Készült: 2024.09.22.23:33:14 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

155. ülésnap (2000.09.06.),  225-297. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita megkezdése
Felszólalás ideje 2:49:55


Felszólalások:   19-225   225-297   297-365      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. (Nem érkezik jelzés.) Nem látok jelentkezőt.

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát elnapolom. Holnap az előterjesztés járulékokra és egyéb költségvetési bevételekre vonatkozó rendelkezéseinek tárgyalásával folytatjuk a törvényjavaslatok vitáját.

Soron következik a kábítószer-probléma visszaszorítása érdekében készített nemzeti stratégiai program elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának megkezdése. Az előterjesztést H/2962. számon, a bizottságok ajánlásait pedig H/2962/1-6. számokon kapták kézhez.

Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Deutsch Tamás ifjúsági és sportminiszter úrnak, a napirendi pont előadójának, a napirendi ajánlás szerint 15 perces időkeretben.

 

DR. DEUTSCH TAMÁS ifjúsági és sportminiszter, a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Egy afrikai mondás úgy tartja, hogy ahol az elefántok táncolnak, ott kipusztul a fű - pedig mi rossz is van a táncban. Egy állatorvosi szakkönyv ráadásul hozzáfűzi ehhez a mondáshoz: "Az elefántok csontozata, felépítése, szervezete nem képes elviselni a folyamatos, megerőltető, hirtelen mozgást." Azaz, ha táncolnak, nemcsak a növényzet, hanem maguk is kárát látják.

Nem tudom, végül is táncolnak-e egyáltalán az elefántok, de azt tudjuk, hogy számos dolog van az életben, amelyet fontos kipróbálnunk, hogy eldönthessük, élni akarunk-e a lehetőséggel, és azt is tudjuk, a drog nem ilyen. Tudjuk, hogy aki kábítószerekkel él, pillanatnyi, a természetestől messze álló, úgy is mondhatnám, művi jó érzés fejében az egész életét, a családja és a barátai boldogságát, a közvetlen közösségének biztonságát teszi kockára. Aki a drogokkal kacérkodik, magával az ördöggel cimborál.

Akik már találkoztak romboló hatásával, tudják, hogy keményen és határozottan fel kell lépnünk a droggal való üzletelés és a kábítószer-fogyasztás ellen; tudják, hogy most kell cselekednünk, amíg még lehet. Világosan ki kell mondanunk, mi az álláspontunk, felelősek vagyunk ugyanis a jövőnkért. Éppen ezért, tisztelt képviselőtársaim, a polgári koalíció kormánya amellett kötelezte el magát, hogy hosszú távú cselekvési programot valósít meg a kábítószerek visszaszorítása és jövőnk védelme érdekében.

Előkészítettük és most önök elé terjesztjük a nemzeti stratégiát, amely lehetővé teszi, hogy eredményesen vegyük fel a küzdelmet ezen a területen. Nem szeretnék most egy részletes tartalmi ismertetőt tartani önöknek, hiszen mindannyian a kezükbe kapták és áttanulmányozták ezt a munkát.

 

 

(16.00)

 

Fontosnak tartom azonban, hogy az elképzeléseink mögött meghúzódó mélyebb megfontolásokról beszéljek önöknek. Meggyőződésem, hogy akkor tudunk szót érteni egymással, ha a cselekvési program mögött meghúzódó értékek fontosságában egyet tudunk érteni.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először is nagyon röviden arról szeretnék önöknek beszélni, miért is van szükség arra itt, az ezeréves Magyarországon, Európa szívében, hogy nagy erőket megmozgatva és költségeket nem kímélve kidolgozzunk és végrehajtsunk egy programot a kábítószer-jelenség megfékezésére. A világ teremtéséről és az emberi élet kezdeteiről, az egyes kultúrák és civilizációk kialakulásáról ha nem is tudunk mindent, de azt látjuk, tapasztaljuk, értjük, hogy a föld különféle tájain élő népeknek, a különböző kultúrkörökben meggyökerezett hagyományoknak más és más jellegzetességei vannak. A kábítószer kérdése jellegzetesen legújabb kori problémának tűnik, de ahhoz, hogy megértsük, miről is van itt szó, az egyes népek sok évszázados, kultúránként különböző életformáit együtt kell szemlélnünk.

Mi, akik Európa melegebb éghajlatú vidékein élünk, amelyeken megterem a szőlő, évszázadok óta elborozgatunk a családi étkezések után vagy egy-egy esti összejövetelen. A világ más tájain azonban ez nem így van. Mindannyian ismerhetjük azokat a történeteket, amelyek arról szólnak, hogyan tett tönkre testileg és lelkileg egész indián törzseket, vagy az újabb korban Észak-Európa egyes népeit a számukra ismeretlen, meg nem szokott, szervezetüktől idegen alkohol pusztító hatása. Ittasan vezetni nálunk sem szabad, ezeknél a népeknél azonban gyakran ennél is szigorúbb szabályozásokra volt szükség. És gyakran már ez is túl későn volt.

A szivarok őshazájában, Kubában a dohányzásnak vannak hagyományai, mélyre nyúló gyökerei, életmódbeli jellegzetességei. És mégis voltak idők, amikor Kubában fejenként csak két darab szivart adtak évente az ott lakóknak, és ezekből a jegyre kapott szivarokból is csupán hármat-négyet szippantottak és eldobták. Mert ők aztán tényleg tudják, hogy a szivar hogyan, meddig, miért élvezhető. Mi pedig a nikotinmérgezésekkel és a tüdőrákkal küzdünk, mert nincsenek évszázados tapasztalataink a dohányzásról, nincs velünk született tudásunk, s a szervezetünk sincs az ott élőkhöz hasonlóan felkészülve erre a szerre.

Be kell látnunk, hogy az európai civilizációban a drog nem hagyomány, nem egyfajta életmód, nem egy rossz szokás vagy valamiféle presztízskérdés. A drog elsősorban üzlet. Üzlet a kemény drogok előállítása, és üzlet a legegyszerűbb és olcsó füvek terjesztése is. Iparág a heroin, ugyanúgy mint a vadkender. Üzlet, amin milliókat, milliárdokat keresnek egyesek - más emberek kárán. A drog az egyik legnagyobb lehetőség ahhoz, hogy legálisan, törvényes úton szerzett javak alvilági csatornákon keresztül átvándoroljanak szervezett bűnöző csoportokhoz. Aki a drogok bármely formáját megengedi, ezt az üzletet támogatja. Az üzletet a vásárlók, az igény tartja fenn. Csak akkor szorul vissza, ha az igény is visszaszorul. Ezért egyszerre akarjuk elérni a kereslet és a kínálat visszaszorítását.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Egyesek úgy beszélnek a drogfogyasztásról, mintha az az emberi szabadságjogok szerves része lenne. Komolyan azt hiszik, hogy a kábítószerek használata magánügy? Akik ezt hiszik, meggyőződésem szerint tévednek. Ahogy a fejjel lefelé fordított fáklya is saját magát emészti el, úgy képes a rosszul értelmezett szabadság is felemészteni önmagát. Nem szabad ebbe a csapdába belesétálnunk! Aki drogot fogyaszt, nem csak saját egészségét és jövőjét teheti tönkre, azt is, de a kemény drogok használata egy fajtája az önként választott halálnak. Higgyék el, már ez is komoly veszteség a társadalom számára. De ennél is többről van szó. Mindannyian tudjuk, hogy aki rászokik a kábítószerre, az újabb, súlyosabbnál súlyosabb helyzetekbe sodorja önmagát és környezetét. Veszélyeztetni fogja saját családja, szülei, a vele élők sorsát, boldogságát. Ráadásul gyakran nem képes ellenőrizni saját cselekedeteit. Felszabadul a normális, egészséges gátak alól. Veszélyeztetheti a társadalom más tagjait, efelett pedig nem lehet szemet hunyni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nekünk, európai nemzeteknek ilyen súlyos, a társadalom egészére kiható, az ország javait és biztonságát veszélyeztető, a jövőnket fenyegető problémát jelent a drog. Minden ország a maga eszközeivel igyekszik megküzdeni vele. Az ENSZ éppen ezért alakította ki a kábítószerek ellenőrzésével foglalkozó szakosított intézményeit. Az Európai Unió szintén intézményrendszert hívott életre a kábítószer-probléma leküzdésére, és Magyarországot ugyancsak magas szintű egyezmények kötelezik a kábítószerek ellenőrzésére. Úgynevezett európai uniós elvárás, hogy a tagországok és a bővítésre váró országok is rendelkezzenek kábítószer-ellenes nemzeti akciótervvel.

Mindannyiunk által ismert történelmi okai vannak annak, hogy ezen a területen mi, magyarok még mindig szerencsésebb helyzetben vagyunk nyugati társainknál. És mégis folyamatosan emelkedik a kábítószereket kipróbálók, a drogfogyasztók, a drogfüggők, a droghasználattal összefüggésben fellépő fertőző betegséget hordozók száma. Nő a kábítószerekkel kapcsolatos bűncselekmények száma, ezáltal a szervezett bűnözés aktivitása is. Az 1999-ben Magyarországon is elvégzett "Európai vizsgálat a középiskolások alkohol- és drogfogyasztásáról, valamint dohányzásáról" című felmérés adatai szerint, melyet itthon az Ifjúsági és Sportminisztérium támogatott, az előző, 1995-ös vizsgálathoz képest a 16 éves korban kábítószert, szerves oldószert kipróbáló és használó fiatalok aránya országosan megkétszereződött, Budapesten pedig közel háromszorosára emelkedett.

Egy másik, úgynevezett kockázati csoportok között végzett vizsgálat, mint például a zenés szórakozóhelyekre, közismertebb nevükön diszkókba járó fiatalok között végzett felmérés adatai szerint ebben a speciális csoportban a droghasználat mértéke már eléri a nyugat-európai arányokat. A kábítószer-fogyasztás a honvédség állományában is megjelent, ami nemzetbiztonsági szempontból aggodalomra ad okot. Összességében tehát a kábítószer-fogyasztás társadalmi kárai már nálunk is igen jelentősek. Egy 1997-es kutatás több tíz milliárd forintban határozta meg ennek az összegét évente. Mégis fontos tudnunk, hogy a fiataloknak még mindig csak kisebbsége próbálta ki a drogokat és ők se válnak mind rendszeres droghasználóvá. A fiatalok döntő többsége tehát nem fogyaszt drogot.

Az elmúlt időszak intézkedéseinek talán már látszanak bizonyos eredményei. A drogok '90-es évek elejétől kezdődő robbanásszerű hazai terjedése után ma már talán végre elmondhatjuk, hogy az emelkedés üteme erőteljesen csökkent. Még mindig egyre többeknek van alkalma kipróbálni valamelyik bódítószert, de már nem olyan mértékű a fogyasztóknak ez a bővülése, mint az előző években. Most még időben vagyunk, van lehetőségünk arra, hogy megfordítsuk a kedvezőtlen folyamatokat, és folyamatosan lefékezzük a droghasználat növekedését. De a szükséges lépéseket nagyon sürgősen meg kell tennünk.

A kutatók szerint sokfajta téves és egymásnak is ellentmondó hit, hiedelem él a közvélekedés szintjén a kábítószer-problémáról. A közvélemény egyrészt az azonnali és teljes felszámolását követeli meg, ugyanakkor sokszor és sokan gondolják, hogy ez olyan csapás, mint a pestis, amely ellen ténylegesen semmit sem lehet tenni. Nem szabad, hogy téves elképzelések bénítsanak le bennünket, hanem cselekvésre kell késztessen az a felismerés, hogy a drogprobléma mind egyéni, mind közösségi értelemben kezelhető, a drogfüggő beteg pedig gyógyítható. Mi ezért akarunk tenni. Azokért is tenni akarunk, akik maguk rosszul döntenek, vagy már éppen képtelenek cselekedni - mert ez a feladatunk.

Ebben a szellemben alkottuk meg a "Nemzeti stratégia a kábítószer-probléma visszaszorítására" címet viselő anyagot, melyet most önök is kézhez kaptak. Ezt a nemzeti stratégiát a kormány teljes egyetértésben fogadta el, és a témáért elsődlegesen felelős parlamenti bizottság is, más bizottságokhoz hasonlóan, egyhangúlag támogatta. Mindez azt bizonyítja, hogy a legfontosabb, legsúlyosabb kérdésekben, amikor az országunk jövőjét kezében tartó fiatal nemzedékek életéről van szó, igenis megszülethet az összhang, létrejöhet az egyetértés. Ilyenkor valamennyien elsősorban édesapák és édesanyák vagyunk, felnőttek, akik a gyerekeikért aggódnak. Mint a kormánynak a kábítószer-fogyasztás visszaszorítását célzó politikájáért felelős tagja, ezúton is köszönöm önöknek ezt a felelősségteljes gondolkodást.

A nemzeti stratégia elsősorban a párbeszédben látja a megoldást. Sokáig a hallgatás volt az egyetlen válasz a drogproblémára. A polgári koalíció kormánya nem hagyja egyedül a tenni akarókat. Szülők, tanárok, lelkészek, közösségi munkások, önkormányzati vezetők és minden jó szándékú ember elkötelezettségére számítunk, aki együttműködik velünk egy egészségesebb és boldogabb jövőért.

 

 

(16.10)

 

A nemzeti stratégia megvalósítása valamennyiünk érdeke, és csak közösen leszünk képesek a cselekvésre. Csak akkor vezethet eredményre, ha minden állami, önkormányzati és civil szervezet részese lesz a párbeszédnek. Az együttes cselekvés megsokszorozza hatását. Ezt ismerték fel a nyugati országok is a '90-es évek folyamán, az egyre növekvő kábítószer-problémával szembesülve.

A kormányzat szintjén a kábítószerügyi koordinációs bizottság fogja össze a tennivalókat. A helyi szinteken a kábítószerügyi egyeztető fórumok gyűjtik majd egy cselekvési keretbe mindazokat, akik tenni tudnak és akarnak. A fórumok fordítják le a konkrét cselekvési szintre a stratégiai programot, és segítenek hatékonyan megvalósítani azt. Hogy közös céljainkat elérhessük, a minisztériumok is elkötelezetten biztosítják saját területükön és saját hatáskörükben a megfelelő forrásokat.

Tisztelt Országgyűlés! Maga a nemzeti stratégia már ennek az összefogásnak a jegyében született. Számos külföldi példát áttanulmányoztunk, és összegyűjtöttük a témában jártas hazai szakemberek és civil szervezetek véleményét és tapasztalatait is. Szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszöntsem azokat a szakembereket, akik számos véleményező és közreműködő partnerünk közül most ide, az Országgyűlésbe is el tudtak jönni, a karzatról kísérik figyelemmel, mi történik a jövőben a nemzeti stratégiával.

A nemzeti stratégia kidolgozásában közreműködő szakemberek a kábítószer-ellenes harc hazánkban fellelhető különféle irányzatait képviselik, és bizony nem volt lehetetlen, sikerült ezeket a különféle javaslatokat, nézeteket egy munkában összefogni, egyesíteni, és ez a dokumentum fekszik most itt önök előtt.

Négy olyan nagy területet határoztunk meg, amely a minisztérium munkatársai és a jelen lévő, illetve a jelen nem lévő szakemberek munkája nyomán az új nemzeti stratégiánk meghatározó elemévé vált.

Elsőként: szeretnénk elérni, hogy mindannyian, akik ebben az országban élünk, tekintsük közös ügyünknek, szívügyünknek a kábítószer elleni harcot. Fontosnak tartjuk, hogy minden helyi közösség, minden család már a kezdetek kezdetén ismerje fel, ha ilyen problémával találkozik, és tartsa fontosnak azt, hogy minden lehető eszközzel segítsen a környezetében élő bajba jutott, csapdába esett fiatalokon.

Másodszor, fontosnak tartjuk, hogy a drogok nyújtotta élvezet és a fogyasztásukkal járó életforma helyett tartalmas, értékes, vonzó lehetőségeket kínáljunk valamennyi fiatalnak. Segítenünk kell őket abban, hogy nemet tudjanak mondani a drogok csábításának.

Harmadszor: nagyobb gondot kell fordítanunk a drogokkal kapcsolatba kerülő és drogproblémákkal küzdő egyének és családok kezelésére és rehabilitációjára.

És végül, de nem utolsósorban hangsúlyt kívánunk fektetni az úgynevezett kínálatcsökkentő eszközök alkalmazására is, azaz a törvény nyújtotta eszközökkel kell harcolnunk a kábítószerekkel való kereskedés minden formája ellen, hogy csökkenjen a kínálat a hazai drogpiacon.

És ezen a ponton, amikor a törvény és a bűnüldözés eszközeihez érkeztünk, úgy érzem, el kell oszlatnom egy tévhitet, egy félreértést vagy szándékos félremagyarázást, ami a kábítószer-kereskedelem és -fogyasztás büntetését illeti. Szeretném leszögezni, hogy Magyarországon a büntető törvénykönyv 1998-as módosítása előtt sem lehetett bűncselekmény elkövetése nélkül kábítószerhez hozzájutni és azt fogyasztani. Csakhogy addig a törvények nem választották el, nem különböztették meg egymástól megfelelő módon a fogyasztót és a termelőt, a kereskedőt, azaz a dílert. Minden egyes kereskedő, aki abból élt, hogy akár családok ezreit tette anyagilag és erkölcsileg tönkre, egészen egyszerűen fogyasztónak vallhatta magát a törvény előtt, és ezáltal kibújhatott a büntetés alól. Mostantól, egész pontosan '93 elejétől azonban becsuktuk a kábítószerüzlet haszonélvezői előtt a kiskaput. Nem körülírásokkal határoztuk meg a fogyasztás tényét, mint ahogy azt korábban tették. Ezáltal egyértelművé vált, hogy ki követ el bűncselekményt, és az is, hogy milyen bűncselekményt követett el.

A KRESZ szabályai sem különböztetik meg a rendszeres alkoholistát az egyszeri italozótól, hanem mindenkit büntetnek, aki italos állapotban vezet. Hiszen például a halálra gázolt áldozat szempontjából mellékes, hogy a figyelmetlen vezető évek óta először ivott egy kicsit többet a kelleténél vagy pedig rendszeres alkoholista. Ugyanakkor van eszköz arra, hogy a büntetés mértékét másképp állapítsák meg az egyszeri balesetet okozónál, mint a visszaesőnél. Éppen így történik ez a kábítószer esetében is, mint ahogy azt a büntető törvénykönyv módosításánál is olvashatják.

Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Ahogy az talán ki is derült, a nemzeti stratégia középpontjában a nemzetközi ajánlások és a kormánytól kapott felhatalmazás alapján az illegális drogprobléma áll. Nem kétséges azonban, hogy az olyan legális szerekkel való visszaélés, mint az alkohol, a cigaretta, a nyugtató- és az altatószerek orvosi előírás nélküli túlfogyasztása, szoros összefüggésben áll a drogproblémával. A feladatok ezért egymástól elválaszthatatlan egységet alkotnak. A stratégia ezért támaszkodik a hamarosan a kormány elé kerülő nemzeti egészségfejlesztési program szemléleti kereteihez.

