Felszólalás adatai

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A földgázellátásról szóló törvény előttünk lévő módosítása láthatóan-bizonyíthatóan igen komoly előkészületeket élvez, igen komoly házi feladatot végeztek el többen. Különösen hasznosnak találom megint a mai felszólalásban Lázár Mózes és Márton Attila képviselőtársaim adatait és érveit, amivel a képviselőtársaknak és a bennünket figyelemmel kísérőknek a figyelmét felhívta bizonyos dolgokra. Mert igen fontos, tisztelt Országgyűlés, hogy tisztán lássák, akik ezt látni kívánják.

Én nem vállalkozhatom arra, és nem is kívánok, hogy bármiféle átfogó képet nyújtsak az egészről, de engedtessék meg, hogy egyetlenegy vetületét ennek a témának igyekezzek megvilágítani, sőt mélyebbre hatolni is egy kicsit. Nevezetesen, az árképzésről és az árképzés hatásairól szeretnék szólni, és felhívni a figyelmét a kormánynak, képviselőtársaimnak, hogy a módosítások során mérlegeljük ezeket, és olyan mértékig építsük bele a megszületendő törvénybe, hogy az javára legyen a végrehajtásnak.

Én egyetlen módosítást nyújtottam be a 19. §-hoz egy 7. pontként, amiben lényegében erre teszek javaslatot. Most inkább néhány általános mondatban fogalmaznám ezt meg. Azt javasolom, hogy a törvény végleges szövege és annak indoklása mondja ki, hogy az árak és a kompenzációs rendszerek hogyan is születnek meg, és hogyan is módosulnak. Beszélünk a piacról és a versenyről, ez pedig azt jelenti, hogy az árak nincsenek kőbe vésve, mert hiszen a piac egy dinamikus folyamat. Márpedig ha nincsenek kőbe vésve, hanem a piac ösztönzésére és jelzéseire módosulnak, akkor mi a következménye ennek? Mondhatnánk azt, hogy a piac tudja legjobban szabályozni a kereslet-kínálat arányait, míg az okoskodó kormányzati beavatkozások több kárt okozhatnak, mint hasznot. Ez így egy alapvető bölcsesség.

Azonban az is tény, hogy az Energia Hivatal révén és más látható vagy kevésbé látható beavatkozások révén az árképzés és a kompenzációs rendszer mégiscsak olyan következményekkel járhat, amiket jobb volna tudni. Arra gondolok, tisztelt képviselőtársaim, hogy amikor az árak megváltoznak, akkor annak nyomán valaki jobban jár, más valaki rosszabbul jár, és lesznek olyanok, akikre nincs hatással. Ha az árváltozás annak következménye, hogy valamely intézmény vagy vállalkozás monopólium jellegű - nem kívánom kifejezetten monopóliumnak nevezni egyik vagy másik intézményt, de monopólium jellegű -, vagy maga az Energia Hivatal, hosszabb távon esetleg a kormányzat, a törvényhozás az árakat változtatja, akkor jó volna tudni, hogy az árváltozás nyomán ki jár jobban, és ki jár rosszabbul.

Ez az, amit én juttatásnak nevezek - így neveztem korábbi felszólásaimban is az évek során, képviselőtársaim közül többen emlékeznek is rá -, néha burkolt juttatásnak. Azért burkolt, mert nincs kifejezve árban, de a hatása ott van. Nem baj az, ha ott van, ha tudjuk, hogy van és mennyi az. Hiba akkor van, ha az annyira burkolt, annyira rejtett, hogy a gazdasági élet részvevői, szereplői nem tudják, hogy mennyi is az. Nem tudják, de néhányan igen. S azok, akiknek különös befolyásuk van, ebből olyan haszonra - ezt a szót használom: haszonra - tehetnek szert, ami torzítja a gazdaság működését. Miben torzítja? Hatásfokban és méltányosságban; hogy a gazdasági élet két fő irányítója tekintetében - így szeretjük látni, legalábbis a közgazdaság-tudomány igen gyakran ezt a kettősséget tekinti - egy ár, különösen egy árváltozás mit okoz hatásfok tekintetében és mit okoz méltányosság tekintetében.

Ezeket a kritériumokat követni, és ezeknek a mértékét megtudni csak úgy lehet, ha tudjuk, hogy egy árváltozásnak mennyi a juttatásértéke. Ugyanis az árváltozás lehet teljesen semleges, és egyszerűen kompenzál azért - a kompenzáció szót használom -, mert a termelési költségek magasabbak lettek; vagy valami más, a gazdasági élet szabályai és természete szerinti árváltozás következett be.

Mindezt azért mondtam el, tisztelt Országgyűlés, mert tudom azt, előre látom - majdnem hogy próféta szemekkel láthatjuk előre mindnyájan -, hogy a törvény alkalmazása során ilyen kérdésekbe fognak belebotlani az alkalmazók: az Energia Hivatal, továbbá ennek az energiaforrásnak a vásárlói és eladói.

(18.20)

Tehát jó, kívánatos, hogy ők majd az alkalmazás során tudják, hogy a törvényalkotók, tehát mi ezeknek a szempontoknak tudatában voltunk, és figyelmeztetjük a végrehajtás során azokat, akiknek döntést kell hozni bizonyos vitás esetekben, hogy mik is a szempontok, amelyek vezetik a törvényalkotót. Ez egy igen gyakori dolog, zárójelben említem, bírósági esetekben, amikor a bírók visszamennek néha évtizedekre, évszázadra, hogy mi volt eredetileg a törvényalkotó gondolata - gondolatolvasók. Egyfajta ilyen gondolatokat szeretnék most elhelyezni itt, és tanácsolom, hogy az Országgyűlés ezt is vegye számba, vegyük számba, amikor a módosításokat beleépítjük a végleges szövegbe.

Végezetül még annyit mondanék, tisztelt Országgyűlés, hogy ennek a burkolt juttatásnak a mérése, követése és hatásának követése annál inkább kényes, mondhatnám, csiklandós téma a földgáz tekintetében, mert itt egy természeti kincsről van szó, ez a természet ajándéka, mondhatnánk, a Jóisten ajándéka, ez jön. Hogy ezzel hogy bánunk, hogy osztjuk el, ez még inkább érdekes, mintha egy megtermelt terméket vagy jószágot, vagy szolgáltatást mérünk, és arról törvénykezünk.

Tehát mindezeknek a számításba vételével mondom, tisztelt Országgyűlés, hogy jó az, hogy az európai uniós csatlakozás kapcsán néha ilyen vizsgálódást, önvizsgálódást végzünk ebben is. Azonban azok a fenntartások, amelyeket itt képviselőtársaim minden oldalról elmondtak, igenis érvényesek, érdekesek, mert jobb olyan törvényt alkotni, amelyet majd egy év múlva vagy két év múlva nem kell újrafabrikálni.

Köszönöm a meghallgatást. (Taps az ellenzéki padsorokban.)