Felszólalás adatai

Az egyik az ominózus államadósság és annak a menedzselése. Ez az egyik szent tehene a tisztelt kormánynak. Azt mondja a költségvetési törvényjavaslat általános indokolása, hogy 2011-ben elkezdte csökkenteni a kormány az államadósságot, és a továbbiakban is ez az első számú vagy az egyik fő törekvése. Ugyanakkor megállapíthatjuk éppen a legfrissebb adatok alapján, hogy a mai napon a magyar államadósság minden idők legmagasabb szintjére ért el, ami abszolút értelemben a legmagasabb szint, és fajlagosan is magas. Ha azt a bizonyos törtet nézzük, aminek a nevezőjében a GDP van, a számlálójában pedig a bruttó államadósság, ez a mutató ismét 80 százalék körül alakul. Én azt gondolom, hogy ez az államadósság visszafizethetetlen. Ezt mutatják a világgazdaságban részt vevő országok adatai, tehát ez egy teljesen hibás felfogás.

Mi nem azt mondjuk, hogy nem akarjuk törleszteni az államadósság esedékes összegét és a kamatait, mi azt mondjuk, hogy tárgyalni kell. Kérem, megjelent a közelmúltban egy név - a nevét nem mondom, nem is tudom, nem is ez a lényeges (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) -, egy valaki, aki a birtokában van a magyar állampapírok 10 százalékának. Tehát létezik az az ember a maga valóságában, akivel le lehet ülni tárgyalni, hogy mit enged a feléből esetleg. 9 százalékos hozamokkal nem lehet, kérem szépen, finanszírozni, ezt könnyen be lehet látni. Nincs olyan gazdasági ágazat, még a szerencsejáték-ipar vagy a pornóipar sem képes ilyen rentábilitással dolgozni. (Közbeszólások, zaj.) 9 százalékos hozamokat nem lehet bevállalni egy országnak, tehát valami érdemi lépést kell tenni (Az elnök csenget.), tárgyalni kell. Tárgyalni kell, meg kell keresni a tárgyalópartnereket. A tárgyalások során sokféle kompromisszum képzelhető el. Tessék erre vonatkozólag megnézni azokat a tanulmányokat, amik azokról az országokról szólnak, amelyek hasonló cipőben jártak vagy járnak, mint mi, Írország, Lengyelország, Görögország, Argentína et cetera. Sokat lehet ezekből tanulni.

Tehát mi ezt az axiómát nem tudjuk elfogadni, hogy minden határon túl fizetni a kamatokat, 1000-1200 milliárd forintot évente. Ezt a magyar nemzet, a magyar adófizetők, a magyar állampolgárok nem bírják ki. Számunkra ez fontosabb szempont, mint mindenféle neoliberális álláspontra hajazó és a brüsszeli, világbanki pénzügyi körök kívánságait teljesíteni szándékozó törekvés. Ez tehát az egyik olyan dolog, amiben azt gondolom, hogy megbukott a kormánynak ez a gazdaságpolitikai alapfeltételezése. Nem tudja csökkenteni. Sziszüphoszként görgeti fel a hegyre azokat a törlesztőösszegeket, amiktől azt reméli, hogy majd hátha csökken ez az adóssághegy, és ahogy a számot mondtam, tisztelt képviselőtársaim, nem csökken, hanem nő. Felülről a devizarészét ennek nyomja a forint romló árfolyama, alulról pedig nyomja fel a belföldi részét, a belföldi államadósságot a jegybanki kamat emelése.

(4.10)

Kettős szorításban növekszik az államadósság összege, ha tetszik, ha nem. Ez létező valóság. Ezzel tessék szembenézni!

A másik gondolatom, ami ezzel összefügg, hogy miért hajszoljuk bele magunkat hajnali órákban a költségvetésbe. A magyar gazdaságtörténetben, a magyar költségvetés történetében többször volt olyan helyzet, amikor nem készült el a költségvetés szilveszter napjára, hanem átcsúszott a következő esztendőre, és semmi a világon nem történt, legfeljebb presztízsveszteséget kellett lenyelnie a kormánynak. Nem vitatom, hogy ez ezzel járt volna. Az élet megy tovább. Az önök által elfogadott alaptörvény is lehetőséget ad erre, hiszen azt a költségvetési műszót, amit indemnitásnak hívnak latinul, tartalmazza az alaptörvény. Azt mondja, ha az Országgyűlés a naptári év kezdetéig nem fogadja el a költségvetést, akkor a kormány jogosult a jogszabályok szerinti bevételeket beszedni és az arányos kiadásokat teljesíteni. Semmi nem történne, és készíthetnének egy alapos költségvetést, amely a gazdaságpolitikai pilléreket is revízió alá veszi, és azokat a számításokat is megalapozhatnák, amelyek jelenleg nincsenek megalapozva. Azt a bizonyos 52 milliárdos csökkentést, amivel most a tárcákat megrövidítik, alaposan meg kellett volna nézni. Ez nem történt meg.

A dolog lényege, és ezzel befejezem: tanuljanak önök is Deák Ferenctől. Önök a mellényt rosszul gombolták be, és ezt nem lehet mindenféle gombokkal kiigazítani, se a 48 milliárddal, se az 52 milliárddal, se a 20 milliárddal. A mellényt le kell venni és újra kell gombolni.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)