Ezt az alkalmat szeretném megragadni arra, hogy bejelentsem, az Ifjúsági és Sportminisztérium költségvetésében szereplő, megelőzésre fordítható összeg a következő évben mintegy 40 százalékkal emelkedik, és ezzel eléri az 1 milliárd forintot. A 2002-es költségvetésben pedig az inflációt meghaladó módon, további 10 százalékkal növekszik ez a támogatási összeg.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A drogok elleni küzdelem új szakasza kezdődhet el Magyarországon, de a teljes győzelem még sokáig várat magára. De van remény a sikeres küzdelemre. Kofi Annan úr, az ENSZ főtitkára 2000. június 26-án a drogfogyasztás és az illegális kereskedelem nemzetközi napján ennek a bizakodásának adott hangot. Engedjék meg, mondta, hogy megerősítsem meggyőződésemet abban, hogy a beköszöntő XXI. századot valóban drogmentessé tehetjük.

Tisztelt Képviselőház! Ebben bízva tárja önök elé a polgári koalíció kormánya is a kábítószer-probléma visszaszorítására vonatkozó nemzeti stratégiát.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Most a bizottsági előadók felszólalásaira kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 5-5 perces időkeretben. Megadom a szót Zsigó Róbertnek, az ifjúsági bizottság előadójának.

 

ZSIGÓ RÓBERT, az ifjúsági és sportbizottság előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés ifjúsági és sportbizottsága 2000. augusztus 30-ai ülésén is megtárgyalta a kormány által beterjesztett kábítószer-ellenes nemzeti stratégiát, és egyhangú szavazással általános vitára alkalmasnak találta azt. Azért használtam azt a kifejezést, hogy a bizottság a legutóbbi ülésén is tárgyalta az anyagot, mert az ifjúsági és sportbizottság, illetve annak kábítószerügyi albizottsága már több alkalommal, a téma előkészítési szakaszában is áttekintette a készülő nemzeti stratégia főbb pontjait és a társadalmi egyeztetés során felmerült kiegészítési javaslatokat.

A bizottság ülésén egyetértés volt abban, hogy elengedhetetlenül szükséges a kábítószer terjedésének megakadályozását célzó minden intézkedés, és mindenképpen üdvözlendő, hogy megszületett az az első olyan stratégiai program, amely esélyt és lehetőséget ad a kábítószer-probléma megoldására, a társadalmi károk koordinált munkával történő enyhítésére. Példa nélküli egyeztetés zajlott le ebben az ügyben, amelyet az Ifjúsági és Sportminisztérium koordinált és szervezett, azért, hogy a nemzeti stratégiát még a kormány döntése előtt megismerhesse a szakma, a civil szféra, és kialakulhasson egy széles körű társadalmi konszenzus e téren.

Tisztelt Ház! Az ifjúsági és sportbizottság, valamint a kábítószerügyi albizottság ülésein a témával foglalkozó Topolánszky Ákos helyettes államtitkár úr minden alkalommal részletes tájékoztatást adott a stratégia éppen aktuális kérdéseiről, ezzel is segítve a bizottság tagjainak ez irányú munkáját, illetve megpróbálva azokat a javaslatokat is a magáévá tenni, amelyek ott elhangzottak.

Néhány olyan észrevétel is elhangzott a bizottság ülésén ezzel kapcsolatban, hogy a beterjesztett stratégiai program megfelelő formában és elegendő terjedelemben készült-e. Én azt hiszem, hogy erre a kérdésre részben választ adott az anyag támogatására létrejött széles társadalmi konszenzus, részben a parlamenti vita során is lehetőség van ezeknek a kérdéseknek a tisztázására, és azt hiszem, ez meg is fog történni.

Végezetül szeretném megismételni, hogy az ifjúsági és sportbizottság, a többi bizottsághoz hasonlóan egyhangúlag támogatta az előterjesztést, amely remélhetőleg minél szélesebb konszenzussal kerül elfogadásra, és alapja lehet annak a közös munkának, amely a kábítószer-probléma visszaszorítását eredményezheti.

Köszönöm figyelmüket.(Taps a kormánypártok soraiban.)

 

(16.20)

 

ELNÖK: Megadom a szót Vágvölgyi János úrnak, az egészségügyi bizottság előadójának. Nincs jelen. (Közbeszólás: Itt van!) Bocsánat, bocsánat, bocsánat. Kérem a képviselő úr gépét bekapcsolni!

 

DR. VÁGVÖLGYI JÁNOS, az egészségügyi és szociális bizottság előadója: (A képviselő mikrofonja nem működik.) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés!

 

ELNÖK: Egy kis türelmet kérek, képviselő úr! Most legyen kedves!

 

DR. VÁGVÖLGYI JÁNOS, az egészségügyi és szociális bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A kábítószer visszaszorítására készített nemzeti stratégiai programot és országgyűlési határozati javaslatot H/2962. számon kaptuk kézhez. Az egészségügyi és szociális bizottság augusztus 30-ai ülésén tárgyalta az előterjesztést.

A bizottsági vitában megfogalmazásra került, hogy a kábítószer-probléma teljességét felölelő, szakmailag megalapozott program készült, amely megfelelő hangsúllyal foglalkozik a megelőzés, a gyógyítás, a rehabilitáció kérdéseivel, s kellően hangsúlyozza, hogy a kábítószerkérdés megoldása csak társadalmi összefogással lehet eredményes. Örvendetes tény, hogy az anyag készítői figyelembe vették az előző években készült ez irányú munkát a programok készítésénél.

Elhangzott továbbá az ülésen, hogy a Btk. módosítása, a kábítószerkérdés kriminalizálása nem segítette a probléma megoldását, s üdvözölni lehet azt a szándékot, hogy a Btk. további felülvizsgálatát helyezi kilátásba az anyag. Megfogalmazódott továbbá a vitában, hogy a legitim drogfogyasztás, nevezetesen az alkoholizmus és a dohányzás visszaszorítása érdekében legalább ilyen színvonalú programot kellene készíteni, továbbá elengedhetetlen feltétele a stratégiai program megvalósulásának a megfelelő, lakosságközeli ellátórendszer kiépítése és hatékony működtetése. Jó lenne, ha a kábítószer-ellátás és a drogambulanciák is az Egészségbiztosítási Pénztár által finanszírozottak lennének.

Mindezen észrevételekkel a bizottság az előterjesztést egyhangú szavazással alkalmasnak tartja az általános vitára. Úgy ítéltük meg, hogy a szakmai egyetértés mellett politikai konszenzus is szükséges e stratégia eredményes megvalósításához valamennyiünk érdekében.

Köszönöm szépen. (Taps.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Homa János úrnak, az emberi jogi bizottság előadójának.

 

HOMA JÁNOS, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság augusztus 30-án vitatta meg a kábítószer-probléma visszaszorítása érdekében készített nemzeti stratégiai program elfogadásáról szóló H/2962. számú országgyűlési határozati javaslatot, és azt egyhangúlag általános vitára alkalmasnak találta.

A bizottsági ülésen szóba került, hogy a drogfogyasztók közül az egészségügyi intézményrendszerben kezeltek száma első alkalommal növekszik. Egyetlen szegmense az egészségügyi rendszernek a drogambulanciák területe, ahol csökkenés tapasztalható. A szakértők szerint ez nem hozható semmilyen összefüggésbe a Btk.-módosítással, nevezetesen, hogy a törvénymódosítás szövegében, illetve üzenetében akadályozná a drogambulanciákhoz való fordulást. Ugyanis az egészségügyi intézményrendszer semmilyen módon nem jelentéskötelezett. Sőt, a helyzet inkább fordítva igaz.

Az egészségügyi intézmények mindent megtesznek a betegek érdekében. A szakemberek szerint a drogambulanciák látogatásának csökkenése megáll majd, egyre többen veszik majd igénybe ezek szolgáltatásait, ezért is várható újabb drogambulanciák belépése.

Szóba került az is, hogy elsősorban a fővárosi, illetve bizonyos helyeken a nagyvárosi cigány lakosság körében teljes nóvumként jelent meg a kábítószer-fogyasztás, jelentős méretekben és nagyon fiatal életkorban is komoly problémát okozva. Ez azért komoly probléma, mert a cigány származású drogfogyasztó nem érzi magát megszólítottnak. A téma azért került be a javaslatba, mert Európában, az Európai Unió tagországaiban, sőt, a tengerentúlon is a hasonló nemzeti stratégiai programok készítésekor külön foglalkoznak a különböző etnikai csoportokra vonatkozó speciális kérdésekkel.

Az emberi jogi bizottság ülésén elhangzott az is, hogy a kábítószer-probléma visszaszorítása érdekében készített nemzeti stratégiai program szövegét nagyon széles társadalmi egyeztetés után szerkesztették meg, több mint ezer szervezettel hoztak létre közvetlen személyes kapcsolatot, ezek között is számos cigány szervezet volt, ezért nem tartották fontosnak az adatvédelmi biztossal történő szövegegyeztetést.

Az ülésen elhangzott az is, hogy a programot nagyon fontos kiterjeszteni a fiatal korosztályra, ugyanakkor akadt olyan felszólaló is, aki nem értett egyet azzal, hogy a drogproblémában valakik azért kaptak helyet, mert egy etnikai csoporthoz tartoznak. Ezzel együtt - mint jeleztem - a bizottság egyhangúlag általános vitára alkalmasnak tartotta a javaslatot.

Köszönöm figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Megadom a szót Kádas Mihály úrnak, az oktatási bizottság előadójának.

 

KÁDAS MIHÁLY, az oktatási és tudományos bizottság előadója: Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés oktatási és tudományos bizottsága 2000. augusztus 29-ei ülésén tárgyalt a H/2962. számú határozati javaslat általános vitára való alkalmasságáról. A bizottság a kiküldött mintegy százoldalas írásos anyag megismerése után az ülésen meghallgatta az ISM helyettes államtitkárának, Topolánszky Ákos úrnak a szóbeli kiegészítését is. A bizottság tagjai ezután kérdéseket intéztek az előterjesztő képviselőjéhez, illetve véleményt mondtak az olvasottakról és hallottakról.

A kérdések egy része technikai, megfogalmazásbeli problémákra vonatkozott, más részük az előkészítő munkára. Firtatták a kérdezők a drognak minősülő szerek definícióját, s a majdani végrehajtást, végrehajthatóságot biztosító feltétel- és eszközrendszer létrehozására irányuló elképzeléseket is. A helyettes államtitkár úr részletes, korrekt feleleteket adott a kérdésekre, válaszait a kérdezők megnyugvással vették tudomásul és fogadták el.

A vélemények pártfrakciótól függetlenül megegyező, domináns elemei közül csupán a legfontosabbakat szeretném említeni, azokat, amelyek az egyes hozzászólásokban összecsengtek. Üdvözölte a bizottság, hogy egy már évek óta óhajtott nemzeti stratégia eljutott a kormány elé, és parlamenti elfogadása is elérhető közelségbe került. A korábbi kormánynak igenis voltak erőfeszítései e súlyos gondot okozó jelenség megfékezésére, anélkül azonban, hogy megvalósulás küszöbéig eljuthatott volna.

A hozzászólók az előterjesztés érdemeként említették, hogy igyekezett összegezni és felhasználni az adott témában a korábbi kormányzati ciklusokban már kikristályosodott elképzeléseket, irányelveket. Alaposnak és körültekintőnek látták a bizottság tagjai a helyzetfelmérést. Az anyag erényei között említették, hogy hangsúlyozottan a legfontosabb teendők közé sorolja a megelőzést, s hogy felhívja a figyelmet a drogellenes küzdelem össztársadalmi fellépést igénylő jellegére, s éppen ezért több szempontból is komplex tevékenységi rendszerre tesz javaslatot. Például hangsúlyozza a helyi erők - család, iskola, civil és egyházi szervezetek - koordinált együttműködésének követelményét.

Pozitívumként említették többen a stratégia átgondolt, időbeli ütemezését is. Úgy látta a bizottság, hogy a határozati javaslat alkalmas a kialakítandó társadalmi konszenzus megteremtésére. Az a vélemény is megformálódni látszott, hogy a stratégia elősegítheti a kábítószer-fogyasztással kapcsolatos szemléletmód, közvélekedés megváltoztatását, azaz a drogfogyasztás szempontjából kedvezőtlen társadalmi környezet és megítélés fokozatos kialakítását.

Úgy tűnt, hogy az előterjesztés megítélésében messze több volt az egyes frakciók között a nézetazonosság, mint a nézetkülönbség.

Mindent összevetve, ha a javaslatot elfogadja a Ház, az használható kerete lehet a már ma is súlyos, de még egyre súlyosbodó drogproblémák érdemi kezelésének. Mindezek alapján a bizottság egyhangú szavazással javasolja a javaslat általános vitára bocsátását.

Köszönöm türelmüket. (Taps.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, elsőként Zsigó Róbert úrnak, a Fidesz képviselőjének.

 

ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Senki sem lehet szabad, aki a szenvedélyek rabja - írta Pitagorasz, és ezzel a problémával sajnos nagyon sokszor találkozunk napjainkban. A kábítószer terjedése a mai magyar társadalom egyik súlyos gondja, amely évek, évtizedek óta egyre növekvő probléma, de sajnos ez idáig nem születtek megfelelő válaszok a drog megállításának érdekében.

 

 

(16.30)

 

Tiszteletre méltó próbálkozások persze mindig voltak, hiszen nagyon sok szakember áldozatos munkával próbálta felhívni a figyelmet, és megoldásokat találni erre a feszítő problémára.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy kábítószer-ellenes nemzeti stratégia kidolgozásának gondolata az 1980-as évek végétől kezdődően merült fel. Különböző elképzelések születtek egy átfogó cselekvési terv kialakítására, de sajnos, nem eredményezhették egy egységes és meghatározó drogpolitika kereteinek kialakítását. Ezek a kezdeményezések azonban befolyásolták és erősítették a közgondolkodást.

Az 1998-ban hivatalba lépett polgári kormány fontos feladatának tekintette, és a kormányprogram részévé is tette a kábítószer terjedésének megállítását, és lehetőség szerint a folyamat visszafordítását. Ezzel összhangban fontos intézkedés volt az Ifjúsági és Sportminisztérium létrehozása, és a minisztériumon belül a kábítószer-koordinációért felelős helyettes államtitkárság felállítása, hiszen mindannyian tudjuk, hogy a kábítószer-probléma nagyon sok minisztérium szakterületét érinti, és fontos ez ügyben a koordinált fellépés.

Ezek az intézkedések lehetőséget adtak arra, hogy már a kormányzati ciklus elején elkezdődhetett az a munka, amelynek eredményeként, először a fiatal magyar demokrácia történetében itt, az Országgyűlésben tárgyalhatjuk a "Nemzeti stratégia a kábítószer-probléma visszaszorítására" című anyagot.

A kormány előterjesztését ebben a témában egyedülállóan széles társadalmi egyeztetés és társadalmi vita, tudományos publikációk, kutatások és a minisztériumokkal való folyamatos egyeztetés előzte meg. A társadalmi egyeztetés során a szakmai szervezetek szinte mindegyikével, 1054 szervezettel történt egyeztetés. Ilyen széles körű folyamat egyébként igen ritka a magyar közigazgatás történetében.

Az egyeztetés alapvető kérdések tekintetében megerősítette a stratégiai programban foglaltakat, de néhány részletre vonatkozóan kiegészítési, valamint pontosítási javaslatok is születtek, és ezek beépítésre is kerültek az anyagba. Így ez országos szinten tükrözi szakmai, társadalmi és civil szervezetek nagy többségének álláspontját.

Tisztelt Ház! Nem lehet kétségünk afelől, hogy mára a drogok illegális használata, és az ezzel összefüggésben fellépő egyéni és társadalmi károk az ország komoly problémájává váltak. A kábítószerek veszélyt jelentenek az egészségre, a közösségre és a társadalom egészére is. Ok és következmény egyszerre, hiszen a probléma sohasem elszigetelt jelenség.

A kábítószer-probléma visszaszorítása érdekében csak világos, eltökélt és megalapozott társadalmi együttműködéssel és összefogással lehet eredményt elérni. A polgári kormány erre kötelezte el magát, és határozott szándéka alapján hosszú távú cselekvési programot kíván megvalósítani a kábítószerek visszaszorítása érdekében. Összhangban programjával és a nemzetközi ajánlások értelmében, a jelenség értelmezési modelljei közül a multidiszciplináris, a probléma befolyásolása tekintetében pedig a kereslet- és kínálatcsökkentés egyensúlyára építő megközelítést fogadja el.

A stratégiai program célja, hogy szabad, magabiztos, produktív társadalom alakulhasson ki, amely képes kezelni a kábítószerek használatával, terjesztésével összefüggő egészségügyi, szociális és bűnügyi ártalmakat, veszélyeket.

A kábítószer-probléma visszaszorítására készült nemzeti stratégia kiemelt fontosságot tulajdonít a társadalom érzékennyé tételére a probléma iránt, és számít a helyi közösségek problémamegoldó erejének növekedésére, a civil szféra együttműködésére, közösségformáló erejére, az esélyteremtés kérdéskörére, hogy a fiatalok képessé válhassanak egy pozitív életstílus kialakítására, tudjanak nemet mondani a kábítószerek csábításának; a drogokkal kapcsolatba kerülő és drogproblémákkal küzdő egyének és családok kezelésére, rehabilitációjára, valamint a kínálat csökkentésére, hiszen célja a drogokhoz való hozzáférés lehetőségének minimalizálása.

Az anyag hosszú távon a 2009-ig elérni szándékozott célok megvalósításához szükséges cselekvéseket, középtávon a 2002-ig meghatározott tennivalókat, valamint rövid távú célokat határoz meg, amelyek azonnali és közvetlenül megvalósítani hivatott feladatokat nevesítenek.

A célok részletezésénél mindenhol találkozunk a monitorozás és a hatékonyságvizsgálat beépítésével, amelyek lehetőséget nyújtanak a folyamatos értékelésre és a program végrehajtásának ellenőrzésére.

Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a stratégia kiemelt céljai közül néhányat megemlítsek. Az anyag célja a drogproblémák kezelése iránt érzékenyebben működő közösségek kialakítása, viszont a problémák nem izoláltan jelennek meg, hanem kapcsolódnak a fiatalok életkörülményeihez, a szabadidő-eltöltési szokásaikhoz, mentálhigiénés állapotukhoz. Itt van végtelenül nagy szerepe a családok, a munkahelyek, az egyházi csoportok együttműködésének és segítségének. Meg kell adnunk a családoknak a lehetőséget, hogy olyan értékeket és normákat közvetítsenek gyermekeiknek, melyek segítségével nemet tudnak mondani a kábítószerekre. Ennek eszközei lehetnek információs kiadványok, ezt a célt szolgáló médiaprogramok és tanácsadó szolgálatok támogatásai. A drogfogyasztás kialakulása szempontjából veszélyeztetett családok számára a családbarát szociálpolitika eszközeivel kell segítenünk.

Fontos cél a drogmentes szórakozási lehetőségek biztosítása, ezen belül is a biztonságos szórakozóhelyek növelése. Elengedhetetlenül szükséges a büntetés-végrehajtás intézményeiből szabadult kábítószer-fogyasztók reintegrálása a közösségekbe. Itt a stratégia az intézményi hálózat fejlesztésére, átképzési és rehabilitációs programokra fekteti a hangsúlyt.

Hosszú távú célként szerepel a helyi stratégiák kidolgozása, melyben a kábítószer-egyeztető fórumok rendszereinek kiépülése és működése döntő fontosságú. A probléma kezelése szempontjából nagyon fontos a helyi szakemberek bevonása a munkába, az információáramlás biztosítása. Hiszen a helyi közösség akkor tud megfelelő módon fellépni a drogprobléma kezelését illetően, ha az együttműködő felek pontos és reális információk és adatok birtokában vannak.

