Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Tájékoztatom önöket, hogy az általános vita lezárását megelőzően adtam meg a szót, így gyakorlatilag ez lezárandó, az államtitkár asszonynak most már újfent nem tudom megadni a szót. (Dr. Bartha László jelzésére:) Képviselő úr, az általános vita lezárását követően megkérdeztem, kíván-e valaki szólni. Így tehát most már erre nincs mód, majd a részletes vita során kifejtheti a véleményét. (Dr. Bartha László: Háromszor hangzott el az államtitkár asszony szájából a Bartha szó, erre szeretnék reagálni.)

Tisztelt Képviselő Úr! Ez előfordul, úgyhogy a viszontválasz után már nem adom meg a szót.

Az általános vitát lezárom. A benyújtott módosító javaslatokra figyelemmel a részletes vitára és a részletes vita lefolytatására várhatóan a következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Képviselőtársaim! Most soron következik a közbeszerzésről szóló 2003. évi CXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése.

Az előterjesztést T/18199. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/18199/2., T/18199/3. és T/18199/4. számokon kapták kézhez a képviselőtársaim.

Most a napirendi pont ismertetésére húszperces időkeretben megadom a szót Hankó Faragó Miklós államtitkár úrnak.

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr.

Tisztelt Országgyűlés! Az önök előtt fekvő törvényjavaslat a közbeszerzési törvény átfogó módosítására irányul. Amint az ismeretes, az Országgyűlés 2003 decemberében fogadta el az új közbeszerzési törvényt, és az főszabályként 2004. május 1-jén lépett hatályba.

Tekintettel arra, hogy alig másfél év telt el a törvény hatálybalépése óta, joggal vethetik fel azt a kérdést, hogy miért kerül sor máris az új törvény átfogó jellegű módosítására. Amint az köztudott, a hazai közbeszerzési szabályozás 2003. évi felülvizsgálatával egyidejűleg a közösségi közbeszerzési szabályozás is felülvizsgálatra került. Az új közbeszerzési irányelvek elfogadására sajnálatos módon csak 2004 márciusában került sor, ami megakadályozta a hazai jogalkotást abban, hogy már ezekhez az új közbeszerzési irányelvekhez igazítsa hozzá a magyar közbeszerzési szabályokat.

Az új közbeszerzési irányelvek 2006. január 31-i végső határidőt szabnak a tagállamok számára az irányelvi rendelkezések hazai jogba történő átültetésére. Ebből következik, hogy 2005-ben nekünk is át kell tekintenünk a közbeszerzésre vonatkozó jogszabályainkat, és a szükséges módosításokat el kell végeznünk. Ugyanakkor az új közösségi közbeszerzési irányelvek hazai jogba történő átültetése miatt szükséges jogszabály-módosítást indokolt és célszerű a közbeszerzési törvény hatályosulásával összefüggő gyakorlati tapasztalatok, esetleges problémák begyűjtésével, feldolgozásával és értékelésével is összekapcsolni, ezért a törvényjavaslat a gyakorlati tapasztalatokon alapuló átfogó jellegű felülvizsgálatra is törekszik.

A módosításnak tehát két célja van. Egyrészről az új közösségi közbeszerzési irányelvek rendelkezéseinek átültetése, másrészről pedig egy, a törvény hatálybalépése óta eltelt időszak gyakorlati tapasztalatain alapuló átfogó felülvizsgálat megvalósítása. Látni kell ugyanakkor azt is, hogy ez a két cél élesen nem választható el egymástól, hiszen a közösségi irányelvek felülvizsgálatával a közösségi jogalkotó célja éppen a korábbi közbeszerzési szabályozás egyszerűsítése, modernizációja, illetve bizonyos új jogintézmények bevezetésével egy rugalmasabb szabályozás kialakítása volt.

Hangsúlyozandó, hogy ezen új jogintézmények hazai jogba történő bevezetése sok esetben csak lehetőség, nem pedig kötelezettség a tagállamok számára. Ugyanakkor a jogszabály-előkészítő úgy ítélte meg, hogy ezeknek a megoldásoknak a hazai jogba történő bevezetése jelentősen segítheti az ajánlatkérők beszerzési igényeinek realizálását, valamint az ajánlattevők közbeszerzési eljárásokban való eredményesebb részvételét. Ezért az előttünk fekvő törvényjavaslat magába foglalja ezeknek az új jogintézményeknek a hazai közbeszerzési szabályozásba való bevezetését is.

Ilyen jellegű újdonság például a versenypárbeszéd intézménye, amely sajátos eljárásban az ajánlatkérő beszerzési igényét is már tárgyalás, párbeszéd útján határozza meg. Az elektronikus közbeszerzés területén a törvényjavaslat szintén a közösségi jogi szabályokon alapuló újdonságként kívánja bevezetni az úgynevezett dinamikus beszerzési rendszer és az elektronikus árlejtés intézményét. Az előbbi teljes mértékben elektronikus rendszer, mind a felállítása során, mind pedig a konkrét beszerzési igény realizálására irányuló szerződések megkötése során kizárólag elektronikus eszközök alkalmazására van lehetőség.

Tekintettel arra, hogy e rendszerek felállításához nemcsak a jogi szabályozás kialakítására, hanem természetesen a megfelelő technikai háttér biztosítására is szükség van, a törvényjavaslat e jogintézmények bevezetését későbbi időpontra irányozza elő, a részletszabályok kialakítására pedig kormányrendeleti szinten tesz javaslatot.

A törvényjavaslat az elektronikus közbeszerzés terén további előrelépést jelentő módosításokat is tartalmaz.

(13.30)

Határidő-rövidítési lehetőségeket biztosít a közbeszerzési eljárással kapcsolatos hirdetmények elektronikus úton történő feladása, illetve a dokumentáció elektronikus úton való hozzáférésének biztosítása esetén. Az elektronikus közbeszerzés - miként azt az informatikai és távközlési bizottság ülése is megerősítette - hozzájárulhat a közbeszerzések átláthatóságának, nyilvánosságának növeléséhez, és egyben a közbeszerzési eljárások gyorsítását is szolgálhatja.

Az irányelvek egyik nagyon fontos reformeleme, hogy nagyobb és szabályozottabb teret ad bizonyos közérdekű célok érvényesíthetőségének a közbeszerzési eljárásban, így különösen a környezetvédelmi és a szociális szempontoknak. Ezek a szempontok többek között megjelennek a műszaki leírás szabályozása, valamint a közbeszerzési eljárás alapján megkötendő szerződés teljesítésére vonatkozó sajátos feltételek körében. A szociális szempontoknak a közbeszerzési eljárásban történő fokozottabb érvényesítése jegyében lehetőség lesz arra, hogy az ajánlatkérő a közbeszerzési eljárásban való részvétel jogát fenntartsa úgynevezett védett műhelyek számára, vagyis olyan szervezetek számára, amelyek 50 százalékot meghaladó mértékben megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztatnak, illetve szociális foglalkoztatási engedéllyel rendelkeznek.

Mint ahogyan azt a korábbiakban is említettem, az új közbeszerzési irányelvek átültetésére vonatkozó munkát a jogszabály-előkészítő összekapcsolta a gyakorlati tapasztalatok, esetleges problémák begyűjtésével, feldolgozásával és értékelésével, vagyis a gyakorlati tapasztalatokon alapuló átfogó felülvizsgálattal.

