A felszólalás szövege:

Úgy gondolom, ez nem helytelen dolog, hiszen ahogy a bizottsági véleményemben is megfogalmazódott, nagyon fontos szegmense ma a magyar gazdaságnak az exportágazat, gyakorlatilag ez a része teljesít most már éveken keresztül jól; tavaly az agrárágazatra is el tudtuk ezt mondani, az idén az aszály nagyon nagy károkat okozott ebben. Tehát ilyen értelemben a magyar gazdaság húzórésze, amely jól teljesít folyamatosan, a külkereskedelemben érdekelt gazdasági szegmens. Ezért is fontos az, hogy rendelkezésre álljon az a pénzügyi közvetítő rendszer, az a bank - akár most már közvetlenül állami tulajdonban is -, amely ezt a tevékenységet finanszírozni tudja, hiszen azt látjuk, hogy rendkívüli módon visszaesett az a hitelezési aktivitás, amely ahhoz szükséges, hogy forrásokkal lássák el akár a kis- és középvállalkozói, akár a multinacionális szektort annak érdekében, hogy prosperitásuk, ne adj' isten a külkereskedelmi tevékenységük jól működtethető legyen.

Ennek érdekében meg kell találni azokat az alternatív finanszírozási módokat is adott esetben, amelyek ahhoz szükségesek, hogy ezt a tevékenységet ezek a vállalkozások el tudják végezni. Úgy gondolom, hogy e tekintetben valamennyi képviselőtársamnak egy platformon kell lenni: keressék meg azokat a formákat, amelyek alapján ez a tevékenység finanszírozható. Ha ez a finanszírozási forma most azt mutatja, hogy állampapír-juttatással és nem közvetlen pénzátutalással lehet rendezni az Eximbank tőkehelyzetét, akkor ez az, hiszen azért az is nagyon fontos, hogy a költségvetés hiányát feleslegesen ne duzzasszuk. Nyilvánvalóan az államadósságba ez az ügylet beleszámít, de reményeink szerint, ha december 31-ig vissza tudja fizetni az Eximbank ezt a 150 milliárd forintos állampapír-juttatást, ebben az esetben az államadósságba sem fog beszámítani, hiszen az azt jelenti, hogy a piacról tudja finanszírozni közvetlenül, a pénzpiacokról tudja finanszírozni a tevékenységét.

Nyilván az is nagyon fontos, hogy az MFB felé elszámoljon az Eximbank, ezzel a lépéssel ezt megtudja tenni, ennek a jogszabályi háttere ezzel megteremtődik. Nyilvánvalóan az a forrás az MFB-hez fog jutni, és az ő tevékenységét is tudja segíteni ezáltal.

Tehát összességében úgy gondolom, hogy ez a technikai módosítás megteremti annak a feltételét és lehetőségét, hogy az Eximbank szabályosan, rendezetten működjön; megteremti annak a lehetőségét, hogy jelentős tőkejuttatással azokat a külkereskedelmi okmányos ügyleteket, garanciaügyleteket, adott esetben hitelügyleteket, amelyeket ő végez az alapító okiratának megfelelően, el tudja látni, ezáltal reményeink szerint ennek a piaci szegmensnek jobb piaci működési feltételt tud biztosítani. Adott esetben az a pluszforrás, amely bekerül a rendszerbe, nyilván a prosperitását, gazdasági fejlődését segíti ennek a szektornak, és ezen keresztül a magyar GDP-nek is.

Arra kérném a képviselőtársaimat, hogy támogassák ezt az elképzelést, támogassák ezt a szándékot annak érdekében, hogy a magyar gazdaság ezen szegmense továbbra is tudjon teljesíteni, és azok az eredmények, amelyekre úgy gondolom, mindnyájan büszkék lehetünk, amit az exportágazat produkál, valóban hosszú távon is fenn tudjanak maradni, hiszen tudjuk jól, hogy ilyen válságos időszakban szükségesek azok az ágazatok, amelyek megfelelő módon tudnak prosperálni, működni. Ezért is kérem önöket, hogy támogassák ezt a törvénymódosítást.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiból.)

DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr Tisztelt Képviselőtársaim! Ha már Göndör képviselő úr megszólított, ő is azt mondja, hogy a gazdasági növekedés negatív tartománya, tehát gyakorlatilag egyről beszélünk, de úgy gondolom, nem ez a lényeg, hanem amit ön itt elmondott, hogy mi az örökség, és mi nem az örökség.

Én úgy gondolom, hogy senki nem mondta azt, hogy nem volt az országnak külkereskedelmi többlete 2010 előtt, én erről nem szóltam, sőt igazán arról sem szóltam, hogy utólag mennyi volt 2010 után. Azt hiszem, az a lényeg, hogy volt ilyen külkereskedelmi többlet 2010 előtt is és nagyobb mértékben 2010 után. Azon lehet vitatkozni, képviselő úr, hogy mi ennek az oka, az örökség, jó örökség, rossz örökség, milyen feltételei voltak, ne adj' isten, az árfolyam alakulása határozta meg azt, hogy érdemes volt exporttevékenységet folytatni, ami nyilván bizonyos értelemben a belső erőforrásokat legyengítette. Ez egy messzemenő vagy messze vezető közgazdasági vita lehet közöttünk, de úgy gondolom, nem ez a lényeg ebben az esetben, hanem az, hogy megteremtsük annak a feltételeit, hogy ez a folyamat, amely van... - és szerintem nem elegendő, nem elégséges még ez sem, elsősorban azért, mert nincs kellő forrása ennek a szektornak, hogy ezt a tevékenységet kiterjessze.

(20.40)

Ezzel a módosítással egy lehetőséget, eszközt kap annak érdekében, hogy ez a folyamat, a külkereskedelmi eredményeink továbbra is megmaradjanak, sőt adott esetben növekedjenek. Úgy gondolom, elsősorban erre kell koncentrálnunk, és kevésbé arra, hogy most örökség vagy nem örökség, meg mi volt - ahogy ön szokta mondani - az Orbán-Torgyán-kormány idején. Úgy gondolom, erre kell koncentrálnunk, és ezt a módosítást technikailag meg kell oldanunk, hogy minden törvényi feltételnek megfeleljünk annak érdekében, hogy ez a tevékenység fennmaradhasson, és jó produktuma legyen az országnak e vonatkozásban is.

Köszönöm szépen.

DR. DANCSÓ JÓZSEF, a számvevőszéki és költségvetési bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottságunk mai ülésén megtárgyalta a törvényjavaslatot. Mivel vita nem alakult ki, ezért arról tudom önöket tájékoztatni, hogy 1 tartózkodás mellett minden képviselő támogatta a módosítást.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti sorokból.)

DR. DANCSÓ JÓZSEF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Alelnök Úr! Gyakorlatilag, amikor számvetést teszünk itt a 2011. évről, azt gondolhatná az ember, hogy viszonylag könnyű helyzetben van, mert tényszámokról kell számot adni, tényszámokról kell beszélni, és azokat nehéz vitatni, legalábbis elég egyértelműen lehet értékelni.

Ennek ellenére az ellenzéki bizottsági véleményeket hallgatva egyik ámulatból a másik ámulatba esik az ember, hiszen a megállapításaik köszönő viszonyban sincsenek ezekkel a tényszámokkal, az ezekből kiolvasandó gondolatok pedig köszönő viszonyban sincsenek azzal a folyamattal, amely a 2011. évben zajlott Magyarországon. Ezt már csak azért is merem mondani, mivel az Állami Számvevőszék elnöke egyrészt a jelentésében, másrészt pedig a hozzászólásában világossá és egyértelművé tette, hogy valós képet, megbízható képet mutat a 2011. évről szóló zárszámadás. Tehát az, aki ezt megkérdőjelezi, vagy nem olvasta el az ÁSZ jelentését, vagy pedig csak egyszerűen rosszindulatú szemüveget vett fel a mai napra.

Úgy gondolom, hogy nem kételkedhetünk az Állami Számvevőszék jelentésében, már csak azért sem, hiszen azokat a folyamatokat és tendenciákat, amelyeket megállapított, és elsősorban itt arra gondolok, hogy az elmúlt évekhez viszonyítva jelentősen javult azon fejezetek és címe átláthatósága és valós kép bemutatása, amely sajnos 2010 előtt nem volt jellemző, ez is azt mondatja és mutatja, hogy megbízható és valós kép áll fenn a 2011. évi beszámolóról, a költségvetési törvényjavaslatról. E vonatkozásban úgy gondolom, hogy semmi akadálya annak, hogy ezt tárgyaljuk.

Ez azért is örvendetes, hiszen több éven keresztül volt alkalmam és módom értékelni és olvasni az Állami Számvevőszék zárszámadásokról szóló jelentéseit, és bizony hemzsegett azon fejezetek értékelése, amelyekben azt az álláspontot kellett hogy kialakítsa az Állami Számvevőszék, mely arra utalt, hogy bizony-bizony nem volt elfogadható vagy csak korlátozottan volt elfogadható az adott fejezet beszámolója. Ez lényegesen javult, nagyon sokat javult, ez pedig - ha bent lenne Vágó képviselő úr, talán hallaná is - azt mondatja, hogy az átláthatóság növekedett a 2011. évben. Tehát amit itt próbált igen hangzatosan elmondani, az sem állja meg a helyét.

Ezek után úgy gondolom, érdemes azt is végignéznünk, hogy melyek azok a kérdések, amelyek mindenképpen a '11. év értékelésében meghatározóak. Talán 2012 októberében már-már lassan elfelejtjük, hogy mi is történt 2011-ben, és csak a jelenre koncentrálunk, de úgy gondolom, hogy ahhoz, hogy a jelen folyamatait és adott esetben a 2013. évet is részben megértsük, nem elhanyagolható és nem utolsó dolog az, hogy a '11. év tényszámait is értékelés, górcső alá vesszük.

Úgy is fogalmazhatnánk, hogy egy speciális év volt a 2011. év. Ebből kifolyólag speciális megoldások is kellettek. Azok a legfőbb makrogazdasági számok, amelyek jellemezték a 2011. évet, beleilleszkednek a Széll Kálmán-terv által megfogalmazottakba, amelynek talán a legfontosabb kritériumai az államadósság rátájának fokozatos visszaszorítása, illetve a munkaerő-piaci aktivitás növelése, a krónikusan alacsony szint megemelése volt.

De ebbe a körbe tartozott az is, hogy összpontosítsunk a legfontosabb alrendszerekre, így a munkaerőpiacra, a nyugdíjrendszerre, a közösségi közlekedésre, a felsőoktatásra, a gyógyszerár-támogatási rendszerre és az önkormányzatokat, valamint a vállalatokat terhelő adminisztrációs költségek csökkentésére. Ez határozta meg a 2011. év keretét, ez alkotta meg azokat az elgondolásokat, azt is mondhatnám, gazdaságpolitikát, amely gyakorlatilag leképeződik a 2011. évi költségvetés zárszámadása során.

Talán a legfontosabb mutatószámok bár ma már többször elhangoztak, de úgy gondolom, hogy helyes és valós értékelése egy vezérszónoklatban is elengedhetetlen. A legfontosabb mutatószámok közé természetesen beletartozik a bruttó hazai termék, azaz a GDP alakulása. Ez a 2011. évben 1,6 százalékos pozitív tartományú növekedést mutat, ami azt jelenti, hogy sok-sok országhoz képest - már az Európai Unióra gondolok - a magyar gazdaság viszonylag relatíve jól teljesített, hiszen ezzel a felső harmadba kerültünk a gazdasági növekedést illetően, és nagyon sok ország ilyen értelemben alulteljesített a magyar gazdasághoz képest. Tehát azt mondom, hogy bár nem lehetünk elégedettek a tervezett 3 százalékos növekedéshez képest, de a valós és reális folyamatokat értékelve úgy gondolom, hogy a 2011. évben a magyar gazdaság alapvetően a GDP szemszögéből elfogadható mértékű teljesítményt hozott. Nyilván azt is ki kell emelni, hogy a két leginkább jól teljesítő rész az exportorientált gépipar, illetve a mezőgazdaság is a 2011. évben egy kimagaslóan jó évet tudott maga mögött.

Emellett szólnunk kell a munkanélküliség alakulásáról is. Annak ellenére, hogy a tervezetthez képest nem értük el a gazdasági növekedés ütemét, hosszú-hosszú évek után a munkanélküliség rátája csökkent. Körülbelül 7 ezer fővel növekedett azon magyar lakosok száma, akik munkából tudták eltartani a családjukat. Ez azért is fontos, mert a környezetünkben, az Európai Unió országaiban nem ez volt a tendencia a 2011. évben. Egyrészt a közfoglalkoztatás kiterjesztése, másrészt pedig a valós munkaerő-piaci helyzet is jelentősen vagy kicsit jelentősebben növekedett, javult. Ennek is köszönhető ez a szám, amely, bizakodunk abban, hogy a 2012. évben, ahogy látszik is a tendenciából, még jobb képet fog mutatni.

Szólni kell a hiányszámokról. Mindenféle számháború alakult ki a kisebbségi vélemények kapcsán, hogy ténylegesen milyen hiány is volt Magyarországon. Nyilvánvaló, hogy amikor hiányról beszélünk, többféle hiányt lehet használni és alkalmazni. A közgazdaságtan ezt meg is teszi. Egyrészt nyilván az államháztartás hiányáról beszélhetünk, amelynek része a központi költségvetés hiánya természetesen, és nyilván beszélhetünk pénzforgalmi szemléletű hiány számbevételéről, és beszélhetünk arról is, amely alapján megítélik az országot, az eredményszemléletű hiány mértékéről.

(12.00)

Ez mind-mind különböző képet mutat a matematikai számok nyelvén, de valóságosan gyakorlatilag azért ezek összefüggnek egymással.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Ennek alapján azt tudjuk mondani, hogy pénzforgalmi szemléletben egész más hiányszám alakul ki, mind eredményszemléletben, mind pénzforgalmi szemlélet vonatkozásában, és államháztartási szempontból is érthető módon más hiányszámok jellemzőek. Ennek ellenére azt kell mondani, hogy valamennyi hiányszám a maga értékelési rendszerében, a maga számviteli nyilvántartásában valós és megbízható képet mutat a magyar államháztartásról, illetve a költségvetés alakulásáról.

Ha így tekintjük, akkor azt láthatjuk, hogy hosszú-hosszú éveket figyelembe véve, talán nem emlékszik senki már itt ebben a teremben, hogy mikor volt utoljára a magyar államháztartásnak pozitív szaldója, azaz nem hiánya, hanem többlete. 4,3 százalékos többletet mutat az államháztartás eredményszemléletben, ahogy az Európai Unió is ezt értékeli. Még egyszer mondom, ilyen hosszú-hosszú éveken keresztül nem volt Magyarországon.

Természetesen az is a tényekhez tartozik, és az is valós folyamat, valóban 2,94 százalékos költségvetési hiány volt tervezve, amely 2,43 százalékos mértékben teljesült. Tehát e vonatkozásban az egyszeri tételek figyelembevételével van eltérés, illetve a tekintetben, hogy államháztartásról vagy költségvetésről beszélünk-e. Az egyszeri tételekre természetesen majd még kitérek, mint ahogy képviselőtársaim is kitértek.

Szólni kell az államadósság alakulásáról. Kicsit furcsán kaptam fel a fejemet, amikor Szekeres képviselő úr arról beszélt, hogy micsoda szörnyűség, csaknem az államadósság fele devizaalapon van számon tartva, úgy lett fölvéve.

Kedves Képviselő Úr! Kérdezem én: ki döntött erről 2002-2010 között, hogy ez a folyamat elinduljon és megtörténjen? Ki döntött arról? (Dr. Józsa István közbeszól.) Ki döntött arról, képviselő úr? Úgy gondolom, hogy a Magyar Szocialista Párt kormányon lévő képviselői, mint ahogy ön is, Szekeres képviselő úr. (Babák Mihály: Elfelejtetted? Vagy hazudsz?) Önök döntöttek arról, hogy így alakuljon az államadósság, és ilyen alapon legyen ez fölvéve.

Nincs ezzel gond, képviselő úr, ilyen szempontból, csak a tényekhez kellene ragaszkodni, és elmondani, hogy igen, a Szocialista Párt úgy gondolta és úgy döntött, hogy az a helyes Magyarországnak, hogy ha devizaalapra helyezik az államadósság alakulását, a hiteleket ezen az alapon veszik föl (Göndör István: Most nem!), és nyilvánvalóan így kell nyilvántartani és így kell számba venni. (Göndör István: És az árfolyam?) Nyilvánvaló, hogy az árfolyamnál pedig minél nagyobb a deviza-államadósság mértéke, annál kitettebbé válik a gazdaság, hiszen az árfolyam e vonatkozásban ehhez kapcsolódik. Ennek ellenére azt látjuk, hogy pár tized százalékkal csökkent a magyar államadósság, még ha 2011. december 31-ei árfolyam alkalmazásával is vesszük számba az államadósságot, tehát még így is csökkent az államadósság, nem kis erőfeszítései árán a magyar gazdaságnak, a magyar nemzetnek.

Valóban az látszik, hogy az elkövetkezendő időszak, az elkövetkezendő évek legnagyobb feladata lesz az, hogy ezt az államadósságot kézben tartsuk, megtaláljuk azokat a pénzügyi technikákat, amelyek révén a kitettségünk az árfolyamok változékonyságának csökkenthető, és nyilván magának az állagnak, az állapotnak is, a nagyságrendnek a mértéke is csökkenthetővé válik. Ez gyakorlatilag az elkövetkezendő évek legfontosabb feladata, legnagyobb kihívása, hogy egy általános válságban, egy általános pénzügyi bizalmi válságban hogyan lehet ezt a folyamatot erősíteni, felgyorsítani annak érdekében, hogy az új alaptörvényben megfogalmazott célok teljesüljenek.

Nagyon komoly erőfeszítésekre lesz szükség ebben az évben is, a 2013-as évben is, de hosszú-hosszú éveken keresztül még, hogy a magyar adósság, Magyarország adóssága kezelhető tartományba kerüljön. Természetesen a makrofolyamatok értékelésében itt a költségvetés zárszámadásánál elsősorban a fiskális folyamatokra kell koncentrálnunk, hiszen ez a mi számbavételeinknek a legfontosabb alapinformációja.

A hiány alakulásáról már szóltam, annak speciális helyzetéről és speciális alakulásáról is. Természetesen azt látjuk, hogy a központi költségvetés bevételei és kiadásai részben a tervezettekhez mérten alakultak, részben pedig eltérések is álltak be. Ennek érdekében a 2011. évben - folyamatosan figyelve a gazdasági folyamatokra - a kormány, illetve a parlament meghozta azokat a szükséges intézkedéseket, amelyek révén a konvergenciaprogramban, illetve a költségvetésről szóló törvényben vállalt különböző mutatók teljesülése bekövetkezik; folyamatosan meghoztuk azokat a döntéseket, amelyek révén ezek a folyamatok kézben voltak tarthatóak a 2011. évben is. Lehet persze azt mondani arra, hogy ez helytelen dolog, mert sokszor kellett módosítani, mondjuk, a költségvetést, a kormánynak többször kellett zárolási és többletbevételi előírásokat, előirányzatokat meghatározni. Lehet azt mondani, hogy ez hiba, képviselőtársaim, ezt elfogadom, ez egyfajta vélemény, és úgy gondolom, ezt tiszteletben is lehet tartani.

