Felszólalás adatai

CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm szépen azon kormánypárti és ellenzéki képviselőtársaimnak a vitában való hozzászólást, közreműködést, akik illő alázattal nyúltak az ügyhöz, a témához. Köszönöm szépen Herényi Károlynak, Soltész Miklósnak, hogy nem vitték be a politikai felhőbe ezt a vitát, hanem tekintettel voltak arra, hogy a szociális törvény és annak módosítása meglehetősen bonyolult ügy. Nem csúsztak abba a hibába, hogy leegyszerűsítő mondatokkal azt gondolják érzékeltetni a külvilággal, hogy tulajdonképpen ezt egy perc alatt is meg lehetne oldani, csak a kormány teszetoszasága az, ami akadályozza.

Nem köszönöm meg ugyanezt Borsos József képviselő úrnak, aki ebben a háromórás vitában mintegy fél órát beszélt önmaga, saját magához is hozzászólva és saját magával is kétpercezve. Lényegében egy önkiszolgáló boltként üzemelt, aki legyártott egy helyzetelemezést, aminek semmi köze nem volt a valósághoz, amiben egyetlen adat nem szerepelt, majd ehhez viszonyult. Lefestett egy apokaliptikus képet, és aztán megküzdött vele. Teljes, komplett önkiszolgáló modell volt, csak éppen a világon semmi köze nem volt a törvényjavaslathoz, és nem volt a témához sem.

Képviselő úr, azt javaslom, hogy óvakodjon azon politikusoktól, akik a teljes foglalkoztatást úgy használják, mint ha holnapra megoldható lenne. Európában 25 tagország van, 25 tagország bármilyen színű kormánya nem gondolta sem 2000-ben Lisszabonban, sem azóta, hogy ez a probléma egy perc alatt megoldható lenne, csak épp valakik nem értenek hozzá a kormányban, de mi itt, Borsos József képviselő úr kijelentésére ezt bármikor egy perc alatt meg tudjuk oldani.

Azt gondolom, hogy ez oly mértékű felelőtlenség, aminek tanúi voltunk, hogy nem hiszem, hogy követni kellene őt ezen az úton.

Illő lenne egy kicsit visszaemlékezni azon időszakra, amikor önök voltak a kormányrúdnál, és illik néha KSH-adatokat is használni egy vitában. Emlékeztetni szeretném a képviselő urat arra, hogy amikor a Fidesz-kisgazda kormány volt felelősségben, akkor olyan szociális rendszert működtettek, amikor adókedvezménnyel segítették az embereket. Persze azokat, akiknek volt adókedvezményük, volt adóköteles jövedelmük, amiből le tudták vonni a kedvezményt. Mindazok, akik nem tudták levonni a kedvezményt, vagy azért, mert nem volt semmilyen jövedelmük, vagy olyan kevés volt, hogy nem tudták érvényesíteni, hát azoknak pechjük volt az önök időszakában. Ők egyébként a legszegényebb társadalmi réteg. (Dr. Fazekas Sándor: Segély helyett munkát. - Soltész Miklós folyamatosan közbeszól. - Az elnök csenget.)

Emlékeztetném önöket arra, a bekiabálókat, hogy kicsit maradjanak nyugodtan, picit csöndesedjenek el, és gondolkodjanak el, hogy mennyit emelkedett négy év alatt, '98 és 2002 között a családi pótlék. A családi pótlék mennyit emelkedett? (Varga Mihályhoz:) Nulla forintot, ugye, kedves volt pénzügyminiszter úr? Nulla forintot négy év leforgása alatt. Akkor nem ennyi volt az infláció, hanem lényegesen magasabb. Azt gondolom, érdemes megnézni az elmúlt 4-5 év KSH-adatait, ami a jövedelmi viszonyokat illeti. Azt fogják látni, hogy Magyarországon a reálbérek 30 százalékkal nőttek, a nyugdíjak reálértéke 25 százalékkal nőtt. Tessenek mutatni még egy országot Európában vagy a világon, amely ilyen mutatókkal rendelkezik! Azt gondolom, hogy mindezek után tömeges elszegényedésről, megélhetési válságról, apokaliptikus helyzetekről beszélni enyhén szólva felelőtlenség.

