Felszólalás adatai

A honvédség pár napon belül birtokba vette a visszatért területet, Horthy Miklós kormányzó pedig ünnepélyes keretek között bevonult előbb Komáromba, majd Kassára. Ez történelmi tény. Magyarország örömmámorban úszott, versek, felszólalások, tapsorkánok, mulatságok vagy éppen hétköznapi megemlékezések éltették a vérontás nélküli felszabadulást. A díszbe öltözött településeken egymást követték az ünnepségek, ahol ismeretlen emberek borultak örömtől könnyezve egymás nyakába vagy ráztak kezet egymással. A felvidéki padlásablakokba magyar zászlók kerültek.

Csehszlovákiának az átengedett területek Magyarországhoz való csatolását az 1938. november 5-10. közötti időszakban kellett végrehajtania. A területátengedésből adódó részletkérdéseket, így az állampolgárság és az optálás kérdéseit egy magyar-csehszlovák bizottságra bízták, úgyszintén a kisebbségvédelmi rendelkezések végrehajtását, valamint a gazdasági és forgalomtechnikai problémák megoldását. A döntőbírósági határozat alapján a Magyar Országgyűlés 1938. november 12-én megszavazta a Felvidék visszacsatolásáról szóló törvényt. Annak ellenére, hogy az Imrédy-kormány a kedvezőtlen nemzetközi helyzet miatt lemondott a történelmi jogokon alapuló integrális revízióról, és az erős német nyomás miatt megelégedett az etnikai revízióval, az első bécsi döntést mégis a magyar diplomácia sikerének kell tekintenünk.

Felmerül egy fontos kérdés az első bécsi döntéssel kapcsolatban. A második világháború utáni publicisztika és történetírás is azzal vádolta a két háború közötti magyar kormányokat, hogy expanzionista, a trianoni szerződés területi módosítására törekvő külpolitikát folytattak, s ezáltal zavaró tényezőként léptek fel a közép-európai térségben. A magyar vezető rétegek merev magatartásán múlott, hogy nem sikerült az expanzív és hódító politikát folytató Hitler törekvéseit meghiúsítani és Németország ellen egységes arcvonalat létesíteni. E meglehetősen elterjedt nézet szerint a szudétanémetek, valamint a szlovákok mellett a magyarok voltak azok, akik a legjobban hozzájárultak a kelet-közép-európai térség destabilizálásához. Megalapozott-e vajon ez a nézet? A két háború közötti eseményeknek a rendelkezésünkre álló okmányok alapján való elemzése nem támasztja ezt alá. A magyar kormányok az 1920 és 1938 közötti időszakban következetesen azt az álláspontot képviselték, amire 1928-ban számos nyugati államférfi is rájött: Kelet- és Közép-Európa térképét Versailles-ban, Saint-Germainben és Trianonban hamis politikai és stratégiai koncepciók alapján szabták meg.

Az első bécsi döntés békés revíziós politika eredménye volt. A döntést meghozatala idején Európa sok jelentős közéleti személyisége üdvözölte és helyesnek tartotta. Senki sem kifogásolta akkor, hogy az egyik döntőbírósági fél a nemzetiszocialista Németország volt. A döntőbírósági határozatot mint a nemzetiségi elv győzelmét ünnepelték. A nemzetiségi elv győzelme azonban pirruszi győzelemnek bizonyult, mert 1938 után 1939 következett.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)