Felszólalás adatai

DR. LOTZ KÁROLY (SZDSZ): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt ÁSZ-elnök Úr! Munkatársak! A J/4006. számon benyújtott ÁSZ-jelentés valóban jól áttekinthető formában mutatja be az Állami Számvevőszék, mint az Országgyűlés pénzügyi-gazdasági ellenőrzési szervének - és ez nagyon fontos -, az Országgyűlés megítélésem szerint valóban legfontosabb szervének elmúlt évi sokoldalú, számos fontos kérdésre kiterjedő tevékenységét. Világosan és tömören fejti ki az elvégzett vizsgálatokból levonható tapasztalatokat, következtetéseket, illetve a hiányosságokat és a tennivalókat. A jelentés több helyen is jól szemlélteti a kormányzati munka időnként tartalmi vonatkozásai helyett annak felszínes, gyakorta inkább píár jellegét. Így például az elmúlt évben is igen sokat hallhattunk az informatika fejlesztéséért, az információs társadalom kibontakoztatásáért tett nagy erőfeszítésekről a kormányzati területeken is. S mi az eredmény? Az ÁSZ szerint a felhasznált pénzeszközök erőteljes növekedése, amely mögött igen gyakran stratégiailag megalapozatlan felhasználás, nem vagy nem kellően összehangolt, esetenként célszerűtlen fejlesztési munka áll. Tehát ismét fenn az ernyő, nincsen kas, de sajnos ezt a nem létező kast is mindig a lakosság fizeti meg adóforintjaiból.

A Számvevőszék munkájának teljes körű értékeléséhez azonban az is hozzátartozik, hogy a hibák megítélése területén a determinációkra és a korlátozott mozgási lehetőségekre hivatkozva úgy tűnik: a vizsgálatok meglehetősen elnézőek, néhol talán túlzott megértést vagy udvariasságot tanúsítottak. Gondolok itt például az államháztartás központi költségvetési alrendszerének működésével kapcsolatos hatékonysági és költségcsökkentési kérdésekre vagy az ellenőrzések tapasztalatai alapján kialakított ajánlások hasznosítására.

Kedvező elemként nyugtázható, hogy a Számvevőszék mind a napi munkájában, mind az előttünk fekvő jelentésben kiemelt figyelmet fordított az előző évi beszámolóhoz kapcsolódó országgyűlési határozatban foglaltakra. Úgy vélem, mindezekre a közpénzekkel való ésszerű gazdálkodás, az európai uniós csatlakozásra való felkészülés és a Számvevőszéknek a reá vonatkozó törvény módosítása révén az ország határain is túl nyúló tevékenységi lehetőségének kiaknázása szempontjából egyaránt szükség van. Természetesen ez azt is megköveteli, hogy egyfelől a közpénzek egyetlen fillérje se kerüljön ki bármiféle jogi ügyeskedéssel a megfigyelhetőségi körből, másfelől az elnöki döntés alapján végzett ellenőrzések a jövőben még inkább a meghatározó, a legnagyobb hatékonyságot eredményező irányokba koncentrálódjék.

Nagyon egyetértünk a jelentés ama megállapításával, amely szerint "a számvevőszéki munkát abból az alapelvből kiindulva kell továbbfejleszteni, hogy a közpénz és a közvagyon hasznosításának ellenőrzésében mind kevesebb legyen a lefedetlen terület". Erről többen beszéltek, Tardos Márton képviselőtársam és sokan, ez az egyik legfontosabb vagy talán legeslegfontosabb tevékenysége: a közpénz, közvagyon hasznosításának ellenőrzése. Hasonlóképpen jó irányba mutat, hogy a 2000. évi törvényes kötelezettségeken túli állami számvevőszéki vizsgálatok a nagy összegű közpénzek felhasználására és a lakossági életfeltételeket befolyásoló tényezőkre összpontosultak.

Fontos a jelentésnek az a felfogása, törekvése, hogy összefogottan mutassa be az államháztartás egyes területeinek működési folyamatát és irányait. A baj csak az, hogy ezek a folyamatok nem mindig a kívánatos irányba mutatnak. A Számvevőszék munkáját folyamatosan figyelemmel kísérők számára - s vagyunk néhányan a parlamentben - bár egyáltalában nem meglepő, de mégis lehangoló következtetésként adódik, hogy az 1999. évi tevékenységről szóló jelentésben foglalt számos probléma, hiányosság ez alkalommal ugyanúgy megjelenik, mintegy visszaköszön. A legsúlyosabbak között tallózva kell megemlíteni például az államháztartási törvény ma már többször említett érdemi korszerűsítésének teljes elmaradását, a központi költségvetési szervek működési szabályozásának problémáit, a központi költségvetési támogatásoknál a teljesítménykövetelmények hiányát, az állami vagyon nyilvántartásának és az azzal kapcsolatos gazdálkodás rendezésének elhúzódását, valamint az adóreform, a vagyonreform elmaradását. Sajnos ezek újra és újra szinte minden évben menetrendszerűen megjelennek.

