Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Bognár László képviselő úr, a MIÉP képviselőcsoportjából; őt követi majd Koncz Ferenc képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából.

Öné a szó, képviselő úr.

DR. BOGNÁR LÁSZLÓ (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A nemzeti stratégiai program fontos, kell, szükséges, sürgős. Csak a hiányosságokról beszélnék, amint egy igazi ellenzékihez illő.

A kínálatcsökkentés és a keresletcsökkentés közötti egyensúly fontosságára már 1987-ben az ENSZ keretében rendezett első átfogó világkonferencián felhívták a figyelmet. Egy nemzeti kábítószer-ellenes stratégiának szükséges, de nem elégséges feltétele ezen egyensúlyra történő hivatkozás. A kábítószer elleni küzdelem két oldalának egymással egyensúlyban kell lennie, ezzel szemben a keresletcsökkentési teendők kifejtése foglalja el a dokumentum 75-80 százalékát.

A kábítószer-terület olyan speciális szféra, mely - szemben más, országon belül megoldandó számos problémával - leginkább a nemzetközileg felgyűlt tudásból és nemzetközi regulációkból kell hogy kiinduljon, és nem csak a hazai elszigetelt tapasztalatokból vagy vélekedésekből, esetleg egyes csoportok frusztrációjából. Ezért javasoljuk kiegészíteni a nemzetközi konvenciókkal foglalkozó részt, amely konkrétan a jogi fejezetben van; ez hiányos, és ezért nem emeli ki a konvenciók egyes rendkívül fontos elemeit. Az ENSZ-közgyűlés kábítószerekkel foglalkozó külön ülésszakán megfogalmazott, 2008-ig terjedő globális kábítószer-ellenes politikai dokumentum - lásd "Politikai deklaráció; irányelvek a kábítószer-kereslet csökkentésére és a nemzetközi együttműködés megerősítésére" - előírásainak megjelenítése a dokumentumban igen vérszegény. Javasoljuk, hogy erősítsék egy kicsit fel ezt a vérszegénységet úgy, hogy teljes erejű legyen.

Tisztelt Ház! A társadalom szenzitizálása a kábítószer-probléma és a kábítószeresek iránt nem jelentheti azt, hogy a kábítószer-fogyasztók valamiféle pozitív diszkriminációban részesüljenek a kábítószert nem fogyasztó egészséges vagy netán örökletes kórban szenvedő állampolgárokkal szemben. Ne essünk át a ló másik, túlsó oldalára azáltal, hogy az Országos Egészségügyi Pénztár számukra ingyen biztosítson egyes igen költséges gyógyszereket, mint a Methadon, Naldrexon és a többi, míg az életüket végigdolgozó szegény nyugdíjasok a gyógyszerüket nem képesek kifizetni. Tehát nehogy az árnya is legyen egy pozitív diszkriminációnak!

Amúgy egyáltalán, ha már gyógyszerek neveit említem, nem helyes, hogy egyes gyógyszerek neve szerepeljen egy nemzeti stratégiában, nem itt a helye. Javasoljuk az összes felsorolt szer nevének eltörlését; "szubsztitúciós szerek" elnevezéssel helyettesítsék azokat.

Az ártalomcsökkentési politikák és kezelés hosszú távú költséghatékonyságának összehasonlításáról a legújabb felméréseket átvizsgálva az Egyesült Államok nemzeti drogintézete, a texasi és a New York-i nemzeti drogközpont közös vizsgálata megállapítja, hogy hosszú távon az ártalomcsökkentésre fordított pénzek messze meghaladják a kezelésre történt ráfordításokat. A kontradikció abban rejlik, hogy a kezelés hatására, amely ráadásul hosszabb távon olcsóbb, a kábítószer-fogyasztó előbb-utóbb drogmentesen tud majd élni, míg az ártalomcsökkentés nem gyógyít, sőt konzerválja a fogyasztást, sőt még meg is erősíti azt a tudatot, hogy ez a helyes viselkedés. Ez a gondolkodás fals az amerikai kimutatások szerint. Az úgynevezett methadon-fenntartás pedig nem gyógyítás, így a tervezetben a szubsztitúció jelentőségét nem kellene ilyen túlzottan hangsúlyozni.

A Magyar Igazság és Élet Pártja javasolja az optimális egyensúly elérése érdekében az ártalomcsökkentés és a fenntartás módszereire fordítandó figyelem és ráfordítás megfelelő szintre való leredukálását, ezzel szemben a drogmentességet célzó kezelőhelyek fejlesztését. Javasoljuk azon kitétel bevételét, hogy az ártalomcsökkentési központok létrehozását meg kell előznie a problémás drogfogyasztók egészségügyi állapotának az adott körzetben szakorvosok és tisztiorvosok által történő felmérése.

Szakembertől hallottam egy történetet, mely bizonyítja, hogyan gerjesztheti a kockázatosabb drogfogyasztást a valós helyzetet túlbecsülő, ártalomcsökkentő program. Egy - valószínűleg liberális körök által futtatott - alapítvány által szponzorált tűcsereprogramról van szó. Mivel pár éve nem volt igény a tűcserére a drogosok körében, hiszen alig volt köztük intravénás használó, a programot jó pénzért futtató szakemberek a statisztika javítására előbb az utcán a járókelőknek próbálták elsózni a tűket, majd pedig diszkókba vitték be. Ne essünk át a ló túlsó oldalára hasonló jelenségekkel!

A bűnözésről már sokat beszéltünk, hogy mennyire bűn vagy nem bűn. Nem akarok belemenni a filozófiába, eleget filozofáltunk az abortusztörvénnyel kapcsolatban arról, hogy a kéthetes magzat, a két hónapos, a nyolc hónapos vagy a kilenc hónapos... - melyik a magzat? Nem kívánok belemenni, ugyanerről a kérdésről van itt szó. Szívesen filozofálgatunk majd a továbbiakban erről két percben.

A bűnüldözés nehézségeit felismerve szakmai közhelyek zsibbasztó ismételgetése helyett azt kellene megfogalmazni, hogy milyen jól definiált intézményi, emberi, technikai, gazdasági erőforrásokat biztosítanak ezen stratégia megvalósítására a rendőrségnek, a vámőrségnek, és mi az, hogy nehogy megint lemaradjunk egy évtizeddel, kullogjunk a kábítószer-üldözés útján Európába. Nem kívánok erről többet beszélni, hiszen elmondta Turi-Kovács képviselőtársam a véleményét. Javasoljuk a stratégia kiegészítését ezek kibontásával, kitérve legalább néhány szóval a börtöndrogra, az előzetes letartóztatásban lévő, erősen függők helyzetére.

A tervezetben "A kábítószer-probléma jelenlegi értelmezési keretei" címszó alatt találjuk azon droglegalizációt hirdető, Friedman zászlaja alatt gyülekező liberálisok eszméjét, hogy a fokozott szankcionálás miatt a kábítószerekhez kapcsolódó kriminalitás és korrupció növekszik, következményesen az illegális bevételek és a pénzmosás is.

(17.50)

Javasoljuk ezen megjegyzés törlését. A MIÉP épp az ellenkezőjét állítja: a szankcionálás, a szigor csökkenti a bűnözést, a korrupciót, mivelhogy - a miniszter úr is mondta - nem magánügyről van szó.