A másik oldalról viszont a felelősségünk, a kormányzó többség felelőssége abban áll, hogy azokat a vállalásokat, amelyeket nemzetközi szervezetek felé, az Európai Unió felé, az Európai Bizottság felé tettünk épp a hitelességünk megőrzése végett, meg kell őrizni, meg kell tartani. Ezért hogyha a folyamatok - hiszen egy rendkívül változékony környezetben kellett dolgozni a 2011. évben - azt eredményezték és azt idézték elő, akkor bizony volt bátorságunk és volt elszánásunk arra, hogy a költségvetési törvényen, az aktuális, hatályban lévő költségvetési törvényen módosítsunk, vagy adott esetben a kormány saját jogkörében meghozza azokat az intézkedéseket, amelyek révén, ahogy mondottam, a költségvetési folyamatok kordában és kézben tarthatóak voltak az elmúlt év során.

Tudjuk jól, hogy a 2011. év is jelentős változásokat hozott. Utaltak már képviselőtársaim, különösen Puskás Imre képviselő úr arra, hogy új adórendszer lépett életbe 2011. január 1-jétől, amely egyrészt személyi jövedelemadózásban jelentett változásokat, másrészt pedig a társasági adózás egyszerűsítése felé mutatott.

Jelentős változások történtek valóban a személyi jövedelemadózás területén, hiszen részben egykulcsossá, részben pedig úgynevezett félszuperbruttóvá vált ez az adózási forma. Lehet ezt szidalmazni, lehet ezzel nem egyetérteni; viszont megítélésem szerint jelentősen hozzájárult ez a személyi jövedelemadózási rendszer ahhoz, hogy a gazdasági visszaesés, a fogyasztás visszaesése ne legyen olyan drámai, mint ahogy sokan gondolták, hiszen jelentősen, csaknem 400 milliárd forinttal több maradt a háztartások pénztárcájában. Ez megteremtette nagyon sok háztartás esetében azt, hogy lehetőségük adódott arra, hogy a megnövekedett devizaadósság kamatait, illetve törlesztőrészletét tudják fizetni, és nem kellett olyan jelentős mértékű fogyasztási csökkenést elszenvedni sem. Sőt, azt figyelhettük meg, hogy a 2011. évben sok-sok év után először jelentősen növekedett a magyar háztartások megtakarítása, ami úgy gondolom, hogy egy kedvező folyamat, hiszen a hazai megtakarítások nélkül nem lehet sem a vállalati, sem adott esetben az állami túlköltekezést finanszírozni.

Tehát véleményem szerint ez az intézkedés jelentősen hozzájárult ahhoz, még egyszer mondom, hogy a hazai fogyasztás, különösen a lakossági fogyasztás ne szenvedjen akkora kárt, mint ahogyan sokan gondolták.

(12.10)

Látszik ez már a kiskereskedelmi forgalom alakulásában is, hiszen gyakorlatilag egy minimális elmozdulás volt tapasztalható pozitív irányba. Természetesen ehhez hozzájárult még az, hogy jelentős összegű, több 10 milliárd, illetve 100 milliárd forintot is meghaladó reálhozam került kifizetésre a nyugdíjpénztári vagyon után, amely szintén a magyar háztartások lehetőségeit javította.

Természetesen szólni kell a 2011. év kapcsán a magán-nyugdíjpénztári rendszer átalakulásáról. Gyakorlatilag mi sem bizonyítja jobban azt, hogy a lakosság azon része, amely magán-nyugdíjpénztári tag volt, egyértelműen az állami nyugdíjszolgáltatást választotta, hiszen a magán-nyugdíjpénztári tagok 97 százaléka átlépett az állami gondoskodás körébe, ami, úgy gondolom, egyértelmű és világos válasz mindenféle einstandolásra és egyéb furcsa kifejezések használatára. Egyértelmű és világos az üzenet, hogy Magyarországon azok, akik így döntöttek, döntő többségükben sokkal jobban bíztak, bíznak az állami nyugdíjrendszerben, mint a magán-nyugdíjpénztári rendszerben. Az ő megtakarításaik gyakorlatilag a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapba kerültek, amely révén természetesen jelentős intézkedések is meghozhatóak voltak a 2011. évben, ami miatt mondtam azt a vezérszónoklat elején, hogy speciális megoldások születtek ebben a bizonyos értelemben speciálisnak tekinthető évben.

Amennyiben az alrendszerekre tekintünk, azt látjuk, hogy az államháztartás különböző alrendszerei vonatkozásában a folyamatok, gondolok itt a társadalombiztosítás pénzügyi alapjaira, gondolok itt a Munkaerő-piaci Alapra, a Központi Nukleáris Pénzügyi Alapra, a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapra, a Bethlen Gábor Alapra vagy a Szülőföld Alapra, gyakorlatilag kézben tartott folyamatok voltak. Talán egyedül a társadalombiztosítás alapjai kapcsán az Egészségbiztosítási Alapnál képződött jelentősebb hiány, amely mutatja azt, hogy ezen ágazat jelentős forrásproblémákkal, forráshiánnyal küszködött a 2011. évben is.

Ami pedig a Nyugdíj-biztosítási Alapot illeti, az a döntés, amellyel világossá és egyértelművé tettük, hogy a Nyugdíj-biztosítási Alapból kerüljenek kifizetésre az öregségi nyugdíjak, és ennek a forrása teremtődjön meg, az a 2011. évben egyensúlyban volt, megteremtődött. Tehát riogatni akár a nyugdíjasokat, akár a következő években nyugdíjas korúvá válókat felesleges és értelmetlen, hiszen látszik ebből a zárszámadásból is, hogy kettőzött figyelemmel fordul a kormány, illetve a parlament többsége az irányba, hogy a nyugdíjalapban mindig legyen kellő mennyiségű pénzeszköz arra, hogy az aktuális nyugdíjakat, az adott évben jelentkező nyugdíjakat, ahogy az államtitkár úr jelezte, a nyugdíjemelés törvényben meghatározott rendjét mindig teljesítse a kormány. És úgy gondolom, hogy ezzel a prioritással az elkövetkezendőkben is nyugodtan lehet kalkulálni, nyugodtan lehet erre számítani.

A helyi önkormányzatokról is kell szólni, mint az államháztartás egyik rendkívül fontos alrendszeréről. Azt lehet mondani, hogy a tervezetthez képest jelentős többlet alakult ki ebben az alrendszerben a 2011. évben. Bár az látszik, hogy ennek az alapja épp az a pluszforrás, amit át kellett ide csoportosítani amiatt, mert a megyei önkormányzatoktól és részben a Fővárosi Önkormányzattól átvett egészségügyi ellátórendszer, illetve a megyei önkormányzatoknál más ellátórendszerek tekintetében olyan mértékű adósság halmozódott fel épp az elmúlt időszak szocialista tevékenysége miatt, amely miatt már kezelhetetlenné vált ez a szegmens, és gyakorlatilag egy utolsó mentőövet kellett már odadobnunk, hogy a fuldoklót megmentsük. Ez, úgy gondolom, a 2011. évben sikeres volt, hiszen az az intézményrendszer, amely megyei önkormányzati fenntartásban működött, konszolidálódott, és újra normális ütemben, normális módon tudja ellátni azokat a szolgáltatásokat, amelyeket az azokat igénybe vevők jogosan elvárnak.

Ennek ellenére nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, és nem szabad elhallgatni azt a tényt, hogy emellett az önkormányzati rendszer jelentős terheket vállalt a 2011. évben, jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy Magyarországon egyfajta normalitás és normakövetés legyen. Az önkormányzatok szerepét e vonatkozásban, úgy gondolom, ki kell emelni, hiszen ők biztosítják azokat a közösségi szolgáltatásokat, amelyek az emberek mindennapjait meghatározzák, a mindennapi életminőséget biztosítják.

Ezért is kell felhívni a figyelmet e helyről is, hogy a 2011. évben már komoly nehézségek voltak, a 2012. év sem egyszerű, de a 2013. évben is rendkívül nagy odafigyelést igényel ez a szféra, az ilyen mértékű teherviselést nyilván csak egy darabig tudja elviselni az önkormányzati alrendszer, még akkor is, ha jelentős és nagy ívű változások fognak bekövetkezni 2013-ban.

Szólni kell még azokról az egyedi intézkedésekről, amelyek meghatározták a 2011. évet, hiszen ez adta a specialitását, és az, hogy ilyen jelentős eltérések voltak a különböző módszertanban számolt hiányszámok között. Egyrészt sokan ostorozták, ostorozzák a mai napon is azt, hogy a MOL-részvények megvásárlása mellett döntött a kormány a 2011. évben. Kérdezem én, hogy Magyarország legnagyobb vállalatcsoportját, amely önmagában is egy multinacionális cégcsoport, a legnagyobb kapitalizációjú cég Magyarországon, nem célszerű-e és nem helyes dolog-e minél inkább hazai, adott esetben állami tulajdonban is tartani. (Göndör István közbeszólása.) Az itt megtermelt profit, akár az árfolyamok vonatkozásában, akár pedig az osztalék vonatkozásában nem jobb-e, hogyha a magyar költségvetést, a magyar állampolgárokat gazdagítja? Vagy pedig gazdagítsa az orosz befektetőket, az orosz államot? Nagy kérdés, amelyet el kell dönteni. Úgy gondolom, hogy nem nehéz eldönteni, és ez a döntés azt eredményezte, hogy a magyar állam több mint 20 százalékos részarányt szerzett e vonatkozásban is a legnagyobb cégben Magyarországon. Úgy gondolom, ez stratégiai szempontból is helyes lépés volt, hiszen az látható, hogy az energiaszektor az ellátás biztonsága szempontjából is még inkább fel fog értékelődni az elkövetkezendő években.

Ilyen egyszeri tétel volt, amint utaltam is rá, a megyei önkormányzatok felé teljesített konszolidáció, a megyei önkormányzatok által felhalmozott adósság átvállalása, amely a megyei önkormányzati szektorban és így az egész önkormányzati szektorban nyilván pluszbevételt jelentett.

De e körbe tartozik a MÁV adósságainak részleges átvállalása is, ez 50 milliárd forintos összegben valósult meg. Kérdezem én, hogy az a cég, amelyben körülbelül 40 ezer ember dolgozik, kiemelt jelentőségű-e Magyarországon. Úgy gondolom, hogy igen. Figyelembe kell venni az ott foglalkoztatottak érdekeit, és nyilvánvalóan arra kell ösztökélni a MÁV-ot, hogy hatékonyságjavulással, az erőforrások jobb kihasználásával ilyenfajta konszolidációra ne kerüljön sor. De azt láttuk, azt látjuk, hogy sok-sok éven keresztül erre szükség volt, és 2011-ben is, ahhoz, hogy a likviditását megőrizze a cég, lépni kellett.

Ugyanilyen egyszeri tétel volt a Fejlesztési Banknak két ütemben biztosított 120 milliárd forintos tőkeemelés, amely elsősorban azt szolgálta, hogy a kis- és középvállalkozások, illetve egyéb cégfinanszírozás vonatkozásában a Magyar Fejlesztési Bank az alapító okiratában foglaltakat teljesíteni tudja. Én úgy gondolom, ez is egy helyes lépés volt.

És nem utolsósorban volt egy 25 és egy 27 milliárdos tétel, amely egyrészt a központi költségvetéshez kapcsolódó intézményekben felhalmozódott régi szállítói állományoknak a csökkentésére vonatkozott, másrészt pedig az egészségügyi rendszerben keletkezett szállítói állományok csökkentésére utalt. Ez mind-mind azt a célt szolgálta, hogy ezen szektor működőképessége, likviditása biztosítva legyen.

Megítélésem szerint ez is egy fontos és hasznos lépés volt annak érdekében, hogy a megszokott ellátást, a megszokott színvonalat biztosítani tudják ezek a szektorok.

(12.20)

Összességében ezek az egyszeri és speciális tételek eredményezték azt, hogy a 2011. év ilyen sok szemüvegen, ilyen sok megítélés alapján kerülhet értékelésre. Úgy gondolom, hogy a 2011. évi teljesítményadatok mind a gazdasági növekedés vonatkozásában, mind az államháztartás egyenlegének, mind a központi költségvetés egyenlegének vonatkozásában kézben tartható volt, az adott körülmények között és az adott lehetőségekhez képest egy jó teljesítményt, jó számokat tudott produkálni. Úgy gondolom, hogy Magyarország teljesítménye hűen tükröződött a 2011. évi zárszámadási beszámolóban is, nagyon sok erőfeszítéssel, nagyon sok korrekcióval, adott esetben újnak tűnő intézkedésekkel a folyamatokat a kormány jól kézben tartotta. A parlament ehhez, úgy gondolom, partner volt, hiszen a módosítási lehetőségeket azonnal meglépte annak érdekében, hogy a vállalásaink, amelyeket a nemzetközi szervezetek felé tettünk az ország hitelképessége és szavahihetősége végett, megvalósuljanak. Úgy gondolom, ezt a zárszámadás hűen tükrözi, ezért is kérem képviselőtársaimat a költségvetés zárszámadásának elfogadására.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

DR. DANCSÓ JÓZSEF, a számvevőszéki és költségvetési bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A számvevőszéki és költségvetési bizottság a tegnapi ülésén tárgyalta részletesen az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló benyújtott törvényjavaslatot, és összességében tudtuk értékelni azt, hogy azok a célok, amelyeket megfogalmazott a kormányzat a benyújtáskor, többek között az egykulcsos személyi jövedelemadó vonatkozására, amely arányossá teszi a személyi jövedelemadó-rendszert, ezen keresztül a gyermekvállalás ösztönzésére hat, az illetékkulcs jelentős egyszerűsítése és átalakítása, a vállalkozói környezet versenyképessé tétele, az adminisztráció csökkentése mind-mind az irányba mutat, hogy végre nemcsak szavakban, hanem tettekben is megnyilvánul az az elképzelés, amely a kis- és középvállalkozások, valamint a lakosság kedvezőbb helyzetbe kerülését eredményezi az adótörvényeken keresztül is, hiszen értékelni lehet azt, hogy különösen 2002 és 2010 között, amikor a célok és a tettek között nagyon lényeges eltérés volt, végre érzékelhetővé válik ezen célok megvalósulása, annak ellenére, hogy egy nehezedő gazdasági helyzetben, válságos körülmények között sikerül ezeket az intézkedéseket meglépni.

A bizottsági vita során különösen napvilágra került a személyi jövedelemadó végre egykulcsossá tétele során kialakult nézetkülönbség, hiszen hallhattuk az ellenzék részéről azt a szokásos érvet, hogy ez csak a gazdagoknak kedvező. Nyilvánvalóan el kell mondanunk, hogy nem tudjuk ezt jelenleg megítélni, hiszen sem a fogyasztásra, sem a megtakarításokra, ezen keresztül a beruházásokra való hatása nem ítélhető meg, hiszen jelenleg még hatályba sem lépett, ráadásul hozzávehetjük azt, hogy a tb-plafon eltörlése is bekövetkezik, amely nyilvánvaló, ha ilyen tekintetben nézzük, a magasabb jövedelműeket hátrányosabb helyzetbe hozza. Tehát összességében semmiképpen nem jelenthető ki, amit nagyon szeretnek ellenzéki képviselőtársaink, különösen szocialista képviselőtársaink kijelentgetni, hogy a gazdagoknak kedvező az egykulcsos személyi jövedelemadó-rendszer. Nagyobb higgadtságra kértem, kértük a bizottságban is ellenzéki képviselőtársainkat, hiszen úgy gondolom, minimum egy évnek el kell telnie ahhoz, hogy ezeket az intézkedéseket lehessen értékelni és azok hatásait komplexen, egészében megítélni.

Az adminisztráció csökkenése vonatkozásában külön érdemes szót ejteni a számviteli törvényben bekövetkező változásokra és az adótörvényekben meglévő kedvezményekre, a méltányosság intézményére, arra, hogy előzetesen felhívja az adóhatóság a figyelmet a vállalkozások vonatkozásában, hogy önellenőrzést lehet végrehajtani mindenféle szankció nélkül.

(10.20)

Egyébként pedig azon szankciókhoz kapcsolódó intézkedések, amelyek összeghatárhoz voltak kötve - gondolok itt a jelentős hiba tételére például - vonatkozásában is jelentős enyhítés, illetve könnyítések következnek be. Egy-egy botlással, tévedéssel gyakorlatilag nem lehetetlenülnek el kis- és középvállalkozások, módjuk és lehetőségük lesz az elkövetkezendőkben, hogy javítsák külön szankciók nélkül, súlyos szankciók nélkül, akár az adószám elvesztése révén, akár súlyos bírságok megfizetése nélkül azt, hogy tovább tudják a tevékenységüket folytatni az adott tárgykörben. Különösen igaz ez a jövedéki termékekkel foglalatoskodókra, hiszen ott többek között azon összegek esetében, amelyeket kaucióként, biztosítékként kell elhelyezni - mondjuk, a bérfizetés vonatkozásában - szintén jelentős csökkenés fog bekövetkezni.

A helyi adók vonatkozásában világosabbá és egyszerűbbé válnak az intézkedések. Különösen fontos az, hogy a Magyar Államkincstáron keresztül létrejön egy olyan rendszer, amely révén az ország valamennyi településének helyiadó-rendszerét be tudja mutatni. Bízunk benne, hogy a lokális adóparadicsomok kiszűrésére ezen keresztül lépéseket lehet tenni, hiszen ez jelentősen befolyásolja az adómorált, és én bízom benne, hogy az egységesítés felé fog ez is lépni.

Mindezek mellett a bizottságunk a tegnapi ülésén 18 igen szavazattal általános vitára és elfogadásra (Az elnök csenget.) javasolta a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, többször elhangzott, hogy csaknem két évvel ezelőtt foglalkozott a tisztelt Ház a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló törvénnyel. Akkor is módom volt a Fidesz-frakció részéről kifejteni álláspontot ezzel a szervezettel kapcsolatosan, a létrejövő, új szervezettel kapcsolatosan, és emlékeim szerint igen komoly attakot kapott a kormányoldal az ellenzék részéről, merthogy ez a törvényjavaslat, ahogy el is hangzott az előbb az egyik kisebbségi vélemény kapcsán, hogy összefércelt munka, nem fogja a várt eredményeket hozni, hatékonytalan lesz, és egyáltalán, teljes káoszba fog fulladni. Ezzel szemben gyakorlatilag két év eltelt, és azt kell mondanunk, hogy az új intézmény felállt, és a tevékenységét igen jó eredménnyel végzi. Hogyha megnézzük az adóbevételeket és a vámbevételek alakulását, én úgy gondolom, hogy alapvetően elégedettek lehetünk. Nyilvánvalóan, és ezt az elkövetkezendő hetekben is tapasztalni fogjuk, a következő évben még nagyobb feladat vár a NAV-ra, hiszen az államháztartásnak, illetve a költségvetésnek a bevételeit döntően ők teremtik elő, ezért nem mindegy az, hogy milyen jogszabályi környezetben tudnak dolgozni, ezért nem mindegy az, hogy mennyire egységes és hatékony a szervezet.

