Felszólalás adatai

HOCK ZOLTÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Ház! Igen tisztelt Államtitkár Úr! Az első megjegyzésem az lenne, hogy gondolkodik az ember, hogy mi volt a szándéka vélhetően a törvényt benyújtó tárcának, hogy miért kellett most ilyen formában és ilyen mértékben benyújtani, hiszen látható, hogy egy nagyobb lélegzetű módosításra tesz indítványt. Igazándiból hiányérzetem maradt, mert úgy gondolom, hogy az elmúlt tizenhat évben, amióta ezt a törvényt a Magyar Országgyűlés 1992-ben elfogadta, megérett volna a helyzet arra, hogy egy egységes közszolgálati törvényt nyújtson be a kormány a parlamentnek. Vélhetően nem lehet ezt ilyen sebtében összeeszkábálni, ezt egy sokkal-sokkal szélesebb előkészítő munka kell hogy megelőzze. Ugyanakkor látható, hogy most már egyre kevesebb indokot lehet felsorolni amellett, hogy miért kell megkülönböztetni a közszolgálatban dolgozókat közalkalmazottakra és köztisztviselőkre.

Egy polémia itt részben kialakult arról, hogy meg lehet-e fogalmazni olyan módosítást a törvényben, amely egyes munkakörök betöltésénél, bár közintézményben történik a foglalkoztatás, mégsem válik ezáltal közalkalmazottá a munkavállaló. A köztisztviselői törvényben ezt egyébként a jogalkotó már rendezte, hiszen a ma hatályos köztisztviselői törvényben vannak olyan foglalkoztatottak, akik dolgozzanak éppen kormányhivatalban vagy éppen egy önkormányzati hivatalban, a beosztásuk okánál fogva nem viselik a köztisztviselői státust.

Ezeknek a körülményeknek a figyelembevételével nekünk ilyen formában hiányérzetünk van. Sokkal-sokkal jobban örültünk volna egy olyan törvénytervezetnek, amely egy egységes közszolgálati rendszert fogalmaz meg, annak előmeneteli rendszerével, stabilitásával, kiszámíthatóságával és általában a közjó szolgálatával. De itt egy módosításról van szó.

Néhány szót szeretnék szólni azokról a körülményekről, amelyekkel mi magunk a törvényben a törekvésekkel egyetértünk. Azt gondoljuk, hogy korrekt a nyugdíj kérdésének a rendezése, pontosítja. Ez vélhetően a munkavállalóknak egy kedvező dolog. A prémiumévekkel kapcsolatban itt már elhangzott Czomba Sándor képviselőtársam szájából, hogy ez nem egy sikertörténet a magyar közszolgálatiságban, ez sem fog sokat javítani rajta. Ez vélhetően ezt a statikus állapotot erősíti. Azt gondolom, hogy helyes az, hogy az összeférhetetlenséget igyekszik pontosítani a törvény, voltak ebben félreértések. Maga a szándék, a törekvés támogatható.

Azt hiszem, hogy itt részünkről le is zárultak azok a körülmények, amelyekről azt gondoljuk, hogy támogatható törekvései a törvénynek. Nagy gondot látunk abban, hogy a minősítési rendszert bele akarja erőltetni a közalkalmazottak világába is. Nagyon kíváncsi lettem volna, és államtitkár úr megkímélte a Házban jelen lévőket attól, hogy ismertette volna, hogy a Szetey Gábor államtitkár úr nevével fémjelzett minősítési rendszer a központi kormányhivatalokban milyen eredményt ért el. Tudjuk, hogy ő már nincs itt, a miniszterelnök azzal indokolta ezt, hogy a munkáját elvégezte, tehát mehetett, most már önmagában folyik ez a kérdés.

Jó lett volna, ha tájékoztatást ad a Háznak arról, hogy az a fajta átalakítás, amit Szetey Gábor nevéhez szoktak kötni, mennyiben segítette elő a központi kormányhivatalokban a munkahatékonyság növekedését, milyenek a visszajelzések, volt-e olyan monitoringrendszer, amely vizsgálta volna a kiindulási pontot, majd az elért eredményeket, ezt hogyan tudták a mindennapokban alkalmazni - mert ez egy nagyon izgalmas kérdés. Bár ebben a Házban nagyon könnyen mondjuk ki ezeket a szavakat, hogy minősítés, mellékleteket is adunk, egy-egy sort odaírunk, hogy lehet minősíteni, kiváló meg még kiválóbb, meg kevésbé kiváló, ugyanakkor tudjuk, hogy az életben ez sokkal-sokkal nehezebben megy, hiszen ezek a legnehezebb döntések, a legkevésbé körülírhatók, számszerűsíthetők, és általában az objektivitást is sok esetben nélkülözik. Tehát azt gondolom, hogy nagyon-nagyon nehézkes lesz a közalkalmazotti szférában - egy iskolában, egy óvodában, adott esetben egy művelődési központban - ezeket az elvárásokat ilyen formában alkalmazni.

