Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

KORÓZS LAJOS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Nagyon vártuk már az előterjesztést, annál is inkább, mert közel fél évvel ezelőtt egy bizottsági meghallgatás kapcsán azt mondta, hogy hamarosan be fogják hozni a Ház elé. Lehettek volna gyorsabbak, mert akkor már nem kellene itt este hat órakor tárgyalni ezt a napirendet.

Rátérve az előterjesztésre, ahogy említette államtitkár úr is, három olyan hangsúlyos eleme van, amellyel foglalkozik a módosítás. A szociális törvény módosítása kapcsán a szolgáltatási oldalról, azon belül is a házi segítségnyújtás esetében. Ahogy látom, ismét szigorítják az egyik legfontosabb alapszolgáltatást, amivel szinte teljesen újraszabályozzák. Abban egyetértek államtitkár úr dilemmájával, hogy közel hat év alatt, ha jól emlékszem, 48 ezer klienst értek el a szolgáltatással, majd ez közel 128 ezer főre nőtt. Ez nem normális dolog.

Azt gondolom magam is, hogy sem a demográfiai esetleges változások nem indokolják, bár szerintem a szegénység nőtt az elmúlt hat évben Magyarországon, de ennyire azért nem, tehát a szegénységi adatok sem indokolják. Itt valami rendszerhibának kell lenni, és ha rendszerhiba van, akkor az államnak vagy a tárcának van kötelezettsége. Ha boldog-boldogtalan hozzáfér, és nem jut pontosan azokhoz el a szolgáltatás, akik miatt létre lett hozva, akkor ott kőkeményen bele kell nyúlni a rendszerbe. Csak én azt gondolom, hogy az ellenőrzést kell erősíteni; az ellenőrzést és azt a módszertani munkát, amely felderíthette volna időben ezeket az anomáliákat, és meg lehetett volna hozni rá a megfelelő intézkedéseket.

Persze, van még egy elem, hogy nem kell különbséget tenni szolgáltató és szolgáltató között, tehát ha ezt civilek követik el, akkor a civileket kell fülön fogni, ha az egyházi intézmények, akkor meg az egyházi intézményeket. Ha meg valakik csak jó üzletet látva csinálnak rá egy szolgáltatást, akkor azokat pedig egy életre el kell tiltani még a szakmai terület közeléből is. De nem úgy, hogy egyik héten csináltak rá egy kft.-t vagy egy szolgáltatói egyesületet, vagy éppen egy egyházat, és mikor fülön fogták őket, akkor két hónap múlva meg létrehoznak egy másikat ugyanazokkal az alkalmazottakkal, csak éppen más néven. Nem beszélve arról, hogy a gondozók jelentős része nem is változtatott munkahelyet ‑ már idézőjelbe tetten munkahelyet ‑, természetesen a munkaszerződésébe más volt írva, de ő ugyanott dolgozott. Ezzel én egyetértek.

A gyermekvédelmi törvény kapcsán meg kell említsem, ahogy államtitkár úr is mondta, hogy a kapcsolati erőszak áldozatait segítő ellátórendszer speciális elemének, a titkos menedékháznak a nevesítésére kerül sor itt a törvényben. Ezen túl több eleme is van a javaslatnak, amelyre egyet mondhatunk, hogy elég sok töltelékszöveg van ebben a javaslatban. Töltelék, érdemi módosítás nélküli változások vannak az előterjesztésben, erre majd a későbbiekben szeretnék még kitérni.

A harmadik törvény, amit módosít ez a javaslat, az a megváltozott munkaképességű személyek ellátásáról és az egyes törvények módosításáról szóló törvény. Ez az a törvény, amellyel a kormány 2012-ben véleményem szerint szétverte a rokkantsági és a baleseti rokkantsági nyugdíjrendszert. Ez az előterjesztés részben beismerése annak, hogy egy kicsit kudarcos volt ez a felülvizsgálati rendszer, ami itt volt az elmúlt három évben. Talán, ha Pósvai Gábortól hamarabb megszabadulnak, akkor hamarabb eljuthattunk volna ehhez a módosításhoz, mert őt tartom egy olyan személynek ‑ én már egyszer-kétszer itt ennek hangot adtam ‑, aki többet ártott ennek az egész szakmának, mint nem is tudom ‑ mint a második világháború.

