Felszólalás adatai

Ha meggondoljuk, hogy Koppenhága is meg a mexikói cancúni klímacsúcs is kifejezetten csalódást okozott azokban, akik klímapolitikával foglalkoznak, érthető, hogy nagy elvárásokkal utaztak a delegációk Dél-Afrikába. Magyarország ugyan kis ország, és szinte alig a 2 százalékáért felelős a globális CO₂-kibocsátásnak, mégis fontos elmondanunk, hogy nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne vegyünk részt egy ilyen nagyon fontos nemzetközi egyeztetési folyamatban.

Erre két fontos érvet is fel tudnék hozni. Az egyik szakmai: nincs vita a tudósaink között abban, sőt egyetértés van a tekintetben, hogy a magyar vidéket egyre gyakrabban sújtó árvizek, belvizek és a velük váltakozó aszályok összefüggésben vannak a Föld változó éghajlatával.

A másik érvem nemzetgazdasági. Tudván azt, hogy a rendszerváltáskor a magyarországi nehézipar leépült, mi valójában túlteljesítettük a kiotói egyezményben ránk kiszabott kibocsátáscsökkentési kötelezettségeinket, így felhalmoztunk olyan mennyiségű kvótatartalékot, amelyet a nemzetközi piacon értékesítve finanszírozási forrást találhatunk zöldgazdaságunk fejlesztéséhez. A klímatárgyalásoknak magyar szempontból tehát tétje az, hogy vajon fennmarad-e a kiotói rendszer 2012 után. Ezt csak úgy használhatjuk ki okosan, ha megalapozunk ezzel egy magyarországi fenntartható gazdasági fejlődést.

Államtitkár úr, kérem, számoljon be arról, hogy a magyar küldöttség mit végzett a durbani csúcson (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és hogy látja a kormány a kiotói egyezmény jövőjét. (Taps a kormánypártok soraiban.)