E felülvizsgálat célja nem más, mint a közbeszerzési eljárások lebonyolításának minél rugalmasabbá, ugyanakkor lehetőség szerint hatékonyabbá tétele. A cél érdekében a törvényjavaslat számos ponton javasolja a hatályos közbeszerzési szabályozás kiigazítását. Mindenképpen meg kell említeni az összeférhetetlenség és a hiánypótlás szabályainak átdolgozását, amely szabályok egyértelművé tételére a jogalkalmazók részéről jelentős igény mutatkozott. Szintén a jogalkalmazói igényeknek eleget téve került átdolgozásra a közbeszerzési eljárással kapcsolatos hirdetmények megküldésének rendje, valamint a közbeszerzési eljárásban elfogadható különféle igazolásokra vonatkozó szabályozás is, amely az eljárások költségeinek jelentős csökkenését vonhatja maga után, és amelynek hatása a törvényjavaslat elfogadása és hatálybalépése után várhatóan mind az ajánlatkérői, mind pedig az ajánlattevői oldalon egyaránt jelentkezni fog.

Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Az általam elmondottak természetesen csak néhány elemét jelentik az előttünk levő, meglehetősen vaskos törvényjavaslatnak, hiszen egy ilyen többcélú, átfogó jellegű törvénymódosítás minden egyes elemének részletes ismertetésére a rendelkezésemre álló expozé ideje nyilvánvalóan nem alkalmas. Összességében véve azonban elmondhatom, hogy ezek az elemek a közbeszerzési eljárások rugalmasabb, egyszerűbb és sok esetben költségkímélőbb lebonyolítását fogják eredményezni anélkül, hogy a közbeszerzési eljárások átláthatóságának és nyilvánosságának eddigi szintjéhez képest bármilyen visszalépésre kerülne sor.

Nagyon széles körű szakmai egyeztetés áll mögöttünk, számos vitán vagyunk túl, és én már eleve önmagában is azt biztatónak tartom, hogy az Országgyűlés különböző bizottságaiban, amelyek rendre támogatták a javaslatot, tudomásom szerint nem szavazat nem is született. Aki nem értett egyet, az csak a tartózkodás szintjén jelezte ezt, és nagyon remélem, hogy ha túl leszünk majd a teljes vitán, esetleg sikerül majd egyezségre jutnunk, és akár a Ház mindkét oldalának támogatását is élvezheti majd a törvényjavaslat.

A törekvésünk nekünk ez, minden jó szakmai javaslatra nyitottak vagyunk, kérjük is a segítségüket, és nagyon remélem, hogy egy jobb törvény fog majd hatályba lépni ezt követően.

Köszönöm szépen a figyelmét mindenkinek. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a költségvetési bizottsági álláspont és az ott megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 5-5 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Molnár László képviselő úrnak, a bizottság előadójának.

MOLNÁR LÁSZLÓ, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési és pénzügyi bizottság 2005. november 16-án megtárgyalta és többségi szavazással általános vitára alkalmasnak találta a közbeszerzésekről szóló 2003. évi törvény módosításaként tárgyalt T/18199. számú törvényjavaslatot.

2003-ban a közpénzek ésszerű felhasználása, átláthatóságának és széles körű nyilvános ellenőrizhetőségének megteremtése, továbbá a közpénzek során a verseny tisztaságának biztosítása érdekében alkottunk törvényt. Az Európai Unió szabályozásával további összhang megteremtésére vált igény, hiszen a hatálybalépés pillanatában tulajdonképpen alkotott az Unió két irányelvet, amely a későbbiekben a szabályozás tárgyává válik.

Minden közpénzfelhasználó közegnek a legjobb megelőző tevékenysége az átláthatóság, a nyilvánosság és azok a garanciális elemek, amelyek vonatkozásában a közpénzek átlátható kezeléséről az üvegzsebtörvény is rendelkezik. Meg kell azonban jegyeznem, hogy ez a közbeszerzési törvény tekintetében sem maradéktalanul érvényesült. Gondolok itt elsősorban az építőipari beruházások, beszerzések és szolgáltatások területére, amely kapcsán pont a 2004/18. EK-irányelv foglalkozik. A másik a 17-es, amely a szolgáltatási, a vízügyi, energetikai, közlekedési területet öleli fel.

Több tartalmi elembe nem kívánnék belemenni, mert itt egyrészt az expozéban elhangzott, másrészt a vezérszónok, gondolom, erről beszélni fog; a költségvetési bizottság általános vitára alkalmasnak tartja, és ajánlja a parlamentnek.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Most megadom a szót Lenártek András képviselő úrnak, aki a kisebbségi véleményt ismerteti.

LENÁRTEK ANDRÁS, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetési és pénzügyi bizottság november 6-ai ülésén az ellenzéki képviselők tartózkodtak a közbeszerzési törvény módosítása kapcsán.

Már az elején meg kell hogy mondjam, hogy számos kritika érte kormánypárti oldalról is az anyagot. A képviselők elsősorban a módosítás időszerűségét vitatták, illetve bizonyos részterületek további rendezetlenségét vetették fel; már csak azért is, mert a törvény szinte valamennyi paragrafusában történne változtatás a javaslat szerint, mégis maradt még jócskán elvarratlan szál. Általánosságban is felmerült, hogy az uniós jogharmonizációs kényszert vajon célszerű-e minden esetben - ebben az esetben is - alkalmazni, nem választhatunk-e a hazai viszonyokhoz jobban alkalmazkodó átmeneti megoldásokat.

Ezzel kapcsolatban felmerült, hogy kötelező-e 2006. január 31-éig megtenni a változtatásokat, már csak azért is, mert az őszi időszakban sok, hasonlóan nagy terjedelmű törvény van az Országgyűlés előtt, és az eredeti törvény is elég sokrétű, így a képviselők ilyen rövid idő alatt nehezen tudják nyomon követni a változtatás valamennyi hatását. De ettől nagyobb baj, hogy a közbeszerzéseket alkalmazók sem, az ajánlatkérők és az ajánlattevők ugyanis épphogy magukévá tették a tavaly nyártól hatályos új törvényt, most jön egy újabb változat. Ezzel a kiszámíthatóság és a következetesség szenved csorbát, ami éppen pont egy másik irányelvünk. Az anyag egyértelmű érdemének lehet betudni ugyanakkor azt, hogy bár sokrétűek a változtatások, az indoklás - ha lehet mondani - még körültekintőbb, részletekre kiterjedő.

De képviselőtársaim bizonyos területeken nem találták ezeket a változásokat kielégítőnek. Például további könnyítéseket látnának szívesen az önkormányzatok által kiírt közbeszerzési eljárásokat illetően, elsősorban azokban az esetekben, amikor szinte nincs is versenyhelyzet, illetve a versenyeztetés nemcsak az önkormányzatnak nem érdeke, de felesleges procedúra valamennyi résztvevő számára, így az ügyek csak lassítva haladnak előre. Ezzel sérülhetnek az egész település vagy a terület érdekei. Ennek persze nem mond ellent az a tény sem, hogy sok esetben maguk az ajánlattevő önkormányzatok élnek vissza a helyzetükkel.

