Felszólalás adatai

DR. JUHAROS RÓBERT (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amennyiben Kapronczi képviselő úrnak igaza lenne, akkor feltehetően Zámbó Jimmyt azonnal el kellene tiltani a fegyverviseléstől - de ez csak egy pikírt megjegyzés részemről. Elöljáróban elmondanám, én az abszolút prohibicionista álláspontot képviselem, tehát kérem nem meglepődni; természetesen támogatni fogom a kormány előterjesztését, hiszen ebbe az irányba mutat.

Repetitio est mater studiorum, mint ahogy az alföldi magyar paraszt mondja; emlékeztetőül a kormányprogramot szeretném tisztelt képviselőtársaim figyelmébe idézni. Először is az idézet így szól: "A kormány elhatározott szándéka, hogy szigorítsa az illegális fegyvertartás kiszabható büntetési tételeit." E programtézisnek a kormány szinte az egyik első intézkedésével rögtön eleget is tett. Erre azért szeretném fölhívni a figyelmet, mert itt többen összevissza beszéltek, és az illegális fegyvertartás kérdéskörét kezdték el taglalni, holott a Btk. módosításával, az 1998. évi LXXXVII. törvény elfogadásával - ami '99. március 1-jétől hatályos - a kormány és az Országgyűlés a Btk.-t olyan mértékben szigorította - mint ahogy azt mindjárt idézni is fogom -, amivel jelen pillanatban köztársaságunk Európában talán a legszigorúbb illegális fegyvertartási szabályokat tartalmazó szankciókat iktatta törvénybe. Ezt pedig a "visszaélés lőfegyverrel vagy lőszerrel" című 263. § tartalmazza a Btk.-ban, amely azt mondja, hogy "aki lőfegyvert vagy lőszert engedély nélkül készít, megszerez, tart vagy forgalomba hoz", vagy b) "a lőfegyver vagy lőszer készítésére, megszerzésére, tartására vagy kereskedelmére vonatkozó engedély kereteit túllépi", vagy c) "engedéllyel tartott lőfegyverét, lőszerét engedéllyel nem rendelkezőnek átadja, bűntettet követ el, és 2 évtől 8 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő". Ez az alapeset, és vannak a minősített esetek; ezeket nem fogom egyenként fölolvasni, de 5 évtől 10 évig és 5 évtől 15 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegeti a hatályos magyar jog az illegális lőfegyverrel vagy lőszerrel történő visszaélést.

Azt gondolom, a vitának ezt a részét jó lenne lezárni. És tudom, hogy az MSZP-s képviselők annak idején ezt a Btk.-módosítást nem támogatták, számos érvük volt ellene, de jó lenne, ha időnként átlapoznák a hatályos joganyagot is, s akkor szembesülnének ezzel a szabályozással, és nem hordának itt össze hetet-havat akkor, amikor a legális fegyvertartás szabályozásáról szóló törvényjavaslatot nyújtja be a kormány a Ház elé, mert amiről ők beszélnek, az nem erről szól.

Ugyanakkor a kormányprogram szól erről a kérdéskörről is, szeretném ezt is felidézni. A kormány erősíti a fegyvertartás ellenőrzését és szigorítja az engedélyezési szabályokat. Ezt a Ház többsége elfogadta, kormányprogrammá emelte. Ez a törvényjavaslat a kormányprogramnak ezt a tézismondatát valósítja meg. A kormányprogramnak ez a tézismondata nem teljesülne, ha a kormány nem nyújtana be ilyen törvényjavaslatot. Természetesen más közjogi kötelezettségvállalások is kötelezik Országgyűlésünket, erről majd még később szólni fogok.

Teljes mértékben egyetértek Perlaki képviselőtársammal, amikor ő arról beszél, hogy valójában az engedélyes fegyverek tartása önmagában nem abban hordoz veszélyt a társadalomra nézve, hogy adott esetben konkrétan azokkal a fegyverekkel, amit engedélyesen tartanak, követik el a bűncselekményeket; az ezzel való fenyegetés, fenyegetettség elsősorban a szervezett bűnözés terén jellemző, és elsősorban a magukat őrző-védő cégeknek tituláló társaságok, hordák, magánhadseregek fenyegetnek, akik szanaszét kóricálnak az országban, és különféle nyomásgyakorlásra használják fel őket jelen pillanatban. Amikor ezek fenyegetnek nap mint nap, és számos olyan ügy van, amikor ilyen jelenséggel találkozunk, akkor azt gondolom, hogy bizony el kell gondolkodni azon, szerencsés-e az, ha a jelenlegi megengedő szabályok továbbra is érvényben maradnak, vagy inkább az EU-normákat sokkal inkább követő jogi szabályozás irányába mozdul el az ország.

