Felszólalás adatai

Nagyon örülünk annak is, hogy a kormányzat módosítás nélkül terjeszti be ezt a javaslatot; különösen azután, hogy korábban, 2008-2009-ben az MSZP-kormány alatt nem ez volt a gyakorlat. Ők elvették ettől a kodifikációs bizottságtól a tervezetet, és Takács Albert, illetve Draskovics Tibor szerette volna, köztük volt talán még az egymás után jövetelük miatt egyfajta kérdőjel is, hogy ki fogja beterjeszteni. De mindenképpen 2010 előtt el szerette volna fogadni az MSZP ezt a tervezetet. Oly módon nyúltak bele akkor a minisztériumi munkák, azt kell mondjam, kontárkodások folyamán, ami már köszönő viszonyban sem volt azzal a javaslattal, amit a tudomány, a jogtudomány képviselői letettek. Tehát a Jobbik megköszöni a jelenlegi kormányzatnak ezt az önmérsékletet. Természetesen a módosító javaslatok elfogadása és minden egyéb még széttúrhatja ezt a művet, amit bizonyos esetben, bizonyos döntéseknél meg is kell tenni. Erre ki fogok később térni, de mindenképpen örvendetes, hogy ez így került ide elénk.

A családjogi rész, amiről én is beszélni fogok, talán egy kicsit többet, jó felvezető is volt ilyen szempontból, amit az MSZP-től hallhattunk, olyan rész, ahol politikai, világnézeti döntéseket kell hozni. Nem bízható csupán a jogtudományra annak eldöntése, hogy milyen irányultsággal dolgozza ki ezt a területet. És ez nem a jogtudomány nem megfelelő hozzáértését jelenti, hanem azt, hogy itt bizony olyan döntéseket kell meghozni, amelyek nem csupán szakmai döntések, hanem világnézeti, ha úgy tetszik, politikai döntések. Örülünk, hogy a bírói gyakorlat beemelésre került a Ptk. tervezetébe, sok helyen megjelenik az elmúlt időszak bírói gyakorlata, és itt legfőképpen a rendszerváltozás utáni időszakot említhetném meg.

Az viszont már nem annyira örvendetes, és ezt a bevezető zárórendelkezéseknél kell megemlíteni, hogy egyrészről a jogszabály-definíciók közé beveszi a Ptk. az EU általános hatályú, közvetlenül alkalmazható aktusait is. Erre lehet természetesen magyarázat, hogy ezek egyébként is közvetlenül alkalmazandóak, de a Ptk. rendszerét ez egy kicsit feltúrja, nehezebben értelmezhetővé tesz bizonyos részeket, ahogy ezt maga a polgári törvénykönyv ki is mondja. Ami viszont már a jogalkotási törvény alapján sem szükséges, az arra való utalás, hogy mely EU-irányelveknek felel meg a polgári törvénykönyv. Ez azért fontos, mert ezek az irányelvek gyakran változhatnak, és ennek alapján egy kódexbe belevenni ezeket nem célszerű. Annál is inkább, mivel az elvárás csak az ezeknek való megfelelés az EU részéről, az nem, hogy külön nevesítve, taxatív módon felsorolásra kerüljenek egy polgári törvénykönyvben.

Arról nem is beszélve, bár ezt majd a következő résznél fogjuk megtenni, de mivel a bevezető és zárórészekhez tartozik a fogyasztó fogalma, néhány mondat erejéig meg kell itt is említeni, hogy nem értünk egyet azzal, hogy a fogyasztók köréből kiveszik azokat a kis- és középvállalkozásokat, amelyek nem gazdasági tevékenységük, gazdasági céljuk következtében vesznek igénybe egy szolgáltatást. Hogy egy egyszerű példánál maradjak, egy zöldségest üzemeltető vállalkozó nem hiszem, hogy a közüzemi díjak fizetésénél, közüzemi szerződéseknél ne minősülne fogyasztónak, és a piaci erőfölény egy mamut-, akár multicég és egy kisvállalkozás között ugyanolyan lenne, annak ellenére, hogy a hatályos jog alapján, mondjuk, valakinek egy kisvállalkozása van. Ezt mindenképpen a régi szabályozás szerint kellene belevenni; amit egyébként, amikor itt a fogyasztóvédelemről vitatkoztunk, akkor önök már eldöntöttek, de azért kísérletet teszek rá, hogy nyissuk újra, a régi vagy egy korábbi Ptk.-ban ugyanis úgy szerepelt ez a megfogalmazás, hogy mindazokat fogyasztónak tekintette, akik tevékenységi körükön kívül eső célból vettek igénybe egy szolgáltatást. Ez egyébként messzemenő következtetéseket nemcsak egy megfogalmazás szintjén jelent, lévén, hogy bizonyos jogi garanciák és bizonyos jogi védelmek sem illetik meg azt, aki nem tartozik a fogyasztók körébe. De ebbe mélyebben azért nem szeretnék belemenni, mert ezt már nem ez a vitaszakasz tartalmazza. Tehát a jövő héten erről is részletesebben kívánok, kívánunk beszélni.

