerűséget hajhászva, ugyanis a közvélemény minden ilyen típusú törvény iránt rendkívül érzékeny és fogékony.

Az egyik legfontosabb változást a kibővült személyi hatály jelenti a törvénytervezetben, ugyanis indokolt, hogy az említett szakmákra is ki kell terjeszteni a törvény hatályát, mert a törvényjavaslatban előírt alapvető kötelezettségek - az azonosítási, a bejelentési, valamint az iratmegőrzési - csak meghatározott ügyvédi, közjegyzői tevékenységek végzése esetén terhelik a szakmák gyakorlóit. Ilyen tevékenység a letétkezelés, a gazdasági társaság alapításában, működésében, illetve megszüntetésében való közreműködés, valamint az ingatlanügyekben való részvétel.

Tisztelt Képviselőtársaim! Megoldást igénylő kérdés volt az is, hogy az új szakmák tekintetében mely szerv látja el a pénzmosás elleni szabályok ellenőrzését. Az ügyvédek, a közjegyzők, illetve a könyvvizsgálók esetében az ellenőrzési feladatot a szakmai kamarájuk teljesíti. De tekintve, hogy az ingatlanügyletekkel kapcsolatos tevékenységet végzőknek, valamint a könyvelőknek, adótanácsadóknak és a nagy értékű ingóságokkal kereskedőknek, régiségkereskedőknek - akik tavaly kerültek a pénzmosási törvény hatálya alá - nincs államilag elismert szakmai szervük, sem állami felügyeletük, a javaslat így egységesen az Országos Rendőr-főkapitányság hatáskörébe utalja ezt az ellenőrzési tevékenységet.

Az ORFK pénzmosás elleni osztályának több mint nyolcéves tapasztalata van ezen a területen, munkájával a pénzmosás elleni akciócsoport is elégedett, és aktívan részt vesz a nyomozó hatóságok nemzetközi együttműködésében. A megfelelő tárgyi és személyi feltételek biztosítása érdekében a költségvetés 50 millió forintot fordít az intézmény fejlesztésére. Fenti feladatát az ORFK nem mint nyomozó hatóság látja el, hanem az államigazgatási eljárási törvény szabályai szerint. A javaslat pontosan meghatározza azokat a cselekményeket, amelyeket az ORFK a hatósági ellenőrzés során a szolgáltatónál megtehet. A pénzmosás elleni szabályzat meglétét ellenőrzi, illetve azt, hogy a szolgáltatók tevékenysége megfelel-e a törvényben foglalt azonosítási, bejelentési, adatmegőrzési, valamint az alkalmazottak képzésére vonatkozó előírásoknak. Fontos azonban kiemelni azt is, hogy az ORFK addig látná el ezt a szerepkört, amíg az említett szakmák önkéntes szerveződéséből kiinduló érdek-képviseleti szervek, kamarák meg nem alakulnak.

Meglátásom szerint a jelen törvényjavaslat érdeme, hogy megfelel a nemzetközi elvárások által támasztott előírásoknak, lezárja az 1994-ben megkezdett pénzmosás elleni küzdelem jogszabályi hátterét oly módon, hogy az alkotmányos alapjogokat figyelembe véve egységes előírásokat tartalmaz a gazdasági élet minden olyan szereplőjére, amely pénzmosási szempontból veszélyeztetett lehet.

Tisztelt Képviselőtársaim! Biztos, hogy ez a törvény sem lesz olyan, amely abszolút mértékben kizárja a lehetőségeket, de mindenképpen előrelépést jelent, ezért a parlament általános és részletes vitájának lefolytatása után elfogadásra javasoljuk ezt a törvénytervezetet.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Ékes József úr, az MDF képviselője.

ÉKES JÓZSEF (MDF): Nagyon köszönöm a szót, elnök úr. Tóth képviselőtársamnak nyomatékosan szeretném hangsúlyozni, hogy ez a vita az elmúlt években hasonlóképpen lezajlott, csak akkor más volt a kormánypárt és más volt az ellenzék. Akkor hasonló körülmények között hasonló hozzászólások tarkították a törvényalkotási folyamatot. Az MDF részéről, úgy érzem, talán soha nem hangzott el ebben a kérdésben, hogy az akkori ellenzéki képviselők hozzászólása álságos volna, vagy hogy egyfajta reklámot kívánnának a frakciójuk részére megteremteni.