(13.40)

Sok panasz érkezett ugyanis a másik oldalról, az ajánlattevők oldaláról, ők azt nehezményezik, hogy a közbeszerzési törvény nem elég szigorú abban a tekintetben, hogy a pályázat kiírója mennyire kötelezett a pályázatok tartalmának részletezésére, azaz arra, hogy mi a konkrét pályázati elvárása. Ha ugyanis csak általánosságokat fogalmaz meg az anyag az általa elvárt minőségről vagy szolgáltatási teljesítményről, akkor nehéz a kiíró igényeinek megfelelni, illetve azok számára persze könnyebb a helyzet, akik egyéb úton bővebb információkhoz juthatnak hozzá az elvárásokat illetően, magyarán: azok, akik közelebb vannak a tűzhöz. Ez nem segíti a versenyhelyzetet sem, sőt ezáltal társadalmi többletköltség is keletkezik.

Ugyancsak probléma, hogy maguk a sértett pályázók ilyen esetben, de más vélt szabálytalanság esetében sem tudnak, vagy inkább akarnak élni a jogorvoslati lehetőséggel, félve attól, hogy abból csak hátrányuk származhat. Nézze, képviselő úr, én ebben a városban lakom, jövőre is meg szeretnék élni valamiből - mondta nekem az egyik miskolci pályázó egy ilyen ügyben.

Megmagyarázhatatlan számunkra - ez egy másik terület -,s hogy miért kell az árubeszerzések értékhatárát 2 millióról 8 millió forintra emelni. Az indoklás itt nem jogos, miszerint a tapasztalat alapján ez segítené a kisebb önkormányzatokat. Véleményünk az, hogy óvatosabb emelés, azaz 100 százalékos emelés is bőven elég lenne a javasolt 400 százalékkal szemben.

Összességében tehát a törvény beterjesztésének nem a legmegfelelőbb pillanatát választotta a kormány, a sok pótolnivaló és kisebb-nagyobb hiba, a rendelkezésre álló rövid idő miatt sok jó szándékú további javaslatot vehet el (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a törvényalkotástól.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslatot megtárgyaló többi bizottság jelezte, hogy nem kívánnak előadót állítani, így most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 15-15 perces időkeretben. Ezek közben kétperces felszólalásokra nem kerül sor.

Elsőként megadom a szót Keller László képviselő úrnak, az MSZP-képviselőcsoport vezérszónokának.

KELLER LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Az utóbbi időben vannak néhányan, akik a közbeszerzést a korrupcióval próbálják azonosítani; nem sokan, de a hangjuk elég hangos.

Régebben, 2002 előtt igyekeztek mások olyan beszerzési technikát alkalmazni, amivel el tudták kerülni a közbeszerzést. A szocialista frakció nem osztja ezeket a vélekedéseket és az ilyen magatartást. Most, a nagy terjedelmű törvénymódosítás kapcsán is szeretném leszögezni: a közbeszerzés fontos eszköz abban, hogy a közpénzek felhasználásának átláthatóságát, nyilvánosságát nagyobb hatékonysággal tudjuk biztosítani.

1995-től nagy utat futott be a közbeszerzési törvény. Azóta jelentősen fejlődött a beszerzési kultúra. Nemcsak a törvényalkotásban léptünk előre, hanem az oktatásban, képzésben is jelentős fejlődés tapasztalható. 2003 egy minőségi változást jelentett, 2003 vége, amikor egy új, nagy terjedelmű, több mint 400 paragrafust magában foglaló törvényt fogadott el az Országgyűlés.

Ez az időpont a változtatásra, mármint 2003 vége nem volt szerencsés, de szükségszerű volt a változtatás. Nem volt szerencsés, mert tudott volt a közösségi jog felülvizsgálatát célzó eljárás, de az új törvényt nem lehetett a még el nem fogadott irányelvekre alapozni. Szükségszerű volt 2003 decemberében új törvényt alkotni, mert bár a 2003-ban hatályos szabályozás EU-konform volt, de a csatlakozás időpontjától új tartalommal kellett az eljárást szabályozni.

Tudatában voltunk annak, hogy az új közösségi irányelvek hazai jogrendben történő érvényesítése miatt rövid időn belül jelentős módosítást kell eszközölni azon a törvényen, amelynek elsajátítása a jogalkalmazók számára nem volt egyszerű feladat.

A 2004. május 1-jétől hatályos közbeszerzési törvény rövid másfél éves története a vártnál bonyolultabban alakult. Több törvénymódosítási kezdeményezésre azért került sor, hogy a törvény feszes szabályozását jobban hozzáigazítsuk a való élethez. Megjegyzem: a való életet is lehetett volna hozzáigazítani a törvény feszes szabályozásához, de több esetben az egyszerűbb utat választottuk.

Más tekintetben a kormány száz lépés programja tette szükségessé a törvény módosítását. A feketemunka elleni fellépés miatt az alvállalkozókkal kapcsolatban módosult a törvény, több esetben pedig más törvényekhez kellett igazítani a közbeszerzési törvényt: a versenytörvényhez, a közigazgatás hatósági eljárásáról szóló törvényhez. Tudjuk, hogy a jogalkalmazók szempontjából e sok módosítás, változás kedvezőtlen volt, és ezért is reméljük azt és várjuk el azt, hogy a jelenlegi módosítás után lehetőség szerint rövid időn belül ne kerüljön sor alapvető változtatásra.

Ahhoz, hogy valóban érvényesüljön a törvény szelleme és leírt betűje, stabilitásra, kiszámíthatóságra van szükség. A kormány által beterjesztett törvénymódosítással harmonizálttá válik a hazai szabályozás a közösségi irányelvekkel, megtörténik az eddigi ismert gyakorlat által felvetett problémák kezelése, bizonyos pontokon egyszerűbb szabályozás valósul meg, és végül új jogintézmények bevezetése rugalmasabbá teszi a törvényt. Egy mondattal összefoglalva: a törvénymódosítás révén erősödik a közpénzfelhasználás átláthatósága, nyilvánossága, ellenőrzöttsége.

A kormány előterjesztése példaértékű. Ennyire részletes, alapos indokolással csak ritkán találkozik képviselő. Ezt azért is lényeges kiemelni, mert az indokolás, igaz, hogy nem része a törvénynek, de nemcsak a törvényalkotók, hanem a gyakorlati jogalkalmazók számára is nagyszerű eligazodást, segítséget ad vagy képes adni az értelmezéshez, a magasabb színvonalú törvényi alkalmazáshoz.

Értékelve a szabályozási alapelveket, a módosítás során érvényesített szempontokat, a következőket szeretném rögzíteni. Először is egyetértünk a részletes, mindenre kiterjedő és minden cselekményt jól körülíró szabályozással. Másodszor: fontosnak tartjuk, hogy a kógens szabályozás vegye figyelembe - és figyelembe veszi - a gazdasági racionalitást. Csak olyan mértékben legyen részletező a szabályozás, amennyire az átláthatósági, gazdaságossági követelmények azt igénylik. Ennek a feltételnek is megfelel a benyújtott javaslat.

Az elmúlt másfél évben rendszeresen megnyilvánuló kívánsága volt az ajánlatkérőknek, hogy a törvény biztosítson nagyobb mozgásteret számukra, legyen rugalmasabb a szabályozás. Úgy ítéljük meg, hogy a jelenlegi módosítással nem lesz szigorúbb vagy lazább a ma hatályos törvény, hanem valóban - úgy, ahogy az előterjesztés indokolása írja - megfelelő keretet biztosít a közpénzek ésszerű, átlátható, ellenőrizhető felhasználásához.