Röviden a terminológiai problémáról: a nemzeti kábítószer-ellenes stratégia egészén végigvonul a drog szó - szleng. A tudományos fogalom a kábítószer, az orvosi fogalom a pszichotrop anyag, ez a jogi fogalom is, javasoljuk a drog szó helyettesítését kábítószerrel, az Egészségügyi Tudományos Tanácsnak is ez volt a javaslata.

Az iskoláknak nem annyira iskolai drogkoordinációs bizottságokra van szükségük, hanem színvonalas, tudományos vizsgálatok által eredményes projektekre. Vannak ilyenek, nem sorolom fel. De vannak olyanok, amelyek nem ilyenek. Itt hívnám fel a figyelmet a múlt évben 1300 középiskolának megküldött, Réz András nevével fémjelzett drogenciklopédia CD-ROM-változatára, amely nem drogmegelőző, hanem drogfogyasztásra felhívó anyag. Képsorozatokkal tanítja meg a gyerekeknek a tiltott kábítószerek fogyasztásra való előkészítésének módját, hívja fel arra a figyelmet, hogyan lehet a kábítóanyag-tartalmat a legjobban hasznosítani, melyik pipa hogy fogyaszt s a többi. Etikátlan az ilyen anyagot az iskolások kezébe adni, hiszen ez felesleges és káros információkat visz az agyukba, beleértve a droglegalizáció hímes eszméjét is.

Ilyen másik híres eszme, amely mellett nem tudunk elmenni szó nélkül, manipuláció, amikor tanári segédlettel diáktüntetést szerveztek a budapesti Vörösmarty téren a drogtörvény szigorítása ellen. Az előzményekhez tartozik, hogy a korábbi liberális törvény meghozatalában jelentős része és felelőssége van annak az ismert írónak - abban az időben a Nemzetközi PEN Klub elnökének -, aki még a képernyőn is a nyílt propagandát folytatta a kábítószer fogyasztása mellett. Csak mellékesen jegyezzük meg, hogy az athéni demokráciában az ifjúság megrontásának vádjával még az ókor leghíresebb filozófusát, Szókratészt is kivégezték Krisztus előtt 399-ben.

Végezetül, tisztelt Ház, általános vitára alkalmasnak tartjuk, a MIÉP támogatja ezen tervezetet, de módosító javaslatainkat szíveskedjenek figyelembe venni.

Köszönöm a szót, elnök asszony. (Dr. Fenyvessy Zoltán tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Juhász Gábor képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

JUHÁSZ GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Csak megjegyezni szeretném, hogy a Konrád György halálára teendő effajta megjegyzést én a magam részéről rendkívül rosszízűnek tartom. Ismerjük a személyt, akire célzott a hozzászóló, úgy gondolom, ha MIÉP-es, ha nem MIÉP-es, értem én, hogy radikális megoldás kell, de azért nekem ez sok volt.

Amit megjegyezni szeretnék, az az, hogy mind a metadonfenntartó kezelés, mind a tűcsereprogram pontosan olyanfajta ellátás, amit jobb híján azért tesznek, hogy ne a kisnyugdíjasoktól foglalja el a helyet a kórházban a drogbeteg, ne rabolja ki a kisnyugdíjast, ne csináljon semmi olyat, ami az államnak több pénzbe kerül, és több pénz maradjon a kisnyugdíjasokra. Vagyis én csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ha Zsigó képviselőtársam egyfajta emelkedettségre szólított fel minket ebben az ügyben, akkor próbáljunk meg a vitában a józan ész keretein belül maradni, és ha lehet, a demagógiának csak azt a határát súroljuk, ami ép ésszel még magyarázható. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Koncz Ferenc képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából; őt követi majd Kökény Mihály képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt frakciójából. Öné a szó, képviselő úr.

KONCZ FERENC (Fidesz): Elnök Asszony! Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! Ehhez a kérdéshez mint az ifjúsági és sportbizottság tagja s mint pedagógus szeretnék hozzászólni. Minden akár általános, akár középiskolában tanító tanárembernek megemészthetetlen katasztrófa szembetalálkozni olyan fiatallal, aki valamilyen kábítószer rabjává vált. Én magam is, és az általam ismert kollégák elemi és középiskolában egyaránt nagy energiát, időt - sokszor az adott szaktárgy kárára is - fordítunk arra, hogy az alkohol romboló hatására - évekkel ezelőtt még nem volt ennyire erős vetélytársa - felhívjuk a figyelmet.

Nincs annál drámaibb trauma, mint a csillogó szemű kiskamaszt kis idő elteltével tétova tekintettel lecsúszva viszontlátni mint fiatal felnőttet. Ez katasztrófa és döbbenet. Társadalomtudósok hosszan fejtegetik a jelenség negatív hatásait a családra, a társadalomra. Ezt én most nem akarom megtenni, csupán azért említettem, mert ez egy általános, hétköznapi alkoholista karrier ebben az országban hosszú évekkel ezelőttről. Nehéz örökség.

Ehhez az örökséghez csatlakozott a nyolcvanas évek közepétől a kábítószer, a bódító szerek új trónkövetelője. A jelenség előhírnöke a ragasztózás, a szipuzás már a hetvenes évektől megjelent az országban. Tudjuk, e negatív jelenségekről, mint sok minden másról, egészen 1990-ig nem illett beszélni. Ez persze vita tárgya. Az viszont nem - legalábbis remélem, nem -, hogy nemzeti drogstratégiára a nyolcvanas évek végétől már szükség lett volna. Nem készült el, vagy ha elkészült, titokban maradt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előbbi alkoholista karrierhez képest a drogkarrier jóval előbb elkezdődhet, kezdődik, és jóval fiatalabb életkorban teljesedhet, teljesedik ki. Mindannyiunkat megdöbbentett két éve annak a 13 éves gyöngyösi kisfiúnak az ügye, akit drogambulancián kezeltek kábítószer-függősége miatt. Hangsúlyozom: 13 éves volt.

Ezért is látott hozzá a polgári kormány gyakorlatilag beiktatása pillanatában a nemzeti drogstratégia kidolgozásához. A feladat nem volt egyszerű, tudjuk. A kidolgozás szakmai műhelyek, valamint társminisztériumok szakértőivel kezdődött és valósult meg. Számos alkalommal került egyeztetésre az anyag. Ilyen egyeztetéseken magam is részt vettem. Az egyeztetések egyik lényeges kérdése a droghelyzet az adott időpontban az ország területén.

Az az általános kép alakult ki, hogy a hazai kábítószerhelyzet és drogszíntér az elmúlt években jelentősen differenciálódott a szerepek, használók, kereskedők, terjesztők és a fogyasztási szokások, illetve a fogyasztók társadalmi státusa szerint. Jellemző a marihuánahasználat, az 1990-es évek közepe óta fenyegetően növekszik a veszélyes, többnyire injekciós heroinhasználat, továbbá a diszkódrogoknak nevezett szerek fogyasztása, az LSD, az amfetaminszármazékok és az ecstasy, valamint egyre inkább terjed a különböző veszélyes szerek együttes használata.