Úgy gondolom, és úgy látom, hogy a mostani törvényjavaslat az elmúlt két év során, ahogy a munka elkezdődött - és nyilvánvaló, a két szervezetnek az összecsiszolása folyik -, azokat a feladatokat, amelyeket irányítástechnikailag meg kell oldani, tartalmazza ez a javaslat. Gondolok itt elsősorban a középfokú adóhatósági és vámhatósági szint bevezetésére, és nyilvánvaló, hogy ezáltal egy strukturáltabb, vélhetőleg jobban irányított és még hatékonyabb szervezet tud létrejönni.

A másik nagy egysége ennek a módosítási javaslatnak, az gyakorlatilag a közszolgálati tisztviselők, illetve a Hszt. hatálya alá tartozó pénzügyőrök tevékenységének az összehangolása nemcsak szervezeti, irányítási szempontból, hanem munkajogi szempontból is. Úgy gondolom, hogy akkor beszélhetünk ténylegesen egy szervezetnek az egységesítéséről vagy egységes szervezetről, hogyha a munkajogi szabályok is hasonlóak valamennyi munkavállalóra. Nyilvánvalóan, mivel bizonyos szempontból különböző tevékenységeket végző személyekről van szó, ezért a specialitásokat meg kellett és meg kell tartani, de megítélésem szerint, ahogy a szakszervezetek is folyamatosan jelezték az igényüket az elmúlt időszakban arra, hogy hogyan és mi módon kellene a munkajogi helyzeteket kezelni, nagy lépést tesz a javaslat a tekintetben előre, hogy ezeket a szempontokat is figyelembe véve egységes szerkezetbe igyekszik foglalni a NAV-val kapcsolatos munkajogi elvárásokat. Tehát megítélésem szerint ez egy jó irány, és a szervezet egységes képét vetíti továbbra is ki.

Ami pedig az így létrejövő új szervezet felállítását és működését illeti, jelenti, megítélésem szerint nyilvánvaló, hogy az a két év, amely mögötte áll, mint mondottam volt, bizonyította ennek a létjogosultságát. Az a finomhangolás, amelyet akkor sem tagadtunk, amikor a 2010-es novemberi tárgyalása folyt ennek a törvénynek, hogy persze, most létrejön egy szervezet, és ennek a szervezetnek a működése során számos buktató lesz, számos olyan kérdés lesz, amelyet a későbbiekben kell majd rendezni, úgy gondolom, hogy ez most egy nagyobb lélegzetű rendezése ezeknek a kérdéseknek, hiszen nagyon sok olyan kérdés merült föl elsősorban munkajogi szempontból, amely kezelve van ebben a törvényjavaslatban, és megítélésem szerint mindenképpen azt tudja eredményezni, hogy egy jól működő, egységes, az állami bevételeket hatékonyan beszedő szervezet tud a továbbiakban működni, és a parlament ezzel a jogszabállyal ezt tovább tudja erősíteni. Azt látom a bizottsági tárgyalások során, illetve abból, amit a bizottsági előadók elmondtak, hogy nagy vita nem volt egyetlenegy bizottságban sem ennek a szükségességéről, nyilván egy-két aggály megfogalmazódott, de alapvetően a képviselők egyetértettek vele, hiszen ellenszavazatról én nem tudok a bizottsági ülések során. Tehát úgy gondolom, hogy alapvetően mindenki részéről támogatható ez a javaslat, és arra is kérem képviselőtársaimat, hogy szavazataikkal is tegyék ezt majd meg.

Köszönöm szépen, elnök úr, hogy szólhattam. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy államtitkár úr is jelezte, ez egy elég komoly törvényjavaslat, bár terjedelmében nem túl nagy, hiszen öt paragrafusból áll, ennek ellenére úgy gondolom, hogy jelentős változtatásokat, alapvetően pozitív változtatásokat jelent a mindennapi életünkben. Ezért is volt furcsa számunkra, hogy a bizottsági ülésen az ellenzéki képviselők egytől egyik hiányoztak, és nem érdeklődtek ezen törvényjavaslat iránt. Bízunk benne, hogy ezt majd azért itt a plenáris ülésen pótolni fogják, és jóízű vita alakulhat ki e törvényjavaslat kapcsán. (Babák Mihály: Vagy elfogadják.) Vagy hát, ahogy Babák képviselő úr mondja, ne adj' isten meg is szavazzák, és akkor úgy gondolom, mindenképpen mindenki a jól elvégzett munka örömével tudja ezt a törvényjavaslatot annullálni. (Sic!)

Ahogy államtitkár úr is jelezte, gyakorlatilag ez egy saláta típusú törvény, amely négy törvény összegyúrásából áll a különböző paragrafusaiban. Talán a legjelentősebb és a legnagyobb horderejű - és erről szeretnék több szót szólni - a stabilitási törvény, amely a 2011. évben lett elfogadva, s alapvetően meghatározza az államháztartás, a gazdálkodás jogszerűségét, meghatározza azt, hogy hogyan és mi módon lehet kötelezettséget vállalni, és egyáltalán az eladósodás lehetőségét és mértékét kordában tartani mindenféle államigazgatási szinten.

Nagyon jelentős kitétel ebben a törvényben az önkormányzatokat érintő likvidhitelek vonatkozásában az, hogy a mostani, jelenleg még hatályos stabilitási törvény az év végével nem engedné azt, hogy fennálló állománya legyen egy önkormányzatnak a likvidhitelek - ez gyakorlatilag a folyószámlahiteleket jelenti - vonatkozásában, és csak úgy történhetne ilyen típusú hitel felvétele, ha a kormány előzetesen ezt jóváhagyja. Látszik az, hogy a törvény megvalósítása során jó pár önkormányzat e vonatkozásban későn ébredt, és nem vette komolyan - vagy talán nem tudta nyomon követni - a gazdasági és stabilitási törvény ilyetén módosítását, ezért az a helyzet állhat elő, illetve állt elő, hogy több önkormányzat, amely folyószámlahitellel vagy egyéb likvidhitellel bír, gyakorlatilag már nem kapott elég időt, tehát nincs elég ideje arra, hogy úgy meghosszabbítsa a fennálló hitelállományát, hogy a kormány jóváhagyását is megszerezze ehhez. Tehát gyakorlatilag elérje azt, hogy ne legyen, ne álljon fenn év végén likvidhitel-állománya, ezért nyilvánvalóan ne következzen be lejárt hitelek jelentős mennyisége és száma.

Ezért racionális és logikus lépés az, hogy a hitelezés biztonságát és mennyiségét fönntartsa a kormány, kivételesen 2012. évben ettől az előzetes engedélytől eltérjen, hogy gyakorlatilag ne kelljen bevinni engedélykérelemre ezeket a hiteleket. Ennek alapján mód és lehetőség van arra, hogy 2013. június 30-áig meg lehessen hosszabbítani a folyószámlahiteleket, a likvidhiteleket, és ne adj'isten az adósságmegújító hiteleket is. Ebből kifolyólag pedig kellő idő és felkészülési idő marad minden önkormányzatnak arra, hogy rendelkezésre álljon számára idő, hogy a kormány előzetes engedélyét megnyerje arra, ha ezen az időtávon túl kíván terjeszkedni a folyószámla- és egyéb likvidhitelei, adósságmegújító hitelei vonatkozásában.

(21.50)

Hiszen tudjuk azt jól, hogy a kormány tervei szerint 2013. június 30-áig az 5000 lakos fölötti településeknél is bekövetkezik az adósságkonszolidáció, és addig ezt a folyamatot le kell vezényelni, és nyilván egészen más pozíciókba fognak kerülni az 5000 fő fölötti lakosú önkormányzatok is, ezáltal a likvid- és a folyószámlahiteleiket át tudják jobban és újra gondolni.

Mire gondolok ezen kifejezés, ezen mondat kapcsán? Nyilvánvaló az, hogy most sokkal nehezebb megmondani azt, hogy milyen adósságmegújító vagy milyen folyószámlahitel-igénye van egy önkormányzatnak, hiszen jelenleg még nincs 2013. évi elfogadott költségvetése az országnak, ebből kifolyólag a kincstári tervezések is gyakorlatilag most folynak. Valamikor januárban lehetnek kész azok a számítások, amelyek alapján a 2013-as költségvetésüket majd az önkormányzatok is el tudják készíteni, ebből kifolyólag és abból kifolyólag, hogy az egyes önkormányzatok megtárgyalják a kormányzattal azt, hogy hogyan és mi módon történik meg az ő konszolidációjuk, hogyan és mi módon fognak likvid források keletkezni az adósságtörlesztések részleges elengedése kapcsán egy-egy önkormányzat vonatkozásában, sokkal jobb helyzet fog vélhetően 2013 első felében kialakulni, sokkal jobb tervezhetőséget is tesz az lehetővé, és ezáltal az önkormányzatok a folyószámlahitel-igényüket, az adósságmegújításra vonatkozó lehetőségeket jobban tudják kalkulálni. Ez mind a pénzintézetek számára, mind pedig az önkormányzatok számára kiegyensúlyozottabb, jobb gazdálkodást tesz lehetővé. Ezáltal, úgy gondolom, hogy valamennyi lakos Magyarországon - hiszen mindenki egy-egy településnek is a lakosa valahol -, és mivel tudjuk jól, hogy a települések nagyobb része érintett ezen vonatkozásban, majdnem 9 millió lakos az, aki érintett az adósságkonszolidáció vonatkozásában, sokkal kiegyensúlyozottabb, jobb helyzetbe fog kerülni ezáltal. Úgy gondolom, hogy ez mindenképpen azt a célt tudja szolgálni, amely alapján egy kiszámíthatóbb, stabilabb, biztonságosabb jövőt tudnak biztosítani a helyi önkormányzatok az önkormányzat területén élő lakosok számára.

Nyilván - mivel egy kivételes alkalom 2012-ben a stabilitási törvény alóli mentesség - mindenképpen az a szándék és cél, hogy '13-ban már egy bejáratott, jól működő mechanizmuson keresztül ne legyenek az önkormányzatoknak lejárt likvidtartozásaik vagy -állományuk, és nyilván az eredeti stabilitási törvény szellemében az önkormányzati adósságfék e vonatkozásban be tudjon lépni, és nyilván azt az eladósodási folyamatot, amely bekövetkezett az elmúlt években, ilyen formában is lehessen gátolni, gátat szabni neki, és e vonatkozásban vissza lehet térni majd a stabilitási törvény eredeti célkitűzéseire. Olyan átmeneti év a mostani, amikor egyszer rendezni kell az önkormányzatok adóssághelyzetét, hiszen a struktúrája teljes mértékben átalakul az önkormányzati gazdálkodásnak, feladatok kerülnek át az állam intézésébe, az állam szerepkörébe, és nyilván a feladatok átstrukturálódása, a feladatok átszabása következtében a forrásmegosztás is teljesen átalakul. Ezáltal az önkormányzatok gazdálkodását is újra kell gondolni, és nem elsősorban azért, mert mint egy mai vitában szocialista képviselőtársammal, Ipkovich képviselőtársammal erről vitáztunk. Nem azért, mert vagyonvesztés következik be, nem ez az oka elsősorban, hanem az az oka, hogy a működéssel kapcsolatos bevételei jelentősen megváltoznak, átalakulnak, és ehhez kell gyakorlatilag alakítani az ő egyéb működését is, ehhez kell fazonírozni az önkormányzat gazdálkodását.

Noha ezt a célt kiválóan szolgálja megítélésem szerint a stabilitási törvény e vonatozású megváltoztatása, amely ahogy mondottam, lélegzetvételhez juttatja az önkormányzatokat, meg tudják oldani a finanszírozási gondjaikat, és ezáltal a stabilitásukat is hatékonyabban lehet megteremteni.

Az állami vagyonról és a nemzeti vagyonról szóló törvény, úgy gondolom, világos és egyértelmű. E vonatkozásban jelentős kiegészítésekkel, úgy gondolom, nem kell élni, különösen a nemzeti vagyon vonatkozásában olyan új lehetőségeket teremt a törvénymódosítás, amely eddig nem volt a nemzeti vagyont ilyen formában érintő szolgáltatóknál; ezt a lehetőséget jobban ki tudják használni.

Nyilván szólni kell még a közműadóra vonatkozó módosításról. Nyilván szerencsésebb lett volna ezt azt előző törvényben, még amikor bent volt, a múlt héten kezelni, de nyilván az élet már csak ilyen, hogy végig kell és érdemes gondolni bizonyos mentességeket, újra érdemes talán azt megnézni, hogy milyen teherviselésre képesek bizonyos szereplők a gazdaságban, és ezt végiggondolva, újragondolva még mód és lehetőség van korrigálni ezt a törvényt, hiszen az adótörvényeket ahhoz, hogy január 1-jén hatályba lépjenek, 30 nappal előbb kell kihirdetni. Ebbe jelenleg beleférünk, és e vonatkozásban nem okoz ilyen formában semmilyen káros jogkövetkezményt a jövendőbeli adóalanyok számára.

Mindezek alapján úgy gondolom, hogy alapvetően pozitív irányú és jó irányú módosításokról van szó, amely nagyon komoly szférát érint a magyar társadalomban, nagyon operatív, és ahogy Babák képviselő úr fogalmazott, életszerű, a gyakorlati élet által kikényszerített módosításokról van szó, ezért a Fidesz-frakció nevében támogatásról biztosítjuk a kormány ezen törekvéseit, és erre szeretném kérni képviselőtársaimat és más frakciók tagjait is, hogy támogassák ezen törvény elfogadását a holnapi nap folyamán.

Köszönöm szépen, hogy szólhattam, elnök úr. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hát valóban gyermeteg vita volt, ebben egyetértek Z. Kárpát Dániel képviselő úrral, hiszen mindenről szó volt, csak a törvényjavaslatról nem. Nagyon-nagyon messzire elkalandoztak a szocialista képviselőtársak hetet-havat összehordva, csak éppen arról nem volt szó, hogy mi van ebben a törvényjavaslatban.

Jobbikos képviselőtársamnak azért a figyelmébe szeretném ajánlani, hogy én nem tekinteném megszorításnak azt, hogy az önkormányzatok a stabilitási törvény kapcsán kapnak egy laufot, kapnak egy lehetőséget arra, hogy a likviditási helyzetüket, problémájukat könnyebben meg tudják oldani, mint a jelenlegi szabályok szerint. Én ezt nem megszorításnak nevezném, hanem inkább helyzetbe hozásnak vagy lehetőséghez való hozzájutásnak.

Az pedig, hogy az önkormányzatok most is bocsátanak ki kötvényt, eléggé nehezen értelmezhető, képviselő úr. Megmondom, miért: azért, mert ahhoz, hogy egy önkormányzat kötvényt tudjon kibocsátani - az egyébként nagyon szép és helyes dolog, ha így gondolja -, olyasvalaki is kell, aki le is jegyzi ezeket a kötvényeket. Én pedig nem arról hallok mostanában, hogy pénzintézetek sorba állnának, hogy önkormányzati kötvényeket vagy bármilyen más adósságot keletkeztető értékpapírt vagy hitelviszonyt finanszírozzanak. Én inkább arról hallok és arról tudok, hogy nem hajlandó vagy kevésbé hajlandó a Magyarországon működő pénzintézeti rendszer finanszírozni az önkormányzatokat. Ez tehát csak egyfajta riogatás. De ha képviselő úr tud mondani egy konkrét példát, hogy november 26-án - lassan már 27-én - önkormányzat kötvényt bocsátott ki és azt a pénzintézet lejegyezte, akkor én nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy melyik ez az önkormányzat, és ha mégis így van, akkor ebben a kérdésben nyilván önnek van igaza. De még egyszer mondom, én ennek sajnos az ellenkezőjét hallom, és nem a forrásbevonásról hallani mostanában. Tehát e vonatkozásban egyfajta pufogtatása történik a szavaknak, ha ezt nem tudja igazolni, képviselő úr.

Köszönöm szépen, hogy szólhattam, elnök úr.

DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, a mai napon egyrészt a bizottságok, a költségvetési bizottság megtárgyalta ezt a rendkívül fontos törvényt, illetve törvényjavaslatot. Másrészt pedig meg kell állapítanunk, hogy ahhoz a folyamathoz, amely 2010-ben elindult az új kormánnyal, az új kormányprogram elfogadásával, ahhoz gyakorlatilag szervesen illeszkedik ez a módosítás, hiszen két nagyon fontos prioritást emelt ki már maga a kormányprogram is, egyrészt a foglalkoztatás növelését, illetve a nehéz ágazatokban a szinten tartását, illetve az adósságállománynak az államháztartás egészére vonatkozólag történő fokozatos csökkentését, lehetőség szerint minél gyorsabb leépítését.

(20.20)

Ha ezt a két elemet nézzük a most benyújtott törvényjavaslattal, akkor teljesen kompatibilis vele, hiszen tudjuk azt, hogy a tavalyi év során született meg a kormány és az érdekképviseletek között az a megállapodás, amely alapján, ahogy államtitkár úr is jelezte, 259 ezer olyan munkahely megőrzése válik ezáltal lehetővé, amely úgynevezett érzékeny iparágakban található, és ezáltal a foglalkoztatás ilyen módon is biztosítható, őrizhető, hiszen a kormány e megállapodás alapján vállalta, hogy a minimálbért, illetve a garantált bérminimumot biztosítani fogja fél évig ezen munkaadók számára, és gyakorlatilag most kerül aprópénzre váltásra a költségvetési törvényen keresztül is az az átcsoportosítás, amely úgy néz ki, hogy a közszféra bérei vonatkozásában rendelkezésre fog állni, és egy másik címhez fog átkerülni, amely alapján ez a típusú módosítás megtehető, ráadásul úgy - hála a jóistennek -, hogy a 2,7 százalékos európai uniós hiánycélt nem veszélyezteti, hiszen ez magában a költségvetésben kerül átcsoportosításra, még egyszer mondom, ezáltal is biztosítva azt a rendkívül fontos és talán legfontosabb kormányzati célt, hogy a foglalkoztatás mindenekelőtt, azaz a foglalkoztatás szintje ne változzon, adott esetben megmaradjon és lehetőség szerint bővülhessen is majd.

A másik nagyon fontos terület, amely érintve van a költségvetési törvény módosítása kapcsán, az adósságkonszolidáció, amely jelen esetben az önkormányzatokat érinti, hiszen tudjuk jól, hogy az a 80 százalék fölötti államháztartási összesség, amely az adósságot jellemezte a GDP-hez mérten, az bizony rekordmagasságú volt 2010-ben, amikor a kormány átvette az ország irányítását, és azóta fokozatosan, még ha kis lépésekkel is, de sikerült ezt csökkenteni, és a nagy ellátórendszerek, a nagy alrendszerek fokozatos konszolidálása is bekövetkezett. Gondoljunk itt az egészségügy folyamatos konszolidációjára, amely adott esetben egy lépcsőfok, amely 9,5 milliárddal gyakorlatilag megoldja azon gazdasági társasági formában működő egészségügyi ellátó szervezetnek az adóssághelyzetét, amely révén lehetővé válik az, hogy maga az egészségügyi ellátórendszer, a fekvőbeteg-ellátó rendszer intézményi formában működjön. Tehát ennek az ágazatnak is egy apró, de annál jelentősebb segítés.

