Felszólalás adatai

DR. RÉTVÁRI BENCE (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A dolog fontosságát mutatja, hogy immár ennél a vitánál a második napon tartunk, és minden képviselőcsoportban valóban kialakítják a véleményüket, és ez nemcsak az első körben, hanem immár a második körben is itt, a Ház asztalán fekszik.

Amikor Magyarország jövőjéről gondolkodunk, akkor nyilvánvalóan a területfejlesztési terv azért is fontos, hiszen minden útnak, vasútnak, bicikliútnak vagy bármi más fejlesztésnek ez adja meg a keretét és a jövőjét. Amikor arról gondolkodunk, hogy Magyarország az Európai Unióban hogyan tud versenyképes, piacképes lenni, hogyan tudjuk a területi különbségeket is akár csökkenteni Magyarországon belül, ez az alap, amire mindenképpen építkeznünk kell.

Amikor '96-ban, majd 2000-ben a Balaton területét, illetőleg a budapesti agglomerációt 2005-ben külön szabályozta az Országgyűlés, akkor igaz, hogy ezt a két területet kivette az általános szabályozási körből, de továbbra is talán a legfontosabb tevékenységünk ezzel a tervvel kapcsolatban az kell legyen, hogy a különbségek az ország keleti és nyugati régiói között megszűnjenek. Ez lehet a közlekedés, az infrastruktúra-fejlesztés vagy a környezetvédelem bizonyos kérdései, de mindenképpen arra kell törekednünk, hogy ha akár az úthálózatról, akár az infrastruktúra fejlesztéséről, ipari parkok kialakításáról, utak összekötéséről beszélünk, akkor Kelet- és Nyugat-Magyarország között megvalósuljon az az egyenlőség, amely Magyarországnak mindenképpen érdeke, hiszen nem elfogadható, hogy az infrastrukturális fejlettség, az úthálózat és ami ebből egyenesen következik, az emberek életszínvonala más legyen a keleten és nyugaton élők esetében.

Nagyon pozitív dolog, hogy a felülvizsgálat során sok mindennel bővült a szabályozás köre. Ha a környezetvédelmi kérdéseket említjük, ott az Alkotmánybíróság döntése nyomán egy magasabb szintű szabályozás alakult ki, de sok más kérdésben is. Így például bekerült az országos gyorsforgalmi közúthálózat új, hosszú távú fejlesztési koncepciója, bár itt a korábbi vitában is elhangzott, hogy az utak föl-, illetve leminősítése kapcsán egyes területek talán hátrányosan érezhetik magukat, hiszen a korábbi besoroláshoz képest igaz, hogy maga az út minősége és az út áteresztőképessége nem változott, ettől függetlenül a besorolása alacsonyabb szintű lett, és ez sokaknak érdeksérelmet jelent. Egyértelműen meghatározta a felülvizsgálat a meglévő és tervezett, 50 megawattos és annál nagyobb erőművek villamosenergia-átviteli hálózati elemeit és a nemzetközi szénhidrogén-szállító vezetékek nyomvonalát.

Itt talán ki is jött az, hogy egy 4-5 éves felülvizsgálat a mostani, viszonylag gyorsan változó és az Európai Unió költségvetési ciklusaihoz is valamelyest alkalmazkodó fejlesztési koncepció elkerülhetetlen. Hiszen miközben mi itt egy átfogó felülvizsgálatról beszélünk, tudjuk, hogy folyamatosan még a régi tervhez módosító javaslatok is kidolgozás, megvalósítás alatt állnak, tehát ezen a terven is nyilvánvalóan akkor is kell módosítanunk, ha mi most úgy gondoljuk, hogy öt évre, hét évre, tíz évre nagyjából le tudjuk fedni azt az igényt, ami ezzel kapcsolatosan a nemzetgazdaságban mutatkozik.

Szintén a nemzeti erdőtelepítési programmal összhangban egységes elvek alapján lehatárolták az erdőtelepítésre alkalmas területeket. Az agrárágazatot is érintő további előrelépés a kiváló termőhely-adottságú szántóterületek mellett a kiváló termőhely-adottságú erdőterületek lehatárolása, amely következtében azok védelme is biztosított lesz a beépítéssel szemben. Itt az egyetlenegy ok talán a honvédelem, amely ezzel kapcsolatban fölülírhatja a most lefektetett szabályokat.

Szintén pozitívum az országos ökológiai hálózat felosztásának újragondolása. Az eredmény összhangban van a páneurópai ökológiai hálózat rendszerével, de az élőhelyek ökológiai funkcionalitását is jobban megfogalmazza az új kategorizálás. Szintén megtörtént az országos tájképvédelmi területek lehatárolása, valamint szintén lehatárolásra és a törvényjavaslatban elővezetésre kerültek azok az övezetek, amelyek a kulturális örökség szempontjából kiemelten kezelendőek, és ezek az örökségi elemek is felsorolásra kerültek. Meghatározták a kiemelt fontosságú honvédelmi területeket, ebbe az ország védelmi képességét meghatározó NATO-tagságból eredő, valamint a nemzetközi szerződéseiben is vállalt kötelezettségek teljesítéséhez szükséges objektumok és területek tartoznak.

Úgy gondolom, bár ezek a tervek elővetíthetnek Magyarország számára egy roppant pozitív jövőképet, hiszen ha ez mind-mind így valósulna meg - túl azon a körülbelül 5 százaléknyi kérdésen, ami a régiók fejlesztése szempontjából vita, és erre az 5 százalékra elég sok módosító indítvány érkezik, és szintén itt, a parlament asztalán hever -, akkor nagyon jól állnánk, de minden tervből, minden elképzelésből amennyi megvalósul, annyit ér maga a terv is. Bár most itt nem konkrétan a fejlesztési források allokációjáról beszélünk, hanem az általános és egész országot átszövő elképzelésekről, ugyanakkor mindenképpen felhívnám a figyelmet arra, hogy lehet itt a legkoherensebb, a legeurópaibb, a legmodernebb terv, amit megfogalmazunk magunknak ezen vitában, lehet a legjobb településrendezési és egyéb szabványoknak, európai uniós elvárásoknak megfelelő tervünk az ország területrendezésére és a települések agglomerációjára, Budapest agglomerációjára, a Balaton környékének a szabályozására, ha nem lesz forrás akár a magánszektorban az ipari parkok területén, akár a közszférában vagy az Európai Uniótól, akkor megfogalmazhatjuk a legszebben csengő terveket, akkor is feleannyit sem érnek, mint ha egy része meg tudna valósulni azoknak a beruházásoknak, amelyek akár évek óta halasztást szenvednek.

Köszönöm szépen. (Dr. Horváth János tapsol.)