Tehát még egyszer szeretném rögzíteni, hogy egyrészt a módosítással harmonizálunk, gyakorlati problémákra megoldást nyújtunk, egyszerűsítünk és rugalmasabb szabályozást valósítunk meg. A közel 200 szakaszt nyilván 15 percben nem lehet részletesen elemezni, ezért csak a legfontosabb elemeket szeretném kiemelni.

Ami a harmonizálást illeti, vagyis más megközelítésben a közösségi jogrendszerhez illesztjük a hazai szabályozásunkat, ennek révén a közbeszerzési törvény hatálya alá kerülnek a postai szolgáltatást nyújtó szervezetek, ugyanakkor kikerülnek alóla az elektronikus hírközlési ágazatban tevékenykedők. Tehát ez utóbbi tevékenységet végző szervezetek nem kötelezettek a törvény alkalmazására.

(13.50)

Ugyanakkor szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ha a közbeszerzési törvény hatálya alá tartozó szervezet távbeszélő-, rádiótelefon-, műholdas szolgáltatást akar igénybe venni, akkor nem kerülheti el a törvény előírásait.

A jogharmonizáció jelentős eredménye, hogy az eljárásban nagyobb szerepe lesz a közérdekű célok érvényesíthetőségének, mint például a környezetvédelemnek vagy a szociális szempontoknak. Emiatt újraszabályozásra kerül a műszaki leírás, amelynek definíciójában megjelenik a fogyatékossággal élő személyek számára való elérhetőség szempontja. Általános követelmény, hogy a műszaki leírásban nem kerülhető meg a fogyatékos emberek számára a szolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférés szempontja.

Ennél persze még több változást tartalmaz a törvényjavaslat a harmonizáció témakörében, de én úgy érzem, hogy az irányelvek változása vonatkozásában ezek a legfontosabb szempontok.

Milyen, a gyakorlatban felmerülő problémákat kezel a módosítás? Például megoldást kínál arra a problémára, amit törvénymódosítás formájában Jauernik képviselőtársamék szorgalmaztak, és már itt, a Házban is elindult az általános vitája a javaslatuk tárgyalásának, azaz pontosabbak lesznek az ingatlanbeszerzés szabályai, bizonyos ingatlanszerzési esetekben a törvényt nem kell alkalmazni. Könnyebb lesz az összeférhetetlenségi szabályok alkalmazása is, a jövőben nem kell kizárni az eljárásból azt, akitől az ajánlatkérő piacfelmérés miatt kér információt - természetesen nagyon pontosan körbeírja a törvény, hogy milyen feltételekkel és hogyan kell ezt kezelni.

A jövőben közös ajánlattétel esetén elégséges az, hogy csak egy szereplő vásárolja meg a dokumentációt. A javaslat egyértelművé teszi, hogy az eljárásból csak a feketemunka miatt 2005. augusztus 4-e után megbírságolt vállalkozó zárható ki - itt tehát egy konkrét időpontot rögzít, és visszamenőleges hatállyal nem teszi lehetővé a kizárást. Csak üdvözölni lehet azt, hogy a törvény elmozdul az igazolások elektronikus úton, egyablakos rendszerben történő beszerzésének közbeszerzési eljárásban való alkalmazhatósága irányába.

Fontosnak tartjuk, hogy a jelenleg hatályos törvény több ponton egyszerűbbé válik. Ilyen lépésnek tartjuk, hogy a köztestület, köztestületi költségvetési szerv és az országos sportági szakszövetség nincs a nevesített ajánlatkérők között. Ez persze nem zárja ki, hogy egyáltalán nem kell ezen szervezeteknek a törvényt alkalmazniuk. Sokan megkönnyebbülnek az új, egyszerűsített közbeszerzési eljárás láttán. Számos eddigi kötelezettségtől mentesülnek az ajánlatkérők, és az is egyszerűbbé teszi az életet számukra, hogy az értékhatárt magasabb mértékben határozza meg a 2006. évi költségvetési törvény. A hiánypótlással, az igazolásokkal kapcsolatos új szabályozás is az egyszerűsítés irányába hat.

Végül, ami az új jogintézményeket illeti: az új jogintézmények törvénybe foglalásával egy, a korábbiakhoz képest rugalmasabb eljárás feltételeit biztosítja a törvény. Ezzel kapcsolatban hadd emeljem ki a legfontosabbakat. Bevezetjük a versenypárbeszéd intézményét, amikor is az ajánlatadó, az ajánlattevő nem akkor kapcsolódik be a folyamatba, amikor a kész dokumentációt megvásárolja, hanem sokkal korábban. Az ajánlattevők együtt, közösen alakítják az ajánlatkérő beszerzési igényét. Látszólag kockázatos eljárásról van szó, de ha korrektül, a törvény betűjét betartva végzik, akkor tisztább, jobb minőségű szolgáltatást eredményezhet az eljárás.

A keretmegállapodás intézménye eddig a közösségi értékhatárt meghaladó beszerzéseknél nem volt értelmezhető. A módosítás révén a rendszer rugalmasabbá válik. Teljesen új intézmény a dinamikus beszerzési rendszer. A mai kor követelményeinek megfelelően teljesen elektronikus rendszerről van szó, amely lehetővé teszi, hogy a rendszerbe ajánlattevőként folyamatosan be lehessen kerülni.

Kritikusan meg kell mondani, hogy a részlet nyilván a kormányrendeletekben rejlik, amelyek számunkra még ismeretlenek, valószínűleg még kidolgozatlanok, miközben az igény a működtetésre egyre erősebb a piacon.

Az ajánlatkérők és az ajánlattevők bizonyos körben alkalmazhatják az elektronikus árlejtés intézményét, ami szintén egy új intézmény. Szintén a nagyobb rugalmasság irányába tett lépésnek minősül a hirdetmények elektronikus úton történő feladásához kapcsolódó határidő-kedvezmény. Legfeljebb 5-7 nappal rövidíthető az ajánlattételi határidő, ha az ajánlatkérő a dokumentációt térítésmentesen és teljes terjedelmében, közvetlenül elektronikus úton hozzáférhetővé teszi az ajánlattevők számára. Ugyancsak támogatjuk, hogy a nemzeti rezsimben is bevezetésre kerül a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás, és ebbe a kategóriába sorolom az ajánlattevők számára előnyösebb teljesítési biztosíték szabályozását is. Ennek célja, hogy az ajánlattevők rugalmasabban és olcsóbban teljesíthessék a szerződési biztosítékot.

Sokat lehetne még beszélni a változtatásokról. Úgy ítéljük meg, hogy ismét nagy feladat előtt állnak az ajánlatkérők, az ajánlattevők, a közbeszerzési tanácsadók és természetesen mindenki, aki ezzel a kérdéskörrel kell hogy foglalkozzon. Az éppen csak elsajátított törvényt újra kell értelmezni, tanulni, alkalmazni. Ígéretet teszek arra, hogy útját álljuk a havonként megjelenő törvénymódosítási igényeknek.

Nagy munkát végeztek az előkészítésben közreműködő szakemberek, amit szeretnék nekik innen is megköszönni. Támogatjuk, hogy munkájuk gyümölcse beérjen, de ők is törekedjenek arra, hogy most egy darabig ne újabb fákat ültessenek, hanem ízleljük közösen a közbeszerzési gyümölcs ízét.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm. Most megadom a szót Szijjártó Péter képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának.