Nem utolsósorban pedig az önkormányzatokat érintően, hiszen sokan kételkedtek abban, hogy ezt a szférát ilyen formában érdemes és lehet-e segíteni. A tények azt mutatják, egyrészt az 5 ezer fő alatti települések vonatkozásában, hogy az adósságállomány megszűnt nyomasztani ezt a szférát, másrészt pedig az 5 ezer fő feletti önkormányzatok vonatkozásában is rendkívül nagy előrelépés született, hiszen február 28-ával mindenhol aláírásra kerültek azok a megállapodások, amelyek az önkormányzatok, illetve a minisztérium képviselői között köttettek, és ezáltal egy hatalmas lélegzetvételhez jutott a magyar önkormányzati szektor, hiszen tudjuk jól, hogy 2010 előtt rendkívül sok feladatot kapott ez a szektor források nélkül, illetve azon európai uniós források mellett, amelyeket fejlesztéshez kellett használni, rendkívül komoly önerőszükségletet is támasztottak az önkormányzatok irányába. Ez a két hatás rendkívüli módon ellehetetlenítette ezt a szférát.

Február 28. után még Budapest vonatkozásában is sikerült a múlt héten aláírni ezt a megállapodást, ezáltal vált a teljes önkormányzati rendszer ilyen értelemben az adósságkonszolidációval érintetté, s ezáltal válik lehetővé az, hogy ezt a lehetőséget kihasználva lélegzetvételhez jusson ez a szektor, és a fejlesztések, illetve a működtetés területén jelentősen előre tudjon lépni. Nem véletlenül mondtam ennek a jelentőségét, hiszen például Orosháza esetében, amelynek polgármestere is vagyok egyben, 40 százalékról indultunk a tárgyalások során, és végül 65 százalékban sikerült megállapodnunk az adósságkonszolidáció vonatkozásában. Ez a mi városunk esetében legalább 800 millió forintos pluszt jelent az eredeti elképzelésekhez képest, és a mostani módosítások lehetővé teszik, hogy további tehercsökkenés következzen be Orosházán, az én városomban is, és ez bizony számos következménnyel fog járni a település életében, amely nagyon pozitívan kell hogy az ott élőkre hasson.

De nyilván nemcsak Orosháza, hanem mindazon települések vonatkozásában, amelyek érintettek az adósságkonszolidáció kapcsán, ezek a szabályok egyrészt egyértelműbbekké válnak, másrészt viszont egyszerűsítődnek azok a szabályok, amelyek az adósságkonszolidáció folyamatát meghatározták a költségvetési törvényben. Különösen a kisebb tételű adósságelemek vonatkozásában rendkívül sok adminisztratív terhet fognak levenni egyrészt az önkormányzatok, másrészt pedig az államigazgatás vállairól, nem utolsósorban pedig így vélhetőleg sokkal gyorsabban tud hatékony segítséget adni a központi költségvetés az önkormányzati szféra számára.

S ha már Orosházát hoztam fel példának: a mi esetünkben ez három ilyen adósságelemet is jelent, amely 250 millió forint alatti. Úgy gondolom, ez a helyzetünket szintén jelentősen fogja majd javítani, növelni. Tehát ilyen értelemben releváns, valós az a kormányzati szándék, amely az adósságkonszolidáció egyszerűsítésére törekszik úgy, hogy az önkormányzati szféra helyzete gyorsabban tudjon javulni, mint ahogy azt az eredeti törvényjavaslat tartalmazta.

S nyilvánvaló, hogy olyan egyértelműsítéseket is érdemes - ha már nekifogunk a költségvetési törvény módosításának - megtenni, amelyekről Ékes képviselő úr is szólt mint bizottsági előadó, és államtitkár úr is szólt. Többek között nagyon fontos az, hogy egyértelművé vált a bírságoknak, pótlékoknak, végrehajtási költségeknek a száz százalékban az önkormányzatokat illető összege. De érdemes kiemelni azt is, hogy a 2011. évi teljesítmény válik az idegenforgalmi adó vonatkozásában alappá a másfél forintos kiegészítés tekintetében. De ebbe a pontosításba tartozik az MFB Zrt. hitelnyújtását követően a kormány határozatán alapuló állami kezességi díjak meghatározása is. Tehát jó pár olyan pontosító rendelkezés van még ebben a törvényjavaslatban, ami a mindennapi életet teszi egyértelművé és könnyebbé.

Ennek alapján úgy gondolom, hogy mivel a munkahelyek védelme rendkívüli fontosságú, mivel az önkormányzati szféra adósságkonszolidációjának a lefolytatása minden magyar állampolgárnak, minden lakosnak elemi érdeke, és az egyéb pontosító javaslatok, amelyek szintén pozitív irányba viszik a törvénykezést, megítélésem szerint mindenképpen azt eredményezik, hogy képviselőtársaimnak érdemes támogatni ezt a javaslatot annak érdekében, hogy ezek a javaslatok, ezek az elgondolások minél gyorsabban és hatásosabban meg tudjanak valósulni. Ezért kérem önöket majd a támogatására a holnapi nap folyamán.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nyikos László kedves képviselőtársamnak szeretnék egy-két mondatban válaszolni. Varga Mihály miniszter úr, amikor a bizottsági meghallgatáson volt, egyértelművé tette azt, hogy szeretné megvárni az első negyedéves számokat, tényadatokat, abból bizonyos következtetéseket levonni, hogy kell-e a költségvetéshez hozzányúlni érdemben, strukturálisan, ahogy ön fogalmazott, vagy sem. Ez az első negyedév majd március 31-ével fog lezárulni, nyilván utána lehet értékelni az első negyedéves folyamatokat.

Varga miniszter úr a meghallgatásán gyakorlatilag arról beszélt, hogy addig sem látja annak szükségességét, hogy érdemben, strukturálisan hozzá kelljen nyúlni ezekhez a számokhoz, nyilván a 2,7 százalékos hiánycél rendkívül fontos.

(20.40)

Úgy gondolom, ez mindenki számára fogadható és elfogadható, hogy 3 százalék alatt legyen. Nyilván azok a makrogazdasági pályák, amelyek meghatározzák a költségvetést, épp a mai nyilatkozat alapján is egyértelművé tették, hogy meg kívánja tartani például a forint árfolyamára vonatkozólag. De az pedig, hogy improvizációról lenne szó, ilyen értelemben, úgy gondolom, a miniszter úr következetes volt a meghallgatása során, most pedig bekerült; ezek alapvetően a pozitív irányú és talán technikainak minősíthető módosítások közé tartoznak. Azt, hogy improvizációról lenne szó, visszautasítom, nem erről van szó, hiszen a bérmegállapodásról lehetett tudni már a múlt évben is, itt ennek a kifejtéséről van gyakorlatilag szó, hogy megkapja a kormány ígéretéhez mérten ez a 259 ezer munkavállaló, akiket ez érint, de ugyanígy az adósságkonszolidáció vonatkozásában, ott is lehetett tudni, hogy június 28-áig le kell ennek a folyamatnak zárulnia. Gyakorlatilag ennek a pontosításáról van szó, tehát e vonatkozásban szó sincs improvizációról.

Köszönöm szépen.

DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény módosítása van előttünk, azt is mondhatnám az előző vitát hallgatva, hogy ennek a módosításnak 20 évvel ezelőtt kellett volna már megszületnie. Hiszen azok a szabályok, amelyeket lefektet ez a törvényjavaslat, Román képviselő úr és Koszorús László úr egyéni képviselői indítványaként, úgy gondolom, ha éppen az előző napirendi ponthoz kapcsolódóan ezek a szándékok, ezek az elképzelések paragrafust öltöttek volna már, akkor talán arra a típusú vizsgálatra, vizsgálódásra, amely az előző napirenden szerepelt, nem került volna sor. Hiszen ha elismerjük azt, hogy van olyan közérdek, amely bizonyos szempontból fölülírja a piacgazdaság logikáját, állami beavatkozást tesz szükségessé, akkor teljesen logikus az a javaslat, amit az általam említett két képviselő úr törvényjavaslatként benyújtott a tisztelt Ház elé.

Hiszen alapvető állami, közösségi érdek az, hogy azokat a felszámolási eljárásokat, amelyek nagyon sok embert érintenek, akár foglalkoztatási, akár környezetvédelmi, akár egyéb nemzetgazdasági szempontból, de mondjuk, egy önkormányzat vonatkozásában is, rendezetten, a közösség érdekeit maximálisan figyelembe véve és nem parciális részérdekek mentén kelljen végrehajtani és levezényelni. Hiszen ebben az esetben más végeredmény jöhet ki, adott esetben több százan elveszíthetik munkahelyüket, megszűnhet egy szakmacsoport egy bizonyos térségben, vagy ami a legszomorúbb, az az, hogy egyáltalán nincs is esélye annak, hogy bármi újraszerveződjön, újrainduljon, mert felszámolás, csőd vagy végelszámolás után már nagyon kevés esetben látjuk azt, hogy valami újra tudott szerveződni, valami ismételten elindult egy adott területen, településen.

Ebből kifolyólag is rendkívül fontosnak gondolom azt, hogy az állam a kijelölt felszámoló cégen keresztül, ami persze nyilván nem kötelező, de ha kiemelt stratégiai minősítést kap egy cég, akkor a Nemzeti Reorganizációs Nonprofit Kft.-n keresztül levezényelje a felszámolási eljárást, ha már odáig ért, mondjuk, egy magántulajdonban lévő cég, amely a legmesszebbmenőkig figyelembe veszi azt a közösségi érdeket, azt a munkahely-megőrzési programot, amelyet meg kell valósítani. Erre példa többek között, ugye, a Gyulai Húskombinát esete, amikor egy magántulajdonban lévő cég esetében történt meg az ilyen stratégiai kiemelt céggé való nyilvánítás, és ilyen szempontból a Nemzeti Reorganizációs Nonprofit Kft. az, amelyik végzi a cég felszámolását, bízva abban, hogy az eszközállomány megőrződhet, és ezen keresztül a foglalkoztatás feltételei is biztosítva tudnak lenni.

Nagyon fontos az, hogy kitolódik annak határideje, amíg az ilyen típusú állami beavatkozás bekövetkezik, hiszen az a 30 nap, ami eddig rendelkezésre állt a kormányzati döntési mechanizmuson keresztül, nyilván kevésnek bizonyult. Ezért fontos az, hogy legalább egy év álljon rendelkezésre arra, hogy egy eljárás során, hiszen tudjuk, hogy a felszámolási eljárások azért adott esetben több évet is igénybe vesznek, be tudjon avatkozni az állam, és a közösség érdekeinek megfelelően tudjon lépni.

(18.20)

Az az új szempont, hogy itt olyan feladatok is kerüljenek a Nemzeti Reorganizációs Nonprofit Kft.-hez - az üzleti tanácsadásra gondolok elsősorban -, ami a már meglévő állami vagyonnak a hatékony használatát elősegíti. Megítélésem szerint ez mindenképpen előremutató, azt tudja eredményezni, hogy a meglévő állami vagyont hatékonyan, szakszerűen és a célnak leginkább megfelelően lehet működtetni, bizonyítva azt, hogy attól még, hogy valami állami tulajdonban van, feltétlenül nem kell neki rosszul működnie, nem kell azt mondani, hogy az állam rossz gazda, hanem bizony ésszerűen, odafigyelve és gondos gazda módjára az állami tulajdonban lévő céget is lehet jól menedzselni, jól irányítani, adott esetben mérleg szerinti eredményt elérni.

Úgy gondolom, hogy összekapcsolva, hiszen nem olyan sok adósságrendezési eljárás folyik, és viszonylag kevés helyen kell pénzügyi gondnokként tevékenykedni, ennek ellenére fontos az, hogy világossá és egyértelművé váljon az, ha ilyen eset bekövetkezik az önkormányzati szférában, akkor pénzügyi gondnokként a Nemzeti Reorganizációs Nonprofit Kft. be tud lépni, és azokat a szükséges pénzügyi gondnoki feladatokat, amelyeket eddig magáncégek végeztek, el tudja látni, hiszen valahol az önkormányzati szektor, mondhatjuk azt, hogy állami szektornak is tekinthető, vagy egyfajta állami szektornak is tekinthető, tehát az egységes kezelése mindenképpen indokolt.

Gondolom, hogy Román képviselő úr és Koszorús László képviselő úr egyéni képviselői indítványát mindenképpen célszerű és érdemes támogatni, erre kérem képviselőtársaimat is, hogy ezt tegyék majd a parlamenti szavazás során. Köszönöm szépen, elnök úr.

DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy apró, de úgy gondolom, hogy nagyon fontos módosítás került az önök asztalára, hiszen az államháztartási törvénynek egy apró passzusát kell megváltoztatnunk annak érdekében, hogy az önkormányzatok élete könnyebbé váljon ezáltal, és azokat a feladatokat, amelyeket az államháztartási törvény többek között rájuk ró, azaz többek között a költségvetési koncepció elkészítése és annak beterjesztése, megvitatása, megalapozottan és mindenre kiterjedően történhessék meg.

Úgy is mondhatnánk, hogy némi koherenciazavar történt a törvény elfogadásakor, és ezt most orvosolnunk kell. Örülök annak, hogy számos képviselőtársam az ellenzék részéről is felhívta a figyelmünket a vonatkozásban, hogy ebben lépni kell, érdemes elgondolkodni rajta, és gyakorlatilag - azt is mondhatnám - közös gondolkodásnak az eredménye az, hogy önök elé kerülhet ez a törvénymódosítás, és ezáltal lehetővé válik az, hogy kellő felkészültséggel, adatokkal megalapozottan tudják a települési önkormányzatok részéről a jegyzők, illetve a polgármester a képviselő-testületek felé benyújtani azt az alapdokumentumot, amely a gazdálkodás kereteit, stratégiáját meghatározza.

Ezért született meg ez a törvényjavaslat, hogy kellő idő legyen ennek a felkészülésnek a megvalósítására, és úgy gondolom, hogy ezáltal az október 31-i dátummal sok minden orvoslásra kerül, többek között az, hogy a harmadik negyedévi beszámoló így most már mindenképpen beterjeszthető a képviselő-testületek asztalára a költségvetési koncepcióval egyetemben. Hiszen egyébként is október 20-ig a Kincstár felé ezt az adatsort biztosítani kell, és úgy vélem, hogy az október 31-e kellő felkészülési időt is ad arra, hogy a képviselő-testületek kellő cizelláltsággal és kellő átgondoltsággal készítsék el majd költségvetési koncepciójukat. E vonatkozásban szeretném kérni képviselőtársaim támogatását annak érdekében, hogy az államháztartási törvény ezen passzusát ilyen formában hozzá lehessen igazítani a jelen körülményekhez.

Nyilvánvaló, hogy azon is érdemes elgondolkodni az elkövetkezendőkben, hogy akár előrébb is lehet majd hozni az államháztartási törvényben a költségvetési koncepció benyújtásának a dátumát, tehát akár az is megfontolható lehet, hogy április 30-ra kerüljön majd vissza. Úgy gondolom, úgy vélem, hogy most ez még nem időszerű, a későbbiekben, két-három év múlva, úgy vélem, hogy vissza lehet erre térni. Most, azt hiszem, az szolgálja a települési önkormányzatok gazdálkodásának, tervezhetőségének biztonságát, hogyha az október 31-i dátumot fogadja el majd a tisztelt Ház.

Köszönöm szépen, elnök úr, a lehetőséget. (Taps a kormánypártok soraiból.)

DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az is mutatja, hogy igyekeztek a parlamenti frakciók alapvetően szakmai keretek között megvitatni ezt a kérdést, hogy egyedül csak a Jobbik képviselője, Hegedűs Lorántné képviselő asszony szólt hozzá, és ő is inkább egyfajta politikai támadásként használta a hozzászólását. Sajnálom, hiszen ez alapvetően szakmai, technikai jellegű módosítás.

Arra a problémára, amit felvetett a képviselő asszony, hogy a harmadik negyedévi beszámolót kell mellékelni a mostani törvények alapján, gyakorlatilag már megadtam a választ az előterjesztésben, illetve az expozéban is önnek. Így, hogy kitoljuk október 31-ig a határidőt, tulajdonképpen okafogyottá válik, illetve kezelhetővé válik, hiszen a szeptember 30-ai határnap már megelőzi az október 31-ét. Tehát e vonatkozásban nem követnek el semmilyen törvénysértést az ön interpretációja alapján az önkormányzatok. Tehát helyére kerül mind a koncepció, mind pedig a beszámoló időpontja. E vonatkozásban minden a helyére fog kerülni, úgy gondolom.

Amit pedig az V. kerületi példákkal illusztrálni próbált a képviselő asszony, úgy gondolom, hogy nyilván majd Rogán polgármester úrral, képviselő úrral meg fogják vitatni. Biztosan az V. kerület közgyűlésében ez megtörtént, elmondták az érveiket. Úgy gondolom, hogy erre nem itt kell reagálni, hanem a megfelelő fórumon kell megtalálniuk majd a vita lehetőségét, és biztos vagyok benne, hogy ez meg is fog majd teremtődni.

Mindezek alapján kérem a képviselőtársaimat, hogy támogassák ezt az önkormányzatok számára aprónak tűnő, de nagyon fontos törvénymódosítást. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt időszakban nagy figyelmet kapott a gazdasági válság hatására külföldre vitt vagyonok mértékének növekedése. A nemzetközi adóelkerülő technikák erősödtek, a nemzeti adószabályok kikerülésével jelentős összegek off-shore központokba kerültek.

Tekintettel a költségvetést érő jelentős károkra és morális következményekre, milyen lépéseket lehet tenni, és milyen lépéseket tervez a kormány e jelenség megfékezésére? A kormány figyelemmel kíséri-e a külföldi vagyonok felderítése, az adóelkerülés megakadályozása terén felgyorsult eseményeket, és hogyan vesz részt azokban? A 2012 végével lezárult adóamnesztia-program célja ezen összegek hazahozatala volt. A program lezárulását követően készültek-e számítások arról, hogy mekkora összeg került hazahozatalra, mennyire mondható sikeresnek a program?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A ciprusi válság is rávilágított arra, hogy még egy viszonylag kis országban meglévő adóparadicsomi környezet is milyen válságot és milyen hatásokat tud előidézni a világban, ezért is nagyon fontos az, hogy a kormány kiemelt figyelmet fordít, illetve fordítson arra, hogy az ilyen típusú adóelkerülést lehetőleg kerüljék el, illetve azok a cégek, amelyek ebben tevékenykednek, a kormánnyal e tekintetben ne tudjanak kapcsolatba kerülni.

