A felszólalás szövege:

Ennek a javaslatnak akkor van értelme, hogyha ezt összekötjük egy vidék-gazdaságfejlesztési programmal. Hogyha a nem hagyományos eszközökkel, hanem a szociális gazdaságfejlesztési eszközökkel egy átmeneti gazdaságépítésbe kezdünk, ahol aktív állami segítséggel újraépítjük ezeknek a falvaknak a gazdaságát, és helyben teremtünk munkalehetőséget, és helyben segítjük hozzá az embereket jövedelemszerzéshez, csak akkor lesz ennek a javaslatnak értelme. Akkor értelmes az, hogy azok, akik visszaélnek ezeknek az embereknek a helyzetével, őket kriminalizáljuk, és őket kivonjuk a rendszerből. De hogyha nem teszünk mellé jövedelemszerzési lehetőséget, akkor, mindannyian tudjuk, hogy csak egy PR-fogásról van szó, de a valódi probléma nem fog megoldódni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

HARANGOZÓ GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Sneider Tamás képviselőtársammal abban mélységesen egyetértek, hogy ennek a javaslatnak akkor van értelme, ha mellé tesszük azokat a javaslatokat, amikről részben ő is beszélt. Mi több mint egy héttel ezelőtt benyújtottuk azt a vidék-gazdaságfejlesztő programot, amelyben erre tettünk javaslatokat, csak hogyha már szóba került, akkor néhány gondolatot hadd mondjak el ebből.

Arra tettünk javaslatot, hogy a helyben létrejövő foglalkoztatásra, helyi foglalkoztatásra teremtsük meg a megfelelő jogi és adókörnyezetet, hogy ne csak nagy közmunkaprogramokkal - amikben munkatáborokba küldjük az embereket - lehessen foglalkoztatni államilag támogatott módon embereket, hanem szociális szövetkezetekben is.

Valóban egyetértek azzal, hogy ezek a kis szociális szövetkezetek egyenként, individuálisan nem lesznek működőképesek, mögé kell tenni ezért egy szociális gazdaságfejlesztő clustert, ami a piacszervezést tudja mögéjük rakni, a megfelelő szaktudást tudja biztosítani, és kulcskérdés a helyi gazdaságfejlesztésnek az, hogy mennyire tudjuk a keletkezett jövedelmeket helyben tartani. Ezért mi arra tettünk javaslatot, hogy egy szociális zöldgazdaság-fejlesztési programot is tegyünk emellé, hogy helyi energiatermelési megoldásokkal legalább az energiaszámlán kiáramló pénzt ne áramoltassuk ki, hanem tartsuk helyben.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

HARANGOZÓ GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A kormányprogram szerint a fejlesztéspolitika területén a kormány legfontosabb feladata biztosítani az európai uniós fejlesztési források kiosztását. Ezzel szemben a források lehívása és kifizetése csúszik, a támogatási döntések bürokratikus útja megsokszorozódott. Ez különösen nem szolgálja Magyarország érdekeit most, amikor Brüsszelben a kohéziós politika támogatási rendszerének olyan változásáról tárgyalnak, amely hátrányosan érinti hazánkat. Magyarország érdeke, hogy a helyzet ne a jelenlegi elképzelések irányába módosuljon. Ehhez alapfeltétel, hogy a jelenlegi kereteket maximálisan ki tudjuk használni. Enélkül elég nehéz lenne megindokolni, hogy miért ne csökkentsék a jövőben a nekünk járó forrásokat. Sajnos nem állunk jól ezen a téren.

Tisztelt Államtitkár Úr! Érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy az EU elleni hangulatkeltés helyett hogyan tudnak mindent elkövetni a kormányzati szakmapolitikai hibák kijavításáért, és hogyan tudják működőképesebbé tenni a támogatási rendszert. Egy évvel ezelőtt már felhívtam a figyelmet arra, hogy az Európai Bizottság is tiltakozott a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnél való tömeges elbocsátások ellen. A tisztogatás és a szakemberek megfélemlítése miatt bizalmatlan hangulat uralkodik, ami a bürokratikus utak meghosszabbítását okozza. A megfélemlített tisztviselők ugyanis ma egy pecsét helyett hármat kérnek egy-egy ügyiratra, hogy védjék magukat. Ha a jelenlegi kormányzat esetleg meg is duplázná a teljesítményét, több mint ezermilliárd forintnyi támogatás akkor is bent ragadhat a rendszerben.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mindezekre figyelemmel kérdezném, hogy mit tesz a kormányzat, hogy ne ragadjanak bent jelentős források a támogatási rendszerben. Milyen számokra és folyamatokra alapoz a sokszor és sokat hangoztatott, a pályázati rendszer egyszerűsödéséről, gyorsulásáról szóló kormányzati kommunikáció?

Elfogadhatónak tartja-e államtitkár úr azt az elképesztő cinizmust, hogy annak érdekében, hogy eltakarják a sikertelenségüket, a jelen teljesítményt a 2007-es (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) adatokkal hasonlítják össze, nem közölve azt az apróságot, hogy az uniós költségvetés csúszása miatt csak 2008-ban indultak a kifizetések?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az MSZP padsoraiban.)

HARANGOZÓ GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Mára a leszakadó vidéki térségekben olyan foglalkoztatási és szociális válság alakult ki, olyan hihetetlen társadalmi feszültségek kíséretében, amelyek azonnali cselekedetet igényelnek a politikától. Olyan megoldásokra van szükség, amelyekkel a helyzetet gyorsan és hatékonyan lehet kezelni.

Az elmúlt húsz év bebizonyította számunkra azt, hogy a piacgazdaság feltételei között, a hagyományos piacgazdasági keretek között nem tudjuk e leszakadó térségek felzárkóztatását megoldani. Hiába adunk bármilyen kedvezményt a támogatásokban, hiába adunk többlettámogatásokat, normál piacgazdasági feltételek között nincsenek olyan vállalkozások, amelyek ezeken a településeken megtelepednének, és munkát tudnának adni az ott élő embereknek.

(18.20)

Ezért a Magyar Szocialista Párt arra tett javaslatot, hogy alakítsuk ki a megfelelő szabályozási, támogatási és adófeltételeket az érintett falvakban egy átmeneti, úgynevezett szociális gazdaság kialakítására.

Az általunk felvázolt modellben a helyi feladatok ellátására helyben lehetne munkahelyet teremteni, olyan, úgynevezett szociális szövetkezetek támogatásával, amelyek tevékenységének fő motívuma nem a profitszerzés, hanem a helyben lakók értelmes feladattal való ellátása.

A kormányzat is felismerte azt, hogy valamit tenni kell a munkanélküliség kezelésére ezeken a területeken, azonban az általuk elképzelt nagy foglalkoztatási programokban a közmunkalágerek létesítése nem oldja meg ezt a problémát. Ezért sokkal életszerűbb és fontosabb lenne az, hogy olyan szociális szövetkezetek jöhessenek létre, amelyek a helyben keletkezett feladatokat tudnák megoldani.

Miután ezen szövetkezeteknek nem a profitszerzés az elsődleges céljuk, de jövedelmet termelnek, ezért az általunk elképzelt modellben ez a jövedelem egy közösségi alapba kerülhet, és a közösségi alapból a közösség céljaira lehet a jövedelmet felhasználni. Ennek következtében ez nem jövedelemtermelő vállalkozásnak számít, tehát nonprofit vállalkozásnak számít, aminek következtében az uniós forrásokból induló beruházásokat adhatunk ezeknek a szövetkezeteknek, mintegy 105 százalékos támogatásban, 5 százalékban még a működésüket is meg lehetne finanszírozni.

A szociális alapból az úgynevezett atipikus foglalkoztatás keretében egy olyan foglalkoztatási támogatást tudnánk a szociális szövetkezetek mögé rakni, ami induláskor száz százalékban, aztán egy ötéves programban degresszív módon egyre kisebb támogatást nyújtana a foglalkoztatáshoz, és ezáltal tenné lehetővé, hogy szépen, lépésről lépésre válhassanak piaci szereplővé ezek a szociális vállalkozások.

Európában számos példa van erre a modellre, és az a tapasztalat, hogy ezek az önálló szociális vállalkozások nem életképesek, csak akkor, ha valamilyen piaci hátteret tudunk mögéjük biztosítani, valamilyen integrációba rakjuk be őket. Ezért mi arra tettünk javaslatot, hogy hozzuk létre a szociális gazdaságfejlesztési klasztert, ami a szakmai segítséget és a piacszervezést tudja biztosítani ezeknek a szociális szövetkezeteknek.

Miután a vidék gazdaságfejlesztésének egy kritikus eleme az, hogy a keletkezett jövedelmeket mennyire tudjuk helyben tartani, ezért arra tettünk javaslatot, hogy amennyiben keletkeznek is jövedelmek ezekben a falvakban, akár támogatásokból is, azoknak a nagy része szinte azonnal kiáramlik az energiaszámlákon keresztül. Ezért mi arra tettünk javaslatot, hogy egy szociális zöldgazdaság-fejlesztő programmal egészítsük ki ezt a komplex elképzelést, és olyan helyi energiatermeléseket támogassunk, amelyben lokális, megújuló energiából előállított energiát állítanak elő ezeken a településeken, és ezáltal saját maguknak tudják biztosítani az energiaszükségletüket, és a keletkezett jövedelem az energiaszámlákon keresztül nem áramolna ki azonnal.

Tisztelt Képviselőtársak! Miután valóban bebizonyosodott, hogy ezen a téren a klasszikus intézkedésekkel nem tudunk operálni, ezért szükség van az ilyen innovatív, új megoldásokra, és kérem, hogy támogassák, hogy az Országgyűlés meg tudja vitatni ezeket a javaslatokat. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

HARANGOZÓ GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Varga Gézának szeretném mondani, hogy szándékosan nem külföldi példát tettünk be az indoklásba, hanem hivatkoztunk olyanra, amit Magyarországon mindenki ismer. Mindannyian tudjuk, hogy a rendszerváltás előtt nem voltak ezek a problémák meg a magyar falvakban, mert volt szervezés, és volt integrátori erő, ami életben tudta tartani vagy szervezni tudta a magyar falvakat. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.) A háztáji azért halt ki a magyar vidékről, mert ma nincsen meg az az ÁFÉSZ felvásárló rendszer, ahová be lehetett vinni annak idején a húsz tojást meg a két disznót. Ezért tettünk javaslatot arra, hogy létre kell hozni azt az integrátori rendszert, ami tudja segíteni a falvakban termelt javaknak az összegyűjtését, feldolgozását és értékesítését, és nem kell félremagyarázni azt, amit mi javasoltunk.

Szabó Rebekának szeretném mondani, hogy egyrészt köszönjük szépen a támogatását a javaslatnak, másrészt a Magyar Szocialista Párt nem a nagyipari kizsákmányoló mezőgazdaság mellett áll, hanem mi azt mondjuk (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.), hogy az egymásra épülő mezőgazdasági szektorok integrációjából lehet versenyképes és fenntartható mezőgazdaságot csinálnunk egyszerre. A jövedelemtermelést sem lehet megölni, viszont olyan rendszert kell kialakítani, ahol a jövedelemtermelő mezőgazdasági vállalkozások integrátorai tudnak lenni a szociális gazdaságban termelt javaknak is.

Köszönöm szépen, és kérem még egyszer az Országgyűlést, hogy támogassa a határozati javaslatunkat. (Taps az MSZP padsoraiban.)

HARANGOZÓ GÁBOR, a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A mezőgazdasági bizottságban a vitában is elhangzott, hogy elfogadhatatlannak tartjuk a hatalmas, minden eddigit felülmúló megszorításokat tartalmazó javaslatot, amely számunkra elfogadhatatlan módon továbbra is a magas jövedelműeknek kedvez, míg a mezőgazdasági dolgozókat és általában a vidéken, a falvakban élőket kedvezőtlenül érinti. Ne felejtsük el, a magyar vidéki lakosság átlagjövedelme ma kevesebb, mint 150 ezer forint. Az előttünk álló javaslat a 210 ezer forint alatt keresőket egyértelműen hátrányosan érinti.

Az alacsony jövedelműeknél a jövedelem szinten tartása is csak akkor lehetséges, ha növelni fogják a béreket, ez pedig a mezőgazdasági munkaadókat nehéz helyzetbe fogja hozni. Nehéz ez még a mostani, egyébként kifejezetten jó mezőgazdasági év után is. Az emelés az agrárfoglalkoztatottaknak és az agrárvállalkozásoknak, az áfaemelés, a minimálbéremelés, az adójóváírás megszüntetése mind hátránnyal jár, és a mezőgazdasági szürkegazdaság növekedését fogja okozni. 2012-ben az alacsony vidéki bérkategóriákban továbbra is nettó bércsökkenéssel kell számolni, így kompenzációra lesz szükség, vagy nettó fizetéscsökkenés következik be. A törvényjavaslat szerinti rendelkezések nem szolgálják a magyar mezőgazdaság versenyképességének javítását. Célja csak és kizárólag a költségvetési bevételek növekedése.

Az intézkedések nem segítik a munkahelyteremtést sem. Miközben a megelőző években a Fidesz 10 százalékpontos járulékcsökkentést tartott a legfontosabbnak, és ebből az előző szocialista kormány 5 százalékpontot meg is valósított, most a Fidesz ezen a téren nem tervez semmit, sőt, emeli a járulékok mértékét és a járulékalapot. Az szja-változások ugyan önmagában nem csökkentik a munkaerőköltségeket, a járulékterhek továbbra is magasak maradnak. Magyarországon az egyik legjelentősebb, ha nem a legjelentősebb társadalmi probléma a vidéki társadalom kettészakítottsága. Az új adótörvények, valamint a 2012. évi költségvetés a különbségeket nem összehúzza, hanem még inkább felerősíti. Ráadásul probléma az is, hogy fedezetként olyan adók és illetékek, például chipsadó és termékdíj szolgálnak, amelyek bevezetése árfelhajtó hatású, tehát nyilván a szolgáltatók, gyártók és termelők az adók egy részét a fogyasztókra fogják hárítani.

Ennek következtében az árak emelkedni fognak, ami hátrányosan érinti az alacsony jövedelműeket. Ezért azt javasoltuk, hogy a kivetett adókat az áfa növelésével szemben az alapvető élelmiszereket érintő áfa csökkentésére fordítsuk, és ezáltal a beszállítókat és a fogyasztókat is valamivel kedvezőbb helyzetbe tudnánk hozni. Az arányosságról elhangzott, hogy míg az alacsony jövedelműeket nem érinti kedvezően, a magas jövedelműeket jelentősen kedvezőbb jövedelmi helyzetbe hozza az új adórendszer, amelynek következtében náluk a vásárlóerő növekszik, ennek következtében nő a kereslet, és így az árak is emelkedni fognak. Az alacsony jövedelműek így nem tudnak lépést tartani a fizetőképes keresetekkel, tehát közvetetten is károsulnak az úgynevezett arányos egykulcsos jövedelemadó miatt.

Összefoglalva: vidéken és a mezőgazdaságban az adórendszer nem segít a megélhetésben, nem segít a gyermeknevelésben, nem segít ott, ahol a legnagyobb szükség lenne rá, viszont felerősíti a különbségeket, ami beláthatatlan következményekkel jár. Elmondható, hogy az e törvényjavaslat alapján bevezetendő adóemelések a költségvetési törvényből következő kiadáscsökkenésekkel együtt az elmúlt 20 év legnagyobb megszorítását jelentik, az ellenzéki pártok ezért nemmel szavaztak a vita végén.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiból.)

HARANGOZÓ GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr.

Tisztelt Képviselőtársak! Horváth Zsolt felszólalására szeretnék reagálni. Annyiban egyetértek, képviselő úr, önnel, hogy vannak szükséges változtatások a munka törvénykönyvét illetően, ugyanis az egy jogos igény, hogy a munkáltatók aktuális munkaerő-piaci, gazdasági igényeknek megfelelően kell tudják alkalmazni a munkavállalókat. De ez nem jelenti azt, hogy ezért cserébe elvesszük tőlük, a munkavállalóktól az őket megillető jogokat. Európában, az európai baloldal vezette be az úgynevezett flexicurity elvet, ami arra alapozódik, hogy megfelelő rugalmasságot a foglalkoztatásban valóban biztosítani kell, de nem lehet emellett a munkavállalókat illető biztonsági megoldásokat kiiktatni a törvényből. Ami az önök koncepciójából teljesen hiányzik, a munkaviszony megszüntetését megfelelően szabályozó rendelkezések, az atipikus foglalkoztatás végiggondolása, vagy a kártérítés szabályozása, ami megfelelő biztonsági elemeket is tudna a rugalmasság mellé odatenni.

Szerintem egy teljesen téves koncepcióban vannak. Európában a foglalkoztatási verseny időszaka már réges-rég lejárt, ma egy hatékonysági verseny van: erőforrás-hatékonyság, nyersanyag-hatékonyság és munkaerő-hatékonyság. A munkaerő-hatékonyság viszont nem az olcsó és kizsákmányolható munkaerőt jelenti (Az elnök csenget.), hanem az olyan munkaerőt, amiről Harangozó és Józsa képviselőtársaim is beszéltek. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

HARANGOZÓ GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Még decemberben benyújtottunk egy határozati javaslatot, amiben arra kértük a kormányt, hogy az euróövezeti válságról egy átfogó javaslatcsomagot készítsen el, és egy jelentéssel jöjjön ide a parlament elé, és erről folytassunk, rendezzünk egy vitanapot. Ugyanis a mai esti vitából is az látszik, hogy egyáltalán nem lehet leegyszerűsíteni ezt a kérdést ennek a költségvetési politikát, fiskális politikát érintő egyezménynek a kérdésére, hanem ez egy lényegesen bonyolultabb, komplexebb probléma. Azért kell ma erről beszélnünk, nem azért, mert valaki kitalált egy egyezményt, amit letett az asztalra, hanem azért, mert az Európai Unió és kifejezetten az euróövezeti gazdasági rendszer, maga az euró mint fizetőeszköz súlyos válságba került. Ezt a válságot kellene valahogy megoldani.

Ennek a válságnak a megoldásában a gazdasági fegyelem bár fontos része a válság kezelésének, önmagában nem oldja meg az Európai Unió gazdasági problémáit, sőt tulajdonképpen, ha csak ezt az egyezményt nézzük önmagában, mint egyedüli megoldást, ez még akár súlyosbíthatja is a helyzetet.

Egyszerre kell gazdasági növekedést és a kölcsönös bizalmat erősítő lépéseket tennünk. A gazdasági növekedés és a kölcsönös bizalomerősítő lépések hiányában ugyanis egy spirálba kerültünk bele, amiből nem fogunk tudni kilépni, hiszen ilyen helyzetben a bankok visszafogják a hiteleket, a lakosság, ha van még jövedelme, a keletkezett jövedelemből nem fogyasztásra költ, hanem inkább a megtakarításait növeli. A vállalatok, miután nincsen hitel és nincsen növekvő kereslet, ezért a vállalatok nem növelik a termelő kapacitásaikat, és ennek következtében nincs gazdasági növekedés, nincs foglalkoztatásnövekedés.

(22.50)

Tehát önmagában a válság kezelésének egyik lába nélkül, a gazdaság növekedése és a költségvetési bizalom helyreállítása nélkül, tehát egyik láb nélkül sem lehet a helyzetet megoldani. Ezért mondjuk mi azt, hogy erre az egyezményre szükség van, és ez az egyezmény szükséges ugyan, de nem elégséges. A szerződés mellett további rövid és hosszú távú megoldásokra van ezért szükség, ezeknek egy részéről már volt szó, de engedjék meg, hogy egypár szóval én is hadd említsem meg őket.

Az európai szocialisták a magyar szocialistákkal együtt erről elkészítettek egy javaslatcsomagot, amelynek néhány elemét szeretném ismertetni. Először is javasoljuk, hogy kerüljön bevezetésre egy pénzügyi tranzakciós adó, amelynek kettős célja van: egyrészt az üzleti célú pénzügyi tranzakciók megadóztatásával mintegy 50-55 milliárd eurónyi költségvetési bevételt lehetne generálni az európai uniós költségvetésben. Azonban ennek van egy másik nagyon fontos szerepe is, mégpedig az, hogy a pénzügyi tranzakciók világából, tehát a spekulációs pénzügyi műveletekből a rendelkezésre álló tőkét átirányítaná a reálgazdaság megfinanszírozására.

A pénzügyi tranzakciós adó mellett rendkívül fontos lenne, hogy a pénzügyi ágazat szabályozását is szigorítsuk. Bizonyos szereplők kimaradtak, mondjuk, a tavalyi év pénzügyi ágazatot illető szigorításaiból. Számításaink szerint mintegy 10-25 százaléka a befektetéseknek továbbra is a magánbefektetési alapokon - angol nevén private equipment foundon - és a kockázati fedezeti alapon vagy hedge foundokon keresztül megy. Ezek szabályozása teljesen megoldatlan, és gyakorlatilag ezeken az alapokon keresztül a reálgazdaságtól hatalmas mennyiségű pénz kerül gyakorlatilag a virtuális pénzügyi világba. Tehát ezeknek a szabályozása feltétlenül szükséges.

Scheiring Gábor beszélt az adóparadicsomok vagy az off-shore rendszeren keresztül eltüntetett jövedelmek szabályozási kérdéseiről is, és ez is rendkívül fontos. Így is a keletkezett jövedelmeknek, egyes számítások szerint 20 százaléka is eltűnik a reálgazdaság elől, amit egy megfelelő szintű európai, illetve világszintű szabályozással a reálgazdaság irányába lehetne tolni.

Szó volt az eurókötvényekről is, ez szerintem egy rendkívül fontos dolog. Gyurcsány Ferenc arról beszélt, hogy az eurókötvényekkel az a baj, hogy az eurókötvények tulajdonképpen részben vagy egészében kiváltanák a tagállamok saját államadósságát, vagyis ez az államadósság megosztódna, mondjuk, a német és a periférián lévő gazdaságok között. Én azt gondolom, hogy ez kellene hogy legyen az ára egy ilyen pénzügyi-költségvetési szigort rögzítő fiskális megállapodásnak, hiszen az eurókötvények azt jelentenék, hogy természetesen az Európai Unió tagállamai megosztanák egymás között a gazdaságukban lévő különbségekből adódó kockázatokat. Tehát természetesen ez a németeknek kevésbé lenne egy támogatandó, elfogadható javaslat vagy megoldás, nyilván ők is állnak ennek leginkább ellen, hiszen így az ő kockázati feláraik növekednének, hiszen részt kéne vállalniuk, mondjuk, a magyar államadósság megfinanszírozásából, vagy amennyiben mi ebben első körben nem vennénk részt, akkor a periférián lévő eurótagállamok kockázatának a megfinanszírozásából. Viszont ezen tagállamoknak a kockázati felára jelentősen csökkenne, és esélyük lenne arra, hogy kitörjenek abból az adósságválságból, amibe belekerültek.

