Felszólalás adatai

MOLNÁR LÁSZLÓ (független): Tisztelt Államtitkár Úr! Európai szemmel nézve is példátlan méretű tiszai ciánszennyeződés hívta fel szinte az egész ország és a világ figyelmét arra, hogy egy olyan ország, mint hazánk, amely a Kárpát-medence makroökoszisztéma-rendszerének közepén helyezkedik el, mennyire sérülékeny, és milyen nagy mértékben függ a szomszédos országokban működő ipari és mezőgazdasági tevékenységet folytató gazdálkodó szervezetek környezetet károsító magatartásától.

Folyóvizeink több mint 90 százaléka Trianon óta a határainkon túlról, a szomszédos országokból érkezik. Innen jön a vizeinket és környezetünket jelentős mértékben károsító szerves és szervetlen eredetű szennyeződések döntő többsége. Fontos tudni, hogy a Tisza vízgyűjtőrendszerén honnan és milyen szennyeződés érkezik Magyarországra. Amikor azonban a Tisza vízgyűjtőrendszerének vízminőségét, károsodását vizsgáljuk, nem szabad megfeledkeznünk, hogy hazánkban van még egy másik nagy folyó, a Duna, amelynek megfelelő vízminősége főleg Budapest és környezetének ivóvízellátása szempontjából fontos.

A Tisza után nézzük meg tehát, hogy vajon mit hoz a Duna vize! Az tény ugyanis, hogy a Szlovákiából érkező és Dunába ömlő mellékfolyók mindegyikének vízgyűjtő területén súlyos potenciális vízszennyező ipari objektumok vannak, ilyenek a Vág mentén a rózsahegyi papírgyár, a vágvesztercei és dubnicai nehézgépipari gyárak. A Garam gyakorlatilag halott víz, mert a közelében működő alumíniumgyár nemcsak a folyó vizét, de már a környék talajvizét is szulfát- és klórszármazékokkal fertőzte meg. A Duna legnagyobb szennyezője Pozsony városa és környezetének ipari üzemei.

Az tény, hogy a szlovák-magyar vízügyi egyezmény keretében létrehozott vízmegfigyelő rendszert az elmúlt évben korszerűsítették, még kérdés az, hogy ez a korszerűsítés milyen mértékben történt meg. Folyamatos-e a figyelőszolgálat, képes-e a tiszaihoz hasonló, időben kiszámíthatatlan, ugyanakkor sajnos törvényszerűen bekövetkező, a Dunán lezúduló hirtelen, robbanásszerű vízszennyeződési katasztrófa azonnali jelzésére? Ennek jelentősége azért is nagy, mert ismeretes, hogy Budapest egésze és az agglomeráció életének nagy része a Dunából parti szűrésű kutakból kapja a teljes ivóvízszükségletét.

Tisztelt Államtitkár Úr! Felkészült-e a vízügyi szervezet és a főváros egy ilyen hirtelen katasztrófa elhárítására? Tudja-e biztosítani más módon - akár több napon keresztül is - a lakosság ivóvízzel történő ellátását, mint például ahogy ez a tiszai katasztrófa esetén Szolnoknál szükséges volt? Van-e, készült-e egyedi elhárítási terv a különböző típusú nehézfémek, cianidok, nagy mennyiségű szulfátvegyületek és szerves vegyszerek, kőolajszármazékok koncentrált formában jelentkező, észlelt szennyeződésének elhárítására, illetőleg, ha már a baj megtörtént, a környezetet károsító hatások csökkentésére?

Tisztelettel várom válaszát. (Taps a független képviselők soraiból.)