Erős nemzetközi nyomást kell gyakorolni, úgy gondolom, azokra az országokra, ahol úgynevezett adóparadicsomok működnek. Így különösen fontos a luxemburgi, az osztrák és a svájci kollégákkal való folyamatos kapcsolattartás és azokon a szabályokon való lazítás, amely azt eredményezi, hogy Magyarországra e tekintetben több információ juthat e vagyonokról. Úgy gondolom, hogy az elkövetkezendőkben is mindent meg kell tenni annak érdekében, ahogy az államtitkár úr is mondta, öt éve tart már ez a folyamat, hogy Magyarország élharcosa legyen az off-shore ellen való küzdelemnek.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

(16.00)

DR. DANCSÓ JÓZSEF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A tegnapi napon a bizottságunk is megtárgyalta, és igen részletesen az előadók elmondták a vita lényegét.

Nyilvánvalóan a vezérszónoklati körben arra kell elsősorban kitérnünk, hogy melyek azok a csomópontok, amelyek a törvényjavaslatban benne vannak, melyek azok, amelyek jelentős hatásokkal járhatnak az elkövetkezendő időszakban a pénzügyi szektor vonatkozásában.

Talán nem meglepő az, hogy minden félévben a pénzügyi törvények adott esetben saláta jelleggel is a tisztelt Ház elé kerülnek, hiszen nagy odafigyelést és nagyon aprólékos és pontos szabályozást igényel ez a szektor, hiszen a mindennapi életünket rendkívüli módon befolyásolja. Így adott esetben azt is mondhatná valaki, hogy micsoda dolog, hogy nem márciusban vagy áprilisban érkezett már meg ez a pénzügyi tárgyú törvénycsomag, hiszen régebben talán már akkor is tárgyaltuk ezt, és biztos vagyok benne, hogy az ősszel is fogunk még tárgyalni, hiszen az Európai Unió is rendkívül nagy figyelemmel fordul ezen piacok felé, különösen a pénzügyi válság hatásai következtében, s másrészt, még egyszer mondom, az élet rendkívül innovatív ezen a területen is, és a szabályozó hatóságoknak ezeket az innovációkat olyan mederben kell tartani, ami a pénzügyi stabilitást, biztonságot egy-egy nemzetállam, adott esetben az Európai Unió egészére is biztosítani fogja.

Ebből kifolyólag került most elénk ez az, azt hiszem, talán tíz törvényt módosító, és azt kell mondanom, hogy egy koherens, egységes javaslatcsomag, amely alapvetően, ahogy el is hangzott államtitkár úr részéről is, illetve a bizottsági előadók részéről is, két európai irányelvnek a hazai jogrendszerbe való átültetése. Ezt valamikor még tavaly augusztus 16-án, ha emlékeim nem csalnak, fogadta el az Európai Tanács, illetve az Európai Parlament, és gyakorlatilag e kötelezettségünk az, hogy a hazai jogrendszerbe ültessük át. Nyilván azzal a kritériummal, hogy amennyiben további vagy részletesebb, szigorúbb szabályokat akarunk megvalósítani - ez a tőkepiaci törvény vonatkozásában így is van -, akkor erre a nemzeti jogrendszeren belül lehetőségünk és módunk van.

A hozzászólásomban gyakorlatilag öt nagy témakört szeretnék érinteni, amely talán a legfajsúlyosabb ennek a törvényjavaslatnak az egészében. Az egyik a kis- és középvállalkozók tőkepiaci jelenlétéről szól, ennek az ösztönzéséről. Tudjuk jól azt, hogy Magyarországon a tőkepiacok, a tőzsde nem feltétlenül töltik be azt a funkciót, amit szerettek volna még az 1990-es évek elején, sok céggel, sok forrásbevonási lehetőséggel. Alapvetően nagy cégek forgalma - már magyar méretekhez képest nagy cégek forgalma - az, ami jellemzi a magyar tőkepiacot, egy-két bluechippel megtűzdelve. Egyébként sajnos a magyar tőkepiac, a magyar tőzsde viszonylag csekély forgalommal bír, ezért is lenne nagyon fontos az, hogy azok az innovatív és jó prosperitással bíró, jelenleg kis- és középvállalkozási szektorba tartozó vállalkozások a tőkepiacon keresztül közvetlen forrásbevonási lehetőséghez jussanak.

Tudjuk jól azt, hogy rendkívül nagy tőke- és költségigényű egyébként a tőzsdén való megjelenés, annak az információigénye, a befektetők felé való folyamatos tájékoztatási kötelezettség, ezért is fontos dolog az, hogy ezen javaslat révén azok a platformok, amelyek lehetővé teszik, hogy egy csökkentett adminisztrációjú, csökkentett vagy kevésbé költséges feltételrendszer alakuljon ki a tőzsdén, ezáltal a törvényjavaslattal elősegítésre kerül, így remélhetőleg a kis- és középvállalkozások számára egy alternatív forrásbevonási lehetőség nyílhat meg, és ezáltal több arra érdemes kis- és középvállalkozás jelenhet meg a magyar tőzsdén, ezen keresztül a tevékenységüket a tőkebevonáson keresztül ki tudják majd terjeszteni.

A következő rész, amiről szólni kell, a derivatív ügyletek átláthatóságának biztosítása az adattárakon keresztül. Megítélésem szerint ez az egyik legfontosabb része ennek a javaslatnak. Ez az Európai Unió szándéka is, kiindulva a válság következményeiből és hatásaiból, erről a bizottság ülésén igen sokat beszéltünk. A pénzügyi válság egyik kiváltó oka volt a derivatív ügyletek elszakadása a valóságos folyamatoktól. Azon derivatív ügyletek, amelyek óriási forgalmat generáltak a különböző pénzügyi szolgáltatóknál, ezek gyakorlatilag teljes mértékben a reálszférától elidegenedtek, elkülönültek, e vonatkozásban külön életre keltek, és amikor ez a lufi, ez a buborék kipukkadt, akkor derült ki, hogy nagyon sokan életük megtakarítását vesztették el vagy jelentős pénzügyi veszteségeket voltak kénytelenek elszenvedni. Ekkor derült az ki, hogy ráadásul határon átnyúló tevékenységek folyamán gyakorlatilag nincs olyan hatóság, amely szabályozta volna vagy megfelelő módon szabályozta volna ezen ügyleteket. E vonatkozásban azért, hogy a jövőben legalább csökkentsük annak a veszélyét, hogy ezen ügyleteken keresztül - opciós ügyleteken, futures ügyleteken, forward ügyleteken keresztül - ez az elszakadás kevésbé legyen nyilvánvaló, illetve nyilvánossá váljon az, hogy ki és milyen szándékkal igyekszik ilyen ügyleteket megvalósítani, ezért igyekszik az Európai Unió az irányelvén keresztül ezen forgalmat kontrollálni.

A bizottsági ülésünkön is egyöntetű vélemény volt, és kérésként fogalmazódott meg a minisztérium felé, hogy mindenképpen elő kell segíteni azt, hogy átlátható, világos és adott esetben nyomon követhető szabályozás legyen Magyarországon - s konkrét leszek itt -, tehát azok, akik a forint ellen igyekeznek rosszhiszeműleg, rosszindulatúlag spekulálni, azok kilétét, azok személyét valamilyen úton-módon jó lenne megismerni, illetve közelebb jutni azon piaci szereplők felé, akik ilyen technikákat kívánnak alkalmazni.

(17.00)

Persze vannak, akik azt mondják, hogy a negatív marketing is marketing, lényeg az, hogy ismertek legyenek. De nyilván nem ez a célunk, hanem az, hogy azok a káros jellegű spekulációk, amelyek adott esetben a nemzetgazdaság pénzügyi stabilitását tudják befolyásolni, veszélyeztetni, különösen kis gazdaságok esetében, nyomon követhetővé, egyértelműen beazonosíthatóvá váljanak. Tudom, hogy nem egyszerű ezt a kérést szabályozási oldalról megvalósítani, de mindenképpen érdemes. Úgy gondolom, a minisztérium kellő felkészült szakembergárdával rendelkezik ahhoz, hogy közös gondolkodás legyen a parlament és a kormányzat között e vonatkozásban, hogy ezt a feltételt, ezt a kritériumot meg tudjuk valósítani. Úgy gondolom, alapvető nemzetgazdasági érdek, hogy a nyomon követhetőség és a káros, mondhatnám, kóros spekulációkat bizonyos értelemben ki tudjuk szűrni, vagy legalábbis távol tudjuk tartani, igyekezzünk távol tartani a hazai tőkepiacoktól.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Fontos kiemelni, úgy gondolom, a törvényjavaslat vonatkozásában az Országos Betétbiztosítási Alap forrásokhoz való jutását. Tudjuk jól, hogy a hazai fizetőeszközt, de adott esetben minden nemzetállam fizetési rendszerét, illetve a betétrendszerét jelentősen védik a különböző típusú betétbiztosítási rendszerek. Ezek közé Magyarországon az Országos Betétbiztosítási Alap tartozik, az alap látja el ezt a feladatot. Látjuk, többek között a ciprusi pénzügyi krach esetében is, hogy milyen jelentős szerepe van egy jól működő betétbiztosítási alapnak, annak kifinomult technikái révén, illetve a garancia révén. De magyarországi példát is mondhatok. Úgy gondolom, jó pár hónappal ezelőtt a soltvadkerti takarékszövetkezeti csőd következtében jól működött ez a rendszer, és a törvényi határidőket betartva szabályozottan és rendben folyt a betétesek kártalanítása. Így gyakorlatilag valóban lokalizálni lehetett ezt a pénzügyi csődöt, a takarékszövetkezet csődjét. Bár viszonylag jelentős összeg volt, úgy tudom, akik érintettek voltak ezen körben, az alapnak rendelkezésre álltak a forrásai, így a kifizetések rendben megtörténhettek. Ezáltal nem generálódott nagyobb baj, nem terjedt át adott esetben teljesen indokolatlanul más pénzügyi szereplőkre is ez a típusú pánik. Jól lehetett lokalizálni az Országos Betétbiztosítási Alapon keresztül.

De nyilvánvalóan rávilágított ez az esemény is arra, hogy a Betétbiztosítási Alapnak gyakorlatilag olyan forrásokkal kell rendelkeznie, ami biztosítja azt, hogy egy ilyen nem várt eseménynél, hiszen ezek általában nem vártak, még ha sok szabályozó hatóság előre is tudja jelezni időnként, rendelkezésre álljanak azok a források, amelyek révén a pénzügyi stabilitást fenn tudja tartani. Ezért fontos az, hogy adott esetben az Államadósság-kezelő Központon keresztül kötvénykibocsátás révén is gyorsan forráshoz tudjon jutni az Országos Betétbiztosítási Alap, és így helyt tudjon állni adott esetben a pénzintézeti csőd, felszámolás bekövetkeztekor. Ez alapvető érdeke az országnak, hogy olyan intézményhálózata legyen, amely a pénzügyi stabilitásunkat garantálni tudja. Ezért is tartom nagy horderejűnek és nagy fontosságúnak azt, hogy az Országos Betétbiztosítási Alap forráslehetőségei növekednek ezzel a törvényjavaslattal, és így a pénzügyi stabilitáshoz, úgy gondolom, ez is hozzá tud járulni.

Fontos elemnek gondolom a kártyarendszerek működtetése során azt, hogy napi likviditási keretek biztosítva legyenek, mint ahogy eddig is voltak, és ez kiterjesztésre kerül az elektronikus pénzkibocsátó szervezetekre, illetve pénzforgalmi intézményekre is, hiszen az elektronikus pénzrendszer működtetése, úgy gondolom, nemzetgazdasági érdek a gazdaság fehérítése, az állami bevételek legalizálása kapcsán. Tehát ez mind-mind nagyon fontos dolog, és ezért tartom fontosnak, hogy ilyen irányú kiterjesztése is benne van a törvénycsomagban.

Végül szólnom kell az úgynevezett helyi pénzek kérdéséről, a forgatható utalványok rendszeréről. Ez egy viszonylag új keletű pénzügyi termék, talán innovációnak is mondhatjuk. Az a lényege, hogy bizonyos földrajzilag jól meghatározható területeken, a helyi gazdaságot támogatva, segítve azáltal, hogy gyakorlatilag helyben tartja azokat a pénzügyi eszközöket, amelyek révén forgalom keletkezik, és nem adott esetben nagyobb települések vagy nagyobb városok szippantják el a kisebb térség, kisebb település pénzügyi forrásait, ezen keresztül jól helyben lehet tartani ezeket a forrásokat, ezeket a pénzügyi eszközöket, és így a helyi kisvállalkozások forgalmát élénkíteni, generálni lehet. Ráadásul a helyi azonosságtudatot, a helyi kezdeményezéseket rendkívüli módon tudja segíteni. Gyakorlatilag az önkormányzatiság elvével messzemenőkig összeegyeztethető és jól működő rendszereket tudtak létesíteni. Magyarországon három ilyen terület van az én ismereteim szerint: egy Sopron környékén, egy a Balaton-felvidék környékén és egy a Hajdúságban. Úgy tudom, hogy ez a három ilyen helyi pénzt működtető szisztéma van. Az eddigi tapasztalatok szerint, kérdeztem itt, a parlamentben is kollégákat, akik ezt ismerik, azt mondják, hogy beváltotta az elképzeléseket, és jól működik ez a rendszer.

Nyilvánvaló viszont a megítélésem szerint, hogy ez vélhetőleg az elkövetkezendő időszakban felfutást, prosperitást kaphat, ezért érdemes szabályozási oldalról is egy szigorúbb, átláthatóbb és világosabb szabályozást kialakítani. E vonatkozásban úgy gondolom, hogy jó irányban történt javaslattétel a törvényjavaslat beterjesztése kapcsán. Emellett azért érdemes az elkövetkező időszakban, úgy gondolom, azokat az egyeztetéseket lefolytatni, amelyek mindenképpen azt eredményeznék, hogy egy még jobb rendszert tudjunk kialakítani. Különösen egy dolgon kell elgondolkodni. Ez a felülbélyegzés rendszere, amely megítélésem szerint ilyen formában valószínűleg nem oldható meg, ahogy a javaslatban most még szerepel, hiszen mindenképpen az élethez igazodóan kell ezt megoldanunk. Nyilvánvalóan a biztonság, a bizalom megteremtése rendkívül fontos ezen termékkörben, de emellett a túlzott adminisztrációt elkerülni, a használhatóságot pedig fenntartani szükséges ezen pénzügyi eszközök vonatkozásában. Tehát úgy gondolom, ebben még a törvényalkotás folyamatában van és lesz feladatunk. Szeretném is kérni az államtitkár úr segítségét, hogy ebben előre tudjunk lépni annak érdekében, hogy ezek a rendszerek ne csak itt maradjanak, hanem adott esetben, ha más települések vagy földrajzi térségek is úgy döntenek, akkor ki tudják terjeszteni, meg tudják valósítani a saját helyi forgatható utalványi rendszerüket. Ez, tudjuk jól, alapvetően eltér az úgynevezett kafetéria rendszerű utalványoktól, ez más szisztémán alapul. De ahogy említettem, rendkívül sok pozitív hatása lehet, viszont egy jól átgondolt, megfelelő szabályozás, úgy gondolom, mindenképpen szükséges.

Ami még fontos és szóba kell hozni a kártyarendszerek működtetése kapcsán, a bizottsági ülésen is szóba került ez, mégpedig az interchange díjaknak a kérdése, amely jelenleg ebben a benyújtott törvényjavaslatban legalábbis nem található. Mindenképpen a szaksajtót végigolvasva és végigtekintve, ez egy olyan kérdés, amellyel foglalkozni kell. Persze azon lehet gondolkodni, hogy most ebben a törvénycsomagban tesszük-e ezt meg, vagy egy későbbi időpontban. Nem véletlenül mondtam, hogy vannak megszokottan már nyári és vannak őszi pénzügyi salátatörvény-csomagok, de úgy gondolom, hogy célszerű minél előbb ezzel a kérdéssel foglalkozni, mert számos oka van annak, hogy a magyar gazdaság ezt igényli. Nyilván a magyar költségvetésnek sem mindegy, hogy milyen típusú bevételei származnak, mennyire lehet a szürke- és feketegazdaságot átterelni egy ellenőrzött és átlátható, transzparens fizetési rendszerre.

(17.10)

Nem utolsósorban - és ezzel kellett volna kezdenem -, hogy a fogyasztók szempontjából hogyan lehet ezt még kedvezőbbé, még vonzóbbá tenni; úgy gondolom, hogy ebben jelentős alkotási folyamatot kell megvalósítani, és ebben is kérném államtitkár úr segítségét, hogy ez jól átgondoltan megvalósulhasson.

Összességében megítélésem szerint a törvényjavaslat, bár több törvény módosítását tartalmazza, és nyilvánvaló az, hogy nagyon jelentős, sarkalatosnak minősülő törvényeknek a módosulása is be fog várhatóan következni, biztos vagyok benne, hogy az EKB-val is vannak még talán egyeztetési dolgok, de lehet, hogy már lezárultak, erre államtitkár úr a viszonválaszában biztos ki fog térni.

Összességében úgy gondolom, hogy az európai uniós kötelezettségeink révén ezen túlmenően a hazai pénzügyi rendszer, a pénzügyi stabilitás továbberősítése révén, illetve ennek eszközeként ez a törvényjavaslat jól fogja szolgálni az elképzeléseket, jól megvalósítható, és úgy gondolom, hogy apróbb módosítások mentén továbbcsiszolható, és ennek alapján a Fidesz frakciója a parlament valamennyi képviselőcsoportja számára elfogadásra javasolja.

Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

DR. DANCSÓ JÓZSEF, a számvevőszéki és költségvetési bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Asszony! A számvevőszéki és költségvetési bizottság keddi ülésén tárgyalta meg a közbeszerzésekről szóló 2011. évi CVIII. törvény módosítását. A mi bizottságunkban sem alakult ki lényeges vita, azt meg tudtuk állapítani, hogy a közbeszerzési törvény 2011. évi bevezetése egy mérföldkő volt a magyar közbeszerzésekben, hiszen átláthatóbbá és korszerűbbé tette ezt az eljárási formát.

Mindezekből úgy látjuk, úgy gondoljuk a bizottságban, hogy szükséges az, hogy az európai uniós források lehívása tekintetében még kevesebb akadálya legyen annak, hogy ezekhez a forrásokhoz elsősorban a magyar vállalkozások hozzáférjenek, nyilván nem kizárva az európai uniós versenytársaikat. Emellett pedig rendkívül fontosnak tartjuk azt a szándékot, amelyet a kormányzat a beterjesztés során is hangoztatott, hogy a kis- és középvállalkozók egyszerűbben és könnyebben hozzá tudjanak férni azokhoz a közbeszerzési lehetőségekhez, amelyek adva lehetnek a számukra is.