Ugyanakkor én magam 16 évig önkormányzati vezetőként dolgoztam, és sok-sok ilyen intézmény fenntartói feladatait is elláttam, s meglepődve tapasztaltam ezt az új fogalmat a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényben, nevezetesen: a prémiumfeladat kitűzését. Eddig a gazdasági társaságokról szóló törvény hatálya alá eső szervezetek vonatkozásában ez egy jól megfogalmazható kérdés volt, hiszen egy auditált mérleg eredményeként, egy elért profit felmutatása esetén a vezető hozzájuthatott ahhoz a prémiumhoz, amit a tulajdonosa vagy az igazgatósága éppen kitűzött. Ezt nagyon nehezen tudom értelmezni egy óvoda, egy általános iskola, egy gimnázium esetében, hogy mik is ezek a prémiumfeladatok.

A kimenetszabályozásnál, ahogy itt már Magyar Bálint képviselő úr is említette, a beiskolázási kérdések lesznek, vagy adott esetben a gyerekek kevesebb csúnya szót fognak kimondani, a füzeteiknek szebb lesz a külalakja, vagy adott esetben a költségvetési keretein belül fog tudni maradni. Tehát melyek azok az objektív mérőpontok, amelyeket a munkáltató, jelen esetben az önkormányzatok majd meg fognak tudni határozni mint prémiumfeladatokat, és azok elérése kapcsán, úgymond a zárszámadás keretében majd hozzájuthat az ő prémiumához?

(11.20)

Azt gondolom, hogy ez egy szolgai másolása volt a multinacionális vállalkozásnak és általában a gazdasági szférában alkalmazott olyan serkentő, motiváló eszköznek, amelyet a közszférában nagyon-nagyon nehéz lesz alkalmazni. Vélhetően ebből sok visszaélés, sok félreértés lesz, és nagyon sok konfliktust fogunk ezáltal a törvénybe, ha persze ez átmegy a parlamenten, belevinni, mert ezek a legkritikusabb részek, amelyeket nem lehet nagyon rendezni.

Ugyanakkor érdekes ez a megjegyzés, hogy a 31. §-ban sok-sok oldalon keresztül, számtalan ponton át sorolja föl a törvény, hogy a kormánynak, illetve a kormány egyes tárcáinak milyen felhatalmazást ad a törvény a különböző végrehajtási utasítások elrendezésében. Kicsit ironikusan arra gondoltam, hogy ez a kisebbségi kormányzás, egyfajta rendeleti kormányzás előkészítésének a szerepe, de nyilván nem akarok én ilyet mondani, hiszen az alkotmány tavalyi módosítása kapcsán ezt a kérdést rendezni kellett. De meglehetősen széles felhatalmazást ad, és ahogy itt már elhangzott, egy jó törvénynek egy rossz végrehajtási rendelet adott esetben nem biztos, hogy a javát szolgálja, lehetséges, hogy inkább a kárát szolgálja. Tehát én itt mindenképpen problémát látok.

A másik ilyen kérdés, ami indokolttá teszi, és indokolttá tehetné az új közszolgálati előmenetelről és közszolgálati rendszerről szóló törvény elfogadását, láthatóan a kormány ezzel a törvénnyel a saját működési modelljét igyekszik kiterjeszteni az önkormányzati világra. Azt is mondhatnánk, hogy ez egy helyes törekvés, hiszen egy országban élünk, egy államháztartáson belül működő rendszerekre vonatkozó szabályok legyenek lehetőség szerint egységesek. Ugyanakkor én feltenném azt a kérdést az államtitkár úrnak, hogy azt végiggondolták-e, hogy a kistelepüléseken megvan-e az a humán erőforrás, megvan-e az a fajta szakmai felkészültség, hogy ilyen bonyolult munkaügyi kérdésekben adott esetben kistelepülésnek nem tudom, hogy a polgármestere, nem tudom, hogy a jegyzője, nem tudom, hogy valamelyik beosztott ügyintézője képes lesz-e adott esetben egy magasabb vezetői állást betöltő közalkalmazottnak a szakmai minősítésére - mert nekem kétségeim vannak. (Közbeszólás az MSZP soraiból: És?)