Az anyag prioritásként kezeli az epidemiológiai kutatások, adatgyűjtések témakörét, hiszen erre alapozva lehet reális célkitűzéseket tenni, és feladatokat meghatározni. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy az Ifjúsági és Sportminisztérium és annak helyettes államtitkársága minden évben elkészíti és a nyilvánosság elé tárja a hazai kábítószerhelyzetről készült jelentését. S ezek az információk a valós kép megismeréséhez nagyon fontosak.

A stratégia megvalósulásának fontos kulcskérdése a kereslet- és kínálatcsökkentés egyensúlyának megteremtése. A kínálatcsökkentés garantálja a kábítószerek, pszichotrop anyagok és prekurzorok rendeletekben rögzített és a jogos szükségletnek megfelelő termelését, exportját, importját, kereskedelmét és fogyasztását.

Köztudott, hogy a kábítószerek és a szervezett bűnözés között szoros összefüggés áll fenn. Éppen ezért a jogrendszernek, a jogalkalmazó szervnek és a társadalom egészének felelőssége és feladata a drogokhoz való hozzáférés csökkentése.

A kínálatcsökkentés feladatait a hatályos jogszabályok, elsősorban a Btk., a büntetőeljárási és a rendőrségi törvény a nemzetközi egyezményekkel összhangban jelöli ki.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Első alkalommal jött tehát létre egy olyan stratégiai program, amely képes lehet az utóbbi években egyre növekvő, azonban az elmúlt évben stabilizálódni látszó drogprobléma egyéni és társadalmi kárainak csökkentésére. A stratégia esélyt teremt, jelentős fejlesztéseket határoz meg, összehangolja a szereplőket és feladatokat, valamint csökkenti a drogokhoz való hozzáférés lehetőségét. Valéry írta egykoron, hogy "a világ helyzete sohasem reménytelen, mert nem azokon múlik, akik nem hisznek az életben, hanem azokon, akik hisznek benne".

A Fidesz-Magyar Polgári Párt hisz abban, hogy a nemzeti stratégia elvei mentén, lehetőségeit kihasználva, közös munkával eredményeket érhetünk el a kábítószer terjedésének megállítása és a jövő generációinak megóvása érdekében.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A napirendi ajánlás szerint tízperces időkeret áll rendelkezésre a felszólalások elmondására.

Következik Juhász Gábor úr, az MSZP képviselője; őt Vincze László, a Független Kisgazdapárt képviselője követi.

 

 

(16.40)

 

JUHÁSZ GÁBOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! - akik a karzaton kísérik figyelemmel a munkánkat. Amikor a miniszter úr expozéját hallgattam, és az ördöggel való cimborálást emlegette, azon gondolkodtam, hogy te jó Isten, csak nehogy az legyen a szófordulat következő vége, hogy a börtönbüntetés fenyegetése után a szent inkvizíció lesz a következő fokozat, ami ebben a dologban szóba kerülhet.

Hogy visszatérjünk a normál kerékvágásba, úgy gondolom, az előttem szóló Zsigó képviselőtársam már egy lényegesen földhöz közelibb álláspontból ismertette ennek a stratégiának minden előnyét. Én ellenzéki képviselőhöz méltó módon beszédemben elsősorban azokra a javítandó részekre fogok koncentrálni, amelyeken, úgy gondolom, változtatni kell, és természetes módon a dicséretet kormánypárti képviselőtársaimnak meghagyom, akik, úgy látom, ezt elég alaposan végzik is.

Ugyanakkor azt szeretném leszögezni, hogy osztozunk abban a felelősségben, amit a miniszter úr említett: a Magyar Szocialista Pártnak is nagyon komoly célja, hogy legyen végre egy egységes fellépés a kábítószerekkel szemben, és úgy gondolom, sokat is tett ennek érdekében, amikor módja és lehetősége nyílt rá.

Ebben a vitában le kell szögezni azt, hogy általában a stratégia színvonalas, egyes elemei tudományos alapossággal íródtak, és ma a szakterületen tapasztalható legmodernebb hazai szemlélettel íródott, átfogó tervezet, amely nemzetközi kitekintéssel és a ma feltárható legpontosabb helyzetelemzés alapján készült. Úgy gondolom, hogy ez a dicséret az első nyolcvan oldalnak szólhat, a kínálatcsökkentési rész az én megítélésem szerint egy kicsit elnagyoltnak tűnik az elejéhez képest, és inkább ott tényközlésre szorítkozik. Ez a szint még egy picit javítható lenne.

Amikor ennek a stratégiának a születését, a feladatait megítéljük, nem vonatkoztathatunk el a kormányzat kétévi teljesítményétől sem, hiszen csak ennek fényében ítélhető meg, hogy mennyire számít komolynak ez az elképzelés. Előlegként egy pici vitával indítanám. Én azt mondom - ellentétben az anyaggal -, hogy a hazai marihuánatermesztés nem 1994-től kezdődik, csak akkor vette észre a rendőrség, hogy ez van, úgy gondolom, ezt a kutatások is alátámasztják.

Azok a cselekvési irányok, azok az új intézményi fejlesztések, amelyekről itt hosszasan hallhattunk, semmilyen viszonyban nincsenek a kormány elmúlt két évben folytatott politikájával. Igaz az, hogy lefolytattak mintegy 1054 szervezettel valamilyen koordinációt, ez hat hét alatt történt - kinek-kinek az értékítéletére bízom, hogy milyen alapos együttműködés volt az, amit hat hét alatt ezer szervezettel, különböző emberrel le lehetett folytatni. Meg kell jegyeznem azt is, hogy több mint egy éve állítja a minisztérium, hogy kész van. Az is egy ténykérdés, hogy több mint egy éve bíráljuk, és az is egy ténykérdés, hogy folyamatosan változott és tulajdonképpen javult.

Ugyanakkor a stratégiában szereplő prioritásokhoz képest négy területen nagyon komoly lemaradás van: ilyen a kezelések és ellátások finanszírozása, ami mind a mai napig nem megoldott - ez egy két éve ismert probléma, a kormányzati ciklus elején is pontosan ismert volt; a büntető törvénykönyv módosítása után sem megoldott a helyettesítő, fenntartó kezelések szabályozása; és a szakemberek rendszerszerű felkészítésében sem történt szinte semmi. Ez mind-mind olyan probléma, ami a kormányzati ciklus elején is ismert volt. Úgy hiszem, kimondható az, hogy a cselekvéseket nem pótolják a tervek, és a koordináció akadozik.

Ha elolvassuk a 64. és a 78. oldalt, talán nem túlzás azt állítani, hogy komplett vádiratnak is felfogható a kormány eddigi gyakorlatával szemben.

Világosan tartalmazza a stratégia a rejtőzködő populáció költségnövelő és eredményességrontó voltát, amit az új szabályozás okoz, és súlyos ítéletet mond az ISM és az Oktatási Minisztérium eddigi több tíz millió forintos gigantposzterkampányáról is. Egyetértek a stratégiával. Úgy hiszem, ezt a forrást érdemesebb lett volna kapacitásbővítésre és fejlesztésre fordítani ebben a szektorban.

Amikor firtattuk a pénzügyi megalapozottságát - ami ebben nem látszik pontosan -, azt a választ kaptuk, hogy fogunk majd kapni egy táblázatot, amely azt a körülbelül 17 milliárd forintot tartalmazza, amelybe ez a stratégia a következő három évben kerül. Ehhez képest nagyon szolidan hangzik az az 1 vagy 1,1 milliárd, amiről a miniszter úr beszélt. Természetesen, nyilván más minisztériumoknál is lesz erre forrás, ugyanakkor úgy gondolom, hogy ez mindösszesen sem látszik megalapozottnak arra, hogy ennek a különben szép elképzelésnek legalább a magvát megvalósítsuk.

A stratégia szemlélete olyan, amivel a Szocialista Párt egyetért. Egyetértünk, ugyanakkor furcsálljuk, hogy a kormány drogszigorító politikája mellett egy ilyen stratégiát képes volt benyújtani, és egy kicsit el is bizonytalanodtunk, hogy vajon a stratégiaírók olvasták-e Orbán Viktor 2000 márciusi nyilatkozatát az egyik jogászkiadványban, vagy esetleg arról van szó, hogy a miniszterelnök nem látta a stratégia azon pontjait, amelyek például a drogbetegek alkotmányos jogait rögzítik, vagy, mondjuk, a 79. oldalon azt mondja, hogy "a kínálatcsökkentés még akkor sem ad egyedüli megoldást, ha erre egyértelmű társadalmi igény van". Úgy hiszem, hogy a különben jó szakmai megközelítéseket ellehetetleníti a miniszterelnöki deklaráció, amely azt mondja, hogy "minden kábítószer-fogyasztó egyben potenciális drogkereskedő is". Kérem, kinek higgyünk? Én hajlamos vagyok azt hinni, hogy a szakmának kell hinni, és előbb-utóbb majdcsak a politikusok is azt beszélik a kormányban, amit a szakma, a stratégia mond.

Komoly feladat lesz az, hogy az állami és a nem állami oktatásban részt vevők körére egyaránt kiterjeszthető legyen az a különben nagyon alapos megelőzés, amely ebben a stratégiában tapasztalható. Hogy ne legyen ez probléma, úgy hiszem, egy módon lehet megoldani: ha az ehhez szükséges forrást nem közvetlenül a tulajdonosoknak, hanem magának a tevékenységnek szánjuk, tehát központi forrásbiztosítás szükséges.

Amíg a megelőzés területén jól kidolgozott - ahogy mondom - ez a stratégia, addig, úgy gondolom, a prekurzor, pszichotrop anyagok is kábítószernek minősülő gyógyszerek gyártása és kereskedelmének ellenőrzése területén nemhogy nem mutatja be a hiányosságokat, és nem fogalmaz meg célokat, de ennél a pontnál konkrétan az átgondoltságnak és a világosságnak nyoma sincsen.

 

 

(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

A 80. oldalon van egy tárgyi tévedés is, hiszen nemcsak a Gazdasági Minisztérium felelős ezekért a feladatokért, hiányzik a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, a Belügyminisztérium és az Egészségügyi Minisztérium feladatleírása. Úgy hiszem, hogy az ORFK igazgatásrendészetének e területtel foglalkozó részlege megerősítésre és átszervezésre is szorul, hiszen tudtommal sem az úgynevezett Tadzsik-ügyben, sem a 19 nagy gyógyszer-kereskedelmi cégnek az ügyében, tulajdonképpen az égvilágon semmilyen feltárási munkában vagy intézkedési munkában nem segédkeztek.

Azt lehet mondani, hogy a stratégiakészítők figyelmébe ajánlom az 1/68. számú BM-egészségügyi minisztériumi rendeletet, és kérem, tekintsék át a 1998. évi XXV. törvény 19. és 24. §-át is - ez különben az úgynevezett gyógyszertörvény -, és akkor rá fognak jönni arra, hogy itt nagyon komoly problémák vannak. A 19/2000. számú BM-egészségügyi minisztériumi közös rendelet úgy oldotta meg az engedély nélküli gyógyszer-kereskedelem problémáját, hogy az engedélyek kiadása, azok mérlegelése és ellenőrzési folyamata helyett egyszerűen kiemelte azokat az eddigi 1/68-as hatálya alól.

A kábítószer-készítésre alkalmas gyógyszerek és alapanyagok engedélyezésének, ellenőrzésének és adatszolgáltatási eljárásának az ENSZ ajánlásai alapján is, célszerűségi okból is egy kézben, nemzeti hatóságként működő miniszteriális kézben kellene lennie. Ma ott tartunk, hogy ezek a hatáskörök vándorolnak, a törvényben biztosított miniszteri jogkört kormányrendelet adja át egy másik minisztérium irányítása alá tartozó szervezetnek, ami, úgy gondolom, még akár alkotmányossági problémákat is felvethet. Az ENSZ-jelentések késnek vagy valami csoda folytán elvesznek a mellékletei.

(Kapronczi Mihály helyét a jegyzői székben dr. Világosi Gábor foglalja el.)

 

A gyógyszergyártó vagy -kereskedő cégek különböző társasági formákban azonos néven végezhetik tevékenységüket annak érdekében, hogy a kinek-kinek külön meglévő engedélyezésénél az azonos tulajdonosok mindkét oldal hasznát élvezhessék - ezen gyorsan változtatni kell. Manapság úgy változik ennek a területnek a szabályozása, mintha lobbiérdek vagy más érdek képes lenne mozgatni az államigazgatást.

A stratégiában a bűnüldöző és bizonyítási, vádemelési ítélkezéssel foglalkozó szakemberek és szervezeteik számára csak definíciókat és nehezen értelmezhető, kódolt üzeneteket tartalmaz. Ha feltesszük azt a kérdést, hogy miért olyan nehéz ezeknek az embereknek a dolga, akkor egy egyszerű mutatvánnyal magam is meg tudom magyarázni: azért, mert egy adag kábítószer ilyen nagyságú, mint amit itt a kezemben látnak. (Felmutatja. - Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ha ezt elcsípjük - akár egy LSD-bélyeget -, akkor, úgy hiszem, teljesen másfajta szervezeti módszerek szükségesek, mint amit eddig megszoktunk. (Az elnök ismét csenget.)

 

(16.50)

 

Azzal szeretném befejezni a gondolatomat, hogy a Szocialista Párt részéről támogatjuk, hogy közös módosító indítványokat dolgozzunk ki, vagy hajlandók vagyunk részt venni ezek kidolgozásában is, ugyanakkor úgy látjuk, hogy amit a stratégia megfogalmaz...

 

ELNÖK: Képviselő úr!

 

JUHÁSZ GÁBOR (MSZP): ...nevezetesen a büntető törvénykönyv módosítását mielőbb meg kell ejteni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Türelmetlenségemet csak azzal szeretném magyarázni, hogy az ajánlás értelmében tízperces az időkeret. Hozzászólásra következik Vincze László képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából; őt követi Béki Gabriella, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

VINCZE LÁSZLÓ (FKGP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Örülök, hogy a tisztelt Ház elé került a kábítószer-probléma visszaszorítása érdekében készített nemzeti stratégiai program elfogadásáról szóló határozati javaslat.

Nagyon régen kellett volna már - évekkel ezelőtt - ezt a problémakört ilyen szinten kezelni és tárgyalni. Ugyanis az elmúlt évtizedekben Nyugaton megjelentek különböző fajtájú kábítószerek, kemény és lágy drogok egyaránt. A probléma kezelését a nyugati országok előbb elkezdték, mint hazánk. Nálunk igazában a '80-as évek elején csak kismértékben jelentek meg az úgynevezett kábítószeres ügyek. A '90-es évektől a kábítószer-fogyasztás Magyarországon széles körben kezd elterjedni. Először tranzitország voltunk, de sajnos napjainkra már célországgá is előléptünk.

Napjainkban országos szinten egyes megítélések szerint körülbelül 30 százalékos az illegális kábítószerekkel visszaélők száma. Ez óriási szám, ami különösen indokolja, hogy ennek megoldására kormányprogram szülessen, intézkedések sora valósuljon meg. A drogfogyasztás elsősorban a felnövekvő ifjúság körében szedi áldozatait. Életeket tesz tönkre, egzisztenciákat, családokat dönt nyomorba, ami ellen a mindenkori felelős döntéshozóknak - akár parlamenti képviselőként, akár kormány- és hivatali tényezőként - egyaránt tennünk kell.

Örvendetes dolog, hogy az eddigi kormányokkal szemben az Orbán-Torgyán polgári kormány felvállalja a probléma megoldását. Nem söpri a szőnyeg alá a gondokat, hanem, mint az előttünk lévő országgyűlési határozati javaslat is bizonyítja, a tényeket föltárja, majd ezek elemzése után megoldási cselekvéssort is megfogalmaz.

Országos szinten elmondható, hogy Budapest és a nagyvárosok ifjúsága a legveszélyeztetettebb. Ez nem jelenti azonban azt, hogy a kisebb településeken nincs jelen a drogfogyasztás, és esetleg nem terjedhet nagyobb mértékben. A drogfogyasztás leggyakoribb helyszíne a diszkó, az ifjúság kedvenc szórakozóhelye.

A tiltott szerek sorában 1990-ben már megjelent a heroin, '95-től az amfetaminszármazékok, de találhatók füvek és sok-sok egyéb olyan szer, amelyet most nem sorolnék fel. Sajnos, egy kicsit divattá is vált a drogozás. Egy picit ezzel is szeretnék egyesek megmutatni az egyéniségüket - és ezt idézőjelben mondom - meg a kivagyiságukat.

Országunk az idegenforgalom és a turizmus számára nyitottá vált. Ennek is egyik sajátos következménye az évek során a kábítószer-fogyasztók számának megtöbbszöröződése. Mára a '90-95-ös évek mértékéhez képest négyszeres a növekedés. Úgy tűnik, hogy 2000-ben a nagyvárosokban valamelyest megállt a kábítószer-élvezők száma növekedésének aránya.

Ne legyünk azonban ezzel túlságosan elégedettek! Talán egy kicsit köszönhető is a Btk. '98-as módosításának ez a tény. Emlékszem, hogy a szervezett bűnözés elleni törvény vitája kapcsán nagy vitát kavart a kábítószer-ellenes szabályozás ténye. Egyes politikai körök tudatos vagy nem tudatos zavarkeltésként azt merészelték kinyilatkoztatni, hogy a törvény következtében fiatalok tízezrei kerülnek majd börtönbe. Szerencsére a törvény szellemének alkalmazása elsősorban nem a büntetés tényét szorgalmazza, hanem jobb élethelyzet kialakítására ösztönzi a kábítószerest.

Az ifjúságot ért sajátságos probléma érinti az oktatási intézményekben tanuló fiatalok jó részét; a középiskolásokat természetesen nagyobb mértékben, mint a fiatalabbakat. De ugyanúgy érinti az oktatási intézményekből kiszorult fiatalokat is. Nagyon fontos dolog az intézmények érzékennyé tétele a problémamegoldás érdekében. Fontos dolog, hogy iskolánként külön erre felkészített szakember végezze a koordinációs munkát. Ehhez programok kellenek, megfelelő eszközök. Úgy tudom, hogy a kormányprogram mentén az iskolákban, a munkahelyeken lesz úgynevezett drogkoordinátor, egy felelős szakember, aki a normatív források mentén is rendelkezésre fog állni, és segíti az intézményekben dolgozó pedagógusok munkáját olyan tekintetben, hogy az ifjúság nevelése és a megelőzés mértéke komolyabb szinten valósulhasson meg az eddigieknél.

Nagyon fontos a tanórán megvalósítható és a tanórán kívüli programok kérdése. Fontos dolog az egyház segítő szerepének igénybevétele. Nagyon lényeges a prevenció, vagyis a megelőzés. Könnyebb megelőzni, hölgyeim és uraim, a problémát, mint később visszafordítani valakit a kábítószer-függőségből. Sokkal könnyebb és gazdaságosabb értelmes programok biztosításával a fiatalok szabad idejét megszervezni, mint kórházakat építeni és annak háttérintézményeit működtetni.

A cél érdekében nagyon sok pályázatot, eszközbeszerzést, kiadványok megjelentetését kell támogatni. Gondolom, hogy a tisztelt Ház - amikor a több tárcát is érintő költségvetés eme tételsorára javaslatot kell tenni és szavazni kell - teljeskörűen és legalább akkora összefogás mentén fog támogatást nyújtani az ügy érdekében, mint amilyen széles támogatottságot élvezett ez a program az előkészítés során. Fő célként megfogalmazhatjuk, hogy a társadalom váljon képessé a probléma kezelésére, a drogozás visszaszorítására. Ez megjelenik a határozati javaslatban.