Egyetlenegy kérdésben volt némi polémia a bizottságban, mégpedig itt a kis értékű beszerzések körében alkalmazott ajánlattevői felhívással kapcsolatosan. A bizottság megítélése szerint nem feltétlenül kerül kizárásra az, hogy mondjuk, nagy multinacionális cégek ezeken a kis értékű pályázatokon részt vegyenek, épp az eljárás rendjéből következőleg. Ezért a bizottságban az fogalmazódott meg, hogy ezen még érdemes gondolkodni, hogy valóban a jogalkotó szándéka lesz-e az, hogy valóban a helyi vállalkozások, a helyi kis- és középvállalkozások tudjanak nagyobb számban és nagyobb értékben pályázni ezekre a munkákra, vagy pedig éppen a szabályozás révén a nagyobb multinacionális cégeknek is terep nyílik ezen az inkább lokális piacon. Ezen a törvényalkotási folyamatban nyilván célszerű és el is kell még gondolkodni, én bízom benne, hogy a legideálisabb és a legoptimálisabb megoldást sikerül megtalálni.

Mindezek mellett a bizottságunk örömét fejezte ki azokkal a módosításokkal kapcsolatban, amelyek a törvényjavaslatban benne szerepelnek, amit itt államtitkár asszony is ismertetett. Bízunk benne, hogy mindezek révén még használhatóbb, az európai uniós források még gyorsabb és hatékonyabb lehívását fogja lehetővé tenni ez a törvényjavaslat. Ebből kifolyólag a bizottságunk döntő többsége általános vitára alkalmasnak tartja.

Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Jó húsz évvel ezelőtt az Egyesült Királyságban történt egy komoly bankcsőd, a BCCI csődje, amely alapvetően ingatta meg az Egyesült Királyság pénzügyi rendszerének alapjait. Akkor egy nagyon gyors és hatékony felügyeleti beavatkozás történt, mégpedig a Bank of England keretén belül, hiszen az Egyesült Királyságban a Bank of England tölti be a piacfelügyeleti felvigyázó feladatokat, beleintegrálódva gyakorlatilag, ha így nézzük, az ottani jegybankba. Ez egy nagyon gyors intézkedést igénylő feladat volt, hiszen nagy hiteleket adtak ki abban a bankban olyan ügyfeleknek, akik nem fizették ezt vissza, és nagyon komoly nemzetgazdasági problémát is okozott volna, ha időben nem észlelik, és nem vezetik ki olyan formában ezt a pénzintézetet, ami a betétesek védelmét részben vagy egyben is szolgálta, emellett pedig a fizetési rendszer, az elszámolási rendszer biztonságát is megőrizték. Ehhez ott az kellett, és minden elemző később megállapította, hogy egy kézben volt a bankfelügyeleti és a jegybanki funkció, ez a rendszerszintű koordinációs információáramlás következtében gyors és hatékony lépéseket tudott megvalósítani.

Ennek ellenére vagy emellett számtalan típusa van a bankfelügyeleti rendszernek a világon. A bizottsági ülésen is elmondtam, van, ahol ez külön szervezeti keretben történik, van, ahol integrálódik a jegybank funkciójába, és van, ahol, szóba került már itt talán az Egyesült Államok, ahol klasszikus jegybank nincs is, tehát e tekintetben ott egy egészen más rendszert követnek. A tendenciákat látva és a 2008-as válságot is tapasztalva viszont az látszik, hogy az Európai Unió a tagállamai felé olyan típusú javaslatokat tesz, ami azt eredményezi, hogy célszerű elgondolkodni azon, hogy a jegybanki funkciókat hogyan lehet ötvözni a bankfelügyeleti eljárásban szereplő funkciókkal, ahogy itt elhangzott már a miniszter úr expozéjában is, a mikro- és a makroprudenciális feltételeket hogyan lehet egy kézbe olvasztani.

Gyakorlatilag ez a törvényjavaslat, ami előttünk fekszik, erre tesz kísérletet, megítélésem szerint világos és logikus rendszerben teszi mindezt, hiszen meghatározza azt, hogy a monetáris tanács, amely alapvetően a makroprudenciális stratégiát meghatározza, hogyan kapcsolódik szervezetileg a Pénzügyi Stabilitási Tanácshoz, amely a mikroprudenciális feltételek megvalósításáért felelős, operatívan végrehajtja gyakorlatilag a monetáris tanács stratégiáját. Jelzem, ezt már 2009-ben is megpróbálták megtenni, az előző kormány idején, amikor létrehozták ezt a Pénzügyi Stabilitási Tanácsot, megítélésem szerint különösebb eredmény nélkül. De látszik az irány, hogy már az előző kormány is abban gondolkodott, hogyan lehet egyesíteni gyakorlatilag a mikro- és a makroprudenciális feltételeket, hogyan lehet ebben összhangot teremteni. Hiszen ott 2009-ben többek között ennek a pénzügyi stabilitási tanácsnak tagjává vált az akkori pénzügyminiszter, a jegybank elnöke és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnöke. Tehát már akkor ott látszott az integrációs igény, törekvés.

Még egyszer mondom, úgy gondolom, ez egy világos vonulata ennek a feladatnak, ez van leképezve az előttünk fekvő törvényjavaslatban is. E tekintetben, úgy gondolom, hogy technikailag és a szervezeti működés szempontjából jól végiggondolt törvényjavaslat van előttünk. Úgy gondolom, a megvalósításban sem lesz ennek híja, hiszen azért, ha október 1-jén fog hatályba lépni a törvényjavaslat, mint ahogy az előterjesztésben szerepel, van idő arra vonatkozólag, hogy fölkészüljön a két szervezet, illetve a PSZÁF a beintegrálódásra. Hiszen számos olyan feladat van, amit elő kell készíteni, vagyonértékeléstől kezdve a rendeletek összefésüléséig. Addig azért még legalább négy hónap van. De úgy gondolom, látva ezt a folyamatot, és azt hallva, hogy igazán fölkészült mind a két szervezet, ezt majd meg fogják tudni oldani.

Nem lesz egyszerű feladat, hiszen viszonylag nagy szervezetről van szó magyar viszonyok között is, már a PSZÁF vonatkozásában. Tehát nyilvánvaló, hogy elég komoly és megfeszített munka kell ahhoz, hogy zökkenőmentesen integrálódjon majd be a jegybank szervezetébe. De megítélésem szerint mindenkinek az az érdeke, hogy a pénzügyi rendszer stabilitása továbbra is fönnmaradjon, de ezt a kollégák majd ott meg fogják oldani.

(19.50)

Ami pedig a törvényjavaslat célját és indokoltságát érinti, érdemes ezen elgondolkodni, hogy miért is mondja többek között az Európai Unió, miért javasolja azt, hogy ilyen irányban érdemes elmozdulnunk. Ugye, erre gondolunk, Magyarország nem a pénzpiacok szempontjából meghatározó országok közé tartozik, tehát nyilván egyrészt számításba jöhet egyfajta költséghatékonyság, amikor egy szervezeti megoldást igyekszünk javasolni. Ráadásul maga a pénz, a tőkepiac vagy a biztosítási piac nagyságrendje sem feltétlenül indokolja azt, hogy mondjuk, olyan szervezetek létezzenek, amelyek jogilag ilyen szempontból önállóak, tehát adott esetben ez a viszonylag kis piac - örülnék, hogyha mondjuk, nagyobb lenne Magyarországon a tőkepiac, de akkora, amekkora -, mondjuk, ez a tőkepiac vagy pénzpiac sem indokolja, úgy gondolom, azt, hogy különálló szervezetek legyenek.

Azt is érdemes figyelembe venni, hogy bizonyos értelemben jelentős koncentráció van a magyar pénzügyi piacon vagy hitelintézeti piacon, hiszen alapvetően 4-5 olyan nagyobb hitelintézet domináns a magyar piacon, amely meghatározó súllyal szerepel, ez pedig egyfajta koncentrációt mutat. Ez is az irányba tereli az egész rendszert, hogy célszerű ezeket a jogosítványokat egy kézben tartani. Emellett megítélésem szerint nagyon fontos szempont az, hogy a magyar piacon alapvetően külföldi pénzintézetek vannak jelen, márpedig engedélyezési szempontból nyilván az anyaországban történnek a piacra engedési, a piacra jutási feladatok megoldásai, meghatározásai, ezért folyamatosan szoros együttműködést kell tartani az anyaországbéli engedélyező hatóságokkal, felügyeleti hatóságokkal, s nyilvánvaló, hogy ha két szervezet beszél és tárgyal, mondjuk, az anyaországbeli intézményekkel, az mindig nehézkesebbé teszi a rendszer működését. Megítélésem szerint ez is azt indokolja, hogy célszerű egy kézben tartani és fogni az intézmények ideirányuló felügyeletét.

Szóba került már itt a jegybank függetlenségének a kérdése. Azért azt nem hátrányként és nem negatívumként élném meg, megítélésem szerint éppen ez egy pozitív dolog akkor, amikor a piacokban való bizalomról van szó, hogy a jegybank függetlensége e tekintetben leginkább azt eredményezi és eredményezheti, hogy a betétesek védelme, adott esetben a fogyasztóvédelem is ilyen értelemben nagyobb súlyt kaphat, hiszen valóban a jegybank függetlenségén minden állam, minden demokrácia őrködik, igyekszik erre nagyon odafigyelni, így van ezzel Magyarország is, mert a jegybank függetlensége megítélésem szerint jelentősen tudja növelni e vonatkozásban a felügyeleti tevékenység hitelességét.

Ha belegondolunk abba, hogy volt-e, mondjuk, 2010 előtt a makro- és a mikroprudenciális elvárások között összhang, azt tudjuk mondani, hogy biztosan volt, de nem minden területen. Nagyon fontos lett volna megítélésem szerint az, hogy mondjuk, a jegybank, mint a makroprudencia őre, azt mondja, a lakásfedezetű vagy ingatlanfedezetű hiteleknél valamilyen korlátot szab a vonatkozásban, hogy meddig lehet, mondjuk, egy-egy ingatlant fedezetként elfogadni, és majd a felügyelet ezt gyakorlatilag aprópénzre váltja, és a részletes szabályokat meghatározza. Nem volt erre vonatkozóan semmiféle javaslata a jegybanknak, hogy milyen keretek között tudja elképzelni a jelzálogtípusú hitelezést, milyen iránymutatást tudott volna adni ahhoz, hogy a makroprudenciális stabilitás megmaradjon az országban a 2010-es éveket megelőzően. De ugyanígy említhetnénk azt is, hogy szerencsés lett volna megítélésem szerint, hogyha bizonyos jövedelemkorlátokat szab meg a vonatkozásban, hogy egy-egy fogyasztó milyen mértékig adósodhat el a jövedelméhez mérten, milyen irányszámot, milyen arányszámot célszerű még fenntartani annak érdekében, hogy a magyar családok ne jussanak olyan kiszolgáltatott helyzetbe, mint amilyenbe jutottak. Nem volt ilyen irányszám makroprudenciális jegybanki oldalról, ebből kifolyólag az akkori Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete igazán úgy bolyongott a lehetőségek között, hogy mit tud tenni a vonatkozásban, hogy mit tanácsol, mit javasol a magyar fogyasztók szempontjából. Nem volt semmilyen összhang. És azt, hogy milyen érdekek álltak az egész rendszer mögött, nem akarom feszegetni, hiszen ez nem feltétlenül ennek a törvényjavaslatnak a célja, de nyilván ki-ki el tudja képzelni, hogy mondjuk, milyen okok vezettek ahhoz, hogy e tekintetben nem volt összhang a két prudenciális követelmény között. Most ezek után, hogyha ez egy kézbe kerül, megítélésem szerint lényegesen javítható az információáramlás. Ahogy levezettem a javaslathoz való hozzászólásom elején, hogyan tevődik össze a makroprudenciális feltételek meghatározása a mikro részéhez, hogyan tud a monetáris tanács olyan stratégiát meghatározni, és megítélésem szerint kell, amely meghatározza a pénzügyi stabilitási tanács feladatait, ez így egymásba fonódva, egymást segítve reményeim szerint és megítélésem szerint jó lehetőséget teremt ahhoz, hogy a múltban bekövetkezett ilyen típusú piaci turbulenciák ne jelentkezzenek a jövőben a magyar gazdaságban, akár lakossági, de akár vállalati szinten sem, hiszen ez rendkívül fontos, úgy gondolom, a pénzügyi stabilitás fenntartása érdekében.

Amit még szeretnék hangsúlyozni itt az összevonás kapcsán, a legfrissebb példák az ír, a holland példa, akik hozzányúltak e vonatkozásban a pénzügyi rendszer felületéhez, mind-mind azt mutatják, hogy ez irányban kell lépni. Ha önök nyomon követték például a ciprusi eseményeket, ugyanez volt a probléma többek között, hogy nem volt összhang az ottani jegybank és a bankok felügyeletének intézése között. Az elszámolási rendszeren keresztül, amely, ugye, a jegybanknál van, olyan pénzek tudtak kiáramolni, amelyeket meg kellett volna fogni, bent kellett volna tartani az országban, figyelni kellett volna rá. Nem volt kellő összhang. Ez látszik a magyar rendszerben is, hogy jelenleg az elszámolási rendszer, a fizetési rendszer felügyelete, az onnan való információk a jegybanknál keletkeznek, és ez napi likviditási és működési szempontból rendkívül fontos információk tömkelegét hordozza, míg ez a PSZÁF-nél sokkal később jelentkezhet adott esetben, majd amikor észlelik, hogy mondjuk, elveszítette a tőkéjét az adott pénzintézet, vagy egyéb fizetési, szolvenciális problémák adódtak. Tehát ez is mind-mind azt eredményezi, azt indokolja, hogy a válság hatásaiból, a válság tanulságaiból kiindulva célszerű a fizetési és az elszámolási rendszerhez az ellenőrzési, felügyeleti funkciókat telepíteni annak érdekében, hogy összhang legyen, információáramlási gyorsaság történjen, következzen be annak érdekében, hogy hatékonyabbá tudjon válni a magyar pénzügyi rendszer felügyelete, ellenőrzése, hogy gyakorlatilag az egész pénzügyi rendszer stabilitását tovább tudjuk erősíteni, többek között a betétesek és a fogyasztók védelme szempontjaiból is.

Ennek apropóján és emiatt is szeretném kérni képviselőtársaimat, hogy támogassák majd szavazataikkal is a Magyar Nemzeti Bankról szóló új törvény megszületését.

Köszönöm szépen, elnök úr, a szólás lehetőségét. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Igazán az utolsó mondat megragadott, hogy mi az az óvatos tartózkodás, mert tartózkodásról hallottam már, de óvatos tartózkodásról nem. (Dr. Józsa István: Nem teljesen elutasító.) Egyetlenegy dologhoz szeretnék én hozzászólni, képviselő úr. Említette, hogy 2009-ben, amikor a Pénzügyi Stabilitási Tanács bevezetéséről döntött az akkori Országgyűlés, én ezt hogyan értékeltem. Képviselő úr, emlékszem, azért nem volt ez akkor igazán szerencsés intézmény, mert nem volt semmilyen jogköre. Gyakorlatilag, ahogy mondtam, a jegybankelnök, a PSZÁF elnöke és az akkori pénzügyminiszter összeült, egy jót beszélgetett egy kávé vagy tea mellett, kinek milyen gusztusa volt, és nem történt semmi.

Mi értelme volt így belehelyezni a PSZÁF-törvénybe a Pénzügyi Stabilitási Tanácsot úgy, hogyha semmilyen jogkövetkezmény, semmilyen egyéb történés nem jött azután, hogyha ez a három igen illusztris személy a drága órabérét erre fordította, hogy találkozzanak egymással. Azért semmi értelme nincs bizottság bevezetni intézményt, mint ahogy önök bevezették a Pénzügyi Stabilitási Tanácsot, hogy gyakorlatilag ne legyen semmiféle olyan következménye vagy jogköre, amely meghatározta volna, mondjuk, a mikroprudenciális környezetet.

Tehát akkor ez ebben a politikai helyzetben, abban a gazdaságpolitikai környezetben értelmezhetetlen volt, és ezért nem támogattam ilyen formában ennek az intézménynek a létrejöttét. Most egészen másról szól ez a törvényjavaslat, de tartalommal van megtöltve a Pénzügyi Stabilitási Tanácsnak a feladata, működése, egyáltalán a szervezeti felállása, ezért úgy gondolom, hogy itt most már a helyére került ez az intézmény, vagy a helyére fog kerülni ebben a javaslatban.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nyikos elnök úrral nem először van már ebben a kérdésben polémiánk. Úgy gondolom, Nyikos elnök úr, amikor ilyen sarkított véleményt fogalmaz meg, akkor a jelenlegi gyakorlatot is figyelmen kívül hagyja. Hiszen ha így értelmezzük, az Európai Központi Banknak folyamatosan figyelemmel kell kísérnie az egész monetáris rendszert, annak működését az Európai Unióban.

(18.30)

E vonatkozásban folyamatos konzultáció szükséges minden egyes jegybanki törvény módosítása kapcsán, hiszen a jegybanki függetlenség mindenképpen megköveteli azt, hogy az Európai Központi Bank - mint ezen rendszer legfőbb őre - figyelemmel kísérhesse a jegybanki függetlenség alakulását, ezért minden esetben ki is kell kérnünk az Európai Központi Banknak a véleményét, ami most is megtörtént, eddig is megtörtént és vélhetően a jövőben is meg fog történni. E tekintetben alávetettségről vagy bármilyen gyarmatosításról szólni véleményem szerint enyhén szólva is túlzás.

Megítélésem szerint az szolgálja leginkább a nemzetgazdaságok egészséges működését, ha a konzultáció folyamatosan megvan, az árstabilitás mint elsődleges szempont érvényesül, ezen belül pedig a monetáris irányító szervek függetlensége biztosítva van. Ez a magyar szabályozásban eddig is így volt és a jövőben is így lesz, és úgy gondolom, hogy a mostani szabályozás is teljes összhangban van az Európai Központi Bank elvárásaival, elképzeléseivel, amely Magyarország érdekeivel is találkozik. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Fidesz soraiban.)

DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Kedves Vágó Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Aki nem is akarja keresni, az nem is találja meg, nyilvánvaló, ezeket a pontokat. Amit pedig Rogán képviselő úr is elmondott, a 40 oldalnyi módosító javarésze technikai jellegű módosítás, át kell vezetni, mert egyébként így lesz koherens a törvény. Azért zárószavazás előtti, az EKB javaslatait figyelembe véve. (Dr. Józsa István: Kivéve Szász Károlyt.)

Ami pedig az alkalmazottak biztonságát érinti, az egyértelmű, mindenkit átvesz az MNB a PSZÁF részéről, tehát e tekintetben bizonytalanságról nem beszélhetünk. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hallgatva Botka polgármester úr szavait, most már megértettem, hogy miért van nehéz helyzetben Szeged, mert ha azt mondja, hogy 72 ezer forintból 1500 forint volt az adósságszolgálat, és hogy ez a konszolidáció milyen károkat okozott Szeged városának, akkor nem értem, képviselő úr, ön most beleszámolta azokat a tételeket is, amelyek átfutó tételek voltak az önkormányzatnál? Ezek szerint, amik az intézmények fenntartásához szükségesek voltak, amelyeket most javarészt az állam közvetlenül fizet, hiszen az iskolák fenntartása vagy a kórházak átvétele kapcsán már állami fenntartásba kerültek, és az állam fizeti, tehát ilyen értelemben az almát meg a körtét hasonlította össze a polgármester úr. Tizenegynéhány éves polgármesterkedés után, feltételezem, ezt ön is tudja, és úgy gondolom, hogy csak a politikai kampány részeként próbálta ezt beállítani, hogy ez nem így van.