Azt kérem Borsos képviselő úrtól, hogy ha lehet, szegény sorsú emberek szegény sorsát ne használja politikai eszközül. Hasonlóképpen javaslom, hogy óvakodjon azon képviselőtársaktól, akik a vita harmadik órájában bejönnek, kétperces hozzászólással olyan témához szólnak hozzá, ami a törvényjavaslatban például nem szerepel. Varga Mihályról beszélek, akinek, azt gondolom, nagyobb felelősséggel kellene az ügyhöz viszonyulnia volt pénzügyminiszterként. (Varga Mihály: Igyekszem felnőni hozzád, Gábor. Olyanról beszélsz, amire már nem tudok válaszolni. Szégyelld magad!) Nem kell felnőni senkihez, csak azt gondolom, hogy az felelőtlenség, ha valaki egy háromórás vita legvégén nem a törvényjavaslathoz szól hozzá. Bizony, tudom, hogy bosszantó ezt a szemére vetni, de sajnos így van. (Varga Mihály: A vitában csöndben voltál, lapultál. - Az elnök csenget.) Hát az a dolgom, hogy most foglaljam össze a vitát egyébként.

ELNÖK: Államtitkár úr, folytassa! Kérem képviselőtársaimat, csöndesebben figyeljenek.

CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: (Varga Mihályhoz.) Képviselő Úr! Én pontosan 14 órája ülök a teremben, ön most jelent meg először, úgyhogy volt módom néhányszor a vitában résztvevőkkel szót váltani. (Dr. Fazekas Sándor: Neki ennyi is elég, hogy kövesse a vitát.)

ELNÖK: Államtitkár úr, kérem szépen, a vitát foglalja össze. Köszönöm.

CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Természetesen folytatom. Bár gondolom, ilyen késő esti órán az urak türelmetlenek a további törvényjavaslatok vitájához. (Lengyel Zoltán: Államtitkár úr!) Bizonyára elnök úr segít abban, hogy egy kicsit megnyugtassa őket. Felajánlom a pohár vizemet esetleg, amit fel lehet használni.

ELNÖK: Kérem, államtitkár urat, hogy összpontosítson a vitára, és kérem képviselőtársaimat, hogy csöndesebben figyeljenek. Tessék, államtitkár úr!

CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Valóban, azt gondolom, azok a legnagyobb dilemmák, amelyeket itt több képviselőtársam említett, nevezetesen: hányszor módosítunk egy szociális ellátórendszert, az ezzel kapcsolatos törvényt; milyen gyakran módosítjuk, mi szerepel benne, és mi nem szerepel benne; hogyan viszonyul egymáshoz a foglalkoztatási, a munkaügyi és a szociális ellátórendszer és támogatási rendszer; ellenérdekeltté vagy nem ellenérdekeltté tesz a foglalkoztatásban ez a két rendszer; egyáltalán az egyéni szabadság és a közösségi felelősség hogyan érvényesül. Ezek dilemmák, ezek problémák, amiket valóban közösen meg kell tudni oldani. Azt gondolom, hogy nincs végleges és tökéletes válasz ezekre.

Mi most tettünk egy lépést arra, hogy összehangoljuk a két rendszert, nem gondolom, hogy a végső lépést, sőt merném mondani, hogy az első lépést. Valóban abba az irányba szeretnénk menni, amit Fazekas Sándor képviselő úr is említett, hogy túl sok a szereplő, és nincs elég összhang a szereplők között. Így van. Magam is azt gondolom, hogy arrafelé kell mennünk, hogy az ügyfél számára, mondhatni, egy egyablakos ügyintézési rendszer alakuljon ki, hogy neki ne kelljen kinyomozni, hogy miért ki az illetékes, hanem megkapja a neki szükséges ellátást a rendszerben. Nem mondom, hogy ezt mi most megoldottuk, egyáltalán nem mondom, csak azt mondom, hogy ebbe az irányba tett lépésként szántuk a törvénymódosítási javaslatokat. A kormány vállalta, hogy ebben a négy esztendőben mind a támogatási rendszerben, mind az ellátórendszerben, mind az intézményrendszerben egy integrált foglalkoztatási és szociális rendszert kíván működtetni.

(22.10)

Nem ígérem, hogy nem lesz még módosítása a törvényjavaslatnak, merthogy hiányzik ma még teljes egészében a szociális szolgáltatásokra való jogosultság teljes definíciórendszere. Amit most tettünk, az ebbe az irányba egy lépés, nem a teljes és nem a végleges lépés. Azt gondolom, van még ezen tovább pontosítanivaló, nem gondolom, hogy befejeztük az ezzel kapcsolatos munkát.