Sajnos, a drogozás teljes megszüntetése véleményem szerint távoli ábránd. Erősíteni kell a közösségek együttműködő készségét. Nagyon sok fontos civil szerveződés ad értelmes célokat a fiatalság hasznos időtöltéséhez. A felnövekvő nemzedék nagy részének sportolnia kellene, és egyéb hasznos elfoglaltságot kellene találnia, hiszen a szervezet megedzése, megszilárdítása a lelket, az akaratot is megedzi.

Az ifjúság egy kicsit ki akarja próbálni magát veszélyhelyzetekben is. Ezen a színtéren meg lehetne ezt mutatni. Ehhez segítene hozzá, ha a sporttörvényben a tisztelt Ház jóváhagyná a mindennapos testnevelési órák megtartására történő javaslatot.

Fontos közösségek a különböző kulturális közösségek, klubok és más közösségi színterek. Komoly közösségi szerepük van a történelmi egyházaknak, a cserkészmozgalomnak és minden olyan közösségnek, amely ebben a kérdéskörben segíti az ifjúság értelmes időtöltését.

Erősíteni kell a megelőzés teljes intézményrendszerét. Lehetővé kell tenni a drogbetegek kezelésének lehetőségét, mely kezelést a drogfogyasztó érdekében szakszerűen és minél előbb meg kell tenni.

Szólni kell a legális szerekről is. Ezek alkalmazását jogszabályok szabják meg. Több gyógyszerféleség van, amelynek használata a kábítószerhez hasonló illúziókat kelt.

 

(17.00)

 

Mindenképpen fontos dolog az ifjúság egészségének megőrzése, hiszen az ő életmódjuk jó alakulása a jövő gyarapodásának alapvető érdeke. Az államnak mindent el kell követnie, hogy a kábítószerezés visszaszoruljon, hiszen ez nagyon fontos emberbaráti érdek, de gazdasági érdek is. A programokat és az egész cselekvési feladatsort úgy kell szervezni, hogy ne a kábítószer iránti érdeklődés felkeltése legyen az eredmény, hanem a visszatartás a cselekedetektől.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az európai országok zömében már működnek eredményes programok, vannak kellő tapasztalatok. Gondolom, hogy az országgyűlési határozati javaslat tisztelt Ház elé vitele valamennyi józanul gondolkodó politikai párt által támogatandó, megalapozott szakmai javaslat lehet. Remélem, hogy az együttes szakmai és emberi szempontok fognak vezérelni minden (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) képviselőt a szavazás mentén. A kormány stratégiai programja mentén magam és a Független Kisgazdapárt frakciója nevében javasolom, hogy fogjunk össze a kábítószer-élvezet továbbterjedése ellen, és nagy tisztelettel kérem támogatásukat az országgyűlési határozat megszavazása érdekében.

Köszönöm a türelmüket. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban. - Jauernik István tapsol.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Béki Gabriella képviselő asszony, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából; őt követi majd Lezsák Sándor képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum frakciójából. Öné a szó, képviselő asszony, tízperces időtartamban.

 

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt szeretném nagy hangsúllyal leszögezni, hogy véleményem szerint ez a nemzeti drogstratégiai program dicséretet érdemel. Elmondtam ezt az álláspontomat a bizottsági vitában is, én ezt egy nagyon színvonalas, igényes szakmai anyagnak tartom, köszönet a szerzőknek. Azt gondolom, hogy szerkezetében teljesen logikus, arányos, vitára alkalmas előterjesztés, és ez már önmagában véve öröm számunkra, hiszen olyan ritkán kapunk ilyen anyagot kézhez. A dicséretet ott is folytatni tudom, hogy ennek az anyagnak a szemléletével, szellemiségével sincsen probléma. Azt gondolom, hogy abban a szemléletben közelít a drogkérdéshez, amit ma igazán korszerűnek és európainak tarthatunk.

Beszédemben a dicséreten túl két dologról szeretnék beszélni. Egyrészt arról, hogy milyen belső ellentmondást vélek felfedezni az anyagban, azt remélem, hogy erről érdemben és komolyan tudunk vitatkozni ilyen dicsérő szavak után. Másrészt pedig arról, hogy felfogásom szerint mi hiányzik ebből az anyagból, vagy mik hiányoznak ebből a dokumentumból.

Ami a belső ellentmondást illeti, az a büntető törvénykönyv jelenlegi szabályozásával van összefüggésben. Azzal kezdtem, hogy megdicsértem ennek a dokumentumnak a szemléletmódját. Ez a nemzeti stratégia négy célt fogalmaz meg, azt gondolom, hogy még sorrendiségében is olyan módon, ahogy az vállalható. Első helyen említi meg azt, hogy a társadalom váljon érzékennyé a drogkérdés iránt, hogy növekedjék a problémamegoldó képessége. Azt gondolom, hogy ez nagyon helyes.

Második helyen említi a megelőzést, a fiatalok megóvását a drogfüggőségtől; harmadik helyen pedig az érintettek kezelését, hogy segítséget kell nyújtani nekik is. Végül szóba hozza, hogy csökkenteni kell a drogokhoz való hozzáférés lehetőségét.

Ezzel a szemlélettel tehát nincsen vitám. Az anyag nagyon fontos részének tartom, ahol felidézik a szerzők, hogy milyen értelmezési keretekben lehet egyáltalán gondolkodni a drogproblémáról, felsorolva hat darab modellt, megemlítve közöttük a kriminalizációs modellt.

A morális modell, a fertőzőbetegség-modell, lelkibetegség-modell, szociológiai modell mellett létezik egy olyan felfogás, amely a kábítószer-fogyasztást lényegében bűncselekménynek tartja, speciális bűnöző magatartást feltételez ezzel összefüggésben, a bűnüldözés célja a visszaszorítás és az elrettentés kell hogy legyen. Amikor felidézik ezt a szemléletet, akkor mellé írják, hogy a modell a megelőzés és a kezelés területe iránt nem érzékeny.

Azt gondolom, hogy a belső ellentmondást úgy lehet ebben az anyagban felmutatni, hogy miközben az anyag lényegében a megelőzés és a kezelés problémája iránt nagyon is érzékeny, aközben ezt a típusú büntetőjogi megközelítést, amely tulajdonképpen a fogyasztót fenyegeti - az elrettentés céljából, de fenyegeti, börtönnel fenyegeti -, aközben ezt a típusú jogi szabályozást nem utasítja el. Én ezt egy nagyon súlyos belső feszültségnek érzem. Azt gondolom, hogy a szerzők a 25-27. oldal tájékán, ahol a Btk. volt és jelenlegi szabályozása van leírva, ahol röviden, de szerepel az indoklása annak, hogy a '93-as törvényt miért is kellett '98-ban módosítani, meglehetősen kínlódhattak a szükséges és elégséges magyarázattal. Hiszen a valamikori Btk. különbséget tett fogyasztó és forgalmazó között. A büntetőjognak eltérő módon kell kezelnie azokat, akik maguk is részben áldozatnak tekinthetők, és azokat az elkövetőket, akik a bűncselekmény haszonélvezői.

Ami a '98-as törvénymódosításban bekövetkezett, az gyakorlatilag a fogyasztót, az alkalmi szerhasználót is börtönbüntetéssel fenyegeti. Azért mondom, hogy a szerzők kínlódhattak ezzel a magyarázattal, illetve ennek az összehozásával, az anyag fő szemléletével, mert a c) pontban, ahol a büntetőeljárási jogot felidézik és értelmezik, ott nem is a fő szabályról beszélnek - tulajdonképpen azt szóba sem hozzák, legfeljebb áttételesen -, hanem a kivételekről beszélnek. Arról beszélnek, hogy a vádemelés elhalasztható. Azt bizonygatják, hogy a vádemelést nagyon sokszor a létező bírói gyakorlatban tényleg elhalasztják, de a fő szabály az igazán érdekes vagy fontos, azt gondolom.

Nagyon röviden szeretnék szólni arról is, hogy mi az, ami hiányzik e programból. Az egyik a helyzetértékeléssel, a helyzetleírással kapcsolatos megállapításom: a legfrissebb adatok hiányoznak. Éppen az ítélkezési gyakorlatra nézve a '99-es adatok hiányoznak. Pedig igazán érdekes lenne megnézni, hogy mi történt, mi történik ebben az ügyben a Btk. változtatását követően. Ennél lényegesen fontosabb, hogy teljesen hiányzik az anyagból a pénz kérdése, az azzal kapcsolatos utalás, hogy hogyan és miből lesz ez a nemzeti drogstratégia megvalósítható. Azt gondolom, hogy talán szándékosan mondtak le a szerzők arról, hogy szóba hozzák, hogy körülbelül hány milliárd forintra lenne szükség ahhoz, ha komolyan gondolja a kormány ezt a stratégiát.

Különösen érzékelhető ez a hiányosság akkor, amikor a kezelésről írnak a szerzők, előttem Juhász Gábor már említette a 64., 74. oldalon foglaltakat.

 

(17.10)

 

A kezelésnél drámai őszinteséggel írnak a jelenlegi hiányosságról, arról, hogy Magyarországon a droghasználók kezelése vonatkozásában a kezelési lánc minden eleme alulfejlett és súlyos kapacitási gondokkal küzd; arról, hogy minden elem fejlesztésre szorul; hogy a legsürgetőbb lenne a kapcsolatfelvétel, az intézményrendszerbe történő bejutás lehetővé tétele. De nagyon-nagyon sok segítségre és beavatkozásra lenne szükség itt a későbbiekben, ahol a hosszú, közép- és rövid távú célok a kezeléssel kapcsolatban megfogalmazásra kerülnek. Hosszú tömött sorban olvashatjuk ezeket a felsorolásokat, hogy az ambuláns rendelést fejleszteni kellene, a sürgősségi állapotok ellátását biztosítani kellene, a nappali kórházak súlyos kábítószer-problémákkal küzdők részére nem elégségesek, hogy legalább 200 ággyal kellene növelni a hosszúterápiás intézményeket, a bentfekvéses kezelési lehetőségeket s a többi, s a többi, s a többi. Miből, honnan? - kérdezem én ezt okkal.

Szívesen folytatnám, de az időm letelik. Engedjenek meg még egyetlen megjegyzést, amely egy kicsit kilép a drogprobléma köréből és az alkohol problémájára utal, ami az addikció szempontjából hasonló kérdés.

Utal a drogstratégia arra, hogy tapasztalatokat vesz át az alkoholizmus és a dohányzás elleni akciótervekből. Én ilyeneket nem ismerek. Ha a kormány rászánná magát (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy az alkoholprobléma visszaszorítása érdekében nemzeti stratégiát készítsen, bizonyosan hasonló nyitottsággal fogadnánk.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Nehéz helyzetben van mindig az elnök, ha egy gondolatmenetet kell megszakítani. Igyekszem azért a képviselő urakba és a képviselő asszonyokba mondat közben nem belefojtani a szót, de kérem önöket, hogy a tízperces időkeretet tartsák.

Turi-Kovács Béla képviselő úr kért kétperces hozzászólási lehetőséget, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm, elnök asszony. Én azt gondolom, hogy a miniszteri expozé a drogstratégia legfőbb elemeit pontosan, helyesen felvázolta. Ha valamire mégis rá szeretnék mutatni, az a következő.

Az egész drogstratégiának a lényege kell legyen, hogy magát a drogot, magát a drogfogyasztást társadalmilag kell elutasítani, a társadalom lehető legszélesebb rétegeiben. Ahhoz, hogy ez az elutasítás megtörténjen, kétségtelenül szükséges egy általános felvilágosító munka, de mindenekelőtt az, hogy világos és egyértelmű program legyen, amely a szülők és az iskola irányába ezeket az óhajokat, kívánságokat megfelelően továbbítja.

Azt gondolom azonban, hogy ez az egész, amiről beszéltünk - és ezért kértem szót -, meleg rózsavíz marad, ha nincsenek büntetőjogi eszközök. Büntetőjogi eszközök nélkül eddig még egyetlen társadalom sem volt képes a drog ellen megfelelően küzdeni. Nem lehetett! Én azt gondolom, hogy a büntetőjog eszközeinek pedig nem úgy kell megjelennie, hogy ab ovo, anélkül, hogy vizsgálnánk a körülményeket, különbséget tennénk a fogyasztó és a terjesztő között - kell bizonyos különbség, és az a büntetési tételekben meg kell hogy jelenjen. A bíróság feladata azt megállapítani - és erre szeretnék nyomatékkal rámutatni -, hogy ki az, aki ártatlanul, ki az, aki kvázi belesodródott egy ilyenbe, ki az, akivel szemben elég egy figyelmeztetés, és ki az, aki úgy drogfogyasztó, hogy maga is minta; ki az, aki úgy drogfogyasztó, hogy a terjesztéshez azzal járul hozzá, hogy ezt a mintát másokra is átviszi.

Én azt gondolom tehát, hogy itt, mint mindenhol, ahol a büntetőjog eszköze belép, nem lehet megkülönböztetni úgy, hogy ártatlan ab ovo, mert én annak gondolom - ezt a bíróságnak megfelelő eljárásban kell eldöntenie. Nem lehet olyan helyzetet teremteni (Az elnök a csengőt megkocogtatva jelzi az idő leteltét.), amelynél eleve mentességet kapnak bizonyos csoportok, majd ezt követően azt mondom, hogy ezek azért kapták a mentességet (Az elnök ismét csenget.), mert eleve ártatlanok.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ugyancsak kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Kökény Mihály képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm szépen. Vártam már, hogy kibontakozik ez a vita a fogyasztás kriminalizációjával kapcsolatban, egyáltalán a kínálatcsökkentés és a keresletcsökkentés egyensúlyával kapcsolatban, amelyet illetően én többé-kevésbé elégedett is vagyok a stratégiával, mert legalább itt ez az egyensúly kezd megmutatkozni. Ezt egyébként nem tapasztalom a kormányzati retorikában.

Azért kértem szót éppen Turi-Kovács Béla képviselőtársam mondanivalóját követően, hogy rámutassak az általam ismert nemzetközi tapasztalatokra. Gondoljunk csak az Egyesült Államokra, ahol hány és hány fogyasztó is nagyon kemény börtönbüntetést szenved, és mégis ez a típusú stratégia, ez a tiltás nem volt képes és nem képes visszaszorítani a fogyasztást, s annak ellenére fennmaradt, sőt növekszik a kábítószer-élvezet! Én inkább azt tanácsolom magunknak, nézzük meg, mit tartalmaz az angol stratégia; ezt csak azért idézem, mert most a magyar stratégiáról beszélünk.

Az angol stratégiának négy pontja van, s ebből az első, hogy koncentráljunk a fiatalokra, tegyük őket ellenállóvá a drog kihívásával kapcsolatban. A második pont a közösségek kérdése, hogy olyan közösségeket legyünk képesek építeni, amelyek szintén ellenállnak az antiszociális magatartásnak. A harmadik a kezelés, a már bajba jutottak támogatása, hogy képesek legyenek ezt az életmódot meghaladni. S végül a negyedik pont a hozzáférés korlátozása.

Én azt gondolom, hogy ez egyfajta sorrendiséget is kifejez, és egyébként az Európai Unió országaira többé-kevésbé ez jellemző, s ha mi oda igyekszünk, akkor a drogstratégia tekintetében is érdemes ezt a sorrendet követni. Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Turi-Kovács Béla képviselő úr kért ismételten kétperces hozzászólási lehetőséget, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. Öné a szó.

 

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm, elnök asszony. Nincs abban különbség közöttünk, azt gondolom, hogy megelőzés; nincs abban különbség közöttünk, hogy társadalmi elutasítottság; nincs abban köztünk különbség, hogy mindazt, amiről itt szó esett, végre kell hajtani. De úgy gondolom, hogy azért valamiben mégiscsak ellent kell mondjak. Az utolsó négy év statisztikája szerint az, ami az Egyesült Államokban egy, az eddiginél is drasztikusabb és sokkal keményebb küzdelmet jelentett a drog ellen, az eredményeket hozott! És én messze nem azt kívánom sem ebben, sem a gazdaságban, sem másban, hogy okvetlenül másoljuk az Egyesült Államokat, hanem inkább azt gondolom, hogy az egy olyan hatalmas példa és olyan hatalmas, azt kell mondanom, rossz példa, sok szempontból nagyon rossz példa, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni. Úgy gondolom, hogy az Egyesült Államokban is valahol egy nagyon megengedő módon indult valami, és eljutott egy nagyon-nagyon súlyos helyzetig, ahol nem lehetett mást tenni, mint kemény eszközöket használni.

Én nem a kemény eszközök kizárólagossága mellett törtem lándzsát, s messze nem egyezne ez az én nézeteimmel; de azt sem szabad hagyni, hogy a büntetőjog eszközei felpuhuljanak. Ebben az esetben ugyanis ezek nem hatékonyak. Ebben az esetben ezek alól könnyedén ki lehet bújni, és netalántán valami szerepe ennek is lehet abban, hogy mindaddig, amíg ezek a szigorítások be nem léptek, úgy gondolom, itt Magyarország egyre-egyre rosszabb helyzetbe került, és ezt a helyzetet meg kell fordítani.

Ehhez mindegyik eszközt használni kell, valamennyit, amelyik a stratégiában jelentkezik, s valóban azért jó a stratégia, meggyőződésem, mert egyensúlyt akar teremteni ezen a téren. Mi ezt támogatjuk. (Taps az FKGP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Bauer Tamás képviselő urat illeti két percre a szó, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Meg akartam várni a kétpercessel, amíg az első kör véget ér, de ha már Turi-Kovács képviselő úr ezt nem tette, akkor én a miniszter úr expozéjához tennék megjegyzést.

Mi Deutsch Tamás miniszter úrral tíz évvel ezelőtt egy SZDSZ-Fidesz választási gyűlésen ismerkedtünk meg. Én azt gondolom, hogy az akkori Deutsch Tamás biztos nem mondta volna, hogy ördögtől való a kábítószer; az akkori Deutsch Tamás száján nem jött volna ki az a kifejezés, hogy rosszul értelmezett szabadság; és az akkori Deutsch Tamás maga vitatkozna leginkább azzal, hogy aki senki másnak nem árt, csak a saját testében tesz kárt saját elhatározásából, azt büntetni kellene. Az akkori Deutsch Tamás különbséget tenne a fogyasztás és a terjesztés között.

 

 

(17.20)

 

A mai Deutsch Tamás már nem a Fidesz, Fiatal Demokraták Szövetsége, hanem a Fidesz-MPP, Magyar Polgári Párt minisztere.

Köszönöm szépen. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Te sem vagy a régi, Bauer!)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Juhász Gábor képviselő urat illeti ugyancsak két percre szó, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

JUHÁSZ GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Nem nevezném meg, hogy pontosan minek kapcsán, csak a miniszter úr által felhozott példára, hogy a KRESZ egyformán bünteti az alkoholistát és az alkalomszerűen, csak éppen ittasan vezetőt: szeretném mondani Turi-Kovács képviselőtársamnak, azt látni kell, hogy a polgári kormány azt a kompromisszumot kötötte meg, hogy az alkoholistát elengedi, az egyszer berúgót pedig bezárja egy olyan helyre, ahol az az esélye van, hogy ha eddig alkalomszerűen fogyasztott, akkor majd most rá fog szokni és függőként jön ki - ami persze nem olyan rossz, hiszen ha így marad a szabályozás, akkor egy következő alkalommal már mentesül a büntetés alól. Vagy van a B-verzió, hogy eladósodik a büntetés-végrehajtási intézetekben meglévő szervezett bűnözésnek, és kvázi egy kiszolgáltatott élethelyzetben lévő emberként folytatja a további életét.