Az adatok és a szakemberek tapasztalatai alapján kirajzolódó kép szerint a társadalmi beavatkozás súlypontjává kell tenni az átfogó, a helyi közösségekben működő megelőzést, különös tekintettel a családra és az iskolára; a kábítószerek iránti keresletet csökkentő intézményrendszer fejlesztését, különös tekintettel a kezelő és a rehabilitációs intézményekre. Az egyéni és a társadalmi kockázatok, valamint a kábítószerek hozzáférhetőségének, kínálatának csökkentése is fontos kérdés.

A kép tehát nem pozitív, de még mindig jobb, mint a legtöbb fejlett nyugat-európai országban. Fontos tudnunk, hogy a fiataloknak csak kisebbsége próbálta ki a drogokat, és azoknak is csak egy kis része válik rendszeres droghasználóvá. A fiatalok döntő többsége tehát soha nem fogyasztott és fogyaszt drogot. Akik fogyasztanak, azok sem válnak függővé.

A drogfogyasztóknak pedig csak kis része követ el bűncselekményt. Egészséges és a jövőjét tudatosan építő társadalom megvalósításán fáradozunk, mely képes arra, hogy folyamatosan lefékezze a droghasználat növekedését, és rövid távon is képes arra, hogy megfordítsa a kedvezőtlen folyamatokat.

A stratégia kulcsszava és a megvalósítás iránya a partnerség és az együttműködés.

Tisztelt Képviselőtársaim! A harmadik évezred küszöbén egy szabad, magabiztos és produktív társdalom kialakításának képe vezérel bennünket. E társadalom az emberi méltóságot, a testi, a lelki és szociális jólétet, illetve az alkotóképességet kiemelt fontosságúnak tartja.

(18.00)

E tényezők megóvása és fejlesztése érdekében a társadalom képes kezelni a drogok használatával és terjesztésével összefüggő egészségügyi, szociális és bűnügyi ártalmakat és hátrányokat.

A kábítószer-probléma valamennyiünket érint, és együttes cselekvésre késztet. Az állam és intézményei az együttes cselekvésben jelentős szerepet kapnak. A probléma megoldása, úgy tűnik tehát, egységes társadalmi fellépést, felvilágosítást kíván. Valami hasonló felvilágosító munkát, mint amelyet a napfogyatkozás idején tapasztalhattunk. Akkor minden szereplő - tudomány, média - nagyon egységesen, széles körben, közérthetően hívta fel az emberek figyelmét a napfogyatkozás veszélyeire. Az eredmény ismert: baj nem történt. Valami hasonlót remélek én a drogstratégiát tekintve is.

E reményben kérem a nemzeti stratégia támogatását kormánypárti és ellenzéki képviselőtársaimtól egyaránt.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és a Kisgazdapárt soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Kökény Mihály képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából; őt követi majd Szentgyörgyvölgyi Péter képviselő úr, a Független Kisgazdapárt frakciójából.

Öné a szó, képviselő úr.

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! A kábítószer-probléma Magyarországon egy jó fél évtizeddel ezelőtt már elérte azt a társadalmi és politikai ingerküszöböt, amely cselekvésre sarkallja a döntéshozót.

Azt gondolom, hogy ezt azért is szükséges megemlíteni, mert olykor elhangzanak olyan nyilatkozatok és olyan vélemények - nem mindenki részéről - kormánypárti oldalon, mintha drogügyben is az időszámítás a polgári kormány színre lépésével kezdődött volna. És ezzel a korábbi időszak nem mindig eredményes erőfeszítéseit alábecsülik.

Nos, én azt gondolom, hogy a tisztelt Ház sem először találkozik a magyar kábítószerhelyzettel, hiszen 1997-ben az Országgyűlés létrehozott egy, a kábítószer-fogyasztás visszaszorítása érdekében tevékenykedő eseti bizottságot, amely igen színvonalas jelentést terjesztett a magyar parlament elé. Én azt gondolom, hogy e parlamenti bizottság tevékenysége nélkül aligha születhetett volna meg ez a drogstratégia, tehát mindenképpen elismeréssel tartozunk ennek a bizottságnak.

Hölgyeim és Uraim! A benyújtott dokumentum helyzetértékelésével, fő célkitűzéseivel magam is egyetértek; képviselőtársaim is elmondták, a Szocialista Párt ezeket támogatja. Kiemelkedően fontos érték, hogy kábítószerügyben a legszélesebb körű társadalmi konszenzus jöjjön létre.

Az előttünk fekvő javaslat erénye, hogy összegyűjtötte a nemzetközi egyezményekből és a különböző nemzetközi szervezetek által kibocsátott dokumentumokból mindazokat az elemeket, amelyeket egy ilyen stratégia kidolgozásakor figyelembe kell venni.

Ugyanakkor azonban el kell azt mondani, hogy a javaslat adós maradt tényleges, operatív program összeállításával. Különös tekintettel én az hiányolom, nem derül ki, ki miért felelős, mikorra kell az egyes feladatoknak teljesülnie, és főképpen ehhez milyen infrastruktúrával rendelkezik. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a kormányzat egy tekintélyes méretű szövetet gyártott, de ebből nem készítette el az egyes szereplőkre illeszthető konkrét öltözéket.

Tisztelt Elnök Asszony! A benyújtott határozati javaslat is tökéletesen tükrözi ezt, hiszen a megfogalmazott pontok az Országgyűlés szempontjából azt jelentik, hogy elfogadunk egy programot, amelynek a végrehajtása az Országgyűlés részéről nem kísérhető figyelemmel, legalább is a határozat erre nem utal. Tehát nem teljesülhet ki az Országgyűlés ellenőrzési funkciója, mert a határozati javaslat nem jelöli ki az elszámoltatás, az ellenőrzés, a visszacsatolás kereteit.

Én azt gondolom, ennek a hiányosságnak pótlódnia kell, eleget kell tenni, esetleg módosító indítvány benyújtásával, ennek az igénynek.

A másik baj, amit már képviselőtársaim szóvá tettek, hogy nem derül ki, mekkora forrás is áll rendelkezésre. Nem hiszem, hogy a miniszteri expozéból kell kiderülni annak, hogy a kormány jövőre iksz, ipszilon, zé milliárdot biztosít az Ifjúsági és Sportminisztérium számára prevencióra, ugyanakkor nem tudjuk azt, hogy a társminisztériumnak tulajdonképpen mekkora összegek állnak rendelkezésre. Talán szerencsésebb lett volna, ha az anyag a költségvetés ismeretében kerül napirendre, mert ekkor vált volna képviselőtársaim számára láthatóvá, hogy a kormány a következő két évben mennyire gondolja komolyan ezt a programot, a többletforrásokból valóban mennyit kíván költeni ennek a valóban súlyos társadalmi kérdésnek a megoldására. Ezt ma azért minden részletében nem látjuk.

Számomra örömteli, hogy a stratégia 33. oldalán a kereslet- és kínálatcsökkentés egyensúlyáról beszélnek. Azt nem mondanám, hogy a keresletcsökkentés van a prioritás oldalán, de az egyensúly komoly eredmény, és különösen, ha ehhez hozzáveszem a tárca felelőseinek megnyilatkozásait, ahol elsősorban a prevenciót említik, akkor azt gondolom, hogy érdemes volt a korábbi tervezeteket kritizálni, érdemes volt eszmecserét folytatni, érdemes volt bizonyos alternatív javaslatokat a szakértőknek megfogalmazni.