Azt, hogy egyes ellenzéki képviselőtársaim emellett érvelnek, még csak el tudom fogadni, azt viszont egészen elképesztőnek tartom... - és itt jó lenne, ha az MSZP-s képviselők egymás között is egyeztetnének, mert igencsak ellentmondásosak voltak itt az általános vitában a megnyilatkozásaik. Hiszen volt, aki azt mondta, hogy el tudja fogadni az alanyi jogosultság eltörlését az országgyűlési képviselők, polgármesterek vonatkozásában, mások meg kifejezetten kardoskodtak emellett. (Kósáné dr. Kovács Magda: Ki volt az? - Dr. Kis Zoltán: Ki mondta?) Én a "másokkal" szeretnék szembeszólni, és azt mondom, egészen elképesztőnek tartom azt, hogy egy ilyen kiváltság mellett ma állást lehet foglalni ebben a Házban. Egyszerűen nem is tudom, hogy lehet ezt megérvelni! Észérvet amellett, hogy ma miért kell a polgármestereknek vagy miért kell az országgyűlési képviselőknek alanyi jogot biztosítani akkor, amikor az alanyi jogosultságot eleve szeretnénk visszaszorítani, én találni nem tudok. Szerintem ez politikailag védhetetlen és zsákutca, ezt gondolják végig.

Szeretnék viszont egy-két tényszámot is mondani, mert tények nem nagyon hangoztak el eddig. A 2000. decemberi adatok szerint 96 780 fő természetes személy rendelkezett tartási engedélyhez kötött lőfegyverrel, az engedéllyel rendelkezőknél nyilvántartott összes lőfegyver 205 891 darab volt - ez borzalmasan nagy szám! -, az önvédelmi fegyverek száma 50 927. Ha a trendeket is szeretnénk elemezni, akkor elmondanám, tisztelt képviselőtársaim, hogy az egyes ismertté vált bűncselekmények számánál jelentős csökkenés következett be, méghozzá pontosan a kormány erőteljes fellépése nyomán. Míg '97-ben 69 emberölést regisztráltak fegyverrel, addig ez a szám '99-ben 51-re esett vissza.

(15.50)

Az összes ismertté vált bűncselekmények száma, ahol az eszköz lőfegyver vagy lőszer volt: míg 1998-ban 436 volt, addig 1999-ben 382-re esett vissza.

Szeretnék még egy-két bűncselekményt kiemelni. Például az illegális fegyvertartás vonatkozásában is jelentős eredményeket értünk el a Btk. szigorítása következményeként, és szeretném ismertetni a számokat: 1998-ban 1337 darab bűncselekményt követtek el visszaélés lőfegyverrel vagy lőszerrel címen, 1999-ben ez a szám már csak 1219. Azt kell mondanom, hogy a kormány és a polgári többség helyes irányba megy akkor, amikor a kormány előterjesztését és a kormányprogramot támogatva ezeket a jogszabályokat elfogadja, és a végrehajtását megköveteli a Magyar Köztársaság kormányától. Ugyanez a fegyvercsempészetnél is hasonló trendet mutat, 1998 és 1999 számait mondom: 60 és 38; lopás fegyverrel: 1998-ban 93, 1999-ben 65; betöréses lopás: 1998-ban 68, 1999-ben 48, és még lehetne folytatni a sort. Még mielőtt itt megalapozatlanul elkezdenénk összevissza beszélni a tisztelt Ház előtt, jó lenne, ha tanulmányoznánk alaposan azokat az adatokat, amelyek minden képviselő számára rendelkezésre állnak.

Elhangzott itt egy állítás, amelyet szintén cáfolnom kell, és azért kell cáfolnom, mert tarthatatlan. Az az állítás, hogy engedélyes lőfegyverrel egyetlenegy darab bűncselekményt követtek el, nem tartható. Az az igazság - e tekintetben mulasztás terhel minket, és a törvényjavaslat pont ezt a mulasztást kívánja kiküszöbölni -, hogy nem lehet megmondani, jelen pillanatban a lőfegyverrel elkövetett bűncselekmények vonatkozásában mennyit követtek el illegális fegyverrel, és mennyit követtek el legálisan tartott fegyverekkel; mégpedig azért, mert nincs ma olyan számítógépes nyilvántartás, amely egyenként be tudná azonosítani azokat a fegyvereket... (Dr. Kis Zoltán felé:) Ne tessék mosolyogni, ez a helyzet! (Dr. Kis Zoltán: Nem mosolygok, hanem nevetek!) Ez a törvényjavaslat éppen erre tesz indítványt... (Dr. Kis Zoltán: Hogyne lenne nyilvántartás!) Van nyilvántartás... Persze, ha megtalálják az elkövetőt, megtalálják az elkövető fegyverét, és megvan az áldozatban a lőszer, akkor azt nyilván össze tudják rakni. (Dr. Kis Zoltán: Lövéspróbát kell tenni minden fegyvernél.) Így igaz, a ballisztikai vizsgálat után pontosan be tudják azonosítani. Ma viszont nincs olyan rendszer, amely automatikusan egy megtalált, kilőtt lőszerből meg tudná állapítani, hogy a kétszázezer engedélyköteles fegyver közül melyikből adták le. Ma ezt nem tudják megmondani.