Csodálkozom azon is, lehet politikai alapon megítélni az adósságkonszolidációt, hogy az milyen károkat okozott, mondjuk, Szeged városának, de államtitkár úr is mondta, hogy ha ön ezt így érzi, polgármester úr, akkor nem kellett volna aláírni a szerződést, akkor azt mondja, hogy ön továbbra is ugyanazokat a törlesztőrészleteket, ugyanazokat a kamatterheket kívánja fizetni. És javarészt, feltételezem, hogy az ön városa is azért adósodott el, mert olyan saját erőt kellett az európai uniós forrásokhoz használnia az önök kormányzása idején, 30-40-50 százalékos saját erőt, amelyet másképp nem tudtak előteremteni, csak hitelből. És emlékezzen arra, képviselő úr, amikor az önök utolsó önkormányzati minisztere, Varga Zoltán milyen büszkén jelentette be itt a parlamentben, hogy 120 milliárd forintot vonnak ki működési oldalon az önkormányzatoktól.

Ezek azok az összegek, amelyek Szeged városából is hiányoztak, tehát innen fakadnak a problémák gyökerei, és úgy gondolom, ezt ön is látja, csak itt a kampány hevülete egy kicsit elhomályosította ezt a nézést. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Abban biztos vagyok - és a saját városom, Orosháza példáját is tudom önnek mondani -, hogy a saját bevételek részéről, amit ön felsorolt adóbevételeket, az körülbelül 20 százalékát jelentette a saját bevételek részéről. És az adósságkonszolidáció, például Szeged város esetében, ahogy ön elmondta, 50 százalék volt. Tehát legalább 30 százalék olyan saját bevétele maradt az adósságkonszolidáció után és a bevételátcsoportosítás után, amelyet ön egyéb forrásra, egyéb működésre tud használni. Adott esetben adósságtörlesztésre tud használni, vagy bármilyen más fejlesztésnek a saját erejéhez tudja használni. Tehát e tekintetben meggyőződésem, hogy Szeged városa is jól járt, mint ahogy az egész magyar önkormányzati szektor jól járt az adósságcsökkentéssel és az adósságkonszolidációval.

DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretnék visszatérni arra a területre, amelyet még Botka képviselő úr kezdett meg, de ő utána már elment. Nyilván úgy gondolta, miután elmondta a hozzászólását, nincs vele több gondja.

Azok az eredmények, amelyeket Magyarország az elmúlt években elért, joggal alapozzák meg a 2014. évi költségvetést, azokat a számokat, amelyek lehetővé teszik, hogy az egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb alrendszer, az önkormányzati alrendszer is több forráshoz juthasson 2014-ben. Erről államtitkár úr is szólt már. Összességében egy olyan átalakításon ment keresztül ez a minden embert, Magyarország minden lakosát érintő költségvetési alrendszer, amely hosszú távra határozza meg az ország jövőbeli helyzetét.

Miről is van szó? 2010-re egy gyakorlatilag kivéreztetett és teljesen eladósodott önkormányzati rendszer jött létre. Ennek számos oka volt. Egyrészt azok a forrásmegvonások, amelyek folyamatosan sújtották ezt az alrendszert. Többször el kell mondanom, milyen büszkén jelentette be itt a parlamentben Varga Zoltán akkori önkormányzati miniszter, hogy 120 milliárdot sikerült kivonni ebből a rendszerből. Ezek a megszorítások folyamatosan működtek. Egy akkora nagyságrendű városnál, mint Orosháza, ez 500 millió forintot jelentett éves szinten a működésből. Ezt nyilván valamennyi önkormányzat megszenvedte.

Egy olyan pályázati rendszer volt az európai uniós források felhasználása kapcsán, amely azt igényelte, hogy igen jelentős saját forrást kellett az önkormányzatoknak a különböző fejlesztésekhez hozzátenniük, amelyek hiányoztak ebből a rendszerből. 30-50 százalékos saját erőt kellett biztosítani, és hol volt akkor még az Európai Uniós Önerő Alap. Amikor az önkormányzatoknak ezt mellé kellett tenniük, akkor két út állt előttük, vagy minden mozgatható forrásukat - adott esetben vagyonfeléléssel is - ez irányban próbálták hasznosítani, vagy pedig hitelek felvételével igyekeztek az önerőt megoldani. Javarészt ezt választották az önkormányzatok, hiszen nem szerettek volna, nem szerettünk volna lemaradni egyetlenegy európai uniós forrásról sem, hiszen a fejlesztések lehetősége alapvetően ez irányból érkezett. Ez azt eredményezte - mint már mondottam -, hogy a rendszer 2010-re fenntarthatatlanná vált. Arról nem is beszélve, hogy ha a szocialista kormányok nem tudtak megoldani egy feladatot, akkor hoztak egy jogszabályt, amelyben önkormányzati feladattá tették mindezt, természetesen források biztosítása nélkül. Ez a folyamat már 2003-ban elkezdődött. Emlékezzenek arra, amikor a közalkalmazotti fizetések megemelt részét már nem adták oda az önkormányzatoknak.

2010 után végig kellett gondolni, hogy ez a rendszer egyáltalán fennmaradhat-e és működőképes maradhat-e ilyen formában, és olyan megoldás született, amely egy új önkormányzati törvény megszületését eredményezte, amely alapvetően megváltoztatta az egész magyar közigazgatást, az egész magyar önkormányzati működést. Szó volt már arról, hogy bizonyos állami feladatok a kormányhivatalokon, illetve a járási hivatalokon keresztül lettek ellátva. Emellett az önkormányzatoknak számos olyan, a települések mindennapjait érintő feladataik maradtak, amelyeket nap mint nap el kell látni, meg kell valósítani.

Nyilvánvaló az is, hogy a finanszírozási rendszert is módosítani kellett, hiszen az látható volt, hogy az addigi korlát, amely az eladósodást valamelyest próbálta szabályozni a korrigált saját folyó bevételek 70 százaléka erejéig, nem igazán működőképes. Ez nem tudta megakadályozni azt, hogy az önkormányzatok adott esetben ne vegyenek fel fedezetlenül hiteleket. Gyakorlatilag egy új törvényt, a stabilitási törvényt és ezzel párhuzamosan az államháztartásról szóló törvényt is meg kellett hozni annak érdekében, hogy az önkormányzati rendszer biztonságos pénzügyi működése is lehetővé váljék. Ennek az egyik legfontosabb eleme az, hogy működési hiánnyal már 2013-ra nem lehetett tervezni, azaz nullás költségvetéseket kellett megvalósítani, megoldani, ami azt eredményezte, hogy az eladósodás gyakorlatilag megakadályozódhat.

Emellett azt is értékelni kellett az adósságkonszolidáció lehetőségét felvetve, hogy hogyan és mi módon tudják az önkormányzatok a felhalmozott kötelezettségállományukat teljesíteni. Ezért döntött úgy a parlament, illetve a kormány, hogy az 5 ezer fő alatti települések vonatkozásában a teljes kötelezettségállományt, míg az 5 ezer fő feletti önkormányzatok vonatkozásában a teljes kötelezettségállomány 40-70 százalékát átvállalja, az Államadósság Kezelő Központon keresztül pedig gyakorlatilag megszabadítja az önkormányzatokat ezektől a terhektől.

(17.00)

Ez összességében az államadósságot nem növelte, hiszen egyik alrendszerről került át egy másikra, viszont az önkormányzati szektornak ez rendkívül nagy lélegzetvételnyi lehetőséget juttatott, még Szeged városának is, bár időnként Botka képviselő úr itt ezt igyekezett negligálni, de úgy gondolom, hogy ezzel kapcsolatosan valamennyi önkormányzat fellélegezhetett.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Nyilvánvaló, az egy fontos kérdés, hogy tovább kell-e és lehet-e menni a 2014-es év folyamán a fennmaradt kötelezettségállományok konszolidációjával, én biztatom arra a kormányt, hogy ezen gondolkozzon, és lehetőség szerint olyan megoldást találjunk, amely tovább javítja az önkormányzatok lehetőségeit a 2014-es évben, annak érdekében többek között, hogy azokat a forrásokat, amelyek gazdaságfejlesztésre, -ösztönzésre, a települések működésének javítására fordítanak, különösen gondolok itt az energiahatékonyság javítására, ezeket a forrásokat még inkább ki tudják használni az önkormányzatok, hiszen az adósságállomány csökkenésével, adott esetben megszűnésével nyilvánvalóan olyan pénzeszközök tudtak felszabadulni, amelyek a sajáterő-forrásokhoz lehetőséget biztosít.

Nyilvánvaló az is, hogy a pénzügyi finanszírozásban a '13-as év egy nagyon jelentős változást hozott, hiszen belépett a feladatfinanszírozás rendszere, s többek között például az óvodai ellátás vonatkozásában, amely mindig egy alulfinanszírozott rendszer volt, lényeges előrelépést hozott ez a rendszer, s azt kell mondanom, hogy gyakorlatilag majdnem száz százalékban most már fedezik az óvodai ellátást, az óvodai fenntartást a központi költségvetéstől kapott feladatfinanszírozási források. Nagy előrelépés történt például az étkeztetés vonatkozásában, hiszen mindenki emlékszik még a 68 ezer forintos tételre, amely gyermekenként járt az önkormányzatoknak, most 104 ezer forint mindez, ez egy lényeges és nagyon drasztikus előrelépés volt. Még mindig vannak ezen területen is tennivalók, de úgy gondolom, hogy lényeges előremozdulás történt 2013-ban, és bízom benne, hogy '14-ben is ez tovább fog folytatódni.

Nagyon fontos dolognak érzem azt, hogy az az összeg, amely a működés vonatkozásában többletként jelenik meg az önkormányzatoknál 2014-ben, valóban segíti azokat a feladatokat, amelyeket igen számosan határoz meg az új önkormányzati törvény, nyilvánvalóan lehetőséget teremtve az önkormányzatoknak a tekintetben, hogy saját maguk - és itt az önkormányzatiságot is szeretném kiemelni - döntsenek arról, hogy mit minősítenek kötelező és nem kötelező feladatoknak. Ezeket az önkormányzati testületek az elmúlt hónapokban megtették, és nyilvánvalóan olyan döntéseket kellett hozni, amely a jövőbeli finanszírozáshoz igazodik.

Az is fontos elem megítélésem szerint, hogy maga a helyi adózás rendszerén nem kíván a kormányzat lényegében változtatni, tehát a jól kalkulálható források rendelkezésre fognak állni az önkormányzati szektornak, ami a működés biztonságát, a kötelező és nem kötelező feladatok megfelelő arányának a kialakítását fogja megfelelően biztosítani. Nyilván, az is egy fontos kérdés, hogy milyen kiegyenlítő mechanizmusokat kell és lehet alkalmazni a rendszerben, hiszen vannak kistelepülések, közepes nagyságrendű városok és nagyvárosok, és ott van a főváros, amelynek más-más a bevételi szerkezete, más-más az intézményi hálózata, mások-mások azok a feladatok, amelyeket el kell látni, adott esetben van közösségi közlekedés, vagy nincs közösségi közlekedés. Én úgy gondolom, ez mindig állandó vita a parlamentben, mindig lehet rajta javítani és módosítani, de a '14-es költségvetés erre is lényeges előrelépést tesz, amikor a településkategóriáktól való függéseket igyekszik kezelni, és úgy megoldani, hogy a jelenlegi rendszer jobb működési képességét biztosítsa.

Megítélésem szerint a '13-ban elindult új finanszírozási rendszer, amely sokakban, így bennem is, adott esetben kétségeket is fölvetett, a '13-as év működése, úgy gondolom, hogy ezeket a kétségeket jelentősen tudta oszlatni, és '14 vonatkozásában most már egy bejáratott mechanizmuson keresztül azokat a lehetőségeket, amelyeket fölvázoltam itt a hozzászólásomban, alkalmazva a '14-es évben, egyrészt az önkormányzatok vonatkozásában stabilitást, megnyugvást jelenthet, különösen a működési oldalról, hiszen ott vannak talán a legnagyobb feszültségek még mindig a rendszerben, másrészt a továbblépés lehetőségét, a fejlesztés lehetőségét is tartalmazza, különösen az EU önerő alap alkalmazásával és felhasználásával. Bízom benne, hogy a 2014-es év is az önkormányzatok éve lesz mind a demokratikus működés szempontjából, mind pedig a működés hatékonysága és biztonsága szempontjából.

Köszönöm, elnök úr, hogy szólhattam. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

DR. DANCSÓ JÓZSEF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Egy év legfontosabb törvénye a költségvetési törvényjavaslat, ez elhangzott a múlt héten is, és ennek vannak bizonyos megalapozó törvényei. A legfontosabb talán az a bevételi oldal, az a bevételi láb, amelyet az adótörvények tudnak megteremteni egy-egy költségvetésnek. Ez gyakorlatilag megalapozza a végrehajtását, végrehajthatóságát, megalapozza azokat a célokat, amelyeket eldönt egy kormány, egy parlament, amikor a gazdaságpolitikáról véleményt nyilvánít, s gyakorlatilag egyfajta értékválasztást is jelent, hogy milyen irányba kívánja az ország szekerét tovább húzni.

Úgy gondolom, hogy világos és egyértelmű 2010 óta, hogy a Fidesz-KDNP vezette kormány milyen irányba kívánja húzni az ország szekerét. Egyrészt ez a költségvetések során is nyilvánvalóvá vált, másrészt pedig az ezt megalapozó, elősegítő adótörvények vonatkozásában is világosan és koherensen működött az elmúlt években. Gyakorlatilag a most benyújtott törvényjavaslat is ezt az utat viszi tovább, a világos értékválasztások mellett mutatja meg valamennyi magyar állampolgárnak azt, hogy a kormány milyen értékek mellett, milyen gazdaságpolitikai célok kitűzése mellett kívánja az ország helyzetét erősíteni, javítani.

Úgy gondolom, hogy világos és egyértelmű az üzenet. A magyar családok, a kis- és középvállalkozók azok, amelyek kedvezményezetti körben fognak továbbra is maradni, s azok a nagy jövedelemtermelő képességű és nagy gazdasági erővel rendelkező jövedelemtulajdonosok - mint a bankok, az energiaszektor szereplői - pedig arányukhoz mérten és megfelelően kell hogy kivegyék részüket a közös teherviselésből.

Emellett szintén fontos értékválasztás kérdése az, hogy elsősorban a fogyasztási típusú adók dominálnak a mi adórendszerünkben és kevésbé a jövedelem típusú adórendszerek, bár éppen most a bizottsági vélemények során hangzott el és hallottuk az MSZP részéről, hogy elsősorban a jövedelem típusú adók felé kívánják elterelni a magyar adórendszert a fogyasztási vagy a fogyasztáshoz kapcsolódó adók csökkentése révén. Úgy gondolom, hogy ez egy világos értékválasztás az ő részükről is. Azt hiszem, hogy egyrészt az egykulcsos adórendszer, másrészt pedig az, hogy a fogyasztáshoz kívánjuk igazítani a bevételek döntő többségét, az is egyértelmű és világos üzenet, hogy a jövedelem arányaihoz mérten és képest kell az adórendszert meghatározni.

Mi is jellemzi, minek is kell jellemeznie egy jól működő adórendszert? Egyrészt nagyon fontos az, hogy a stabilitás, a kiszámíthatóság, az évről évre való tervezhetőség benne legyen egy-egy adószisztémában. Nyilvánvaló, az elmúlt években egy olyan változás, átalakítás volt szükséges ennek az országnak, amely lényeges és alapvető változásokat hozott. Gondoljunk csak az alaptörvényből levezethető változásokra, amelyek bizony megjelentek az adórendszerben is.

Úgy gondolom, hogy mára ezek a kérdések letisztultak, ezek a kérdések megválaszolásra kerültek, és való igaz, a 2014. évre szóló adójogszabályok már finomhangolást jelentenek, egy-egy rendszernek a működésben tapasztalható kisebb anomáliáját igyekszik orvosolni, de alapvetően nagy rendszereket, nagy változásokat nem hoz, amely, úgy hiszem, hogy a stabilitás, a kiszámíthatóság és az egyértelműség irányába mutat. Megítélésem szerint a 2014. évre szóló adójogszabályok ezeknek a kritériumoknak megfelelnek, ezért is tartom fontosnak azt, hogy erről szóljak önöknek.

Nagyon fontos az egy jól működő adórendszer vonatkozásában, hogy világos gazdaságpolitikai célokhoz világos gazdaságpolitikai eszközöket tudjon hozzárendelni. Ahogy szóltam is már a bevezetőmben, egyértelmű és világos a kormány gazdaságpolitikája, melyek azok a rétegek, melyek azok a csoportok, amelyeket preferál, és melyek azok, amelyektől az eddigiekhez mérten, 2010 előtthöz viszonyítva nagyobb teherviselést vár el. Úgy gondolom, hogy e tekintetben is ez az adócsomag egyértelmű bizonyítéka annak, hogy különösen a családi adókedvezmény kiterjesztése révén a magyar családok, a gyermekeket nevelő családok válnak preferálttá, természetesen azok a kisebb gazdasági erővel bíró kis- és középvállalkozások, amelyek a foglalkoztatás zömét, döntő hányadát biztosítják, és még egyszer mondom, azok a típusú adók dominálnak, amelyek a fogyasztáshoz köthetők. Tehát e tekintetben nem meglepő az, hogy '14-re vonatkozólag is ez az, ami jellemző erre a törvényre.

(10.00)

Emellett nagyon fontos eleme még a Nemzeti Adó- és Vámhivatallal kapcsolatos szabály módosulása. Annak idején volt szerencsém vezérszónokként, amikor összevonásra került az akkori APEH és vám- és pénzügyőrség, ezt a rendszert önök előtt itt védeni. Úgy gondolom, ebben is az idő bizonyította, hogy a két szervezet összeolvasztása helyes volt. Úgy gondolom, a működés az elmúlt időszakban bizonyította azt, hogy hatékonyan és eredményesen tudott működni. Nyilvánvalóan olyan fontos kérdéseket azonban kezelni kell, ami a működés kapcsán, a mindennapi működés kapcsán, gondolok a kettes besorolású személyek vonatkozásában és számos egyéb szervezet működése szempontjából fontos kérdésre, érdemes áttekinteni és a módosítást megtenni, amire ez a javaslat kísérletet is tett. Megítélésem szerint egy jól működő szervezetnek ez a típusú segítése egyrészt az adóbeszedés hatékonyságát, másrészt pedig az elvárt adómennyiség beszedését is elő fogja tudni segíteni annak révén, hogy a szervezeti rendszert, az állományt olyan helyzetbe hozza, amely a munkavégzés lehetőségét hatékonyabbá teszi. Ennek érdekében én többször egyeztettem jómagam is a szakszervezetek képviselőivel, akik ebben az iparágban dolgoznak. Úgy gondolom, úgy látom, az ő megelégedésükre is tudunk e tekintetben előre- és továbblépni.

