Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én nem tudom azt, hogy hülyének nézik az embereket, vagy csak annak akarják nézni. Egyszerűen megdöbbentő! Nonszensz az, amit megengednek maguknak kormányzati szerepvállalók vagy egyes képviselők egy-egy ilyen törvény előterjesztése kapcsán. Nonszensz, mert egyeseknek mindent, másoknak meg semmit. Meg még, ha lehet, attól is kevesebbet. Szóval, valami ilyesmiről szól ez a történet, amit most itt elénk terjesztettek. A távszerencsejátékot, ugye, az online kaszinójátékokat kiveszik, és hát hová kerülne, kizárólag a kaszinójáték-szervezési jogosultsággal rendelkező, tehát ilyen koncessziós társaságokhoz, szervezetekhez. Hát, tudjuk nagyon jól, nem túl sok van ebből az országban. Nem túl sok, de legalább ott van az önök közelében. Legalább nincs messze önöktől.

Önök költségvetési bevételekről beszélnek? Adónövekedésről beszélnek? Nem valami egészen másról szól ez a történet? Nem gondolkodtak még ezen? Vagy nem tapasztalták netán ezt? Miközben ebben az országban 4,5 millió ember a létminimum alatt éli az életét, a mindennapjait, miközben egyre többen nyomorognak, miközben az a kérdés valójában a vidéken élő ember számára meg a zsáktelepüléseken élő emberek számára, hogy egyik napról a másikra hogyan élik meg az életüket, önök eközben a haveroknak meg a pereputtynak mindent.

A szégyenpír nincs az arcukon? Amit csináltak földhaszonbérleti szerződések keretei között Borsod-Abaúj-Zemplén megyében! Tállai államtitkár úr biztos többet tudna mesélni erről a dologról, mint én, többet, mert valószínűleg bensőségesebben ismeri a folyamatokat. Vagy a miskolci trafikkoncessziók ügyében, ahol nyolcvanegynéhány koncesszió kapcsán kettő, azaz kettő fideszes képviselő vitt el húszat, aztán az egyik szégyenében visszaadott belőle talán nyolcat vagy tizenkettőt. Szóval, nem érzik azt, hogy kínos ez a történet? Nem érzik azt, hogy ez messze nem arról szól, amiről önök megpróbálnak beszélni? Költségvetési bevételi többletekről, adótöbbletekről?

Nem érzik azt, és ahogy képviselőtársaim ezt egyenként, külön-külön elmondták, nem kell hogy részletezzem, hogy ezek a források hogyan és hová kerülnek? Vagy tényleg hülyének néznek mindenkit? Minket is annak akarnak nézni? Mert itt ez másról nem szólhat!

(13.40)

Galambos képviselőtársam úgymond minősíti a vidéki embert: a vidéki ember képtelen arra, hogy ha egy kiskocsmában, mondjuk, ott van egy játékgép, akkor el tudja dönteni, hogy ő odamegy és bedobja, vagy nem teszi ezt meg. Nem, a vidéki ember sem más, mint mondjuk, a budapesti, az is tud gondolkodni. Csak nehezebb körülmények között éli általában vetten az életét. És még azt is merem önnek állítani meg önöknek is, hogy adott esetben pont ebből kifolyólag megfontoltabban cselekszik.

Ja, hogy vannak játékszenvedéllyel bíró emberek? Hát vannak, vidéken is, meg Budapesten is. A játékszenvedéllyel bírókat megfékezni azzal, amiről beszélt Bangóné Borbély Ildikó, beszélt Egyed Zsolt és más képviselőtársaim is, hogy kiürítették a kiskocsmákat az önök által félkarú rablónak nevezett játékautomatáktól, és közben néhány ember kezébe adták a birodalmat, nem lehet. Ne gondolják azt, hogy az emberek, ha úgy akarják, nem találékonyak. Dehogynem! Ez nem erről szól. Önök nem megvédeni akarnak bárkiket is, vagy mondhatom azt, önök senkit nem megvédeni akarnak, nem; önök bizonyos embereknek, bizonyos köröknek a haszonszerzését segítik. Önzetlenül teszik mindezt? Vagy valamiért másért, önző módon cselekednek így? Az idő előbb-utóbb be fogja bizonyítani, miért.