Tehát amennyiben azt szeretnénk, hogy munkahelyteremtő és gazdaságnövekedő programokat is meg lehessen finanszírozni, úgy szükség van arra, hogy az eurókötvények ügyében is legyen előrelépés, hiszen ez tudná csökkenteni a kiszolgáltatottabb tagállamoknak a pénzügyi világ felé való kiszolgáltatottságát.

Van még egy fontos javaslat, amit talán úgy lehetne leírni, hogy munkahelyteremtő és innovációs programcsomag, amelynek az a lényege, hogy mind, mondjuk, a pénzügyi tranzakciós adóból származó bevételek, mind pedig a különböző szabályozásokból létrejövő többletbevételek és az uniós költségvetési pénzek átcsoportosításából egyrészt szükséges lenne az innovációs, a zöldgazdaság és az energiahatékonyságot segítő programcsomagnak a megfinanszírozása. De talán emellett legalább ennyire fontos az is, hogy az ilyen jellegű beruházások, amik kifejezetten az innovációs programokra, az energiahatékonyságra, zöldgazdaságra irányuló munkahelyteremtő beruházások megfinanszírozását jelentik, ezek a beruházások ne kerüljenek a költségvetési hiánynál beszámításra. Ugyanis, ahogy erről már a ma esti vita folyamán is többször beszéltünk, a legnagyobb probléma az, hogy nincsen termelő beruházás, nincsenek munkahelyek, és ezért az ilyen munkahelyteremtő beruházásokat, amik az Európai Unió versenyképességét és egy fenntarthatóbb, zöld növekedési pálya megfinanszírozását jelentik, ezeket ki kéne venni a költségvetési hiányba beleszámítandó kiadások közül, hogy ezáltal lehessen megsegíteni egy nagyobb gazdasági növekedést és munkahelyteremtő európai program megfinanszírozását.

Nagyon fontos dolog, hogy szükséges lenne legalább egy európai hitelminősítő intézet létrehozása is, ugyanis eddig nem készültek különösebb érdemi elemzések arról, hogy mely üzleti körök húztak hasznot a recesszióból, és igazából kik támadtak vagy támadnak az Európai Unióra, és kik váltak így a szociális Európát fenntartani kívánó kormányok, politikai erők ellenfeleivé, de azért azzal tisztában kéne lenni, hogy igenis vannak olyan nemzetközi üzleti körök, akiknek érdeke az, hogy az európai szociális modell ne legyen jelen formájában fenntartható, és ez ellen van egy tudatos támadás (Az LMP képviselői tapsolnak.), és ez ellen az Európai Uniónak föl kell lépnie.

Nekem az pedig meggyőződésem, és a Magyar Szocialista Pártnak is meggyőződése, hogy ez ellen nemzetállami szinten nem lehet föllépni, ehhez minimum európai uniós föllépésre van szükség, mint ahogy az előbbiekben felsorolt intézkedésekhez is, ezért nem az a megoldás, hogy szembemenjünk az Európai Unióval, nem az a megoldás, hogy valami nemzeti bezárkózást válasszunk, hanem az a megoldás, hogy azt az Európai Uniót, amelynek mi formáló tagjai vagyunk, azt az Európai Uniót vigyük egy olyan irányba, ami számunkra elfogadhatóbb, kiegyensúlyozottabb növekedést tud biztosítani az olyan, sajnos ma még félperiférián lévő országok számára is, mint Magyarország. És közben persze, természetesen, muszáj támogatnunk az olyan bizalomerősítő intézkedéseket is, mint amilyen az előttünk álló egyezmény, ezért az egyezményt támogatjuk, de önmagában nem tartjuk elfogadhatónak azt, hogy csak ez az egyezmény maradjon önmagában az asztalon. Ezért arra kérjük a kormányt továbbra is, hogy ezzel a javaslatcsomaggal is, amelyről a határozati javaslatunk is szól, álljon ide a parlament elé, és alakítsunk ki egy egységes csomagot arról, hogy a magyar parlament parlamenti pártjai milyen csomag mellé rakandó intézkedésekkel szeretnék megtámogatni a magyar kormány munkáját, hogy hatékonyan tudja a magyar emberek, a magyar gazdaság érdekeit szolgálni az európai uniós egyeztetésekben. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP, LMP soraiban.)

(23.00)

HARANGOZÓ GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Gaudi képviselőtársam szavaira szeretnék reagálni. Gaudi képviselőtársam azt mondta, neki tetszik az, ahogy én hiszek az Európai Unióban. Igen, képviselőtársam, én hiszek az Európai Unióban, hiszem, hogy az Európai Uniót lehet jobbá tenni. Sőt, az Európai Unió egy olyan intézményrendszer, amely ma még, hála istennek, úgy működik, hogy nincs benne kormány, nincs ellenzék. Ott javaslatokat várnak, arra várnak, hogy valaki mondja meg, mitől lesz az Európai Unió rendszere jobb, és ha valaki ésszerű javaslatokkal áll elő, azoknak lehet többséget szerezni, és meg is lehet változtatni az Európai Unió működését. Több apró dologban tudnék erre példát mondani, de egy kétpercesbe ez nem fér bele. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Halljuk!) Annyira nem aprók.

Elhangzottak itt azért elég téves megfogalmazások az európai uniós pénzekkel kapcsolatban. Egyrészt a falvak nem azért kaptak dísztereket, és nem azért lettek úttalan utakat összekötő járdák megépítve Magyarországon azokon a településeken, ahol munkahelyeket kellett volna teremteni, mert az Európai Unió ezt írja elő, hanem azért, mert a polgármesterek újra akarták választatni magukat. Az Európai Uniónak ehhez semmi köze! Sőt, az Európai Unió egyébként mindenféle indikátorok teljesítését írta volna elő nekünk, hogy mennyi munkahelyet kellene teremteni. Már bocsánat, de önerőből voltunk olyan hülyék, hogy így használtuk fel az európai uniós pénzeket.

Pontosan ezeket a tanulságokat kell levonni, mert a mai globális világban még az Európai Unió is kicsi, sérülékeny, gyenge, és egy nemzetállam önmagában nem fog tudni megbirkózni azokkal a világban lévő erőkkel, amelyek jelen vannak.

Köszönöm szépen.

HARANGOZÓ GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A K/5568. számú írásbeli kérdésben Nyakó István képviselőtársam azt tudakolta Navracsics Tibor miniszter úrtól, hogy az Alkotmánybíróság határozata szerint közjogilag érvénytelen és hatályon kívül is helyezett első egyházügyi törvény mely rendelkezése alapján volt lehetséges és elvárható a kormánypárti többség által egyházi elismerésre méltatlannak tartott egyházaktól, hogy elismerésük iránti kérelmet nyújtsanak be.

Meglehetős csodálkozással vettük tudomásul a jogszabályok alkotmányosságáért felelős miniszter válaszát, miszerint ugyan nem volt hatályban olyan törvény, aminek a rendelkezése alapján az elismerés állami kegyéből nem részesülő egyházak kérelmet nyújthattak volna be, mégis többen megtették, mert elolvasták a Magyar Közlönyt. A válasz gyakorlatilag elismerte, hogy több egyház meg tudott felelni - idézem - "a közel sem lehetetlen kihívásnak, hogy egy hatályba sem lépett, azaz nem létező törvényt komolyabban vegyen, mint az alkotmányosságért felelős miniszter."

A cinizmusból ennyi sem volt elég. A válasz azt is közölte, hogy a december 20-áig kérelmet benyújtók a minisztérium közleményében felsorolt 85, azaz nyolcvanöt egyház és a határidőn túli további 5 egyház tekintetében - ismét idézem - a jogszabály minden olyan vallási közösség számára biztosítja az egyházi elismerés lehetőségét, amely a törvényi feltételeknek megfelel.

Az önök jogszabálya ezek szerint biztosítja az egyházi elismerését azoknak a vallási közösségeknek, amelyek az önök feltételeinek megfelelnek. A kérelmezés lehetőségét önök valójában nem biztosították, mert az az egyház, amely nem volt elég bátor ahhoz, hogy hatálytalan törvényi rendelkezés alapján kérelmezzen, az elesett a lehetőségtől. Attól a méltatlan lehetőségtől is, hogy egy felkészülési idő nélkül hatályba léptetett törvény alapján a kétharmados politikai többség elismerje egy vallási közösségről, hogy az egyház. A 2011. december 30-án elfogadott és január 1-jén már hatályba is lépett második egyházügyi törvény 34. §-a szerint a kérelmező egyházak elismeréséről az Országgyűlés vallásügyekkel foglalkozó bizottsága törvényjavaslatot terjeszt az Országgyűlés elé. Ennek a bizottságnak a nevében nem csupán a vallásügy szerepel, hanem az is, hogy emberi jog. No, ezzel lesznek önök bajban! Ez a törvény ugyanis emberi jogokat sért, és sérti Magyarország nemzetközi kötelezettségvállalásait is.

Önök most valószínűleg nem egy közjogilag érvénytelen, hanem egy tartalmilag alkotmányellenes törvényt fogadnak el. Isten önöket úgy segélje!

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiban.)

HARANGOZÓ GÁBOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Rögtön az elején szeretném jelezni, ma olyan törvényjavaslatról kezdünk vitát, amely hazánkban mindenkit érint, minden magyar háztartás, minden magyar lakos termel ugyanis hulladékot, és ez alapján az intézkedések mindannyiunk mindennapjait érintik majd.

Magyarországon évente mintegy 4-4,5 millió tonna hulladék keletkezik, ebből a lakossági hulladék 2,5 millió tonnát tesz ki. Ezért a kérdés jelentőségére való tekintettel mindenképpen üdvözlendő, hogy a vidékfejlesztési tárca a hagyományos közigazgatási eljárást választotta az egyéni képviselői indítványokkal szemben. A tárca dr. Rácz András környezet- és természetvédelemért felelős helyettes államtitkár vezetésével a benyújtást megelőzően a különböző politikai pártok szakértőivel is egyeztetett a kérdésben, amit külön üdvözlünk. Ugyanakkor a minisztérium jelentős csúszásban van az eredeti terveihez képest, hiszen az új hulladékgazdálkodási törvény már a 2011. évi őszi parlamenti ciklus törvénykezési menetrendjében is szerepelt. Mindez azt is okozhatja, hogy hazánk csak később teljesítheti az irányelvből következő kötelezettségeit, az Európai Parlament és a Tanács ugyanis már 2008. november 19-én elfogadta a hulladékokról szóló irányelvet.

A tagállamoknak 2010. december 12-éig kellett volna életbe léptetniük azokat a nemzeti szabályokat, amelyek biztosítják az irányelv előírásainak a végrehajtását. Az nem elfogadható megoldás, hogy azt mondjuk, indítson nyugodtan eljárást ellenünk az Európai Unió, úgyis elfogadjuk márciusban az új szabályozást, amely július 1-jén hatályba is lép. Nem üzenhetjük azt a magyar állampolgároknak, hogy a szabályok nem fontosak, nem kell azokat betartani, különösen egy ilyen törvény esetében nem.

Tisztelt Államtitkár Úr! Az előterjesztés tervezete összességében tisztább helyzetet teremt a hulladékgazdálkodásban, kiiktat felesleges tevékenységeket, az elvárások és a fogalmak is egyértelműbbé válnak. Kiemelten foglalkozik a hulladékgazdálkodás egyes szereplőinek kötelezettségeivel, amely a hatóságok számára fokozottabb ellenőrizhetőséget tesz lehetővé. Ugyanakkor a tervezetet kettősség jellemzi, mivel egyrészt átveszi az EU hulladékkezelési irányelv előírásait, másrészt viszont megpróbálja azt kiegészíteni az EU-jogban nem szereplő, helyenként azzal ellentmondásban lévő előírásokkal, megoldásokkal, és nem veszi figyelembe a hazai hulladékgazdálkodásban kialakult szervezeti megoldásokat és szerződéses megállapodásokat, amely számos konfliktus forrása lehet.

A javaslat legfontosabb újdonságaként a lakossági hulladék átvételét, elszállítását és kezelését, azaz a hulladékgazdálkodási közszolgáltatást 2013. január 1-jétől csak többségi állami, illetve önkormányzati tulajdonban lévő cég vezetheti. Az előterjesztés tervezete által a hulladékgazdálkodási közszolgáltatások kizárólagosan állami, önkormányzati gazdálkodó szervezeti körben történő végzésének kötelezővé tétele, az élő közszolgáltatási szerződésekre tekintettel súlyos alkotmányossági aggályokat is felvet, mint a jogállamiság vagy a tulajdon védelme, de a külföldi, magánkézben lévő közszolgáltatók kártérítési követeléseinek jogi alapja is fönnállhat. A szakmailag és anyagilag felkészületlen közszolgáltatói piaci szereplők kizárólagos helyzetbe hozása veszélyezteti a közszolgáltatás minőségét és folyamatosságát, ellátásának biztonságát, ezzel az emberi egészség- és környezetvédelmi szempontokat is.

Véleményünk szerint a legsúlyosabb probléma, hogy a módosítás ütközik az Európai Unió működéséről szóló 106. cikk (2) bekezdésével, a magyar jogalkotó ugyanis a tiltás ellenére olyan versenyelőnyöket biztosít a felállítani tervezett új, többségi köztulajdonban lévő közszolgáltatóknak, különös, illetve kizárólag jogokkal felruházott közvállalkozásoknak, amelyek egyrészt nem is szükségesek a közszolgáltatás ellátásához, másrészt a közösségen belüli kereskedelem fejlődését, a közösség érdekeit sértően, hátrányosan befolyásolják. Ezért javasoljuk, hogy a közszolgáltatás állami, önkormányzati kézbe vétele határidejét, terjedelmét és megoldási módjait gondolják újra.

Tisztelt Ház! A lerakási járulék bevezetésének céljaival ugyan egyetértünk, de a tervezet szerinti 20+20 euró/tonna mértékről és a várható 2012-es bevezetéséről az az álláspontunk, hogy a környezetvédelmi ipar és a hasznosítási technológiák ilyen gyors és nagymértékű változásra nincsenek felkészülve. Ez a járulék az átvételi árak körülbelül 30 százalékos emelését eredményezné, a díjnövekedés ugyanakkor valójában nem ösztönözne, ugyanis a lerakással történő ártalmatlanítás helyett a hulladékok hasznosítására ez nem megfelelő ösztönző, hiszen a hulladékhasznosítási ipar még évekig nem lesz fogadókész állapotban, különösen nem a várható, ugrásszerűen megnövekedő igények kiszolgálására. Más szóval a többletteher bevezetése kizárólag áremelést idéz elő, a szándékolt pozitív hatásokat viszont nem lesz képes elérni.

Hasonló adó bevezetésére Ausztriában 8 év állt rendelkezésre, a fokozatosság elvének követése mellett. Tisztában vagyunk azzal, hogy az Unió felé vállalt kötelezettségeink már nem teszik lehetővé egy ilyen hosszú átmeneti idő megállapítását, de 4-5 év elegendő lehetne például az alábbi éves ütemezésben úgy, hogy az első évben 1000 forint, a második évben 2500 forint, a harmadik évben 5000 forint, a negyedik évben pedig 6000 forint terhelés bevezetésével. Javasoljuk mindenképpen az ésszerű fokozatosság elvének alkalmazását.

Az új intézkedések akár 10 százalékot meghaladó élelmiszerár-emelkedéshez is vezethetnek, amennyiben a lehetőséggel élve az új törvény tovább növeli a termelők és kereskedők termékdíj-kötelezettségét. Jelenleg a termékdíjat csökkenti, ha a visszagyűjtött hulladékot újrahasznosítják. A javaslat alapján ez a lehetőség megszűnne. Ez azt jelenti, hogy az állam az idei 60 milliárdos bevétellel szemben 85 milliárdot szedhetne be a gyártóktól.

Tisztelt Államtitkár Úr! Annak ellenére, hogy az alapelvek és a fogalmak tekintetében az európai uniós normát követi a javaslat, valamint pozitív változást jelent a megelőzés hangsúlyosabb megjelenítése, a nemzeti megelőzési tervvel kapcsolatos kívánalmakról szóló részen kívül érdemi részben ismét nem vagy csak érintőlegesen jelenik meg a hulladék megelőzése a javaslatban. A területi hulladékgazdálkodási tervekkel szembeni követelményeket tartalmazó 73. §-ban a megelőzés egyáltalán nem szerepel, azaz nincs integrálva a megelőzés a tervekbe.

Mindemellett a negyedik, a hulladékképződés megelőzését szolgáló intézkedésekről szóló mellékletet végigolvasva inkább egy lehetőségeket felvető listát találunk, mintsem egy jogszabályokhoz méltó, átgondolt koncepciót. Ebből adódóan továbbra is szkeptikusan tehető fel a kérdés: vajon a gyakorlatban is meg fog végre valósulni a hulladékmegelőzés? Kérdés, hogy a törvény részletes kidolgozása, a végrehajtási rendeletek megfontolt módosítása valóban teret enged-e egy újfajta szemléletnek, ugyanis ezek nélkül semmit nem érnek az általánosságban megfogalmazott célok.

Az előttünk lévő javaslat gyakorlatilag csak a termelői, gyártói oldal szabályozásával foglalkozik, holott szükséges lenne a fogyasztói szemléletformálás, tájékoztatás szervesebb, konkrétumokat sem mellőző beépítése a törvénytervezetbe. A javaslat nem foglalkozik a fogyasztási-termelési szerkezetváltással, a fenntartható formák elősegítésével, ráadásul nem változik a teljes költségvetési struktúra sem.

(13.10)

Sehol nem látjuk, hogy a szennyező fizet elve alapján valóban az a gyártó fizet, amelyre vonatkozik az elv, hiszen a rá kivetett bármely díjat a fogyasztóra hárítja át úgy, hogy közben a fogyasztónak már választása sincs. Ráadásul a javaslat a hulladékok illegális lerakásának korlátozását sem kezeli megfelelő módon.

Pozitív irányú változás, hogy végre megjelennek a fogyasztó tájékoztatását segítő címkézési előírások, ugyanakkor közérthetőbb tájékoztatásra lenne szükség, hiszen nem elvárható, hogy a fogyasztók például kódszámokat jegyezzenek meg. Szintén helyes irány a csomagolási hulladék visszavételének kötelezővé tétele, ugyanakkor ez kereskedelmi, versenyjogi szempontból még akár EU-vizsgálatot is eredményezhet.

Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Államtitkár Úr! Annak ellenére, hogy a javaslat új elemeinek többsége találkozik ugyan a szakmai igényekkel, a közszolgáltatás államosítása várhatóan számos jogi problémát fog felvetni. Mindemellett az év eleji tapasztalatok pontosan mutatják, hogy az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség még a termékdíjas rendszer átalakításával sem birkózott meg, és most a hulladékgazdálkodás gazdájává is válik. Ráadásul úgy tudjuk, hogy a törvényjavaslat megfelelő végrehajtásához 33 darab végrehajtási rendeletre lesz szükség. Kérdéses, hogy a végrehajtási rendeletek mit fognak tartalmazni és ezek milyen helyzetben vannak.

Ezen ismeretek hiánya, valamint a törvényjavaslatból hiányzó szakmai fenntarthatósági szabályok miatt a Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselőcsoportja a törvényjavaslatot módosítások nélkül nem támogatja, ezért kérem, vegyék figyelembe módosító javaslatainkat a munkájuk során.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket.

HARANGOZÓ GÁBOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! 2006-ban az Országgyűlés határozatban kérte fel a magyar kormányt, hogy a géntechnológiai tevékenységgel, illetve annak mezőgazdasági és élelmiszer-előállítási alkalmazásával kapcsolatos kérdésekről szóló magyar stratégiáról, illetve annak végrehajtásáról első alkalommal 2007 második félévében, azt követően legalább évente egyszer számoljon be a törvényhozásnak. A kormány az előttünk lévő jelentéssel ennek a kötelezettségének tesz eleget.

A közvélemény-kutatások szerint az uniós és a magyar állampolgárok többsége nem kíván géntechnológiával módosított termékeket fogyasztani. A moratóriumok biztosítják hazánk GMO-mentességét, ami gazdasági előnyt is jelent a mezőgazdasági exportpiacainkon. Éppen ezért az Országgyűlés 2006-ban ötpárti konszenzussal fogadott el határozatot Magyarország GMO-stratégiájáról, amelynek alapja, hogy a GMO-mentességünk továbbra is fennmaradjon. Magyarország mindig is aktívan részt vett és részt vesz jelenleg is a GMO-k és termesztésük környezeti kockázatértékelési, élelmiszer-biztonsági, társadalmi-gazdasági hatásainak és egyéb területekre vonatkozó felülvizsgálataiban.

Kiemelendő jelentőségű, hogy a jelenlegi kormányzat ezen a területen folytatja az előző kormányzat részéről megkezdett folyamatokat. Mindannyiunk számára fontos ugyanis, hogy tabuk nélkül ismerjük meg a GMO-k és termesztésük előnyeit és kockázatait, valamint a mezőgazdasági és környezeti fenntarthatóságra vonatkozó tulajdonságaikat is. Az Európai Unióban engedélyezésre kerülő GMO-termékek esetében szinte minden esetben felmerülnek aggályok a nem megfelelő alapossággal végzett állatetetési kísérletekkel kapcsolatban, hiszen sok esetben hiányoznak a hosszú távú etetési vizsgálatok, az elvégzett toxikológiai vizsgálatok pedig vitathatóan igazolják a termékek biztonságos felhasználását.

Éppen ezért hazánk mindig következetesen kiállt amellett, hogy csakis akkor kerüljön engedélyezésre egy GMO-termék, ha annak biztonságos felhasználását megfelelően és alaposan elvégzett vitathatatlan vizsgálati eredmények igazolják. Az Európai Unióban az elmúlt években is számos újabb génmódosított növény került engedélyezésre élelmiszer- és takarmánycélú felhasználásra. A fogyasztók egyre több információval rendelkeznek, egyre tudatosabban választanak, így a termékek GMO-tartalmának feltüntetését igénylik. Jelenleg azonban az Európai Unióban nem kell jelölni azon állati termékeket - például tej-, tojás- vagy hústermékeket -, amelyeket GMO-takarmánnyal etetett állatokból állítottak elő, így a végtermékek esetében a fogyasztókat a takarmányon feltüntetett GMO jelenlétéről nem tájékoztatják megfelelően.

