Felszólalás adatai

Tisztelt Ház! Néhány héttel ezelőtt benyújtottam egy írásbeli kérdést, "Mitől nemzeti az új nemzeti köznevelési törvény?" címmel. Írásomra sajnos egy semmitmondó, üres választ kaptam. Úgy gondolom, hogy a szép gondolatokat tartalmazó bevezetés és a kifejtés között nincs összhang.

A Jobbik frakciója bízik abban, hogy az új Nemzeti alaptanterv, amelyről sajnos még semmit sem tudunk, része lesz a magyar antogenezis elméleteinek oktatása, a rovásírás vagy épp a helyes történelemoktatás, gyermekeink nemzeti szellemben történő nevelése.

Az előszó rejtett formában Klebelsberg Kunóra utal, államtitkár asszony a nagyszerű politikust idézte többször is az expozé során, Michl József pedig a KDNP vezérszónokaként. Nagyon sajnáljuk, hogy a törvényjavaslat kifejtése és az önök elmúlt másfél éves tevékenysége semmilyen formában nem tükrözi a nagy előd politikai tevékenységét. Klebelsberg Kunó minisztersége alatt a legnagyobb, legátfogóbb és legsikeresebb reformot hajtották végre a magyar oktatásban: megépült a debreceni, a pécsi és a szegedi egyetem, létrejött a Testnevelési Főiskola. A korszakban legalább 5 ezer népiskola alakult, főként az alföldi tanyavilágban.

Kultúrpolitikájának két legfontosabb tényezője a népoktatás, a népművelés és a tudományok fejlesztése volt. Céljai között szerepelt, hogy olyan vezetőket képezzenek ki, akik elérik az európai mércét, valamint emelni a műveltségi és erkölcsi szintet az emberekben. Ő volt az első olyan politikus hazánkban, aki tudománypolitikai koncepciót dolgozott ki és megvalósította a kultúrdiplomáciát is. Az önök által beterjesztett javaslat sajnos nagyon messze van ettől a nemzeti politikától. A Fidesz a Jobbik nyomására ugyan nemzeti összetartozásról és hazafias nevelésről beszél, ami meglehetősen hiteltelen.

1990-ben nemcsak az egyházi nevelés újraindítása történt - szeretnék itt reflektálni Varga László KDNP-s képviselő úr részére -, hanem ha visszamegyünk egy kicsit az időben, és beleolvasunk a Magyar Országgyűlés 1990. évi tavaszi ülésszaka június 4-ei ülésnapjának jegyzőkönyvébe, akkor az alábbiakat találjuk ott. Szabad György házelnök szavai és a jegyzőkönyv írójának zárójeles megjegyzése következik: "Tisztelt Képviselőtársaim! Több oldalról fordultak hozzám képviselőtársaim, hogy a mai napon emlékezzünk meg a számunkra oly tragikus trianoni béke 70. évfordulójáról egyperces néma felállással. Kérem képviselőtársaimat, álljunk fel! (Egyperces néma felállás. - A Fidesz képviselői kivonulnak.)"

Tisztelt Képviselőtársaim! Térjünk most vissza az SZDSZ egykori ifjúsági tagozatától a jelen Fidesz-kormányához! Mind a diákok, mind a szülők, mind pedig a pedagógusok szempontjából méltatlannak tartjuk azt, hogy a tervezet bizonyos elemeit a legutolsó pillanatban veszik ki. A koncepció azon része, amely alapján felső tagozat fő szabály szerint csak ott lett volna fenntartható, ahol a gyermekek száma évfolyamonként eléri a törvényben foglalt átlagot és ahol két-két párhuzamos osztály működése biztosított a létszám alapján, hatalmas felháborodást keltett a társadalomban. Ez több mint 600 iskola bezárásával és több ezer pedagógus elbocsátásával járt volna. Ezt a konfrontálódást a kormány sem merte felvállalni, így ideiglenesen lemondtak alantas szándékaikról.

Ettől még azonban egyáltalán nem lélegezhetnek fel az oktatási intézmények, hisz nemcsak a köznevelési, de az önkormányzati törvény tervezetében is merényleteket terveznek ellenük. Ami pedig a pedagógusokat illeti, súlyos jogkorlátozásnak, hibának érzem, hogy a tantestületeket a továbbiakban is kihagyják a döntési folyamatokból olyan, a saját sorsukat érintő kérdésekben, mint az intézmények fenntartása vagy a vezetők kinevezése.

Önök a szakmai döntések helyett újfent a politikai döntéseket preferálják. A javaslat alapján úgy tűnik, hogy a kormány további többletmunkát, pluszórákat akar a pedagógusokra terhelni, holott a tavalyi PDSZ-Tárki-felmérés szerint egy pedagógus átlagos leterheltsége heti 51 óra. Hol van ez a törvényes 40 órától?! A kötelező óraszámok emelése mindezek miatt elfogadhatatlan, különösen annak fényében, hogy a jövő évi adószabályok módosítása következtében keveset keres majd egy átlagos pedagógus.

Tisztelt Ház! Több olyan része is van a javaslatnak, amely egyértelműen arra utal, hogy nagyarányú pedagóguselbocsátásra lehet számítani. Ez szintén elfogadhatatlan, részben a már említett leterheltség miatt, részben pedig mint tanárember és hívő keresztény, nem tudom elfogadni, hogy ismét több ezer család egzisztenciája kerüljön veszélybe.

Kikerült a javaslatból a pedagógusok szakkönyvvásárlási támogatása is. Költségvetési módosító javaslatban megpróbáltam helyreállítani a kormány által tavaly megszüntetett, mintegy 150 ezer pedagógust érintő hozzájárulást, ezt azonban a kormány még lehetőség szintjén is megszüntette, a törvényjavaslatból kivéve azt.

Összességében, bár tapasztalunk némi pozitív elmozdulást az eddigiekhez képest, azt kell mondjam, hogy ez nagyon kevés. Nem ér sajnos semmit a törvény addig, amíg a törvényt övező társadalmi folyamatokat, negatív körülményeket egyáltalán nem rendezi a kormány, nem foglalkozik a médiával, nem foglalkozik a romaintegráció problémakörével, nem válaszolnak érdemben azokra az írásbeli kérdéseimre, melyek a nemzettudat erősítését célozzák, és egyáltalán nem foglalkoznak azzal, hogy fiataljaink, akiket súlyos pénzekért kiképzünk, iskoláztatunk, elhagyják az országot.

A törvényjavaslatot ebben a formájában nem tudjuk támogatni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

(14.00)