Nem érződik azonban eléggé a stratégia átütő ereje; ez persze nem biztos, hogy a készítők hibája. S hiába bazíroz a helyi közösségek szerepére, ezek megfoghatatlanok, kicsit túlbonyolítottak, és amit leginkább érzékelek, hogy szakemberek híján nagyon nehezen végrehajthatóak.

Itt szeretném azt megemlíteni, örülök, hogy az egészségügyi tárca államtitkára megérkezett - bár most képviselői helyén ül -, mert egy picit úgy érzem, hogy a szakemberképzés, -továbbképzés területén nagyon komoly adósságai vannak az egészségügyi tárcának is. Más adósságokról már beszéltek a képviselőtársaim, amikor a drogambulanciák, a rehabilitációs intézetek finanszírozási és fejlesztési zavarait említették. De én azt gondolom, hogy baj az, hogy a továbbképzés esélyét jelentő mentálhigiénés programot az egészségügyi tárca felszámolta, beolvasztotta a Nemzeti Egészségfejlesztési Intézetbe, amely egyelőre egy láthatatlan egészségfejlesztési stratégiát és programot képvisel. Erről természetesen különböző szupplementumokból lehet tájékozódni, hogy ez micsoda, de hogy valójában hogyan, miképpen fog megvalósulni, ezt senki nem tudja. Kicsit obskúrus ez a dolog.

Én örülök annak, hogy többen szóvá tették, sőt, még miniszter úr is megemlítette az alkoholizmussal való összefüggéseket. Csak nem tudom, tudja-e miniszter úr, hogy az egészségügyi tárca éppen a közelmúltban szüntette meg az Országos Alkohológiai Intézetet - ez azért egy picit aggasztó a számomra. Tudom, hogy nem ennél a vitánál kell ezt szóvá tenni, de mégis, itt kívánkozik rá lehetőség. Azt hiszem, jó lenne, ha az egészségügyi tárca is ezt a kérdést ilyen értelemben, a szenvedélybetegségek elleni küzdelmet komolyan, még komolyabban venné. Hozzáteszem, hogy örömmel adnánk meg ehhez minden segítséget ellenzéki oldalon is.

Engedjenek meg néhány megjegyzést még. A drogstratégia 6. oldalán található az a fejtegetés, miszerint a jelenlegi kormány a célok sikeres megvalósítása érdekében újraszabályozta a Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság működési rendjét, így az már megfelel a nemzetközi és szakmai elvárásoknak.

Én azt gondolom, hogy nem biztos, hogy a módosítás előtti állapotok nem feleltek meg az említett elvárásoknak. Én sajnálatosnak tartom, hogy a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter nem tudta vagy nem akarta vállalni ezt a feladatot; ugye, a korábbi szabályozás a Miniszterelnöki Hivatalba helyezte a koordinációt. A jelenlegi kormányzati struktúrában is az ő pozíciója felel meg annak a kritériumnak, hogy az összkormányzati érdeket érvényre juttatva hangolja össze a tárcák munkáját.

(18.10)

Az előzőhöz kapcsolódik az anyag 36. oldalán található azon megállapítás, miszerint a bizottság megvalósítja a politikai szintű egyeztetést a különböző tárcák között. A bizottság összetétele nem alkalmas a politikai egyeztetésre, hiszen tagjai - az elnöki és a társelnöki státust elfoglaló miniszterek kivételével - köztisztviselők, és tőlük legfeljebb szakmai, közigazgatási egyeztetés várható el.

Szintén a 36. oldalon található az a mondat, amely megállapítja, hogy az elkövetkező tíz év döntő lehet a kábítószerkérdés magyarországi kezelésének tekintetében. Én ezzel teljes mértékben azonosulni tudok, de éppen erre tekintettel elfogadhatatlan, hogy nagyon fontos célok elérését a tízéves periódus végére teszi a program.

Elnök Asszony! Összefoglalom: örülök ennek a stratégiának, üdvözlöm a stratégiát, azonban az árnyaltságot, a konkrétumokat és a végrehajtás garanciáit éppen a siker érdekében hiányolom belőle.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces időtartamban kért szót Horváth Zsolt politikai államtitkár úr, Fidesz-képviselőcsoport. Öné a szó.

DR. HORVÁTH ZSOLT egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A képviselő úr előbbi felszólalásában az Alkohológiai Intézetet említette. Ön pontosan ugyanolyan jól tudja, mint én, hogy az idők változása azt tette szükségessé, hogy egy önálló tudományág, az addiktológia foglalkozzon a szenvedélybetegségekkel, ennek lesz intézete nálunk. Az alkohológia helyett ez kiterjedtebb, magába vonja az összes többi szenvedélybetegséget és annak kezelését. Amikor ezt a mondatot elmondta, azt szerettem volna, ha hozzátette volna ezt a másik felét is.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Zsigó Róbert képviselő úr kért, ugyancsak a Fideszből, kétperces hozzászólásra lehetőséget. Öné a szó, képviselő úr.

ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Csak röviden szeretnék reagálni Kökény képviselő úr néhány kijelentésére. Az egyik az, amikor számon kérte tőlünk - csúnyán fogalmazva -, hogy nem mondtunk köszönetet azért, hogy a '97-ben megalakult parlamenti eseti bizottság jó munkát végzett, és enélkül nem jöhetett volna létre az anyag; én ezt az utóbbit nem tudom megítélni. Az való igaz, hogy a körülményekhez képest és a hozzáálláshoz képest az a bizottság valóban jó munkát végzett, de figyelmébe ajánlom - ha már az ellenzéki képviselők olyan gyakran emlegetik az oldalszámokat - a stratégia 29. oldalát, amely szó szerint megállapítja azt, hogy ennek az anyagnak az egyik előzménye a kábítószer-fogyasztás visszaszorítása érdekében létrehozott eseti bizottság jelentése, illetve annak mellékletei. Ez volt a lényege a hozzászólásomnak.

Talán viccesen azt szeretném mondani önnek, tisztelt képviselő úr, hogy amikor azt mondja, hogy a kormány szövetet készített, és nem varrta meg a ruhát, azt hiszem, ennek a ruhának a megvarrása közös dolgunk, és attól félek, ha ezt a ruhát megvarrtuk volna, akkor valószínűleg most nem tetszene a színe.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időtartamban megadom a szót Kökény Mihály képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Köszönöm szépen Zsigó képviselő úr szavait. Én is ismerem a stratégiát, a 28. oldalon valóban említést kap az elődbizottság és még néhány más előzmény is, én azonban azt gondoltam, hogy helyénvaló itt élőszóban is köszönetet mondani mindazoknak, akik valamit tettek azért, hogy a kábítószerkérdés a társadalom, a politika reflektorfényébe kerüljön, tehát ezt ne lehessen többé eltemetni, elhallgatni. Természetesen nem feltétlenül az itt ülőkre gondoltam, amikor azt mondtam, hogy egyesek szerint az időszámítás mintha '98-cal kezdődne, de hallottam kormányzati oldalon ilyen megnyilatkozásokat. Természetesen a stratégiában erre van egy utalás, ezt nem cáfolom.