Úgy hiszem, hogy egyetlenegy dologban van vita, amit, ha itt tartunk, akkor világosan el kell mondani: ez az alkalmi drogfogyasztók megítélése. Azt ez a stratégia is leszögezi, hogy az alkalmi drogfogyasztók börtönbüntetéssel sújtása teljesen zsákutca. És tulajdonképpen mi nem is kritizálunk mást ebben a dologban, csak ezt.

Egyetértés van abban, hogy a büntetőjogi eszközöknek keményeknek, szigorúaknak kell lenni, úgy általában, nem ezt az esetet alapul véve, és egyetértés van abban is, hogy bizony az a felderítő munka, amelynek alapján egyáltalán a tettesek felderítésére sor kerül, az nem azon múlik, hogy a jog mit mond, hanem azon múlik, hogy a rendőrségnek, a kutatóintézeteknek a bizonyítási eljárásban milyen hátterük, mennyi eszközük, mennyi muníciójuk van, hogy mást ne mondjak: pénz, paripa, fegyver. Úgy hiszem, hogy ez az az egy kis kivétel, az alkalmi fogyasztók megítélése, amelyben szöges ellentét van, és úgy látom, hogy ez a mai parlamenti vitának megint a centruma kezd lenni.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Zsigó Róbert képviselő urat illeti két percre a szó, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Nem szeretném kihasználni a két percet, csak némi szomorúságomnak adok hangot. Mert hiszem és valóban hiszem azt, hogy ez az asztalunkra került nemzeti stratégia olyan stratégia lehet, amely mentén összefogva, amely mentén közös munkával, amely mentén a pártpolitikai - ez csúnya szó vagy rossz szó - érdekeinket, egyszerűen másfajta megoldásainkat félretéve, valóban közösen ki tudunk állni annak a problémának a megoldása mellett, amely súlyos probléma. Való igaz, hogy nem minden fiatalt érint, sőt nagyon sok fiatalt nem, a fiatalok többsége nem a kábítószer rabja, sőt ki sem próbálta, de azt hiszem, hogy ennek az anyagnak ez az egyetlen előnye.

Ez az anyag akkor nem lesz igazán megvalósítható, tisztelt képviselőtársaim, ha azok a civil szervezetek, azok a szakemberek, akik ez ügyben dolgoznak, illetve azok a részei a társadalomnak, amelyekre nagyon számítunk ennek a stratégiának a megvalósítása érdekében, úgy fogják érezni, hogy ennek a stratégiának a vitája során ezt a pártpolitika kisajátítja és a saját maga erősítésére próbálja kihasználni, és ezt ezzel a stratégiával nem szabad megtenni.

Köszönöm. (Szórványos taps a Fidesz és az FKGP soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Béki Gabriella képviselő asszonyt illeti két percre a szó, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából.

 

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt mondtam, hogy ez a drogstratégia alapvetően jó, de van egy belső ellentmondása. Azt gondolom, hogy ha következetesen tartották volna magukat a szerzők ahhoz a szemlélethez, amely mellett leteszik a voksukat, akkor ebből az következett volna, hogy ajánlják a Btk. vonatkozó szabályának a megváltoztatását, az alkalmi szerhasználókra vonatkozóan ajánlják, hogy ne fenyegesse őket senki börtönbüntetéssel. Azért mondom ezt, azért idézgettem a stratégiát és a célokat, mert itt a célok között sehol, de sehol nem szerepel, hogy börtönnel kell fenyegetni azt, aki valamilyen formában találkozik a droggal. Itt a büntetés egy helyen jön szóba, méghozzá ott, hogy "a büntetés-végrehajtás intézményeiből szabadult kábítószer-fogyasztók reintegrálása a közösségbe ugyanúgy cél, mint a prevenció" s a többi, s a többi. Tehát ha koherens a szemlélete az anyagnak, akkor nem vállalhatja fel ezt a durva fenyegetettséget, ami a Btk.-ban megjelenik.

Turi-Kovács képviselőtársamnak csak szeretnék utalni rá, hogy nem azt mondjuk, hogy általában és egyáltalán nem kell büntető jogszabály; azt mondjuk, amit előttem jól kihangsúlyozott Juhász Gábor, hogy az alkalmi szerhasználókat hiba börtönnel fenyegetni. Abban, hogyha kevesebben jelennek meg az ambulancián, abban, ha sikertelenebb lesz a prevenciós munka, valószínűleg ez a fenyegetettség is szerepet fog játszani.

Köszönöm. (Szórványos taps az SZDSZ és az MSZP soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kiss Péter képviselő urat illeti a szó, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából, kétperces időtartamban.

Képviselő úr!

 

KISS PÉTER (MSZP): Már a hozzászólásokban is szóltunk arról, hogy támogatjuk a stratégiát, és azt a határozati javaslatot is, amely 2/a pontjában arról szól, hogy ennek a stratégiának, amely szellemének a kifejtését már néhányan megtették a Házban ellenzéki oldalról is, éppen az a szándéka, hogy ilyen szellemben alakítsa ki a gyakorlatot, ilyen szellemben lehessen a törvényi feltételeket is kialakítani.

Én magam arra gondoltam, hogy akkor ez nyilvánvaló módon azt jelenti majd, hogy a 2/a pont elfogadását követően majd azt a rossz gyakorlatot, amit a Btk. módosítása alakított ki, korrigálni tudjuk, és ez nyilvánvaló módon egy egység, egy nemzeti együttműködés irányába hatna, hiszen végre emelkedett módon, egy nemzeti érdekből kiindulva, korábbi ellentéteket félretéve képes korrekcióra, önkorrekcióra a kormány ezen a területen. Ha nem, az nagy hiba volna, hiszen az egy korábbi filozófiának az e területen való továbbélését jelentené, valami olyasmit, mint amit a munkanélküliek kapcsán hallottunk néhányszor ebben a Házban, hogy az, aki nem dolgozik, az nyilvánvalóan kocsmapultot támasztó, kannás bort ivó (Közbeszólás a Fidesz soraiból.), olyan ember, aki nem érdemes a támogatásra, akinek nem kell segélyt adni, akitől meg kell vonni ezt a támogatást, hiszen aki nem dolgozik, ne is egyék, és lehetőség szerint ne is kapjon majd munkát, hogy esetleg saját maga erőfeszítésével kitörjön ebből.

Nos, ugyanez a filozófia volna az, amelyik egy drogba menekült embert vagy egy egyszer drogozáson ért embert büntetéssel távol akarna tartani az együttműködéstől, az együttműködő társadalomtól, aki megoldani akarná a problémáját.

Ezért, ennek a szellemnek megfelelően gondoljuk mi azt, hogy nem a büntetés, nem a Btk. korábbi módosítása szellemében kell eljárni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hiszen az a probléma eltitkolását eredményezné, az együttműködő társadalom segítségétől vonná meg az érintettet. Ezért gondoljuk ezt a kérdést felvetni.

Köszönöm szépen, elnök asszony. (Szórványos taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kökény Mihály képviselő úr kért ugyancsak két percben hozzászólási lehetőséget, a Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

 

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Három dolgot szeretnék mondani. Én személy szerint is Zsigó képviselőtársammal együtt azt szeretném, ha ezt a stratégiát konszenzus övezné, és én kész is vagyok erre. Ez azonban megítélésem szerint nem azt jelenti, hogy mechanikusan és szó szerint a beterjesztett szöveggel értünk egyet. Tehát ez feltételez egyfajta eszmecserét és esetleg bizonyos módosításokat is.

Hogy világos legyen az álláspontom azzal kapcsolatban, amit Turi-Kovács képviselőtársam felvetett: én azt gondolom, hogy a fogyasztót nem lehet azonos elbírálás alá vonni a drogkereskedővel és más haszonélvezővel; a fogyasztót áldozatnak, betegnek, és nem bűnösnek kell tekinteni. Ez különösképpen - ahogy Juhász képviselőtársam mondta - az alkalmi fogyasztóra vonatkozik, de természetesen a súlyos szenvedélybetegnél is más megfontolások szükségesek. És természetesen a büntetőjog eszközeivel pedig a terjesztőt, kereskedőt kell fenyegetni.

Végül, de nem utolsósorban én azonban látok egyfajta kibontakozást a stratégiában, különösen annak a 85. oldalán, mert ott a minisztérium kilátásba helyezi az ítélkezési gyakorlat, a vádemelési gyakorlat monitorozását.

 

 

(17.30)

 

 

Hadd idézzem: "A szükséges idő elteltével, a jogalkalmazói tapasztalatok birtokában, a büntetőjogi szabályozás elemzése és megfelelő változtatások meghozatala szükséges." Tehát lehet, hogy az ISM már rájött arra, nem biztos, hogy a kábítószer-politikában a bűnüldöző szemléletnek kell elsődlegességet nyernie, pontosan azért, amire az előbb nagyon jól rámutatott Béki Gabriella, mert akkor a drogfogyasztás rejtőzködni fog, akkor a társadalom láthatatlan gondjai közé süllyed.

Én tehát azt hiszem, ez egy olyan elem, amely itt a vitában mindenképpen figyelmet érdemel. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Turi-Kovács Béla képviselő úr kért ugyancsak és ismételten kétperces hozzászólási lehetőséget. Képviselő úr!

 

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm, elnök asszony. Azt gondolom, megvártam, amíg az érvek elhangzanak, és most már talán egy csokorban lehetett ezeket hallani.

A büntetőjog ma is disztinkciót alkalmaz. Ma sem egyformán kezeli a terjesztőt és egyformán a fogyasztót. A különbség köztünk alapvetően abban van, amit úgy gondolom, világosan fogalmaztak meg az SZDSZ részéről - és ez az alapvető különbség: azt teszek-e a saját testemmel, amit akarok? És ha azt teszek a saját testemmel, amit akarok, tehetem-e ezt úgy is, hogy ez a társadalomra nézve káros és veszélyes? Ez nagy kérdés, mert annak a fiatalnak a teste, akiről éppen most szó esik, valamely családhoz tartozik, valamely családnak a része, és az ő teste annak az egész egységnek a része. Ha ezt kiemeljük onnan úgy, hogy ő azt tesz vele, amit akar, és ha ezt semmi módon nem kívánjuk, akár határozott eszközökkel is megakadályozni, akkor valamennyien vétkesek vagyunk abban, ami bekövetkezik.

Azt hiszem, ebben van köztünk az alapvető, azt kell mondanom, filozófiai különbség. Ez nagyon nagy különbség! Nem tekintem a magam részéről azt a testet olyannak, amely mentes a lélektől. Nem tekintem azt a testet magát olyannak, amely önző módon is úgy felhasználható, ahogy azt egyesek gondolják és képzelik. Éppen ezért gondolom azt, hogy természetszerűleg a büntetőjog teljes disztinkciója mellett, akár a finomításával is el tudom képzelni a szabályozást. Bár ez ma is így történik, hiszen már a vádemelési szakban mindez eldől, hogy ki az, aki ilyen, és ki az, aki olyan, hiszen a büntetőjog lehetőséget ad arra, kérem szépen, hogy a vádemelés már meg se történjen, ha tényleg eseti fogyasztóról van szó! De ki dönti ezt el? Alkalmi széplelkek nem dönthetik el, csak arra hivatott szervezet tudja ezt eldönteni!

És itt van az, amiről nem feledkezhetünk meg: a fogyasztó és a terjesztő bizony egy egységet, egymást feltételező egységet képez. Nem tehetjük meg, hogy ne tegyünk mind a kettő ellen hatékony lépéseket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Figyelemmel arra, hogy a kétperces hozzászólások végéhez értünk, megadom a szót Lezsák Sándor képviselő úrnak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából; őt követi majd Bognár László képviselő úr.

Öné a szó, képviselő úr.

 

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A szabadságnak ára van. 1989-től minden magyar állampolgárt átjárt az az öröm, hogy világútlevelet kaphat, szabadon utazhat, leomlott a Magyarországot is elzártságba szorító vasfüggöny. Lebontották a határainkat övező szögesdrótokat, felszedték a korábban lerakott aknákat.

Hamar kiderült azonban, hogy a korábbi szigorú határ a külföldi bűnözőket és a kábítószereket is távol tartotta az országtól. A megnyíló határokon keresztül már 1990-től egyre több marihuána, hasis és LSD jutott az országba, s a kilencvenes évek közepén megjelent a kokain is. Ebben az évtizedben rohamosan növekedett a nyilvántartott kábítószer-fogyasztók, kábítószerbetegek száma. A kilencvenes évek eleji mintegy ezres létszámuk 1995-ben 3300 volt, '97-ben már 10 400. Jelenleg 16-17 ezer körüli az egészségügyi intézmények látókörébe került kábítószerfüggő személyek száma. Rendőrségi adatok szerint további 60-80 ezer személy úgy fogyaszt kábítószereket, hogy mindeddig nem került egészségügyi, igazságügyi vagy rendvédelmi szervek nyilvántartásába. Végső soron a drogfogyasztók összesített, látható és láthatatlan létszáma megközelítheti akár a 100 ezret is. S ezzel a szomorú statisztikával egészítem ki az országgyűlési határozatot indokló mellékelt adatokat.

Miért az ifjúsági és sportminiszter terjeszti elő a kábítószer-probléma visszaszorítása érdekében készített nemzeti stratégiai programot? Miért nem inkább az egészségügyi miniszter vagy a belügyminiszter? Az indok sajnos egyértelmű: a kábítószer-fogyasztók többsége 35 év alatti fiatal. Különösen aggasztó, hogy a tizenévesek aránya a kábítószeresek között évről évre fokozatosan nő. 1995-ben a nyilvántartott kábítószerbetegeken belül 7 százalék volt a 20 év alattiak aránya, '97-ben már 16 százalék; a korábbi tendenciát vélelmezve jelenleg mintegy 20 százalék lehet.

Súlyossá teszi a legfiatalabbak helyzetét az a körülmény, hogy a tizenévesek között lényegesen magasabb a kemény drogokat fogyasztók aránya, mint az idősebb korosztályokban. Míg általában a kemény drogot használók köre mintegy 40-45 százalék körüli, a fiataloknál 70 százalék ez a hányad. A kábítószerrel foglalkozó szakirodalom szerint az úgynevezett kemény drogok körébe tartozik a kokain, a cannabis, az összes ópium típusú szer, az amfetamin típusú szerek, például az ecstasy tabletta. Gyakran olvasható és hallható az az orvosilag teljesen megalapozatlan tévhit, hogy az úgynevezett lágy drogok, például a marihuána engedélyezése kiszorítaná a piacról a kemény drogokat. Sajnos a hazai tapasztalatok szerint a lágy drogokra való rászokás inkább növeli, semmint mérsékli a kemény drogok fogyasztása iránti hajlandóságot.

Néhány olyan nemzetközi adattal is ki kell egészítenem a határozattervezet mellékletét, amelyek szerint Magyarország az utóbbi években a kábítószer-fogyasztás területén felzárkózott az európai átlaghoz. Míg a marihuánafogyasztásban '95-ben az európai ranglistán hátulról a harmadikok voltunk, tavaly már megelőztük Ciprust, Finnországot, Máltát és Svédországot is. Míg a recept nélküli nyugtatók szedése '94-ben még nem volt kirívóan magas, addig most Csehország, Litvánia és Lettország után nálunk szedik a legtöbb nyugtatót.

Magyarországon az első hivatalosan jegyzett droghalálozást 1969-ben regisztrálták. Az akkor szigorúan titkos adatok szerint a hetvenes évek első felében már évi 25-30 halálesetet jegyeztek fel. 1995-ig hétszeresére, több mint 200-ra nőtt ez a szám. Az utóbbi három évben megállt a korábbi gyors növekedés, évente 330-340 közötti az áldozatok száma. Szomorúan ugyan, de sikerként könyvelhetjük el, hogy az erélyes drogellenes intézkedések hatására megtört a drogfogyasztás miatt bekövetkezett halálesetek korábban emelkedő trendje. Más adatok is arra utalnak, hogy 1997-98-ban megállt a tiltott szerek fogyasztásának hazai terjedése.

Kudarcként értékelhetjük viszont, hogy halálozási mutatóink ezen a területen már meghaladják Ausztriáét, ahol az évtized közepén feleennyi, 140 haláleset történt a kábítószerek miatt, és meghaladja Svédországét is, ahol ugyanezen időpontra vonatkoztatva 204 áldozatot említ a statisztika.

A korábbi kormányok és országgyűlések sem nézték tétlenül a kábítószer-fogyasztás térhódítását. A melléklet részletezi azt a jogalkotási folyamatot, amely ezen a területen a mostani országgyűlési határozattervezet benyújtásához vezetett. A mai nemzeti stratégiai program sok szempontból az 1991. évi 1013. kormányhatározat alapján felállított Kábítószerügyi Tárcaközi Bizottság, illetve az 1997. évi 125. számú országgyűlési határozat szerint működő Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság tapasztalatait összegzi.

Nemzetközi kötelezettségeink is indokolják ennek a programnak a megalkotását és teljesítését. Az Európai Unió elvárja mind a tagállamaitól, mind a tagjelölt országoktól, hogy részletes akcióprogram álljon a rendelkezésükre a kábítószer-fogyasztás leküzdése érdekében.

Hasonló akciótervek végrehajtását javasolja az ENSZ is az 1998. júniusi politikai deklarációjában, továbbá a világszervezet kábítószerügyekben illetékes szakosított intézménye is. A nemzetközi akcióprogramban történő magyar részvételt ilyen célra folyósított Phare-segélyek is elősegítik.

Meg kell említenem, hogy a nyugat-európai közvélemény leginkább a szervezett drogkereskedelem térhódításától fél.

 

 

(17.40)

 

Az állampolgárok 69 százaléka fél ettől a legjobban, azaz kevesebben félnek az adók esetleges növekedésétől - ez 68 százalék -, és ennél jóval kevesebben tartanak a bevándorlók miatti munkanélküliségtől, akiknek csak 47 százaléknyi az aránya. Ennek a közvélemény-kutatásnak az eredményei arra figyelmeztetnek minket, hogy a kábítószer-fogyasztás elleni küzdelem területén bármilyen tétlenség vagy határozatlanság sokkal jobban veszélyezteti uniós tagságunk esélyeit, mint például a versenyképes olcsó munkaerőnk vagy a demokráciánkat kedvezőtlen színben feltüntető propaganda, ami éppen a drogfogyasztás elleni hatósági fellépéseket kívánja megakadályozni és rossz hírbe hozni.

Az elmúlt évben gyakran beleütköztünk abba a vádba, hogy a kábítószer-fogyasztás ellenében ez a kormány csak a hatósági erőszak és szigor eszközeivel képes fellépni. Nos, a nemzeti program célokra és tennivalókra vonatkozó terjedelmének alig egyötöde foglalkozik a hatósági ellenőrzés és büntetés kérdésével, négyötöde a család, a munkahely, az iskola, az egyházak és az egyének feladatait részletezi. Sehol a világon, egyetlen országban sem nélkülözhetik a hatósági ellenőrzést és a szigorú büntetést a kábítószer-ellenes küzdelemben, és ezt mi sem tehetjük meg. Ugyanakkor a Magyar Demokrata Fórum korábban is kifejtette azt a véleményét, hogy ezek az adminisztratív eszközök csak tünetileg kezelik a drogfogyasztás problémáját, azaz nagy súlyt kell helyeznünk a megelőzésre, a rehabilitációra. Ezt az elvárásunkat ez a nemzeti program maradéktalanul teljesíti.