SZIJJÁRTÓ PÉTER, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A közbeszerzésekről szóló törvény egy újabb módosítása kapcsán érdemes szólni néhány szót a jogszabály változtatásának közelmúltbéli állomásairól. Az Országgyűlés 2003 decemberében fogadta el az új közbeszerzési törvényt, amely aztán 2004. május 1-je napján lépett hatályba. Ezt követően került sor a közösségi közbeszerzési szabályozás felülvizsgálatára, és amikor a kormány előterjesztette a javaslatát, akkor már köztudott volt, hogy az EU néhány hónapon belül új szabályozási koncepció elfogadását tervezi. Az új törvény hatálybalépése óta ezért aztán számos, összesen hét törvénymódosítás született, amelyek egy része átfogó módosítást hajtott végre a 2003-ban elfogadott jogszabályon.

Érdemes aztán megnézni néhány számot is. A közbeszerzések összértéke 2004-ben 1130 milliárd forintot tett ki, szemben a 2003. évi 558 milliárd forinttal, így az eljárások értéke lényegében megduplázódott. A nyílt eljárási formában lefolytatott közbeszerzések összértéke a 2003. évihez képest a duplájára nőtt, ugyanakkor a meghívásos közbeszerzési eljárások összértéke közel a négyszeresére, a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárások összértéke pedig a kétszeresére növekedett. A központi költségvetési szerveknél a korábbi években megfigyelt magas arány a tárgyalásos eljárás alkalmazását tekintve 2004-ben sem változott.

2004-ben az ajánlatkérők 3658 közbeszerzési eljárást folytattak le, ami a 2003-ban lefolytatott 3767 eljárásnál összesen mintegy 13 százalékkal kevesebb, miközben azonban a meghívásos és a tárgyalásos eljárások száma is növekedett. 2004-ben a kis- és középvállalkozások 2653 közbeszerzési eljárást, tehát az összes eljárás 72 százalékát nyerték meg, ami az előző évhez képest majdnem 10 százalékos növekedést jelent.

(14.00)

Az eljárások értékét tekintve azonban a részesedésük csak 46 százalékot ért el. Itt érdemes összehasonlításul az Európai Unió régi tagállamaiból példákat hozni, hiszen itt a közbeszerzések értékét tekintve ez az arány 70-80 százalék között mozog.

Érdemes figyelemmel kísérni a jogorvoslatok alakulását is. 2004-ben a jogorvoslatok számát tekintve ugyanis erőteljes növekedés volt tapasztalható, hiszen 2003-hoz képest egynegyedével emelkedett a jogorvoslati kérelmek és eljárások száma.

Komoly méretű növekedés tapasztalható a hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárásokkal kapcsolatos jogviták alakulásában, hiszen míg 2003-ban 117 eljárás indult, addig 2004-ben 180 hivatalból való kezdeményezés történt, ráadásul 120 esetben meg is állapították a jogsértést. Aggodalomra pedig az ad okot, hogy a legtöbb jogvita éppen az önkormányzatok és az ő intézményeik közbeszerzési eljárásai ellen indult. Ráadásul változatlanul magas a központi költségvetési szervek ellen indult jogorvoslati eljárások száma is, hiszen 2002-ben ez a szám 122, 2003-ban 116, aztán 2004-ben 197 volt.

A Közbeszerzési Döntőbizottság megállapítása szerint e két, előbb már említett ajánlatkérői kör esetében érzékelhető a közpénzek elköltésének nyomon követésére szolgáló belső ellenőrzési rendszer hiánya. A Döntőbizottság azt is leszögezi, hogy az ajánlatkérői döntések hátterében még mindig gyakran nem kizárólag szakmai szempontok húzódnak meg. A Döntőbizottság által kiszabott bírság összege 2003-ban 260 millió, 2004-ben pedig már 478 millió forint volt, tehát gyakorlatilag ez az összeg is a duplájára növekedett.

Sajnos, a Közbeszerzések Tanácsának beszámolóiból kiderül, illetve a 2004. évi közbeszerzésekkel kapcsolatos folyamatok is azt támasztják alá, hogy a központi költségvetési szervek, azaz leginkább a kormányszervek gyakorlatában nagyon gyakran a közbeszerzés csupán amolyan fügefalevél, ami egy olyan folyamat eltakarására szolgál, amely eleve garantálja, hogy egy bizonyos ajánlattevő fogja elnyerni a pályázatot. Nem véletlen tehát, hogy 2004-ben a közbeszerzési eljárásokkal kapcsolatos jogorvoslatok száma 25 százalékkal növekedett.

A közbeszerzési tanács beszámolójából az is kiderül, hogy a központi költségvetési szerveknél magas a nem nyílt eljárások száma. Ez azt jelenti, hogy az általános képhez, az általános eljárási rendhez képest éppen a kormányszervek azok, amelyek gyakrabban alkalmazzák a meghívásos tárgyalásos vagy most már más, mindenesetre nem a nyílt versenyen alapuló közbeszerzési formákat.

Azt írja a beszámoló, hogy a kormányzati közbeszerzéseknél a belső ellenőrzési rendszer hiánya tapasztalható, és azt is megjegyzi, hogy a döntések hátterében nem kizárólag szakmai szempontok szerepelnek. Ez tehát mit jelent? Ez azt jelenti, hogy bizonyos esetekben nem úgy nyertek a pályázók, hogy valójában az ajánlatuk azt indokolta volna, vagy a közbeszerzés szakmai szabályai mindazt alátámasztották volna.

A döntőbizottsági tapasztalatokra hivatkozva a beszámolók azt is mondják, hogy a közbeszerzések diszfunkcionalitása leginkább abban nyilvánul meg, ha a kiírások testre szabottak, az ajánlatok értékelésére a felhívásban foglaltaktól eltérően, szubjektív szempontok mentén kerül sor. Miközben tehát a közbeszerzések területén már évek óta sajnos ezeket a negatív tendenciákat ki lehet mutatni, a kormány a tárgyalásos eljárások körét kívánja bővíteni egyrészt a hirdetéssel, hirdetménnyel induló tárgyalásos eljárások körét, másrészt pedig a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárások körét. Holott tudjuk, hogy a tárgyalásos eljárások közül a hirdetmény közzététele nélkül indulók bizony alkalmat adnak arra, hogy az ajánlatkérő a törvény egyébként helyes céljaival ellentétesen, indokolatlanul szűkíthesse a versenyt.

A kormány növelni kívánja a közbeszerzési értékhatárokat is, mondván, hogy ez a közbeszerzési eljárások csökkenését vonja majd maga után. Az egyszerű közbeszerzési eljárásoknál, így árubeszerzések esetén 2 millió forintról 8 millió forintra, míg építési beruházások esetében 10 millió forintról 15 millió forintra emelkedne az értékhatár, a nemzeti közbeszerzési értékhatár szolgáltatás megrendelése esetén pedig 20 millió forintról 25 millió forintra, építési beruházás esetén 70 millió forintról 90 millió forintra nő a 2006. évi költségvetési törvény tervezete szerint. Az értékhatárok ilyen drasztikus emelésére vonatkozó javaslattételt egyébként véleményünk szerint a kormány nem kellőképpen indokolta, így ezekkel a módosításokkal a Fidesz nem ért egyet.

