Felszólalás adatai

DR. MÁNYA KRISTÓF (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A vita eddigi szakaszában elhangzottak arra utalnak, hogy képviselőtársaim az előttünk lévő törvénymódosítás tartalmát, értékét, hasznosságát azon keresztül ítélik meg, hogy mit gondolnak a hatályos egészségügyi törvényről. Engedjék meg, hogy én is felidézzem az egészségügyi törvény két évvel ezelőtti, a szakmai és nem szakmai közvéleményt élénken foglalkoztató vitájának néhány fontosabb és máig tanulságos elemét.

Az egyik ilyen csomópont volt, hogy jó-e az, ha az egészségügyi törvény a nagyon összetett és sokszínű rendszer minden kapcsolódó jogintézményét meghatározza, ha széles hatókörű. További kérdés volt, hogy kerettörvény legyen-e, azaz a későbbi jogalkotás számára iránymutató, stratégiai jellegű rendelkezéseket tartalmazza, vagy inkább kódex jellegű, és így az egyes részterületeket teljeskörűen ölelje fel.

A legtöbb polémiát a betegjogi rész előírásai okozták, mindenekelőtt azért, mert az egészségügyi intézmények annak biztosítására nagyobbrészt sem személyi, sem tárgyi feltételekkel nem rendelkeztek. Ma sem jobb a helyzet, hiszen például a betegek folyamatos kapcsolattartásához tágasabb kórtermek, jóval több telefon, a tájékozott beleegyezéshez több idővel rendelkező orvos és nővér kell.

Végül a legnagyobb kihívást az jelentette, hogy az új egészségügyi törvénytől várta a szakmai közvélemény, hogy az ellátás meghirdetett alapelveihez - úgymint: egyenlő hozzáférés, folyamatos ellátás, méltányosság - pénzforrások rendelődjenek. Tudjuk, hogy nem így történt. Az egészségügyből az elmúlt ciklusban jelentős forráskivonás történt. A múlt év júliusában hatályba lépett egészségügyi törvény végül is igen terjedelmesre sikerült, hatókörébe vonva csaknem minden egészségügyi szereplőt és jogviszonyt. Inkább kódex jellegű, mint kerettörvény, ami egyben azt is jelenti, hogy folyamatos karbantartása indokolttá válik, amint a betegellátás gyakorlata vagy intézményi rendszere változik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az egészségügyi törvény megalkotását igen komoly szakmai előkészítés, kodifikációs munka előzte meg. Abban részt vett csaknem minden szakma képviselője, a kamarák, a tudományos egyesületek, érdekképviseletek egyaránt. Nem volt könnyű dolguk, hiszen az akkori kormányzat a törvénnyel azt szerette volna elérni, hogy a beteg és az egészségügy közötti, évtizedes reflexeken alapuló paternalista jellegű viszonyt alapvetően más, inkább a szolgáltató-kliens közötti szerződéses jogviszonnyá alakítsa. Akár polgári jogviszonyt is mondhatnánk, de ez az előző ciklus kormányától nem volt várható. Mindenesetre az egészségügyi törvény pontosan azoknál a definícióknál és szabályozási területeknél került szembe a napi gyakorlattal, melyeknél a legtöbb ellenvetés volt két évvel ezelőtt is. Ilyen értelemben tehát azt gondolom, hogy az előttünk lévő törvénymódosítás azért lényegesen több, mint hogy azt egyszerűen csak technikainak nevezhetnénk.

Az elhangzott vezérszónoklatokban és felszólalásokban már többen kitértek az értelmező részben szereplő egészségügyi dolgozó fogalmának definíciójára, erről most részletesebben nem szólnék. Viszont már most látható, hogy a kezelőorvos definíciója körül további viták várhatók arra való tekintettel, hogy a hatályos szöveg például nem tesz különbséget a beteget rendszeresen látó, a kezelést irányító és a beavatkozást végző, a konzíliumot adó orvos között.

A másik kérdés az, hogy segíti-e a hatályos egészségügyi törvény az orvost azonnali döntéskényszer esetén. Az úgynevezett korlátozó intézkedések írásbeli dokumentálásának előírása bizonyosan nem segíti. Csakúgy megnehezíti az orvos dolgát, ha a válságos állapotú, eszméletlen beteg hozzátartozói azért nem tudnak döntést hozni egy műtét elfogadásáról, mert a dokumentációba nem tekinthetnek bele. Ilyen éles helyzetek gyakran adódnak, ezért az egészségügyi törvény betegjogi rendelkezéseinek ilyen irányú módosítása mindenképpen indokolt, sőt sürgető.

A vitában ellenzéki oldalról a személyes adatvédelem sérelmét hozták fel ennél a kérdésnél. Azon túl, hogy a módosítást tartalmilag az adatvédelmi biztos nem kifogásolta, fontosnak érzem hangsúlyozni, hogy a betegjogok egyoldalú felfogása megbéníthatja az ellátórendszert. Közép-Európában és különösen Magyarországon az orvos-beteg, nővér-beteg kapcsolat kulturális hagyományaink folytán családiasabb, mint Nyugat-Európában, illetve az Egyesült Államokban. Különösen igaz ez a beteg válságos pillanataira, amikor nemcsak az orvosnak, de a hozzátartozóknak is lelki-fizikai támogatást kell nyújtaniuk. Ennek a támogatásnak adott esetben az is része lehet, hogy a családtag hozzáférhet s hozzáférhessen az orvosi dokumentációhoz. Mi a kormányzati oldalon tehát örülünk annak, ha a családok egységének, integritásának védelme az egészségügyi törvény betegjogi fejezeteiben is megjelenik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk lévő törvényjavaslatot mind az orvosi, mind a gyógyszerészkamara támogatja. Ez nagyon fontos körülmény, hiszen a gyakorlati nehézségeket eddig döntően innen jelezték.

(13.00)

Abban is egyetértés van, hogy az egészségügyi törvény mostani módosítása az átalakítási folyamatnak nem vége, hanem inkább kezdete. Igen, valóban ez részben politikai kérdés is, de ha úgy tetszik, szakmapolitikai kérdés, mint ahogy Schvarcz Tibor képviselőtársam utalt rá, csak ellenkező megfontolásból.

Az egészségügyi intézmények törvényi szabályozása, az egészségbiztosítási reform bevezetése ugyanis még előttünk áll, ezek lesznek a következő lépések. De hogy ez a törvénymódosítás az előttünk álló lépésekhez biztosabb alapot ad, az elmondottakból, azt hiszem, egyértelmű. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a törvénymódosítást számos ponton nem kellene pontosítani.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiból.)