Felszólalás adatai

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Kovács Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A vezetéselmélet azt tartja az ellenőrzésről, hogy az irányításnak egy sajátos, rendkívül érdekes eszköze, ugyanis az ellenőrzés mindig már megtörtént cselekményeket, tényeket vizsgál, azokat elemzi, elemzése során mégis, amellett, hogy feltárja az esetleges hiányosságokat, a jövőbe mutat; tehát annak ellenére, hogy múltbeli dolgokkal foglalkozik, a jövőbe mutat.

A vezetéselméletnek az irányításról és az ellenőrzésről alkotott véleménye világosan tükröződik az Állami Számvevőszék előttünk lévő jelentéséből is, amely maga sem titkolja, kifejezetten kijelenti, hogy igenis szándéka az, hogy az esetleges hiányok feltárásával mintegy példát adjon arra, hogyan lehetne a jövőben ezeket a hiányosságokat kiküszöbölni. Ezeket a jelentéseit évek óta, tulajdonképpen tíz éve készíti a Számvevőszék - tavaly volt tízéves -, és jubileumi értékűnek is tekinthető ez az előttünk lévő 1999-es jelentés, hiszen az Állami Számvevőszék tízéves fennállásának idejét vizsgálja.

A jelentés két részre tagolható, egyrészt, amit maga is jelentésnek nevez, ebben általános megállapításokat foglal össze; a másik, a nagyobbik része, amit a jelentés mellékleteknek titulál, ez a nagyobbik rész. Igazán nem is értem, miért viseli ez a "Mellékletek" elnevezést, hiszen tulajdonképpen szerves része az egésznek, csak nem általánosságokat, hanem konkrétumokat, konkrét vizsgálatokat takar. Tehát én a jelentés szerves részének tekintem.

Az általános megállapítások sajátossága - és sajnálatos, hogy így van, nem az Állami Számvevőszék hibája -, hogy évek hosszú sora óta mindig kénytelen azt megállapítani, le is írja, hogy a vizsgálatok mennyiségének a növekedésével ezeket a megállapításokat nem lehet megszüntetni. Tehát akármennyit vizsgál a Számvevőszék, akármilyen megállapításai lesznek, ezek nem befolyásolják azokat a tényeket, amelyeken más kell hogy segítsen, törvénymódosítás, törvényalkotás kell hogy segítsen ezeken a hiányosságokon; ha az meg nem történik, akkor megint csak évek vagy egy évtized fog eltelni újra, hogy ugyanezeket a megállapításokat az Állami Számvevőszék leírja.

A jelentésnek nevezett jelentés azt is meghatározza, hogy az önkormányzatokkal foglalkozott a legtöbbet, hiszen az önkormányzatok feladatai a lakosság teljes egészét érintik, ezért az összes vizsgálatnak közel a felét az önkormányzatok vizsgálatára fordították. 802 önkormányzatot, 1533 önkormányzati intézményt vizsgáltak, és ez - írja a jelentés - majdnem a fele az összes vizsgálatnak. Én magam is inkább ezekkel az önkormányzati megállapításokkal szeretnék foglalkozni.

Tehát a jelentés ismételten leszögezi - mint ahogy minden évben megteszi -, hogy mivel az önkormányzatok feladatai nem kellően meghatározottak, éppen ezért finanszírozásuk sem kellőképpen meghatározott. Kisgazda képviselőtársam már ismertette azt a részt, hogy az önkormányzatok vagyona nincs kellőképpen felmérve, a zárszámadások, a különböző költségvetési kimutatások ezeket nem fedik megfelelő módon, még 1994-es nyilvántartási értéken tartják számon, így aztán nincs is tiszta képünk a önkormányzatok vagyonáról. Ugyanakkor azért lényeges ez, mert az önkormányzatok lassan kénytelenek a működési és fenntartási költségeikhez igénybe venni a saját vagyonukat, mivel a helyi adók kivetése egyre inkább szűkül, csökken. Tehát rákényszerülnek a vagyonfelélésre, ami persze nem jelenti azt, hogy már felélték volna a vagyonukat, de ez a tendencia megindult, sok kisebb településnél, ahol kicsi a vagyon, ez már komoly gondot okoz.

Pozitívumként említi meg a jelentés, hogy csak néhány vagy egészen kevés önkormányzat vált fizetésképtelenné. Én ezt nem pozitívumként fogom fel, hanem ellenkezőleg, negatívumként, hogy az a pár önkormányzat is fizetésképtelenné vált, hiszen végül is a lakosságon csattan az ostor, valamiféle lakosságot szolgáló feladat nem lesz megfelelő módon teljesítve.