Arról érdemes beszélni, és többször hangot adtam ennek is, hogy a nyugdíjrendszernek vannak olyan elemei, amelyekhez folyamatosan hozzá kell nyúlni. Én ennek nem vagyok ellene. A nyugdíjrendszerben azért kell rugalmasságot alkalmazni, mert mindig jöhetnek olyan váratlan kihívások, amelyekre jó válaszokat kellene adni. Változatlanul mondom, hogy én nem értek egyet azzal, hogy egy 130 éves rendszert… ‑ márpedig a rokkantnyugdíjrendszer, ha nem is ebben a formájában, de csak emlékeztetem képviselőtársaimat, hogy a XIX. század végén már itt, Budapesten voltak olyan pénztárak, ahol a rokkantsági és a baleseti, a rokkantsági balesetet szenvedett emberek rehabilitációjával, nyugdíjával, sőt később az özvegyek és az árvák ellátásával foglalkoztak a Weiss Manfrédnál és már Angyalföldön is. Tehát az, hogy egy ilyen rapid módon, mindenféle átmenet nélkül… ‑ az egyetlen civilizált ország Magyarország a világon, ahol nincs rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíj. Ma egy nagy konferencia volt a Felsőházi teremben, és azt gondolom, hogy egy mindannyiunk által elismert szakember mondta éppen azt, hogy nem lehet ilyen rapid változtatásokat létrehozni vagy alkalmazni a nyugdíjrendszerben, mert mindig több kárt okoz, mint amennyi hasznot ‑ ezt a hasznot természetesen idézőjelbe tettem ‑ lehet remélni tőle.

És azt is érteni kell, hogy a rokkantságot vagy a baleseti rokkantságot nem tervezi az ember. Az bekövetkezik, az egy biztosítási kockázat. A nyugdíjba vonulást természetesen eltervezi az ember. Azt pontosan tudja, hogy mikor áll munkába, mennyi munkaviszonya van, mennyi szolgálati időt töltött vagy gyűjtött, mennyi járulékot fizetett, és még az átlagos képességűek is a meglévő helyettesítési ráta alapján azt is ki tudják számolni, hogy körülbelül mennyi nyugdíjra számíthatnak az induló nyugdíj nagyságában. De a rokkantság nem ilyen. Most is azt gondolom, hogy erről érdemes lenne beszélni a Háznak, mert a nyugdíjrendszer működtetése, finanszírozása és fenntarthatósága szempontjából én ezt nemzetstratégiai kérdésnek tartom. Elnézést kérek, egy kicsit fáradt vagyok, mert túl vagyok ezen a nagy konferencián, ahol végig én elnököltem.

Vegyük sorba, a házi segítségnyújtás esetében: a javaslat szerint a jövőben a házi segítségnyújtásért mindenkinek fizetnie kell, ugyanis meghatározzák a minimum térítési díj összegét, ahogy említette államtitkár úr, az egy órára eső intézményi térítési díj összege a nyugdíjminimum 1 százaléka. Mi elfogadhatatlannak tartjuk, hogy bevezessék a minimális térítési díj rendszerét a házi segítségnyújtásnál. Nem világos, hogy milyen költségvetési és ideológiai megfontolások állnak amögött, hogy egy kötelezően nyújtandó alapszolgáltatásnál lényegében alapjaiban zárják ki az ingyenes igénybevétel lehetőségét.

Egyetlen esetben lehet térítésmentesen igénybe venni a szolgáltatást a törvény előterjesztése szerint, ha valakinek egyáltalán semmilyen jövedelme, egy forint bevétele sincsen. Ez nem elképzelhetetlen, de lássuk be, szerencsére azért ez nem mindennapos dolog. Az viszont sajnos mindennapos, hogy idős, beteg emberek néhány tízezer forintos nyugdíjból élnek, ami azt jelenti, hogy az új rendszerben már gazdagnak fognak számítani, hiszen van miből fizetniük. Egy pillanatig nem veszi figyelembe a kormány, hogy az érintetteknek milyen kiadásaik vannak, például hogy mennyibe kerül a lakás fenntartási költsége, a fűtés, az áram, az étel, és még sorolhatnám.

A minimális térítési díjat bevezetik, de maximumot már nem határoznak meg. Ez azért is probléma véleményem szerint, mert a januári szigorítás óta ‑ amire majd még néhány mondat erejéig kitérek ‑ egyre több helyen, legalábbis a miniszterelnök falujában és környékén biztosan, már emelték a szolgáltatás díját. Ott ugyanis már több mint ezer forint az óradíj, de nem csak Felcsúton, ahogy hallom, már Debrecenben is valahol ekörül jár ez a térítési díj. Az egészben az a legszebb, hogy a minimális díj mértékét a nyugdíjminimumhoz kötik. Ez az a küszöb ugyanis, amely nem azért van, hogy ehhez mérten állapítsanak meg egy díjfizetést, éppen ellenkezőleg, számos szociális és családi támogatás összege függ tőle. Emlékeztetném képviselőtársaimat arra, hogy nincs egy hónapja, hogy ebbéli indítványt tettem az Országgyűlés felé, és az illetékes Költségvetési bizottság nem támogatta a javaslatomat. Hetedik éve 28 500 forint a minimálnyugdíj mértéke, és azt gondolom, hogy egy civilizált európai országban kimondani is szégyen már ezt az összeget.

A probléma persze a javaslat alapjaiban van, nem csak abban, hogy mit használnak viszonyszámnak, itt ugyanis nem egy piaci szolgáltatásról van szó, hanem a törvény révén az önkormányzatok által kötelezően ellátandó szolgáltatásról, amelyet a rászorulók érdekében ír elő az állam, illetve bíz rá akár más fenntartókra. Esetleg lehet, hogy ez lesz majd a jövő: mindenért fizessenek a rászorulók is, csak azt nem tudom, hogy mi lesz a következő, hogy a családsegítő szolgáltatásért is kell-e majd fizetni, a gyermekjóléti szolgáltatásért kell-e, a hajléktalanok nappali ellátásáért. Kíváncsian várom, hogy mikor módosítják újra a szociális törvényt.