Egyébként a törvényjavaslat az EU-normáknak megfelelő számítástechnikai nyilvántartás bevezetésére is javaslatot tesz. Azt gondolom, ha ebbe az irányba megyünk, akkor az helyes irány.

Szeretnék magam is egy inkább érzelmi jellegű, de azt gondolom, helyénvaló érvet elmondani. Ez egy MTI-jelentés, 2001. március 6., kedd, MTI: "Sokkolta a santee-i, kaliforniai kisvárost az a hétfői véres akció, amelynek során egy tizenöt éves fiú egy középiskolában két diákot megölt, és tizenhárom személyt megsebesített. Tettének okai ismeretlenek." (Dr. Kis Zoltán: Ő tartotta a fegyvert?) A polgármester úgy vélekedett, hogy hasonló eset az Egyesült Államok bármelyik iskolájában megtörténhet. Ennek mintegy bizonyítéka, hogy Philadelphiában ugyancsak hétfőn őrizetbe vettek egy kilencéves fiút, akinél az iskolában lőfegyvert találtak. Az 1999/2000. tanévben kilenc diákot öltek meg lőfegyverrel saját iskolájukon belül.

Azt szeretném mondani, hogy én nem szeretnék olyan országban élni, ahol az engedélyes lőfegyvertartás oda vezet, mint ami jelen pillanatban az Egyesült Államokban észlelhető.

Azt is szeretném elmondani, hogy amíg Magyarországon évente ötven ember halálát okozza lőfegyver, addig az Egyesült Államokban, ahol a lakosság lélekszáma 26-szorosa a Magyar Köztársaságének, 16 ezer ember halálát okozza lőfegyver. A számok elgondolkodtatóak.

Tisztelt Ház! Az európai jogharmonizációs kötelezettségünkről sok szó esett már. 2002. december 31. az a határidő, ameddig a 91/447. számú EGK-határozatban foglalt és hazánk által megerősített kötelezettségvállalásnak megfelelően kell szabályozni - még az európai uniós csatlakozásunk előtt - az EU-normáknak megfelelő módon a lőfegyvertartást. Az európai lőfegyvertartási igazolvány ebből a szempontból egy jelentős jogintézmény, és ugyanígy ki kell építeni azt a központi számítógépes lőfegyver-nyilvántartást, amely kompatibilis ezzel az európai rendszerrel.

Annyit szeretnék meggyőződéses prohibicionistaként elmondani, hogy személy szerint minden olyan módosító indítványt természetesen támogatni fogok, amely tovább szigorít, és amely a további szigorítás irányába mutat. Egy kicsit meglepődtem az SZDSZ álláspontján is, hiszen ellentmondást vélek felfedezni akkor és abban, hogy a hadsereghez való viszonyuk megfogalmazásánál képviselt álláspont, a hivatásos hadsereg teljes eltörlése és a mellette szóló... (Dr. Hankó Faragó Miklós: Nem a hivatásos!) Bocsánat, a sorozás eltörlése és a hivatásos hadsereg bevezetése melletti kampányban felhasznált érvkészlet és a jelen vitában felhasznált érvkészlet között szerintem jelentős ellentmondás van.

Annyit szeretnék még elmondani, hogy én olyan erős polgári államot szeretnék, ahol az állam meg tudja védeni a polgárait; ahol nem szükséges a polgárok felfegyverzése vagy fegyverben tartása. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Amikor sokat hivatkozunk a keresztény államiságra, és amikor sokat hivatkozunk arra, hogy erős polgári államot építünk Európában, akkor nem lehet helyes út az, ha a szabad fegyvertartás irányába mozduló jogalkotást támogatjuk.

Kérném a tisztelt képviselőtársaimat, hogy a kormány előterjesztését támogatni szíveskedjenek. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiból.)