Soltész Miklós képviselő úr kérdezte, hogy mi az a bizonyos szerv, ami a közgyógyellátásnál mintegy ilyen felülbírálóként szerepel. Nagyon egyszerű: a mai megyei egészségbiztosítási pénztárakról van szó, amelyek a későbbiekben regionálisan fognak működni. Pontosan ezért nem nevezi meg a törvény, mert egy ilyen átalakulás előtt vagyunk, de erről szól a javaslatunk.

Említette Soltész úr a közfoglalkoztatás ügyét, a közmunkaprogramokat. Picit az idősíkon azt hiszem, hogy elcsúszott, mert az utolsó évében, 2002-ben az akkori kormány, a Fidesz-kisgazda-kormány mindösszesen 2 milliárd forintot szánt közmunkára - tessék megnézni a számokat -, sőt egész kormányzati ciklusa alatt csak 2 milliárdot szánt közmunkára, mi pedig 2006-ban 14 milliárdot, tehát a kettő között van egy hétszeres szorzó különbség. Vasúti programot nem is látott 2002-ig senki, mondhatni, 2005-ig nem.

Lehet, hogy közhasznú munkáról vagy közcélúról beszél, az lehet, de kormányzati közmunkaprogram nem volt ezeken a területeken, és ebben az összegben volt, amilyen összegben most én említem. (Soltész Miklós: Regionális!) Tessék visszanézni az összes zárszámadási törvényt. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból. - Az elnök csenget. - Varga Mihály: Az igazat! Mindig az igazat! Az úttörő mindig igazat mond!)

ELNÖK: Képviselő úr...

CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Az úttörő mindig igazat mond, meg általában a képviselő, meg a volt pénzügyminiszter is; vagy emlékszik a számokra, vagy nem emlékszik a számokra, akkor meg bevallja, hogy nem emlékszik a számokra. (Soltész Miklós: 2001! - Zaj. - Az elnök csenget.)

Hogy van tennivaló közmunkaügyekben vagy közmunkafeladatok ellátásában, én azt gondolom, ebben igaza van Herényi Károlynak, bár azt, hogy rendetlen és koszos lenne ez az ország, és hogy tele van munkanélküliekkel, azért ezt az ilyen egyszerű jellemzését nem osztom.

Azt igen, hogy van bőven tennivaló, és ehhez a kormány és az önkormányzatok kellő eszközrendszerrel rendelkeznek, hogy megszervezzék ezeket a munkákat, ebben teljes mértékben egyetértek.

Némileg a vita után zavarban kell hogy legyek, mert heves támadásokat intéztek ellenzéki képviselők, közülük is elsősorban a Fidesz képviselői a törvényjavaslattal szemben, miközben ha darabra végignézem a konkrét javaslatokat, akkor a négy nagy részből három lényegében vita nélkül maradt, mert a gyermekvédelmi törvény módosítását nem érintette a vita, a családi pótlék emeléséhez nem fűződött kritika, és a nemzetközi egyezmény fordítási hibájának korrekciójára nem hangzott el hozzászólás. Egyes-egyedül a szociális törvény módosítása körül folyt vita, de ha valaki újra elolvassa ennek a háromórás vitának az emlékeztetőjét, akkor azt fogja látni, hogy lényegében hasonló szándékú érveléssel mintha látszatvita folyt volna.

Ki fog derülni nyilván a módosító indítványokból - amiket magam is támogatok, hogy az ülés végéig lehessen benyújtani -, hogy valójában van-e közöttünk e tekintetben nézeteltérés. Ha pedig csak annyi van, hogy bizonyos szakmai részkérdésekben nem feltétlenül ért egyet a patkó két oldala, akkor nem gondolom, hogy az egész törvényt ilyen vagy fekete, vagy fehér, vagy igen, vagy nem alapon lehetne közelíteni, mert összességében mégiscsak olyan változások zömét tartalmazza, amelyekben szemlátomást szakmai egyeztetések során egyet lehetne érteni.

Tisztelettel köszönöm még egyszer tehát képviselőtársaimnak a vitában való közreműködést, és így, a hatodik törvény vitájának végén pedig egész napi együttműködésüket.

Köszönöm szépen. (Taps.)