Ami itt, úgy tűnik, az egyik legnagyobb vita tárgya, a különböző családjogi részek, családjogi jogállások és ezek világnézeti besorolása. Ezzel kapcsolatban a Jobbiknak markáns álláspontja van, ami egyébként eltér nemcsak a közvetlenül előttünk elhangzottaktól, hanem némileg minden más véleménytől, ami itt a parlamentben megjelent. Ott kezdeném, hogy van egy alaptörvény, amit a Fidesz-kormányzat fogadott el, de speciel ezt a részét mi is támogatni tudtuk. Ennek úgy szól az egyik bekezdése, hogy Magyarország védi a házasság intézményét mint a férfi és nő között önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját.

Ezzel maximálisan azonosulni tudunk, és nagyon örülünk, hogy az alaptörvénybe is bekerült. Ez egyébként messze vezet, illetve egyrészről régre vezet, mert a magyar hagyományokat tükrözi, másrészről viszont megfogalmazza azt a kívánalmat, ami alapján a családjogi részekhez a polgári törvénykönyvnek is és az egyéb törvényeknek is hozzá kell állniuk. Egyébként hozzáteszem, hogy az Európai Unió Bírósága a személyi kapcsolatok tekintetében a nemzetállamok joghatóságát mindenképpen fenntarthatónak és a joghatóságába tartozónak ítélte.

(13.40)

Tehát ezekben a szabályozásokban nem merülhet fel az Európai Unió bármiféle belekontárkodása, ez valóban egy olyan terület, amit el lehet dönteni így, egymás közt, ha szabad így fogalmaznom.

Az élettársi kapcsolatok szabályozása a jelenlegi Ptk.-ban nagyon szűkös, és nem ad megfelelő megoldást semmilyen szempontból magára az élettársi kapcsolatra, viszont egy olyan tényállapot, amivel foglalkozni kell, annál is inkább, mert hogyha statisztikai adatot hozok, akkor az 1980-as évek derekáig még meghatározónak mondható volt a házasság. 1980-ban például 80 ezer házasság köttetett Magyarországon, napjainkban ez már csak a fele. Ugye, ezek helyett többnyire élettársi kapcsolatok állnak fenn, ami önmagában még nem ördögtől való, viszont ezt így egy nulladik pontként itt mindenképpen el szeretném mondani, amit az alaptörvény is megfogalmazott, hogy mi alapvető szempontnak a nemzet gyarapodását és a nemzet fennmaradását tartjuk, minden más szempont ezután következhet. Tehát minden olyan intézkedést, amely a nemzet gyarapodását, és egyébként most már nemcsak a gyarapodását, hanem a totális elfogyását és a túlélését meggátolja, mert itt már nemcsak arról van szó, hogy milyen mértékben nő a magyarság létszáma, hanem arról, hogy túlélje a XXI. századot, minden ilyen megoldást mi támogatunk.

Ebből a megfontolásból, úgy gondoljuk, a család és a házasság legfontosabb szerepe, ami miatt két ember ezt egymás közt megköti, akár ennek formalizált módot ad, akár nem, a fő célként és a fő érdekként az egészséges utódok felnevelését tudjuk megfogalmazni mint célt, és ez a legfőbb védendő érdek, amit egyébként minden elé tudunk helyezni - nem hiszem, hogy ezzel olyan sok vitánk lenne a jelenlévőkkel sem -, és ezen a szemüvegen át szeretném tekinteni az összes szabályozást.

