Felszólalás adatai

(19.20)

Jelenleg is elnöke vagyok egy világszervezetnek, Association for the Study of the Grants Economy, aminek ez a témája, a civil szervezeteknek azok a gazdasági tranzakciói, amelyek nem a piacgazdaság vagy pedig az állami allokáció szférájába esnek.

A magánszervezetek, az önkéntes szervezetek dolgairól beszélünk, ugye? Miért fontos ez? Azért, és ezt társadalmak időnként belátják, időnként több súlya van ennek, mert a kormányzat, a kormányok szerepe és tevékenysége a társadalmi, gazdasági életben olyan, amilyen. Megfontolt, lassú, néha elhamarkodott, néha messze elmarad az idők kívánalmai mögött, vagy amögött, amit a társadalomnak akár csak egy részlege is kíván. Éppen az az előnye ezeknek a civil szervezeteknek, hogy nem szükséges, hogy az egész társadalom, az egész kormány, az egész parlament kívánja vagy akarja, hanem egy csoport ember összefog, önkéntesen, magánszervezet, mert van egy meglátása, van egy célja, van egy szándéka. Az a szándék nem érte még el a társadalomban vagy a politikai szférában azt a fokot, hogy az politikává váljon. Na de azért az lehet jó! Mint ahogy igen gyakran úgy van, vagy legalábbis lehetőséget ad annak az embercsoportnak, hogy gondolatait kipróbálja, alkalmazza. Ezek az önkéntes kezdeményezések időnként aztán kinőnek programmá, az egész társadalom, a kormány számára, de ha nem lenne meg a lehetőségük kisebb embercsoportoknak, hogy ezt tegyék, akkor a dolgok talán hosszan elmaradnak, vagy elszáradnának, vagy ki se rügyeznének.

Gondolok itt olyasmire, hogy oktatás, egészségügy, feltalálás, kísérletezés, aztán a jóakarat, a filantrópia szférájában különösen jelentős volt az emberiség történelme során, Európában, ha körülnézünk Európa történetében, ki ismeri közülünk az augsburgi Fuggereit? A Fuggerekről sok mindent tud a történelem, de volt egy olyan aspektusuk is a Fuggereknek, hogy jótékonyak voltak, és létrehozták azt a ma is létező öregotthont, amelyiknek érdekes a történelme. De a mi magyar valóságunkban is sok erdélyi iskola, meg másutt szerte az országban önkéntes civil kezdeményezésképpen jöttek létre. Tehát ebből azt az észrevételt vonhatjuk le nyomban, hogy a társadalom, a gazdaság, a nemzet előrébb halad ezeknek a civil szervezeteknek a létezése révén. Fejezzük ki modern számítással, a GDP, a nemzeti össztermék több lesz azért, mert az önkéntes szervezetek valamit tesznek, ami különben nem történne meg, ha ezek nem jönnek létre.

Lehet ez az önkéntes szervezet a cecei paprikatermesztők nemesítése, és létrejön egy jobb termék, vagy lehet a sáregresi önkéntes tűzoltó-egyesületnek a zenekara, és mondhatnék nagyokat és kicsiket, az előbb említettem a Fuggereit, most említem a sáregresi tűzoltó-egyesületet. Igen gyakran nagy tudományos intézetek nőnek ki ezekből. Az Amerikai Egyesült Államok nagy, híres egyetemei, szinte mindegyik így született meg, a John Harvard évszázadokkal ezelőtt, vagy a chicagói egyetem, a John Rockefeller és így tovább. Önkéntesen, a maga jó szándékából, vagy lehet ez önző szándék is. Előfordul az, nem is ritka, hogy valaki a saját világképét szeretné megvalósítani, azután is, amikor ő már nem él. Tehát azzal a szándékkal létesít olyan intézményt, egy civil szervezetet, nem egy kormányszervezetet, és nem hagyja a gyermekeire, mert attól tart, hogy a gyermekei majd lusta módra felélik és eltékozolják, hanem intézményesíti, és akkor az a világkép, amiben ő él, számos példa van, megint Amerikából hozom, a Carnegie Intézet, és több ezer Carnegie könyvtár van, kicsi könyvtárak amerikai kisvárosokban és falvakban, mert ez a Carnegie nevezetű gazdag ember azt mondta, hogy jobb lesz a társadalom, ha az emberek többet olvasnak. Ezért kis könyvtárakat létesített ezrével. Én éltem valaha egy városban Nyugat-, Északnyugat-Amerikában, ott is volt egy kis könyvtár. Rá volt írva, hogy Carnegie könyvtár. Ilyenek létrejönnek. Ezzel jobb lesz a társadalom, több lesz a termelés, tehát a GDP-mérésben is alkalmas ez, jelentős ez.