Ezek után, gondolom, célszerű kicsit részletesebben is megvizsgálni az adócsomagot, az adótörvényeket. Említettem, alapvetően nagy horderejű változások nincsenek benne. Talán az egyik leglényegesebb módosulásváltozás a családi adókedvezmény kiterjesztése különösen a gyermeküket egyedül nevelő szülők vonatkozásában, a járulékkedvezmény igénybevétele révén. Többen is elmondták már, elhangzott, ez körülbelül 260 ezer magyar családot érint, és költségvetési vonzata olyan 51-52 milliárdot jelent a tervek szerint. Ez egy rendkívül nagy összeg, nagy horderejű változás.

Annak is örülök, hogy ellenzéki oldalról is alapvetően támogatásukról biztosítják ez irányú elmozdulását a rendszernek. Bár azért halkan, ha megengedik, megjegyezném, hogy éveken keresztül azt tapasztaltuk itt a parlamentben és a parlamenten kívül is, hogy az előző időszak kormányához tartozó erők, különösen a Szocialista Párt részéről azonnal egyfajta szembeállítást igyekeztek tenni alacsonyabb jövedelemmel, magasabb jövedelemmel rendelkezők között.

Megítélésem szerint valamennyi társadalmi csoport hasznos tevékenységet és munkát végez Magyarországon. Nagyon káros, és a társadalom megosztása felé mutat az, ha folyamatosan szembeállítunk társadalmi csoportokat akár jövedelem, akár társadalmi helyzet szempontjából. Bízom benne, hogy ezek a hangok el fognak halkulni a Szocialista Párt részéről is, és előtérbe helyezik a konszenzust, azt, hogy nem helyes és nem szerencsés, ha társadalmi csoportokat folyamatosan szembeállítunk, még ha a választási kampány közeledik is, illetve a politikai érdekeik ezt diktálják. Kérem önöket, hogy ne tegyék ezt, mert ez nem vezet sehová. Ez további árokásáshoz vezet, és úgy gondolom, hogy a magyar társadalomnak inkább nyugalomra és építő jellegű munkára van szüksége. Bízom benne, hogy e tekintetben revideálni fogják nézeteiket, és a megosztás helyett inkább az egység felé fognak önök is visszajönni. (Moraj az MSZP soraiból. - Kovács Tibor: Nem úgy, mint ti.) Ezek szerint mégiscsak talált ez a mondatom, ha ilyen izgalmat váltott ki önökben.

Ahogy említettem, jelentős módosulás nincs a törvénycsomagban. A kis- és középvállalkozások vonatkozásában, különösen a számviteli rendszer tekintetében, különösen a munkavállalás vonatkozásában, gondolok itt a nyugdíjas munkavégzőkre, érezhető elmozdulás következik be. Fontosnak tartom azt, hogy a társasági adózást érintően a társaságiadó-kedvezmény növekedni fog 40-ről 60 százalékra például, amennyiben tárgyieszköz-beruházást kívánnak végrehajtani, és kölcsönt, hitelt vesznek fel e tekintetben. Tehát az adókedvezmény tovább fogja ösztönözni azt, hogy a fejlesztések vonatkozásában ne maradjanak le a kis- és középvállalkozások. Különösen igaz ez, amennyiben a K+F, tehát a kutatás és fejlesztés vonatkozásában kívánnak továbblépni. Nagyon lényeges dolog, és számtalanszor hangsúlyoztam azt, hogy milyen fontos a számviteli rendszerünk. A számviteli törvény egyrészt a működést segíti és a koordinálást, másrészt pedig a vállalkozások működésének, hatékonyságának javítása a feladata. Úgy látom, úgy érzem, hogy e tekintetben is előrelépés következett be.

Fontos dolognak tartom, hogy egyszerűsödik - továbblépve - a regisztrációs adózás szabályrendszere. Ez mindig jelentős vitákat váltott ki, és érzékeny területe a magyar társadalomnak. E tekintetben fontos az, hogy a papír alapú adóigazolás a későbbiekben meg fog szűnni.

Lényeges dolog az, hogy a jövedéki törvény vonatkozásában évente igen jelentős változások következtek be. Ez most nem jellemző. Különösen emlékezzünk arra, hogy a dohány- és cigarettatermékek vonatkozásában volt mindig lényeges változás e tekintetben. Ez most nincs így, inkább az alkoholtermékek vonatkozásában van egyfajta szabályozási engedmény, egyfajta könnyítés, amely alapvetően a kis- és középvállalkozások lehetőségeit tágítja, működését egyszerűsíti.

Lényeges kérdés: felvetették már sokan azt, hogy az általános forgalmi adóban milyen változások várhatók, különös tekintettel az élelmiszerek vonatkozására, azon belül is kiemelve a húsféléket. Sőt, Gőgös képviselő úr a bizottsági vélemény során egyfajta húságazathalált vizionált, hogy jövőre már nem lesz Magyarországon húságazat. Én azt tudom innen üzenni, bár sajnos már nincs jelen Gőgös képviselő úr (Kovács Tibor: Megmondjuk neki!) - köszönöm szépen, ha átadják neki -, hogy nem ilyen fekete a helyzet, nem ennyire borús a helyzet. Példával szeretném is ezt illusztrálni. Én Orosházán élek, ott vagyok többek között polgármester is. Épp a minap történt, hiszen nálunk nagyon komoly baromfi-feldolgozó működik, hogy orosz partnerrel egyeztek meg, és azokat a termékeket, amelyeket Orosházán is gyártanak, technológiai transzfer útján Oroszországban is gyártani fogják. Egyrészt úgy gondolom, hogy a magyar élelmiszerek minősége megfelelő, sőt nagyon jó. Amennyiben a gyártás hatékonysággal is párosul, abban az esetben igenis van jövője a magyar húsiparnak, a magyar húságazatnak, még a baromfiágazatnak is. Tehát úgy gondolom, hogy amikor Gőgös képviselő úr ilyen kijelentéseket tesz, akkor talán szerencsésebb, ha előtte tájékozódik, és negatív hírek helyett a reális hírek mentén tevékenykedik. Ha a tapasztalatokra kíváncsi, hogy hogyan csinálják Orosházán, úgy gondolom, semmi akadálya, hogy ellátogasson hozzánk, és megmutassák neki, hogy hogyan kell hatékonyan és jól működni.

Többször és több formában felmerült az élelmiszerek áfájának kérdése. Azt tudom önöknek mondani, hogy nyilván ez egy nagyon lényeges és fontos kérdés, hiszen valamennyi háztartást, valamennyi fogyasztót érint. Értékelni kell és figyelembe kell venni azokat a tapasztalatokat, amelyek az elmúlt évek során felgyülemlettek e vonatkozásban. Talán emlékeznek 2005-re, amikor önök úgymond nagyszabású áfacsökkentési akcióba kezdtek a választások előtt, 5 százalékkal csökkentették az általános forgalmi adó kulcsát, és utána megdöbbenve tapasztalták, hogy ez nem jutott el a fogyasztókhoz, alapvetően a kereskedők azok, akik jól jártak, akik nem csökkentették az áraikat. Gyakorlatilag a fogyasztói árszínvonal változatlan maradt, viszont egy hatalmas költségvetési lyuk keletkezett, amely azonnal jelentkezett 2006-ban, és persze a választások előtt ezt nem orvosolták, de a 2006-os választások után kiderült, hogy csaknem 10 százalékos költségvetési hiányt sikerült 2006-ban produkálni, többek között azért, mert nem volt átgondolva az áfacsökkentés metódusa, nem volt átgondolva az iránya, egyfajta választási osztogatásnak tekintették, és végül azok, akikhez valóban szólt vagy akiknek valóban szólt, azokhoz nem jutott el.

(10.10)

Tehát amikor áfacsökkentésről beszélünk, nyilvánvaló, hogy a költségvetés stabilitását, egyensúlyát meg kell tartanunk, biztosítani kell azokat a bevételi összegeket, mennyiségeket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a különböző transzfereket - itt elsősorban a nyugdíjakra, a különböző családi és gyermekvédelmi támogatásokra gondolok, de nyilvánvalóan az egészségügy és az oktatásügy működőképességére is -, a különböző kifizetéseket mindenképpen biztosítani kell, a költségvetésnek erre fedezetet kell nyújtania. Ezért is nagyon fontos az, hogy kellő átgondoltsággal és megalapozottsággal álljunk egy-egy ilyen nagy horderejű kérdéshez. Értem a képviselők hozzáállását, értem az aggodalmát, többek között a magyar élelmiszeripar iránt is, de úgy gondolom, hogy egyrészt a szakma képviselőivel, másrészt pedig a költségvetési egyensúly szempontjait is figyelembe véve meg kell találni azt a legjobb irányt, meg kell találni azt a legjobb módszert, amellyel valóban leginkább preferálhatók azok a fogyasztók, akik nap mint nap a boltok, üzletek pultjain találkoznak az élelmiszerekkel, adott esetben a húsfélékkel. E tekintetben olyan szabályrendszert kell alkotni, amely alapján valóban eljut hozzájuk a kedvezmény, ezáltal a fogyasztásukat tudják bővíteni, növelni, amely nyilván a magyar élelmiszeriparnak, húsiparnak is kellő alapot jelent a továbblépéshez, adott esetben a fejlesztéshez, a beruházásokhoz.

Arra kérem képviselőtársaimat, hogy türelemmel, nyugalommal gondoljuk végig ezeket a lépéseket, adott esetben közösen találjuk meg, hogy melyek lehetnek azok, amelyek piackonform módon olyan megoldásokat jelentenek, amelyek a fogyasztók számára a legnagyobb jövedelemtöbbletet tudják jelenteni úgy, hogy a gazdaság fehérítésére, a gazdaság jövedelemtermelő képességére pedig pozitívan, ösztönzőleg hatnak.

Fontosnak vélem egy adócsomag kapcsán azokat a kisebb szabályozásokat is, amelyek kevesebb bevételt jelentenek a költségvetés szempontjából, hiszen a nagy adóbevételek az áfából, azaz a forgalmi adóból, a jövedéki adóból és a személyi jövedelemadóból származnak, de nyilvánvalóan egyéb kisebb adók is jelentős tételeket jelenthetnek, ráadásul a mindennapi életet tudják könnyíteni vagy nehezebbé tenni. Megítélésem szerint e vonatkozásban is alapvetően kedvező irányba lépett el a kormányzat, amikor benyújtotta számunkra az adótörvényt, hiszen ezeket a kisebb horderővel bíró adószabályokat is alapvetően a szakma javaslatai alapján, a gazdaság fehérítésére törekedve és különös tekintettel a kis- és középvállalkozók igényeinek a figyelembevételével igyekezett változtatni. Különösen érdemes felhívni az illetéktörvényre a figyelmet, amely az illetékmentességet terjeszti ki bizonyos családi viszonyokban, bizonyos társadalmi csoportok esetében. Úgy gondolom, ez is egy pozitív elmozdulás, mint ahogy a vámtörvény tekintetében is szigorúbb irányba lép el, amely a tisztességesen gazdálkodók számára jelent könnyebbséget.

Nagyon fontosnak tartom, hogy adott esetben Magyarországon is lehetővé válik az Amerikai Egyesült Államok pénznemében, a dollárban történő könyvvezetés, beszámolókészítés, illetve a devizában fennálló tételek forintosítása az Európai Központi Bank által közzétett hivatalos devizaárfolyamok alkalmazásával. Ez egyfajta versenyképességi kérdés is. Megítélésem szerint sok multinacionális cég gyára, leányvállalata működését tudja segíteni hazánkban, adott esetben újak megtelepedését is. Fontosnak vélem azt, hogy ez irányban is előre tudtunk lépni.

A közművezetékek adójáról is szólni kell, hiszen ez egy nagyon nagy horderejű, igen komoly tehertétel a közművezetékek működtetőire nézve. E tekintetben is, különösen a hírközlési ágazatban dolgozók számára jó hírrel szolgálhatunk, hiszen az adókedvezmény terjedelme az adóterhelés révén javulni fog.

Szóltak már a bizottsági vélemények az újrafelhasználható csomagolószerek vonatkozásában a szabály módosulásáról, a termékdíjraktár jogintézményének a bevezetéséről. Megítélésem szerint ez is világos és egyértelmű, átlátható irányba tereli ezen termékkörök működését.

Jogharmonizációs lépésekre is sor kerül, amelyek szintén kisebb horderejűek. Ez elsősorban a különböző államok állampolgárai tekintetében hoz javulást, egyszerűsítést. Bizonyos lehetőségeket kiterjeszt; itt elsősorban a számlázási szabályokra kell gondolni.

Ahogy említettem, a szakmai szervezetektől igen sok javaslat érkezett. Ezek egy jelentős részét sikerült befogadni. Különösen jellemző itt az ajándékozási illetékekre vonatkozó szabályozás, de például a PB-palackok jövedékiengedély-kötelessé tételére vagy a kenőolajok nagykereskedelmére vonatkozólag is. És az önellenőrzés mint a számvitel egyik fontos lehetősége és eszköze is kiterjesztésre kerül.

Összességében: a benyújtott, 2014-re vonatkozó adótörvények azokat a célokat, amelyeket deklarált a kormány a költségvetési törvény benyújtásakor, hogy kellő forrás álljon rendelkezésre azokra a feladatokra, amelyeket meghatározunk a parlamentben a kormány számára, azokat biztosítani tudja. Azokat a szabályrendszereket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy stabilan és kiszámíthatóan működjön a gazdaság, jó irányba tett lépésként kell értékelnünk ebben a csomagban. Azokat a makrogazdasági mutatókat, amelyeket a költségvetési törvényben megismerhettünk, megítélésem szerint az adótörvények elő fogják segíteni, különös tekintettel a gazdasági növekedésre, hiszen ez egy lényeges és elengedhetetlen kérdés a tekintetben, hogy azok a kedvezmények, azok a lehetőségek, amelyek ebben a törvénycsomagban benne vannak, megvalósításra is tudjanak kerülni. És annak is örülök, hogy különösen londoni elemző körökben még nagyobb gazdasági növekedésre is tettek javaslatot, illetve várnak. E vonatkozásban is úgy gondolom, hogy egy mérsékelten optimista, jól alátámasztott költségvetés van megalapozva ezekkel az adótörvényekkel.

Noha egy-két módosító javaslattal, jobbító szándékú javaslattal ezen a javaslatcsomagon lehet, sőt kell is változtatni, de alapjaiban véve, irányában véve megfelelően szolgálja a 2014. évi feladataink végrehajtását, ezért arra kérem képviselőtársaimat, hogy szavazatukkal támogassák majd ezt a törvényjavaslatot.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiban.)

DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mint az általános vitában is kifejtettük, olyan adótörvény volt, illetve van előttünk, amely alapvetően nem nyúl generálisan hozzá a magyar adórendszerhez. Azt az utat, amelyet az elmúlt években kijelöltünk és meghatároztunk - többek között ez egykulcsos adóval is jellemezve -, fönn kívánjuk tartani, és pontosítások, a gyakorlati élet szabályaihoz való hozzáigazítás figyelhető meg ezekben a benyújtott javaslatokban. Megítélésem szerint ez igaz a zárószavazás előtt benyújtandó módosító javaslatok döntő többségére is. Egy-két olyan elem van benne, amely alapvetően nem jelent változást, viszont pontosítást és egyértelműséget jelenthet.

Szóba került Scheiring képviselő úr részéről az egykulcsos adó kérdése. Nem meglepő módon arra tesz javaslatot, hogy adót kell emelni, hiszen szerinte nem helyes az, hogyha mindenki világosan és egyértelműen látja azt, hogy mennyit kell fizetnie. Azt mondja, hogy arra van szükség, hogy Magyarország társadalmi csoportjainál adót emeljünk, hiszen a többkulcsos adó nyilván adóemelést jelent az ő olvasatában, csak épp azt felejti elmondani, hogy mennyivel kívánják emelni az adót az egyes társadalmi csoportok számára, mennyi adóterhet kívánnak rájuk emelni. Ezt mindig elfelejtik mondani.

Úgy gondolom, hogy az lenne a szerencsés és a tisztességes, képviselő úr, ha megmondaná, hogy kinek mennyivel kell többet fizetnie abban az esetben, ha az önök elképzelése valósulna meg. Ráadásul ne felejtsük el, hogy volt az a szuperbruttósítás, amit nagy nehézségek árán sikerült évek munkájával kivezetnünk. Úgy gondolom tehát, hogy a magyar lakosság döntő többsége nem kér az önök adóemeléséből és az adóterhek növeléséből.

Ami pedig a kenőolajok jövedéki termékkörbe vonását, illetve az ezzel kapcsolatos szabályozást jelenti, bizottsági ülésünkön elhangzott - Kovács képviselő úrnak mondom ezt -, hogy amit ön benyújtott, képviselő úr, nem tartalmazza teljesen annak a körét, ami ez alá tartozik, és e vonatkozásban nyilvánvaló, hogy arra kell törekedni, hogy teljes és egyértelmű szabályozás legyen, tehát a tarifaszámok hiányoztak abból a körből, amelyet ön benyújtott, ezáltal még nagyobb összevisszaság és még nagyobb káosz lenne ezen körben, ha ez megvalósulna.

Ami pedig az élősertés és félsertés áfacsökkentését illeti, már az általános vitában is beszéltünk arról Gőgös képviselő úrral, hogy mérlegeli a kormány azt, hogy mód és lehetőség van-e a sertéshús áfájának ilyen szempontból való csökkentésére valóban a félsertésre és az élősertésre vonatkozólag; akkor például Gőgös képviselő úr is tamáskodott e tekintetben, hogy nem tartja ezt kivitelezhetőnek, nem hiszi, hogy ez be fog következni, nem hisz a kormánynak. (Folyamatos, nagy zaj.) Hiszen akkor is elmondtuk, hogy mérlegelés kérdése, számolás kérdése, hogy milyen hatással van ez gyakorlatilag mind a költségvetésre, mind a fogyasztásra, amikor pedig ez bekövetkezett, a döntést meg fogja hozni a kormány, akkor ezt haladéktalanul beterjesztjük. Ez meg is történt.

Most pedig nem értem a képviselő urat, hogy bár nincs már az ülésteremteremben, hogy ez miért nem felel meg neki, és miért gondolja azt, hogy ezt most tovább kell vinni, tovább kell gondolni, amikor az elején sem hitte el, hogy ez be fog következni. Úgy gondolom tehát, hogy jó irányba történtek lépések, jelentősen tudja a magyar sertéságazat helyzetét stabilizálni, javítani ezt a lépés.

Összességében úgy gondolom, hogy valamennyi javaslat egyfajta szigorúságot, átláthatóságot eredményez, ezért arra kérem a tisztelt Házat, hogy majd a szavazás során is erősítse meg.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a Fidesz padsoraiban.)