Felszólalás adatai

DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Végül is egy ciklus számvetése az, ami előttünk van, ami két kormányról szól, három miniszterről, és ha az utóbbi programot is figyelembe vesszük, legalább négy programról.

Béki Gabriella említette, hogy kiegyensúlyozott eredményt, kudarcot kell mérlegre tenni. Igen, azt hiszem, hogy az ellenzéknek ez a mai nap is arra adatott, hogy a ciklus végén számvetést végezzünk. A számvetés nyilván talál eredményeket is, és talál kudarcokat is. Ha úgy csoportosítjuk, hogy mi volt az, amit ígértek, de nem tettek meg, az tételesen felsorolható, és aztán amit ígértek, de megtették, az is egy csoport; és az is elemezhető, hogy vajon előreléptünk-e, mert itt a lépések mostanában divatosak, és lépéssel lehet előrehaladni, lehet helyben járni, körbe járni, de néha visszalépni is.

Akik megítélik ezt a négy programot és a megvalósulást, azt gondolom, egyrészt a jelen helyzetben egészségügyhöz, egészségrendszerben működők… - de a jövő is, amit a 21 pont leír, de szól a tényleges jövőnkről. Magam még elégedett is lehetnék, mert a sürgősségi rendszert, az egészségügyi fejlesztési rendszert, de még az irányított betegellátási modellt is, bár nem modellként, valahol hasznosították, néha kicsit későn.

Amit ígértek és nem tettek meg: itt már a hűségjutalomról volt szó, az ingyen gyógyszerekről volt szó. A gyógyszerköltségek növekedésének megállítása: itt visszautalnék miniszter úrnak a lyukas kamrájára, azt kell mondjam, hogy az a lyuk csak tágult, mert a nagyobb összeg ellenére még mindig nincs rendben a gyógyszerkassza. Az egészségügyi intézmények konszolidációja: 2 milliárd áll szemben azzal a közel 30 milliárdos adóssággal, ahol ma az intézmények állnak.

Tételes ígéret volt a parlagfüves területek csökkentésére, mégpedig negyedére csökkentésére. Azt hiszem, hogy ez így tételesen meg sem valósult, de még az eszközei is másképp alakultak.

A népegészségügyi program korszerűsítése és a pénzügyi fedezet biztosítása: azt kell mondjam, hogy a szűrés területén nem történt előrelépés, a kórházi háttér biztosítottsága pedig a finanszírozás befagyasztása miatt még csökkent is, és ha nagyon aktív lesz a szűrés a jövőben, el is lehetetlenül. Azt kell mondjam, hogy ezt 2002-ben vállalták, és egy évvel a ciklus vége előtt ezek már teljesíthetetlenek.

Mi az, amit tettek, és kicsit sajnos, hogy tették? Felrúgták először a polgári kormány gyógyszer-megállapodását. Ha visszaemlékeznek, az egy hároméves megállapodás volt, az infláció kétharmadával lehetett volna a gyógyszerárakat emelni; és ez egy hosszabb távú, stabil megállapodás volt, amit elő lehetett volna készíteni továbblépésre, és akkor nincsen az a kaotikus állapot, ami kialakult a gyógyszerfronton többször is. Az, hogy a rendeletben csökkent és csökkentették néhány gyógyszercsoport támogatását, ez nemhogy a hozzájárulás mértékét növelte, nemhogy könnyített volna betegeken - itt döntően nyugdíjasokról van szó -, hanem még a terheiket növelte is.

A degresszív finanszírozást jeleztem. A degresszív finanszírozás volt az, ami nemhogy konszolidálta, hanem visszalökte a kórházakat, és egyre több kórház - és ez a Kórházszövetség anyaga - került a csődhelyzet közelébe.

Beszélhetünk még egy tettükről, amikor a megelőző ciklus kórháztörvényét hatályon kívül helyezték. Ha visszaemlékeznek arra a napra, az az egyik szégyene volt az elmúlt ciklusnak, amikor egy nap kétszer foglalkoztunk egy törvénnyel, hogy biztos, ami biztos, ne léphessen hatályba a kórháztörvény. Tettek egy kórháztörvényi javaslatot, amit az Alkotmánybíróság megsemmisített - azóta sem került elő a kórházak rendezettségét biztosító törvény.

