Felszólalás adatai

CSIZMÁR GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Csak szeretném pontosítani és tisztázni az álláspontunkat ebben a bizonyos felsőoktatás felé való bővítésben, mert úgy tűnik, hogy Sági képviselőtársam számára nem világos.

Elöljáróban annyit, hogy az az érvelés sokszor elhangzott bizottsági vitákon is, hogy azért kellene a bővítéseket, a felhasználási jogcímeket támogatni, mert a szakképzési alaprész szufficites volt az elmúlt két esztendőben, és hogy emiatt nyugodtan lehet bővíteni a felhasználási jogcímeket. Azért szeretném gyorsan hozzátenni, hogy bár a tény igaz, hogy szufficites volt, de az is tény, hogy mindkét esztendőben igen-igen alultervezett volt mind a bevételi, mind a kiadási oldal, és emögött nyilvánvaló szándék volt, és a szufficit ebből származott. Tehát nem abból, hogy milyen fejlesztési igény van a szakképzésben, és ezt a pénzeszközt nem használta volna fel a szakképzés, hanem abból, hogy egy tervezési taktika vagy technika eredményeként jött létre ez a szufficit.

Tehát ami most a felsőoktatás felé való terjesztést illeti, ha Sági képviselő úr megnézi a felsőoktatási törvényt, akkor ott eléggé pontosan szabályozott, hogy mi a felsőfokú akkreditált iskolarendszerű szakképzés a felsőoktatásban. Ezt szokta a szakzsargon posztszekunderinek hívni, mint ahogy egyébként a világon mindenütt. Amire azt mondjuk, hogy arrafelé már nem kellene bővíteni, az nem ez, mert egyetértünk, hogy erre fel kellene használni a pénzt. Hanem van egy másik passzus ebben a törvényjavaslatban, amely egyébként az egész felsőoktatásra kiterjesztően az alapképzésbe illesztett nyolchetes gyakorlatra terjed ki, és nemcsak a posztszekunderire, hanem általában a teljes felsőoktatásban az alapképzésbe illesztett nyolchetes gyakorlatra.

Erre mondjuk azt, hogy ez egy olyan kapu, amely veszélyes a szakképzésre nézve, mert itt már nem biztosított, hogy teljes mértékben a szakképzésre fordítódik ez az összeg. Ez a különbség. Köszönöm.

(10.40)