Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

IKOTITY ISTVÁN, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elektronikus hírközléssel összefüggő 2013. évi tevékenységéről és a Médiatanács 2013. évi tevékenységéről szóló beszámolók lehetőséget adtak a 2013. évre nagyon is irányadó rendszerszintű kritikára, a magyar médiarendszer problémáinak felvázolására. Sajnos ezek a problémák nem csupán a tavalyi esztendőre vonatkoztak, hanem ugyanúgy ma is aktuálisak. Engedjék meg, hogy az LMP nevében elmondjam, ami a beszámolókból ugyan kimaradt, mégis nagyon fontosnak tartjuk, hogy beszámoljunk ezekről.

A médiarendszer súlyosan átpolitizált; ez az első pont. A magyar médiarendszerben a frekvenciapályázatok nyomán egyre nagyobb teret nyertek a nyíltan politikai kötődésű médiavállalkozások vagy világnézeti szempontból egyértelműen elkötelezett médiumok.

Ami az igazi baj, hogy mindezt felülről gerjesztik. Új eleme a folyamatnak az érintett médiumok agresszív terjeszkedése is.

A szerkezeti szintű átpolitizáltság ráadásul már a szórakoztató tartalmakat közlő médiumokra is kiterjed. Ez a negatív tendencia többféle veszélyt is rejt magában. Egyrészt megjelenhet a korrupciós kockázat, ami legfőképpen az állami reklámbevételek átláthatatlan felhasználásának köszönhető. Másrészt mindez fontos mozgatója a politikailag elkötelezett médiabirodalmak gazdasági megerősödésének, hiszen a kereskedelmi bevételeket a kifejezetten politikai jellegű médiumokhoz csatornázzák át. Harmadrészt ott van a politikai manipuláció lehetősége is: a szórakoztató tartalmak között és azokban elrejtve olyan részét is el tudják érni a közönségnek, amire egyébként nem volna lehetőség, hiszen ezek a médiafogyasztók egyébként nem foglalkoznak politikával, kiábrándultak az elmúlt 24 év politikai mocsarából. Ez a folyamat korántsem ért a végéhez, de erről nem ír a beszámoló. A kereskedelmi televíziós piacon való pozíciószerzést az állam a jogalkotás eszközeivel megtámogatta, illetve bizonyos esetben korlátozta is, láthattuk.

A második pontunk a manipulált reklámpiac. Magyarországon a politika és a sajtónyilvánosság világának egyik legérzékenyebb pontja az állami forrásokból származó reklámbevételek alakulása. Minél nagyobb összegű az ebből származó bevétel, annál nagyobb a sajtóorgánum előnye az árversenyben a vetélytársakkal szemben, másrészt minél nagyobb a kormányzattól származó bevételek aránya az adott sajtóterméket produkáló cég bevételein belül, annál nagyobb lehet a kormányzat közvetett befolyása az adott cég által kiadott sajtótermékek tartalmára is. A kormányzat képletesen szólva lefizeti a médiavállalkozást, ezáltal hatékonyan korlátozza a sajtószabadságot. Szintén kimaradt ez a beszámolóból.

Az egyre bizonytalanabb gazdasági alapok évek óta növelik a kormányzati befolyás kockázatát és rontják a politikai és gazdasági érdekektől független, átfogó tájékoztatás esélyeit. A magyar médiarendszerben az elmúlt időszak egyik meghatározó médiapolitikai eszközévé vált kormányzati hirdetések, illetve az állami tulajdonban lévő vállalatok reklámköltségeinek elosztása. Ez legnyilvánvalóbban a rádiós piacon hozott létre teljesen torz viszonyokat, de ez mostanra már teljes egészében érezhető a kereskedelmi televízióknál is, ahol az egyes szereplők teljesítménye, látogatottsága, hallgatottsága teljesen elvált a reklámbevételek nagyságától, az országos kereskedelmi rádiós piacon jelentős mértékben hozzájárult egy politikailag támogatott szereplő monopóliumának kialakulásához. Az állami reklámköltések ráadásul a piaci reklámozók számára is üzenetértékűek. A kereskedelmi reklámok követik az állami reklámokat a preferált médiumokhoz. A gyenge reklámpiac és a torz reklámpiaci viszonyok mindezen túl növelik az egyes médiumok kiszolgáltatottságát a piaci reklámozók irányában is.

A gyenge közszolgálati elkötelezettség a harmadik. A szerkesztőségek és az újságírók politikai elköteleződése és a saját politikai oldal harcos védelme hosszú ideje akadálya a normális társadalmi párbeszédnek. Ez még akkor is súlyos kudarca a nyilvánosság működésének, ha egyenes következménye az ellenségeskedő politikai kultúrának, illetve a politikai kultúrával szoros összefüggésben a közönség közélettől való teljes elfordulásának. Az ezen túllépni képes újságírói teljesítmények a közönség meglehetősen kis részét elérő médiumokban kaptak csupán helyt. Az ezzel azonosulni nem akaró kereskedelmi médiumok pedig teljesen a politikus működés mellett döntöttek.

Az erős politikai elkötelezettségen túl az igazi baj mégis a közszolgálati elkötelezettség alacsony mivolta. Ez egyenesen az újságírói szolidaritás gyengeségéhez vagy éppen hiányához, valamint ezzel összefüggésben a közös szakmai minimumok hiányához vezetett. A közszolgálati elkötelezettségben mintaként szolgálni hivatott közszolgálati intézményrendszerben az új médiaszabályozás a végletekig felerősítette a nagyrészt korábban is jelen lévő szervezeti, műsorkészítési és gazdálkodási zavarokat, hiszen az új szabályozás politikailag jól irányítható, átláthatatlan, a minimális szakmai normákat is kiiktatni képes rendszert hozott létre, amely talán végleg lehetetlenné tette, hogy a közszolgálati média hiteles hírforrásként jelenjen meg.

Negyedik pontként ? és utolsóként ? átpolitizált és kiszámíthatatlan felügyeleti rendszer. Az elmúlt évek nyilvánosságot torzító folyamatai nem mehettek volna végbe a médiatörvényekkel létrehozott szabályozási környezet és a Médiahatóság hathatós segítsége nélkül. A médiaszabályozásban továbbra is jelen vannak a szerkesztőségeket és az újságírókat folyamatos bizonytalanságban tartó, önkényes értelmezésnek teret adó előírások, illetve a kilátásba helyezett súlyos szankciók. A bírságok összegei indokolatlanul és lényegesen magasabbak, mint amit a jogrend más esetekre előír. Sem a hitelezők milliárdos vagyoni érdekeit érintő felszámolási és végrehajtási eljárásokban, sem a polgári peres bíróság előtt nincs lehetőség 500 ezer forintnál magasabb pénzbírság kiszabására.

A Médiatanács továbbra is politikailag egyszínű, működésének számos pontján átláthatatlan, Európában példa nélküli hatalommal működő szervezet. A fenti folyamatokban játszott szerepét legnyilvánvalóbban az átláthatatlan frekvenciapályázatok mutatták, amelyek fontos eszközei a politikailag elkötelezett médiavállalkozások terjeszkedésének.

(1.00)

A meghatározott médiumok és vállalkozások előnyben részesítése a pénzügyi támogatások elosztásánál is látható volt. A médiatartalom felügyeletében pedig a hatóság nem alakított ki olyan gyakorlatot, amely a szabályozásból eredő bizonytalanságokat képes lett volna eloszlatni. Ezekről a problémákról és hiányosságokról nem lehetett a beszámolóban olvasni.

Köszönöm a figyelmet.