Felszólalás adatai

MANNINGER JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A magyarországi közutak állapota az elmúlt évtizedekben is vitatéma volt. A megnövekedett forgalom, különösen a tehergépjárművek a nem ilyen teherbírásra méretezett aszfaltburkolatokat tönkretették, az utak jelentős hosszukban nem számítottak megfelelőnek a szakemberek minősítése szerint.

Arra a lendületre azonban, ahogy az elmúlt három évben tették tönkre az utakat, és megnövekedett a nem megfelelő minősítésű utak száma, sőt az utak kifejezetten balesetveszélyesek, erre senki sem számított. Ennek az is az oka, hogy 2002-től reálértékben folyamatosan csökkentették az útfenntartásra, útfelújításokra fordított költségvetési forrásokat.

Ráadásul azt a hibát is elkövették, hogy nagyberuházásoknál, autópálya-építkezéseknél nem biztosították az anyagszállításhoz szükséges utak helyreállítását, nem kötelezték a kivitelezőket a használt utak felújítására. Történt ugyan némi megállapodás vasúti kőszállításokra, de ez nem ellensúlyozta azt a tényt, hogy különösen a háromtengelyű szólókerekes tehergépkocsik használatát nem szabályozták, így azok a többi tehergépjárművel együtt tönkretették az utakat, nemcsak gazdasági károkat, hanem balesetveszélyt is okozva.

Így van ez az ország több részén, például Zala megyében is: a Keszthely-Várvölgy összekötő út Románia legelmaradottabb részein is lehetne. A kár mintegy 100 millió forint. De például a 71-es út zalai szakaszának helyreállítása több mint 1 milliárd forintba kerülne. Szinte járhatatlan több helyen a 7-es főút is, de sorolhatnánk a példákat az ország bármely részéből.

A kátyúk és nyomvályúk a gépkocsi-tulajdonosoknak évente összesen 100 milliárd forintnyi kárt is okozhatnak, de most már a balesetveszély is jelentős. Ezt jelenleg önök úgy oldják meg, hogy sebességkorlátozó táblákat helyeznek ki. Így elmondhatjuk, hogy az elmúlt három évben nemcsak az egyre gyorsabban tönkremenő vasútvonalakon szaporodtak a lassítójelek, hanem most már a közutakon is több ezer kilométer hosszan sebességkorlátozás van bevezetve. Ez lenne a lendület, államtitkár úr, a sebességkorlátozás?

A személycserék azonban tényleg lendületesen folynak: a cégektől szakemberek ki, régi üzlettársak be. Olvasni lehetett például arról, hogy Kóka János miniszter úr kinevezte korábbi üzlettársát az útfenntartásért és -felújításért felelős intézmény élére. Történt ez úgy, hogy menet közben megváltoztatta a pályázati kiírásokat, és kinevezte azt a szakembert, akinek nem volt elegendő szakmai gyakorlata; mondják, büszke is rá, hogy nem tudja az aszfaltot a betontól megkülönböztetni. Azóta kiderült a nagy ötlet: az útfelújítási és -helyreállítási pénzeket is egy helyre akarják koncentrálni, az illető vezetőhöz. Egyértelmű tehát: nem az utak felújítása számít önöknél, hanem az, hogy egy kézben, a régi üzlettársaknál legyen a pénzek elosztása és ellenőrzése.

A kérdésem tehát: mikor akarják a hibákat megszüntetni, felszámolni a balesetveszélyt, és miért akarják a pénzeket egy kézben tudni? Várom válaszát. (Taps a Fidesz padsoraiban.)