Most, ahogyan elmondtam, az élettársi kapcsolatok nagyon sok ok miatt terjedtek el, és valóban, a jelenlegi Ptk.-ban nem kellően szabályozott ez a terület. Itt behoznak ebben a tervezetben új szabályokat, például az élettársi tartással kapcsolatban, az élettársak lakáshasználatával kapcsolatos rendelkezésekkel kapcsolatban, mégis, bár az igyekezetet elismerjük, de nem tűnik számunkra kellően kiérleltnek ez a tervezet ebből a szempontból. Ahogyan mondtam, lehet, hogy azért, mert itt olyan világnézeti döntéseket kellett volna meghozni vagy kell meghozni, amelyek a jogalkotókat és a jogtudósokat is tudják orientálni. De azért azt sem szabad elfelejteni, hogy sok esetben, amikor van egy tendencia, egy tényállapot az élettársi kapcsolatok tekintetében, amelyekben egyébként Lábady Tamás professzorral maximálisan egyetértünk, onnantól kezdve kell hatásos védelemben részesíteni, hogyha utódok származnak ebből. Tehát ha gyermek születik egy élettársi kapcsolatban, akkor az erősebb védelmet érdemel a gyermek szempontjából is, és kifejezi azt is, hogy az együtt élők komolyan gondolják az ő szövetségüket, és valóban családot szeretnének alapítani.

Más esetben viszont fel kell tenni azt a szempontot is, hogy olyan esetekben, amikor két embernek az a tudatos döntése, hogy ők nem kötnek házasságot, mert meglenne a lehetőségük, de ők úgy döntenek, hogy nem kötnek házasságot, azokban az esetekben nagyon óvatosan kell eljárni. Ha egy ilyen kapcsolatból gyermek nem származik, és bizonyos egyéb indokok alapján hozzákötünk bizonyos joghatásokat, akkor lehet, hogy pont annak a két embernek a rendelkezési jogába fogunk elég erőteljesen beleszólni, hiszen ha két ember úgy gondolja, hogy mondjuk egymást, az élettársát valamiféle végrendeleti juttatásban szeretnék részesíteni, erre megvan a lehetőségük, megvan a lehetőségük, hogy egymásnak ajándékozzanak, megvan a lehetőségük, hogy bármilyen polgári jogi ügylettel a viszonyaikat rendezzék. De ha ők ezt nem kívánják, és utólag mi mégis beleszólunk ebbe, akkor lehet, hogy okkal fog felmerülni bennük, hogy ez miért történik.

Egy fontos szempont, ami viszont a törvénybe bekerült, és szerintem azért megfontolandó: tartalmazza, hogy például élettársaknak minősülő személy is kezdeményezheti a megjelölt társának gondnokság alá helyezését. Ez viszont már egy kicsit veszélyes, hiszen ezek alapján valaki, aki azt állítja, hogy egy másik ember élettársa, az ő gondnokság alá helyezését kezdeményezheti, ami ugye, elég erőteljes jogcsorbítás, sőt tulajdonképpen az ő cselekvőképességének a korlátozására vagy kizárására is vezethet, tehát ez egy olyan szabályozás, amit indokolt felülvizsgálni.

Amint mondtam az élettársi résznél, és ezt meg lehetne oldani abban a formában, hogy külön szabályozást nyerjen, amint a gyermek megszületik egy ilyen kapcsolatból, azt erősebben védendő kapcsolatnak tekintenénk; de elég, ha arra gondolunk, és ez is a családjogi részben van, hogy az apai elismerő nyilatkozatot a tervezet alapján - és ez a jelenlegi gyakorlattól eltérő - az apai elismerő nyilatkozatot megelőzné a bíróság kijelölése egy apasági perben, ami, ha belegondolnak, azért lehet veszélyes, bár logikusnak tűnhet, hogy persze, a bíróságnak feltétlenül azt kellene kimondania apának, akit mondjuk, egy genetikai vizsgálat igazol, de a gyermek érdekét szolgálja-e, ha a biológiai apa a gyermeket eltaszítja magától, viszont van egy olyan személy, akit egyébként jogilag apának lehet tekinteni, és ő a gyermeket magáénak ismeri el. Akkor ebben az esetben miért bolygatjuk ezt a helyzetet, és miért nem hagyjuk meg, ami a gyermek érdeke is, hogy az mondhassa magáénak, aki ezt a saját teljes hatályú nyilatkozatával megteszi, és a bíróság miért adja oda, ha szabad így fogalmaznom, egy olyan embernek, aki nem kíván ebben részt venni, és valószínűleg nem is fogja a gondját viselni a gyermeknek?

