Felszólalás adatai

MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én akkor folytatnám, amit Pető Iván kénytelen volt abbahagyni. Az első ciklustól kezdve az SZDSZ következetesen küzdött azért, hogy a legteljesebb nyilvánosság elé táruljanak a III-as ügyosztály egészének iratai, működése. Ez volt a célunk. Rögtön, szinte azonnal az első ciklusban Hack Péter és Demszky Gábor beadták az első ügynöktörvény-javaslatot, azonban az a sajnálatos helyzet állt elő, hogy az első parlamentben éppen a kormánypártok voltak a legfertőzöttebbek az ügynökökkel. Mikor ezt számba vették a kormány vezetői, akkor minden erővel fékezték az ügynöktörvény elfogadását.

Ezért nem is született meg, csak a ciklus végén az az erősen retardált törvény, ami már csak a következő ciklusban lett volna érvényes.

(0.10)

A következő ciklusban kormányzó partnerünk, a Magyar Szocialista Párt más okokból, de szintén rendkívüli módon fékezte a teljes megismerést. Ha végignézi valaki alaposan az összes beszédünket, módosító indítványunkat, amit az első ciklusban mondtunk, méghozzá kétszer, mert két ügynöktörvény tárgyalása volt, a második ciklusban, utána az Alkotmánybíróság által megsemmisített és újratárgyalásra adott negyedik alkalommal és most, ebben a ciklusban, látni fogja, hogy valamennyi módosító indítvány, valamennyi beszédünk arra utalt, hogy a nemzetnek meg kell ismerni a múltját, meg kell ismerni a történelmét, fel kell tárni ezeket az adatokat, és lehetőséget kell adni, hogy megismerhessék a megfigyeltek a teljes anyagot, amit róluk készítettek, és az ügynökök és tisztek nevét megtudhassák. Tehát erre irányult minden tevékenységünk.

Sajnálatos, hogy ez nem történt meg, és úgy látom, most, ebben a ciklusban sem történik meg, majd a politológusok és történészek elemezni fogják, hogy vajon a Fidesz miért akadályozza, hogy valóban megismerhessük a múltat. Állandóan hangsúlyoztuk, hogy a teljes titkosszolgálati rendszer, amely '89 vége előtt, illetve a leleplezése előtt működött, teljes egészében jogállamellenes volt. Lehet találni egyes motívumokat - a terrorelhárítás egy bizonyos időben -, amelyeknek voltak olyan jelei, amelyek jogállamban is előfordulnak, valójában teljesen csereszabatosak voltak a szolgálatok. Számtalanszor elmondtuk a példákat, hogy amikor egy magyar ellenzéki kiment külföldre, akkor a III/I-es és a III/II-es ügyosztály végezte el ugyanazt a feladatot vele kapcsolatban, mint a III/III-as. New Yorkban a III/I-es ügynökei figyelték meg, küldték a jelentéseket.

Láttam olyan iratokat, amelyekben egyszerűen csereberélték az ügynököket, áttették az egyikből a másikba, vagy a III/III-as segítséget kért és kapott ügynököket a III/I-estől. De ugyanez vonatkozik a katonai elhárításra, a Katonai Felderítő Hivatalra is. Az lett volna a legtisztább, ha a rendszerváltás lendületében teljes tabula rasát csináltunk volna, és akkor utána kellett volna építenünk az új, tiszta rendszert. Sajnos, ez nem történt meg. Hurcoljuk ezt, botrány botrány hátán, elfásul mindenki ezzel kapcsolatban.

Most már nem is annyira az ügynökök személye az érdekes, hanem a történelmi múlt megismerése. Ezért ragaszkodunk ahhoz, hogy minden iratot be kell adni a Történeti Hivatalba, amely nem szaklevéltár, hanem a múlt megismerésének egy fontos eszköze, egy speciális eszköze a történelmi igazságtételnek, amely volt különben a rendszerváltás ellentétele.

Azt mondtuk, hogy legyen békés rendszerváltás, nem kívánunk senkit börtönbe csukni, nem kívánunk büntetőjogi igazságtételt, de történelmi igazságtételt akarunk. Ez volt a kompromisszum, amiben megegyeztünk lényegében a kerekasztalon implicit módon - talán nem mind eléggé határozottan kimondva.

E történelmi igazságtételt kell most valahogy megtennünk, és most már a kutatók számára kell a lehető legtöbb iratot a lehető legáttekinthetőbb módon rendelkezésre bocsátani. Sajnos, a titkosszolgálatoknak megvan a saját logikájuk a világ minden részében, minden sajtpapírt rendkívül szigorúan őriznek, titoknak tartanak. Nem mernek semmit átadni, mert úgy gondolják, hogy kiderül valamelyik turpisság, valamelyik jogállamellenes működésük.

Tehát nem hiszem azt - és ez meggyőződésem -, hogy a titkosszolgálatot lehet úgy működtetni, hogy ne kövessenek el bűncselekményeket, hogy teljesen betartsák a jogállami normákat. Ez nonszensz, ez ab ovo alapjaiban ellentmondásos kérdés. Remélem, lesz majd egy olyan tiszta világ, amikor nem lesz szükség titkosszolgálatokra, vagy nem a jelenlegi formákban. De most a múltról van szó, a múlt megismeréséről. Ez a nép, ez a társadalom 40-50 éven keresztül nem ismerhette meg azt, hogy mi van vele, mi van körülötte, nem ismerhette meg magát. Ebben kell segítséget nyújtani, és ezért szükséges azokat a módosító indítványokat elfogadni, amelyeket mi is javasoltunk. Abszurdum, hogy ilyen hosszú időre titkosítani akarják az adatokat. Ahogy Pető Iván elmondta, a százötven év fele vagy kétharmada is nagyon sok.

Hadd ismertessek még egy kapcsolódó módosító indítványt. Levéltárosok felhívták a figyelmemet, hogy az általános vitában beszéltem arról, hogy rendkívül költséges a kutatás és az információk megismerése, különösen kisemberek számára és különösen azok számára, akikről a legtöbb adatot gyűjtötték. Tehát valaki hét-nyolcszáz oldalt kap, és annak ki kell fizetni a költségeit, ami jó pár ezer forintra rúg, és minél jobban megfigyelték, annál többet kell neki fizetni. De a kutatók esetében is, ha nagy mennyiségű iratot kapnak, és, mondjuk, nem az eredeti iratot kapják meg olvasásra, hanem különböző anonimizálások folynak ekörül, rendkívül költséges a kutatás, holott az egész intézményt azért hozta létre a Magyar Országgyűlés, hogy elősegítse a múlt megismerését, ennek a bizonyos információs önrendelkezésnek az érvényesítését és az efféle információs kárpótlást.

Ezért a kapcsolódó módosító javaslatom arról szól, hogy a Történeti Hivatalban elhelyezett iratokban, beleértve a belső használatra készült, valamint döntés-előkészítést tartalmazó levéltári anyagot is, bármely természetes személy díj- és költségmentesen, szükség esetén az azokról készült másolatok segítségével, korlátozás nélkül kutathat. Kérem, hogy ezt a magától értetődő kapcsolódó módosító indítványt támogassa az Országgyűlés, illetve támogassák a bizottságok, amelyek ezt el fogják bírálni.

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ soraiban.)