Külön foglalkozik a főváros forrásmegosztásával a jelentés, amely valóban egy anomália. Ez az anomália 1994 óta áll fenn, amikor módosították az önkormányzati törvényt, és kivették a kerületek egyetértési jogát a forrásmegosztásból. Ma már csak véleménykérési kötelezettsége van a fővárosnak, amire vagy válaszolnak a kerületek, vagy nem válaszolnak, vagy a zöm azt mondja, hogy nem ért vele egyet, mégis a főváros saját számítása szerint fogja meghatározni a forrásmegosztást. Sajnos megállapítható, hogy a főváros vezetése saját klientúrájának kedvez, míg a zömében más pártok által alkotott képviselő-testületeket pedig háttérbe szorítja, olyannyira, hogy azok a valódi kiadásaikat nem tudják fedezni ezekből az összegekből. Anomália, meg kell szüntetni, csak törvénymódosítással lehet megszüntetni.

A melléklet részletesen, kilenc fő vagy alfejezetben beszél az önkormányzatok különböző feladatairól. Itt kiemelném a csapadékvíz-elvezetéssel kapcsolatos problémákat, amelyek rendkívül súlyosak. Ez voltaképpen oda vezethető vissza, hogy az önkormányzati törvény 8. §-a határozza meg az önkormányzatok feladatait, amikor azt mondja, hogy az önkormányzatok feladatai különösen..., és sok mindent felsorol, többek között a csapadékvíz-elvezetést és a vizek rendezési feladatait is. Ugyanakkor a 9. § pedig azt mondja, hogy az önkormányzatok ezeket a feladatokat anyagi tehetségükhöz mérten és annak megfelelő módon és mélységben végzik el. Ebből sok önkormányzat arra következtet, hogy igazán ezek a feladatok nem feladatai, ezek legfeljebb felvállalt feladatok, ha tehetik. Nem így van, ez teljesen rossz értelmezése a jogszabálynak. Ha egyszer azt mondja, hogy "feladata különösen", akkor nyilvánvaló, hogy az különösen feladata, abban mindenféleképpen kell tenni valamit, legfeljebb az a szabadság és az az anyagi fedezettől függő rész, hogy milyen mértékben és milyen módon tudja ezt megtenni.

(12.00)

Hogy az önkormányzatokat itt súlyos tehertétel terheli, mutatja az is, hogy a vízrendezési szabályzataikat a vizsgált 98 közül mindössze 18 készítette el, ami már bizonyos felelősséget is felvet. Nyilvánvalóan az Állami Számvevőszék nem tudja szankcionálni az önkormányzatokat. De például a közigazgatási hivatalok, az adott közigazgatási hivatalok megfelelő módon, akár fegyelmi felelősségre tett javaslattal is a polgármesterek vagy a jegyzők irányába ezt megtehetnék. Igaz, hogy a képviselő-testületnek nincs fegyelmi felelőssége, ám politikai felelőssége annak is van, és ezek a vizsgált önkormányzatok kifejezetten olyan területen feküdtek, amelyek belvízkároknak ki vannak téve.

Azt is mutatja a jelentés, leírja a jelentés, hogy még ha rendeletben szabályozzák is az önkormányzatok, hogy mit kell tenni a lakosságnak annak érdekében, hogy, mondjuk, az árkokat kitisztítsák, és ennek megfelelően a vízfolyást lehetővé tegyék, ott sem szankcionálnak semmit, tehát a rendeletek nem határoznak meg... - márpedig tehetnék, valamilyen szabálysértési bírság kiszabásával ösztönözhetnék arra a lakosságot, hogy eleget tegyenek ennek a kötelességüknek, de nem tesznek eleget, mert ilyen előírása az önkormányzatoknak nincs. Az elmúlt évben, években világosan láthattuk, hogy ennek igenis súlyos és káros következményei vannak és lehetnek.

Összegezve: az Állami Számvevőszék jelentését rendkívül pozitívnak tartom, előremutatónak tartom, de az lehet a mottója a jelentésnek, hogy az Állami Számvevőszék vizsgálatainak mennyiségi növelésével a hiányosságok nagy része nem elhárítható.

Rajtunk a sor, uraim, hölgyeim, törvényalkotással, törvénymódosítással! Köszönöm. (Taps az FKGP padsoraiban.)