Ami Horváth képviselőtársam szavait illeti, érdeklődéssel és örömmel hallottam, hogy napirenden van az addiktológiai intézet megszervezése, csakhogy az én legutolsó információim szerint éppen a szakemberek nem tudnak erről semmit. Örülnék, ha e tekintetben az érintettek, az illetékesek is pontos tájékoztatást kapnának, mert sokak számára úgy tűnt, hogy itt egy fonalat elvágtak, nincs tovább. Tájékozódtam ebben a kérdésben, de akkor úgy tűnik, hogy valahol az információs láncban szakadás van.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Szentgyörgyvölgyi Péter képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. Figyelembe véve a közben jelzett visszalépéseket, utána Kádas Mihály képviselő úr következik, a Fidesz képviselőcsoportjából.

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! A most tárgyalt országgyűlési határozati javaslat két paragrafusból áll, aztán egyoldalnyi indokolásból és mintegy százoldalnyi rendkívül precíz és színvonalas anyagból, amely maga a program.

A határozati javaslat egyik pontja, az 1. §-a azt mondja, hogy az Országgyűlés fogadja el a határozat mellékletét képező programot, a 2. § pedig azt mondja és felkéri a kormányt, hogy tegye lehetővé azoknak a törvényeknek és végrehajtásoknak az előkészítését, Országgyűlés elé kerülését, amelyek lehetővé teszik ezt az 1. §-ban elfogadott stratégiai programot.

Nekem rögtön az 1. §-hoz van felvetnivalóm, mégpedig a "melléklet" kifejezést nem tartom megfelelőnek. A mellékletet általában a mondanivalóm alátámasztását célzó számítás, részhatározat, rajz, grafikon szokta képezni, de itt a mellékletnek titulált - ismétlem, rendkívül színvonalas - anyag maga a mondanivalóm, tehát itt nem melléklete az országgyűlési határozati javaslatnak ez a program, hanem ez a mondanivalóm. Helyesen úgy hangozna, az lenne a helyes szóhasználat, hogy elfogadja az Országgyűlés a határozati javaslat alapját képező programot.

A 2. § fogalmazása tulajdonképpen sok felszólaló képviselő felvetésének ad választ, akik azt kifogásolták, hogy nincs hozzá alátámasztható költségvetés, nincsenek határidők et cetera, et cetera. Persze, hogy nincs, erről szól a 2. §. Nekünk itt még rengeteg munkánk lesz ennek a programnak a végrehajtásával kapcsolatban: a kormánynak nyilván törvény-előkészítéseket, törvényeket kell hoznia, a Miniszterelnöki Hivatalnak, a kormánynak kormányrendelet-tervezeteket, netán miniszteri rendeleteket kell majd hoznia annak érdekében, hogy ez a program megfelelő módon megvalósuljon.

Persze, engem is rendkívül érdekelne az, hogy mennyibe fog ez majd végül is kerülni, de éppen ezért ezt most még nem lehet tudni, mert hiszen nem tudjuk, hogy ennek végrehajtása tárgyában és a 2. § végrehajtása tárgyában pontosan milyen törvényeket is fogunk hozni, milyen kormány- és milyen miniszteri rendeleteket. Lehet sejteni, mert hiszen benne van mindaz - ha nem is cselekvési programszerűen, de stratégiaként - a programban, hogy mit kell majd ez ügyben csinálnunk. Ez egy kicsit olyan, mintha egy általános rendezési tervtől azt kérnénk számot, hogy nem ad építési engedélyt iksz ház felépítésére, és nincs benne ebben az általános rendezési tervben, hogy az milyen költséget fog majd felemészteni. Meglesz ez majd nyilván adott időben, hisz 2009-ig fut ki, mert van háromféle program: a rövid távú, a középtávú és a hosszú távú, 2009-ig kell majd ezeket végrehajtanunk. Remélem, adott időben tudni fogjuk. Kíváncsi ember lévén, persze szeretném én is tudni, de ezt pillanatnyilag nem lehet.

Magáról a programról: kezdődik egy rendkívül átfogó helyzetismertetéssel, ami, biztos vagyok benne, ha nem képezné ennek a programnak a részét, akkor is rendkívül izgalmas, bár elszomorító olvasmány lenne, amit akkor is érdemes lenne kiadni, ha nem egy stratégiai program lenne, hanem hogy tudja mindenki, hogy miről is van igazán szó: szomorú dolgokat tudunk meg belőle; összehasonlítást látunk arra nézve, hogy mi volt a helyzet '95-ben és mi jelenleg; a drogfogyasztók száma 300 százalékkal nőtt négy év alatt - 2000-es adatok természetesen még nincsenek benne -, ezen belül a gyermekek és az ifjúság köréből kikerült fogyasztók száma 800 százalékkal, és ez még egyáltalán nem biztos, tehát feltehetően ez még több, hiszen itt csak azokat vehetik számításba, akik valamely egészségügyi intézménynél jelentkeztek.

(18.20)

Megtudjuk azt is, hogy 400 körüli azok száma, akik a drogfogyasztás túladagolása miatt halnak meg. Megtudjuk azt, hogy '98-ban a bíróságok alig 50 százalékot meghaladóan ítéltek el végrehajtható módon olyanokat, akik a drogfogyasztással kapcsolatba kerültek, ami azt is jelenti, hogy ezeknek az elkövetőknek csaknem 50 százalékát felfüggesztették.

Én ezt igenis oly mértékű liberális ítélkezési gyakorlatnak tartom, ami elfogadhatatlan. Bár azt nem lehet látni az előterjesztésből, hogy hogy oszlik meg ezek aránya - mivel ott tényleg kell súlyozni, hogy ki a forgalomba hozó, ki a szállító és ki a fogyasztó. Ez nem látszik belőle, de akkor is rendkívül liberális ez az ítélkezési gyakorlat, amiből az is következik, hogy teljesen alaptalan mindaz a felvetés, hogy börtönnel fogják büntetni majd azokat, akik alkalmi fogyasztók. Dehogyis, kérem szépen! A büntetőbíróságoknak is megvan a jogpolitikai irányelvek alapján a megfelelő ítélkezési gyakorlatuk. Ha majd az eljárás során bebizonyosodik, hogy az tényleg alkalmi fogyasztó, akár korlátlanul enyhíthetik is a büntetését. De azt előre meghatározni, hogy büntetésben ne is részesüljön, egyszerűen képtelenség.

Nem akarok most belemenni, lehetne rajta hosszan vitatkozni, de ezt megtettük a büntető törvénykönyv módosításnál, hogy az öncsonkítás valóban megengedhető-e, veszélyes-e a társadalomra nézve, ha valaki notórius drogfogyasztó, vagy veszélyes-e, ha valaki levágja a karját. Kérem szépen, beszéltünk már erről elég sokat, és elég képtelen felvetések hangzottak el akkor is. Nem kívánok rá időt pazarolni.

Rendkívül szomorú viszont az a megállapítása ennek a helyzetfelmérésnek, hogy Magyarországon a legnagyobb mennyiségben fogyasztott kábítószer a marihuána, és a marihuána legnagyobb részét, döntő részét itt termelik, Magyarországon, itt készítenek belőle kábítószert, és még azt is tudjuk pontosan, hogy Bács-Kiskunban, Békésben és Baranya megyében vannak a marihuánatenyészetek.