(18.00)

Egy kicsit felháborított engem a javaslat indoklása. Ez szerepel a kormány anyagában: a tapasztalatok azt mutatják, hogy sok az indokolatlan ingyenes szolgáltatásnyújtás. Ahogy az előbb említettem, ha tapasztaltak visszaéléseket, akkor az ellenőrzést kellett volna erősíteni.

A módosítás mögött az az ok állhat, amit a tárcától már többször hallottunk, hogy egyes fenntartók visszaéléseket követtek el, és valódi szolgáltatás nyújtása nélkül vettek fel költségvetési támogatást. Ezt többször hallottam, csak ha mindig erre való hivatkozással nyúlnak hozzá valamilyen szolgáltatáshoz vagy az ellátórendszer radikális átalakításához, akkor tisztelettel kérem államtitkár urat, néha juttasson el a miniszter úrnak ilyen üzeneteket, és hátha egy kormányülésen szóba kerül a zongoravásárlás, a stadionépítés, és még sorolhatnám.

A házi segítségnyújtás szabályainak módosítása kapcsán az látszik, hogy folytatódik az a szigorítási hullám, amely januárban kezdődött, akkor ugyanis rendeleti szinten szigorították a jogosultságot, hogy néhány ponttól lehet valaki ellátott a gondozási szükségletek felmérése alapján. 11-ről 20 pontra emelték a küszöböt, valamint újrafogalmazták a gondozók által végezhető feladatok körét. Az intézkedések bevezetésénél szintén a visszaélésekre hivatkoztak, mondván, a gondozók nem is a gondozói tevékenységet végezték és nem is azok látják el, akik arra valóban rászorultak lennének.

A tárca tovább folytatja a házi gondozók lejáratását. Azt gondolom, hogy nem szabad ilyeneket mondani, államtitkár úr, hogy a gondozók jelentős részét nem is volna szabad közelébe engedni ennek az ellátási formának vagy egyszerűen az ellátottak közé.

Nézze, mi elég régóta ismerjük egymást, és az együttműködésünk kapcsán ‑ hiszen most már ennek közel 15 éve ‑ nagyon sok mindenről nagyon konstruktívan tudtunk beszélni, tárgyalni. Akkor, amikor közel 90 ezer ember dolgozik ebben a szakmában, és ezek az emberek a lelküket teszik ki, akkor nem szerencsés egy ilyen üzenet. Különösen akkor, amikor látszik, hogy a kormány csak hitegeti őket a béremeléssel, toldozzák-foldozzák azt a bérlapot, amelyet éppen kapnak, mindenféle fizetés­kiegészítéseket tesznek hozzá, de nincs egy konkzekvens kormányzati döntés arra nézvést, mert az nem jó válasz, hogy majd egy év múlva vagy két év múlva lesz valamilyen életpályamodell, és ehhez hozzá fogják igazítani a béreket. Nagyon szerényen mondom, mert akkor sem volt fenékig tejföl, amikor mi kormányoztunk, de utoljára a szocialisták emeltek bért a szociális szakmában. Béremelés hét éve nem volt a szociális területen.

Szeretnék visszatérni a kétszintű szolgáltatásra. A januári módosítások révén csak az az ellátott lehet jogosult az ellátásra, aki 20 pontos gondozási szükséglettel rendelkezik. Feltehetően azonban új jogosultak nemcsak bevásárlást és takarítást igényelnek, hanem számos ápolói feladatot is el kell hogy végezzenek. Természetesen helye van annak a vitának, ahogy említettem, hogy mely feladatokat kinek és milyen képesítéssel lehessen ellátni, de azt is figyelembe kell venni, hogy mi áll a gondozottak érdekében, azonban most ismét egy vita nélkül eldöntött javaslat van előttünk, nem tudom, hogy a civil szervezetekkel egyébként a tárca valamilyen tárgyalást folytatott-e.

Nem nagyon értem, hogy mi igazán a valódi célja a kormányzati szándéknak. Az is lehet, ha így képzelik el bevezetni a differenciált szükségletekhez adott differenciált normatívát. De akkor ez azt fogja jelenteni, hogy nem a több feladatot igénylő szolgáltatások kapnak az eddigiekhez képest több támogatást, hanem a kormány által kevesebbnek tartott feladatra fognak kevesebb pénzt adni. De remélem, nem így van. Ez csak egy logikai következtetés volt, és kérem, államtitkár úr, cáfoljon meg, ha nem ez a kormányzati szándék.

Az MSZP támogatja a szociális rendszer korszerűsítését (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hatékonyabbá tételét, ha mindez a hozzáférés és a területi egyenlőtlenségek csökkentését erősíti, és nem lesz kárára a hátrányosan érintett embereknek és területeknek. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)