Felszólalás adatai

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A felsőoktatási törvény módosítása, a közoktatási törvény módosítása, most pedig a szakképzési hozzájárulásról és a szakképzés fejlesztésének támogatásáról szóló törvény módosítása jelzi, hogy a szaktárca egy általánosságában is értékelhető, összességében is jó irányba ható módosító szakba lépett, s mindezek alapján reméljük, hogy az a távolság, amely az európai normák és a magyar valóság között van, csökkenni fog.

A bizottság elnökeként is tapasztalom azt az együttműködést a pártok részéről, amelynek alapján képesek vagyunk túltenni magunkat pártpolitikai érdekeken, és egy olyan, egy irányba húzó törvénymódosító javaslatrendszer készülődik itt közös műhelyben, amely az iskola, legyen az szakképző iskola, általános iskola, felsőoktatási intézmény, tehát mindezen iskolák biztonságát és nyugalmát kell hogy szolgálja.

(9.40)

Talán e tekintetben van a magyar iskolarendszerben a pénzen kívül nagy hiány.

Jelen törvénymódosító javaslatot a Magyar Demokrata Fórum támogatja. Két észrevételt szeretnék elmondani most a vita kezdetén, amely meggyőződésem szerint segítené a törvény módosítását, azzal a gondolattal, hogy a felnőttképzési törvény - amely minden bizonnyal a jövő esztendő második felében olyan stádiumba jut, hogy a parlament tárgyalhat róla - fogja segíteni igazán ezt a törvénymódosító rendszert, amellyel a szaktárca keményen birkózik.

Az elmúlt tíz esztendőben a szakképző iskolák szinte egyetlen fejlesztési forrása a Szakképzési Alap volt. Az iskolák mindent megtettek annak érdekében, hogy ezeket a pénzeket különböző vállalatoktól megszerezzék, mivel az állami, illetve önkormányzati források fejlesztésekre nem nagyon adtak lehetőséget. Az elmúlt években is megfigyelhető volt az a tendencia, hogy a gimnáziumok alapító okiratukat módosították, a gimnáziumi osztályok mellett indítottak egy-egy szakközépiskolai osztályt, nevüket kiegészítették, az "és szakközépiskola" részlettel látták el. Ennek kizárólagos oka az volt, hogy az intézmény így részesülhetett a szakképzési támogatásban. Miközben a szakképzési hozzájárulás volumenében változatlan maradt és marad, a szakképzési támogatást igénybe vehetők köre bővült. Tulajdonképpen ezt a szakképző iskolákra hátrányos gyakorlatot kívánja még jobban kiterjeszteni elgondolásunk, véleményünk szerint a törvényjavaslat.

Az 1. §-hoz fűzött indoklás le is szögezi, hogy a törvénymódosítási javaslat célja a felhasználói kör bővítése. A jelenleg érvényes törvény szerint a szakképzési hozzájárulás célja kizárólag a szakképzési törvény hatálya alá tartozó, elismert szakképesítés megszerzését biztosító szakképzés támogatása. A javaslat szerint a cél kibővül a felsőoktatási törvény hatálya alá eső gyakorlati képzésekkel. Ez pedig várhatóan jelentősen lecsökkenti a hagyományos szakképzésre fordítható összeget. Jelen törvénymódosítás értelmében ugyanis a főiskolai, egyetemi végzettség megszerzéséhez szükséges gyakorlati képzés tárgyi fejlesztésére irányuló beruházások támogatására is felhasználható lesz; azaz szinte minden egyetem és főiskola részesülhet belőle. Az sem zárható ki, hogy a hagyományos szakképzésnek csak a korábbi összeg töredéke jut. Persze jó pénzügyminiszteri szokás szerint e címen majd csökkenteni fogják a felsőoktatási intézmények költségvetését - tehetjük hozzá.

Aggályosnak tartjuk a törvény 4. §-ának 4. e) pontjára vonatkozó módosítását is. Itt a munkáltató saját alkalmazottainak képzésére elszámolható összeget növeli meg a korábbiak két és félszeresére. Ez az úgynevezett puha forint, ügyes főkönyvelők sok mindent el tudnak számolni e rovaton. A szakképzési törvény 53. §-ának (3) bekezdése szerint a képzési szerződésben kell meghatározni a képzéssel megszerezhető szakképesítést, illetőleg az elsajátítandó ismereteket. Értelmezésünk szerint a munkáltató gyakorlatilag bármilyen tanfolyamot szervezhet munkavállalóinak a szakképzési hozzájárulás terhére. A tervezett emeléssel szemben legfeljebb 0,2 százalékról 0,3 százalékra való növelését tartjuk elfogadhatónak. Ez a változtatás ugyanis a nagyvállalatoknak kedvez, gyakorlatilag adókönnyítést jelent, hiszen a fent említettek miatt csak adminisztráció kérdése, hogy a pénzt hova fordítják, illetve eltüntessék.

Egy másik terület, amelyről mindenképpen szólnom kell: a gazdaságot milyen lehetőségek ösztönzik a képzésre? A gyakorlati szakképzésben részt vevő vállalkozás, ha erről a társaság valamely iskolával vagy tanulóval szerződést köt, tanulónként havonta 6 ezer forinttal csökkentheti adóalapját; társasági adóról és az osztalékadóról, valamint a személyi jövedelemadó törvényről van szó. A szakképzési hozzájárulásról és a szakképzés fejlesztésének támogatásáról szóló törvény a kötelezettség teljesítésére több lehetőséget ad, így a tanulók gyakorlati képzésének törvényben meghatározott költségelszámolását, valamint a kötelezettség meghatározott részének elszámolhatóságát a munkaviszonyban állók képzésére.

A gazdaság szakképzésben vállalt szerepének növelése érdekében többek között az adókedvezmények újragondolása szükséges. A tanulók után járó adóalap-csökkentő kedvezmény három éve nem változott. 1999-ben változatlanul 6 ezer forint havonta. A gyakorlati képzés költségei azonban jelentősen megnövekedtek. A gazdaság szakképzésben való intenzívebb részvételét elsősorban az indokolja, hogy a szakmák többségében a gazdaságban már jelen lévő korszerű technikai, technológiai környezetben a tanulók felkészítése hatékonyabb, több lehetőséget nyújt a képzést követő azonnali elhelyezkedésre, munkavállalásra. Az adóalap-csökkentő kedvezmény jelenlegi mértéke nem eléggé ösztönző a gazdálkodó szervezetek számára, ennek jelentősebb mértékű emelése szükséges. Az állami költségvetés szempontjából az adókedvezmény növelése nem jelent veszteséget, hiszen a szakképzőiskola-fenntartóknak nyújtandó, a gyakorlati képzésben részt vevő tanulók után járó normatív állami hozzájárulás alól a gazdasági társaságoknál tanulók arányában mentesül.

Mindezek alapján célszerű lesz az adókedvezmény növelése; számításaink szerint amennyiben a gazdaság 20-30 ezer tanulót gyakorlati képzésre a jelenlegi létszámon felül vállal, akkor ez például 15 ezer forint/fő/hónap adóalap-csökkentő kedvezménnyel az állami költségvetést nem terheli, ugyanakkor a szakmai képzést jelentős mértékben elősegíti. Ilyen megfogalmazásban, ilyen gondolati háttérrel kívánunk egy másik helyen törvénymódosító beadványt szerkeszteni, és reméljük a megfelelő ellenzéki és kormánypárti támogatást is megkapjuk ehhez.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)