Rendkívül keveset tudunk erről, nagyon keveset foglalkozik ezzel a média, a sajtó. Ezekkel kellene foglalkozni, akár krimi helyett a televízióban - biztos, hogy hatásosabb lenne a prevenció érdekében és végett. Nos, ilyen helyzetfelmérés alapján jut oda végül is a programkészítő és -előterjesztő, hogy tenni kell most már valamit, amire egyébként kötelezi az a rengeteg nemzetközi egyezmény és megállapodás, aminek egyébként mind részesei is vagyunk, és amelyek mindegyike kimondja, hogy azokat az elveket, amelyek ezekben az egyezményekben benne vannak, a magyar jogban igenis érvényesíteni kell.

Ezt teszi egyébként ez a program, maradéktalanul ezt teszi, de mint az elején mondtam, nem is várok el tőle részletes cselekvési programot. Ez egy stratégiai program. Meghatározza azt is, hogy milyen alapokra helyezi. Mégpedig az Egészségügyi Világszervezet egészséget mindenkinek című stratégiája az alapja ennek, tehát nem is valamiféle kitaláció, hanem egy már bevett, elfogadott stratégia alapján építi fel az egészet, ahol meghatározza a célokat.

A helyzetfelmérés alapján ezek a célok szinte pontosan körülhatárolhatók, leírhatók. Meghatározza a célokhoz szükséges eszközrendszert, meghatározza, hogyan lehet mérni ezek eredményességét, és hogyan lehet ezt monitorozni, ami rendkívül szükséges, hiszen menet közben is állandóan figyelemmel kell kísérnünk, hogy az, amit teszünk, jó-e vagy sem.

Én tehát az egész stratégiai programot rendkívül magas színvonalúnak, jónak tartom. Egy része, a VII. fejezet nem feltétlenül teljes mértékben kibontott. Történnek ugyan utalások a regionális kapcsolatokra, amelyek részben már megvannak, és több más egyezménynek való alávetettségre is utalás történik. Ez nem elég részletes, és azért nem elég részletes, mert csak itt, Magyarországon érvényesíteni egy ilyen programot, azt hiszem, nem elégséges. Nemzetközi méreteket ölt a drogkereskedelem, a drogfogyasztás, szóval az egész témakör, amelyből nem szakadhatunk ki egy önálló kis programmal.

Mindezeket összefoglalva és megismételve: ez a stratégiai program rendkívül komoly munka, ami persze csak a kezdete egy későbbi jogalkotási folyamatnak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), aminek a lehetősége pedig benne van a 2. §-ban.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tájékoztatom képviselőtársaimat, hogy Koltai Ildikó képviselő asszony következik, a Fidesz képviselőcsoportjából; őt követi majd Juharos Róbert képviselő úr, ugyancsak a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő asszony.

KOLTAI ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy elöljáróban néhány adatot elmondjak a kábítószer-fogyasztás jelenlegi hazai helyzetéről. Mértéktartó becslések szerint ebben az évben a fogyasztók több tíz milliárd forintot költenek kábítószerekre. Ez az összeg teljes egészében a hazai szervezett alvilág zsebébe kerül. A kábítószer-fogyasztás a kétszer kettő igazságával együtt jár, az úgynevezett beszerzési bűnözés tömeges megjelenésével.

Például egy közepesen függő heroinfogyasztónak havonta 200-300 ezer forintot kell szenvedélye kielégítésére fordítania. Ezt az összeget egy fizikailag és szellemileg rohamosan leépülő ember csak illegális úton tudja előteremteni. A drogos bűnözés stációi: először is a szülők pénze és a lakásban található mozdítható értékek eltulajdonítása. Ezután következik a kölcsönkérés, a hamisítás, a csalás, bolti lopás, autófeltörés, autólopás, utcai rablótámadás és legvégül a gyilkosság.

Ugyancsak becslések szerint ma Magyarországon a kábítószert szedő emberek száma - ebbe beletartoznak az alkalmi és a függő fogyasztók is - 50-100 ezer ember között mozog. A budapesti középiskolások 35 százaléka érintett. Hétvégenként minimálisan több tízezer fiatal fogyaszt amfetamin-kábítószereket - speed ecstasy - az ifjúsági szórakozóhelyeken. A legkomolyabb beetetés és fogyasztás nem az iskolákban és azok környékén történik, hanem az ifjúsági szórakozóhelyeken. A legveszélyesebb beetetők maguk is drogfüggő személyek, akik ezt a munkát kábítószerért cserébe végzik.

A drogkultúra sajnos az ifjúsági kultúra részévé vált: az úgynevezett technodiszkók szükséges kelléke a kábítószer. Az úgynevezett diszkódrogok fogyasztói előszeretettel ugranak át a keményebb szerekre, például a kokainra és a heroinra. A kábítószerek hatása alatt bekövetkező úgynevezett diszkóbalesetek száma évről évre rohamosan emelkedik.

A heroin piaci ára jelenleg csökkenőben van. Ez sajnos azt jelenti, hogy bővül a fogyasztók köre. Újra tapasztalható egy erőteljes marihuánafogyasztási láz, ezt kíséri egy termelési láz is, hiszen Magyarország valamennyi megyéjében termelnek indiai hasiskendert.

Pár gondolat az úgynevezett lágy drogokról. A leglágyabb drog is lelki függőséget okoz, és rendszeres fogyasztása tartósítja a világtól való elszakadási vágyat. A lágy drogok eladásának színhelyein törvényszerűen megjelennek az úgynevezett nehéz drogok. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a lágy drogok rendszerint csak kiegészítő szerek, más, veszélyesebb kábítószerek fogyasztásának kísérői.

A fentiek alapján tehát sem a közbiztonság javítása, sem a szervezett bűnözés visszaszorítása nem képzelhető el a kábítószer-fogyasztás és -terjesztés visszaszorítása nélkül. Azt is látnunk kell, hogy ezen a piacion a fogyasztóért van minden, és a fogyasztói kereslet generálja a terjesztés volumenének és szervezettségének növekedését, illetve a kábítószer-fogyasztó személye hihetetlen közbiztonsági és egyéb veszélyeket jelent környezete és a társadalom számára. A szakirodalom szerint egy úgynevezett sikeres drogkarrier, ami halállal végződik, az államnak, az adófizetőknek 50 millió forintjába kerül: munkából való kiesés, bűnözés, egészségügyi és szociális ellátás.

(18.30)

Ma a fejlett világ valamennyi országa az általa eddig követett gyakorlat szigorításának irányába tart. Itt szeretnék válaszolni azokra a felvetésekre és kritikákra, amelyeket ellenzéki képviselőtársaimtól kaptunk, azaz: szűkíteni igyekszik a kábítószerekhez való hozzáférés lehetőségeit. Még a sokat emlegetett Hollandia is a szigorítás irányába volt kénytelen elmozdulni 1997-ben, mivel az általa működtetett liberális modell nem hozta meg a várt eredményt. Hollandián belül is nagyon elterjedt a nehéz drogok fogyasztása, és az európai uniós országok egyre hangosabban követelték a holland kábítószer-politika szigorítását.

A kilencvenes években Amszterdam Európa egyik legnagyobb beszerző és elosztó központjává vált, ez önmagában rendkívül sok problémát okozott, illetve rendkívül sokba került. Itt csak utalnék az úgynevezett drogturizmusra, ami ellen a környező országok, például Németország és Franciaország is erőteljesen tiltakoztak.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kábítószer kérdése tehát rendkívül érzékeny társadalmi probléma. Kutatók szerint sokfajta téves és egymásnak is ellentmondó hit, hiedelem él a közvélekedés szintjén a kábítószer-problémáról. Egyrészt azonnali és teljes felszámolását követeli meg a közvélemény, ugyanakkor sokszor és sokan úgy gondolják, hogy olyan csapás ez, mint a pestis, amely ellen nem lehet ténylegesen semmit sem tenni.