Sajnos, ha végigolvassuk a törvényjavaslatot, akkor megállapítható az is, hogy ez a törvénytervezet mintha semmit sem tudott volna meríteni a másfél éves magyarországi jogalkalmazói tapasztalatból. Szinte nincs is más változás, mint ami az uniós irányelvek és elvárások alapján kötelező jelleggel vagy akár túlteljesítve is azokat, beépítésre került. Ez azért is sajnálatos, mert a kormány az utóbbi időszakban többször is azzal nyugtatta meg egyébként a jogalkalmazókat, hogy az új törvény elmúlt másfél évben tapasztalható hibáit egy átfogó törvénymódosításban majdan korrigálni fogják. Ezeket a most előterjesztett módosítás nem vagy legalábbis nem egészében tartalmazza.

A törvényjavaslat néhány elemében, meg kell mondjuk, elismerésre méltó kísérletek történtek például a közbeszerzési eljárások egyszerűsítésének irányába. Például az egyszerű eljárások valóban egyszerűbbek lesznek, de a közjegyzői pozíciók indokolatlan kiemelése, mármint a hozzájuk való fordulás kényszere valamiért még mindig nem akar oldódni.

Aztán kifejezetten, mondhatjuk azt is, hogy álságosnak tekinthető, hogy az okirati bizonyítékok egyszerű fénymásolattal történő elfogadását az előterjesztés nagy vívmányként és előrelépésként hirdeti meg, miközben a javaslat semmit nem változtat abban a tekintetben, hogy a cégét képviselő ajánlattevő sok száz milliós szerződéseket aláírhat, és legfeljebb az aláírási címpéldányra van szükség, ám a saját cég büntetlenségéről, tisztességes eljárásairól szóló nyilatkozatai közjegyző előtti megtételének és hitelesítésének kényszerében semmi nem történt.

Szintén helytelennek tartjuk azt, hogy a közbeszerzési törvény jogintézményei közül most bevezetésre kerülő sorsolás kizárólag közjegyző jelenlétében végezhető el, akinek nyilván kiszállási díjat, ügyintézési munkadíjat és jegyzőkönyv-összeállítói, -hitelesítői díjat is kell majd fizetni.

Zavart okozhat a gyakorlatban az a törekvés is, tisztelt képviselőtársaim, amely a fogalmakat a jogrendszer más jogszabályaira hivatkozással ajánlja a jogalkalmazó figyelmébe. Ez csak akkor tud a gyakorlatban zavartalanul működni, ha minden egyes fogalommeghatározásban említett jogszabály valóban létezik, merthogy a tervezet 2. §-ának (10) bekezdésében hivatkozott nemzeti szabványosítási törvény például ugyebár nincs is.

A jogalkotó a tervezet megszövegezésekor több helyen is kifejezetten, mondjuk úgy, rosszhiszeműen viszonyul az ajánlattevő felé. A tervezet 86. § új (5) bekezdéseként beépíteni javasolt szövege arra utal, mintha a világ legtermészetesebb eseménye volna, hogy valamely ajánlattevő állami támogatást nem jogszerűen szerezne, erről igazolást kell kérnie az ajánlatkérőnek, és erről az Európai Bizottságot is értesíteni kell.

Őszintén szólva, talán az a rossz érzés alakulhat ki az emberben, hogy ez az új tagállamoknak szóló üzenet rendkívül sértő, és ezért érdeklődéssel néznénk meg ennek a kitételnek a megjelenését akár a német, akár a francia közbeszerzési törvényben is, amelyek a mi törvényünknél jóval vázlatosabb szabályozást tartalmaznak egyébként.

A tervezetben meglehetősen nehezen értelmezhető rendelkezések is vannak. Sok esetben olyan szavakat, kifejezéseket sikerült beépíteni, amelyek jogilag vagy nehezen értelmezhetők, vagy a jogalkalmazás során megvan a lehetőségük, hogy komoly jogi problémákat vetnek majd fel. Nézzünk erre is néhány példát: a 87. § (3) bekezdésében megfogalmazott rendelkezés, amely szerint az ajánlatkérő köteles érvénytelennek nyilvánítani az ajánlatot, ha nem tartja elfogadhatónak és a gazdasági ésszerűséggel összeegyeztethetőnek az indoklást. A szövegből éppen csak az nem derül ki egyébként, hogy egy indoklás mikor minősíthető nem elfogadhatónak, illetve a gazdasági ésszerűséggel összeegyeztethetetlennek. A szöveg megfogalmazásának különös jelentőségét az adja, hogy az említett okokra történő hivatkozás az ajánlat érvénytelenségét, tehát egy meglehetősen súlyos jogkövetkezményt von maga után.

Egy másik ilyen példaként fel lehet hozni az 54. § (4) bekezdését módosító rendelkezést.

(14.10)

Eszerint az ajánlatkérő köteles a dokumentációt az ajánlattevőnek hozzáférhetővé tenni, feltéve, hogy azt ésszerű időben kérték, illetve annak ellenértékét megfizették. Ebben az esetben sem derül ki az, hogy mit jelent az ésszerű idő meghatározás, erre a magyar jogban irányadó joggyakorlat egyébként nem létezik jelenleg.

Államtitkár úr és a Szocialista Párt vezérszónoka is beszélt a versenypárbeszéd intézményéről. Ezt mi is egy kifejezetten jó megoldásnak tartjuk egyébként, ugyanakkor kicsit furcsálljuk azt, hogy annak tárgyalásos eljárással való részbeni egyezősége ellenére miért kell új eljárási szabályokat alkotni, megismételve a tárgyalásos eljárásokban egyébként már jól bevált rendelkezéseket.

Hasonló aggályaink vannak a központosított közbeszerzési eljárások gyakorlatából ismert keretmegállapodásos eljárások szabályainak ismétléséből adódó normaszöveg-növekedés kapcsán is. Az a benyomásunk, hogy a jogszabály-előkészítés során nem voltak kellő figyelemmel a már szabályozott tárgykörökre; valószínűleg ezt talán az abbéli igyekezet indokolhatja, hogy az Európai Unió irányelveinek jól kimutatható beépítése sikerüljön a törvényjavaslatba.

Nos, hasonlóan államtitkár úrhoz és az expozéhoz, természetesen egy vezérszónoklat sem tud mindörökké tartani, vannak annak időbeli korlátjai, ezért természetesen minden észrevétel, javaslat, kritika nem fogalmazódhatott meg ebben a tizen-egynéhány percben, azt azonban szeretném jelezni államtitkár úrnak mint a törvény előterjesztőjének, illetve képviselőjének, hogy a javaslattal ebben a formában a Fidesz frakciója nem tud egyetérteni. Természetesen a módosító indítványainkat be fogjuk nyújtani, és azok támogatását fogjuk kérni kormánypárti képviselőtársaimtól is.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Bőhm András képviselő úrnak, az SZDSZ-képviselőcsoport vezérszónokának.

DR. BŐHM ANDRÁS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt közbeszerzési jogalkalmazók csúcsain lévő Vendégeink! Azt gondolom, hogy elsősorban a jogszabálytervezet minőségéről szólva azt kell mondanom - majdnem a kiemelkedő szót használtam -, ebben a rendkívül kényes helyzetben, amire megpróbálok utalni, mert azt hiszem, hogy pillanatnyilag a tárgyalásnak ebben a fázisában a körülményeket kell számba venni, ami magával hozta e jogszabálytervezet megszületését, hogy ez egy igen jó módon eldöntött, igen jól kiválasztott, nagyon jól követhető jogszabály, tulajdonképpen ami kétségek, ellentmondások vannak, azok nyilvánvalóan feloldódnak a parlamenti tárgyalás során.

