Felszólalás adatai

PUCH LÁSZLÓ, a gazdasági bizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én úgy gondolom, hogy amit a professzor úr mondott, az fontos dolog.

Elsősorban a privatizáció nem önmagáért van, az egy gazdaságpolitika része. Ezt nem lehet óránként húzgálni, és úgy dönteni, hogy így vagy úgy csináljuk. Én úgy gondolom, amikor a Medgyessy-kormány 2002-ben elfogadta a vagyonpolitikai irányelveket, és az Országgyűlés azt jóváhagyta, ennek a ciklusnak az ütemtervét ezzel meg is határozta. Semmi más nem történt a nyáron, mint ennek az ütemtervnek a végrehajtása folytatódott. És úgy gondolom, ez nem kiárusítás, hanem egy ütemes privatizáció. Több olyan vállalat és cég került ebbe a helyzetbe a felkészítés során, amikor ezek az ÁPV Rt. belső szabályzatai szerint már megtehetők.

Az ÁPV Rt. belső szabályzatai teljesen átláthatóak. Ellenzéki képviselőtársaim képviselője ott ül az ÁPV Rt. minden döntéshozó fórumán, még az igazgatóságba is akkor ül be, amikor akar. Ugyanis a felügyelőbizottság minden tagja részt vehet bármely döntéshozó szervezet ülésén. Minden anyaghoz hozzájuthat, és úgy tudom, hogy ez az elmúlt napokban meg is történt, a mai napra való felkészülés kapcsán az önök képviselője minden anyagot elvitt. És remélem, ha azokat látják, akkor az is igaz, hogy egy átlátható privatizációról van szó.

Én nem ezt szeretném mondani, hanem egypár tárgyi tévedés is van, amikor a gazdasági bizottságban a kormányzati többség azt mondta, ez az anyag alkalmatlan arra, hogy általános vitára bocsássuk. Ha mégis ide került, úgy gondolom, azt kell mondjuk, hogy így, ebben a formában elfogadhatatlan a részünkre.

Ugyanis az egyedi cégek közül, amikről szól, és az indoklásban is több helyen megjegyzi, egy csomó olyan van, aminek nincs pillanatnyilag napirenden lévő privatizációja. A posta felkészült. Ha 2009-re a Magyar Posta nem felkészült egy versenyhelyzetre, akkor az európai normák szerint mellette bárki végezheti ezt a szolgáltatást. Én úgy gondolom, hogy a magyar állam saját vagyonának megőrzése érdekében is fontos lépés, ha a Magyar Postát erre a versenyre felkészíti - a privatizációja nincs napirenden.

A MVM-nél egy csomó szabály módosítására, törvénymódosításra van szükség, és természetesen akkor megvitathatjuk az MVM “hogyan tovább?ö-ját és az MVM-hez kapcsolódó részeknek a privatizációját. Ezért azt gondolom, hogy ennek a leállításáról teljesen értelmetlen beszélni, az előterjesztés szerint pedig ez is benne van.

Vannak olyan feladatok, amikről azt gondoljuk, hogy azon cégek kapcsán, amelyek most oda kerültek, magánkézben gyakorlatilag könnyebben elvégezhető feladatként jelennek meg. Nem biztos, hogy ha a Tankönyvkiadó magánkézben van, akkor drágább vagy olcsóbb tankönyvet fog kiadni. A tankönyv kiadásának vannak szabályai, azt az állam különböző jogszabályokon keresztül befolyásolja. Jelenleg már csak 30 százalékban uralja a tankönyvpiacot az állami tulajdonban lévő Tankönyvkiadó, és folyamatos piacvesztésben van. Úgy gondolom, ezen érdemes elgondolkodni, hogy ez a legjobb példa-e arra, amikor az államnak mint tulajdonosnak is ott kell lennie.

A másik tárgyi tévedés az előterjesztésében: Tokaj és a ménesbirtok ügye. Mindkét esetben a privatizáció előtt kikerült az a két inkriminált rész, amit az előterjesztő kifogásolt abban az ügyben, hogy nemzeti értékek kerültek privát kézbe, és ezt követően nem működtethetők ezek a dolgok. Tehát szeretném, ha ezt is figyelembe venné, amikor ezekről szó van.

A harmadik rész, amikor a gondokkal küzdő társaságokat is felsorolja, hogy azonnali hatállyal függesszük fel a privatizációjukat. Azt kérdezem én, hogy ezt követően a magyar adófizető polgárok pénzét fordítsuk arra, hogy a Zsolnay-gyárba havonta 20-30 millió forintot tömünk, Bábolnába több száz milliót? És természetesen nem mai eset az, hogy ezt beletömjük, hiszen '98-2002 között ugyanez történt. Csak nagy levegőt kellett venni, hogy ez így nem mehet tovább. Igenis érdemes ezen elgondolkodni, hogy erre kaptunk-e mandátumot, és erre kaptunk-e felhatalmazást, hogy a gyengülő cégekbe folyamatosan állami forrásokat tömjünk, és csoportosítsuk át ide az adófizetők pénzét. Én úgy gondolom, hogy ez nem így van.

A másik, amikor a MOL-ról és a Richterről szól az előterjesztés: azt gondolom, ha csak a sajtót olvasta volna Richter-ügyben az előterjesztő, akkor nem aggódna ennyire.

A másik: a MOL tekintetében pedig az önök törvényi szabályozása nyitotta meg ezt a lehetőséget. És úgy gondolom, akkor azt a lehetőséget nem azért nyitották meg, mert nem gondolták, hogy előbb-utóbb ezzel élni kell. És azt is tiszteletben kell tartani, hogy igen, ez egy ütemezés, és akkor, amikor a piaci pozíció lehetővé teszi egy ekkora vállalat tőzsdére vitelét, a magyar nemzeti vállalat potenciális fejlődésének segítését jelentette ez a privatizációs tranzakció. A továbbiaknak, úgy gondolom, az előterjesztéssel ellentétben, pillanatnyilag csak akkor van értelme, ha az más gazdaságpolitikai érdekkel is összhangba hozható. A MOL privatizációja igenis összhangba hozható volt más gazdaságpolitikai érdekekkel. Azt gondolom, mindannyian büszkék lehetünk a megnövekedett nagyságrendre.

Köszönöm szépen. Úgy gondolom, hogy ez ebben a formában nem fogadható el. Van benne egyetlenegy gondolat, amire, azt gondolom, érdemes odafigyelni, ez pedig a vagyonkezelés feltételeinek megteremtésére való törekvés, hiszen ez fontos dolog, és akkor a privatizáció vagy reprivatizáció kapcsán az állam szerepe mind a két esetben rendben lehet a piacon.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

(18.20)