Nem szabad, hogy ezek a téves tudatok bénítsanak le bennünket, hanem cselekvésre kell késztessen az a felismerés, hogy a drogprobléma mind egyéni, mind közösségi értelemben kezelhető, a drogfüggő pedig gyógyítható. Mi ezért akarunk tenni. És most azért nem mondtam azt, hogy a polgári kormányzat, mert remélem én is, hogy ez nemcsak a kormány számára fontos, hanem minden ember számára fontos, minden parlamenti pártnak fontos, minden társadalmi és civil szervezet és család számára fontos ebben az országban. Azokért kell cselekedni, akik maguk rosszul döntenek vagy már éppen képtelenek cselekedni.

Nem osztjuk azok véleményét, akik a sorok között vagy félhangosan a drogok legalizálása iránt kívánnak tenni. Nem osztjuk véleményüket, mert az a drogfogyasztás jelentős növekedéséhez vezetne, a társadalmi károkat pedig növelné. De nem értünk egyet azokkal sem, akik a drogprobléma teljes és azonnali megszüntetésének délibábja alatt kizárólag a represszió eszköztárát ajánlják. Nem értünk egyet, mert az csak kirekesztéshez, megbélyegzéshez vezethet. Mi a párbeszédet és a józan drogpolitikát választjuk és ajánljuk. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a szenvedélybetegségekről itt, a parlamentben józanul lehessen beszélni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Bizony a honi közélet egyes jeles szereplőitől is elhangzottak olyan vélemények, hogy a droggal együtt kell élni. Nem, hölgyeim és uraim! A droggal nem kell és nem szabad együtt élni. A drog ellen és a drogfogyasztás ellen tennünk kell, önmagunkért, a gyermekeinkért és a jövőnkért. Ez a nemzeti drogstratégiai program ezért készült. Ezért volt széles körű társadalmi egyeztetés e témában. Ezért reméljük azt, hogy e probléma leküzdéséhez mindannyiuktól megkapjuk a segítséget.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja ezt kéri önöktől, és ezt a stratégiai programot általános vitára alkalmasnak találja, és a megvalósításához minden tőle telhető eszközzel segítséget fog nyújtani.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz, az FKGP és a MIÉP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Juharos Róbert képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

DR. JUHAROS RÓBERT (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. A Fidesz-Magyar Polgári Párt, érzékelve a magyar társadalom elvárásait, "A jövő választása" című választási programjában a kábítószerhelyzet azonnali kezelését ígérte a magyar polgárok számára. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy a hazai droghelyzet 1995-től kezdve fordult drámaira. 1995-től kezdve Magyarország már nem elsősorban tranzitországként szerepel, hanem mint célország is megjelenik az európai drogpiacokon.

Nos, innentől kezdve döbbenetes képet mutatnak a drogstatisztikák. A Fidesz-Magyar Polgári Párt a polgárok akaratát figyelembe véve úgy döntött, hogy e folyamatokba azonnal beavatkozik. Több lépés is történt ennek jegyében a Fidesz kormányra kerülése után. Új tényállásokat iktattunk be a büntető törvénykönyv rendelkezései közé, új tényállásként jelenik meg a visszaélés kábítószerrel és a kábítószer készítésének elősegítése cím.

Megjelenik a 10-től 15 évig terjedő, sőt az életfogytig és valóban életfogytig tartó szabadságvesztés büntetési tétele egyes minősített esetek kapcsán, például, ha a bűncselekményt bűnszervezet tagjaként vagy megbízásból követik el. Ezzel a Fidesz - ahol sokszor balliberális sajtókritikát is kaptunk -, Európa egyik legszigorúbb drogszabályozását dolgozta ki és léptette életbe. Drogpolitikai döntéseinknek ezen minősítését azonban vállaljuk. Vállaljuk azért, mert tisztában vagyunk a drogfogyasztás óriási társadalmi költségeivel, de a büntetőjogi szigorítás mellett félmilliárd forint azonnali támogatást biztosítottunk a Miniszterelnöki Hivatalon keresztül a rendőrség kábítószer-ellenes csoportjainak, valamint a rendőrség kábítószer-ellenes osztályainak létszámát is megemeltük. Mindezek mellett a maffiatörvény megalkotásával megteremtettük a jogi lehetőséget a kábítószertől fertőzött szórakozóhelyek, az úgynevezett drogdiszkók bezárására, tulajdonosaik megbüntetésére. E lépéssorozattal a Fidesz-Magyar Polgári Párt hadat üzent a drogoknak, s mindazoknak, akik azt az üzleti haszon reményében megtermelik, akik azt gyermekeinknek eladják, akik a drogpiacon extraprofitot zsebelnek be.

Az azonnali beavatkozás mellett a Fidesz választási programjában közép- és hosszú távú program kidolgozását és végrehajtását ígérte a drogpiac széttörése, a drogfogyasztás megelőzése és a drogkereskedelem visszaszorítása érdekében. Ennek jegyében született meg az Ifjúsági és Sportminisztérium előkészítésében a kábítószerprobléma visszaszorítását célul kitűző nemzeti stratégiai program, amelyet a minisztérium országgyűlési határozati javaslat formájában nyújtott be a parlament elé.

A határozati javaslat a kábítószer-ellenes harc koncepcionális alapjait foglalja össze, számot vet a kábítószer-használattal kapcsolatos, az ország helyzetét külső és belső szempontból meghatározó körülmények alakulásával, meghatározza a kábítószer-ellenes stratégia fő célkitűzéseit és feladatait, megfogalmazza a célok és feladatok elérése érdekében érvényesítendő legfőbb prioritásokat. Általános helyzetelemzést ad a hazai drogstatisztikai adatok segítségével, és ezek alapján prognózist is nyújt. Bemutatja a kábítószer-fogyasztás társadalmi tényezőit és a hatályos jogi normák által biztosított jogi környezetet.

A program pontosan részletezi a kormány drogpolitikai prioritásait. Hangsúlyozza, hogy a drogpolitika kialakításába be kell vonni az állampolgárok és közösségeik minél szélesebb rétegeit, a civil szerveződéseket, az egyházi szervezeteket, valamint a problémával szembekerülő állami és önkormányzati intézményrendszert. Külön szeretném kiemelni, hogy az Ifjúsági és Sportminisztérium által benyújtott anyag véleményem szerint kiemelkedően magas színvonalat képvisel, összegez és elemez minden adatot, ami ezen jelentős társadalmi probléma kezelésének stratégiájához elengedhetetlenül szükséges. Részletes és összegző elemzést ad az egészségügyi intézményekben kezelésre jelentkezett kábítószer-fogyasztókról, a kábítószerfajták elterjedtségéről, a drog által okozott halálesetekről és a drogfogyasztással összefüggésbe hozható bűnözésről. Külön teret szán a középiskolások drogfogyasztási szokásainak, a speciális ifjúsági csoportok, tehát a különböző ifjúsági szegmensek fogyasztási szokásainak, sőt a börtönökben tapasztalható fogyasztásnak is.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt politikusaként tehát megállapíthatom, hogy a polgári kormány kétéves kormányzása alatt adekvát eszközökkel kezeli a hazai drogproblémát. Két évvel ezelőtt azonnali beavatkozásra volt szükség; ezt, ahogy a beszéd elején már jeleztem, meg is tettük. A kormányzati ciklus felénél járva pedig előttünk fekszik egy kiváló színvonalú anyag, amely a hazai droghelyzethez stratégiai szemlélettel viszonyul, és nem hiányzik belőle ezen társadalmi probléma átfogó szemlélete sem.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

(18.40)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Juhász Gábor képviselőtársam jelezte, hogy két percben szólni kíván, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

JUHÁSZ GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Én csak Juharos képviselőtársam figyelmét szeretném felhívni arra, hogy most, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt a népek szabad akaratából előállt ezzel a kitűnő tervvel, ezzel még nem abszolválták a kérdést, még nem oldották meg ezt sem, hanem ez a terv. Amiről tehát most vitatkozunk, az a terv.