Fontos cél kell hogy legyen a magyar lakosság, a hazai fogyasztók megfelelő tájékoztatása minden esetben. Európában az elmúlt évek során nagy erőfeszítések történtek annak érdekében, hogy kizárják a piacokról a nem engedélyezett génmódosított termékeket. A tagállamok ellenőrző hatóságaira ezért egyre nagyobb felelősség és feladat hárul.

A hatékony ellenőrzés érdekében megfelelő anyagi fedezet biztosítása szükséges. Növelni kell az ellenőrzések és a megfelelő laboratóriumok számát. A fogyasztók védelmét szem előtt tartva kell fellépnünk az Európai Unióban sajnos továbbra is esetenként megjelenő engedély nélküli GMO-k felderítése és piacról történő kivonása érdekében. 2011-ben Magyarország területén végzett hatósági ellenőrzések során több olyan esetet találtak, amelyben a GMO-mentesnek tartott vetőmag valójában GMO-val szennyezett volt. Hazánk GMO-mentes státusának fenntartása érdekében feltétlenül szükséges a laboratóriumok felszereltségét, az ellenőrzések számát növelni, valamint a teljes ellenőrzési rendszert hatékonyabbá tenni ezért.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az említett, amúgy helyes stratégiai célok a megfelelő szakmapolitikai elképzelések mellett csak és kizárólag a megfelelő szakmai, hatósági háttér és finanszírozás, gazdaságpolitikai irányítás esetén valósíthatók meg. Sajnos, az Orbán-kormány intézkedései szembemennek a jó irányú elképzelésekkel és célokkal. A kormányzati intézkedések, például az áfaemelés, az adójóváírás kivezetése, valamint az üzemanyagárak folyamatos emelkedése mind-mind hátrányosan érintik a mezőgazdaságot, az élelmiszeripart, növelik a takarmányozási költségeket, és erősítik a feketegazdaságot.

Ráadásul a 2012. január 16-a után csökkentett létszámmal működő hazai hatósági hálózat nem tudja megfelelően ellátni a rászabott feladatokat. Mint ismeretes, a közhivatalok szakigazgatási szerveinél és az úgynevezett törzshivatalokban a dolgozók 10 százaléka került elbocsátásra január 16-ai dátummal. A legnagyobb arányú felmondást az élelmiszerlánc-biztonsági és állat-egészségügyi igazgatóságok szenvedték el. Jó minőségű, biztonságos és egészséges élelmiszer nem állítható elő minimális hatósági kontroll nélkül. Az ellenőrzési feladatot lehetetleníti el a kormányzat és a kormányhivatali rendszer. Félő, hogy a takarmányozási költségek emelkedése és a hatósági szervek leépülése következtében olcsó, rossz minőségű, GMO-val szennyezett veszélyes importtakarmány árasztja el a magyar piacot, ennek következtében pedig olcsó, rossz minőségű, egészségtelen élelmiszerek kerülhetnek a boltokba és a magyar lakosság asztalára.

A Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselőcsoportja a jelentéstervezet elfogadását a benne foglalt és az előző kormányzati ciklusban megfogalmazott helyes stratégiai célok, irányok miatt ugyan támogatja, de mint ahogy ezt teszem most is, a viták során kiemelten felhívja a figyelmet a rossz kormányzati intézkedésekre.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

(15.00)

HARANGOZÓ GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, ez a történet, amiről most itt beszélünk, valamikor a '90-es évek elején kezdődött, amikor is a vidék, a falvak életét megszervező szövetkezeti, állami gazdasági, ÁFÉSZ-rendszert úgy sikerült egyik napról a másikra szétverni, hogy nem lett kitalálva, hogy az az akkor még csak másfél millió ember, aki elvesztette a megélhetési, jövedelemszerzési lehetőségét, munkahelyét, milyen lehetőséghez fog majd hozzájutni, hol fognak majd dolgozni. Azt hiszem, hogy akkor az az illúzió volt az akkori döntéshozókban, hogy majd a rendszerváltás következtében Magyarországra majd bejönnek olyan modern termelőeszközökkel, kapacitásokkal bíró nagy vállalkozások, gyárak, amelyek majd nagyobb hozzáadott értékű termékeket fognak előállítani, aminek majd lesz a világban piaca, és ez majd annyi munkaerőt fel fog szívni, hogy a vidéken munkahelyét elvesztő másfél millió embernek is megélhetést fog biztosítani.

Hát mára bebizonyosodott, hogy ez egy illúzió volt, hiszen ezeknek az embereknek nemhogy nem sikerült munkahelyet teremteni ezekkel a bejövő modern és nagyobb hozzáadott értékű termelést végző gyárakkal, vállalkozásokkal, hanem még az ő utódaiknak sem sikerült megoldani egyáltalán a foglalkoztatottságát. Mára egy olyan borzasztó nihil és kilátástalanság alakult ki emiatt vidéken, ami nemcsak azt a megoldandó feladatot teszi most ide elénk, hogy ezeknek az embereknek kéne valahogy munkahelyet biztosítani, hanem sajnos generációk nőttek már föl úgy, hogy a családban nem láttak embereket dolgozni. Úgyhogy nemcsak arról van szó, hogy valahogy munkahelyeket kell teremteni, hanem sajnos ezen emberek nagy része ma már nem is alkalmas arra, hogy piaci alapon munkát tudjanak vállalni. Teljesen illúzió az, hogy ezekben az elmaradott térségekben lévő falvakban piaci alapon, piaci vállalkozásokkal majd munkahelyeket tudunk teremteni ezeknek az embereknek.

Nagyon örülök annak, hogy eddig a magyar politika mára eljutott, és azt gondolom, itt végighallgatva a parlamenti felszólalásokat, talán ebben nincs is vita. Ezért számomra egyértelmű, hogy ha ezt a problémát valahogy kezelnünk kell, akkor nyitnunk kell a szövetkezeti világ felé, és ebben igenis szerepet kell adjunk a szociális gazdaságnak, a szociális szövetkezetek működési feltételei javításának is. Azt hiszem, még talán ebben sincs vitánk, úgyhogy első ránézésre még örülhetnénk is annak, hogy most a szociális szövetkezetekről szóló módosításokról beszélünk. Mert a szociális szövetkezet - bár államtitkár úr is azt mondta, hogy ez új típusú szövetkezés -, azért tudjuk, nem egészen új, hiszen egy 2006-os törvény teremtette meg ennek a lehetőségét, és ma már körülbelül 300 ilyen szociális szövetkezet létezik Magyarországon. Azonban azt látjuk, hogy valamiért mégsem működött igazából.

Ezért valóban szükség van arra, hogy tekintsük át, hogy ha eddig nem működtek, akkor mi igazából ennek az oka, miért is nem tudott ez egy sikertörténetté válni, és ha megnézzük az előttünk lévő törvénymódosításokat, sajnos azt hiszem, erre nem igazán ad választ. Hiszen véleményem szerint az egyik legfontosabb probléma az, hogy ezeknek a szociális szövetkezeteknek meg kellene oldani azt, hogy értékteremtő tevékenységet tudjanak végezni a szociális szövetkezet tagjai. Ahhoz, hogy ők értékteremtő tevékenységet tudjanak végezni, meg kell oldani azt, hogy beruházási támogatásokhoz juttassuk őket. Hazai források erre nagyon korlátozottan állnak rendelkezésre. Annak a feltételeit kéne megteremteni, hogy uniós támogatási forrásokból lehessen beruházási támogatásokat nyújtani.

Tudjuk nagyon jól, hogy alapvetően elmaradott falvakról beszélünk, ahol legnagyobb mértékben munkahelyet, foglalkoztatási lehetőséget a mezőgazdaság kereteiben lehetne biztosítani. Az uniós feltételeknél azt a megoldást kellene megtalálni, hogy hogyan lehet a mezőgazdasághoz kötődő tevékenységet akár 100 százalékban beruházási támogatással vagy az atipikus foglalkoztatás keretében foglalkoztatási támogatással megtámogatni. Azt kéne kitalálnunk, hogyan lehet ezt a rendszert úgy összerakni, hogy ha tudjuk, hogy most piaci alapon nem fog működni, akkor a kezdéskor el tudjuk indítani akár 100 százalékos támogatással ezeket a szövetkezeteket, és szépen egy degresszív rendszerben - mondjuk, öt év alatt - átterelni őket egyre inkább a piaci működés irányába. Milyen feltételeket kell ehhez hozzátenni? Erre ebben a törvénymódosításban még csak utalást sem látunk.

Az is egy fontos tapasztalat, hogy vannak jó példák a korábbi szociális szövetkezetekből is, hogyha végignézzük őket. Polgármester asszony is egy pozitív kezdeményezésről, pozitív tapasztalatról számolt be. Ha a dolog egyébként, ami előttünk áll, a törvényjavaslat arról szólna, hogy amiről polgármester asszony beszélt, annak a feltételeit tisztázzuk és teremtsük meg a törvénymódosítás kapcsán, akkor szerintem ez a törvénymódosítás teljesen rendben lenne, csak pont ezt nem látom benne.

Ugyanis az is látszik, hogy amíg egy-egy településen, ha van egy jó polgármester vagy egy jó szervezője egy-egy ilyen szociális szövetkezetnek, akkor tud a dolog működni, és nemcsak egy, de több ilyen jó példát is ismerünk. Országos szinten azonban ezek a szociális szövetkezetek nem fognak tudni életképesen működni. Akkor fognak tudni életképesen működni, hogyha valamilyen szervező erőt rakunk mögé. Tudjuk nagyon jól, hogy a '90-es évek előtt is a kisgazdaságok, a háztáji termelés azért működött, mert volt ÁFÉSZ, ahová be lehetett vinni a terméket. Ott voltak a szövetkezetek, állami gazdaságok, amelyek a szaktudást tudták a termelés mögé rakni, részt vettek a termelésirányításban, megoldott volt a feldolgozás, az értékesítés. Ha ezt a rendszert nem tudjuk mögétenni, akkor belerángatunk embereket egy olyan kezdeményezésbe, ami nem lesz életképes. Ha nem tesszük mögé, hogy a foglalkoztatásban a bért miből fogjuk az első, a kezdeti időszakban minél nagyobb mértékben támogatni, aztán szépen, ahogy ez életképessé válik, csökkenteni, akkor megint valami olyanba fogjuk belerángatni az embereket, ami nem kínál tartós megoldást az ő problémáikra.

Olyan rendszerben lehet, hogy működni fog, mint korábban, hogy amíg a támogatást adjuk, amíg a közfoglalkoztatás egy speciális formájaként működik a szövetkezet, addig életképes lesz, na de ebből települési vagy térségi szinten gazdaságfejlesztés nem fog megszületni. Ezért szerintem például annak van értelme, hogy ne csak szociális szövetkezetekről beszéljünk, amikor mondjuk, önkéntes alapon valamilyen tevékenység elvégzésére emberek szövetkeznek, és ezt a tevékenységet ennek a speciális vállalkozási formának a keretében elvégzik, hanem legyenek foglalkoztatási szövetkezetek is. Az én értelmezésemben egy foglalkoztatási szövetkezet valahol inkább a települési vagy faluszövetkezetek környékén lenne életképes. Egy ilyenfajta foglalkoztatási szövetkezetbe már van értelme bevonni az önkormányzatot vagy akár a kisebbségi önkormányzatot is, amikor is a település, a településen élők abban fognak össze - önkormányzat és a településen élők és az ott lévő civilek is akár -, hogy a település és a környékén lévő munkalehetőségeket számba vegyék, és az éppen aktuálisan adódó munkalehetőségbe szervezzék be azokat az embereket, akik a szövetkezet tagjai. Ha csinálnak, mondjuk, egy fóliasátras paradicsomtermelést, amikor ennek vannak a munkálatai, akkor abban tevékenykednek, amikor erre nincs lehetőség, akkor akár részt vesznek munkaerő-kölcsönzési formákban is, és amikor turisztikai szezon van, akkor abban vesznek részt.

(22.50)

Ilyen módon a település és környezetének feladatait nagyon jól meg lehet egy foglalkoztatási szervezetbe szervezni, de az egy egészen más modell, mint ha azt mondjuk, hogy az Országos Roma Önkormányzatnak 500 fős kontingensekbe odaadunk egy ilyen támogatott munkaerő-kölcsönzési lehetőséget.

Szerintem ez valami egészen másról szól, aminek nem sok köze van, vagy inkább talán azt is mondhatjuk, hogy semmi köze nincs a szociális gazdaságfejlesztéshez. Én is azt gondolom, hogy ez inkább egyfajta biznisz, meg talán a választásokra való felkészülés is.

Fontos és helyes, előrelépés irányába mutató javaslatnak tartom azt, hogy megteremtjük a lehetőségeket a közcélú és a közfoglalkoztatásban való részvételre is a szociális szövetkezeteknek. De ahogy többen, utoljára Gúr képviselőtársam is beszélt róla, ez a kétéves időintervallum megint eléggé rossz érzést kelt bennem. Ma tudjuk, hogy nincsenek ilyen közfoglalkoztatottak, akik ennek a feltételnek megfelelnek. Két év múlva nem pont választások lesznek, amikor már lesznek ilyen, kétéves közfoglalkoztatásban tartósan foglalkoztatott emberek, akiknek majd a választások előtt oda lehet adni a termelő kapacitásokat? Azt hiszem, hogy ezek más szempontból nagyon nehezen megmagyarázható javaslatok. Én örülnék neki, ha erre tudna nekem valaki más magyarázatot is adni, egyelőre még ilyet nem hallottam.

Ami szintén a vitában elhangzott, hogy komplex térségfejlesztési programokra van szükség, ezért én még egyszer azt javaslom, hogy ha foglalkoztatási szövetkezetekről beszélünk, akkor annak a feltételeit találjuk ki, hogy a települések, települési önkormányzatok és a településen élők hogyan tudják ezt a komplex fejlesztési, foglalkoztatási szövetkezetet megalkotni, és felejtsük el ezt az 500 fős munkaerő-kölcsönzős elképzelést. Ha valaki szerint ez egy jó elképzelés, akkor annak nem a szociális gazdaság keretében, hanem egy külön erre kitalált kezdeményezésben meg kell teremteni a feltételeit. Itt én semmiképpen nem érzem ezt indokoltnak.

Fontosnak tartottam volna azt is, ha valahogy megteremtjük annak a feltételeit, pontosan a komplex feladatok felvállalása érdekében, hogy például a normatívalehívásra jogosultak legyenek a szociális szövetkezetek. Ezt ugyan nem a szövetkezeti törvény szabályozza, hanem a szociális törvény, de a szociális törvényben jelen pillanatban a szociális szövetkezetek nem jogosultak ilyen normatíva lehívására. Ha komolyan vesszük, amiről itt egész este beszéltünk, akkor érdemes lenne ehhez is hozzányúlni.

Összegzésképpen én azt gondolom, hogy a szövetkezet irányában tett lépések üdvözlendőek. Az, hogy a kormányzat is gondolkodik azon, hogy hogyan lehet a szociális szövetkezetek felé nyitni, és annak a lehetőségeit megteremteni, hogy ők - főleg, ha van mögöttük egy szervező, integrátor erő is - hogyan tudnak minél több, jellemzően ma vidéken, a kistelepülésen, falvakon élő embernek jövedelemszerzési lehetőséget, nem feltétlenül teljes foglalkoztatási lehetőséget, de legalább jövedelemszerzési lehetőséget biztosítani, az egy jó irány. Ami egyelőre előttünk van, azt hiszem, hogy ehhez kevés, de remélem, hogy - ahogy Patay képviselőtársam is elmondta - lesznek itt még más javaslatok is, amik egy kicsit megnyugtatóbb összképet fognak adni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

HARANGOZÓ GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! "A semmiségbe lép, ki most mozdulni mer" - így szólnak hozzánk Radnóti szavai. Magyarországon 11. éve ünnepeljük meg március 21-én az antirasszista világnapot. Az ENSZ-határozat szerint a rasszizmus, az idegengyűlölet vagy bármilyen diszkrimináció sérti az emberi jogokat, és ezért minden törvényes eszközzel küzdeni kell ellene. Sajnálatos, hogy hazánkban az eddigieknél is hangosabban kell kiállnunk a világnap jelentőségéért.

Az elmúlt években a szélsőséges szegénységben élők száma jelentősen nőtt, a szociális, társadalmi kirekesztés a többszörösen hátrányos helyzetű térségekben élő emberek számára elérhetetlen távolságba tolta azt, hogy európai állampolgárhoz méltó módon élhessék életüket. Az elmúlt évek problémái egyre sürgetőbbé teszik a cselekvést. A társadalmi különbségek növekvő és jogos egzisztenciális félelmei kiváló táptalajként szolgálnak a kisebbségekkel szembeni gyűlöletkeltésnek, a megbélyegző, kirekesztő magatartásnak.

Magyarországon is egyre gyakoribbá és agresszívabbá válnak azok a szélsőséges, polgári demokráciában elfogadhatatlan közlések, amelyek célja a társadalom tagjai közötti gyűlölet szítása, az egyes személyek vagy csoportok elleni indulat keltése, az emberi jogokat és a jogállami demokratikus együttélés szabályait alapjaiban megkérdőjelező önkényuralmi eszmék terjesztése, illetve az erőszakos vagy fenyegető megnyilvánulások útján történő nyomásgyakorlás. Egyre többen érezzük úgy, hogy ezekre a jelenségekre a társadalomnak is, de az államnak mindenképpen reagálnia kellene, ha ugyanis az alapvető jogok sérülnek, a törvényhozóknak is kötelessége fellépni és jogi eszközöket is alkalmazni a fékezhetetlen indulatok elszabadulása ellen.

A Magyar Szocialista Párt már többször kezdeményezett országgyűlési döntést a szélsőséges eszmék visszaszorítása érdekében. A párbeszéd intézményes kereteinek kialakítását kezdeményeztük, valamint felszólítottuk az Országgyűlést egy világos és következetes elhatárolódási és integrációs politikára abból kiindulva, hogy a rasszista, antiszemita és idegenellenes elemeknek a politikai közéletben nincs helye. Egy Európa tanácsi határozatot alapul véve indítványoztuk, hogy büntetőjogunkba építsük be a gyűlöletbeszéd elleni rendelkezéseket, kezdeményeztük etikai bizottságok felállítását a parlamentben a rasszista, antiszemita, idegenellenes és iszlamofób magatartás vagy beszéd szankcionálása érdekében. (Derültség a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Önöket mindez nem érdekli. Tárgyalni sem hajlandóak az ilyen javaslatokat, ehelyett politikai gyakorlatukban nemegyszer cinkosan kacsintanak össze a szélsőjobboldallal. Ez a szemléletközösség lehet az egyik oka az Európa-ellenességnek is. A szélsőségesek elleni fellépésre a kormánytöbbség nem hajlandó. Országgyűlési képviselők részvételével és támogatásával zajlik a kifejezetten rasszista alapokon szervezett, a bíróság által feloszlatott Magyar Gárda működésének újraélesztése, illetve az arra emlékeztető szervezetek nyilvános szereplése annak ellenére, hogy ezt a magatartást büntetőtörvény büntetni rendeli. Ezzel szemben felháborítónak tartom, hogy a Radnóti Miklós antiszemita, antirasszista díj átadását ugyanakkor nem lehet az Országgyűlés falai között megtartani, mert arra a házelnök nem ad engedélyt.

Tisztelt Képviselőtársak! Az életszínvonalbeli különbségek megnőttek, nem csoda, hogy a szélsőséges eszmék is jobban terjednek. Ezért természetesen meg kell tennünk minden jogi és politikai lépést is a szélsőséges eszmék visszaszorítása érdekében, de legalább ilyen fontos, hogy tegyünk egy sokkal kiegyenlítettebb társadalom megteremtéséért. Elutasítjuk a gyűlölet hangját, amely az embereket és egyes közösségüket teszi bűnbakká a társadalmi problémákért. Ezzel szemben azért dolgozunk, hogy befogadó társadalmat építsünk, és jobb jövőt biztosítsunk mindenkinek. Ez politikai döntés, és felelősség kérdése.

Mozdulni kell, sőt, egyre erőteljesebben hangot kell adni annak a meggyőződésünknek, hogy elegünk van a gyűlölet minden formájából. Elég a kirekesztésből, a társadalmi csoportok egymás ellen fordításából, a szegénység, a nyomorúság keserűségének aljas kihasználásából. A változás szükségességére hív fel az antirasszista világnap. Tudomásul kell végre venni (Az elnök csenget.), hogy a gyűlöletre alapozott világban nem lehet építkezni.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

HARANGOZÓ GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Államtitkár Úr! Pontosan ez az arrogancia és cinizmus az, ami felháborítja az embereket, ami miatt most már hetek óta áll a balhé a földbérletek ügyében. Tiszta, világos kérése volt mindenkinek, hogy az értékelési szempontokat hozzák nyilvánosságra, és a titoktartási kötelezettségeket oldják föl, hogy mindenki világosan lásson a földbérlet ügyében, hogy valóban azok nyertek-e, akiknél szakmailag a leginkább indokolt volt, hogy elnyerjék a pályázatok alapján a földbérlés lehetőségét. Önök ezt nem hajlandóak megtenni. Amíg ezt nem teszik meg, addig folyamatosan fönn fog állni a gyanú, hogy valamilyen érdekcsoportok érdekében úgy döntöttek, hogy nem a legmegfelelőbb pályázók kapják meg, pont nem a helyben lakó kisgazdálkodók kapják meg a földeket.

Ezért a jövő héten kihelyezett vizsgálóbizottságot kezdeményeztem a Nemzeti Földalapnál, és kérem, tegyék lehetővé, hogy bizonyosodjunk meg az önök állításának a helyességéről. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

HARANGOZÓ GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! 2012. február 20-án adtuk be ezt az országgyűlési határozatot az Országgyűlésnek, amely a szélsőség, a rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái elleni határozott fellépésről szóló intézkedéseket kívánta bevezetni a Magyar Országgyűlésben. Ennek a javaslatnak az alapját egy 2010-es Európa tanácsi határozat jelentette, amely Európa tanácsi határozat azért jött létre, mert egész Európában az egy aggasztó jelenség, hogy a szélsőséges politikai eszméket hirdető pártok és csoportosulások egyre népszerűbbek és sajnos egyre radikálisabbak. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Ez a demokrácia.)