Még említeném, hogy ezeknek a létrejötte és a működése talán hasonlítható ahhoz, ahogy szoktam mondani, hogy fonják a társadalom fonalait és szövik a társadalom szöveteit, mert olyan kicsinyek néha, és úgy kezdődnek, hogy törvényhozási aktussal vagy társadalmi mozgalommal nem valósulna meg.

Aztán a jelentősége, egyik következménye ezeknek az újraelosztás. Igen tisztelt Országgyűlés! Mi itt ebben a parlamentben, ha jól megnézzük, munkánk nagy részében újraelosztással foglalkozunk, adózás, regulációk, ez meg az, nagyon sok az újraelosztási vetülete annak, amit a kormányok csinálnak. Mennyi? Úgy is tekinthetjük, hogy a magyar összjövedelemnek, összterméknek fele, 50 vagy 60 százaléka elkerül azoknak a kezéből, akik megdolgoznak érte, adózás meg különböző formákban. És aztán valamire felhasználtatik, éppen mi, törvényhozók szabjuk meg ezt gyakran.

Tehát ez az újraelosztási folyamat, amelyik olyan nagy egyik-másik társadalomban, például minálunk túlzottan túl nagy, lehetne úgy is kevesebb és egészségesebb, ha önkéntes civil szervezetek végeznének el bizonyos társadalmi feladatokat, például az oktatás, az egészségügy vagy a kultúra és egyéb más szférákban. Tehát az újraelosztási aspektusa, szerepe, következménye a civil szervezeteknek megérné azt, tisztelt Országgyűlés, tisztelt kormányunk, hogy ezzel a témával behatóan tovább foglalkozzunk, mert jó befektetés volna, már a következményei a kormányzásra és a termelésre vonatkozólag.

Most még annyit talán, hogy ezek a szervezetek, amelyek így létrejönnek, ezek a civil szervezetek nagyon sokfélék lehetnek, és ezeknek a hatása a társadalmakra változik, hogy 2-3-4-5 százalék vagy 30-40 százalék, tudóstársaimmal különböző konferenciákon erről elég sokat vitatkoztunk. Hadd jegyezzem meg, hogy sok száz könyv jelent meg ezeknek az értekezleteknek és munkáknak a nyomán, ami elérhető a könyvtárakban szerte a világon, és talán nálunk, nem talán, bizonyosan nálunk, Magyarországon.

(19.30)

Amikor ez a törvény, amit most is alkotunk, és ehhez hasonlók, alkalmazásra kerül, jó lesz, ha a kormánykodó intézmények és szervek tanulmányozzák ezt az irodalmat, és elgondolkoznak ezen az aspektusán is, amit most tisztelettel ajánlok. Ugyanis nem szűzföldet szántunk most, nem elölről kezdünk valamit. Megvan az az előnyünk, tisztelt Országgyűlés, hogy van egy jó nagy adag, lehet, hogy időnként szénakazal- és szénaboglyaszerű tudás ebben szférában, a civil szervezetekben, azonban ez létezik, különböző társadalmak különbözőképpen művelik. Az előbb említettem a németországi vagy az észak-amerikai példákat, aztán a tradicionális társadalmakban persze hogy másképp csinálták időnként.

Vagyunk Biblia-olvasók néhányan vagy sokan, számos példája van az Ószövetségben, az Újszövetségben az újraelosztásnak, a filantrópiának, a jó cselekedetnek, vagy más motiváció nyomán történő újraelosztásnak. Amikor Mózes a törvényeiben megmondta, hogy hogyan legyen, nem mindig úgy volt, mert voltak kezdeményezések ott is a törzsek meg a családok részéről, és végig a magyar történelem évezredében ilyeneket találunk.

Engedtessék meg, hogy amikor ezekre felhívom a figyelmünket, tisztelt Országgyűlés, annyi maradjon meg bennünk, hogy ez az a törvény, amelyiket ajánlom, hogy szavazzunk meg. Elképzelhető, hogy a viták során, a bizottsági tárgyalások során módosítások is előkerülnek. Fontoljuk meg, mert megéri, megérné a módosításokat is meghallgatni. Nem kell prófétának lennem, hogy azt mondjam, hogy a következő évek során látok módosításokat, nem azért, mert rosszul csináljuk - lehet, hogy rosszul is csináljuk -, de inkább azért, mert annyi magot, gondolatot vet el ez a téma, hogy érdemes lesz továbbfejleszteni.

Ezzel a gondolattal megköszönöm a meghallgatást. (Taps.)