Amit a leglényegesebbnek tartok, és ez nem elsősorban jogi kérdés, hanem az egész társadalmi, politikai környezetünk számbavétele, hogy itt azok az érvek, viták merültek fel, kifogások hangzottak el, hogy akkor, amikor Nyugat-Európában úgymond keretszabályok vagy vázlatos szabályok alkalmasak a közbeszerzési eljárások rendjének kodifikálására, akkor nálunk egy részletező szabály van, van összehasonlítást tevő kísérlet, hogy szigorúbb vagy nem szigorúbb a mi jogszabálytervezetünk, a korábbi is.

Amiről nem szabad elfeledkeznünk, a dolog egyik fele, hogy néhány évtizedes késésben vagyunk, tehát akkor, amikor Nyugat-Európában már gyakorlata van a verseny mikénti gyakorlásának, a korrupció visszaszorításának, a közbeszerzési eljárások elbírálási módjának, akkor nálunk nincs gyakorlat, ugyanakkor van egy olyan gyakorlat, amire azt mondjuk, hogy az élet viszont elindult hosszú-hosszú évekkel ezelőtt. Néhány területen, néhány nagyon jelentős területen szerencsétlen jogi környezetek alakultak ki, aminek visszaalakítása, módosítása rendkívül nehéz, nagyon komoly elhatározást is igényelne, és pénzügyileg, gazdaságilag, jogtechnikailag gyakorlatilag rendkívül nehéz még az elgondolása is.

Mire gondolok? A ’90-es átalakulásokat követően egy nagyon jelentős szféra, az önkormányzati szféra… - és minden közbeszerzési vita alapesete, hogy az önkormányzatoknál mi történik, hogy gondok vannak, ilyen-olyan előjellel. Ne felejtsük el, hogy nagy közszolgáltató cégek váltak gazdasági társasággá, hadd tegyem hozzá, hogy címzetes gazdasági társasággá, mert úgy kerültek ki a piacra, hogy gyakorlatilag monopolhelyzetet kaptak, megkapták a régi tanácsi gazdálkodó szervezet teljes épület-, jármű-, megrendelésállományát és vagyonát, és ezzel úgymond elkezdtek a piacon gazdálkodni. A közbeszerzési eljárás, a versenybe történő beilleszkedés néhány év alatt kitermelte a problémák halmazát minden irányból, tehát a piaci élet többi szereplője részéről találkoztak egy mamuttal a piacon, az úgymond szabad piacon, másfelől az önkormányzatok tették a dolgukat, tehát közfeladatokat, közszolgáltatásokat kell ellátniuk, amely kapcsolatrendszerben, szerződési viszonyban rendkívül nehéz volt a közbeszerzési szabályok megfelelő alkalmazása.

Ebben a környezetben, amiben kevés változás van a jogalanyi körben, ugyanakkor jelentős változás van a joggyakorlatban, én azt hiszem, hogy a legbölcsebb megoldást választotta a jogalkotó, amikor ilyen típusú jogszabályt hozott. Hadd mondjam el, hogy a Fidesz felszólalója, amire hosszasan nem kívánok reagálni, olyan kérdéseket tett vitássá az ésszerű időpontokat, a gazdasági racionalitást illetően, amelyek, higgye el nekem - és talán jogalkalmazókkal tárgyalva meg fogja erősíteni a véleményemet -, mindegyikére egy-egy nagyjából ismert jogeset hívhatta fel a jogalkotók figyelmét. Valamennyi ilyen kitétel mögött tehát egy-egy nagyon erősen vitatott jogeset ébresztette rá a jogalkotókat, hogy valamiféle döntési lehetőségre szükség van.

Mi a probléma másik oldala? Hogy egyfelől szerencsés módon, és nem csak a vendégek személyes megjelenése miatt mondom ezt, a közbeszerzési jogalkalmazók - utalok itt a döntőbizottságokra, a tanácsra és az eljáró bíróságokra - kénytelenek, és ennek eleget tesznek, hihetetlen felelősséggel eljárni. Azért ne felejtsük el, hogy a közbeszerzések jelentős része az ország gazdasági életének, kereskedelmének jelentős hányadát teszik ki, és ugyanakkor ennek a fajta jogi és egyéb függetlenségnek a megőrzése, amit visszaigazolhatok hosszú évek gyakorlata után, rendkívül fontos a magyar jogalkalmazás, illetve a közélet áttekinthető, biztonságos működése szempontjából.

De mi jár még ezzel a felelősséggel? Engedjék meg, hogy erre felhívjam a figyelmet. Akkor, amikor egy jogszabálytól, különösen egy ilyen típusú jogszabálytól nem várhatjuk el, hogy minden részletet szájba rágjon a jogalkalmazónak, tehát feltétlenül utat kell hagynia, mert más megoldás nincs a jogalkalmazó értelmezésének, akkor a jogalkalmazónak az a feladata - és ezzel nyilván tisztában vannak -,s most ez után a jogszabály után még egy jó néhány területen előtérbe kerül az igény, hogy most ismereteink híján, fogalmazási készségünk híján, vízióink, az előre látható események felmérésének hiányában számos olyan kérdés van, amiről ma már tudjuk, hogy a törvény önmagában a jogalkalmazónak, az ajánlatkérőnek és ajánlattevőnek nem feltétlenül ad kiindulópontot, hanem pontosan a közbeszerzési eljárásban eljárók, a jogorvoslatot követően döntést hozók feladata lesz a joggyakorlat kialakítása. Egy jó néhány olyan kérdésben tehát ma még, ha egy törvényt tárgyalunk, találgatásokra vagyunk utalva, és azt várjuk, azt reméljük, hogy ezekben a vitás kérdésekben mielőbb megszületik a jogalkalmazónak az az ítélete, ami végül is zsinórmérték lesz a további eljárások lefolytatásához.

Tulajdonképpen a leglényegesebb kérdés - és én itt egy alapelvet emelek ki, mert az idő viszonylag rövid, és néhány érdemi kérdéssel is kívánok foglalkozni -, hogy a közbeszerzési eljárás szigora, szükségszerű szigora és a gazdasági racionalitás milyen módon találkozik egymással. Én a gazdasági racionalitásnak csak azt az elemét kívánom kiemelni, amiről az előbb szóltam, mert ezt tartom a leglényegesebbnek - nem egy-egy ügyben, hanem a dolgok egészében -, hogy itt több mint egy évtizedes olyan gazdasági környezet alakult ki, amely nyilvánvalóan nem tud egyik napról a másikra idomulni ahhoz a piaci elváráshoz és ahhoz a közbeszerzési trendhez, ami Nyugat-Európának már sajátja, és nálunk még csak tanulóvezetők alkalmazzák, noha már több év elteltét követően is.