Ezt csak azért mondom, mert ahogy hallgattam a képviselőtársamat, az volt a gyanúm, hogy most lejön a pulpitusról, hozunk egy határozatot, hogy boldogok leszünk, jólétben és biztonságban élünk, s a Fidesz-Magyar Polgári Párt ezt a problémát is kipipálta és megoldotta.

Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ez egy terv, s éppen arról vitatkoztunk itt eddig, hogyan lehetne ezt a tervet egy kicsit komplexebbé, jobbá tenni, s mindenki azon van, hogy konszenzussal elfogadjuk.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ugyancsak két percben kért szót Juharos Róbert képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

DR. JUHAROS RÓBERT (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Csak egy rövid reflexiót engedjen meg. Ha jól figyelt volna a képviselőtársam a beszédre, arra kívántam rámutatni, hogy nemcsak a konkrét intézkedések terén mutattunk határozottságot, hanem létezik egy olyan stratégiai koncepció, amely a jövőbeni lépéseinket is meg fogja alapozni. Tehát ott vagyunk akkor is, amikor a tettekre van szükség, és ott vagyunk akkor is, amikor stratégiai gondolkodásra van szükség. Erre figyeljen oda a képviselőtársam.

Köszönöm a szót.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Lamperth Mónika képviselő asszony kért ugyancsak két percben hozzászólási lehetőséget, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő asszony!

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Persze bizonyára nagy megnyugvással tölti el a népeket, hogy a Fidesz ott van minden kilométerkőnél. Én szeretném megragadni azt az alkalmat, hogy a miniszter úr itt van a vitán, és szeretném Deutsch miniszter úrnak tisztelettel felhívni a figyelmét arra - bizottsági ülésen is elmondtam egyébként -, hogy én tudom, hogy ez a koncepció a kábítószer-fogyasztás, a kábítószerrel való bűnözés visszaszorítására irányul, és teljes metszetében átfogja a kábítószer elleni küzdelem minden területét, de azért érdemes lenne a magyar parlamentben a magyar nyelv szabályaira is egy kicsit több figyelmet fordítani.

"A kábítószer-probléma visszaszorítása" egy teljesen lehetetlen név, ugyanis a magyar nyelvben a problémát nem szükséges vagy nem lehetséges visszaszorítani. A magyar nyelv szabályai szerint a problémát megoldani szoktuk, visszaszorítani meg egészen mást szoktunk. Az én meggyőződésem szerint a kábítószer-probléma visszaszorítása egy teljesen magyartalan elnevezés. Ha már a magyar parlament tárgyal és elfogad egy koncepciót, aminek nagyon nemes és jó a célkitűzése, akkor az a kérésem, hogy tiszteljük meg a magyar nyelvet azzal, hogy nem tekerjük ki, nem fordítjuk ki, nem erőszakoljuk meg, hanem adunk egy olyan nevet ennek a koncepciónak, ami megfelel a magyar nyelv szabályainak.

A Magyar Szocialista Párt be fog adni erre vonatkozóan módosító indítványt. Én arra kérem a miniszter urat, hogy konzultáljon nyelvészekkel, értelmezzék ennek a címnek a pontos tartalmát, és arra kérem, hogy amikor a mi, meggyőződésem szerint pontosabb, helyesebb és precíz módosító indítványunkat a címhez beadjuk, akkor legyen nyitott erre a Fidesz-Magyar Polgári Párt és az egész polgári kormány, s próbáljunk meg egy helyes magyar nevet találni ennek a koncepciónak.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Zsigó Róbert képviselő úr kért ugyancsak két percben hozzászólási lehetőséget, a Fidesz képviselőcsoportjából. Tessék!

ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Ismét nem szeretném, pláne azoknak a képviselő uraknak és hölgyeknek az idejét rabolni, akik már a következő napirendi pontra térnek rá. Persze sokat beszélgethetünk arról, hogy ki melyik kilométerkőnél áll és mikor. Azt azért szeretném a figyelmükbe ajánlani, hogy most legalább van egy olyan nemzeti stratégiánk, aminek lehet, hogy lehet jobb nevet adni, de legalább most van, s a magyar parlamentnek van lehetősége arra - egyébként először -, hogy ezt tárgyalja, s van esélyünk arra, hogy ez ellen a probléma ellen, ha nem is visszaszorítjuk, de legalább fellépjünk.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Azok a képviselőtársaim, akik még írásban jelezték hozzászólási igényüket, de nincsenek jelen, feltételezem, hogy az általános vita következő szakaszában szeretnék elmondani véleményüket. Így a hozzászólások végéhez érkeztünk. Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki felszólalni. (Senki sem jelzi hozzászólási szándékát.) Nem kíván.

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát elnapolom, folytatására a következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Közgyűlésének feloszlatásáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája. Az előterjesztést H/2969. számon, a bizottságok együttes ajánlását pedig H/2969/6. számon kapták kézhez. Bejelentem, hogy az előterjesztőt a mai vita során Horváth Zsolt egészségügyi politikai államtitkár úr képviseli.

Megkérdezem a hatáskörrel rendelkező bizottságokat, kívánnak-e előadót állítani a részletes vitában. Az önkormányzati és az alkotmányügyi bizottság kíván-e előadót állítani? (Senki sem jelentkezik.) Nem kíván.

Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztéshez két javaslat érkezett, amelyek különböző jogi megoldásokat tartalmaznak a közgyűlés feloszlatását kezdeményező előterjesztés módosításával kapcsolatban. A részletes vita során kérem a képviselőket, hogy felszólalásaikban csak e két megoldásra tegyék meg észrevételeiket.

Mindezek alapján indítványozom, hogy az ajánlás 1. pontját külön, az egymással összefüggő 2. és 3. pontjait pedig összevontan tárgyaljuk meg. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, tisztelt képviselőtársaimat, elfogadják-e a javasolt vitaszerkezetet. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.) Köszönöm szépen.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a javasolt vitaszerkezetet elfogadta.

Megnyitom a részletes vita első szakaszát az ajánlás 1. pontja alapján, amely azt kezdeményezi, hogy az Országgyűlés ne oszlassa fel a közgyűlést az önkormányzati bizottság tényvizsgálatáról készült jelentés előterjesztéséig.

Lamperth Mónika képviselő asszony jelezte ebben a vitaszakaszban hozzászólási szándékát, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. A képviselő asszonyt illeti a szó.