Felszólalás adatai

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! A két törvény - a bortörvény és a hegyközségi törvény - módosítását magában foglaló, előttünk fekvő törvényjavaslat címében is jelzi, hogy jogharmonizációs célú módosításról van szó.

(16.40)

A jogharmonizációra két elvárás is kényszeríti az előterjesztőt: az egymással összefüggő törvények között szükségessé vált jogharmonizáció, és az EU-csatlakozás által megkövetelt EU-jogszabályokhoz való illeszkedés igénye. A benyújtott törvénytervezet ezen kettős jogharmonizációs igény mindkét elemével kapcsolatban hiányérzetet szül.

A hiányérzet nemcsak bennünk, képviselőkben fogalmazódik meg, hanem hiányérzete van az ágazatban dolgozóknak, és hiányérzete van az ágazat szakmai és érdek-képviseleti szerveinek is. A szakmának ugyanis volt egy alapvető, jogos igénye: egy szakmai konszenzus, ami az összes érintett tárca által korábban elfogadásra került. Ez a szakmai alapvetés azt tartalmazta, hogy az ágazatot érintő három törvény, a bortörvény, a hegyközségi törvény és a jövedéki törvény módosítására, éppen a jogharmonizáció érdekében, egyszerre kerüljön sor. A szakma és a közigazgatás a három törvény egyidejű, a szőlő- és borágazat jogi feltételrendszerének átfogó korszerűsítéséhez szükséges módosítására az előterjesztések tervezeteit elkészítette.

A kormány ezzel szemben ezt a szükséges egységes, egyidejű jogharmonizációt szabotálja. Azt a jövedéki törvényt nem teszi a jogharmonizációs csomagba, amelynek az alapvető átalakítási szükségességéről a szőlő- és borágazat legfőbb szakmai szervezete már 2002 januárjában leírta, idézem: “A jövedéki törvény általános részei között túl sok egymástól gyökeresen eltérő jellegű, termékspecifikus szabályozás található. Ezek szétválogatása, a végrehajtási rendeletek kereszthivatkozásainak nyomon követése igen bonyolulttá teszi a jogszabály alkalmazását. Hogyan tegyen eleget az adóalany a jogkövetési kötelezettségének, ha a szabályok értelmezése időnként a jogalkalmazóknak is nehézséget okoz? A jövedéki törvény szerkezeti átalakítása szükséges. Rövid általános szabályrendszer termékkörönként - sör, ásványolaj, dohány, szesz, bor, pezsgő satöbbi -, részletes, termékspecifikus előírások, és a specifikus szabályokhoz kapcsolt végrehajtási rendelet elkészítése kívánatosak.ö - idézet vége.

Hol teljesítette a kormány a költségvetési salátatörvénybe becsempészett jövedékitörvény-módosítás kapcsán ezen fenti igényeket? Nemhogy az áttekinthető szabályrendszerek felé nem hatott az őszi módosítás, hanem a jövedéki törvény fellazítását eredményezte, amely fellazítás a termékpálya szereplőit sújtotta, és érdekes módon a borhamisítók érdekeinek kedvezett. Úgy törölte el a kötelező zárjegyet, hogy a két liter alatti, már nem kannás kategóriába tartozó műanyag palackokra is megszüntette a zárjegy-kötelezettséget. Nem véletlen, hogy a jövedéki törvény módosítása óta statisztikailag bizonyíthatóan megszaporodott a borhamisítás Magyarországon.

Ezek után az sem tekinthető véletlennek, hogy a két liter alatti műanyag palackok kikerültek a jövedéki törvény látóköréből, továbbá az sem lehet véletlen, hogy a mostani törvénymódosítási csomagból hiányzik a jövedéki törvény módosítása. Pedig az idei súlyos szőlőfagykár miatt végképp szükséges lenne a szakma által már évek óta a jövedéki törvény 54/D. § (2) bekezdésével kapcsolatban kért módosítás. Az adóraktári engedélymentességet ugyanis jelenleg az a termelő nem élvezheti, akinek teljesen elfagyott a szőlője, és ezért saját fogyasztású bor előállítására például 100 kilogramm szőlőt vásárol. Ennek a jogos igénynek a kielégítését is évek óta képviseli a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, sőt a saját fogyasztású borkészítés támogatása nem termelői jogként, hanem alanyi jogként járna.

Idézek a HNT két évvel ezelőtti állásfoglalásából: “Az évszázados hagyományok alapján lehetővé kellene tenni, legfeljebb 500 kilogrammos mennyiségig, magánszemély számára a szőlővásárlást, és ebből saját tárolóhelyen, saját fogyasztásra a borkészítést.ö Ezt annak idején Karakas képviselő úr is támogatta.

Hogy az ágazati önregulációra a külső erők különböző transzfereken keresztül befolyással bírnak, annak a hivatkozott statisztikai adatokon kívül egyéb kísérő jelenségei is vannak. Jelenleg Magyarországon a belföldi forgalomba kerülő mintegy 2,5 millió hektoliter bor fele palackos, a másik fele kannás formában jut a fogyasztókhoz. Az 1980-as években ezzel szemben a belföldi borforgalomnak még 80 százalékát adta a palackos értékesítés, pedig a nyolcvanas években a palackozási és forgalmazási lehetőségek sokkal korlátozottabbak voltak.