Próbálok olyan érdemi részekről beszélni, amiről kevés szó esett. Azt gondolom, hogy ez a közbeszerzési törvényjavaslat tartalmaz olyan egyszerűsítéseket, amelyeket a gyakorlat megkívánt. Nagyon kíváncsian várom a versenypárbeszéd intézményesülését a magyar gyakorlatban. Egyetértek azzal, hogy ez a fajta szabályozás elvileg hordozhat magában veszélyeket, ugyanakkor azt gondolom, hogy sokkal-sokkal jobb, biztonságosabb az, nem akarok túlozni, ha sötét presszók homálya helyett, ahol a pályázatok előkészítése megtörténhet, a szabályozott és jegyzőkönyvvel igazolt versenypárbeszéd intézményesülése során működik ez a törvényjavaslat.

(14.20)

Meggyőződésem ugyanakkor, hogy ennek körében is számtalan jogorvoslati kérelemmel és jogesettel tetszenek majd találkozni a saját gyakorlatukban, de ez nem baj, mert ez egy egészséges intézmény, ez Nyugat-Európában működik, és semmi ok nincs arra, hogy attól tartsunk, hogy persze hosszabb idő elteltével, de nálunk is gyökeret ver, és leegyszerűsíti az eljárásokat.

Lényeges kérdés - mert ez hosszú-hosszú ideje igény volt - az ingatlanbeszerzéssel kapcsolatos közbeszerzési szabályok oldása. Ennek az - azt gondolom, alapos és racionális - igénynek a tervezet eleget tesz. Annyi merült fel, és azt gondolom, hogy ez a részletes vita során módosító javaslattal tisztázható lesz, két olyan jogi kérdés, ami a gyakorlatban felmerül, és pillanatnyilag nem rendezi a közbeszerzési törvény. Az egyik, ahol az elővásárlási jog gyakorlásának intézménye az önkormányzati életben felmerül. Teljesen szükségtelen, és nemcsak szükségtelen, hanem a gyakorlati életben kivitelezhetetlen a közbeszerzési előírások alkalmazása, és hasonló, majdnem azonos eset a tulajdonközösség megszüntetése során az ingatlannal kapcsolatos jogügylet lebonyolítása.

Ahol igen komoly probléma van, és azt gondolom, hogy ez további gondolkodást kíván, a törvény bizonyos pénzügyi műveletek, hitelműveletek során ad könnyítést a közbeszerzési szabályok alkalmazása terén, amennyiben ez jól nyomon követhető, és biztos, hogy itt a jogalkalmazás iránymutatására lesz szükség. Ez elsősorban olyan hiteltevékenységeknél van, amelyek részint megfogható közcélok érdekében történnek, másrészt a hitelnyújtó, mint például a Magyar Fejlesztési Bank, olyan egyedi banki pénzintézet, amellyel kapcsolatban más nincs valóságos versenyhelyzetben.

Az igazi problémát az okozza, hogy nagyon jelentős önkormányzati, de állami feladatok terén is szükség van - állami területeken a PPP-intézményeknél, nagy önkormányzatoknál mint ajánlatkérőknél -, felmerül a szindikált hitel igénybevételének a szükségessége. Most anélkül, hogy a rendelkezésre álló rövid idő alatt ezt a problémát kibonthatnám, egyértelműen látszik, hogy tekintettel arra, hogy ezeknek a banki műveleteknek a közbeszerzési része elsősorban szervezésre irányul, az ajánlatkérő a pályázatot követően úgy bíz meg egy szervezőt, hogy ő banki együttműködéssel, konzorciummal szerezze meg azt a bizonyos hitelt, amire a közcélok teljesítéséhez szükség van.

A jelenlegi közbeszerzési szabályok ezt a lebonyolítási lehetőséget nem ismerik. Nem ismerik, mert egyetlen hitelnyújtó pénzintézetet ismernek el, ugyanakkor tipikusan az a helyzet, hogy van egy szervező, aki több banki közreműködő konzorciumával tesz eleget a teljesítésnek. Képtelenség a közbeszerzési törvény által biztosított határidők alatt - a dolog nemzetközi jellegét is figyelembe véve - eleget tenni, tehát tulajdonképpen egy amúgy helyesen szigorú és szabályozott közbeszerzési eljárás kontrakaríroz egy lényeges nemzetközi pénzintézeti részvétellel történő, nyilván jelentős mértékű fejlesztést vagy beruházást.

Azt gondolom, hogy a helyzetet feloldja - és talán erre tennék majd javaslatot, ha a probléma legalábbis oda eljut, hogy valóban átgondolandó -, célszerűnek látszik a kormánynak adni egy felhatalmazást, hogy ezen a területen alkossa meg az eljárási szabályokat. Akkor van mód átgondolni az eljárás milyenségét, a közbeszerzési törvénynek az idevonatkozó rendelkezéseit, vagy a mostani módosító javaslat bővüljön ki legalább egy értelmezési szinttel a pénzintézeteknél való enyhítéssel. Ez utóbbira kevesebb lehetőséget látok, tehát célszerűnek látszik a kormányfelhatalmazás megadása, a későbbiek során ilyen módosító javaslat meg fog jelenni.

Amiről még szólni szeretnék - s közben nézem az órát -, az, hogy valóban megjelenik, és jobboldalról jelenik meg a közbeszerzési törvény lazítására vonatkozó javaslatsor. Azon sem kívánok vitatkozni, hogy az elmúlt évben is jelentek meg - hát különböző lobbierők hatékonyságának megfelelő módon - olyan lazítási módosító javaslatok, amelyek végül is parlamenti többséggel megszülettek, és a törvény részévé váltak.

Én a Szabad Demokraták Szövetsége nevében arról szeretném önöket biztosítani, hogy nekünk nem szándékunk semmilyen módon a közbeszerzési törvény rendelkezéseinek a lazítása, mert elsődleges célnak - minden gazdaságossági és egyéb kérdést összevetve - az átláthatóságot, a verseny szabadságát, tisztaságát, a közpénzek átlátható elköltését tekintjük. Ami a kérés, és tulajdonképpen erre fogunk törekedni úgy e törvény, mint a hasonló típusú jogszabályok tárgyalása során - és ezt még egyszer el kell mondanom, mert lényegesnek tartom -, hogy a meglévő, hosszú évek alatt kialakult, akár nem megfelelő, akár káros gazdasági és társadalmi viszonyok tudomásulvételét azzal kérjük, hogy a jogalkalmazó mindig biztosítson valamiféle megfelelő átmenetet. Itt ez elsősorban az önkormányzati szférát érinti, mert egyik napról a másikra, egyik hónapról a másikra képtelenség a gazdasági környezet átalakítása.

Tehát egész biztos, hogy nem leszünk partnerek semmiféle olyan módosító javaslatnál, amely a törvény úgymond szigora alóli kivételt jelent, ugyanakkor a gazdasági racionalitást úgy értjük, hogy a meglévő társadalmi viszonyokat vegyük figyelembe, és ott legyen egy kicsit nagyobb méltányosság a jogalkalmazás területén. Egyébként a törvénytervezetet támogatjuk, nagyon kevés módosító javaslat beterjesztését követően a Szabad Demokraták Szövetsége meg fogja szavazni.

Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Az MDF jelezte, hogy a vezérszónoka később kíván szólni; ezzel a vezérszónoki felszólalások körének végére értünk.

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát elnapolom, folytatására és lezárására a következő ülésünkön kerül sor.

Soron következik a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. Az előterjesztést T/18090. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/18090/2-6. számokon kapták kézhez.

Megadom a szót Hankó Faragó Miklós államtitkár úrnak a napirendi pont ismertetésére, 30 perces időkeretben.