A belátható időn belüli előrelépést ugyanakkor erősen kétségessé teszi a kormányzat, illetve az ellenőrzött szervek nem kellő fogadókészsége, különösen a Számvevőszék egyes ajánlásaira. Ebben a tekintetben elsősorban nem a jogszabályi módosítások megtételével van a gond. A jelentés megállapítása szerint ezek egyébként is csupán a szabályozó rendszer finomítását jelentették. A lényeg az, hogy a javaslatokra adott válaszok mögött milyen valós intézkedés, hibajavítás, előrelépés húzódik meg. Ha valaki gondosan áttekinti a jelentés 2. számú mellékletét, bizony meglehetősen nagyszámú formális visszajelzést, ígéretet talál a minisztériumok, illetve a vizsgált szervek részéről. Például: a minisztérium törekedik, törekszik; döntés-előkészítő tanulmányok készültek; a vonatkozó jogszabályok előkészítés alatt állnak; a koncepcióalkotás megkezdődött. Ilyen és ehhez hasonló, nem túl sokat mondó válaszokat kap a Számvevőszék és ennek következtében mi is.

A sort sokáig lehetne folytatni. Ennyi is elég annak bizonyítására, hogy a kormányzati szervek gyakran nem a jelentőségüknek megfelelően kezelik az Állami Számvevőszék szakmailag megalapozott, előrehaladást segíteni akaró vizsgálatait és az azok tapasztalatai alapján indokolt, sőt a legtöbbször szükségszerűnek minősíthető javaslatokat. Az előbbi véleményt konkretizálva példaként a Magyar Posta működésének ellenőrzése kapcsán a számvevők megállapították, hogy a Posta, bár fontos fogyasztói érdekeket képvisel, kimaradt a fogyasztóvédelmi törvény közüzemi szolgáltatói köréből, ami egyébként európai uniós elvárás. Ezért javasolták, hogy a kormány kezdeményezze a Posta, illetve tevékenységének beépítését a hatályos fogyasztóvédelmi törvénybe. Ezt a Miniszterelnöki Hivatal azzal utasította el, hogy a fogyasztóvédelmet az új hírközlési törvény fogja megfelelően szabályozni. Ha valaki ezek után áttekinti a 3934. számú egységes hírközlési törvényjavaslatot - vitájának folytatására éppen ma kerül sor -, ezt a megfelelő szabályozást egyáltalában nem leli meg, érdemben nem talál többet, mint amennyit a '92. évi törvény is tartalmazott. Ugyancsak süket fülekre talált - okait egyébként jól értjük - az Állami Számvevőszéknek az a javaslata, amely törvényileg ajánlotta szabályozni a tennivalókat abban az esetben, amikor az államháztartási bevételek meghaladják az előirányzatokban rögzített szintet és többletet - hányszor beszéltünk erről itt?! -, ennek elosztásáról kell, illetve lehet dönteni. Az Állami Számvevőszék e javaslatát a kormányzat teljes egészében figyelmen kívül hagyta, amely egyben a parlament döntési kompetenciájának a megkerülését is jelenti.

Az előbbiekkel ellentétben megelégedéssel nyugtáztuk viszont a jelentésben a Számvevőszéknek azt a ritka véleményét, amely szerint a 2001. és 2002. évi költségvetésben az Országgyűlés kielégítően biztosította számára sok mindenhez: az európai uniós csatlakozással járó feladatokhoz, önkormányzati ellenőrzéshez, tehát sok mindenhez a forrásokat.

(14.40)

Így valóban bízhatunk abban, hogy sikerül folytatni a fiatalítást, újabb jól képzett szakemberek megnyerését, és ez növelni fogja a Számvevőszék munkájának hatékonyságát.

Az elmondottak figyelembevételével az Állami Számvevőszék 2000. évi tevékenységéről szóló 4006. számú jelentést és a 4160. számú országgyűlési határozati javaslatot megfelelőnek tartom, elfogadásukat az SZDSZ frakciója és a magam részéről is javasolom.

Legvégül mint az ÁSZ munkáját a kezdetektől, majdnem 12 éve figyelemmel kísérő képviselő hadd mondjak személyes köszönetet Sándor István alelnök úrnak (Taps az MSZP soraiból.) 12 éves, mindig áldozatos, precíz, pontos munkájáért, és kívánjak további munkájához, életéhez sok sikert és egészséget. Minden jót kívánok! (Taps.)