Felszólalás adatai

SIMON GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Ha három szót mondhatok azzal kapcsolatban, amit ön felvetett, akkor azt mondom, hogy méltányosság, humánum és az érdekek harmonizációja. Ez az a három szó, ami szerintem leginkább át kell hogy üsse a jogalkotó szellemiségét, és minden olyan egyéni sorsot bemutató drámai helyzet, amit ön mondott, csak abban kell hogy bennünket erősítsen, hogy méltányosan és a jog szellemét helyesen alkalmazva kell ezeket a rendszereket formálnunk. A minap, amikor Komlón jártam és bányászokkal találkoztam, ők maguk is elmondták, hogy bizony ebben a helyzetben várják azt, hogy ez a szemlélet az ő támogatásuk során is jelentkezzen.

Amikor érdekharmonizációról beszélek, képviselő úr, akkor viszont egy picit tágabb metszetben is ezt a kérdést meg kell nézni, a tágabb metszet pedig azt mondja, hogy Magyarországon indokolatlanul is alacsonyabb a foglalkoztatottság szintje. A sokfajta összetevő mellett ennek része az is, hogy nagyon sok munkavállaló a rejtett gazdaságban dolgozik, a fekete- vagy szürkegazdaságban, és nagyon sokan az inaktív kategóriában megváltozott munkaképességűként nincsenek jelen a munkaerőpiacon. Sajnálatosan azt kell mondanom, hogy az európai uniós összehasonlításhoz képest is Magyarországon ebben a kategóriában, ahol a megváltozott munkaképességű munkavállalók vannak, a foglalkoztatási arány a 10 százalékot sem éri el, miközben az Európai Unióban ez az arány 30-40 százalékra tehető, tehát lényegesen, többszörösen nagyobb, három-négyszerese a magyarországi foglalkoztatási lehetőségnek. Amikor a 10 százalékról beszélek, akkor pusztán a legális foglalkoztatásról beszélek, tehát annak a kereteit szeretnénk ilyen értelemben erősíteni.

Ebben a körben nagyon sokat találkozom és beszélgetek megváltozott munkaképességű, fogyatékkal élő emberekkel. Ebben a körben nagyon sokuknak megmaradt szerencsésen olyan képessége, ami talán fejleszthető, és lehetővé teszi azt, hogy a munkaerőpiacon meg tudjon jelenni. Azt gondolom, ez nem önmagában társadalmi érdek, hanem az egyén érdeke is, az egyén érdeke, hogy teljes értékű életet tudjon élni; hogy az egzisztenciát a család számára biztosítani tudja; hogy a munkája révén maga is értékteremtő része legyen annak a társadalmi együttlétnek, amelynek mindannyian részesei vagyunk. Éppen ezért gondolom azt, hogy minden olyan szándék, ami a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatását szeretné elősegíteni, nem önös érdek, hanem társadalmi és egyéni hasznossággal bíró fontos feladatunk.

Törvényi szinten ez a rehabilitációs járadékellátásban testesült meg. Az új szabályozás, aminek talán a ma is felvetett megközelítése van, tulajdonképpen a rokkantnyugdíj mellé, az eddigi három csoport mellé kialakított egy negyediket, a rehabilitációs járadékosok csoportját. Ebbe a csoportba azok kerülhetnek, akik saját egyéni élethelyzetük, életkoruk, egészségi állapotuk, képzettségük, munkaerő-piaci helyzetük alapján megfelelő állami segítséggel visszahelyezhetők a munka világába. Azt gondolom, hogy itt kell nagyon körültekintően, nagyon humánusan, nagyon emberien eljárni, hogy valójában ez az ellátás a munkaerőpiacra való visszajutást jelentse méltányos formában, és ne valamilyen, az egyéni sorsot tovább nehezítő helyzet előidézését. Tulajdonképpen pont ennek a rendszernek az érdekében gondoltuk azt és gondolja azt a jogalkotó, hogy az, aki munkára képes vagy képessé tehető, munkajövedelemmel egészíthesse ki a járadékát.

Éppen ezért biztosítani kell azt, hogy önkéntes részvétellel ennek a programnak a részeként a munkaerőpiacra való visszajutás meg tudjon történni, ehhez természetesen források is kellenek. Önök joggal mondhatják azt, hogy hol van ehhez a megfelelő finanszírozási háttér, hogy a komplex rehabilitáció révén a munkaerőpiacon érdemben meg lehessen jelenni. Az európai uniós fejlesztési programok révén erre a területre 2013-ig úgy tervezzük, hogy 50-60 milliárd forint forrást fogunk támogatásként megjeleníteni.

Szándékunkban van az ellátórendszer rehabilitációs irányú átalakítása, az esélyegyenlőség, a kirekesztettség megszüntetése, a foglalkoztatási arány növelése ezen programok segítségével. Szándékunkban van az is, hogy ha kell, akkor az elmúlt néhány hónap tapasztalatát figyelembe véve a rendszert korrigáljuk, felülvizsgáljuk, a rendszerben olyan finomításokat tegyünk, amelyek egyébként a tényleges szándékot mutatják, mert a tényleges szándék az, képviselő úr, hogy jelezzük, hogy nem vagyunk értéktelenek, mindenki értékes tagja ennek a társadalomnak, és a szociális humanitás megnyilvánulása jelenjen meg a taigetoszi antihumanitással szemben.

Köszönöm szépen, hogy felvetette a témát. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.)

(9.50)