Hadd említsem meg a család épségének a fontosságát. Minden statisztikai adat arra utal, hogy a csonka családban felnövekvő gyermekek drogveszélyeztetettsége lényegesen nagyobb, mint a többieké. Ennek ellenére óriási ellenállás fogadja a család épségének megóvását kinyilvánító véleményünket.

Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Összegezve: egyrészt a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja üdvözli ennek az országgyűlési határozati javaslatnak a benyújtását, és általános vitára alkalmasnak tartja. Másrészt ez a határozati javaslat, cselekvési program kiemelkedik a kormány kétesztendős jogalkotási tevékenységéből. Gratulálok mindazoknak, akik az előkészületek során érdemi munkát végeztek. Hasonló színvonalú költségvetést kívánok magunknak, és akkor lesz esély a kábítószer terjedésének visszaszorítására, megállítására, csökkentésére.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Bognár László képviselő úr, a MIÉP képviselőcsoportjából; őt követi majd Koncz Ferenc képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából.

Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. BOGNÁR LÁSZLÓ (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A nemzeti stratégiai program fontos, kell, szükséges, sürgős. Csak a hiányosságokról beszélnék, amint egy igazi ellenzékihez illő.

A kínálatcsökkentés és a keresletcsökkentés közötti egyensúly fontosságára már 1987-ben az ENSZ keretében rendezett első átfogó világkonferencián felhívták a figyelmet. Egy nemzeti kábítószer-ellenes stratégiának szükséges, de nem elégséges feltétele ezen egyensúlyra történő hivatkozás. A kábítószer elleni küzdelem két oldalának egymással egyensúlyban kell lennie, ezzel szemben a keresletcsökkentési teendők kifejtése foglalja el a dokumentum 75-80 százalékát.

A kábítószer-terület olyan speciális szféra, mely - szemben más, országon belül megoldandó számos problémával - leginkább a nemzetközileg felgyűlt tudásból és nemzetközi regulációkból kell hogy kiinduljon, és nem csak a hazai elszigetelt tapasztalatokból vagy vélekedésekből, esetleg egyes csoportok frusztrációjából. Ezért javasoljuk kiegészíteni a nemzetközi konvenciókkal foglalkozó részt, amely konkrétan a jogi fejezetben van; ez hiányos, és ezért nem emeli ki a konvenciók egyes rendkívül fontos elemeit. Az ENSZ-közgyűlés kábítószerekkel foglalkozó külön ülésszakán megfogalmazott, 2008-ig terjedő globális kábítószer-ellenes politikai dokumentum - lásd "Politikai deklaráció; irányelvek a kábítószer-kereslet csökkentésére és a nemzetközi együttműködés megerősítésére" - előírásainak megjelenítése a dokumentumban igen vérszegény. Javasoljuk, hogy erősítsék egy kicsit fel ezt a vérszegénységet úgy, hogy teljes erejű legyen.

Tisztelt Ház! A társadalom szenzitizálása a kábítószer-probléma és a kábítószeresek iránt nem jelentheti azt, hogy a kábítószer-fogyasztók valamiféle pozitív diszkriminációban részesüljenek a kábítószert nem fogyasztó egészséges vagy netán örökletes kórban szenvedő állampolgárokkal szemben. Ne essünk át a ló másik, túlsó oldalára azáltal, hogy az Országos Egészségügyi Pénztár számukra ingyen biztosítson egyes igen költséges gyógyszereket, mint a Methadon, Naldrexon és a többi, míg az életüket végigdolgozó szegény nyugdíjasok a gyógyszerüket nem képesek kifizetni. Tehát nehogy az árnya is legyen egy pozitív diszkriminációnak!

Amúgy egyáltalán, ha már gyógyszerek neveit említem, nem helyes, hogy egyes gyógyszerek neve szerepeljen egy nemzeti stratégiában, nem itt a helye. Javasoljuk az összes felsorolt szer nevének eltörlését; "szubsztitúciós szerek" elnevezéssel helyettesítsék azokat.

Az ártalomcsökkentési politikák és kezelés hosszú távú költséghatékonyságának összehasonlításáról a legújabb felméréseket átvizsgálva az Egyesült Államok nemzeti drogintézete, a texasi és a New York-i nemzeti drogközpont közös vizsgálata megállapítja, hogy hosszú távon az ártalomcsökkentésre fordított pénzek messze meghaladják a kezelésre történt ráfordításokat. A kontradikció abban rejlik, hogy a kezelés hatására, amely ráadásul hosszabb távon olcsóbb, a kábítószer-fogyasztó előbb-utóbb drogmentesen tud majd élni, míg az ártalomcsökkentés nem gyógyít, sőt konzerválja a fogyasztást, sőt még meg is erősíti azt a tudatot, hogy ez a helyes viselkedés. Ez a gondolkodás fals az amerikai kimutatások szerint. Az úgynevezett methadon-fenntartás pedig nem gyógyítás, így a tervezetben a szubsztitúció jelentőségét nem kellene ilyen túlzottan hangsúlyozni.

A Magyar Igazság és Élet Pártja javasolja az optimális egyensúly elérése érdekében az ártalomcsökkentés és a fenntartás módszereire fordítandó figyelem és ráfordítás megfelelő szintre való leredukálását, ezzel szemben a drogmentességet célzó kezelőhelyek fejlesztését. Javasoljuk azon kitétel bevételét, hogy az ártalomcsökkentési központok létrehozását meg kell előznie a problémás drogfogyasztók egészségügyi állapotának az adott körzetben szakorvosok és tisztiorvosok által történő felmérése.

Szakembertől hallottam egy történetet, mely bizonyítja, hogyan gerjesztheti a kockázatosabb drogfogyasztást a valós helyzetet túlbecsülő, ártalomcsökkentő program. Egy - valószínűleg liberális körök által futtatott - alapítvány által szponzorált tűcsereprogramról van szó. Mivel pár éve nem volt igény a tűcserére a drogosok körében, hiszen alig volt köztük intravénás használó, a programot jó pénzért futtató szakemberek a statisztika javítására előbb az utcán a járókelőknek próbálták elsózni a tűket, majd pedig diszkókba vitték be. Ne essünk át a ló túlsó oldalára hasonló jelenségekkel!

A bűnözésről már sokat beszéltünk, hogy mennyire bűn vagy nem bűn. Nem akarok belemenni a filozófiába, eleget filozofáltunk az abortusztörvénnyel kapcsolatban arról, hogy a kéthetes magzat, a két hónapos, a nyolc hónapos vagy a kilenc hónapos... - melyik a magzat? Nem kívánok belemenni, ugyanerről a kérdésről van itt szó. Szívesen filozofálgatunk majd a továbbiakban erről két percben.

A bűnüldözés nehézségeit felismerve szakmai közhelyek zsibbasztó ismételgetése helyett azt kellene megfogalmazni, hogy milyen jól definiált intézményi, emberi, technikai, gazdasági erőforrásokat biztosítanak ezen stratégia megvalósítására a rendőrségnek, a vámőrségnek, és mi az, hogy nehogy megint lemaradjunk egy évtizeddel, kullogjunk a kábítószer-üldözés útján Európába. Nem kívánok erről többet beszélni, hiszen elmondta Turi-Kovács képviselőtársam a véleményét. Javasoljuk a stratégia kiegészítését ezek kibontásával, kitérve legalább néhány szóval a börtöndrogra, az előzetes letartóztatásban lévő, erősen függők helyzetére.

A tervezetben "A kábítószer-probléma jelenlegi értelmezési keretei" címszó alatt találjuk azon droglegalizációt hirdető, Friedman zászlaja alatt gyülekező liberálisok eszméjét, hogy a fokozott szankcionálás miatt a kábítószerekhez kapcsolódó kriminalitás és korrupció növekszik, következményesen az illegális bevételek és a pénzmosás is.

 

(17.50)

 

Javasoljuk ezen megjegyzés törlését. A MIÉP épp az ellenkezőjét állítja: a szankcionálás, a szigor csökkenti a bűnözést, a korrupciót, mivelhogy - a miniszter úr is mondta - nem magánügyről van szó.

Röviden a terminológiai problémáról: a nemzeti kábítószer-ellenes stratégia egészén végigvonul a drog szó - szleng. A tudományos fogalom a kábítószer, az orvosi fogalom a pszichotrop anyag, ez a jogi fogalom is, javasoljuk a drog szó helyettesítését kábítószerrel, az Egészségügyi Tudományos Tanácsnak is ez volt a javaslata.

Az iskoláknak nem annyira iskolai drogkoordinációs bizottságokra van szükségük, hanem színvonalas, tudományos vizsgálatok által eredményes projektekre. Vannak ilyenek, nem sorolom fel. De vannak olyanok, amelyek nem ilyenek. Itt hívnám fel a figyelmet a múlt évben 1300 középiskolának megküldött, Réz András nevével fémjelzett drogenciklopédia CD-ROM-változatára, amely nem drogmegelőző, hanem drogfogyasztásra felhívó anyag. Képsorozatokkal tanítja meg a gyerekeknek a tiltott kábítószerek fogyasztásra való előkészítésének módját, hívja fel arra a figyelmet, hogyan lehet a kábítóanyag-tartalmat a legjobban hasznosítani, melyik pipa hogy fogyaszt s a többi. Etikátlan az ilyen anyagot az iskolások kezébe adni, hiszen ez felesleges és káros információkat visz az agyukba, beleértve a droglegalizáció hímes eszméjét is.

Ilyen másik híres eszme, amely mellett nem tudunk elmenni szó nélkül, manipuláció, amikor tanári segédlettel diáktüntetést szerveztek a budapesti Vörösmarty téren a drogtörvény szigorítása ellen. Az előzményekhez tartozik, hogy a korábbi liberális törvény meghozatalában jelentős része és felelőssége van annak az ismert írónak - abban az időben a Nemzetközi PEN Klub elnökének -, aki még a képernyőn is a nyílt propagandát folytatta a kábítószer fogyasztása mellett. Csak mellékesen jegyezzük meg, hogy az athéni demokráciában az ifjúság megrontásának vádjával még az ókor leghíresebb filozófusát, Szókratészt is kivégezték Krisztus előtt 399-ben.

Végezetül, tisztelt Ház, általános vitára alkalmasnak tartjuk, a MIÉP támogatja ezen tervezetet, de módosító javaslatainkat szíveskedjenek figyelembe venni.

Köszönöm a szót, elnök asszony. (Dr. Fenyvessy Zoltán tapsol.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Juhász Gábor képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

JUHÁSZ GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Csak megjegyezni szeretném, hogy a Konrád György halálára teendő effajta megjegyzést én a magam részéről rendkívül rosszízűnek tartom. Ismerjük a személyt, akire célzott a hozzászóló, úgy gondolom, ha MIÉP-es, ha nem MIÉP-es, értem én, hogy radikális megoldás kell, de azért nekem ez sok volt.

Amit megjegyezni szeretnék, az az, hogy mind a metadonfenntartó kezelés, mind a tűcsereprogram pontosan olyanfajta ellátás, amit jobb híján azért tesznek, hogy ne a kisnyugdíjasoktól foglalja el a helyet a kórházban a drogbeteg, ne rabolja ki a kisnyugdíjast, ne csináljon semmi olyat, ami az államnak több pénzbe kerül, és több pénz maradjon a kisnyugdíjasokra. Vagyis én csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ha Zsigó képviselőtársam egyfajta emelkedettségre szólított fel minket ebben az ügyben, akkor próbáljunk meg a vitában a józan ész keretein belül maradni, és ha lehet, a demagógiának csak azt a határát súroljuk, ami ép ésszel még magyarázható. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Koncz Ferenc képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából; őt követi majd Kökény Mihály képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt frakciójából. Öné a szó, képviselő úr.

 

KONCZ FERENC (Fidesz): Elnök Asszony! Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! Ehhez a kérdéshez mint az ifjúsági és sportbizottság tagja s mint pedagógus szeretnék hozzászólni. Minden akár általános, akár középiskolában tanító tanárembernek megemészthetetlen katasztrófa szembetalálkozni olyan fiatallal, aki valamilyen kábítószer rabjává vált. Én magam is, és az általam ismert kollégák elemi és középiskolában egyaránt nagy energiát, időt - sokszor az adott szaktárgy kárára is - fordítunk arra, hogy az alkohol romboló hatására - évekkel ezelőtt még nem volt ennyire erős vetélytársa - felhívjuk a figyelmet.

Nincs annál drámaibb trauma, mint a csillogó szemű kiskamaszt kis idő elteltével tétova tekintettel lecsúszva viszontlátni mint fiatal felnőttet. Ez katasztrófa és döbbenet. Társadalomtudósok hosszan fejtegetik a jelenség negatív hatásait a családra, a társadalomra. Ezt én most nem akarom megtenni, csupán azért említettem, mert ez egy általános, hétköznapi alkoholista karrier ebben az országban hosszú évekkel ezelőttről. Nehéz örökség.

Ehhez az örökséghez csatlakozott a nyolcvanas évek közepétől a kábítószer, a bódító szerek új trónkövetelője. A jelenség előhírnöke a ragasztózás, a szipuzás már a hetvenes évektől megjelent az országban. Tudjuk, e negatív jelenségekről, mint sok minden másról, egészen 1990-ig nem illett beszélni. Ez persze vita tárgya. Az viszont nem - legalábbis remélem, nem -, hogy nemzeti drogstratégiára a nyolcvanas évek végétől már szükség lett volna. Nem készült el, vagy ha elkészült, titokban maradt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előbbi alkoholista karrierhez képest a drogkarrier jóval előbb elkezdődhet, kezdődik, és jóval fiatalabb életkorban teljesedhet, teljesedik ki. Mindannyiunkat megdöbbentett két éve annak a 13 éves gyöngyösi kisfiúnak az ügye, akit drogambulancián kezeltek kábítószer-függősége miatt. Hangsúlyozom: 13 éves volt.

Ezért is látott hozzá a polgári kormány gyakorlatilag beiktatása pillanatában a nemzeti drogstratégia kidolgozásához. A feladat nem volt egyszerű, tudjuk. A kidolgozás szakmai műhelyek, valamint társminisztériumok szakértőivel kezdődött és valósult meg. Számos alkalommal került egyeztetésre az anyag. Ilyen egyeztetéseken magam is részt vettem. Az egyeztetések egyik lényeges kérdése a droghelyzet az adott időpontban az ország területén.

Az az általános kép alakult ki, hogy a hazai kábítószerhelyzet és drogszíntér az elmúlt években jelentősen differenciálódott a szerepek, használók, kereskedők, terjesztők és a fogyasztási szokások, illetve a fogyasztók társadalmi státusa szerint. Jellemző a marihuánahasználat, az 1990-es évek közepe óta fenyegetően növekszik a veszélyes, többnyire injekciós heroinhasználat, továbbá a diszkódrogoknak nevezett szerek fogyasztása, az LSD, az amfetaminszármazékok és az ecstasy, valamint egyre inkább terjed a különböző veszélyes szerek együttes használata.

Az adatok és a szakemberek tapasztalatai alapján kirajzolódó kép szerint a társadalmi beavatkozás súlypontjává kell tenni az átfogó, a helyi közösségekben működő megelőzést, különös tekintettel a családra és az iskolára; a kábítószerek iránti keresletet csökkentő intézményrendszer fejlesztését, különös tekintettel a kezelő és a rehabilitációs intézményekre. Az egyéni és a társadalmi kockázatok, valamint a kábítószerek hozzáférhetőségének, kínálatának csökkentése is fontos kérdés.

A kép tehát nem pozitív, de még mindig jobb, mint a legtöbb fejlett nyugat-európai országban. Fontos tudnunk, hogy a fiataloknak csak kisebbsége próbálta ki a drogokat, és azoknak is csak egy kis része válik rendszeres droghasználóvá. A fiatalok döntő többsége tehát soha nem fogyasztott és fogyaszt drogot. Akik fogyasztanak, azok sem válnak függővé.

A drogfogyasztóknak pedig csak kis része követ el bűncselekményt. Egészséges és a jövőjét tudatosan építő társadalom megvalósításán fáradozunk, mely képes arra, hogy folyamatosan lefékezze a droghasználat növekedését, és rövid távon is képes arra, hogy megfordítsa a kedvezőtlen folyamatokat.

A stratégia kulcsszava és a megvalósítás iránya a partnerség és az együttműködés.

Tisztelt Képviselőtársaim! A harmadik évezred küszöbén egy szabad, magabiztos és produktív társdalom kialakításának képe vezérel bennünket. E társadalom az emberi méltóságot, a testi, a lelki és szociális jólétet, illetve az alkotóképességet kiemelt fontosságúnak tartja.

 

 

(18.00)

 

E tényezők megóvása és fejlesztése érdekében a társadalom képes kezelni a drogok használatával és terjesztésével összefüggő egészségügyi, szociális és bűnügyi ártalmakat és hátrányokat.

A kábítószer-probléma valamennyiünket érint, és együttes cselekvésre késztet. Az állam és intézményei az együttes cselekvésben jelentős szerepet kapnak. A probléma megoldása, úgy tűnik tehát, egységes társadalmi fellépést, felvilágosítást kíván. Valami hasonló felvilágosító munkát, mint amelyet a napfogyatkozás idején tapasztalhattunk. Akkor minden szereplő - tudomány, média - nagyon egységesen, széles körben, közérthetően hívta fel az emberek figyelmét a napfogyatkozás veszélyeire. Az eredmény ismert: baj nem történt. Valami hasonlót remélek én a drogstratégiát tekintve is.

E reményben kérem a nemzeti stratégia támogatását kormánypárti és ellenzéki képviselőtársaimtól egyaránt.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és a Kisgazdapárt soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Kökény Mihály képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából; őt követi majd Szentgyörgyvölgyi Péter képviselő úr, a Független Kisgazdapárt frakciójából.

Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! A kábítószer-probléma Magyarországon egy jó fél évtizeddel ezelőtt már elérte azt a társadalmi és politikai ingerküszöböt, amely cselekvésre sarkallja a döntéshozót.

Azt gondolom, hogy ezt azért is szükséges megemlíteni, mert olykor elhangzanak olyan nyilatkozatok és olyan vélemények - nem mindenki részéről - kormánypárti oldalon, mintha drogügyben is az időszámítás a polgári kormány színre lépésével kezdődött volna. És ezzel a korábbi időszak nem mindig eredményes erőfeszítéseit alábecsülik.

Nos, én azt gondolom, hogy a tisztelt Ház sem először találkozik a magyar kábítószerhelyzettel, hiszen 1997-ben az Országgyűlés létrehozott egy, a kábítószer-fogyasztás visszaszorítása érdekében tevékenykedő eseti bizottságot, amely igen színvonalas jelentést terjesztett a magyar parlament elé. Én azt gondolom, hogy e parlamenti bizottság tevékenysége nélkül aligha születhetett volna meg ez a drogstratégia, tehát mindenképpen elismeréssel tartozunk ennek a bizottságnak.

Hölgyeim és Uraim! A benyújtott dokumentum helyzetértékelésével, fő célkitűzéseivel magam is egyetértek; képviselőtársaim is elmondták, a Szocialista Párt ezeket támogatja. Kiemelkedően fontos érték, hogy kábítószerügyben a legszélesebb körű társadalmi konszenzus jöjjön létre.

Az előttünk fekvő javaslat erénye, hogy összegyűjtötte a nemzetközi egyezményekből és a különböző nemzetközi szervezetek által kibocsátott dokumentumokból mindazokat az elemeket, amelyeket egy ilyen stratégia kidolgozásakor figyelembe kell venni.