A közgyűlés azt vette sorra, hogy milyen intézkedéseket lehetne hozni annak érdekében, hogy ez a helyzet megváltozzon. Mi ezeket az ajánlásokat szó szerint átvéve nyújtottuk be ezt a parlamenti határozati javaslatot, amelyben azt javasoltuk, hogy az Országgyűlés hozzon létre olyan állandó bizottságot, amely mintegy etikai bizottságként tudná vizsgálni az Országgyűlés működését, és ügydöntő jogkörrel rendelkezne az ügyben, hogy megállapítsa, hogy ha egy képviselő rasszista, antiszemita, idegenellenes vagy iszlamofób magatartást tanúsít a parlamentben (Derültség a Jobbik soraiban.), akkor ennek a tényállását legyen jogosult megvizsgálni, megállapítani, és az ügy súlyosságának mértékében szankciót legyen hivatott kiszabni az érintett képviselővel szemben. Emellett azt kezdeményeztük, hogy tisztán politikai, jogi eszközökkel nyilván ezt a kérdést nem lehet megoldani, ezért javasoltuk, hogy a kormány kezdjen bele egy széles társadalmi párbeszédbe a civil szereplőket is bevonva, és indítson el egy kampányt a szélsőséges eszmék terjedésének megakadályozása érdekében.

A Magyar Szocialista Párt szerint az utóbbi időkben a Jobbik európai uniós zászlóégető akciója, vagy az, hogy a Jobbik Európa tanácsi képviselője az Európa Tanács január 25-i ülésén egy vitába keveredett a levezető elnökkel, majd ezek után a szélsőséges portálokon arra hívta fel az igaz magyar hazafiakat, hogy küldjék meg üzenetben az érintett képviselő asszonynak, hogy mit kívánnak vele tenni, hogy ne folytasson ilyen konfliktusos tevékenységet a Jobbik képviselőjével (Közbeszólások a Jobbik soraiban.), ezek a fenyegetések, illetve az, hogy nyílt fasiszta gyűlést lehetett a Normafánál tartani, amire a kormány csak annyit mondott, hogy neki nincsen törvényi eszköze, hogy az ilyen gyűléseket megakadályozza, illetve Baráth Zsolt múlt heti parlamenti vérvádbeszéde, azt hiszem, elég alapot ad ahhoz (Moraj a Jobbik soraiban.), hogy a parlamentnek el kell döntenie, hogy van egy határ, ami nem engedi, hogy a parlamentben tovább folyjon ez a fajta megnyilvánulás, és lépnünk kell ebben az ügyben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor én az Európai Parlament után elkezdtem ebben a parlamentben dolgozni, hónapokig igen nagyon nehezen viseltem azt, ami ebben a parlamentben megy. Ez a fajta gyűlöletkeltés, azok a szélsőséges megnyilvánulások, amik itt rendszeresek (Zaj, közbeszólások a Jobbik soraiban.), egy normális Európai Parlamentben nem hangozhatnának el. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Még van képed felszólalni ilyen hülyeséggel?)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Kis figyelmet kérek, mert az elnöknek is kellene hallani a felszólaló szavait. Köszönöm.

HARANGOZÓ GÁBOR (MSZP): A probléma az, hogy lassan, idővel ezeket a megnyilvánulásokat megszokjuk, és egyre durvább és durvább megnyilvánulások jönnek, ezért szükséges lépnünk. És van még egy fontos dolog. (Dr. Józsa István, reagálva dr. Gaudi-Nagy Tamásnak a frakciótársai felé tett közbeszólására: Azt mondta, hogy Dunába lövés jön. - Közbeszólások a Jobbik és az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Minden frakciónak lehetősége van két percben felszólalni, nyilván a válaszokat abban az időkeretben meg tudják adni. Kérem, folytassa!

(17.20)

HARANGOZÓ GÁBOR (MSZP): Abban, hogy a helyzet idáig fajulhatott, igenis felelősségük van a mainstream pártoknak, azoknak a pártoknak, amelyek középre pozicionálják magukat, mert ha nincs egyértelmű elhatárolódó politika, hogyha egyszer ennek nem szabunk határt, akkor a helyzet egyre rosszabb és rosszabb lesz. Nem lehet, tisztelt képviselőtársaim, a szavazatmaximalizálás érdekében, csak azért, hogy esetleg szélsőjobboldalbeli szavazatokat lehessen begyűjteni...

ELNÖK: Tisztelt Képviselő Úr! Most már a félbeszakítási időtartamon is túl van, figyelmeztetem.

HARANGOZÓ GÁBOR (MSZP): Befejezem a mondatomat: nem lehet tűrni azt, ami itt zajlik.

Köszönöm szépen, elnök úr. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

HARANGOZÓ GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tudja, Gaudi képviselőtársam, azt gondolom, a legnagyobb probléma a Magyarországon tomboló szegénység és reménytelenség problémája, és az, hogy egyre nagyobb rétegek jogosan küszködnek egzisztenciális félelmekkel. A legnagyobb veszély pedig az, hogy egyes politikai erők önökkel az élen ezt a félelmet, veszélyérzetet használják ki, megbélyegeznek embereket, népeket, csoportokat, és velük szemben gyűlöletet keltenek, és arra építik a politikájukat, hogy azt mondják az embereknek, hogy maguknak azért rossz, mert ez a csoport kihasználja, az meg élősködik önökön. Erre építik a politikájukat, és ez elfogadhatatlan. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Cáfold már meg!)

Ami a határozatot illeti, az valóban szó szerint egy Európa tanácsi határozatból átvett javaslat. Ezt azért szeretném nem az önök, hanem a többség figyelmébe ajánlani, mert az Európa Tanácsban ezt a határozatot a fideszes képviselők mind támogatták, ennek a vitájában támogatóan vettek részt és szavazták meg. Ez nemcsak az MSZP ügye, ez a demokratikus pártoknak a közös ügye kell hogy legyen, hogy ennek a gyűlöletkeltő politikának megálljt kell szabni, ehhez nem lehet asszisztálni. Ezért szükség van arra, hogy létrejöjjön egy vizsgálóbizottság, amelyik kifejezetten mások megbélyegzését, és ebből gyűlöletkeltő politikát... (Dr. Gyenes Géza: Te bélyegzel, cseszd meg! - Az elnök csenget.)

ELNÖK: Tisztelt képviselő úr!

HARANGOZÓ GÁBOR (MSZP): Ha önök úgy gondolják, hogy én ezzel azt végzem, akkor ennek a bizottságnak joga lesz ezt is kivizsgálni, és dönthet róla, hogy ez így van-e vagy nem. Azt gondolom, hogy nem lehet arra politikát építeni, amit önök tesznek, és a többség ehhez nem asszisztálhat, ezért kérem, hogy vonják vissza azt a módosító javaslatot, amely ennek a bizottságnak a létrehozását indítványozta... - illetve eltörölné.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

HARANGOZÓ GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem szeretem a személyeskedést, de most mégis nagyon elkeserített Gaudi képviselőtársamnak az előző hozzászólása, mert amikor az Európa Tanácsban az említett képviselő asszonytól bocsánatot kért az elmúlt ülés során, akkor azt hittem, hogy megértette, hogy miért nem lehet gyűlöletet kelteni másokkal szemben, és hogy miért probléma, hogyha valaki így próbál politizálni.

És úgy egyébként is a jobbikos hozzászólások kapcsán az a kérdés fogalmazódott meg bennem, hogy képviselőtársaim, Gaudi képviselőtársam vagy (Zagyva György Gyulára tekint. - Zagyva György Gyula: Zagyva!) Zagyva György Gyula képviselőtársam, miért abszurd dolog az a javaslat, ami megtiltaná egy parlamentben a gyűlöletkeltést és a rasszizmust. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: ...nem gyűlölet!) Mi abban az abszurditás? Hogyha ez önök szerint abszurditás, és önök ez ellen tiltakoznak, az számomra egyet jelent, hogy igaz az az állításom, hogy önök erre építenek politikát, önök ezzel akarnak népszerűséget szerezni maguknak. (Mirkóczki Ádám: Veletek ellentétben...)

Én ezt igen elítélendő dolognak tartom, és úgy érzem, hogy nekünk pedig kötelességünk, hogy ezt megakadályozzuk. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

HARANGOZÓ GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! Értetlenséggel vegyes szomorúsággal vagyok kénytelen szemlélni, ahogy a megszokott kormánypárti kettős beszéd újra a maga képére formál és ezzel együtt kiforgat, kiüresít egy, a demokratikus alapértékek érdekében benyújtott javaslatot.

Tisztelt Képviselők! Ne bújjanak a pad alá, ne süssék le a szemüket (Derültség a kormánypárti oldalon.), ne fogják be a fülüket! Nagyon jól tudják, hogy az eredeti javaslat a gyűlöletbeszéd, a kirekesztés, a megbélyegzés parlamenti elburjánzása ellen született. Nincs jó érzésű demokrata ebben az országban, aki szégyenkezés nélkül tudná hallgatni a Tiszaeszlárról szóló felszólalást, az antiszemita, rasszista bekiabálásokat. Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Mit tesznek önök? Kiforgatják a javaslatot, ideológiai mázat festenek rá, és pártpolitikai célokra fordítják.

Hölgyeim és Uraim! Kísért a múlt. (Derültség a kormánypárti oldalon.) Önök a hátsó folyosón visszacsempészik a harmincas évek szellemét, restaurálják a Horthy-korszak bűneit. Nem ismerős? Először csak nem látom, aztán nem hallom, aztán már csak annak örülök, hogy nem velem történik.

Önök egy módosítóval megakadályozzák, hogy a büntetőjogi tényállást még nem kimerítő cselekedetek esetén külön parlamenti bizottság szankcionálhassa a gyűlölet képviselőit. Azaz önök Orbán Viktor vezényletével úgy védik meg a magyarországi kisebbségeket, hogy tovább engedik az ellenük irányuló gyűlöletkeltő, kirekesztő megnyilvánulásokat. Úgy látszik, ennyit ér Orbán Viktor miniszterelnök úr szava. Álszent és képmutató magatartást látok. A parlamentbe beköltözött a nyílt gyűlölet, az uszítás, és önök nemhogy nem tesznek ellene, de még azt sem hagyják, hogy más megakadályozza azt.

Tisztelt Képviselőtársak! Van még lehetőségük kijavítani ezt a több mint hibát. Támogassák a zárószavazás előtti módosító indítványunkat. Tudomásul vesszük, hogy nem akarnak külön bizottságot létrehozni, de legalább annyit meg kell tennünk Magyarország társadalmi békéjének érdekében, hogy magunkra nézve erkölcsi követelményként a legszigorúbb fellépést tartjuk szükségesnek a rasszista, antiszemita, idegengyűlölő megnyilvánulásokkal szemben.

Tisztelt Képviselőtársak! Egyre durvább és durvább gyűlöletkeltő szövegek hangoznak el a Ház falai között. Ha nincsenek következmények, lassan megszokjuk őket, és még durvább megnyilvánulások jönnek. A társadalom közben megszokja, elfogadja az elfogadhatatlant. Sajnos, egyszer már láttuk, hogy hova vezet ez.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez nem üres riogatás. Olvassanak történelemkönyveket, vagy olvassanak József Attilát. Ma is aktuális Thomas Mann-nak írt sorai: "s mi borzadva kérdezzük, mi lesz még, / honnan uszulnak ránk új ordas eszmék, / fő-e új méreg, mely közénkhatol - / meddig lesz hely, hol fölolvashatol?"

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban. - Zaj a kormánypárti oldalon.)

HARANGOZÓ GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Nézzük, mi jellemző ma a vidéken! Forráshiányos önkormányzatok, hitelképtelenség, kezelhetetlen eladósodottság, folyamatosan csökkennek a reálbérek, növekszik az infláció, nincs munkahely, növekszik a családok kilátástalansága, gyermekek éheznek, csökken a hozzáférés a közösségi szolgáltatásokhoz, fejlesztési források nincsenek vagy elérhetetlenek.

Ugyan Ángyán József vezetésével elindult egy vidékstratégia kidolgozása, a probléma az, hogy ami ma a gyakorlatban megvalósul, az köszönő viszonyban nincs azzal, ami a papíron le van írva. Az elmúlt két évben a falvakban élő százezreknek csökkent nominálisan a jövedelme az adórendszer átalakítása következtében, csökkent az alapvető állami intézmények elérhetősége, romlott az orvosi ellátás, az oktatási-nevelési intézmények elérhetősége, az új oktatási rendszer gyakorlatilag megszünteti a társadalmi mobilizációt, egy vidéki, alacsonyabb jövedelmű család gyermekének esélye sincs a sok százezres tandíjat megfizetni. Az önkormányzati tulajdonban lévő intézmények államosításának - mindannyian tudjuk, tisztelt képviselőtársak - az a célja, hogy az állam ezek jó részét megszüntesse, de az áfaemelés, a növekvő infláció sem a vidéken élők lehetőségeit javította. És ma már Ángyán József sem államtitkár, hiszen nem akart asszisztálni ahhoz, hogy a leírtakkal szemben a fideszes földoligarchák kiszolgálójává silányuljon a nemzeti vidékstratégia végrehajtása.

Tisztelt Képviselőtársak! Új eszközökhöz kell nyúlni, új szemlélettel kell a jogszabályokon, támogatási rendszereken változtatni. A változások eléréséhez célzott és a jó tapasztalatokat hasznosító programokat kell kidolgozni. Vissza kell állítani az együttműködés és a párbeszéd jó gyakorlatát. Ezért készült a Zselic szívében, Európa közepén az MSZP Patcán elfogadott ajánlata a magyar falvaknak. A most tárgyalandó határozat ennek a javaslatait tárja elénk:

Először is hosszú távú, fenntartható gazdálkodási lehetőséget kell kialakítani a falvainkban élők megélhetési feltételeinek javítása érdekében. Az európai uniós források átcsoportosításával komplex vidéki gazdaságfejlesztési programot kell indítani oly módon, hogy a helyben keletkező jövedelem helyben, az adott településen maradjon. A közösségi szolgáltatások fejlesztésén, a helyi élelmiszer-termelésen és -feldolgozáson, a helyi energiatermelésen keresztül lehetőséget kell biztosítani a településen élők önfenntartására. Létre kell hozni egy, a vidék gazdaságát fejlesztő clustert, amely integrátorként segíti a szövetkezetek, őstermelők, háztáji gazdálkodók által előállított termékek piacra jutását, valamint elérhetővé teszi a helyi élelmiszer- és energiatermelés technológiai, szakmai és pénzügyi támogatását.

A vidék problémáját a mezőgazdaság önmagában nem képes megoldani, ezért más termelőágazatokkal és szolgáltatásokkal együtt kell fejleszteni. Ennek érdekében önfenntartó logisztikai, információs és piacszervező hátteret kell létrehozni. Átmeneti adó- és járulékkedvezmények bevezetésére van szükség ahhoz, hogy a feketegazdaság, az uzsora ellen valós alternatívát nyújtson a közösségi gazdálkodás.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amellett, hogy alacsonyabb jövedelemszint jellemzi a vidéket, a vidéki térségeket, ezek a jövedelmek is javarészt kiáramolnak az energiaszámlákon keresztül. A falusi, kisvárosi intézmények, lakóházak megújuló energetikai korszerűsítésére, a telepszerű lakókörnyezet felszámolására - megújuló energia hasznosításával kiegészítve - vidéki zöldgazdaság programot kell indítani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Összesen 26 pontban foglaltuk össze az oktatásról, a fiatalok és nők foglalkoztatásáról, a szociális biztonságról, a szociális ellátásokról, az egészségügyi ellátásról, a komplex felzárkóztató kistérségi fejlesztési programokról, az önkormányzati rendszer önállósságáról és a vidéki turizmusról szóló javaslatainkat.

Mi tehát a feladatunk? A Magyar Szocialista Párt megértette a "Munkát, kenyeret!" éhségmenet üzenetét, látjuk a helyzet súlyosságát, elkötelezettek vagyunk abban, hogy egy szolidárisabb társadalmi rendszer felépítése érdekében vezető szerepet vállaljunk. Tanulva az elmúlt 22 év, így akár saját hibáinkból is, olyan javaslatokat fogalmaztunk meg, amelyek képesek a vidék helyzetét érdemben javítani. Ehhez kínálunk partnerséget.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

(19.00)

HARANGOZÓ GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Először is én is sajnálatosnak tartom, hogy a kormánypárti képviselőknek tényleg öt percre kellett volna a vidék ügyeit, azt hiszem, érdemben meghatározó problémákra fecsérelni a drága idejüket, de nem nagyon sikerült, és kormánypárti hozzászólót sem hallottunk itt az előterjesztés vitájában, amit nagyon sajnálok.

Valóban nem most kezdődött ez a probléma, valóban a magyar vidék ügye a rendszerváltás óta megoldatlan, amikor is szét lett verve az a rendszer, ami működtette a magyar vidék egész rendszerét, a mezőgazdaságot, a ráépülő melléküzemágakat, ami munkával és jövedelemmel tudta ellátni a falvakban élőket. Azóta nem sikerült kitalálni, hogy mit kezdünk, tisztelt képviselőtársak, a magyar vidékkel. Úgyhogy ebben az esetben egyrészt köszönöm a többi ellenzéki párt támogató nyilatkozatait, és egyben felhívnám rá az egész Országgyűlés figyelmét (Zaj.), hogy itt minden olyan megoldást meg kell hallgatnunk, amelyek új, innovatív javaslatokat tesznek ide elénk, amelyek összesíteni tudják a korábban működő rendszer jó tapasztalatait, az Európai Unió jó gyakorlatait, a nem túl sok, de néhány létező magyarországi jó példát és a szociális gazdaság fejlesztésére néhány jól működő önkormányzat példáiból tanulva kell olyan rendszert kidolgoznunk, ami az egész országra nézve működőképes tud lenni.

Ezért tisztelettel arra kérem a kormánytöbbséget, tegye lehetővé, hogy ezeket a javaslatokat végig tudjuk tárgyalni az Országgyűlésben, hiszen ez, ami a vidéken kialakult, egy olyan súlyos probléma (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.), olyan súlyos társadalmi feszültségek alakultak ki, amelyek megoldása nem tűr halasztást, ezért mindannyiunk tudását ebbe össze kell rakni, és azonnal cselekednünk kell.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

HARANGOZÓ GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Az utóbbi húsz év legnagyobb külügyi baklövése történt az azeri baltás gyilkos néven elhíresült ügyben. A magát kereszténynek és nemzetinek minősítő Orbán-kormány egy szimbolikus ügyben elárulta a legrégebbi keresztény államot, és egyben az egész világ közvéleménye előtt lejáratta a gyatra kormányzati teljesítménye miatt amúgy is hitelességi válsággal küszködő Magyarországot.

Az ügy kirobbanását követő kormányzati kommunikációs káosz, vagy nevezhetjük szégyenteljes hallgatásnak is, csak nehezen magyarázza meg, nehezen következtethető ki belőle, hogy Orbán Viktor miniszterelnökön kívül melyik minisztérium bonyolította az ügyet. Bárki is volt azonban a botrány kieszelője és végrehajtója, az ügy diplomáciai vonatkozásai miatt mindenképpen a Külügyminisztérium felelősségi körébe tartozik az eset. Már csak azért is, mert a hazánkat a kaukázusi konfliktusba keverő felelőtlen jobboldali vezetők nemcsak a magyar közvéleményt, de a világ vezető hatalmait, az Egyesült Államokat és Oroszországot is hazánk ellen hangolták.

Tisztelt Miniszter Úr! Ennek tudatában kérdezem miniszter úrtól, hogy külügyminiszterként tudott-e a kiadatás terveiről. Amennyiben tudott róla, egyetértett-e vele, és a Külügyminisztérium apparátusa részt vett-e az átadás kidolgozásában és végrehajtásában? Amennyiben pedig nem tudott róla, akkor kérem, azt tárja a parlament és az ország nyilvánossága elé, hogy hol, melyik minisztérium, illetve ki dönt a magyar külügy sorsdöntő ügyeiben.

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

HARANGOZÓ GÁBOR (MSZP): Miniszter úr, Ali Hasanov, az azeri elnöki hivatal politikai vezetője egy interjúban azt nyilatkozta, hogy a magyar hatóságok tisztában voltak azzal, hogy Safarovot elnöki kegyelemben részesíthetik. Ha ez igaz, akkor ez nem egyszerűen dilettantizmust jelent, hanem Magyarország tettestárs az ügyben.

Miniszter úr, a magyar közvélemény felháborodva nézi azt a rombolást, ami az önök irányítása alatt történik a külpolitikában. Évtizedek, értékes emberek munkája omlik össze a megalapozatlan, felelőtlen, haszonleső döntések miatt. A botrányok, a kitűnően sikerült szabadságharc, melynek árát a lakosság fizeti meg, tovább mélyítik a magyar külügy végzetes hitelvesztését.

Tisztelt Miniszter Úr! Véget kellene vetni e szomorú lejárató színjátéknak a felelős vezetők lemondásával. Sajnálom, hogy azzal, hogy ön a miniszterelnök úr mögé bújik, szégyenfolt esik az ön eddig majdnemhogy makulátlan és kiváló szakmai pedigréjén. (Taps az MSZP soraiban. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ki írta ezt neked, Gábor?)

HARANGOZÓ GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ez az ügy eddig is rendkívül botrányos volt, és eléggé szégyenteljes az, ami a földügyben kialakult az országban. Számtalan interpellációval és kérdéssel fordultunk a kormányhoz, hogy tisztázza ezt a helyzetet. A válasz mindig az volt, hogy részleteiben itt a Házban ez nem tisztázható, hiszen a pályázatok részletei titkosak, ezért itt erről többet nem beszélhetünk; ha valami sárosat látunk, tegyünk feljelentést. A feljelentést megtettük, és ahogy erről szó volt, azzal utasították el a mi feljelentésünket, hogy a döntést hozó Nemzeti Földalap munkatársai nem hivatalos személyek, így hivatali visszaélést nem követhettek el.

