Felszólalás adatai

(2.30)

A viták, a magánélet veszélyeztetése volt a fő téma: az államigazgatás számítógépeivel Orwell 1984-ét látták beköszönteni. A látszólag semleges adatok összerakásával is rekonstruálható ugyanis az ember intimszférája. A hangsúly jogilag inkább azon volt, hogy a Nagy Testvér mit figyel: a szenzitív adatokra vonatkozó tilalmi listák a kor nagy törvényhozási témája. Eszerint a politikai, világnézeti, egészségügyi és a szexuális életre vonatkozó adatokat nem szabad feldolgozni. Ma már az az uralkodó nézet, hogy adott összefüggésben bármely adat érzékeny lehet, így a fenti listákkal együtt eltűnőben van az úgynevezett szabad adatok jegyzéke, név, lakcím. A magánszféra védelme jogilag a tulajdonjogéhoz hasonlított, s meg kell mondani, hogy ez az atomizált és passzív védelem volt az adatfeldolgozók számára is a leginkább elfogadható.

Látható, hogy az itteni igazgatási adatfeldolgozás még a nagy magyar terv korszakában van. Sőt a tervet korlátlanul teljesítik is: kiépült az Államigazgatási Számítógépes Szolgálat, az Állami Népesség-nyilvántartás egy központi gépben; bevezették és messze a törvényileg kötelező területen túl alkalmazzák a személyi számot; a statisztikai adatok igazgatási használatát - a statisztikai törvényben foglalt statisztikai titokkal szemben - más jogszabályok lehetővé teszik. A rendszerek összekapcsolásának jogi akadálya nincs - 1988-at írunk. Aki nem képes áttekinteni, hogy bármely kommunikációs partnere mit tud róla, cselekvési és döntési szabadságában korlátozva van.

A fentiek szerint és a kortársak tudatában a nyilvánosság és az adatvédelem egymással ellentétes. Hogy funkcionális közösségük kiderüljön, ahhoz elsősorban az adatvédelem szemléletváltására volt szükség, s ezt a törvények alkalmazásának tapasztalatai hozzák meg.

E tényleges folyamattal kölcsönhatásban az adatvédelem ideológiája is megváltozott: az adatvédelmet mint a demokrácia működési feltételét fogják fel. Ennek rendszeres kifejtése a német alkotmánybíróság népszámlálás-ítéletében található. Lényege az, hogy aki nem képes áttekinteni, hogy bármely kommunikációs partnere mit tud róla, cselekvési és döntési szabadságában korlátozva van. Aki például bizonytalan abban, hogy az átlagostól eltérő magatartását nem jegyzik-e fel, nem adják-e tovább, és a többi, kerülni fogja, hogy feltűnjön.

És utalva arra, amit Gaudi képviselőtársam már említett, idézet a német alkotmánybíróság határozatából: "Aki azzal számol, hogy egy gyűlésen való megjelenését vagy részvételét egy polgári kezdeményezésben a hatóságok regisztrálják, és ez kockázatos lehet, esetleg lemond a vonatkozó alkotmányos jog gyakorlásáról. Ez pedig nem csupán az egyéni kibontakozás esélyeit, de a közjót is károsítaná, mert az önrendelkezés elemi működési feltétele a polgárai cselekvő- és közreműködési képességén alapuló szabad és demokratikus közösségnek."

Az ítélet idézett okfejtéséből származik az "információs önrendelkezési jog" elnevezés, amely a privacyt nemzetközileg is felváltja, és az új, aktív megközelítést jól kifejezi. Az információs önrendelkezési jog továbbá a kommunikációs alkotmányos alapjogok közé illeszkedik, azaz közös nevezőn van a sajtó- és véleményszabadságból származó információszabadsággal. Az adatvédelem és az információszabadság így ténylegesen, elméletileg és újabban a mindkettőre vonatkozó törvények és egységes ellenőrző szervezet révén immár újabb rendszert alkot. Egyre gyakrabban beszélnek általában az információs hatalom elosztásáról, vagy információszabályozásról, vagy egyszerűen információs rendről.

Majd ugyanez a tanulmány a következőképpen zárul: "Az áttekinthetetlenül hagyott információs helyzettel olyan észrevétlenül fogy el a szabadság, ahogy a tiszta víz és a levegő elfogyott."

Ezt írta le Sólyom László 1988-ban, ezek a gondolatok képezték Magyarországon az alapját az adatvédelem, az információs önrendelkezési jog kodifikálásának. Önök ezt az örökséget számolják most fel, gondolom, Bácskai képviselőtársam erre oly büszke.

A rendszerváltás abban is változást hozott az információs önrendelkezési jog, illetve a titkosszolgálatok szabályozása területén, hogy 1990-ben az új, rendszerváltó kormánynak, az Antall-kormánynak az egyik intézkedése éppen az volt, hogy elvonta a belügyi igazgatástól, elvonta a belügyi tárcától a titkosszolgálatok felügyeletét. Ebben az időben alakult ki az a kormányzati gyakorlat, hogy a titkosszolgálatokat a belügyi vezetéstől függetlenül egy tárca nélküli miniszter felügyelte. Önök ezzel a gyakorlattal is szakítottak tavaly májusban, és most tovább súlyosbítják a helyzetet, amikor a belügyminiszternek egy olyan jogosítványt adnak a kezébe, hogy gyakorlatilag bármikor, bármely magyar állampolgárról teljes személyiségprofilt alkothat. Ennek semmi köze egy demokratikus állam működéséhez, semmi köze ahhoz, amit egyébként egy demokratikus rendszerben a rendészettől, egy belügyminisztertől elvárnak.

Nincsen semmi bizodalmunk önökben, nincsen bizodalmunk abban, hogy önök egy ilyen személyiségprofil alkotására alkalmas rendszerrel nem fognak visszaélni. (Taps az LMP és az MSZP padsoraiban.)