Ugyanakkor azonban el kell azt mondani, hogy a javaslat adós maradt tényleges, operatív program összeállításával. Különös tekintettel én az hiányolom, nem derül ki, ki miért felelős, mikorra kell az egyes feladatoknak teljesülnie, és főképpen ehhez milyen infrastruktúrával rendelkezik. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a kormányzat egy tekintélyes méretű szövetet gyártott, de ebből nem készítette el az egyes szereplőkre illeszthető konkrét öltözéket.

Tisztelt Elnök Asszony! A benyújtott határozati javaslat is tökéletesen tükrözi ezt, hiszen a megfogalmazott pontok az Országgyűlés szempontjából azt jelentik, hogy elfogadunk egy programot, amelynek a végrehajtása az Országgyűlés részéről nem kísérhető figyelemmel, legalább is a határozat erre nem utal. Tehát nem teljesülhet ki az Országgyűlés ellenőrzési funkciója, mert a határozati javaslat nem jelöli ki az elszámoltatás, az ellenőrzés, a visszacsatolás kereteit.

Én azt gondolom, ennek a hiányosságnak pótlódnia kell, eleget kell tenni, esetleg módosító indítvány benyújtásával, ennek az igénynek.

A másik baj, amit már képviselőtársaim szóvá tettek, hogy nem derül ki, mekkora forrás is áll rendelkezésre. Nem hiszem, hogy a miniszteri expozéból kell kiderülni annak, hogy a kormány jövőre iksz, ipszilon, zé milliárdot biztosít az Ifjúsági és Sportminisztérium számára prevencióra, ugyanakkor nem tudjuk azt, hogy a társminisztériumnak tulajdonképpen mekkora összegek állnak rendelkezésre. Talán szerencsésebb lett volna, ha az anyag a költségvetés ismeretében kerül napirendre, mert ekkor vált volna képviselőtársaim számára láthatóvá, hogy a kormány a következő két évben mennyire gondolja komolyan ezt a programot, a többletforrásokból valóban mennyit kíván költeni ennek a valóban súlyos társadalmi kérdésnek a megoldására. Ezt ma azért minden részletében nem látjuk.

Számomra örömteli, hogy a stratégia 33. oldalán a kereslet- és kínálatcsökkentés egyensúlyáról beszélnek. Azt nem mondanám, hogy a keresletcsökkentés van a prioritás oldalán, de az egyensúly komoly eredmény, és különösen, ha ehhez hozzáveszem a tárca felelőseinek megnyilatkozásait, ahol elsősorban a prevenciót említik, akkor azt gondolom, hogy érdemes volt a korábbi tervezeteket kritizálni, érdemes volt eszmecserét folytatni, érdemes volt bizonyos alternatív javaslatokat a szakértőknek megfogalmazni.

Nem érződik azonban eléggé a stratégia átütő ereje; ez persze nem biztos, hogy a készítők hibája. S hiába bazíroz a helyi közösségek szerepére, ezek megfoghatatlanok, kicsit túlbonyolítottak, és amit leginkább érzékelek, hogy szakemberek híján nagyon nehezen végrehajthatóak.

Itt szeretném azt megemlíteni, örülök, hogy az egészségügyi tárca államtitkára megérkezett - bár most képviselői helyén ül -, mert egy picit úgy érzem, hogy a szakemberképzés, -továbbképzés területén nagyon komoly adósságai vannak az egészségügyi tárcának is. Más adósságokról már beszéltek a képviselőtársaim, amikor a drogambulanciák, a rehabilitációs intézetek finanszírozási és fejlesztési zavarait említették. De én azt gondolom, hogy baj az, hogy a továbbképzés esélyét jelentő mentálhigiénés programot az egészségügyi tárca felszámolta, beolvasztotta a Nemzeti Egészségfejlesztési Intézetbe, amely egyelőre egy láthatatlan egészségfejlesztési stratégiát és programot képvisel. Erről természetesen különböző szupplementumokból lehet tájékozódni, hogy ez micsoda, de hogy valójában hogyan, miképpen fog megvalósulni, ezt senki nem tudja. Kicsit obskúrus ez a dolog.

Én örülök annak, hogy többen szóvá tették, sőt, még miniszter úr is megemlítette az alkoholizmussal való összefüggéseket. Csak nem tudom, tudja-e miniszter úr, hogy az egészségügyi tárca éppen a közelmúltban szüntette meg az Országos Alkohológiai Intézetet - ez azért egy picit aggasztó a számomra. Tudom, hogy nem ennél a vitánál kell ezt szóvá tenni, de mégis, itt kívánkozik rá lehetőség. Azt hiszem, jó lenne, ha az egészségügyi tárca is ezt a kérdést ilyen értelemben, a szenvedélybetegségek elleni küzdelmet komolyan, még komolyabban venné. Hozzáteszem, hogy örömmel adnánk meg ehhez minden segítséget ellenzéki oldalon is.

Engedjenek meg néhány megjegyzést még. A drogstratégia 6. oldalán található az a fejtegetés, miszerint a jelenlegi kormány a célok sikeres megvalósítása érdekében újraszabályozta a Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság működési rendjét, így az már megfelel a nemzetközi és szakmai elvárásoknak.

Én azt gondolom, hogy nem biztos, hogy a módosítás előtti állapotok nem feleltek meg az említett elvárásoknak. Én sajnálatosnak tartom, hogy a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter nem tudta vagy nem akarta vállalni ezt a feladatot; ugye, a korábbi szabályozás a Miniszterelnöki Hivatalba helyezte a koordinációt. A jelenlegi kormányzati struktúrában is az ő pozíciója felel meg annak a kritériumnak, hogy az összkormányzati érdeket érvényre juttatva hangolja össze a tárcák munkáját.

 

 

(18.10)

 

Az előzőhöz kapcsolódik az anyag 36. oldalán található azon megállapítás, miszerint a bizottság megvalósítja a politikai szintű egyeztetést a különböző tárcák között. A bizottság összetétele nem alkalmas a politikai egyeztetésre, hiszen tagjai - az elnöki és a társelnöki státust elfoglaló miniszterek kivételével - köztisztviselők, és tőlük legfeljebb szakmai, közigazgatási egyeztetés várható el.

Szintén a 36. oldalon található az a mondat, amely megállapítja, hogy az elkövetkező tíz év döntő lehet a kábítószerkérdés magyarországi kezelésének tekintetében. Én ezzel teljes mértékben azonosulni tudok, de éppen erre tekintettel elfogadhatatlan, hogy nagyon fontos célok elérését a tízéves periódus végére teszi a program.

Elnök Asszony! Összefoglalom: örülök ennek a stratégiának, üdvözlöm a stratégiát, azonban az árnyaltságot, a konkrétumokat és a végrehajtás garanciáit éppen a siker érdekében hiányolom belőle.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces időtartamban kért szót Horváth Zsolt politikai államtitkár úr, Fidesz-képviselőcsoport. Öné a szó.

 

DR. HORVÁTH ZSOLT egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A képviselő úr előbbi felszólalásában az Alkohológiai Intézetet említette. Ön pontosan ugyanolyan jól tudja, mint én, hogy az idők változása azt tette szükségessé, hogy egy önálló tudományág, az addiktológia foglalkozzon a szenvedélybetegségekkel, ennek lesz intézete nálunk. Az alkohológia helyett ez kiterjedtebb, magába vonja az összes többi szenvedélybetegséget és annak kezelését. Amikor ezt a mondatot elmondta, azt szerettem volna, ha hozzátette volna ezt a másik felét is.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Zsigó Róbert képviselő úr kért, ugyancsak a Fideszből, kétperces hozzászólásra lehetőséget. Öné a szó, képviselő úr.

 

ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Csak röviden szeretnék reagálni Kökény képviselő úr néhány kijelentésére. Az egyik az, amikor számon kérte tőlünk - csúnyán fogalmazva -, hogy nem mondtunk köszönetet azért, hogy a '97-ben megalakult parlamenti eseti bizottság jó munkát végzett, és enélkül nem jöhetett volna létre az anyag; én ezt az utóbbit nem tudom megítélni. Az való igaz, hogy a körülményekhez képest és a hozzáálláshoz képest az a bizottság valóban jó munkát végzett, de figyelmébe ajánlom - ha már az ellenzéki képviselők olyan gyakran emlegetik az oldalszámokat - a stratégia 29. oldalát, amely szó szerint megállapítja azt, hogy ennek az anyagnak az egyik előzménye a kábítószer-fogyasztás visszaszorítása érdekében létrehozott eseti bizottság jelentése, illetve annak mellékletei. Ez volt a lényege a hozzászólásomnak.

Talán viccesen azt szeretném mondani önnek, tisztelt képviselő úr, hogy amikor azt mondja, hogy a kormány szövetet készített, és nem varrta meg a ruhát, azt hiszem, ennek a ruhának a megvarrása közös dolgunk, és attól félek, ha ezt a ruhát megvarrtuk volna, akkor valószínűleg most nem tetszene a színe.

Köszönöm.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időtartamban megadom a szót Kökény Mihály képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Köszönöm szépen Zsigó képviselő úr szavait. Én is ismerem a stratégiát, a 28. oldalon valóban említést kap az elődbizottság és még néhány más előzmény is, én azonban azt gondoltam, hogy helyénvaló itt élőszóban is köszönetet mondani mindazoknak, akik valamit tettek azért, hogy a kábítószerkérdés a társadalom, a politika reflektorfényébe kerüljön, tehát ezt ne lehessen többé eltemetni, elhallgatni. Természetesen nem feltétlenül az itt ülőkre gondoltam, amikor azt mondtam, hogy egyesek szerint az időszámítás mintha '98-cal kezdődne, de hallottam kormányzati oldalon ilyen megnyilatkozásokat. Természetesen a stratégiában erre van egy utalás, ezt nem cáfolom.

Ami Horváth képviselőtársam szavait illeti, érdeklődéssel és örömmel hallottam, hogy napirenden van az addiktológiai intézet megszervezése, csakhogy az én legutolsó információim szerint éppen a szakemberek nem tudnak erről semmit. Örülnék, ha e tekintetben az érintettek, az illetékesek is pontos tájékoztatást kapnának, mert sokak számára úgy tűnt, hogy itt egy fonalat elvágtak, nincs tovább. Tájékozódtam ebben a kérdésben, de akkor úgy tűnik, hogy valahol az információs láncban szakadás van.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Szentgyörgyvölgyi Péter képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. Figyelembe véve a közben jelzett visszalépéseket, utána Kádas Mihály képviselő úr következik, a Fidesz képviselőcsoportjából.

 

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! A most tárgyalt országgyűlési határozati javaslat két paragrafusból áll, aztán egyoldalnyi indokolásból és mintegy százoldalnyi rendkívül precíz és színvonalas anyagból, amely maga a program.

A határozati javaslat egyik pontja, az 1. §-a azt mondja, hogy az Országgyűlés fogadja el a határozat mellékletét képező programot, a 2. § pedig azt mondja és felkéri a kormányt, hogy tegye lehetővé azoknak a törvényeknek és végrehajtásoknak az előkészítését, Országgyűlés elé kerülését, amelyek lehetővé teszik ezt az 1. §-ban elfogadott stratégiai programot.

Nekem rögtön az 1. §-hoz van felvetnivalóm, mégpedig a "melléklet" kifejezést nem tartom megfelelőnek. A mellékletet általában a mondanivalóm alátámasztását célzó számítás, részhatározat, rajz, grafikon szokta képezni, de itt a mellékletnek titulált - ismétlem, rendkívül színvonalas - anyag maga a mondanivalóm, tehát itt nem melléklete az országgyűlési határozati javaslatnak ez a program, hanem ez a mondanivalóm. Helyesen úgy hangozna, az lenne a helyes szóhasználat, hogy elfogadja az Országgyűlés a határozati javaslat alapját képező programot.

A 2. § fogalmazása tulajdonképpen sok felszólaló képviselő felvetésének ad választ, akik azt kifogásolták, hogy nincs hozzá alátámasztható költségvetés, nincsenek határidők et cetera, et cetera. Persze, hogy nincs, erről szól a 2. §. Nekünk itt még rengeteg munkánk lesz ennek a programnak a végrehajtásával kapcsolatban: a kormánynak nyilván törvény-előkészítéseket, törvényeket kell hoznia, a Miniszterelnöki Hivatalnak, a kormánynak kormányrendelet-tervezeteket, netán miniszteri rendeleteket kell majd hoznia annak érdekében, hogy ez a program megfelelő módon megvalósuljon.

Persze, engem is rendkívül érdekelne az, hogy mennyibe fog ez majd végül is kerülni, de éppen ezért ezt most még nem lehet tudni, mert hiszen nem tudjuk, hogy ennek végrehajtása tárgyában és a 2. § végrehajtása tárgyában pontosan milyen törvényeket is fogunk hozni, milyen kormány- és milyen miniszteri rendeleteket. Lehet sejteni, mert hiszen benne van mindaz - ha nem is cselekvési programszerűen, de stratégiaként - a programban, hogy mit kell majd ez ügyben csinálnunk. Ez egy kicsit olyan, mintha egy általános rendezési tervtől azt kérnénk számot, hogy nem ad építési engedélyt iksz ház felépítésére, és nincs benne ebben az általános rendezési tervben, hogy az milyen költséget fog majd felemészteni. Meglesz ez majd nyilván adott időben, hisz 2009-ig fut ki, mert van háromféle program: a rövid távú, a középtávú és a hosszú távú, 2009-ig kell majd ezeket végrehajtanunk. Remélem, adott időben tudni fogjuk. Kíváncsi ember lévén, persze szeretném én is tudni, de ezt pillanatnyilag nem lehet.

Magáról a programról: kezdődik egy rendkívül átfogó helyzetismertetéssel, ami, biztos vagyok benne, ha nem képezné ennek a programnak a részét, akkor is rendkívül izgalmas, bár elszomorító olvasmány lenne, amit akkor is érdemes lenne kiadni, ha nem egy stratégiai program lenne, hanem hogy tudja mindenki, hogy miről is van igazán szó: szomorú dolgokat tudunk meg belőle; összehasonlítást látunk arra nézve, hogy mi volt a helyzet '95-ben és mi jelenleg; a drogfogyasztók száma 300 százalékkal nőtt négy év alatt - 2000-es adatok természetesen még nincsenek benne -, ezen belül a gyermekek és az ifjúság köréből kikerült fogyasztók száma 800 százalékkal, és ez még egyáltalán nem biztos, tehát feltehetően ez még több, hiszen itt csak azokat vehetik számításba, akik valamely egészségügyi intézménynél jelentkeztek.

 

(18.20)

 

Megtudjuk azt is, hogy 400 körüli azok száma, akik a drogfogyasztás túladagolása miatt halnak meg. Megtudjuk azt, hogy '98-ban a bíróságok alig 50 százalékot meghaladóan ítéltek el végrehajtható módon olyanokat, akik a drogfogyasztással kapcsolatba kerültek, ami azt is jelenti, hogy ezeknek az elkövetőknek csaknem 50 százalékát felfüggesztették.

Én ezt igenis oly mértékű liberális ítélkezési gyakorlatnak tartom, ami elfogadhatatlan. Bár azt nem lehet látni az előterjesztésből, hogy hogy oszlik meg ezek aránya - mivel ott tényleg kell súlyozni, hogy ki a forgalomba hozó, ki a szállító és ki a fogyasztó. Ez nem látszik belőle, de akkor is rendkívül liberális ez az ítélkezési gyakorlat, amiből az is következik, hogy teljesen alaptalan mindaz a felvetés, hogy börtönnel fogják büntetni majd azokat, akik alkalmi fogyasztók. Dehogyis, kérem szépen! A büntetőbíróságoknak is megvan a jogpolitikai irányelvek alapján a megfelelő ítélkezési gyakorlatuk. Ha majd az eljárás során bebizonyosodik, hogy az tényleg alkalmi fogyasztó, akár korlátlanul enyhíthetik is a büntetését. De azt előre meghatározni, hogy büntetésben ne is részesüljön, egyszerűen képtelenség.

Nem akarok most belemenni, lehetne rajta hosszan vitatkozni, de ezt megtettük a büntető törvénykönyv módosításnál, hogy az öncsonkítás valóban megengedhető-e, veszélyes-e a társadalomra nézve, ha valaki notórius drogfogyasztó, vagy veszélyes-e, ha valaki levágja a karját. Kérem szépen, beszéltünk már erről elég sokat, és elég képtelen felvetések hangzottak el akkor is. Nem kívánok rá időt pazarolni.

Rendkívül szomorú viszont az a megállapítása ennek a helyzetfelmérésnek, hogy Magyarországon a legnagyobb mennyiségben fogyasztott kábítószer a marihuána, és a marihuána legnagyobb részét, döntő részét itt termelik, Magyarországon, itt készítenek belőle kábítószert, és még azt is tudjuk pontosan, hogy Bács-Kiskunban, Békésben és Baranya megyében vannak a marihuánatenyészetek.

Rendkívül keveset tudunk erről, nagyon keveset foglalkozik ezzel a média, a sajtó. Ezekkel kellene foglalkozni, akár krimi helyett a televízióban - biztos, hogy hatásosabb lenne a prevenció érdekében és végett. Nos, ilyen helyzetfelmérés alapján jut oda végül is a programkészítő és -előterjesztő, hogy tenni kell most már valamit, amire egyébként kötelezi az a rengeteg nemzetközi egyezmény és megállapodás, aminek egyébként mind részesei is vagyunk, és amelyek mindegyike kimondja, hogy azokat az elveket, amelyek ezekben az egyezményekben benne vannak, a magyar jogban igenis érvényesíteni kell.

Ezt teszi egyébként ez a program, maradéktalanul ezt teszi, de mint az elején mondtam, nem is várok el tőle részletes cselekvési programot. Ez egy stratégiai program. Meghatározza azt is, hogy milyen alapokra helyezi. Mégpedig az Egészségügyi Világszervezet egészséget mindenkinek című stratégiája az alapja ennek, tehát nem is valamiféle kitaláció, hanem egy már bevett, elfogadott stratégia alapján építi fel az egészet, ahol meghatározza a célokat.

A helyzetfelmérés alapján ezek a célok szinte pontosan körülhatárolhatók, leírhatók. Meghatározza a célokhoz szükséges eszközrendszert, meghatározza, hogyan lehet mérni ezek eredményességét, és hogyan lehet ezt monitorozni, ami rendkívül szükséges, hiszen menet közben is állandóan figyelemmel kell kísérnünk, hogy az, amit teszünk, jó-e vagy sem.

Én tehát az egész stratégiai programot rendkívül magas színvonalúnak, jónak tartom. Egy része, a VII. fejezet nem feltétlenül teljes mértékben kibontott. Történnek ugyan utalások a regionális kapcsolatokra, amelyek részben már megvannak, és több más egyezménynek való alávetettségre is utalás történik. Ez nem elég részletes, és azért nem elég részletes, mert csak itt, Magyarországon érvényesíteni egy ilyen programot, azt hiszem, nem elégséges. Nemzetközi méreteket ölt a drogkereskedelem, a drogfogyasztás, szóval az egész témakör, amelyből nem szakadhatunk ki egy önálló kis programmal.

Mindezeket összefoglalva és megismételve: ez a stratégiai program rendkívül komoly munka, ami persze csak a kezdete egy későbbi jogalkotási folyamatnak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), aminek a lehetősége pedig benne van a 2. §-ban.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tájékoztatom képviselőtársaimat, hogy Koltai Ildikó képviselő asszony következik, a Fidesz képviselőcsoportjából; őt követi majd Juharos Róbert képviselő úr, ugyancsak a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő asszony.