És én attól tartok, kedves képviselő úr, ha már azt kérdezi tőlem, hogy és, attól tartok, hogy ismétlődik az 1996-os első szocialista-liberális kormány idején megélt folyamat, amikor is az oktatási kormányzat a pedagógiai programok megírásával, elfogadtatásával azt a képtelen helyzetet teremtette meg, hogy a piacon meg lehetett vásárolni a standard pedagógiai programokat adott évfolyamra, adott tantárgyra vonatkoztatva, ennek ára volt persze. Aztán hazatipegtek, beírták az iskolájukat meg az osztályuk nevét, aztán ugyanazzal a szakértővel megint szakértették, akitől korábban megvásárolták ezt a bizonyos pedagógiai programot. Ez összességében belekerült az országnak 8-10 milliárd forintjába, és egy jottányit nem javított adott esetben a közoktatásnak sem a helyzetén, sem a színvonalán.

Visszakanyarodva a mi helyzetünkhöz: önök a prémiumfeladatok kitűzésével, amelyet itt megfogalmaznak, majd aztán a vezetőnek a minősítésével bízzák meg a munkáltatói jog gyakorlóját. Esetünkben ez a polgármester lesz; az a polgármester, akinek a képviselő-testületében adott esetben ez a magasabb vezető beosztású közalkalmazott is helyet foglal. Ennek az összes ellentmondásával majd meglátjuk, hogy ez az életben hogyan működik. Szerintem ezt egy kicsit végiggondolatlanul fogalmazták meg. Vélhetően ezt könnyebb leírni, könnyebb kimondani, könnyebb értetlenül nézni ezen gondolatokat felvetőkre, mint ezt adott esetben az ország háromezer önkormányzatában a mindennapokban végigkísérni.

Nagyon izgalmasan várnám azt, hogy ha ez a törvény ne adj' isten, többséget kap a Házban, és jogszabály válik belőle, ha egy év múlva, másfél év múlva, ne adj' isten, fél év múlva visszatérünk ennek az elemzésére, az értelmezésére, hogy hogyan is valósította meg, hogyan szolgálja azt a szándékot, amit a jogszabály beterjesztője megfogalmazott vele szemben, félek egyébként, hogy újabb törvénymódosítás lesz ennek a következménye.

Arról szó volt már, hogy akkor, amikor adott esetben ilyen típusú kérdésekbe a kormány egy törvénnyel belenyúl az önkormányzati rendszerbe, akkor az önkormányzatok létrejötténél megfogalmazott és teljesen evidenciaként kezelt jogelvet is kellene alkalmazni, hogy ha bármilyen többletkiadást létesítünk vagy keletkeztetünk az önkormányzatnál, akkor egy másik soron egy másik fejezetben illik és célszerű a garanciákat is hozzátenni, hogy ezt miből is lehet majd finanszírozni. Mert önmagában én magam sem értek azzal egyet, hogy majd a következő évi költségvetésben ezt majd rendezzük a normatívákkal. Ez nem garancia, tudjuk jól, hogy ez hit kérdése, hogy vagy megtörténik, vagy nem történik meg, tehát ez ilyen formában, azt gondolom, hogy gond.

Összességében azt gondolom, hogy a törvénynek vannak olyan pontjai, amelyek támogathatóak, ezeket elmondtam: összeférhetetlenség, nyugdíj kérdése, adott esetben az ügyeleti díjak szabályozásának a pontosítása. Ezek fontos dolgok, ezek jó szándékú törekvések, támogatni is lehet. A másik oldalon, azt gondolom, hogy ez a fajta erőltetett és a kormányzati működésben, a kormányhivatalokban nem látható minőségjavulás tükrében nem támogatható, hogy ezt ilyen erőszakkal terjesszük ki. Sokkal fontosabbnak tartanám azt, hogy ha már mindenképpen ez a szándéka akár a kormánynak, akár a parlamentnek, hogy ilyen új típusú minőségbiztosítást vezessen be a foglalkoztatásban, akkor teremtsük meg annak a humán feltételeit magában a rendszerben, adott esetben adjunk egyfajta felkészülési időt azoknak, akik ezt majd fogják alkalmazni, mert így önmagában azt gondolom, hogy csak káoszt fog okozni.

Ezeknek a figyelembevételével, bár a jó szándékot nem vitatjuk, mi a magunk részéről a törvényt támogatni nem fogjuk tudni. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)