Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Alapvetően egy nagyon érdekes helyzetben vagyunk, mert nekem is sokat kellett azon dolgoznom, hogy kibogozzam, hogy egyáltalán hogy jött a kormányzatnak ez az ötlete, hogy egy ilyen határozati javaslatot tesz le az asztalra, és utána nagyon gondolatébresztőnek bizonyult maga az általános vita is. Ugyanis azt nem mondhatjuk semmiképpen sem, hogy ennek a határozati javaslatnak nincsen előzménye, hiszen van, egészen pontosan még a szocialista kormányokra vezet vissza ez a 45/2003. országgyűlési határozat, amelynek többek között a felülvizsgálatát az 1657/2012. kormányhatározat írta elő, és adtak is önmaguknak egy határidőt a Fidesz-KDNP-kormányzat részéről, a 2013. október végét. Az már elmúlt, most 2015 júniusában vagyunk, de mindesetre megszületett ez a H/5048. országgyűlési határozati javaslat, ami azért számos ponton magán hordozza azokat a hibákat, amelyek szerintem száz százalékban elkerülhetők lettek volna, ha bizonyos olyan gyakorlatokat megőriz ez a kormányzat, ami, azt gondolom, a demokrácia működéséhez szükséges lenne, mint például a civilekkel való konzultáció.

Na, mindenesetre 2013. október végén lejárt a határidő, és másfél évig az égvilágon semmi nem történt, és utána került benyújtásra ez az 5048. határozati javaslat, amivel kapcsolatban az én legfontosabb kritikám az, hogy azon kívül, hogy vannak benne olyan kifejezések meg olyan felfogásbeli problémák, amikre majd utalni fogok, és amik szerintem nem segítik ennek a helyzetnek a megoldását, azon kívül nem elég számon kérhető, nem elég konkrét, gyakorlatilag nincsenek benne olyan vállalások, amiket egy idő után meg tudunk nézni, hogy valóban teljesültek-e vagy sem, és ebben, mondjuk, egy egyértelmű értékítélete lehet a Háznak, illetve magának Magyarországnak is.

Vissza kell utalnom arra az általános vitára, amin sokat beszélgettünk erről az országgyűlési határozati javaslatról, és az egyik legfontosabb kritikám pontosan az volt, hogy a beterjesztés előtt önök nem konzultáltak senkivel. És ezt azért is neveztem egy külön fajsúlyos kritikának, mert maga az isztambuli egyezmény 9. cikkelye is előírja azt, hogy a társadalmi és a civil szervezetekkel együtt kell működni, mielőtt bármilyen dokumentumot önök beterjesztenek.

(11.50)

És erre az államtitkár asszony azt mondta, hogy a civilek kaptak meghívót. Ezért én utánanéztem, és a tényszerűség kedvéért el szeretném mondani, hogy mire kaptak a civilek meghívót, és mennyi lehetőségük volt megszólalni.

Szóval, 2012 óta az emberi jogi munkacsoport működik a kormányzatnál, és működtetik önök az emberi jogi kerekasztalt is. Ez alapvetően ilyen ajánlásokat megfogalmazó szerv, egy konzultatív szerv, és ennek vannak tematikus munkacsoportjai. Az egyik tematikus munkacsoport a nők jogaiért felelős tematikus munkacsoport; megnéztem, a két ciklus alatt összesen ötször üléseztek, legutoljára 2015. április 28-án. Ez egy újraalakuló ülés volt, ezért is fontos ebből a szempontból, és ezen az újraalakuló ülésen egyetlen szó sem esett erről a H/5048. számú határozati javaslatról.

Hosszas keresgélés után megtaláltam a jegyzőkönyvre mutató linket, ott megtaláltam magának az ülésnek a jegyzőkönyvét, és ott találtam egy kérdést, méghozzá a Női Érdek kérdését, akik az isztambuli egyezménnyel kapcsolatban feltettek önöknek egy kérdést. Azt kérdezték konkrétan, hogy hol tudnak bekapcsolódni az előkészítő munkába. Erre az államtitkár asszony azt válaszolta, hogy létrejött egy külön munkacsoport, amely a ratifikációs folyamat segítésére szolgál, ez a folyamat nagyon hosszadalmas, nemcsak Magyarországon, és a többi, és a többi, és itt még idézhetném az államtitkár asszonyt.

De a lényeg az, hogy mi ez a külön munkacsoport, és engem ez érdekelt a leginkább, hiszen a dolog ott áll vagy bukik, hogy vajon ebben a külön munkacsoportban ott vannak-e a civilek; nincsenek ott. Tehát ez a nőkkel szembeni erőszakkal foglalkozó munkacsoport gyakorlatilag mindenfajta transzparencia nélkül működik, és énnekem ezzel súlyos problémám van, tisztelt államtitkár asszony. Kikértem a jegyzőkönyveit ennek a munkacsoportnak, és megtagadták, az IM megtagadta ennek a kiadását.

Annyit tudtam csak meg, hogy április 9-én nyújtották be a kormány elé az isztambuli egyezményhez szükséges lépéseket összegző jelentést, de sem erre, sem a most tárgyalt határozati javaslat előkészítésére semmilyen rálátása nincsen se a civileknek, se az ellenzéknek, és nem volt civil, szakmai vagy érdek-képviseleti szervvel történt egyeztetés, ami önmagában az isztambuli egyezményt is sérti.

Na most, tisztelt államtitkár asszony, ha önök meghallgatták volna ezeket az embereket, akkor számos olyan helyzetet elkerülhettek volna, ami problémás. Ilyen például az, ami az i) pontban van, hogy a lelki egészség fontosságáról meg a lelki ellenálló képesség erősítéséről értekeznek. Ez a nők elleni erőszaknak a félreértése: nem a nőknek kell megváltozni, hanem ebből az elnyomó helyzetből kell a nőket kivenni, pontosan itt a hatalmi viszonyt kell látni és az elnyomó viszonyt kell megszüntetni.

Ráadásul nagyon súlyos ebben a határozati javaslatban az is, hogy a mindenkori költségvetési lehetőségek figyelembevételével kell biztosítani önök szerint a forrást. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) Ez megint ellenkezik az isztambuli egyezménnyel, amely azt mondja, hogy minden pénzt meg kell adni azért, hogy a nők elleni és a családon belüli erőszakot megszüntessük.

Úgyhogy súlyos kifogásaink vannak nekünk is, tisztelt államtitkár asszony, tisztelt Fidesz-KDNP, szerencsésebb lett volna hosszabban értekezni azokkal az emberekkel, akik valóban értenek hozzá ebben az országban. (Taps az ellenzék soraiból.)