 

KOLTAI ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy elöljáróban néhány adatot elmondjak a kábítószer-fogyasztás jelenlegi hazai helyzetéről. Mértéktartó becslések szerint ebben az évben a fogyasztók több tíz milliárd forintot költenek kábítószerekre. Ez az összeg teljes egészében a hazai szervezett alvilág zsebébe kerül. A kábítószer-fogyasztás a kétszer kettő igazságával együtt jár, az úgynevezett beszerzési bűnözés tömeges megjelenésével.

Például egy közepesen függő heroinfogyasztónak havonta 200-300 ezer forintot kell szenvedélye kielégítésére fordítania. Ezt az összeget egy fizikailag és szellemileg rohamosan leépülő ember csak illegális úton tudja előteremteni. A drogos bűnözés stációi: először is a szülők pénze és a lakásban található mozdítható értékek eltulajdonítása. Ezután következik a kölcsönkérés, a hamisítás, a csalás, bolti lopás, autófeltörés, autólopás, utcai rablótámadás és legvégül a gyilkosság.

Ugyancsak becslések szerint ma Magyarországon a kábítószert szedő emberek száma - ebbe beletartoznak az alkalmi és a függő fogyasztók is - 50-100 ezer ember között mozog. A budapesti középiskolások 35 százaléka érintett. Hétvégenként minimálisan több tízezer fiatal fogyaszt amfetamin-kábítószereket - speed ecstasy - az ifjúsági szórakozóhelyeken. A legkomolyabb beetetés és fogyasztás nem az iskolákban és azok környékén történik, hanem az ifjúsági szórakozóhelyeken. A legveszélyesebb beetetők maguk is drogfüggő személyek, akik ezt a munkát kábítószerért cserébe végzik.

A drogkultúra sajnos az ifjúsági kultúra részévé vált: az úgynevezett technodiszkók szükséges kelléke a kábítószer. Az úgynevezett diszkódrogok fogyasztói előszeretettel ugranak át a keményebb szerekre, például a kokainra és a heroinra. A kábítószerek hatása alatt bekövetkező úgynevezett diszkóbalesetek száma évről évre rohamosan emelkedik.

A heroin piaci ára jelenleg csökkenőben van. Ez sajnos azt jelenti, hogy bővül a fogyasztók köre. Újra tapasztalható egy erőteljes marihuánafogyasztási láz, ezt kíséri egy termelési láz is, hiszen Magyarország valamennyi megyéjében termelnek indiai hasiskendert.

Pár gondolat az úgynevezett lágy drogokról. A leglágyabb drog is lelki függőséget okoz, és rendszeres fogyasztása tartósítja a világtól való elszakadási vágyat. A lágy drogok eladásának színhelyein törvényszerűen megjelennek az úgynevezett nehéz drogok. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a lágy drogok rendszerint csak kiegészítő szerek, más, veszélyesebb kábítószerek fogyasztásának kísérői.

A fentiek alapján tehát sem a közbiztonság javítása, sem a szervezett bűnözés visszaszorítása nem képzelhető el a kábítószer-fogyasztás és -terjesztés visszaszorítása nélkül. Azt is látnunk kell, hogy ezen a piacion a fogyasztóért van minden, és a fogyasztói kereslet generálja a terjesztés volumenének és szervezettségének növekedését, illetve a kábítószer-fogyasztó személye hihetetlen közbiztonsági és egyéb veszélyeket jelent környezete és a társadalom számára. A szakirodalom szerint egy úgynevezett sikeres drogkarrier, ami halállal végződik, az államnak, az adófizetőknek 50 millió forintjába kerül: munkából való kiesés, bűnözés, egészségügyi és szociális ellátás.

 

(18.30)

 

Ma a fejlett világ valamennyi országa az általa eddig követett gyakorlat szigorításának irányába tart. Itt szeretnék válaszolni azokra a felvetésekre és kritikákra, amelyeket ellenzéki képviselőtársaimtól kaptunk, azaz: szűkíteni igyekszik a kábítószerekhez való hozzáférés lehetőségeit. Még a sokat emlegetett Hollandia is a szigorítás irányába volt kénytelen elmozdulni 1997-ben, mivel az általa működtetett liberális modell nem hozta meg a várt eredményt. Hollandián belül is nagyon elterjedt a nehéz drogok fogyasztása, és az európai uniós országok egyre hangosabban követelték a holland kábítószer-politika szigorítását.

A kilencvenes években Amszterdam Európa egyik legnagyobb beszerző és elosztó központjává vált, ez önmagában rendkívül sok problémát okozott, illetve rendkívül sokba került. Itt csak utalnék az úgynevezett drogturizmusra, ami ellen a környező országok, például Németország és Franciaország is erőteljesen tiltakoztak.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kábítószer kérdése tehát rendkívül érzékeny társadalmi probléma. Kutatók szerint sokfajta téves és egymásnak is ellentmondó hit, hiedelem él a közvélekedés szintjén a kábítószer-problémáról. Egyrészt azonnali és teljes felszámolását követeli meg a közvélemény, ugyanakkor sokszor és sokan úgy gondolják, hogy olyan csapás ez, mint a pestis, amely ellen nem lehet ténylegesen semmit sem tenni.

Nem szabad, hogy ezek a téves tudatok bénítsanak le bennünket, hanem cselekvésre kell késztessen az a felismerés, hogy a drogprobléma mind egyéni, mind közösségi értelemben kezelhető, a drogfüggő pedig gyógyítható. Mi ezért akarunk tenni. És most azért nem mondtam azt, hogy a polgári kormányzat, mert remélem én is, hogy ez nemcsak a kormány számára fontos, hanem minden ember számára fontos, minden parlamenti pártnak fontos, minden társadalmi és civil szervezet és család számára fontos ebben az országban. Azokért kell cselekedni, akik maguk rosszul döntenek vagy már éppen képtelenek cselekedni.

Nem osztjuk azok véleményét, akik a sorok között vagy félhangosan a drogok legalizálása iránt kívánnak tenni. Nem osztjuk véleményüket, mert az a drogfogyasztás jelentős növekedéséhez vezetne, a társadalmi károkat pedig növelné. De nem értünk egyet azokkal sem, akik a drogprobléma teljes és azonnali megszüntetésének délibábja alatt kizárólag a represszió eszköztárát ajánlják. Nem értünk egyet, mert az csak kirekesztéshez, megbélyegzéshez vezethet. Mi a párbeszédet és a józan drogpolitikát választjuk és ajánljuk. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a szenvedélybetegségekről itt, a parlamentben józanul lehessen beszélni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Bizony a honi közélet egyes jeles szereplőitől is elhangzottak olyan vélemények, hogy a droggal együtt kell élni. Nem, hölgyeim és uraim! A droggal nem kell és nem szabad együtt élni. A drog ellen és a drogfogyasztás ellen tennünk kell, önmagunkért, a gyermekeinkért és a jövőnkért. Ez a nemzeti drogstratégiai program ezért készült. Ezért volt széles körű társadalmi egyeztetés e témában. Ezért reméljük azt, hogy e probléma leküzdéséhez mindannyiuktól megkapjuk a segítséget.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja ezt kéri önöktől, és ezt a stratégiai programot általános vitára alkalmasnak találja, és a megvalósításához minden tőle telhető eszközzel segítséget fog nyújtani.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz, az FKGP és a MIÉP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Juharos Róbert képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. JUHAROS RÓBERT (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. A Fidesz-Magyar Polgári Párt, érzékelve a magyar társadalom elvárásait, "A jövő választása" című választási programjában a kábítószerhelyzet azonnali kezelését ígérte a magyar polgárok számára. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy a hazai droghelyzet 1995-től kezdve fordult drámaira. 1995-től kezdve Magyarország már nem elsősorban tranzitországként szerepel, hanem mint célország is megjelenik az európai drogpiacokon.

Nos, innentől kezdve döbbenetes képet mutatnak a drogstatisztikák. A Fidesz-Magyar Polgári Párt a polgárok akaratát figyelembe véve úgy döntött, hogy e folyamatokba azonnal beavatkozik. Több lépés is történt ennek jegyében a Fidesz kormányra kerülése után. Új tényállásokat iktattunk be a büntető törvénykönyv rendelkezései közé, új tényállásként jelenik meg a visszaélés kábítószerrel és a kábítószer készítésének elősegítése cím.

Megjelenik a 10-től 15 évig terjedő, sőt az életfogytig és valóban életfogytig tartó szabadságvesztés büntetési tétele egyes minősített esetek kapcsán, például, ha a bűncselekményt bűnszervezet tagjaként vagy megbízásból követik el. Ezzel a Fidesz - ahol sokszor balliberális sajtókritikát is kaptunk -, Európa egyik legszigorúbb drogszabályozását dolgozta ki és léptette életbe. Drogpolitikai döntéseinknek ezen minősítését azonban vállaljuk. Vállaljuk azért, mert tisztában vagyunk a drogfogyasztás óriási társadalmi költségeivel, de a büntetőjogi szigorítás mellett félmilliárd forint azonnali támogatást biztosítottunk a Miniszterelnöki Hivatalon keresztül a rendőrség kábítószer-ellenes csoportjainak, valamint a rendőrség kábítószer-ellenes osztályainak létszámát is megemeltük. Mindezek mellett a maffiatörvény megalkotásával megteremtettük a jogi lehetőséget a kábítószertől fertőzött szórakozóhelyek, az úgynevezett drogdiszkók bezárására, tulajdonosaik megbüntetésére. E lépéssorozattal a Fidesz-Magyar Polgári Párt hadat üzent a drogoknak, s mindazoknak, akik azt az üzleti haszon reményében megtermelik, akik azt gyermekeinknek eladják, akik a drogpiacon extraprofitot zsebelnek be.

Az azonnali beavatkozás mellett a Fidesz választási programjában közép- és hosszú távú program kidolgozását és végrehajtását ígérte a drogpiac széttörése, a drogfogyasztás megelőzése és a drogkereskedelem visszaszorítása érdekében. Ennek jegyében született meg az Ifjúsági és Sportminisztérium előkészítésében a kábítószerprobléma visszaszorítását célul kitűző nemzeti stratégiai program, amelyet a minisztérium országgyűlési határozati javaslat formájában nyújtott be a parlament elé.

A határozati javaslat a kábítószer-ellenes harc koncepcionális alapjait foglalja össze, számot vet a kábítószer-használattal kapcsolatos, az ország helyzetét külső és belső szempontból meghatározó körülmények alakulásával, meghatározza a kábítószer-ellenes stratégia fő célkitűzéseit és feladatait, megfogalmazza a célok és feladatok elérése érdekében érvényesítendő legfőbb prioritásokat. Általános helyzetelemzést ad a hazai drogstatisztikai adatok segítségével, és ezek alapján prognózist is nyújt. Bemutatja a kábítószer-fogyasztás társadalmi tényezőit és a hatályos jogi normák által biztosított jogi környezetet.

A program pontosan részletezi a kormány drogpolitikai prioritásait. Hangsúlyozza, hogy a drogpolitika kialakításába be kell vonni az állampolgárok és közösségeik minél szélesebb rétegeit, a civil szerveződéseket, az egyházi szervezeteket, valamint a problémával szembekerülő állami és önkormányzati intézményrendszert. Külön szeretném kiemelni, hogy az Ifjúsági és Sportminisztérium által benyújtott anyag véleményem szerint kiemelkedően magas színvonalat képvisel, összegez és elemez minden adatot, ami ezen jelentős társadalmi probléma kezelésének stratégiájához elengedhetetlenül szükséges. Részletes és összegző elemzést ad az egészségügyi intézményekben kezelésre jelentkezett kábítószer-fogyasztókról, a kábítószerfajták elterjedtségéről, a drog által okozott halálesetekről és a drogfogyasztással összefüggésbe hozható bűnözésről. Külön teret szán a középiskolások drogfogyasztási szokásainak, a speciális ifjúsági csoportok, tehát a különböző ifjúsági szegmensek fogyasztási szokásainak, sőt a börtönökben tapasztalható fogyasztásnak is.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt politikusaként tehát megállapíthatom, hogy a polgári kormány kétéves kormányzása alatt adekvát eszközökkel kezeli a hazai drogproblémát. Két évvel ezelőtt azonnali beavatkozásra volt szükség; ezt, ahogy a beszéd elején már jeleztem, meg is tettük. A kormányzati ciklus felénél járva pedig előttünk fekszik egy kiváló színvonalú anyag, amely a hazai droghelyzethez stratégiai szemlélettel viszonyul, és nem hiányzik belőle ezen társadalmi probléma átfogó szemlélete sem.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

(18.40)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Juhász Gábor képviselőtársam jelezte, hogy két percben szólni kíván, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

JUHÁSZ GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Én csak Juharos képviselőtársam figyelmét szeretném felhívni arra, hogy most, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt a népek szabad akaratából előállt ezzel a kitűnő tervvel, ezzel még nem abszolválták a kérdést, még nem oldották meg ezt sem, hanem ez a terv. Amiről tehát most vitatkozunk, az a terv.

Ezt csak azért mondom, mert ahogy hallgattam a képviselőtársamat, az volt a gyanúm, hogy most lejön a pulpitusról, hozunk egy határozatot, hogy boldogok leszünk, jólétben és biztonságban élünk, s a Fidesz-Magyar Polgári Párt ezt a problémát is kipipálta és megoldotta.

Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ez egy terv, s éppen arról vitatkoztunk itt eddig, hogyan lehetne ezt a tervet egy kicsit komplexebbé, jobbá tenni, s mindenki azon van, hogy konszenzussal elfogadjuk.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ugyancsak két percben kért szót Juharos Róbert képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. JUHAROS RÓBERT (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Csak egy rövid reflexiót engedjen meg. Ha jól figyelt volna a képviselőtársam a beszédre, arra kívántam rámutatni, hogy nemcsak a konkrét intézkedések terén mutattunk határozottságot, hanem létezik egy olyan stratégiai koncepció, amely a jövőbeni lépéseinket is meg fogja alapozni. Tehát ott vagyunk akkor is, amikor a tettekre van szükség, és ott vagyunk akkor is, amikor stratégiai gondolkodásra van szükség. Erre figyeljen oda a képviselőtársam.

Köszönöm a szót.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Lamperth Mónika képviselő asszony kért ugyancsak két percben hozzászólási lehetőséget, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő asszony!

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Persze bizonyára nagy megnyugvással tölti el a népeket, hogy a Fidesz ott van minden kilométerkőnél. Én szeretném megragadni azt az alkalmat, hogy a miniszter úr itt van a vitán, és szeretném Deutsch miniszter úrnak tisztelettel felhívni a figyelmét arra - bizottsági ülésen is elmondtam egyébként -, hogy én tudom, hogy ez a koncepció a kábítószer-fogyasztás, a kábítószerrel való bűnözés visszaszorítására irányul, és teljes metszetében átfogja a kábítószer elleni küzdelem minden területét, de azért érdemes lenne a magyar parlamentben a magyar nyelv szabályaira is egy kicsit több figyelmet fordítani.

"A kábítószer-probléma visszaszorítása" egy teljesen lehetetlen név, ugyanis a magyar nyelvben a problémát nem szükséges vagy nem lehetséges visszaszorítani. A magyar nyelv szabályai szerint a problémát megoldani szoktuk, visszaszorítani meg egészen mást szoktunk. Az én meggyőződésem szerint a kábítószer-probléma visszaszorítása egy teljesen magyartalan elnevezés. Ha már a magyar parlament tárgyal és elfogad egy koncepciót, aminek nagyon nemes és jó a célkitűzése, akkor az a kérésem, hogy tiszteljük meg a magyar nyelvet azzal, hogy nem tekerjük ki, nem fordítjuk ki, nem erőszakoljuk meg, hanem adunk egy olyan nevet ennek a koncepciónak, ami megfelel a magyar nyelv szabályainak.

A Magyar Szocialista Párt be fog adni erre vonatkozóan módosító indítványt. Én arra kérem a miniszter urat, hogy konzultáljon nyelvészekkel, értelmezzék ennek a címnek a pontos tartalmát, és arra kérem, hogy amikor a mi, meggyőződésem szerint pontosabb, helyesebb és precíz módosító indítványunkat a címhez beadjuk, akkor legyen nyitott erre a Fidesz-Magyar Polgári Párt és az egész polgári kormány, s próbáljunk meg egy helyes magyar nevet találni ennek a koncepciónak.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Zsigó Róbert képviselő úr kért ugyancsak két percben hozzászólási lehetőséget, a Fidesz képviselőcsoportjából. Tessék!

 

ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Ismét nem szeretném, pláne azoknak a képviselő uraknak és hölgyeknek az idejét rabolni, akik már a következő napirendi pontra térnek rá. Persze sokat beszélgethetünk arról, hogy ki melyik kilométerkőnél áll és mikor. Azt azért szeretném a figyelmükbe ajánlani, hogy most legalább van egy olyan nemzeti stratégiánk, aminek lehet, hogy lehet jobb nevet adni, de legalább most van, s a magyar parlamentnek van lehetősége arra - egyébként először -, hogy ezt tárgyalja, s van esélyünk arra, hogy ez ellen a probléma ellen, ha nem is visszaszorítjuk, de legalább fellépjünk.

Köszönöm.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Azok a képviselőtársaim, akik még írásban jelezték hozzászólási igényüket, de nincsenek jelen, feltételezem, hogy az általános vita következő szakaszában szeretnék elmondani véleményüket. Így a hozzászólások végéhez érkeztünk. Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki felszólalni. (Senki sem jelzi hozzászólási szándékát.) Nem kíván.

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát elnapolom, folytatására a következő ülésünkön kerül sor.

 

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Közgyűlésének feloszlatásáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája. Az előterjesztést H/2969. számon, a bizottságok együttes ajánlását pedig H/2969/6. számon kapták kézhez. Bejelentem, hogy az előterjesztőt a mai vita során Horváth Zsolt egészségügyi politikai államtitkár úr képviseli.

Megkérdezem a hatáskörrel rendelkező bizottságokat, kívánnak-e előadót állítani a részletes vitában. Az önkormányzati és az alkotmányügyi bizottság kíván-e előadót állítani? (Senki sem jelentkezik.) Nem kíván.

Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztéshez két javaslat érkezett, amelyek különböző jogi megoldásokat tartalmaznak a közgyűlés feloszlatását kezdeményező előterjesztés módosításával kapcsolatban. A részletes vita során kérem a képviselőket, hogy felszólalásaikban csak e két megoldásra tegyék meg észrevételeiket.

Mindezek alapján indítványozom, hogy az ajánlás 1. pontját külön, az egymással összefüggő 2. és 3. pontjait pedig összevontan tárgyaljuk meg. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, tisztelt képviselőtársaimat, elfogadják-e a javasolt vitaszerkezetet. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.) Köszönöm szépen.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a javasolt vitaszerkezetet elfogadta.

Megnyitom a részletes vita első szakaszát az ajánlás 1. pontja alapján, amely azt kezdeményezi, hogy az Országgyűlés ne oszlassa fel a közgyűlést az önkormányzati bizottság tényvizsgálatáról készült jelentés előterjesztéséig.

Lamperth Mónika képviselő asszony jelezte ebben a vitaszakaszban hozzászólási szándékát, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. A képviselő asszonyt illeti a szó.

 




Felszólalások:   19-225   225-297   297-365      Ülésnap adatai