Gondolják, hogy ez így normális? Gondolják, hogy ennek így kell működnie? És közben hülyítik az embereket ‑ trafikkoncesszió ‑, hogy a fiatalok dohányzástól való védettségét kívánják megteremteni? Nem kell hogy mélyebben belemenjünk, tudjuk mindannyian, hogy mi lett annak a következménye! Tudjuk, hogy a feketepiacon mi indult el. Tudjuk, hogy milyen sérelmeket, bűncselekményeket szenvedtek el emberek, még ‑ sajnálatos módon ‑ halálos áldozata is volt a történetnek, mindannak, amit önök e tekintetben kitaláltak. És közben évtizedeken keresztül trafikokat működtető, akár mozgássérült emberektől vették el a mindennapi megélhetésüket. Hogy működik ez a dolog? Hogy van ez összerakva az önök fejében? Nem érzik azt, hogy nem túl korrekt (Bangóné Borbély Ildikó: Nem.), nem túl tisztességes mindez? Énszerintem tisztességtelen. Énszerintem inkorrekt.

És látható módon nemcsak trafik, nemcsak föld, hanem minden más vonatkozásában, amivel forrást lehet felfedni, a tekintetben olyan folyamatokat rajzolnak, amelyek nem az emberek érdekét szolgálják, valami egészen mást. Jó lenne már egyszer kitenni a kártyákat: miről szól ez, uraim? Miről szól ez? Kiknek s milyen haszonszerzéséről szól ez? Egyszer jó lenne tisztán látni ezekben a dolgokban. És talán a következtetéseket is levonni. És talán a konklúziókat is megállapítani. Jó lenne, mert addig, amíg ez így megy, addig mindazok, akikről önök itt szavakban beszélnek, csak elszenvedik mindazt, amit önök csinálnak „értük”, idézőjelbe tetten. Szerintem meg ellenük.

Tudják, akkor, amikor az integrált ellenőrzési rendszerek hiánya fennáll ‑ Bangóné Borbély Ildikó beszélt erről, nem ismétlem ‑ a játékgépek működtetésének a sokaságánál, akkor ezzel szemben, mindezek mellett a hölgyek, ha bemennek majd a kozmetikushoz vagy épp a fodrászhoz, vagy bemegyünk a sarki kisboltoshoz, akkor ott viszont szigorú, szoros számadású pénztárgépeken keresztüli forrásbevételek zajlanak. Azzal nekem nincs bajom, de azzal igen, hogy itt, ezen birodalom keretei között, itt meg az integrált ellenőrzési rendszereket kinullázzák, ezek nincsenek, ezek nem kell hogy legyenek. Hát hogy van ez, uraim? Hogy működik ez? Mi ez? Mi ez, amit önök építenek? Nem félnek attól, hogy ez a szabad rablásnak a terepét rajzolja meg? Nem gondolják azt, hogy ez így végképp nincs rendjén? Vagy van oka, amiért ezt teszik? Nagyon bízom benne, hogy ilyen nincs, fel se merem tételezni, mert az már a vég, a vég kezdete legalábbis. Jó lenne elgondolkodniuk ezen, jó lenne mérlegelniük. És jó lenne, ha ezeket megtéve, ha elgondolkoznak, ha mérlegelnek, akkor akképpen cselekednének, hogy ezt az egész javallatot visszavonnák. Igen, Bánki Erik képviselőtársam bólogatását én így tekintem, hogy igen, ön is elgondolkodik rajta. Merthogy mindaz, amit csinálnak, az nem Magyarország, nem a Magyarországon élő emberek messze-messze döntő többségének a javát szolgálja. Ez valakiknek a javát szolgálja, bizonyos csoportosulások érdekét szolgálja, de az nem a magyar emberek többsége.