Felmerült a jegyesség kérdése, amit nagyon sajnálunk, hogy kimaradt a tervezetből, lévén, hogy a jegyesség egy ősi magyar intézmény, és itt hallottam az államtitkár urat, hogy ez esetleg majd visszakerül, ennek nagyon örülök. A jegyesség nem csupán egyfajta ilyen jól hangzó szlogen, hanem jelen pillanatban is mint hozzátartozói minőség kerül megfogalmazásra, és ezt a nagyon szép gyakorlatot, amikor a jegyesség intézménye régen jogi relevanciával is bírt, nem hagyhatjuk, hogy kivesszen a magyar jogrendből, és ezt a Ptk.-nak is hangsúlyoznia kell. Mivel látom, hogy ebben nem lesz köztünk vita, ezért akkor ezt elkönyvelem, hogy bízhatunk benne, ez visszakerül.

Ami viszont problematikus, és lehet vitatkozni, vitatkozunk is MSZP-s képviselőtársainkkal, hogy az élettársi kapcsolat milyen mértékben, hogyan és hová kerüljön. Ebben, ahogyan elmondtam, lehet sok vita, viszont az, hogy az azonos neműek élettársi vagy regisztrált kapcsolatának semmi helye nincs a család részben, az egészen biztos. Tehát itt elhangzott Lendvai Ildikó részéről Marcsi és Jutka esete, ami egyébként igaz, Marcsi attól nem lesz szebb, hogy Jutka csúnyább, talán ezt mondta a képviselő asszony, viszont az nem a családjogi részbe való, ha Marcsi és Jutka együtt élnek, és ők úgy gondolják, hogy ők egy család. Ezt ők megtehetik a rendelkezési joguk alapján, de ezt a magyar Ptk.-nak - ez egyébként az alaptörvényből is levezethető - nem szabad családnak tekintenie. Egyébként hozzáteszem: jelen pillanatban a legerősebb jogai a regisztrált élettársaknak lehetnek, ha ez így marad, az egynemű élettársaknak lehetnek, hiszen nem elég, hogy a házasság rangjára emelik őket, hanem az is megtörténik, hogy például az öröklésnél, lévén, hogy ebből a - nevezzük így - kapcsolatból nem származik gyermek, ezért automatikusan mindent ők örökölnek. Egy házastárshoz képest sokkal erősebb jogosítványai vannak a regisztrált élettársnak, ha ebben a formában marad, és ez nem feltétlenül, sőt biztosan nem jó. Az viszont szintén egészen biztos, hogy nem a családjogi részben, illetve nem a család besorolásnál van helye az ilyen kapcsolatnak.

(13.50)

Az egy vita lehet, és jómagam is bizonytalan vagyok benne, megvallom őszintén, hogy a házasság megkötésének a megkönnyítése és bizonyos szempontból a válásnak is a megkönnyítése, lévén, hogy a vagyonmegosztás most már nem lesz feltétele - eddig ez részben feltétele volt a válás kimondásának -, különveszi a vagyoni viszonyok megosztását, illetve magának a házasságnak a felbontását, hogy ez milyen eredményre vezet. Hogy ez olyan eredményre vezet-e, hogy ezáltal esetleg könnyebben házasodnak az állampolgárok, mert ha rosszul sikerül, akkor esetleg könnyebb elválni, vagy esetleg kontraproduktív módon a házasság intézményének a meggyengülését okozza, megmondom őszintén, hogy ezt egy nyitott kérdésnek tartom, bár a házasságkötésnél a 30 nap kivárási időnek, tehát amennyivel előbb ezt be kell jelenteni, a kivétele már inkább problematikus szerintem, mint jó, hiszen az azért elvárható, hogy valaki annyira előre megfontolja a házasságot, hogy egy 30 napon túli időre bejelentkezik az anyakönyvvezetőhöz. Tehát ez szerintem inkább negatív; az nem érdek, hogy olyan házasságok köttessenek, mint amilyeneket a Las Vegas-i történetekben megismerhettünk.

Helyeseljük azt a koncepcióban, hogy ha a házastársak között az életközösség egy évnél rövidebb ideig áll fenn, és gyermek nem született, akkor a házastársat csak rászorultság esetén és az életközösség időtartamára illesse meg tartás. Ez egy fontos kiegészítő rendelkezés lehet.

Összességében el lehet mondani azt - bár az öröklési jogról még nem esett szó; lehet, hogy ha erre sor kerül, akkor még egy gombot fogok nyomni -, hogy ezeknek a döntéseknek, világnézeti és politikai döntéseknek a meghozatalát nem fogja tudni elkerülni a Ház, és azt hiszem, amit elmondtam, a Jobbik véleményét és az ez irányba benyújtott módosító javaslatait is meghatározza.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiból.)