A piaci liberalizáció nálunk a szakmán kívüli befektetők irányába tett permanens szakmai engedményként summázható. Ez irányú észrevételeimet a törvénytervezet mezőgazdasági bizottság előtti vitájában is felvetettem, ahol a beterjesztő az FVM képviseletében elmondta, idézem őt: “Az eredeti elképzelés szerint egy vonatkozásban módosult volna a jövedéki törvény, amely szabály mégsem jövedékitörvény-módosításként, hanem a bortörvénybe épült volna be.ö Ez a bizonyos napi standolás kérdése - megint Karakas képviselő úrra hivatkozom -, amely azt lett volna hivatva szolgálni, hogy a kereskedelemben is meg tudja fogni a borhamisítás kérdését, valamint hogy ki tudja rekeszteni az illegális termékeket a kereskedelmi forgalomból. Ezt a részét végül a kormány nem fogadta el, tehát ebben a javaslatban ez már nem szerepel, noha a tárca szerette volna. Vagyis a jövedéki törvényben nyitva hagyott, de mondhatjuk: szándékosan megnyitott nagykapuk bezárására semmilyen kormányzati szándék nincs. Továbbá a kiskapuk bezárására irányuló tervezetet is elvetette a kormány - itt tartunk ma, tíz és fél hónappal az Európai Unióhoz történő csatlakozás előtt.

Apropó, tíz és fél hónap: a törvényjavaslat általános indoklásából idézek. “Mindkét törvény módosításának indoka az Európai Unióhoz történő csatlakozásunkra való felkészülés, a szőlő- és borágazat uniós követelmények szerinti működése, intézményi hátterének megteremtése. A törvénymódosítások 2004. január 1-jével való hatálybalépése biztosítja a felkészülést a szakigazgatás számára is.ö

Hogy ennek a törvénynek a benyújtásával is késésben van a kormány, az egyértelmű, de ehhez még ilyen cinikus indoklást megfogalmazni, hogy a törvény csatlakozás előtti négy hónappal való hatálybalépése biztosítja a felkészülést, az már a kigúnyolása az érintett ágazat szereplőinek. Főleg azt követően, hogy az EU legutóbbi jelentése expressis verbis kimondja: bizonyos lemaradások, adósságok a jelenlegi kormány idején halmozódtak fel. Egyébként is, a szezonév közbeni törvényi szabályozástól már Hamurabbi óta óvnak a törvényalkotók. Az ilyen jelentős törvénymódosításoknak az EU-csatlakozásunkat megelőzően minimálisan egy teljes szezonéven át hatályban kellene már lenniük.

A törvénymódosítás 2004. január 1-jével való hatálybalépése és a 2004. május 1-jei EU-csatlakozás között fennmaradó 4 hónap sem a szakigazgatás törvényben rendezettek szerinti működésének begyakorlására, még kevésbé a rendszer működtetése közben mutatkozó hiányosságok pótlására nem elég. Hiányosság pedig már most, a beterjesztés nulladik órájában is érződik. Lehet, hogy nem valós hiányérzetről van szó, de a törvényt beterjesztő MSZP-s barátaink már megfeledkeztek a marxi tételről: az elmélet próbája a praxis.

Például a most tárgyalt, egyes agrár tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat 1. § (2) bekezdésében, a 4. § 13/B. § (2) bekezdésében, és a 34. § 2/B. § (2) bekezdésében Agrárintervenciós Központot említ, holott ma már mindenki előtt ismert - és ma a miniszter úr is jelezte - a 81/2003-as kormányrendelet, aminek a címe mezőgazdasági és vidékfejlesztési hivatalról szól, és éppen az agrárintervenciós központ megszűnését tartalmazza.

Az 1. § (2) bekezdése értelmében az MVH a SAPARD-hivatal és az Agrárintervenciós Központ általános jogutódja.

(16.50)

A rendelet 7. §-ának (1) bekezdése szerint ez 2003. július 1-jén lép hatályba. A (2) bekezdésben az áll: e rendelet hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti az Agrárintervenciós Központ létesítéséről szóló 108/1997-es FMV-rendelet. A jelenlegi törvényjavaslat pedig, amelyik említi az Agrárintervenciós Központot, 2004. január 1-jén lép életbe.

Ne élesben, EU-tagságunk alatt derüljenek ki az ágazati struktúrának és intézményi háttérnek a közösségi szabályokkal kapcsolatos inkompatibilis elemei! Például a jelenlegi törvénymódosítások lehetőséget nyújtottak volna a szőlő-bor ágazat Unióban létező struktúrájához történő erőteljesebb törvényi közelítéshez - gondolok itt az uniós ágazati integráció követendő modelljére. A termelők és a feldolgozók integrációját jelentő pinceszövetkezeteken belül a kistermelők pincekönyv-vezetési gondjai is leegyszerűsödnének, sőt megszűnnének, mint ahogyan az EU-ban éppen a pinceszövetkezetek általi könyvelés miatt nem létezik ilyen gond.

Az integrációnak a piaci értékesítésben megmutatkozó előnyét ezen a helyen, gondolom, nem szükséges hangsúlyoznom. Mivel a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa egyben az ágazat terméktanácsi feladatait is ellátja, ezért a jelenlegi törvénymódosításnak törvényi lehetősége nyílt az alapanyag-termelés és -feldolgozás integrációjának az elősegítésére. Úgy tűnik, ezt az elmulasztott lehetőséget is már a tényleges EU-tagságunk idején kell pótolnunk, természetesen akkor már az Unióban működő pinceszövetkezetek versenyelőnyével is megküzdve. Pedig Hamvas Béla az ágazatban és a világban zajló integrációra már hatvan évvel ezelőtt felhívta a figyelmet, “A bor filozófiájaö című művének mottójában előrevetíti a teljes integrációt: “Végül is ketten maradnak, Isten és a bor.ö

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)