Ez a parlament meg azért van, azért találták ki, és azt várják el tőle, és ezen keresztül mindegyikünktől, tőlünk egyenként külön-külön és összességében is, hogy a magyar emberek érdekét szolgáljuk; hogy olyan törvényeket fogadjunk el, amely törvények az ő életüket, az ő életük alakulásának, a mindennapjaik alakulásának pozitív irányba fordítását szolgálják. Nem egyesekét, nem szűk csoportokét, nem a haverokét, nem a pereputtyét, nem. Tudják, két-három évvel ezelőtt volt olyan ember ‑ ha már itt kimondhatatlan nevek vannak a felszínen, mint ahogy Szilágyi képviselőtársam mondta ‑, aki gázszerelőként 800 millió forintos osztalékot tett el. 800 millió forintot! Na, nincs ezzel baj, csak abban az esztendőben 225 ember foglalkoztatásához illesztetten 157 millió forint bérjellegű kifizetés volt. Értik a számokat? Értik, amit mondok? 800 milliós osztalék valakinek, aki 225 embert foglalkoztat abban az évben 157 millió forint bértípusú kifizetés mellett? Mi ez, ha nem vadkapitalizmus? Mi ez (Dr. Józsa István: Rablás.), ha nem egy olyan világ… Van, aki rablásnak nyugodt lelkülettel nevezheti, igen. Mi ez, ha nem egy olyan világ, amely egyeseknek mindent, másoknak meg semmit? Azt gondolják, hogy ez így rendben van? Azt gondolják, hogy ez így jól van? Megcsinálták a földdel, megcsinálták a trafikkal, megcsinálják mindenfajta beruházásoknál felhasználható európai forrásoknak a telepítésével ‑ hogy működik ez a világ, uraim?

És akkor idehozzák ezt a förmedvényt? Nem tudom másnak nevezni. Idehozzák akkor, amikor a becslések szerint csak abban az öt kaszinóban is mintegy 15 milliárd forintos bevétel az, ami képződik? Az állam 6-6,2 milliárd forintos nagyságrendű adóbevételhez jut, és idehozzák ezt a következő lépést? Normális ez, normális dolog ez? És közben gondolkodnak azon, hogy mi történik a Magyarországon működő mikro- és kisvállalkozásokkal? Tudják, amiről olyan sokat beszélnek, a kkv-szektorról, akik éves szinten több tízezrével szűnnek meg, van olyan hónap, hogy adott esetben 10 ezer kkv-szektorba tartozó vállalkozás szűnik meg, köztük akár vendéglátó-ipari egységet működtető szervezetek is, ahol az önök által bűnösnek vélt félkarú óriásokat kiszabadították, megtiltották a használatát, mert a vidéki ember, néhányuk vélekedése szerint, nem alkalmas arra, hogy eldöntse, és a kaszinók keretei közé vitték. Ott, ahol több mint 800 ott van? Az nem baj. Ott, ahol az ellenőrzés jogosultsága nem adott? Az nem baj. Ott, ahová ki se mernek menni a hatóságok? Mert ha szóba kerül, hogy kimennek, már retorzió alanyaivá válhatnak? Ez nem probléma?

Hát miről szól ez a történet? Fontos önöknek az ember? Fontos önöknek a mikro-, kisvállalkozás? Dehogy fontos! Látszik, hogy csak a beszéd szintjén fontos, a szavak szintjén beszélnek csak róla.

(13.50)

Csak az érdekcsoportok fontosak, csak a pereputty meg a haverok, akiknek lehet adni ‑ és isten ne adj’, vannak, akik úgy gondolják, hogy lehet kapni? Rendben van ez így? Nem kellene még egyszer azon elgondolkodni, hogy azoknak az embereknek, akik többségben élik az életüket Magyarországon és szerény körülmények között, kellene segítő kezet nyújtaniuk a törvénykezéseiken keresztül? Nem kellene elgondolkodni azon, hogy amiről Bangóné Borbély Ildikó szólt, hogy a koncessziós díj áfamentességét bevezették, sokkal inkább azt kellett volna megtenniük, vagy akár a baromfitermékek esetében az áfakulcsot a 27 százalékos világcsúcsos rekordról 5 százalékra csökkentsék, vagy épp az alapvető élelmiszerek áfájának a csökkentését tegyék meg? Nem a koncessziós díjak áfájának a mentességét, nem! Nem azt, ami egyeseknek ad, hanem azt, ami mindenkinek! Nem ezt kellene csinálniuk?

Tehát én azt szeretném kérni önöktől egyrészt, hogy vonják vissza mindazt, amit ideterjesztettek, másrészt innentől kezdve meg olyan dolgokat csináljanak, ami a Magyarországon élő emberek érdekét szolgálja. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)