Tehát ha igaz az, amiről ez az egész ország beszél, hogy fideszes intézők bementek a hivatal munkatársaihoz, és megmondták, hogy kinek kell nyerni, akkor ezt rendőrség ma nem vizsgálhatja, ez ma helyénvaló, mert nem ők követték el a visszaélést, hanem a hivatal dolgozói, a hivatal dolgozói viszont nem hivatalos személyek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Önöknek haza kell menni a saját választókörzetükbe, bele kell nézni ezeknek a helyben lakó gazdáknak a szemébe, és nekik kell elszámolni azzal, ha nem képesek ma felelősen dönteni, és nem engedik el ezt a vizsgálóbizottságot. Soha nem fogják tudni tisztázni magukat. (Moraj a kormánypártok soraiban. - Az elnök csenget.) Ezt az ügyet csak vizsgálóbizottság keretében lehet végig megvizsgálni, ugyanis kísérletet tettünk arra is, hogy az ellenőrző albizottságba behívjuk az érintett tisztségviselőket és meghallgassuk őket, és valahogy össze lehessen rakni azt, hogy igaz-e az, amit mindenki beszél, vagy nem. Oda viszont miniszter úr nem engedi el ezeket a tisztviselőket (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hiszen nem hivatalos személyek, és megjelenési kötelezettségük csak a vizsgálóbizottság előtt van.

Kérem, támogassák a vizsgálóbizottság fölállítását. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Így van! - Taps az MSZP és az LMP soraiban.)

HARANGOZÓ GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Próbálok megbirkózni a technikával, egy másodperc. Köszönöm.

Tisztelt Képviselőtársaim! Sokadszorra van ez az ügy itt, a Ház előtt. Végre meg kéne érteniük, hogy az önök érdeke az (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.), hogy átláthatóvá tegyék a földbérlet pályázati rendszerét. Tele van Magyarország olyan pletykákkal (Derültség, közbeszólások a kormánypárti padsorokban.), mindenki arról beszél a falvakban, hogy önök azért tették titkossá ezt az egész földbérlet-pályázati rendszert, a Nemzeti Földalap működését, mert fideszes képviselők mennek oda a bírálókhoz és mondják meg nekik, hogy kinek kell nyerni. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Név szerint!)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A föld nemzeti kincs, közvagyon, (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban.) arról nem lehet titoktartási szerződések közepette átláthatatlan (Novák Előd közbeszól.) döntési környezetben megmondani, hogy kié lehet és kié nem. Az önök érdeke az, hogy átlátható körülményeket teremtsenek, hogy mindenki láthassa, hogy ki miért kaphat földet és hogy belenyúlhatnak-e a rendszerbe vagy nem.

Az a pályázati rendszer, amely ma működik, tökéletesen alkalmas arra, hogy bárki szubjektív módon, azért, mert valakit ki akar hozni győztesnek, győztesnek hozhassa ki, ezért ennek a rendszernek a megváltoztatása nemcsak szükséges, hanem az önök kötelessége, hogy tisztára mossák a becsületüket, tisztára mossák a politika becsületét is. (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban.)

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

HARANGOZÓ GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt cigány és egyéb identitású Polgártársaim! Tisztelt szegény és gazdag Polgártársaim! Egyszerre öröm és szégyen egy ilyen vitanapon beszélni.

Öröm, mert egy lehetőség arra, hogy a segítségre szorulókról essen szó. Látnunk kell, hogy a szegények és velük együtt a romák felzárkóztatása vagy éppen ennek hiánya nemcsak Magyarország, de Közép-Európa és ezért Európa legnagyobb szociális problémája. Öröm, mert talán minél többet forog ez a téma, annál többen foglalkoznak vele, annál több segítő gondolat és szándék születik meg. Én talán mégis inkább szégyenkezem. Szégyenkezem, hogy a legnyilvánvalóbb problémákat képmutatóan kiemeljük, és foglalkozunk vele egy napot. Szégyenkezem, mert hibásnak tartom azon alapvetést, hogy a romáknak más problémái lehetnek, mint ugyanolyan sorsú nem roma magyaroknak vagy éppen más nemzetiségűeknek. Szégyenkezem, mert akarva-akaratlanul egy időutazás részese vagyok, ahol megelevenednek a múlt legszörnyűbb alakjai, ahol a képmutatás a természetes, ahol a múltba révedéstől várjuk a megoldást, és ennek ellenére megfeledkezünk azokról a megoldásokról, amelyekben sokkal előrébb tartottunk egykoron. Szégyenkezem, amikor a kormány képviselője fekete Audijával befordul a szegénysorra, hogy az állami tévé kamerája előtt kioktassa az itt élőket az élet bölcsességéről, aztán egy naposcsibét a kezükbe nyomva rögvest visszaszáguldjék Budapestre, hogy a szellemi holdudvarnak dicsekedjék jótéteményeiről. Értik, ugye? Az ország körülbelül 9 százalékát kitevő cigányság, a körülbelül hárommillió nélkülöző baját akarjuk orvosolni naposcsibékkel.

Azt hiszem, ezzel a kettős érzülettel néznék ma apám szemébe, ha lenne rá alkalmam. Apám mezőgazdász volt. Kezdőként a rengeteg munkatársa között sok cigány is volt. Akkor még természetes volt, hogy roma munkások várják apámat az istállóban, hogy Kolompár nevű sofőr hozta és vitte a dolgozókat óramű pontossággal, hogy a munkából hazatérő embereket meleg otthon, gőzölgő ebéd, csivitelő gyerekek várták. Akkor még természetes volt, hogy a cigány és nem cigány gyerekek együtt, egymást segítve tanulnak; ebből se felvonulást, se hisztériát nem csinált senki. Volt becsülete a munkának, volt becsülete a munkásnak. Volt lehetősége a munkának, tenném hozzá csendesen apámnak. És talán ez itt a lényeg: be kell látnunk, hogy a rendszerváltással teret nyert ideológia, amely szerint a szabadpiac, a korlátlan kapitalizmus kialakítja a maga csatornáit, és a versenyképesség megteremtésével kiegyenlíti az országban található különbségeket, nos, ez talán az eddigi legnagyobb tévedésünk.

A 90-es évek elején ez az ország még egy ország volt. Hellyel-közzel ugyanaz az árszínvonal, ugyanaz az oktatás és ugyanaz a közbiztonság várt mindenkit. Ezzel szemben ma egyre inkább az előítélet, a kölcsönös idegenkedés és a kirekesztés az úr, a területi különbségek pedig akkorák, hogy lassan évszázados szakadékok tátonganak a térségek között. Holott nem másodrendű állampolgárok, nem rosszabb képességű fiatalok, nem lustább munkások élnek és kínlódnak ezeken a területeken, sőt épp ellenkezőleg: meg kell végre értenünk, hogy a hátrányos helyzetű területek lakossága nem magától esett csapdába, hanem egy elhibázott gazdaságpolitika hagyta magára ezeket a térségeket. Lemondtunk ezekről a térségekről, lemondtunk ezekről az állampolgárokról. Hitegetjük őket, de segíteni mind ez idáig nem voltunk képesek. És látják: nem cigányokról beszélek. Nem cigányokról beszélek, mert meggyőződésem, hogy egymás mellett élő visnyei cigánynak és nem cigánynak pont ugyanakkora a baja, ugyanúgy gyötri a szegénység mindkettőt, ugyanolyan messze van a gyerekének az iskola, ugyanúgy nem tud segíteni neki az eszköztelenné vált önkormányzat, ugyanúgy nem jut be a városba, és ugyanúgy hiányzik neki a munka, a kenyér. No persze, a többségi társadalomban erősödő és jogos egzisztenciális szorongás kiváló táptalaja a kisebbség gyűlöletének, a megbélyegző, kirekesztő magatartásnak, a bűnbakképzésnek. Vannak itt szép számmal olyanok, akik egészen ide, a parlamentig jutottak ezen érzelmek kihasználásával. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Te hogy kerülsz ide?)

A szegénység és a kilátástalanság táplálja a kirekesztés hajlamát, és a gyűlölet egyre több erőszakos akciót teremt. Az erőszakot csak a gyökerek elvágásával irthatjuk ki. Ebben nem csupán a békére vágyó polgáraink érdekében kell azonnal cselekednünk, ne felejtsük el azt sem, hogy öregedő országunknak elemi érdeke, hogy területén ne a társadalom segítségére szoruló szerencsétlenek, hanem jól képzett, munkából élő, adót fizető, járulékot, biztosítást fizetni képes polgárok éljenek. Épp ezért úgy vélem, nem romaügyi vitanapot kellene elsősorban tartani, hanem szegénységellenes napot; nem azzal kellene foglalkozni a kormánynak, hogy a látszateredményeit mutogassa, hanem éppen azzal, hogy minél kevesebb ember fagyjon meg a közelgő télen; azzal, hogy a még rendelkezésre álló EU-forrásokat ne ilyen gyalázatos hatékonysággal használjuk fel.

Igen, jobboldali képviselőtársaim, nem kokikat és sallerokat kell küldögetni, nem ostoba Simicska-plakátokra kell pazarolni a pénzt, hanem tenni kell a rászorulókért. A mi dolgunk az, hogy a roma és nem roma embereknek végre reményt adjunk. Az MSZP kelet-magyarországi programja, a Dél-Dunántúl jövőterve megjelöli azokat a problémákat és kitörési lehetőségeket, amelyeket megragadva javíthatunk a helyzeten. Pontosan látjuk, hogy a nyomort konzerváló közmunka nemcsak megalázó, de feudális viszonyokat és jövőtlenséget is teremt, ezért az ott dolgozókat fokozatosan vissza kell vezetni a munka világába, amihez megfelelő oktatás, képzési programok, állami ösztönzők és munkahelyek kellenek. Pontosan látjuk, hogy az egykori integráló szövetkezetek helyén piaci termékeket előállító szociális szövetkezeteket kell állítani, hogy munkát és kenyeret biztosítsunk a rászorulóknak. Pontosan látjuk (Révész Máriusz közbeszólása.), hogy az állami adminisztrációnak kiszolgáltatott, szigetszerű fejlesztések helyén előre megtervezett komplex fejlesztési programokat kell állítani a leszakadó térségeknek.

A nyomorfalvak kivéreztető versenyét megszüntetve ésszel és tervezetten kell a forrásokat felhasználni, úgy, hogy azok egymást erősítve és kiegészítve szolgálják a térség felemelkedését. Helyben meghozott döntésekkel - ott, ahol az érintettek élnek - kell a kiutat megtalálnunk, bevonva a helyi közösségek tagjait a közösségi szociális gazdálkodásba, a társadalomfejlesztés folyamatába, mindenkinek a saját képességeire és a közösségi igényekre építve. Ezen belül beszélhetünk arról, sőt beszélnünk kell arról, hogy a kulturális kisebbségek hogyan tudják megfogalmazni a javaslataikat. Ebben partnerek vagyunk, de abban nem, hogy általánosítva cigányokat démonizáljunk a félelemkeltés érdekében. (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Nem tettük!)

Pontosan látjuk, hogy mindenféle hangzatos szózatoknak a munkáról és a becsületről semmi értelme akkor, amikor nem tudunk munkát biztosítani magyarok százezreinek, amikor zsákutcás gazdaságpolitika százával szünteti meg a munkahelyeket, amikor szociális vívmányainkat alkotmányos veteménnyel együtt dobja a jobboldal a kukába, míg adópolitikájával a leggazdagabbakat támogatja. Ennek a mai napnak akkor van értelme, ha az ország igazi közös ügyeiről beszélünk, és arról, hogyan lehetne több millió magyar állampolgár elszegényedése ellen tenni. Mi nem azzal fogunk foglalkozni, hogy kinek milyen a származása, hanem azzal, hogy ki mit tehetne és tesz a hazánkban éhező családok, emberek érdekében itt, a magyar állampolgárok parlamentjében, a magyar állampolgárok képviseletében. Látjuk, mennyi még a tennivalónk.

Én a Magyar Szocialista Párt nevében azt ígérhetem, hogy teszünk és tenni fogunk a szegényekért, és mindent el fogunk követni azért (Mirkóczki Ádám: Tizenkét év...), hogy ez az ország (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nyolc évig mit csináltál?) 2014 után végre büszkén nézhessen az apák és a gyermekek szemébe.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

(12.40)

HARANGOZÓ GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az Európai Unió legutóbbi csúcstalálkozója, amelyen ön képviselte Magyarországot, csúfos, de nem váratlan kudarcba fulladt. Természetesen a találkozó előtt ön megtette kötelezőnek érzett harcias és nemzetvédő kijelentéseit a permanens fülkeforradalom jegyében. Ön - mint szinte mindennap itthon és külföldön - harcolni ment Brüsszelbe, harcolni az ellenséggel, legyőzni Magyarország szövetségeseit.

Miniszterelnök úr, ön két és fél év alatt nem jutott el odáig, hogy a szövetségesekkel nem harcolni, hanem tárgyalni kell, hogy a Budapestről kiosztott kokik és sallerok bumerángként térnek vissza, és a mi fejünkön koppannak.

Engedje meg, hogy emlékeztessem: a szocialista kormány minden magyar állampolgár részére a második legnagyobb támogatást, 8000 milliárd forintot szerzett hét évvel ezelőtt. Az itthoni, igaz, nem a Közgépre kialakított támogatási rendszer jó eredményekkel működött mindaddig, míg önök le nem állították másfél évre.

(16.10)

Most azzal nézünk szembe, hogy a rendelkezésre álló EU-forrásokat nem tudjuk felhasználni, és ezermilliárdokat fogunk elveszíteni. Miniszterelnök úr, ön szerint vállalható veszteség a jópofa kuruckodás és a recesszióba ragadt gazdaság mellett?

És hogy mi a kokik és sallerok, a hozzá nem értés és a közgépesítés ára? Idézem: "A legnagyobb vesztes Magyarország lehet, amely a tervezet szerint 30 százalékkal kaphat kevesebb támogatást."

Miniszterelnök úr, mikor ismeri fel végre, hogy politikája zsákutca, és Magyarországon nem félázsiai, hanem európai polgárok akarnak európai módon élni?

Várom válaszát. (Taps az MSZP soraiból.)

HARANGOZÓ GÁBOR (MSZP): Miniszterelnök úr, hiába próbál engem kioktatni, ezt a kudarcot ön hozta össze (Derültség és közbeszólások a kormánypárti padsorokban.), és meg is fogja fizetni ennek az árát. De addig is - valóban úgy, ahogy ön is mondja - vannak ügyek, amelyekben nincs helye a politikai megosztottságnak. Ahhoz, hogy a tárgyalásokon legalább azt ne mondhassák (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból. - Az elnök csenget.), hogy Magyarországnak nem kell több pénz, mert az eddigieket sem tudták felhasználni, fel kell használnunk azt, amit erre a ciklusra kaptunk. Ebben mi is segíteni szeretnénk. (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban.) Ezért azt indítványozzuk, hogy haladéktalanul indítsanak el egy lakásfelújítási programot a benn ragadt uniós forrásokból. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Kérdezd meg a Verest!) Az egyre jobban elszegényedő családok nem tudják fizetni a rezsiköltségeket, és évek óta az építőipar is sínylődik, kivéve a pár baráti oligarchát.

Miniszterelnök úr, láthatóan a kudarcok egyre nagyobb indulatokat szülnek, tegyen ön is az indulatok megfékezéséért, ne a haveroknak tegyen jót, hanem végre az emberek életét tegye jobbá (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és a végén talán Brüsszelben is nagyobb sikerrel fog járni. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Így van! - Szórványos taps ugyanott. - Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Ez gyengécske volt! - Soltész Miklós: Miért nem tapsoltok?)

HARANGOZÓ GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Azt gondolom, hogy amilyen irányba itt most elment a vita az elmúlt néhány percben, azzal egyetértek én is, hogy a rendszerváltáskori egyik legnagyobb hiba az volt, hogy az akkori döntéshozók azt gondolták, hogy az a rengeteg ember, aki az akkor működő struktúrák átalakulása vagy akár szétverése után - mint ami vidéken a szövetkezeti világ szétverését illeti -, másfél-két millió ember elvesztette a munkáját, és az akkor elveszett munkahelyeket majd úgy fogjuk pótolni, hogy a piacgazdaság keretei között versenyképes feltételekben működő vállalkozások, gyárak majd nagyobb hozzáadott értékkel, versenyképes módon fognak működni, és ezáltal majd létrejön egy csomó munkahely, és majd ezek az újonnan létrejött munkahelyek felszívják a munkahelyüket elvesztett tömegeket, és addig is, amíg ezek a munkahelyek megteremtődnek, segélyeket adunk, vagy engedtünk egy csomó embert kimenni különböző nyugdíjformákba.

Világosan látszik, hogy ez nem működik, hiszen olyan válságzónák alakultak ki az országban, ahol egyszerűen a piacgazdaság alapfeltételei hiányoznak. Hiába adunk mindenféle többlettámogatást, többletpontot az uniós támogatásoknál, hiába próbálunk vállalkozói körülmények között munkahelyeket létrehozni, nincsenek meg az alapfeltételei sem infrastrukturális, sem humán erőforrásban, sem pedig az anyagi alapjai, hogy ezek a vállalkozások, munkahelyek a leghátrányosabb helyzetű térségekben, településeken létrejöjjenek. Ezért igenis szükség van arra, és nagyon örülök neki, hogy most már az egész Ház egyetért ebben az alaptételben, hogy szükség van a szociális gazdaság fejlesztésére Magyarországon, amiben a szociális szövetkezeteknek jelentős szerepe van.

Igen ám, csak akkor nézzük meg, hogy ami most kezd kirajzolódni szociális szövetkezeti struktúra, az megfelel-e arra, hogy ezt az igényt kielégítse, hogy a szociális gazdaság keretei között jöjjenek létre munkahelyek, és egyáltalán a szociális gazdaság fejlődjön.

Azt gondolom, az alapvető hiba ott van, hogy a szociális szövetkezetek mostani törvényi feltételei nem szövetkezeteket írnak elő, nem szövetkezeti működést írnak elő. Ahogy Patay képviselőtársam nagyon helyesen mondta, a szociális szövetkezetek egyének szövetkezése arra, hogy saját és környezetük életét jobbá tegyék, méghozzá a munka világa által. Tehát szövetkeznek arra, hogy együttesen valamilyen értékteremtő munkát végezzenek, és ebből akarják saját és környezetük életét jobbá tenni.

Igen ám, de kérdezem, hogy ha ez így van, akkor mit keresnek a szociális szövetkezetek között az önkormányzat vagy kiemelt nonprofit szervezetek mint szövetkezeti tag. A szociális szövetkezetnek vagy a szövetkezetnek is az a lényege, hogy tulajdonképpen kiveszi a tőkés érdekeltséget a működéséből. Azért is mondják ezt a második gazdaságnak, mert nincsenek benne tőkés érdekek. Nem az van, hogy egy tőkés létrehoz egy vállalkozást, aminek alkalmazottai vannak, és a tőkemegtérülés feltételeit kielégítő módon kell hogy működjön, hanem egyének, munkavállalók szövetkeznek arra, hogy valamilyen termelést folytassanak, és így a tőkeérdekek nem jelennek meg a szövetkezet működésében, így a szociális szövetkezet működésében sem. Minden tag egyenlő jogokkal bír, és egyenlő felelősséggel is tartozik a közösségi vállalkozás sikerességéért. Nincsen erőfölényben senki.

Az önkormányzatok vagy nonprofit szervezetek megjelenése a szociális szövetkezetek életében ezt az erőegyenlőséget borítja fel. Nyilvánvalóan, ha a polgármester és az önkormányzat ott megjelenik, ott egy olyan erőfölény alakul ki, amiben a munkavállaló tagok nem tudnak egyenlő módon beleszólni a szövetkezet életének működésébe.

Miért fontos ez? Azáltal, hogy a szövetkezetek például külső megbízási szerződéseket köthetnek, mint ahogy ebben az előttünk fekvő salátatörvényben is van, lehetővé válik, hogy a szociális szövetkezeteken keresztül kiszipkázzák a pénzt a rendszerből. Hiszen azáltal, hogy a tagsági munkavégzést lehetővé teszi az új szabályozás, és lehetővé teszi a természetbeni juttatást is a munkabér helyett, lehetővé válik, hogy munkabér oldalon nagyon versenyképes vagy olcsó módon lehessen akár értéktermelő termelést is folytatni. Ezzel egy normális szövetkezetben nincsen semmi gond, hiszen az értékesített termék után befolyt bevétel bemegy a közösségi alapba, és a közösség életének a jobbá tételére vagy közösségi célokra lehet fordítani a közösségi alapból a forrásokat.

De ha ott van egy erőfölényben lévő önkormányzat, aki bele tud szólni, hogy ezt ne így tegyük, hanem inkább hirdessünk egy külső megbízási szerződéssel, és hirdessük azt, hogy a mi szövetkezetünk milyen nagyszerű termékeket állít elő, akkor az a pénz nem a közösségi alapba fog bekerülni, hanem mondjuk, reklámmegbízásokon keresztül a közösségi alapból kikerül, és egy külső vállalkozás kap megbízási szerződéseket, ahelyett, hogy a közösségi alapba kerülne.

Ha nincs ilyen erőfölény, és tisztán a munkavállalók egymás között kéne hogy eldöntsék, hogy ez számukra előnyös vagy hátrányos, akkor nyilván nem döntenének úgy, hogy reklámozásra vegyék ki a pénzt, de ha a polgármester azt mondja, hogy márpedig akkor lesz itt munka, ha ezt a megbízási szerződést megkötik, akkor nem fogják ezek a kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek azt mondani, hogy nem csinálunk ilyet. Ezért érdemes végiggondolni, hogy valóban jó-e, hogy külső megbízási szerződéseket lehet kötni.

De többen üdvözölték azt is, hogy milyen jó ez a tagsági munkavégzés. Tisztelt Képviselőtársak! A tagsági munkavégzés arra jó, hogy az a több százezer ember, aki ma biztosítási jogviszony nélkül tengődik ezeken a településeken, azokat ha most bevisszük a szociális szövetkezetekbe, akkor a tagsági munkaviszony által lehetővé válik, hogy ne kelljen ténylegesen munkát végezniük. Hiszen bekerülnek a szövetkezetbe, tagsági munkaviszonyt létesítenek, a tagsági munkaviszonyban nem írunk elő nekik semmilyen munkavégzési kötelezettséget, és cserébe nem is fizetünk nekik munkabért. Ezt teszi lehetővé ez a tagsági jogviszony.

(15.40)

Ennek az lesz a következménye, hogy rengeteg embert, főleg ha majd az önkormányzatok is alapíthatnak ilyen szociális szövetkezeteket, be fognak vinni szociális szövetkezetbe, akik foglalkoztatotti jogviszonyban lesznek anélkül, hogy bármilyen munkát kellene nekik csinálniuk, de cserébe a biztosítotti jogviszonyuk rendben lesz, na nem hosszú távon, mert úgy rendelkezik ez a benyújtott törvény, hogy négy évben degresszív módon fogja ezt a foglalkoztatotti jogviszonyt megfinanszírozni. Első évben, a választások évében odaadja az állam a szükséges pénzt, aztán majd a következő három évben egyre kevesebbet, majd a végén nem fog pénzt adni.

Én nem gondolom azt, hogy ettől fog a hátrányos helyzetű térségek foglalkoztatása megoldódni. Nem! Ez egy statisztikai eszköz lesz, kiválóan lehet vele kozmetikázni, jól meg lehet emelni majd a foglalkoztatási mutatókat. Annyi pozitívuma van, hogy azoknak, akiknek ma nincs meg a biztosítási jogviszonyuk, legalább meglesz, de könyörgöm, ellenszolgáltatás nélkül lesz meg, ezt meg az azok által megtermelt pénzből kell majd kifizetni, akik meg tényleges munkaviszonyt végeznek - egyrészt.

Másodszor: ha egy szociális szövetkezeten belül valaki tagsági munkavégzési jogviszonyban van, a másik tag pedig rendes, Ptk.-s munkavégzési jogban van, akkor tulajdonképpen annak, aki tagsági munkavégzésben van, nem kell értéket teremtenie, aki meg értéket teremt, annak kell előállítani a költségét azoknak, akik nem termelnek értéket, de mégis munkaviszonyban vannak, ezért különböző járulékfizetési kötelezettségek fogják terhelni majd a szövetkezetet. Ez pedig nagyon komoly belső konfliktusokhoz fog vezetni, és a különböző jogviszonyok pedig pont a szövetkezeti alapelvet, hogy mindenki egyenlő és egyenlő felelősséggel tartozik, azt fogják aláásni. Tehát én ezt egyáltalán nem tudom így ebben a formában ezért támogatni.

Mindamellett természetesen az is látszik, hogy lesznek olyan szociális szövetkezetek, amelyek kiválasztott módon termelőkapacitásokhoz fognak jutni. Szabályozza a törvényjavaslat azt is, hogy a közfoglalkoztatásból át lehet adni termelőeszközöket a szociális szövetkezeteknek. Igen ám, ez jó, ennek én örülök, de akkor örülnék neki igazából őszintén, hogyha ez normatív módon, taxatíve le lenne írva, hogy milyen feltételeknek kell megfelelni, és aki ezeknek megfelel, megkapja. De nem erről szól a törvényjavaslat, hanem arról, hogy majd lesz valami állami biztos, aki megmondja, hogy ez a szövetkezet megkaphatja, az meg nem. Mit kell hozzá teljesíteni? A Fidesznek kell leadni a kopogtatócédulákat? Vagy mi lesz a teljesítés feltétele? Ez nincs benne a törvényben, ami szerintem így szintén nincs rendben.

Szóval, összességében azt kellene kitalálni, hogy azok a szociális szövetkezetek, amelyek már léteznek, és mégsem tudnak működni, miért nem működnek, és ha ezeket megnézzük, akkor azt látjuk, hogy azért nem működnek, mert hiányoznak azok a szervezeti feltételek, az a háttér, ami működőképessé tenné őket, ami piacot biztosít nekik, aki piacszervezéssel foglalkozik, logisztikát és szaktanácsadást tud ezeknek a szövetkezeteknek adni, és legalább, mondjuk, járási szinten tudná ezeket koordinálni. Akkor tudnának ezek a szövetkezetek működni. Így ez a javaslat, én azt gondolom, hogy a statisztikai trükközés alapjait teszi le.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Pál Tibor és dr. Szél Bernadett tapsol.)

HARANGOZÓ GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Államtitkár úr az előbb elismerte azt, hogy Magyarországon az energiahatékonyság tekintetében jelentős elmaradásban vagyunk, lényegesen az európai mutatók alatt van a magyar energiahatékonyság a házak szigetelése és akár a megújuló energiák felhasználása is. Ékes képviselő úr azt kérdezte, hogy miből lehetne finanszírozni az energiahatékonyság javítását.

Tisztelt Képviselőtársak! Európai parlamenti képviselőként én magam vettem részt 2009-ben azon az európai tanácsi ülésen, ahol az akkori magyar kormány kezdeményezte, hogy a regionális fejlesztési alap pénzeit lehessen felhasználni energiahatékonysági, -korszerűsítési beruházásokra, megújuló beruházásokra lakóépületeknél is. Korábban erre nem volt lehetőség. Ezt a kezdeményezést akkor a Tanács támogatta, majd később az Európai Parlament jóváhagyta, és 2010-től európai uniós forrásokat lehetne erre használni. Magyar kezdeményezésre született a döntés.

Melyik ország az, amelyik nem használja ki ezt a lehetőséget? Pont Magyarország! Mi december 3-án, amikor a kormány még meg se tárgyalta a maga rezsicsökkentési javaslatát, benyújtottunk egy országgyűlési határozatot a magyar parlamentben, amelyben kértük azt, hogy ezt a lehetőséget használjuk ki, és bízzuk meg a kormányt azzal, hogy csoportosítsa át az egyébként beragadt európai uniós forrásokat a megújuló energetikai és energiahatékonysági beruházásokra. Önök, fideszes képviselőtársaim, nem támogatták azt se, hogy a parlament ezt egyáltalán megvitathassa, államtitkár úr hiába mondja azt, hogy mindent elkövetnek, ebben az ügyben nem léptek semmit; miközben 2000 milliárd forintot nem fognak tudni felhasználni, benn ragad, és Magyarország ennyivel kevesebb pénzhez fog hozzájutni uniós forrásokból, erre a célra meg nem fordítunk semmit, pedig ezzel lehetne hosszú távon is érdemben csökkenteni a lakossági rezsiköltségeket.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

HARANGOZÓ GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! A Külügyminisztérium sajtóosztályának hivatalos közlése szerint a Külügyminisztérium felkért nemzetközileg elismert alkotmányjogászokat, hogy formáljanak véleményt az alaptörvény negyedik módosításáról, illetve az ahhoz kapcsolódó törvények tartalmáról. A felkérést ön Trócsányi László párizsi nagykövetünkön keresztül juttatta el a neves alkotmányjogászok számára. Trócsányi László párizsi nagykövet, volt alkotmánybíró a Velencei Bizottság tagja. A Velencei Bizottság statútumának 2. cikk 1. pontja a bizottság tagjának személyes felelősségét és függetlenségét rögzíti. A Velencei Bizottság tagjai eszerint nem kaphatnak és nem követhetnek semmiféle utasítást. Ehhez képest a magyar kormány pont a Velencei Bizottság tagját kéri fel arra, hogy éppen a Velencei Bizottság véleménye ellenében állítson elő szakvéleményt.

Tisztelt Miniszter Úr! Önök nyilván úgy vélik, kormányzati érdek, hogy a Velencei Bizottság hamarosan elkészülő véleményével szembe lehessen állítani egy másik véleményt. Mivel a Velencei Bizottság tagsága és nemzetközi presztízse megkérdőjelezhetetlen, okkal merül fel a kérdés, hogy kik a mostani kormányzati felkérés címzettjei. Úgy látszik, önöknek jogkövetés helyett saját udvari bírálókra van szükségük, mi pedig azt szeretnénk tudni, hogy kik azok és azt, hogy az adófizetőknek ez mennyibe kerül.

Kérdezem ezért a miniszter úrtól: felkérte-e Trócsányi László párizsi magyar nagykövetet, hogy készítsen elemzést az alaptörvény negyedik módosításáról és a kapcsolódó törvényekről? Kik a további felkért személyek? Milyen jogi formában, például megbízási szerződéssel kerül sor a feladattal megbízott neves személyek munkavégzésére? A felkért személyek a szakvélemény elkészítéséért részesülnek-e díjazásban, ha igen, akkor milyen összegben, milyen forrásból?

Várom válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

HARANGOZÓ GÁBOR (MSZP): Miniszter úr, úgy gondolom, hogy a közvéleményt érdekelni fogja a részletes válasz is, ezért írásban is föl fogom ezeket tenni. De az, hogy önök nem a Velencei Bizottság véleményét akarják alapul venni, számomra azt mutatja, hogy nem a játékszabályok betartásán dolgoznak, hanem magyarázatot keresnek arra, hogy miért nem tartják be azokat.

Mi minden nemzetközi fórumon azt kérjük, hogy türelmet kérünk mindenkitől, és hogy ne vessenek be szankciókat legalább a 2014-es választásokig, mert a következő MSZP vezette kormány mindent meg fog tenni (Felzúdulás, közbeszólások a kormánypártok padsoraiban.)a jogállamiság helyreállításáért. Közben jól érezhető, hogy fogy a türelem. Önök is érzik ezt, ezért írták bele az alkotmányba, hogy az esetleges szankciók miatt különadót kell kivetni a lakosságra.

Ezért felszólítjuk önöket, hogy a hátralévő egy évben ne rombolják tovább hazánk hírnevét a demokrácia lebontásával, térjenek vissza a jogállamiság útjára, és fogják vissza a hazánkat lejárató akciókat. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

HARANGOZÓ GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ezen a héten, május 9-én ünnepeljük az európai béke és egység ünnepét. A két világégés, majd 40 év vasfüggöny, európaiak millióinak pusztulása, más kontinensre üldözése, megnyomorítása után az európai közösség eszméjének megalkotása alapjaiban változtatta meg az európai mindennapokat. Az integráció határokon átnyúlva egységesített szétszakított nemzeteket, közös pénzt teremtett, megalapította saját parlamentjét. Az Unió ma 27 ország több mint 440 millió állampolgárát képviseli, köztük minket, magyarokat.

A háború évszázadán túllépve az európai eszme sosem látott békét hozott a kontinensre. Nem véletlen, hogy a modern európai értékek mellett elkötelezett államok továbbra is mindent megtesznek, hogy ennek a közösségnek építő és teljes jogú tagjai lehessenek. Természetesen egy ilyen sokszínű közösségnek megvannak a maga problémái, az Unió koránt sincs kész. Ha a kelleténél talán lassabban is, ha bürokratikusabban is, de akkor is, itt 27 ország evez egy csónakban, 27-en egyfelé törekszenek, helytállni a viharos tengeren, felvenni a versenyt a globalizálódó világpiacon, egységes erőként, európai szuperhatalomként megjelenni.

Azt mondtam, 27-en egyfelé eveznek. De talán tévedek. Szomorú felismerés ez, mert van, úgy tűnik, egy ország, egészen pontosan van egy kormány, amely hagymázas eszméktől, unortodox ötletektől vezérelve, a múltat elfeledve-elferdítve, a kánont megtörve és meggyengítve igyekszik valamilyen sosem volt összefüggésrendszer sosem volt fő sodrába állni, és egyetlen evezőjével a közös csónakot másfelé vinni. Ez az ország ma Magyarország. Ebben az országban a kormány ma szégyelli saját államformáját, a modern kor bölcsőjét, a köztársaságot, ezért kiradírozza azt nevéből, és összetákolt, kényszer szülte alkotmányát - pardon, alaptörvényét - is átírja ennek megfelelően. (Felzúdulás és közbeszólások a kormánypárti padsorokban.) Ebben az országban a magántulajdon szentsége és védelme múló tünemény, gyakorlatilag azon múlik, hogy a porcelánöltönyös, luxustáskás cowboyok melyik irányba néznek. (Kontur Pál: Szégyelld magad! Menj orvoshoz!)

(9.20)

Ha a magánnyugdíjpénztárakra tekintenek? - viszik a pénzt. Ha fényes tekintetük éppen a trafikokra és a mögöttük álló kiskereskedőkre téved? - viszik a trafikokat. Ha a miniszterelnök budapesti helytartójával találkozik, és szeme egy kívánatos ingatlanra téved, így szól: törvényt csinálok. Ez a kormány javasolja népének, hogy pályázzon az állam által kiírt földekre, de lássunk csodát, rokonok és pártkatonák nyernek, a faluban meg mindenkinek felkophat az álla, hiszen a gazdasági fejlődést, a munkahelyeket biztosító vállalatokat, csakúgy, mint a valutát, a vezetők szisztematikusan tönkreteszik. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.)

Ennek az országnak felülmúlhatatlan vívmánya, hogy a központosított média- és hírbirodalomban az utolsó írástudót is kiirtották, kitakarni, kiszerkeszteni, hírt hamisítani, ellenzéki rádiót betiltani viszont világviszonylatban is akadémiai szinten tudnak. Ebben az országban a vezetők rokonai és barátai semmiképp sem szűkölködhetnek. A parlament, az állam elnöke, a Számvevőszék vezetője, a legfelsőbb bíró, az alkotmánybíró, a legfőbb ügyész és szinte mindenki más is a Fidesz volt, jelenlegi vagy leendő parlamenti képviselője, annak házastársa, rokona, de legalábbis barátja. És ha véletlenül mindezt bárki szóvá teszi, az nyilvánvalóan külföldről finanszírozott hazaáruló. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Akire egyéb aljasságok is rábizonyíthatóak.

De rossz hírem van, tisztelt kormánypárti képviselők. Önök azt hiszik, hogy lehet e földet, trafikot, egyházat és ami még a kezük ügyébe kerül, mindent vinni. De tévednek. Mert ez a nép döntött. Európa mellett döntött. Ez a nemzet Európába tart, míg kormánya a keleti despotizmus felé hajbókol. Ennek a népnek hazája Magyarország, otthona Európa.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

HARANGOZÓ GÁBOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A most előttünk fekvő, együttesen tárgyalt két előterjesztés igen vegyes érzelmeket kelt az emberben. Egy nemzetközi szerződést kihirdető törvény az egyik és egy politikai nyilatkozat a másik dokumentum. Ezek kapcsán a nemzetközi együttműködés iránti elkötelezettség érzésére telepszik rá egy politikai maszlag, ami újabb állampárti kísérlet az igazság elfedésére.

Tisztelt Ház! Írország 1937-ben vívta ki a függetlenségét, ugyanebben az évben fogadták el az állam alkotmányát. Húsz felett van azóta az alkotmánymódosítások száma. Több módosítás is érintette az ír alkotmánynak a magzati élet védelméről szóló 40. cikkét, a család védelmét rögzítő 41. cikkét, az oktatásról szóló 42. cikkét, valamint a lelkiismereti és vallásszabadságra és az egyházak támogatására vonatkozó 44. cikkének érintett rendelkezéseit is. Írország alkotmányának a személyhez fűződő jogokról szóló fejezetében található rendelkezésekről van szó.

Az ír alkotmány a 40. cikk (3) bekezdés első két pontjában a következőket rögzíti, idézem: "Az állam biztosítja, hogy törvényeiben elismeri és a lehetőségekhez mérten védi és érvényesíti az állampolgár személyhez fűződő jogait. Az állam, különösen a törvényeken keresztül jogtalan támadás esetén védi az állampolgárok élethez, személyiséghez, jó hírnévhez és tulajdonhoz fűződő jogait." A bekezdés 3. pontja a nyolcadik módosítással került az ír alkotmányba. Először 1983-ban, majd aztán 1992-ben is sor került módosításra. A 40. cikk (3) bekezdés 3. pontja védi meg a meg nem született magzat élethez való jogát, az anya élethez való egyenlő jogával együtt. A meg nem született magzat élethez való jogával összefüggésben ugyanakkor kimondja a kiegészítés, hogy az nem korlátozza az utazáshoz való jogot, és nem korlátozza az információs szabadság jogát sem arra vonatkozóan, hogy milyen szolgáltatásokat lehet más államban igénybe venni.

Nem részletezem tovább sem a rendelkezések tartalmát, sem a módosítások folyamatát, de egy biztos: a módosításokkal a magzati élettel kapcsolatos vitatott kérdések alkotmányos szinten nyugvópontra jutottak Írországban.

Egyszerűbb a kérdés az ír alkotmány 41. cikke esetében, amely a család védelméről rendelkezik: a családot a társadalom természetes, elsődleges és alapvető közösségének tekinti, az állam és a nemzet jólétének alapjaként nevezi meg. A család alapja az ír alkotmány szerint a házasság. Akárcsak nálunk - kiálthat fel csillogó szemekkel a kormánypárti képviselő, aki már belefáradt annak magyarázatába, miként lehet, hogy a magyar alkotmány szerint az élettársi kapcsolatban élő két felnőtt az egyikük gyermekével együtt jogilag nem alkot háromfős családot.

Tisztelt Képviselőtársak! Ezek olyan példák, amelyek megítélésében világnézeti, értékrendi, nemzeti, családi hagyományok szerint teljesen jogosan sokféleképpen gondolkodunk. Ezekben az ügyekben fontos és hasznos a politikai és társadalmi vita. Nyilvánvalóan máshogy gondolkodhat egy liberális vagy egy konzervatív ember a házasság intézményéről, a család fogalmáról. Ezért az ilyen vitákat le kell folytatni, és végül a társadalmi többség akaratának megfelelő változatot kell a közös normáinkat rögzítő alapdokumentumban rögzíteni. Ha valamit meg lehetne tanulni az írektől, akkor az pont az, hogy bármi lenne is egy ír alkotmánymódosításban, az csak akkor léphet hatályba, ha népszavazás megerősíti. Amellett tehát, hogy az ír alkotmány csak különleges eljárásban módosítható, végső soron a nép dönt az alaptörvény tartalmáról.

Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Jó lett volna, ha az ír alkotmányból más példát vagy más mintát is átemel a magyar alkotmányozó hatalom; mondjuk, az ír alkotmány 44. cikk (2) bekezdésének 3. pontját, amely - idézem - így szól: "Vallás, hivatás, hit vagy jogállás alapján az állam nem tesz különbséget." Ha a magyar alkotmányozó ezt a példát vette volna át az írektől, akkor ma nem érné annyi jogos bírálat a magyar egyházügyi szabályokat. Említhetnék egy másik példát az ír szabályozásból. Az ír állam biztosítani törekszik, hogy az anyák gazdasági okokból kifolyólag ne kényszerüljenek munkába állni. Ez összhangban lenne, tisztelt képviselőtársaim, a tízmillió munkahely meghiúsult ígéretével is.

Ha mindenáron politikai nyilatkozattal akarunk példát állítani magunknak, fel lehetne vetni, mondjuk, a szociális megállapodások rendszerét 1987-től, ami a kelta tigrishez vezetett, és ahol a kormány a munkáltatók és a munkavállalók, más szóval a szakszervezetek egyeztek meg. Mert az ír kormány felismerte, hogy a nép nélkül és ellenében nem tud kormányozni, mert a megosztottság sehova nem vezet, mert nem kreálni kell talpnyaló és bornírt festménymegrendelő, naposcsibe-osztogató szervezeteket, hanem valódi képviseletekkel kell szóba állni. Valóban, az írek közmegegyezéséről példát lehetne venni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem hozok további példákat. Ehelyett arról kell beszélni, ami a legmagasabb szintű jogforrások, az alaptörvények közötti lényeges különbség Írországban és Magyarországon. Magyarországon 38 órás parlamenti vita után megszületett egy olyan alaptörvény, amelynek társadalmi támogatottsága nyilvánvalóan hiányzik. Egy olyan alaptörvény, amelyet először az átmeneti rendelkezésekkel, azután még négyszer módosítottak. A negyedik módosítás a hazai demokratikus ellenzék és a nemzetközi szakmai közvélemény éles kritikáját váltotta ki.

Miért is végtelenül hamis az orbáni autokrácia építését érő kritikák esetében az ír példára hivatkozni? Egyrészt azért, mert a demokrácia leépítése nem világnézeti kérdés - mint ahogy az ír példa az. Az ír kivétel nem a jogállamiság sárba tiprásáról szól. Nem arról van szó, hogy hatalmával visszaélve bárki olyan alkotmányos kereteket alakított ki Írországban, ahol az állam szabadon elveheti bárki megélhetését, hogy odaadhassa politikája kiszolgálóinak, elveheti a rokkantnyugdíjakat, nyugdíj-megtakarításaikat anélkül, hogy lenne bármilyen védelme az érintetteknek a kormány útonálló politikájával szemben, mint ahogy az Magyarországon zajlik. És azért sem, mert mint már mondtam, bármi is lenne egy ír alkotmánymódosításban, az csak akkor léphet hatályba, ha népszavazás megerősíti. Így végső soron a nép dönt az alkotmány tartalmáról.

Mondanom sem kell, hogy Magyarországon csak egy jelszó létezik, ez a "csak a Fidesz". Nem pusztán az alkotmányos szintű szabályokba betonozza bele a Fidesz saját politikai akaratát, hanem a sarkalatos törvényekbe is. A család védelme, a rejtélyes mezőgazdasági integráció, az egyház jogállása kétharmados törvényhozási tárgykör. A sztrájkjog persze feles törvényi tárgykör lett, bár egyébként mindegy, mert a szabályok eleve lehetetlenné teszik egy sztrájk megtartását.

És, tisztelt képviselőtársaim, mit tesz a külügyminiszter úr jelen esetben? Politikai nyilatkozatot benyújtva asszisztál ehhez a szégyenhez. Már az is meglepő, hogy egy politikai nyilatkozat tervezetét a külügyminiszter terjeszti az Országgyűlés elé. Több mint furcsa, hogy a külügyminiszter kapta a feladatot: találjon valamilyen ürügyet arra, hogy felerősítsék a szabadságharcos retorikát.

(10.30)

Úgy gondolom, szánalmas ötlet, hogy kétharmados nyilatkozatba véssék bele azt, amit senki sem hisz el a magyar kormánynak, aki az Európai Unió jogával csak egy picit is tisztában van. A politikai nyilatkozat ugyanis olyan rendelkezésre hivatkozással próbálja védeni a Fidesz-mundér becsületét, aminek érvényesítésével a magyar jogállamiság lebontása nem igazolható. Kétségtelen, hogy az Európai Unióról szóló szerződés 4. cikke szerint az Unió tiszteletben tartja a tagállamok egyenlőségét és nemzeti identitását. A tagállam joga, hogy alkotmányos szabályozását megállapítsa, tiszteletben tartva az ország alkotmányos hagyományait. Ez rendben is van. Csakhogy itt nem erről van szó.

Arról van szó, hogy ugyan az alkotmányos rendszer kialakítása a tagállam joga, de ennek során sérthetetlen keretet tartalmaz a tagállami alkotmányozás számára az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkelye, amely rögzíti, hogy az Európai Unió a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása és a jogállamiság elvein alapul, amely alapelvek közösek a tagállamokban. Az Európai Unió kétségkívül az egyik olyan térség a világon, ahol a demokrácia és az alapvető jogok a legmagasabb szintű védelemben részesülnek, főként a nemzeti jogrendszereknek és különösen az alkotmánybíróságoknak köszönhetően.

Az Európai Bizottság szerint a közös értékek valamely tagállam általi súlyos és tartós megsértése az Európai Uniót alapvetően rendítheti meg. Az Európai Unió ezért nemcsak akkor léphet fel, ha a közös értékek megsértése a korlátozott hatókörén belül történt, hanem, államtitkár úr, abban az esetben is, ha a közös értékek megsértésére olyan területen kerül sor, ahol a tagállamok önálló hatáskörrel járnak el. Ha a közös értékek súlyos megsértésének egyértelmű veszélye áll fenn, a tagállamnak kötelessége elhárítani ezt a veszélyt és orvosolni a szerződések megsértését. Az Uniónak tehát van hatásköre arra, hogy beavatkozzon, ha egy tagállamban a közös értékek megsértése vagy annak veszélye az egyedi helyzeten túlmutat, azaz rendszerszerű; ha a politika maffiaszerűen kezd működni, és a hatalom arra használja törvényalkotó többségét, hogy legalizálja mindezt, ami normál európai demokráciában elfogadhatatlan.

Tisztelt Képviselőtársaim! Akár sajnálhatnánk is a kormányt, hiszen egy 2009-ben született példa mögé bújva próbálja most igazolni magát. A mai napirend egy előrángatott ok arra, hogy bizonyítsa a kormányzat, mindenki félreérti a magyar alaptörvényt, meg aztán számolni sem tudnak, akik a sarkalatos törvényi tárgyköröket sokallják, és persze az Alkotmánybíróság hatáskörét sem csökkentették, csak úgy látszik. Az Európai Bizottság, az Európa Tanács, a Velencei Bizottság, de még a mai előterjesztő, a külügyminiszter által felkért alkotmányjogász-testület, a Trócsányi-bizottság sem így látja a magyar helyzetet. És a helyzet nem is összehasonlítható. Mert amíg az írek az Európai Unió alapvető értékeinek messzemenő tiszteletben tartásával alkotmányoztak, és az alkotmány tartalmát az ír nép népszavazással alakította ki, addig Magyarországon egy arrogáns hatalmi elit erőlteti rá alaptörvényét az országra.

Egy olyan alaptörvényt, amely a negyedik módosítással Európa-szerte a jogállam lebontásának szimbólumává vált. Egy olyan alaptörvényt, amelynek a megalkotására vezető folyamat kapcsán az Alkotmánybíróság kijelentette, idézem: "Az alkotmány sorozatos aktuálpolitikai érdekek és célok megvalósítása, elérése érdekében történő módosítása rendkívül aggályos a demokratikus jogállam követelményei, különösen az alkotmányos jogrend stabilitása, kiszámíthatósága, a széles körű társadalmi legitimitás, az alkotmányos jogrendszerbe ellentmondásmentesen történő beépülése szempontjából." Még egyszer mondom, ezt nem az Európai Unió, hanem a magyar Alkotmánybíróság mondta.

Egy olyan alaptörvényről beszélünk, amelyről a Velencei Bizottság - alkotmányjogászokból álló nemzetközi testületként - pár napja a véleménytervezetében megállapította: minél nagyobb hatalommal rendelkezik egy intézmény, annál erősebb kontrollmechanizmusokra van szükség, továbbá az alaptörvénynek politikasemlegesnek kell lennie. Ehhez képest a magyar alaptörvény negyedik alkotmánymódosításába foglalt intézkedések összességében támadást jelentenek az alkotmányos igazságszolgáltatás ellen, és szembemennek még az alaptörvényben lefektetett alapelvekkel is. A Velencei Bizottság legfőképpen azt hangsúlyozta, hogy a magyar alaptörvény nem lehet, tisztelt képviselőtársaim, az önök politikájának az eszköze.

Tisztelt Országgyűlés! Nem kétséges, hogy az ír népet alkotmányos értékeinek megőrzése és a közös uniós értékek tiszteletben tartása miatt is elismerés illeti. Ezt az uniós intézmények sem vonják kétségbe, szemben a magyar kormánnyal, amely minden eszközt felhasznál az ellenzéki és a nemzetközi kritikák elhallgattatására és elfojtására. Azt javaslom, hogy a mellébeszélés helyett a Fidesz-KDNP-pártszövetség térjen vissza a jogállami keretek közé, teremtse meg újra a hatékony, utólagos normakontroll lehetőségét. Ne regulázza a médiát, és a gyűlöletkeltésen kívül ne korlátozza a szólásszabadságot, felejtse el az alkotmányozás politikai eszközként való felhasználását! Ne alkalmazza a közjavak lenyúlására a törvényalkotás eszközét, tartsa tiszteletben az ország alkotmányos hagyományait és vállalt nemzetközi kötelezettségeit! Végül: 2014-ben tisztességes választásokon mérettesse meg magát!

Az MSZP a nemzetközi szerződést kihirdető törvényt meg fogja szavazni, azonban a hamis politikai nyilatkozatot meghagyja a kormánypártok újabb szégyenfoltjának.

Tisztelt Képviselőtársak! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Kovács László tapsol.)

HARANGOZÓ GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! Az alkotmányos rendszer kialakítása a tagállamok joga, de ennek kerete a szabadság, a demokrácia és a jogállamiság elveinek betartása az európai államok közösségében.

Önök egy olyan alaptörvényt erőltettek rá a magyar népre, amely a negyedik módosítással Európa-szerte a jogállam lebontásának szimbólumává vált. A Velencei Bizottság pár napja véleménytervezetében megállapította, minél nagyobb hatalommal rendelkezik egy intézmény, annál erősebb kontrollmechanizmusokra van szükség, továbbá az alaptörvénynek politikasemlegesnek kell lennie.

Ehhez képest a magyar alaptörvény negyedik módosítása összességében támadást jelent az alkotmányos igazságszolgáltatás ellen, és szembemegy még az alaptörvényben lefektetett alapelvekkel is. És legfőképpen a magyar alaptörvény nem lehet, tisztelt államtitkár úr, az önök politikájának az eszköze, mint ahogyan ma az.

A szakértők lesújtó véleményének ismeretében ezért joggal várható el, hogy tájékoztassa a közvéleményt arról, milyen taktikával készül a kormány. Vajon a Velencei Bizottságra is a nemzetközi baloldali liberális ármánykodás bélyegét sütik rá? Vajon, ahogyan Győri Enikő Rui Tavarest, ugyanúgy fogja most éppen Martonyi miniszter úr lekommunistázni, mondjuk, Hanna Suchocka asszonyt, a jelentés egyik raportőrét? Vagy megpróbálják elmagyarázni, a Velencei Bizottság mindenben téved? Vagy taktikát változtatnak, és pávatáncos módosítást ígérnek?

Azt javaslom, államtitkár úr, hogy a mellébeszélés helyett térjenek vissza a jogállami keretek közé, teremtsék meg újra a hatékony utólagos normakontroll lehetőségét, ne regulázzák a médiát, ne korlátozzák a szólásszabadságot, felejtsék el az alkotmányozás politikai eszközként való felhasználását, ne alkalmazzák a közjavak lenyúlására a törvényalkotás eszközét, tartsák tiszteletben az ország alkotmányos hagyományait és vállalt nemzetközi kötelezettségeit, végül 2014-ben tisztességes választásokon mérettessék meg magukat.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ehhez képest mire készülnek önök? (Taps az MSZP soraiban.)

HARANGOZÓ GÁBOR (MSZP): Tudja, államtitkár úr, szerintem a magyar alkotmányossággal kapcsolatban arról van szó, hogy önök a hatalmukkal visszaélve egy olyan alkotmányos keretet alakítottak ki, ahol az állam szabadon elveheti bárkinek a megélhetését, tulajdonát, hogy odaadhassa azt a politikájuk kiszolgálóinak. Elveheti a rokkantnyugdíjakat, elveheti a magánnyugdíj-megtakarításokat anélkül, hogy lenne bármilyen védelme az érintetteknek a kormány útonálló politikájával szemben.

Orbán Viktor egy sajátos hűbéri rendszert épít a hajdan volt Magyar Köztársaságból, jelszava: csak a Fidesz! A trafikügyben a fővárosi főügyész arról tájékoztatott, hogy nincs jogköre azt vizsgálni, hogy történt-e visszaélés a pályáztatás során, mert önök olyan törvényt fogadtak el, mely szerint, ha lebuknak a maffiaszerű mutyijukkal, senkinek nem lesz joga azt törvény szerint számon kérni.

Kérdezzék meg, államtitkár úr, a trafikosokat, a föld nélkül hagyott gazdákat, a nyugdíjukat elvesztett rokkantakat, magán-nyugdíjpénztári tagokat, ők már értik, hogy az Európa által megkövetelt jogállamra azért van szükség, hogy megvédje az Orbán-kormány nemzetinek hazudott útonállóitól őket. Államtitkár úr, amit ön mondott (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), az még szépségtapasznak sem lesz elég a tárgyalások során, attól tartok. (Dr. Józsa István: Igaza van! - Taps az MSZP soraiban.)

HARANGOZÓ GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Hölgyeim és Uraim! Orbán Viktor és kormánya 2010-ben zászlajára tűzte a hazai kis- és középvállalkozói szektor kiemelt támogatását. Csökkenő terhekről, növekvő támogatásokról és söralátét-adóbevallásról álmodoztak. Mára világossá vált: a kormány átgondolatlan politikájával, kapkodó és egymásnak ellentmondó rendeleteivel, telhetetlenségével inkább ártott, mint használt a hazai gazdaság élénkítését hivatott szektornak.

A nagy hanggal reklámozott Új Széchenyi-terv is, úgy tűnik, hogy csak fokozza a csalódottságot. Az elmúlt hónapokban sorozatban utasították el a mikro-, kis- és közepes vállalkozások által benyújtott, szakmailag megfelelő pályázatokat. Az elutasítás indoka sok esetben a forráshiány volt, máskor az úgynevezett magas kockázati tényező, legyen is az bármi. A gazdaságfejlesztési projektekre a vártnál 5-10-szer több pályázat érkezett be, ami azt jelenti, hogy érdeklődés és igény lenne, forrás azonban az ígéretekkel szemben nincs az elképzelések megvalósítására. A már beadott pályázatok bírálata is lassú, vontatott ütemben történik, ami egyszerűen elfogadhatatlan.

Például a tavaly novemberben kiírt, a vállalkozások marketingakcióit támogató pályázatok közül csupán 45-öt sikerült elbírálniuk, a februárban lezárt eszközbeszerzés témájú 2147 beérkezett pályázat közül mindössze 145-öt bíráltak el. Ezek nagy részét el is utasították a magas kockázati tényezőre hivatkozva.

A nemzeti fejlesztési miniszter asszony írásbeli kérdésemre adott válaszában arról tájékoztatott, hogy csak a kis- és középvállalkozásoknak kiírt pályázatok közül összesen 879 darab szakmailag megfelelt pályázat került tartaléklistára az elmúlt időszakban, mivel elfogytak a források a legfontosabb gazdaságfejlesztési programokból.

A vállalkozások támogatását és a munkahelyteremtést nevezte az ország sikerességének, zálogának Orbán Viktor miniszterelnök 2012-ben egy üzemcsarnok átadásán. Hangsúlyozta, hogy csak a vállalkozások képesek arra, hogy hosszú távon biztos megélhetést teremtsenek, emellett a magyarok szürkeállományára támaszkodhat szerinte a gazdaság, ezért prioritás a tudomány-innováció fejlesztésének területe. Ezzel szemben miniszter asszony válaszából az olvasható ki, hogy csak a kis- és középvállalkozások innováció területén kiírt pályázatai közül 800 projekt került tartaléklistára.

Tisztelt Képviselőtársaim! Lépnünk kell tehát. Első lépésként át kell csoportosítani jelentős uniós forrásokat a tartaléklistán lévő pályázatok és a felfüggesztett gazdaságfejlesztési pályázatok mielőbbi megnyitása érdekében. Ezért a mai napon határozati javaslatot nyújtunk be az Országgyűlésnek, amelyben azt javasoljuk, hogy a kormány az úgynevezett kiemelt projektként kezelt, tulajdonképpen kampányberuházások helyett a tartaléklistára került kis- és középvállalkozások pályázatainak a megvalósításához és a forráshiány miatt felfüggesztett eszközbeszerzésekhez és infrastrukturális fejlesztésekhez kapcsolódó konstrukciók mielőbbi megnyitására csoportosítsa át a forrásokat.

A munkahelyi statisztikai adatok szerint 2013 első negyedévében a versenyszférában két év alatt 1,9 százalékkal csökkent a foglalkoztatottak száma. Tisztelt Képviselőtársaim! Csak a most lezárult, mondjuk úgy, hogy elképesztő trafikbiznisz következtében újabb több ezer családi kisvállalkozást tettek földönfutóvá. Ha a kormányzati cél valóban a kis- és középvállalkozók fejlesztése és többek között azoknak a munkahelyteremtés szolgálatába való állítása, akkor gondoskodni kell arról, hogy az igényelt és szakmailag megalapozott vállalkozói pályázatokra a szükséges forrás például a halasztható önkormányzati nagyberuházások terhére rendelkezésre álljon. Ezt a célt szolgálja az új határozati javaslatunk, amelynek egyébként különös aktualitást ad a július 15-i uniós fejlesztések napja is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Remélem, hogy kezdeményezésünk a sok ezer támogatható kis- és középvállalkozói fejlesztés megvalósítása érdekében számíthat az önök támogatására is. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a MSZP padsoraiból.)

HARANGOZÓ GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! Tanulságos volt most végighallgatni Soltész Miklós képviselő urat arról, hogy a szocialisták iránt érzett gyűlölet, az miért jogosítja föl önöket arra, hogy bármilyen jogi keretet áthágjanak, hogy a demokráciát leépítsék, mert önöknek ezek szerint erre joga van. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.) És valóban, az Európai Parlament jelentése tulajdonképpen nem más, mint pontos tükörképe annak, hogy a Fidesz-KDNP a hatalmával visszaélve hogyan építette le a jogállamot Magyarországon. (Moraj, közbekiáltások a kormánypártok soraiból. - Az elnök csenget.) Az az abszurd és otromba határozati javaslat, amit önök ide beterjesztettek, az nem más, mint ha baltával állnának neki szétverni ezt a tükörképet. (Közbeszólások a Fidesz soraiból, köztük Révész Máriusz: Ez milyen hasonlat volt?)

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztán kell értenie mindenkinek, hogy nem másról van szó, hogy ha önök ezen az úton haladnak tovább, ezen az úton kivezetik hazánkat az Európai Unió intézményi közösségéből. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Mindenkinek értenie kell, hogy azt kell eldönteni, hogy Magyarország Ausztria, Németország vagy Franciaország európai demokráciájának az útján akar továbbmenni, vagy a félázsiai féldemokrácia útját választja. (Közbeszólások a Fidesz soraiból, köztük Révész Máriusz: Van egész Ázsia is? Földrajz! - Az elnök csenget.)

(21.30)

Tisztelt Képviselőtársak! (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiban. - Révész Máriusz: Földrajz!) Önök azt mondták, hogy az Európai Parlamentben született javaslat valami baloldali összeesküvésnek Kövér László: Á, dehogy!), baloldali liberális ármánykodásnak az eredményeképpen született meg. Akkor csak hadd idézzek önöknek egy nem apró tényt. Az Európai Parlamentben ugyan végszavazásról nem volt szó (Kőszegi Zoltán: Zavarban vagy, nem?), vagyis nem volt név szerinti szavazás, ezért arról nincsen jegyzőkönyv, hogy ki hogyan szavazott (Kőszegi Zoltán: Szedjétek össze magatokat!), azonban a fideszes képviselők benyújtottak több módosító indítványt, amelyekről név szerinti szavazás született. (Zaj, közbeszólások.)

Ilyen volt az a módosító indítvány is, amiben önök azt indítványozták, vagy az önök európai parlamenti képviselői, hogy ne jöjjön létre az a háromoldalú párbeszéd, aminek a keretében értékelhetik azt, hogy a magyar hatóságok milyen tájékoztatást adtak a jelentésben felvetett kérdésekre, és hogy hogyan követik a módosításokat.

Ez az a pont, amire azt mondta a külügyminiszter úr is vagy a miniszterelnök úr is, hogy ez túlterjeszkedik az Európai Unió hatáskörén. Akkor szeretném önöket emlékeztetni arra, hogy ezeket a név szerinti módosító indítványokat 70 néppárti képviselő szavazta meg, tehát szavazott az önök javaslata ellen. Köztük olyan néppárti képviselők, mint Elmar Brok, aki az Európai Parlament külügyi bizottságának az elnöke, Merkel kancellár asszony közeli munkatársa, vagy Jean-Marie Cavada, a francia jobboldali európai mozgalom elnöke (Révész Máriusz: Francia vízművek!), nem támogatta önöket Rachida Dati, volt francia igazságügyi miniszter sem, nyilván azért, mert nem ért az európai uniós joghoz. (Kőszegi Zoltán: Mondjál már egy olaszt is!)

De hogy miért is javasolták az európai uniós képviselők azt, hogy jöjjön létre egy ilyen felülvizsgálati eljárás, vagy ha úgy tetszik, monitoringeljárás az Európai Unió Parlamentjének, Bizottságának és Tanácsának az együttműködésében, arra azért volt szükség, mert ahogy külügyminiszter úr arról beszélt, hogy általában az a szokás, az az európai uniós eljárás, hogy az Európai Bizottság veti össze az európai uniós jogrendet a tagállamokban meghozott törvényekkel (Dr. Répássy Róbert: Ez uniós jog!), azzal egy nagy probléma van, hogy az Európai Bizottságnak arra van felhatalmazása, arra van jogköre, hogy az uniós rendeleteket vesse össze a magyarországi törvényekkel.

Nem hoztak olyan uniós rendeleteket, amelyek megtiltanák például az egypárti Médiatanács felállítását, vagy megtiltanák azt, hogy egy centralizált országos bírói hatóságot, bírói hivatalt hozzanak létre, amelynek az elnökének Szájer József feleségét nevezik ki. Nem hoztak olyan rendeleteket, amelyek megtiltanák, hogy önök a trafikokat Fidesz-gyűléseken a haveroknak osszák ki, vagy olyat, ami megtiltaná, hogy önök az Alkotmánybíróságnak a gazdasági ügyekben elvegyék a hatáskörét, ezzel lehetővé téve azt, hogy például elvegyék az emberek nyugdíj-megtakarításait.

Ellenben az Európai Unió alapszerződésének a 2. cikkelye rögzíti az alapértékek betartásának a követelményét, és ez a jelentés azt kéri önökön számon, hogy önök hajlandóak-e teljesíteni ezt a kötelezettséget.

Röviden összefoglalva: a kérdés tehát az, tisztelt képviselőtársaim, hogy hisznek-e önök olyan közös értékekben, mint a politikai túlhatalmat korlátozó fékek és ellensúlyok meglétének a szükségessége; hiszik-e, hogy szükség van a megkérdőjelezhetetlenül, személyi garanciákban is független igazságszolgáltatásra; fontosnak tartják-e a tisztességes politikai verseny feltételeinek a megteremtését; egyetértenek-e azzal, hogy az államnak feladata az elesettek, a kiszolgáltatottak, eltérő nemzeti, vallási, nyelvi, nemi identitású kisebbségek védelme, a jogegyenlőség biztosítása? (Dr. Répássy Róbert: Mindezeket biztosítja az alaptörvény!)

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha úgy vélik, igen, akkor fogadják meg a jelentés ajánlásait; ha önöknek ezek nem számítanak semmit, akkor szavazzák meg a határozati javaslatukat.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban. - Révész Máriusz: Ma felvonulás után biztonságban lehetnek az emberek!)

HARANGOZÓ GÁBOR (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! "Egy disznóól, átláthatatlan, körülményes, hatalmi pozíciókat erősítő, korrupt, embereket megalázó." Kemény szavak? Nos, tisztelt Ház, ezek valóban kemény szavak - de nem az én szavaim. A fenti idézetet magától Orbán Viktor miniszterelnök úrtól kölcsönöztem, aki 2011 januárjában így jellemezte a fejlesztéspolitika rendszerét.

Vessünk egy pillantást arra, hogy Lázár János államtitkár úr milyen szavakat használt 2013 derekán, mintegy három év elsöprő sikerű Fidesz-kormányzás után az uniós pénzek elosztásáról! "Bizonyos szervek lustasága, bénasága vagy impotenciája miatt." Hozzáteszem, egy másik kormányzati szereplő ennél is tovább ment, és egyenesen korrupciót, előre lezsírozott pályázatokat emlegetett.

Talán felesleges is bármi mást hozzáfűzni ehhez a két állításhoz. Engedjék meg azonban, hogy némi háttérrel azért szolgáljak a körülmények jobb megértéséhez.

Az Új Széchenyi-terv indításakor az akkor felelős Fellegi miniszter úr arról beszélt, hogy mintegy 2000 milliárd forint szabad keret elosztását tervezheti újra a kormány. Ha ezt a kijelentést összevetem a Lázár úr által emlegetett 500 milliárdos kiírandó kerettel, akkor egy viszonylag könnyen kiszámolható végeredmény jön ki: az önök által tervezett források 25 százalékát, azaz egynegyedét nemhogy elkölteni, de még meghirdetni sem sikerült. A hozzá nem értés azonban nem itt tetőzött. Lázár államtitkár úr bejelentése szerint a 15 operatív programból 13 kifizetését leállította Brüsszel, a maradék két program közül egyébként az egyik a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, vagyis az apparátus rezsikerete, a másik pedig a már kimerült és közel egy éve üres gazdaságfejlesztési program. Ez bizony sportnyelven szólva, merthogy önök talán ezt jobban értik: 15-semmi.

Kérem, vessék össze ezeket a számokat a kormányzati tetteikkel! Több mint egy évre leállították a források kifizetését 2010-ben. Már akkor szóltunk, hogy ez az egy-másfél év fájdalmasan hiányozni fog, a végén nagyon sokba fog kerülni. Az NFÜ szakértői állományának több mint 80 százalékát kirúgták, helyet szorítva a rokonoknak, haveroknak, különböző megbízatású táskás embereknek. Mindezek eredményeként talicskaszámra szórták ki a pénzt út- és egyéb infrastruktúra-fejlesztésekre, baráti vállalkozóknak, szabálytalanságok sorát okozva, amelyek végül a források befagyasztásához, több százmilliárd forint pénzveszteséghez, valamint súlyos pénzbüntetéshez fognak vezetni. Fordítok sportnyelvre, talán így könnyebben meg fogják érteni: az első félidőre ki se jöttek, a másodikra lecserélték a bajnokságot nyert csapatot, beállították a rokonokat, haverokat, hadd szórakozzanak. Ezek után lehülyézték a bírót, átrajzolták a 16-ost, ellopták a kaput, amiért sorozatban kapták a sárga lapokat, majd piros lapokat és a vele járó pénzbüntetéseket. A szomorú az, hogy itt a csapat és a csapatvezető hozzá nem értése, esetleg szándékolt viselkedése miatt nem a csapatot, hanem épp a nézőket, az egész országot éri kár.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az önök fejlesztéspolitikája a saját szavaik szerint is kudarcok sorozata. Ezért kérdem önöktől, kit és mikor vonnak felelősségre a kormányzatban a sorozatos és fájdalmas kudarcokért. Ki a felelőse a közpénzekről való információ elfedésének?

Tisztelt Képviselőtársak! Hová tűnt Petykó Zoltán, a volt Nemzeti Fejlesztési Ügynökség-vezető? Esetleg visszatért a Közgép felügyelőbizottságába? El kíván számolni a tevékenységével? Képviselőtársaim! Van-e önöknek ilyen igényük?

Tisztelt Képviselőtársak! Eddig úgy tűnt, az osztogatáshoz kiválóan értenek. Ezt bizonyította a nyugdíjmutyi, a földmutyi, a stadionmutyi, a trafikmutyi. Hozzáteszem, az osztogatás előtti fosztogatásban is jeleskedtek. Soroljam? Magánnyugdíj, trafikjogok, takarékszövetkezetek. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Szép volt, Gabi!) Ezért tisztelettel arra kérem önöket, vegyék rá a miniszterelnök urat, a fejlesztéspolitika vezetőjét, hogy egy-két Felcsút-Mezőkövesd mérkőzés szünetében valamit intézkedjen ebben az ügyben, ha már nemcsak a díszpáholy székét, de a Magyar Köztársaság miniszterelnöki székét is megkapta.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

HARANGOZÓ GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Szabó Rebekával és Gőgös Zoltánnal közösen tett feljelentésünk nyomán indult ügyészségi vizsgálat elképesztő, korrupciógyanús történetet tárt fel, amely megkerülhetetlenné teszi a politikai felelősség kérdését is. Kiderül belőle, hogy az egész, Nemzeti Földalaphoz köthető pályázati rendszer úgy lett kialakítva, hogy vissza lehessen élni vele, és vissza is éltek vele. Mindezen túl az is kiderült, hogy a borsodi mezőségi földekre kiírt pályázatok során valótlan tartalmú jegyzőkönyvekben, illetve valótlan tartalmú bírálati lapokban feltüntetett adatokkal a pályázatok értékelését ténylegesen arra jogosulatlan személy végezte. A haszonbérleti szerződések megkötésére így a pályázati eljárás megsértésével, valótlan tartalmú okiratok felhasználásával került sor.

Az ügyészségi vizsgálat azt is leírta, hogy színlelt pályázati eljárás keretében kiválasztott ügyvéd értékelte, rangsorolta a pályázatokat, és adta át a hivatalos bírálóknak, akik a valótlan tartalmú jegyzőkönyveket, mivel nem vettek részt az értékelésben, nem írták alá. Ezen eljárás során lett nyertes Kanyok Attila, Mengyi Roland fideszes megyei közgyűlési elnök volt kampányfőnöke is, valamint Tállai András feleségének rokona és Tállai András elnöktársa a mezőkövesdi sportegyesületben.

Az ügyészségi dokumentumokból az is kiderül, hogy az első körben a helyi gazdálkodókkal közösen kialakított pályázati felhívás visszavonásáért épp Tállai András, Mengyi Roland és a későbbi nyertes pályázók is lobbiztak.

(15.00)

Ezt követően a miniszter úr felmentette a nemzeti park akkori igazgatóját, és Szabó Csaba miniszteri biztos visszavonatta a pályázatot. Az új pályázati kiírás a Nemzeti Földalap ügymenetét vette át. Az NFA felhívására vonták be szabálytalanul azt a külső ügyvédi irodát, amely a pályázatok jogosulatlan értékelését végezte, és hozta ki visszaélésszerűen győztesnek az érintett, Fideszhez kötődő pályázókat. Az NFA ügymenetéről kiderült, hogy visszaélésre ad lehetőséget, amely lehetőséggel bizonyos, Fideszhez és kormányhoz közeli körök érdekében éltek is. Így viszont a Nemzeti Földalap összes pályázati eljárása megkérdőjelezhető, ezért felszólítjuk önöket, hogy azonnal függesszék fel a jelenleg is zajló eljárásokat, és utasítsák az NFA elnökét egy objektív szempontokat figyelembe vevő, azokra épülő, nyílt és átlátható pályázati rendszer kidolgozására.

Tisztelt Államtitkár Úr! A konkrét csalás jogi megítélésétől függetlenül azt kérdezzük, hogy az ügyészségi vizsgálat alapján érvénytelenítik-e (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a bükki nemzeti parki pályázatokat, sor kerül-e új pályázat kiírására, és amennyiben igen, mikor.

Várom a megtisztelő válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

HARANGOZÓ GÁBOR (MSZP): Államtitkár úr, senki nem kérdezte, hogy mi a konkrét jogi tényállás. (Felzúdulás a kormánypártok soraiban.) Kiderült, hogy a földpályázati rendszert úgy alkották meg, hogy vissza lehessen vele élni (Moraj, közbeszólások a kormánypártok soraiból.), és vissza is éltek vele. Ez a pályázati rendszer megbukott. (Az elnök csenget.) Ezen bukott pályázati rendszer alapján akarják most kihúzni a földet a Kishantosi Ökológiai Mintagazdaság alól is, ahol ráadásul szándékos kárt okoznak, hiszen húsz év munkáját teszik tönkre ezzel a döntéssel.

Tisztelt Államtitkár Úr! Miért ér a helyi gazdáknál többet önöknek Kanyok Attila fideszes párttagkönyve, aki úgy helyi gazda, hogy ebbe a romos házba van bejelentve? (Felmutat egy papírlapot.) Valamint az MVH kimutatásából kiderült, hogy már most felvett 17 millió forint területalapú támogatást, állatok után viszont (Ismét felmutat egy papírlapot. - Lázár János: Videót kérünk!) egyetlenegy fillért sem (Folyamatos közbeszólások a kormánypártok soraiból.), ami azt mutatja, hogy több mint egy év után még mindig nincsenek állatai.

Államtitkár úr, a válaszát nem tudom elfogadni, és önnek is azt tanácsolom, hogy fontolja meg, hogy meddig adja a nevét ehhez a pofátlan disznósághoz.

Nem fogadtam el a választ. (Taps az MSZP soraiban.)

HARANGOZÓ GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök-helyettes Úr! Közel egy esztendővel ezelőtt egy határozati javaslatot nyújtottunk be képviselőtársaimmal, amiben azt kezdeményeztük, hogy a kormány indítson programot a lakossági energiafogyasztás és az energiaterhek csökkentésére, valamint az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások felhasználására irányuló lakásberuházások támogatása érdekében.

Erre lett is volna lehetősége a kormánynak, hiszen az uniós szabályok 2010 óta lehetővé teszik, hogy a regionális fejlesztési alap 4 százalékáig az újonnan csatlakozott tagállamokban a meglévő lakásállományban az energiahatékonyság fokozására és a megújuló energiák használatára fordított lakásberuházási kiadásokat támogathassák az érintett tagállamok. Ezt a lehetőséget a korábbi magyar kormány kezdeményezte és harcolta ki az Európai Tanácsban, és az Európai Parlamentben magam voltam az egyik társjelentéstevője ennek a kezdeményezésnek.

Ezzel a lehetőséggel hazánkban több mint 300 milliárdos keretet lehetett volna biztosítani akkor még olyan programok megvalósítására, amelyek egyaránt szolgálják a lakossági energiafogyasztás és a lakossági rezsi valós csökkentését, valamint az energiahatékonyságba és a megújuló energiaforrásokba való lakásberuházások támogatását. A kormány ezt akkor azzal az indokkal utasította vissza, hogy nincs módja és lehetősége a programok ilyen típusú átcsoportosítására.

Lázár János egy somogyi korrupciógyanús eset kapcsán feltett kérdésünkre nemrégiben adott válaszából azonban világosan látszik, a kormány képviselői nem mondtak igazat. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökséget irányító kormánybiztos ebben a válaszában elismerte, hogy kezdeményezte és néhány hét alatt végre is hajtotta, hogy a környezetvédelmi és energetikai operatív program forrásai kerüljenek átcsoportosításra a közintézmények energetikai korszerűsítésére.

Tisztelt Miniszterelnök-helyettes Úr! Ha ez megtörténhetett most, akkor a kormánynak lett volna módja erre korábban is a lakosság és a kisvállalkozások érdekében. Így viszont egy olyan lehetőségtől estek el, amely több tízezer hazai építőipari kis- és középvállalkozásnak jelenthetett volna megrendelést; egy olyan program megvalósítását szalasztották el, amely egyszerre csökkenti a lakosság terheit, valamint teremt új értékkel bíró munkahelyeket.

Ezek alapján nem maradt más, mint hogy megkérdezzem öntől, ki a felelős a lehetőség eltékozlásáért, miért nem léptek korábban, és ami még fontosabb, miért utasították el hamis indokkal a kezdeményezésünket.

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

HARANGOZÓ GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Az előző kormány a panelfelújítási program keretében több százezer lakásnak a korszerűsítését hajtotta végre. Ezt lehetett volna kiterjeszteni az összes lakás energiahatékonysági felújítására, ha önök ezt akarták volna.

Ha megvalósították volna azt, amit mi javasoltunk, akkor 2,5 millió családi házban élő, mintegy 7 millió embernek lehetett volna jelentős könnyebbséget hozni a rezsiszámlákban, amivel 150-200 ezer forinttal is több maradhatott volna ezeknél a háztartásoknál. Ez az Orbán-kormány rezsicsökkentő próbálkozásához képest jelentősen nagyobb eredményt hozhatott volna. Erősítette volna az ország versenyképességét, belső fogyasztást élénkített volna, csökkenthette volna az éves hazai földgázfelhasználást, és jelentős megrendelést lehetett volna adni a hazai építőiparnak, ezzel foglalkoztatásbővítést is eredményezve.

Önök nem ezt tették, és ezzel ártottak Magyarországnak, ártottak a magyar családoknak. A válaszát nem tudom elfogadni. (Taps az MSZP soraiban.)

HARANGOZÓ GÁBOR (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Önök azt ígérték, hogy a helyben élő családi gazdálkodók földhöz juttatása lesz az új földbérleti rendszer küldetése. Rengeteg gazdálkodó bízott abban, hogy némi földbérleti joghoz jutva megélhetést biztosíthat a családjának, és az állattenyésztés fejlesztésével a falubéliek számára is munkát tudnak biztosítani.

Államtitkár úr, önök becsapták őket. Mára kiderült, hogy számos esetben nem a helyben élő családok, családi gazdálkodók megsegítése, hanem a kiválasztott családok gazdagodása volt a fő cél. Egy visszaélésre lehetőséget adó pályázati rendszert alakítottak ki, amely alkalmas arra, hogy a kiválasztottakat hozzák ki nyertesnek. Egy ügyészségi nyomozás arra enged következtetni, hogy ahol a hivatal munkatársai ebben nem akartak részt venni, ott jogosulatlanul külső ügyvédi iroda végezte el a piszkos munkát. Más esetben nem hirdettek eredményt sem, egyszerűen megbízási szerződéssel adták oda a kiválasztottaknak a földet.

Így történt ez Bábonymegyeren is, ahol a fideszes önkormányzati képviselő és családtagjai ezer hektár földhöz jutottak, míg a településen élő más gazdálkodó családoknak egyetlen hektár sem jutott. Sőt, még azt a földet is elveszik tőlük, amin eddig szerényen megéltek. A Fidesz új földesura persze itt is, mint sok más esetben, képtelen ezt a mennyiségű területet megművelni, nekik elég, ha felvehetik a területalapú támogatást. Az MVH támogatási adataiból látszik, hogy idén szeptember 30-ig már több mint 21 millió forint területalapú támogatást fel is vett a Fidesz helyi ura.

Államtitkár úr, a helyi gazdák azt követelik, hogy ellenőrizzék a földek megműveltségi állapotát, és ha kell, vizsgálják felül döntésüket. Mi pedig azt követeljük, hogy állítsák le ezt a klientúraépítő pályázati rendszert. Államtitkár úr, önök mit tesznek? (Taps az MSZP padsoraiból.)

HARANGOZÓ GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Egy feljelentésünk nyomán indult vizsgálatban már a nyomozó hatóságok is arra jutottak, hogy az állami földpályázatok visszaélésre adnak lehetőséget, és ezzel a lehetőséggel a Fidesz és a Fideszt támogató körök vissza is éltek. A nyomozás újabb iratai szerint alapos a gyanú, hogy Kanyok Attila, aki amellett, hogy Tiszaújváros vezető fideszes politikusa, Mengyi Roland Borsod megyei közgyűlési elnök kampányfőnöke is volt, csalással jutott földhöz, és így csalással igényelt több mint 18 millió forint területalapú támogatást. Ezért közokirat-hamisítás mellett költségvetési csalás miatt is nyomozást indítottak.

De ki is az a Kanyok Attila? - ha esetleg szűkebb megyéjén túl nem ismernék. A fideszes politikus a borsodi állami földpályázat második legnagyobb nyertese, közvetlenül Budai Gyula unokaöccsének apósa után, Tállai András feleségének unokatestvére után, valamint a mezőkövesdi futballegyesületben Tállai államtitkár úr elnöktársa előtt, merő véletlenségből.

Fontos megjegyezni, hogy az ügyészség szerint a visszavont elsőkörös pályázati eljárásban egyikük sem nyert volna. A hatósági iratokból az olvasható ki, hogy tulajdonképpen az teremtette meg a földek irányított lenyúlásának a lehetőségét, hogy elintézték, hogy a számukra eredményes második pályázati körben a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet pályázati rendszerét vegye át a Bükki Nemzeti Park. Tisztelt Államtitkár Úr! Ezek után a Nemzeti Földalap összes eddigi pályázati eljárása megkérdőjelezhető, ezért már korábban is arra szólítottuk fel önöket, hogy a jelenlegi pályázati rendszert azonnal vonják vissza, és alakítsanak ki egy átlátható, tisztességes és valóban a helyi gazdák érdekeit szolgáló pályázati eljárásrendet.

Államtitkár Úr! Ön a múltkor erre adott válaszában politikai hisztériakeltéssel vádolt engem. Azóta egy hónap telt el, és úgy tűnik, mégiscsak nekem volt igazam, hiszen a rendszerért felelős vezetők közül ma már senki sincs a helyén, szép csendesen felfelé buktatta őket a miniszter. A botrányos ügyekért felelős Sebestyén Róbert ráadásul a hazai termőföld megóvásáért felelős miniszteri megbízott lett. Micsoda cinizmus!

Tisztelt Államtitkár Úr! A megbukott rendszert alapjaiban kell megváltoztatni. Világosan kiderült, az egész állami földbérlet-pályázati rendszert áthatja a korrupció. Önök azt mondják, a Fidesz megvédi a magyar termőföldet. Igen, erőteljesen megvédi azoktól, akik a kormány barátain kívül termőföldhöz és megélhetéshez szeretnének jutni, miközben kisemmizik a helyben élő magyar gazdákat, és tönkretesznek tisztességes magyar családokat.

Államtitkár úr, ha önöknek számítanak még valamit a gazdák, azonnal vonják vissza a jelenlegi pályázati rendszert! Kérdés az, hogy van-e ehhez elég bátorságuk.

Várom válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

HARANGOZÓ GÁBOR (MSZP): Államtitkár Úr! Ahhoz képest, hogy néhány hónapja van itt... (Felzúdulás a kormánypárti frakciókban.)

ELNÖK: Tisztelt képviselőtársaim, várják meg az egyperces választ!

HARANGOZÓ GÁBOR (MSZP): Szóval, államtitkár úr, ahhoz képest, hogy ön csak néhány hónapja foglalkozik a földügyekkel, azért elég folyékonyan tud hazudni ezekben az ügyekben. (Felzúdulás a kormánypárti frakciókban.) De tulajdonképpen nem véletlenül eredetileg miniszterelnök urat interpelláltam ebben a kérdésben, mert őszintén szólva nem hiszem, hogy az ön minisztere a saját kedvére alakította volna ki a miniszterelnök háta mögött ezt a földmutyi-, földmaffiarendszert. Azt sem hiszem, hogy ebből éppen, mondjuk, önnek származna személyes haszna. Az igazi kérdés az, hogy miért fontosabb a miniszterelnöknek, hogy a Videoton nyerje meg a bajnokságot, mint hogy ne történjen visszaélés a magyar földdel. (Derültség a kormánypárti padsorokban.) Miért fontosabb, hogy a felcsúti focicsapat fő szponzora földet kapjon, mint hogy a földet művelők megtarthassák családjuk mindennapi életük létalapját? (Nagy zaj, közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) Ki és miért ítéli cselédsorra a magyar gazdákat Kishantoson, a Mezőségben vagy akár a somogyi gazdálkodókat? (Nagy zaj. - Az elnök csenget.)

Önöknek tennivalójuk lett volna, amit nem tettek meg, ezért szégyelljék magukat!

ELNÖK: Képviselő úr!

HARANGOZÓ GÁBOR (MSZP): Válaszát pedig nem tudom elfogadni. (Taps az MSZP soraiban.)

HARANGOZÓ GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azon ritka pillanatok egyike zajlik, amikor vigyázó szemünket nem Nyugatra, hanem épp ellenkezőleg, Keletre kell vetnünk. Keleti szomszédunknál ugyanis méltóságteljes akaratnyilvánítás és fontos események zajlanak.

De nem azért kértem szót, hogy innen mondjam meg, hogy az ukrán kormánynak mit kéne tennie. Én nem tennék ilyet. Nem hiszem, hogy tisztességgel meg tudnánk ítélni, hogy valójában volt-e mozgástere az ukrán kormánynak. Az azonban meggyőződésem, hogy Ukrajnának hosszabb távon az Európai Unióban van a helye, mert ez az ukrán nép és a kárpátaljai magyarság érdeke is.

Úgy látom, hogy ezen véleményemmel nem vagyok egyedül. Az ukrán nemzet tagjai békésen, de ha kell, határozottan és kitartással jelzik, hogy az ukránok bizony elkötelezettek az európai értékek és az Európai Unió mellett. Egyszerre felemelő és lesújtó ez a helyzet. Felemelő, mert szomszédunknál a józan ész és a civil kurázsi iskolapéldáját figyelhetjük meg: egy fiatal és viharvert demokrácia mutatja meg erejét és büszkeségét, egyben hitet tesz a népfelség elve mellett. Hogy nagy szavak ezek, tisztelt képviselőtársaim? Nem, ezek nem nagy szavak, ezek csak idegenek a mai Magyarország számára. (Moraj a Fidesz soraiban.) Ezért felemelő és lesújtó a helyzet.

Míg az ukránok újra felfedezhetik a nemzeti akarat erejét, addig nálunk egy elidegenedő, önös pénzügyi érdekeket szolgáló cirkuszi társulat mutatja be elkeserítő előadását. (Kovács Péter: Atyaúristen!) Igen, hölgyeim és uraim, ez itt a nagy mutyicirkusz, amely mindent bevet. Delejez, csodákat tesz, soha nem látott fejlődést hoz, miközben a porondmester egyik kezével kedélyesen disznót vág, a másikkal árvizet állít meg, egymillió munkahelyet teremt, és elsősorban természetesen jobban teljesít, mint körülbelül mindenki. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Szégyen! - Kontur Pál: Orvost!)

Hölgyeim és Uraim! Kérem, ne forduljanak el, kérem, az előadás még tart, a manézst figyeljék, mert jönnek az újabb szemfényvesztő mutatványok! (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) Addig se figyeljünk a bejárat mellett bezárt kisüzletek és vendéglátók sorára, a kitámolygó százezrekre, a földjüket vesztő vidéki gazdákra, a megalázott közmunkásokra, a kisemmizett rászorulókra, a meglopott nyugdíjpénztártagokra, a rettegő vagy épp állásukat vesztett alkalmazottakra, a színházigazgatókra és a jogfosztott rendvédelmi dolgozókra, a munkahelyüket elveszítő építési vállalkozókra. (Közbeszólás a Fidesz soraiból.)

Itt van például az új mutatvány, nézzék! Hölgyeim és Uraim! Önök talán azt hihetnék, hogy soha nem megtermelt cukrot nem lehet eladni. De hát csiribú-csiribá, hoppá, hát dehogynem! Még hogy nem lehet eladni? Utaztatni is lehet! (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Te már csak tudod!) Sőt, áron alul is el lehet adni. Mindezt hű segítővel: az elfoglalt adóhatósággal és a párthű mutyigárdával. A manézs sarkában közben kiegészítő látványosságként milliárdokat nyel el egy narancssárga betonkeverő. És természetesen vannak, akik lelkesen tapsolnak.

Tapsolnak a milliárdos stadionépítők, a húsz éve verbális világbajnok focisták, tapsolnak a Közgép-tulajdonosok. Tapsol az egész álcivil kormányfinanszírozott békemenet, amíg az Európai Unió ellen tüntet, spontán elhatározásból. (Kovács Péter: Már olyan vagy, mint a Feri, a Gyurcsány Feri! - Az elnök csenget.) Erre a sanyarú cirkuszra kárhoztatja Orbán Viktor és a Fidesz a magyar népet.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Lehet fanyalogni, lehet hallgatni a kormánypárti lakájmédiára, de egyszer dönteni kell: Európa az európai értékekkel és életszínvonallal, vagy a Kelet, a maga oligarcháival, fülledt diktatúráival, baltás gyilkosaival.

Hölgyeim és Uraim! A cirkusznak vége lesz, a porondmesternek mennie kell.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban. - Közbeszólások a kormánypártok soraiból. - Novák Előd közbeszól. - Az elnök csenget.)