Ön is azt mondta magáról, hogy jogkövető. Az élet egész biztosan hoz majd olyan helyzeteket és eseményeket, amelyekben ez a törvény, illetve törvényalkotási folyamat nem állja meg a helyét és újra Ház elé kell majd kerülnie. Ezért mondom - ahogy Lezsák Sándor képviselőtársam is nagyon helyesen mondta -, most van alkalom arra, hogy ebben a törvénykezési folyamatban tárjunk fel minden olyan körülményt, amivel valóban jobbítani lehet a törvényi eljárást. Úgy érzem, ha szakmai kifejtés látszik megfogalmazódni, az nem az álságosságot jelenti. Egyébként bizonyos kérdésekben nekünk, parlamenti képviselőknek is megváltozott a véleményünk, és azt szeretnénk, ha a törvényben ez valamilyen úton-módon visszatükröződne. Higgye el, amikor önök voltak ellenzékben, önök is fogalmaztak meg olyan dolgokat, amikre nyugodtan lehetett volna azt mondani, hogy álságos vagy adott esetben kampányízű - de ezt nem mondtuk. Az MDF-frakció ilyet soha nem mondott.

(12.00)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Lezsák Sándor úr, az MDF képviselője.

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tóth Sándor képviselő úr kitűnő, elismert szakember, én megvallom őszintén, ritkán hallok tőle politikai sablonokat - pedig most politikai sablont mondott, és nem ide való politikai sablont. Mert ha az MDF a Fidesszel együtt szavaz, akkor kapjuk a vádat, hogy uniót akarunk, ha az MSZP-t vagy a kormányoldalt támogatja egy törvényjavaslat során, akkor kapjuk a vádat, hogy "a kommunistákat" támogatjuk. Ha pedig netán távol állunk valamennyitől vagy érezhetően más a véleményünk, akkor pedig népszerűséget akarunk magunknak. Tessék elhinni, emögött most valóban szakmailag megalapozott vélemény van, és nekünk bizony ezt itt, a parlamentben képviselni kell.

Nagyon bízom abban, hogy ez a törvénytervezet bizonyítja számunkra is, de elsősorban az előterjesztők számára, hogy igenis szükség van a négypárti egyeztetésekre, még a bizottsági üléseket megelőző négypárti egyeztetésekre. És ez elől a Magyar Demokrata Fórum soha nem tért ki, és a jövőben sem kíván kitérni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Mivel több felszólaló nem jelentkezett, megkérdezem államtitkár urat, hogy kíván-e reagálni az elhangzottakra - most nem kíván reagálni.

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát elnapolom, lezárására a 2002. december 23-ai, hétfői ülésünkön kerül sor, amelyen már képviselői felszólalások nem hangzanak el.

Tisztelt Országgyűlés! Most az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének, a nemzeti és etnikai kisebbségek országgyűlési biztosának, valamint az adatvédelmi biztos 2001. évi tevékenységéről szóló beszámolójának, illetve az ezek elfogadását kezdeményező országgyűlési határozati javaslatoknak az együttes általános vitájára kerül sor. Az előterjesztéseket J/4., 5., 6., valamint H/856., 989., 988. számokon kapták kézhez a képviselők.

Az elfogadott napirendi ajánlásnak megfelelően ismertetem a vita menetét. Elsőként az országgyűlési biztosok, valamint az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettesének felszólalására kerül sor, 20-20 perces időkeretben. A kormány képviselője ismerteti álláspontját a beszámolókkal kapcsolatban, szintén 20 percben.

Ezt követően az egyes beszámolók és határozati javaslatok általános vitája külön-külön folytatódik, amelyek során a határozati javaslatok előterjesztőinek felszólalására 10-10 percben, a bizottsági előadók felszólalására pedig 5-5 percben kerül sor. Ezután a képviselőcsoportok vezérszónokai ismertetik a frakciók álláspontját, 15-15 perces időkeretben, majd az egyes képviselői felszólalásokra kerül sor, 10-10 perces időkeretben.

Elsőként megadom a szót Lenkovics Barnabásnak, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának.