Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

GYURCSÁNY FERENC (DK): Pár héttel ezelőtt a kormányfő ebben a teremben azt mondta, hogy Magyarország legbátrabb emberei önök között, kormánypárti politikusok között találhatóak. Nem tudom, hogy ez így vane (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.), de látva az elmúlt hetek döntéseit és azok végrehajtását, egy régi, jól ismert vicc szövegét megfordítva azt mondanám, hogy ők nem bátrak, hanem vakok. Vakok és felelőtlenek. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.)Nem látok olyan kormánypárti, kormányzati vagy bármilyen szakértői elemzést, amely alátámasztaná azt az elképesztő döntést, hogy itt pár hét alatt mintegy 36 ezer kórházi ágyat hirtelen ki kellett üríteni. Nem látom ennek az okát.

Azt mondják, ez orvosszakmai döntés. De hát azt mondja a vezénylő tábornok, hogy háborúban állunk, és ahogy látom, háborúban a döntéseket nem az ezredorvosok szokták meghozni, hanem a parancsnokok. Ennek a döntésnek a végső politikai felelőssége a kormányé. Önök ugyanazokat olvassák, mint mi. Nagyjából világos, hogy a velünk összevethető lakosságszámú Belgiumban, ahol a fertőzöttségi és a halálozási arányszám közel tízszerese a magyarénak, még ez sem igényelné ezt a fajta kiürítést. Mi a csuda van a háttérben?

Legfeljebb arra tudok gondolni, amit a makói önkormányzat fideszes frakcióvezetője talán éppen tegnap írt, hogy egyébként is minek panaszkodunk, a bent fekvő betegek többségét a családok csak ott parkoltatják. Hát, ha így gondolják, akkor tényleg nagy baj van. Én azt gondolom, hogy ez nem így van. És ha igaz az, amit mond az önök minisztere, hogy csak azokat küldték haza, akiknek már nincs szüksége kórházi ellátásra, ebből következik a másik kérdés: ezek szerint akkor eddig olyanok feküdtek kórházi ágyakban legalább 30 ezren, akiknek nem volt erre szüksége? Önök ezt így menedzselik? Ez a szakértő egészségügyi és kórházmenedzsment? És mi lesz velük?

Mi lesz azokkal az idősekkel, akik így szakértő ápolás és gondozás nélkül maradnak? Az otthon lévők, ha egyáltalán van otthon valaki, fel vannak erre készülve? A magyar otthonápolási rendszer kellő támaszt nyújt ezeknek az embereknek? Mit segítenek önök ebben? Közben dolgozni kell, közben nem egy idős beteg arról számolt be, hogy ő egyedül él, nincs, aki gondozza. Mondják, mi fog velük történni, és mi fog azokkal az önkormányzatokkal történni, amelyeknek a nyakába oda fog hullani ennek a felelősségnek egy része, és amelyektől csak pénzt vettek el eddig, közben meg pluszfeladatokat adtak nekik?!

Háborúsdit játszanak, én ezt értem, de mondják: milyen stratégiai tervezés az, amikor a kormányfő bejelenti, ma megerősítették, hogy május elejére várják a járvány tetőzését, majd lényegében ezzel egy időben azt is mondják, hogy akkor érettségit tartunk sok tízezer gyereknek? Mondják, mi ez?! Önök nálam valószínűleg jobban ismerik a Szentírást, de azt gondolom, hogy a Szentírásban nincs lefektetve, hogy ha törik, ha szakad, május elején érettségit kell tartani. Mondják, önök hallottak okos, érvelő, nyilvános párbeszédet a diákok képviselőivel, a tanárok képviselőivel, a szülők képviselőivel, hogy ebben a rendkívüli helyzetben mi a legjobb megoldás? Megkérdezték az egyetemeket, hogy mondjátok, mi lenne, ha majd akkor kezdődne el az elsősöknek az új tanév, amikor sikerrel le tudták tenni a felvételi vizsgát  nem most, lehet, hogy később?

Mi történne akkor, ha nem veszélyeztetnék több tízezer embernek az egészségét és életét? Miért nem lehet, ha mindig, mindig arról beszélnek, hogy ez közös ügyünk, akkor közös üggyé tenni? Én elfogadom és belátom, hogy nehéz helyzetben gyors és időnként kemény döntéseket kell hozni. Erre a kormányfőnek felhatalmazása van. De a döntés lehetősége és felelőssége nem indokolja és nem engedi meg, hogy előtte ne széles körben konzultáljunk azokkal, akiket ez érint, a nemzettel, a szakértőkkel, az érintettekkel. Így kellene ezt tenni  jobb lenne az országnak, azt gondolom. (Taps a DK és az MSZP soraiban.)

(14.00)