Igazán a december 5-ei népszavazás egyik eleme volt - csaknem érvényes szavazatarányokkal - az évtizedek alatt kialakult infrastruktúra stabilitásának a megtartása.

Az intézményeken túl a tárcánál már egy birtokba vett továbbképző központ, a Club Aliga kérdését addig juttatták, hogy most privatizálják, és az onnan befolyt pénz lesz talán a forrása az előrelépésnek.

Hogy hogyan lehet megoldani a 180 ezer, egészségügyben továbbképzésre és ellenőrzött továbbképzésre kötelezett bentlakásos rendszerét, erre nem láttam javaslatot.

(11.30)

Ötévente két hetet kell 180 ezer embernek eltölteni valahol. Hol fogja ezt eltölteni? Nem tudjuk. A mozgó mentőautókban biztos nem, amire a pénzt szánják, amennyiben el lehet kótyavetyélni pár milliárdért ezt a bázist.

A 2004-2005-ös költségvetést, ha elemezzük, és itt szóba került az, hogy tűzoltásra volt szükség 2002-ben az örökölt helyzetből: kérem, '98-ban, a Bokros-csomag után, amit átvettünk, ott rendezni kellett három olyan területet, a fogorvoslást, a sportegészségügyet, szanatóriumi kezelést, amit a Bokros-csomag tönkretett. És ha visszaemlékeznek a reálérték-csökkenésre a Horn-kormány utolsó két évében, és az összegek kivonására, akkor világos lehet önök számára, hogy a 2004-es, 2005-ös év visszajutott oda, hogy reálértékben csökkent a költségvetés.

A mentőszolgálatról tételesen el lehet mondani, hogy a költségvetés értéke, a reálértéke 2004-re 8,5 százalékkal csökkent. A légi mentés visszafejlődött, eltűntek, felszívódtak azok a helikopterek, amelyeket a HM-től átvettünk. Hogy hol van, vagy ki értékesítette és hogyan? - jó volna tudni. A parlagfű-mentesítésre, amellyel negyedére csökkent volna a parlagfű területe, csupán az az 1 százalék volt biztosított az elmúlt évben, amit a lakosság ad.

A népegészségügyi program összegszerűen, érdemben nem változott. 2004-ben úgy tűnt már, hogy elindul fölfelé, mert 1100 millió forint volt rajta. Kérem, ez 2005-re már csak 927 millió.

Számomra a jogszabályalkotás is egy kérdés. A kórháztörvényt már említettem, de a gyógyszerárak befagyasztásáról szóló törvényt is megsemmisítette az Alkotmánybíróság. Most van a parlament előtt egy új gyöngyszem - a reklámtörvény tilalma, amely a dohányzásról szól -, amely az ipari miniszter hatáskörébe teszi a kivételteremtést. Nagyon szokatlan, megkérdezi ugyan az egészségügyi minisztert, de vétója nincs ehhez.

Azt hiszem, hogy amivel a miniszter úr befejezte, azzal kell nekem is befejeznem, mert összefogást kért az előrelépés ügyében. Úgy gondolom, hogy a sürgősség, az onkológia, a járulékrendezés, a gyógyszerfront rendezése, kitüntetetten a közgyógyellátás, mindez olyan kitűzött cél, ahol az összefogás megteremthető az előrelépés érdekében. Számomra csak egyetlen furcsaság van, hogy az államelnök úr és az Akadémia elnöke több mint egy éve megnyitott egy egészségügyi kerekasztalt, ahol példát lehetne adni az összefogásra az előrelépés érdekében, és ezen a kerekasztalon, amely minden hónapban ülésezik, évente összegez néhány témát, sőt az alapelveket, ezen egy szereplő nem vett részt: a mostani kormányzat és a koalíció. Így nehéz egységet és előrelépést biztosítani.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban.)